Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

A ESZAKMAGY AUO R5ZÄG Vasárnap, 1963. szeptember 29. maisrsisB aaaaamaai y segítenek laKHUBBiBBanaiiiEaR * BORSODI GYULA: * I Eger vára alatt * ijí * 5jC * * * •í' rjí 5*5 * X: # * Esteledik. Belemélyülök a szürkületbe, mint a földbe az elszórt fegyverek. Egy asszony néz rám a falakról, egy régvolt asszony, de rádismerek tekintetében. Tűnődöm. Milyenné válik az ember, amikor eljön az utolsó ér­és nincs más hátra, végül ölni kell. Én nem akarok tudni ró!- mégis faggatom; Mi tölthette el a szelíd asszonyt, hogy kardot fogott; ölelés helyett, csók helyett halál? Hiszen akit még tarthat egy fonál, önszorgalmából halni nem siet. Az árnyék-asszony a leTkedbe lát mit tettél volna? Rajtad is a jel, ha eljön a perc, hát dönteni kell, De ahogy ismerem az embert könnyebben gyáva, mint bátor, erős Végső szükségben születik a hős, a félelemtől, hogy mást nem tehet —i engedj gyávának lennem, míg lehet! JUHÁSZ JÓZSEF: IDILL Abban a szédítő, csendes nyugalomban mit a füves udvar vasárnapja ad: már meg is lehetne halni! — Egy lélegzet az élet, és annyi, ami utánunk marad, lem kiált értem senki, másokért sem kiáltanak Az utcán túl csak a kavics pereg, ahogy szüntelen futkosnak beton-elemektől laposan a felforrósodott, szutykos dömperek. KISS GYULA: { cserépfalui hegyoldalra Hegyoldal meg így nem keveri össze halált és életet Tán kéttányéros mérleg ő mindegy mit rejt a serpenyő (Mint a nap hold igen és nem egyensúlyozó értelem szerelem örök elválás benső éned s idegen más) Félrehajtott ágak között ilyen kettőség nyűgözött Boros pincékhez visz a ba’ a jobb út temetőhöz tart Pince sírkert tőszomszédok kegysértésre itt ez nem ok Hasas hordók pince-mélyeri sírén hullák ösztövéren Éjszakánként a halottak egymással koccintgathatnalc Gerő László: Magyar várak A „Magyai1 várak” vala­mennyi hazai erődítmény be­mutatása mellett, igen alapos történelmi hátteret is rajzolj választ ad például olyan kér­désekre, hogy miért volt cél­szerű a belsőtorony, miért övezte az egyik várat vizes­árok, s a másikat nem, miért építettek várakat síkságon is, s így tovább. A feleletek már nem építészeti, sokkal inkább katonai, s még inkább történe­ti indoklásokat tartalmaznak, s éppen ez teszi a szakszerű munkát élvezetes olvasmány- nyá, utazásra, ismerkedésre serkentő útikalauzzá. A szép kiállítású kötetben sok metsze­tet, rajzot és fényképet látha­tunk. Apróságok Szirtes Adám, az ismert budapesti színművész igen sok filmben játszott már rendőrt. Az utóbbi másfél év­tizedben volt már közrendőr, rendőrőrmester, különféle rangú tiszthelyettes, falusi rendőr, városi külterületen szolgálatot teljesítő körzeti megbízott, polgári ruhás nyo­mozó és még sok minden. A hosszas „rendőri szolgálat”, a filmszínészt pályán is meg­hozza gyümölcsét. Az egyik legutóbbi magyar filmben, A holtak visszajárnakban és egy friss tv-produkcióban Szir­tes ismét rendőrt játszott, de már őrnagyi rendfokozat­tal. Ha solcáig nem öregszik ki ebből a szerepkörből, meg­éri a tábornoki tölgyfaleve­let is. • Nagyon őszinte hanggal ta­lálkoztam a minap az egyik ruházati boltban. Orkánkabá­tot vásároltam. — Volna egy pikáns kérdé­sem: mennyire állja az esőt? — kérdeztem a bolt vezetőjé­től. A vezető, régi ismerősöm, kinézett a borult égboltra, az­tán rám hunyorított: — Uram, borús az cg, nyu­godtan felveheti. De igyekez­zen benne hazaérni, mert ha már esik... A kabátot ennek ellenére megvettem. Nem értem haza eső előtt. Az új orkán iga­zolta a kereskedő ki nem mondott állítását. Nagyon szépen, tisztességesen átázott. De erről a gyártó cég tehet Végezetül még egy apró­ság az őszinteségről. Mis- kolchoz közeledtünk az ex- presszvonattal. Valahol Me­zőkövesdnél jártunk. Az étkezőkocsiban üldögéltem: — Főár, nem volna vélet­lenül egy iható feketéjük? Nemcsak fekete, hanem ká­vé is — érdeklődtem a „dör­zsölt” vendég szcllemeskcdö bizalmasságával, A pincér körülnézett., hoz­zámhajolt, s a jó vendégnek kijáró őszinteséggel súgta: — Uram, ne tessék kérni'. Váljunk cl egymástól jó em­lékekkel. Szót fogadtam. S most én is javasolom az olvasónak: váljunk el. jó emlékekkel. <bm) , folyamatosan bevezetel l\ munkaidő-csökkentés fe lelősségteljes feladató ró népművelési szerveinkre Meg kell találni a módját, mi­ként lehetne a rövidített mun­kaidővel fordított arányban nö­vekvő szabad időt miiül hasz­nosabban, kulturáltabban kitöl­teni, hogy az a testi felüdülé­sen kívül a szellemi felfrissü­lést is szolgálhassa. A SZÓI elnöksége már az elmúlt év ta­vaszán hozott határozatot és egy hónappal ezelőtt a Szak- szervezetek Borsod megyei Ta­nácsának elnöksége is megvizs­gálta a szabad idő kulturált felhasználásának lehetőségeit megyénkben, ahol már nap­jainkban is csaknem 80 ezer ember dolgozik csökkentett munkaidőben. (Az SZMT elé terjesztett kultúrbizottsági ja­vaslatról augusztusban számot adtunk, kommentáltuk azokat az elképzeléseket, amelyek a hasznos időtöltés kínálatának szélesítését célozták.) Nemcsak Borsodban, hanem országosan is gond a felszaba­duló idő helyes kitöltése. Fi­gyelmet érdemel a televízió több adása, amely ezzel a té­mával foglalkozott. Mivel is akarják tölteni az emberek fel­szabaduló szabad idejüket? A férfiak közül az egyik nyelv­tanulási szándékáról, ország­járó terveiről és a vállalati üdülő fokozottabb igénybevéte­léről. beszélt. Egy másik lakás- karbantartásra, sportra, zenére akarja fordítani idejét Egy harmadiknál a családi ház épí­tés, egy negyediknél a tovább­tanulás és a KISZ-munka foly­tán adódó többlet-elfoglaltság tölti majd ki az időt, de saj­nos, nem volt egyedülálló az a vélemény sem, hogy a felszaba­duló második heti pihenőnapot magánmunkákra, újabb má­sodállásokra veszik igénybe. A nők többsége azért fogadta örömmel a megkérdezett ri­portalanyok közül a második szabadnapot, mert így a házi­munkát jobban, át tudja cso­portosítani és vasárnapra ott­honi tv-nézésre, esetleg kirán­dulásra inkább jut idő. Sajná­latos módon országszerte je­lentkezett egy olyan helytelen vélemény is, amely a szabad időt a semmittevéssel azonosí­totta. Jóllehet a televízió-ri­portban nyilatkozók nem bor­sodiak voltak, ezek a vélemé­nyek egyeznek az SZMT, illet­ve annak kulturális bizottsága által végzett tájékozódó felmé­rés legfőbb jellemzőivel. M egmutatkozott hát e fel­mérésekben, hogy szük­ség van a szabad idő felhasználásának okos irányítá­sára, és ezt a célt szolgálja a bevezetőben már említett SZMT elnökségi állásfoglalás. Borsod megyében az Ózdi Ko­hászati Üzemek szakszervezeti bizottsága példamutató módon, már az 1967. tavaszi SZOT- határozat megszületésével egy- időben hozzáfogott a megnöve­kedett szabad idő kulturáltabb kitöltése feltételeinek megte­remtéséhez. Érdemes megnézni, hogyan. Az ÓKÜ igazgatósága már 1967-ben mintegy egymillió fo­rintot biztosított beruházásként művelődési célokra, ami rész­ben tárgyi beszerzésekkel, rész­ben egyéb úton az ózdi egyesí­tett népművelési munka jobb feltételeit teremtette meg. A kedvezőbbé vált körülmények nemcsak a központi Liszt Fe­renc Művelődési Házbán, ha­nem a város peremkerületén Jevő művelődési házban is éreztették eredményüket már 1968. első felében, amikor egy fél év alatt mintegy 20 ezren fordultak meg ebben a koráb­ban egyáltalán nem frekven­tált, intézményben. De tartal­milag is megváltozott ennek a kis művelődési háznak mun­kája is. A központi, a Liszt Fe­renc Művelődési Házban a vonzó programok eredménye­ként ez év első felében 168 ezer 321 látogató fordult meg, ; több mint 18 ezerrel több, mint • két évvel ezelőtt hasonló idő- ■ szakban. A színes, vonzó prog­ram a kiemelkedő rendezvé­nyekre sok embert vonzott. /^zdon azonban nem ez a I S különös, figyelmet keltő, mert ez a művelődési ház általános munkájához tar­tozó jelenség. Nem volt könnyű Úzdon a dolgozók szabad ide­jének kitöltését népművelési vonatkozásban megtervezni, mert nem egységesen szombat­ra esik a szabadnap. Van aki­nek a hét másnapjára, vannak négyműszakosok, s általában úgy kellett a programot kiala­kítani, hogy szinte minden napnak megfelelő kínálatot kell biztosítania az akkor ép­pen szabadnapját töltő dolgozó részére. Ez év elejétől a kohászati üzemekben több mint 10 ezer dolgozónak csökkent a munka­ideje. A szakszervezeti bizott­ság, a társintézményeikkel, tár­sadalmi szervekkel és elsősor­ban az egyesített népművelési intézményekkel egyetértésben, a nyári időszakban, igen helye­sen, különböző tár saskirándu­lásokat szervezett Szilvásvá­radra, Bükkszékre és a város­hoz közel fekvő arlói tóhoz. Megkezdték a városban egy csillagvizsgáló állomás építését is. A jobb szabad idő kitöltése érdekében a kohászat biztosí­tási és önsegélyezési csoport- : jával közösen több külföldi és belföldi társasutat szerveztek , fürdő- és üdülőhelyekre, a fő- ; városba, a szegedi ünnepi játé- 1 kokra, vagy az aggteleki bar- ' langhángversenyekre. A tö­megsport bizottság is igen ak­tív munkát fejtett ki, és na­gyon sok dolgozót vont be pél­dául a természetjárásba. A tő- ; megsport élet is több ezer ózdi s dolgozónak hozott kellemesen 1 áltöltött szabad napokat. i A szocialista brigádtagok be- £ fonásával megkezdték egy kul- é túrpark kialakítását, ahol tér- i zenéket, hangversenyeket, mű- s »ros délutánokat fognak majd r rendezni. Itt mód nyílik külön- t féle gyermekfoglal koztatások- r ■a, szórakoztató játékokra. Ad- s iig is, amíg ez elkészül, kísér- ó étképpen a sportstadionban s rendeztek augusztus 20-án sza­badtéri kultúrműsort és szóra koztaló sportmórkőzést. Meg szervezték az elmúlt fél évbei az ifjúsági kulturális fórumot amely elsősorban éppen a sza bad idő kitöltésének témaköré bem folyó vitákhoz biztosítót eddig jó lehetőségeket. A vá ros népműveléssel foglalkozi szervei jó együttműködésénei jegyében bonyolították le a: idei Ki mit tud?-ot is, és a j( előkészítést, az eredményessé­get fémjelzi az országos szin­ten történt szép szereplés is Különös gonddal fordulnak a: ifjúmunkások idejének jó fel- használása felé, de gondja var az ózdi szakszervezeti bizott­ságnak a bejáró munkásokra is. A bejáró munkások kérdése országszerte alig mozdult vala­mit előre az elmúlt években, és az üzemi népművelésben alig­hanem ez az országos fehér folt. Az ózdiak otthonaikban keresik fel bejáró dolgozóikat. Hat községben munkásakadé­miai előadásokat szerveztek, s ezekben, valamint más olyan községekben, ahol ózdi dolgo­zók élnek, rendszeresen tarta­nak művészeti műsoros előadá­sokat is a Liszt Ferenc Műve­lődési Ház együtteseinek köz­reműködésével. A helyi üzemi Lap rendezésében kerékasztal konferencián kívánják a közel­jövőben megvitatni a tovább- iejlesztés lehetőségeit. Például i Liszt Ferenc Művelődési Házban már meghosszabbítot­ták a nyitva tartási időt, a kü- önböző klubok hosszabb ideig illnak a dolgozók rendelkezé­sére, tervezik szombat délelőtti ilmelőadások bevezetését is. S ók jó tett és sok szép terv jelzi az ózdi kohá­szati szakszervezeti bi- ottság gondos munkáját, de ok a feladatuk is. A Béke te- epen nemsokára átadnak egy ijabb művelődési házat, amely zintén várja a dolgozók ezreit s természetesen a jó progra- nokat. ötletben, leleményes­égben és tettvágyban Özdon incs hiány. Az SZMT augusz- us 28-i állásfoglalása segít a legye egész £yületén a helyi zakszervezeti szerveknek. Az zdiak példája kiegészíti ezt a ogítést. Benedek Miklós hazai erődítmények sok sajá­tos vonással gazdagították a várépítészet nemzetközileg is­mert és alkalmazott sémáit. A szerző csaknem másfél év­tizede —• Magyarországi vár- építészet című művével — hív­ta fel a figyelmet az omló nem­zeti kincsre, hegyek csúcsán, települések fölött messzire lát­szó várainkra, nem eredmény­telenül. Éppen könyve zárófe­jezeteiben olvashatunk arról, mi minden történt a várak helyreállítása érdekében. A magyar várak értékes építésze­ti emlékeink a törökdúlás előt­ti századokból, s megismeré­sük történelmünk egészének jobb megértéséhez ad segítsé­get. Egyedülálló témájú útikönyv kultúrhistóriai kalauz, építé­szet-történeti áttekintés — ígj summázható a vélemény a ma­gyar várépítészet jeles szakértő­jének a Műszaki Könyvkiadó gondozásában most megjelent művérőL A budai vártól a Visegrád fölött őrködő erődít­ményen át Kőszegig, Sárospa­taktól Szegedig — országos vár­néző sétára invitál a szerző. S a megtett séta első tanulsága: hazánk nem is olyan szegény középkori erődítményekben, mint azt a közhiedelem tartja. A másik: a várépítészet haladt a korral: ahogyan fejlődtek az ostrom fegyverei, iiRy vál­toztak az erődítés módszerei is, s így igen tarka kép rajzo­lódik ki az éppen „divatos” építési stílusokról. Végül: a A tv-nézők figyelmébe Á vasárnap esti tv-program- ból a Falak című filmre szeret­nénk felhívni a nézők figyel­mét. Kovács András filmjét a mozikban az év elején mutat­ták be először, s azóta is több alkalommal felújították. A publicisztikai elemekkel átszőtt, sajátos műfajú játékfilm, — vagy „filmesszé”, ahogyan ma­ga az alkotó elnevezte — sok szakmai és közönség közötti vita forrása lett, különböző an­kétokon, többek között július 11-én a televízió kerékasztalá­nak nyilvánossága előtt Ss vi­tatták mondanivalóját, a téma megközelítési módját. Több százezer néző látta eddig a mozikban, most, a televízió se­gítségével milliók ismerhetik meg. Az embert körülvevő va­lóságos és vélt falak, a környe­zettel való okosan kompromisz- szumos együttélés kérdéseit boncolgató film televízió-be­mutatása bizonyára ismét sok emberben indít el ön- és kör­nyezetvizsgálatra serkentő gon­dolatsorokat. „A szántói híres utca, cimbalommal van kirakva;..“ 4,, Lm««/ népdal kezdő- ft. t lómul l soraivai im. már harmadszor találkozhatott a szombat—vasárnapra Abaúj- szántóra látogató. Á szombat szép időjárás ugyanis sok ér­deklődőt csalogatott az egyko­ri híres mezővárosba a már hagyományossá váló népi éne­kesek és hangszeresek talál­kozójára. Ezerkilencszázhatvanhattől minden évben találkoznak Borsod, Heves és Nógrád me­gye legjobb népi énekesei és hangszeresei, hogy tudásuk legjavát nyújtva szórakoztas­sanak és tanítsanak. Hiszen nemcsak a tánczenének van­nak kedvelői, hanem a szép népdaloknak, ősi balladáknak is, s ezeket szívesen halgalják, vagy össze is gyűjtik, hogy megmentsék a feledéstől. A kétnapos program köz­pontjában a népdal, népzene állt, de tervbe vették a régi, színpompás szüreti felvonulást is. Erre lelkesen készült a köz­ség apraja-nagyja, a szölőko- szorú, a diszitett borosüvegek, a piros huszárruhában hordón lovagló „Bacchus” és kapás­címer, a díszes viselet és a jó­kedv eddig mindig felejthetet­lenné tették a vasárnapot. Most azonban az időjárás megtréfálta az ideutazó nép­művészeket, a kíváncsiakat. Az eső egész délelőtt vigaszta­lanul zuhogott, így csak a mű­velődési ház kiállításában le­hetett gyönyörködni. A földszinti, két kis helyi­ségben szerényen meghúzódó helytörténeti gyűjtemény igen irtékes helytörténeti és nép­rajzi tárgyakkal bővült. A ré­ti szölőművelő eszközök mel- étt igen sok parasztkerámiát is keménycserép lányért, s a mindennapi eszközök szépet díszített darabjait láthattuk Tóth Ferenc keménycserép- tányér gyűjteménye is újab­bakkal bővült. Szemet gyö- nyörködtetők a virágos, mada­ras, feliratos tányérok és ku­lacsok. A helyi népművészeti szakkör fafaragásai és hímzé­sei praktikus lakásdíszül is szolgálnak. Most sem hi­ányzott a kiállításról a bor­címke gyűjtemény, a helyi sajtüzem készítményei, a he­lyi tsz és állami gazdaság ha­talmas szölöfürtjei, és egyéb növényei. A kiállítás új szín­folttal is gazdagodott; Hódos- sy Lajos edelényi kovácsmes­ter, a „népművészet mestere” fiával jött el bemutatni nagy­hírű és szép hangú csengőit, kolompjait, pergőit. Sokan gyönyörködtek a csillogó csa­tokban, juhászkampókban, fo­kosokban. A tléhiiáni és az esti ft ÜUUictm pr0grarni,an szerepeltek a helyi és a szom­szédos megyék népi énekesei és hangszeresei. A kötetlen is­merkedésen régi barátokkal, ismerősökkel is találkoztunk. Sivák Barna cekeházi juhász, a „népművészet mestere” ed­dig minden találkozón részt vett, akárcsak Papp András bácsi a gombosharmónikájá- val. Repertoárjukban pászlor- és betyárdalok, balladák, la­kodalmi nóták szerepeltek. So­kan most látták és hallották először az egyik ősi népi hang­szert, a nyenyerét. Ezt Bársony Mihály, a „népművészet mes­tere” készítette Tiszaújfalun, s dobozából igen érdekes hango­kat tud kicsalni. A kékedi népdalokat néhány évvel ezelőtt Sztareczky Zol­tán gyűjtötte össze. Ezekből adott Ízelítőt Balogh András 70 éves pásztor, népi énekes. Molnár K. Tivadarné Fedé- mcsről jött, s az ottani palóc népviseletet, népdalokat és balladákat hozta magával, öt, és az ugyancsak népviseletbe öltözött recski Tóth Józsefnét is szívesen hallgattuk. A kis Minárcsik Bandi, Sivák bácsi unokája. Mint máskor, most is a nagyapjától tanult dalokat adta elő, a tőle megszokott ked­vességgel. Igen hangulatos volt Tóth Lajos cimbalomjátélca is. Pozsik István Bükkszékről be­mutatta a saját készítésű fu­rulyáit, s szép dalokat játszott rajta. A délutáni bemutatkozást az esti műsor követte, ahol nem­csak a szép számú hallgatóság, hanem a rádión keresztül, sok ezer ember ismerkedett, meg a magyar népköltészet, népzene legszebb gyöngyszemeivel. A harmadik nyitotta, hogy Abaújszántó szép feladatot vállalt magára a népi énekesek és hangszere­sek találkozójának megszerve­zésével. Műsoruk a megyei és az országos rádió révén több ezer emberhez jutott el, s így népi értékeink fokozottabb megbecsülésére nevel. Szüksé­ges azonbon, hogy a remélhe­tőleg jövőre ismét sorra, kerü­lő találkozó megrendezéséhez az abaújszántóiak megkapják az illetékesektől a maximális segítséget. A népi énekesek és hangszeresek találkozója, a szép szüreti felvonulás némi idegenforgalmi propagandával a jövőben esetleg újabb ezrek­nek jelenthetnek kellemes szó­rakozást és művelődési lehető­séget. Bodgál Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents