Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-21 / 222. szám

Vasárnap, 19G8. szeptember 22. ÉSZAKMAGYARORSZAG 7 Új városrész Sátora Ijaúj helyen viz sem igen volt akkor nap a számban; De mit tehettem volna? Még székkel sem kí­nált ez a te kardos, jó anyád. Azért csak idevett a szívem. Már neked úgy mondom el, ahogy volt; Igaz, egy kicsit érződött rajtam az ital. Búcsú volt. Kaptam én megint; Azt mondta, hogy megírja neked. Miért nem hagyom én őt bé­kén? Koccintottunk; Aztán még folytatta volna, de anyám le­szólt, hogy hűvös van, meg­fázunk. Hát feljöttünk. Az udvaron megállt, s a do- rongfa-rakásra mutatott: — Ezt is én szereztem neki. Fuvarral együtt 400 forint; Kecskés, a szomszédból mind­járt mondta, hogy adna érte 600-at is. Van esze a csipás- mak. Többet ér ez majd ne­künk. Négy culáp kijön belő­le, aztán egy csomó karó. Lesz ebből vagy háromszáz karó is; Meghasogatom én azt..: Lépett vagy hármat, aztán a házra intett: — Ezt is rendbe kel] hozni, fiam. Már majdnem minden­kié takaros a faluban. Ez se legyen itt csúfságnak. Mert még az éjszakában sem tud elbújni, hiszen villany ég a kaputok előtt. Ügy gondoltuk anyáddal, hogy az én fél ház­részemet eladnám, ő meg a szőlőt. Elég nekünk az is, ami az enyémben terem. Aztán rendbetesszük a házat. Van nékem egy jó kőművesmester cimborám a szomszéd falu­ban, megcsinálja az szépen..; — Gyertek már — hivoga­lekben, jegyzőkönyvekben, iga­zoló lapokban, évjárat szerint sorakozó kartonokban, zsineg­gel átkötött okmányai feksze­nek. Az ország egyik legjobban kezelt, s a szerencsés véletlen során megmaradt; rendezett nyilvántartása. v ’.>••• A kilencedik emelettől a ti­zenhatodik emeletig eddig: irattár volt. De irattár a pince is, a pincében 1800 folyóméter hosszúságban az úgynevezett „Várományi lap”-ok, újkeletű nevén: munkaviszony-nyilván­tartó lapok sorakoznak. Akta­hegy, valóságos hegyépítmény. A 65 méter magas torony kér­ge alatt két kilométer hosszú ■ papírköteg feküdt * Irattár volt a 9. emelettől a I6-ig t— de csak volt, nemrégi­határozatot hozott: ,,Az épület­ben elhelyezett intézmények dolgozóit veszélyezteti a tartó- szerkezeteknek foliyamatos szi­lárdságcsökkenése”. Elrendel­ték az azonnali tehermentesí­tést A-toronyból hetven tonnányi anyagot kényszerű selejtezés során azonnal elfuvaroztak. Aztán megkezdődött a torony aktahegyének elköltöztetése. Ez nehezíti az ügyvitelt, de mit lehet tenni? Külön gépe­sítési bizottságot is hoztak már létre a korszerűsítések megol­dására. Az ideális, a távoli jövő: a mikrofilmezés. Mi lesz a kiköltöztetett, üres toronnyal? A döntés így szól: a 10. emelettől fölfelé a tor­nyot lebontják; az épületet megerősítik. k. gy* dik meg a keleti városrész ki­alakítását. A több szintes lakó­házakat előreláthatólag ház­gyári termékekből szerelik ösz- sze. Az új városrészből — amely Sátoraljaújhely zöldöve­zete is lesz — gyönyörű kilátás nyílik a zempléni hegyekre. Sátoraljaújhelyen több mint 50 millió forintos beruházás felhasználásával az idén kezd­etéit meg a Ronjjva-patak rende­lj zését. A több évre ütemezett {{munkát érdekes módon oldják {{meg. A patakot nem bővítik, “hanem a város belterületén }{egy régi malomárok felhasz- [{nálásával még egy medret épí­ti tenek a Ronyvának. A két pa- Otakmedorben egy elosztómű 3segitségével másodpercenként D160 köbméter vizet vezethetnek 3el, ezzel örökre megszüntetik 3 az árvízveszélyt. 3 A patak szabályozása és az 3új meder megépítése jelentő­ben segíti majd a város fej­lesztését, és az eddig elöntéssel ]fenyegetett 50 hektáros terüle­tien új lakótelepeket alakíthat­ónak ki. A Miskolci Tervező [jVállala dolgozói az elmúlt na­pokban adták át a tanács ve- [izetőinek a keleti városrész n részletes rendezési tervét. A n rendezési terv szerint az új nRonyva-mcder két oldalán, -valamint a csehszlovák határt {{képező régi patak közötti terü­leten négy zárt lakóegységben “2800 lakást, ABC-úruházat, {{szolgáltató egységeket, étter­emet, postát, három egyenként “100 férőhelyes óvodát, és üugyanesak három 60 személyes ^bölcsődét, egy 16 tantermes is­ii kólát, klubot, valamint orvosi 3 rendelőt építenek. A lakóegy- 3ségeket sportpályák, kultúr- 3park, strandfürdő és virágzó 3 terek választ jak majd el egy- 3 mástól. 3 Érdekessége a tervnek, hogy {■Sátoraljaújhely főutcájának {{forgalmát szinte már megbé- {Jnító kisvasutat az új Ronyva- Umeder partjára helyezi át. A Ukisvasútpálya építése — ame- Olyet a közlekedés- és postaügyi 3miniszter jóváhagyott — 1972. n végére készül el, és akkor kez­tott anyám az ajtóból, de Kő Antal még befelé menet el­mondta, hogy az öreg, félig elszáradt körtefát is kiveszi. Helyébe barackot ültet Az hamar terem.:. Ott bent, az asztalnál — amíg ettünk — elnézegettem egy kicsit. Magas, kissé gör­nyedt hátú, szikár öregember. Olyan, mint amilyen apám lehetett volna, ha élne. Szájá­ra csüngő deres bajuszáról, kezefejével törölgette az étel- maradékot. Amikor a poharát emelte, anyámra nézett, s kí­nálta; Anyám durcáskodott, adta a rátartit. Fejével nemet in­tett. Mondta, hogy szédül tő­le. Nekünk is elég lenne már. s mintha a szeme fényével bátorítaná is jövendő embe­rét — szólj már. Kezdd el. ahogy illik, hiszen azért jött haza a fiam. — Csak beszélgetünk — néz engesztelő tekintette] édesanyámra és újabb mondó­kába kezd. Gonosz nevet.hetnékem tá­mad. De anyám int. Ki kel! azt várni türelmesen, amíg Kő Antal szabályosan megké­ri a kezét. Ez a pillanat sem várat so­káig magára: — Akkor — kezdi az öreg felállva és ünnepélyes han­gon — mit szólnál hozzá fi­am? Mert én.;; ugye tetőled kérhetem meg. R izony én nem tudtam szólni. Megölelgettem őket, és kezüket egymásba fontam. A riviS rí szünidőben mint­1 egy 200 vállalat­nál 4354 általános és középis­kolás tanuló dolgozott Mis­kolcon. 2854 fiú, és 1500 lány töltött több-kevesebb időt a termelőmunkában. Szám sze­rint is szép ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 1967- ben mindössze 749 fiú, és 613 lány dolgozott a nyári szün­időben Miskolc vállalatainál. A hirtelen emelkedés okát elsősorban az új gazdasági me­chanizmusban, a vállalatoknál jelentkező munkaerő-szükség­letben kell keresni. A DIGÉP- nél azzal az indokkal alkal­maztak először diákokat, de más vállalatok is, amelyek már eddig ugyan foglalkoztat­tak a nyári szünidőben tanu­lókat, most megemelt létszám­mal alkalmazták őket. így pél­dául a Miskolci Kertészeti Vállalat, a Lenin Kohászati Művek, a postaigazgatóság, a vízmüvek, a Keletbükki Álla­mi Erdőgazdaság, a MÁV és az építőipari vállalatok alkal­maztak szinte tömegesen di­ákokat nyáron. Szükség volt a besegítésükre. Közvetetten ugyan, de a termelőmunkában vett részt a diákok zöme. Az LKM-ben elsősorban rendezé­si feladatokat végeztek, így például a kertészetnél dolgoz­tak, és a raktárrendezéseknél. Az itt dolgozó felnőtt munká­sok erre az időre viszont fel­szabadultak, és át tudták őket tenni nehezebb területekre. Nagyon érdekes a kertészeti vállalat kezdeményezése. A vállalatnál 425 tanulót alkal­maztak, s biztosították, hogy mindenki a lakóhelyéhez közel eső területen dolgozzon. Amint az a gyárak által be­küldött jelentésekből, de sze­mélyes beszélgetésekből is ki­tűnik, nemcsak a munkaerő­szükséglet késztette a vállala­tokat ilyen nagymértékű di­ákalkalmazásra, hanem a szülök kérése is. Így legtöbb helyen az üzem dolgozóinak gyermekei dolgoztak. Általá­ban elmondható a nyári diák­foglalkoztatásokról, hogy a fi­atalok 70—80 százaléka meg­állta a helyét, és legritkább esetben fordult csak elő fe­gyelmezetlenség. A nyári diákfoglalkoztatá­soknak — a pénzkeresésen túl — feltétlenül kellene lennie egy olyan szempontjának, hogy az üzem foglalkozzon a fiatalokkal. Legtöbb helyütt ez nem valósult meg, csupán a felügyelettel megbízottak fog­lalkoztak a dolgozó fiatalok­kal. Egy-két helyen azonban — így például az LKM-ben —< külön elbeszélgettek a fiúkkal; s ennek célja az üzem meg- kedveltetése volt. A nyáron ^bfzt nyos mértékig, nem egy vúllá- latnál sikerült csökkente­ni a munkaerőhiányt. De leg­több helyen megmondták; hogy jövőre jobban kell vá­logatniuk, valóban csak az erősebb fizikumú gyermekeket alkalmazzák. Egy érdekes je­lenségre is felfigyelhetünk. Az építőiparban sokkal keveseb­ben dolgoztak, mint amennyit igényeltek. Inkább a stabil munkahelyekre mentek el a diákok. A jövőre nézve való­színűleg csökkeni fog a diák- fpglalkoztatás, vagy legalábbis is ezen a szinten mozog. Ha­sonló emelkedéssel nem na­gyon számolhatunk. Egy nagy előnye azonban van a gyer­mekek nyári munkájának, megtanulják a pénzt megbe­csülni. hiszen azt munkával lehet csak megkeresni. Cs. A Mérlegen a nyári diákfodalkoztatás Miskolcon Rendbe kellett volna tennem már régen tarka életem mint­egy hatvan évének nyomjelző irattárát, hogy úgy nézhessek bele, mint ahogy a hű tükör­ben szoktuk vizsgálgatni ar­cunk vonásait, pírját, sápadtsá­gát s netán szépiáit is. Ezt el­mulasztottam s most így csak találomra markolok bele a ren­dezetlen írott vagy nyomtatott életbizonyítékba, hogy megszó­laltassam egyik-másik érdeke­sebbet, úgy értvén: amelyek másokat is érdekelhetnek. Az első, kezem gereblye-fo- kaiba akadó emlék egy boríté­kolt nyomtatvány: az írók Gazdasági Egyesülete meghí­vója. A postabélyegző kelte 1933. június 3. A meghívás az IGE által jú­nius 9-től 18-ig a lillafüredi Palotaszállóban rendezett IRÓHÉTRE és az azzal kapcsolatos ünnep­ségekre szólt Pakots József el­nök aláírásával. A belső lapon közük, hogy „e meghívó birto­kában a lillafüredi Palotaszál­ló napi tíz pengős egységáron elsőrangú lakást és teljes ellá­tást biztosít...” Nem részletezem az akkor történteket, csak arra emlékez­tetek, hogy Lillafüred akkor is, a későbbi években is olyan iro­dalmi eseményeknek volt a színhelye, amelyek azóta is foglalkoztatják irodalomtörté­nészeinket. Most egy 1934. október 27-én kelt levél akad kezembe. BÁLINT JENŐ, a magyar őstehetségek felkuta­tója és íelkarolója írta, aki hosszú előkészítő munka után a budapesti Nemzeti Szalonban megrendezte az őstehetségek képzőművészeti kiállítását. A kiállítás nagy visszhangot kel­tett s magam is többhelyt fog­lalkoztam vele. Szereplői közül azóta többen nyertek műtörté­nelmi értékhitelesítést, tehát a buzgó művészeti író vállalko­zása nem bizonyult hiábavaló­nak. Levele így hangzik: „Igen tisztelt Uram! Kedves levelére a kiállítás leszerelése és a vele együtt járó sok min­den elfoglaltságom miatt csak most térhetek vissza. Cikkeit élvezettel olvastam és nagyon örülök, hogy a magyar őstehet­ségek ügyét oly lelkes szere­tettel és hozzáértéssel istápol- ja. A nekem megküldött cikkek egyikét, kívánsága szerint mel­lékelten köszönettel visszakül­döm, s ígérem, hogy kedves meghívásának, amennyiben a közeljövőben Miskolc felé ve­zet az utam, örömmel fogok eleget tenni. Kedves feleségével együtt szívélyesen köszönti Bálint Je­nő.” UTAK AZ ORSZÁGOS ÉRVÉNYESÜLÉS FELÉ Ezt az 1932. május 14-én kelt levelet Keresztesy Sándor, Ke­resztesi) Mária édesapja írta innen, helyből. Közli velem, hogy Mariskát — mi Marosá­nak hívtuk — Bárdos Artúr leszerződtette drámai szerep­körre, a szerződést előző nap írta alá. Kéri, írjak erről pár sort. Első fellépte Pirandello darabjában fő női szerep lesz a stúdióban ... Szinte dobognak a sorok az apai büszkeségtől. EGY MUZSIKUS-SIKER Pongrácz Géza, a miskolci honvéd gyalogezred volt nép­szerű karnagya 1934. október 22-én kelt levelében ugyan­csak sikeréről értesít. Kedves Bélám! — írja. Holnap, ked­den a rádió déli hangverse­nyén (13.05 h-kor) Figedy— Fichtnerék Magyar rapszódia c. művemet játsszák. Annak ide­jén ezt Neked lezongoráztam s ha még halványan emlékszel reá, most — ha van időd — meghallgathatod nagy zeneka­ron is. Oly régen készülök Hoz­zátok, de minősítésekkel vol­tam eddig elfoglalva, azonkí­vül komponálok és sokat hang­szerelek. Szerzői estére ké­szülök s bizony gőzerővel kell dolgoznom, hogy időre elké­szülhessek. Ha nem lennék alkalmatlan, valamelyik este tiszteletemet' tenném. Csak légy oly szíves, értesíts, mikor a legkelleme­sebb ez Nektek, miután tudom, hogy Te is igen elfoglalt ember vagy. A viszontlátásig ÜLI stb. lü Géza. NAGY DRUMM BETŰKKEL ÍROTT LEVÉL BUDAPESTRŐL 1930. január 1-i kelettel. Nagy Buék-kal. Mokry-Mészáros De­zső, az immár 87 éves festő ba­rátom írta, akivel a Tanácsköz­társaság idején ismerkedtem meg és barátkoztam össze, amikor a nagyvilágot látott, eredeti utakon járó autodidak­ta művész három világrészben szerzett élményeit elmesélte. Különösen érdekeltek azok az élményei, amiket az 1908—09- es években Capri szigetén az orosz emigránsok, köztük Gor­kij társaságában szerzett, s amikről öreg barátom pályá­jának ismertetése kapcsán la­punkban is megemlékeztem. Ebben a levélben arról érte­sít, hogy mint festő- és szob­rászművésznek a Tamás Galé­riában rendezett kiállítása ja­nuár 5-én nyílik. Kiállítását dr. Felvinczi Takács Zoltán, a Keletázsiai Múzeum tudós­igazgatója és dr. Rózsa Miklós, a KÚT vezetője rendezték ne­ki, mint egyelőre a Spirituális szövetség és KÚT művészegye­sület tagjának. A továbbiak­ban a kiállítás előrevetett si­kerlehetőségeit mérlegeli s kér, figyeljem a sajtóvisszhangokat. Itt említem meg, hogy ugyanebben a galériában 1935- ben Mészáros Czóbel Bélával együtt rendezett kiállítást, amikor is Czóbel festményeit, Dezső szobrait mutatta be. EGY KELLEMETLENEBB LEVÉL A Nemzeti Szalon Művésze­ti Egyesület (Budapest, V., Er­zsébet tér) engem, az akkori szokások szerint a NAGYMÉL- TÖSÁGÜ — MÉLTÖSÁGOS — NAGYSÁGOS címek között gusztusom szerint választásra jogosított hírlapíró és festőmű­vész urat arra kér, hogy az 1934. évre esedékes tagsági dí­jamat befizetni szíveskedjem. Dátum 1934. augusztus 3L II. felszólítás! Tyű, a nemjóját! No de semmi. Megesett ilyesmi más nagyméltóságú-tekintetes művész urakkal is*il Híres építmények 2555H5HSHSaS£SSSH5i2SE5HSHS5SH5-aS2S; SZTK-város A párizsiaknak az Eiffel-to- rony. Nekünk az OTI-palota. „OTI-palota” — már csak a 40-esek és az idősebbek szája jár erre az elnevezésre. Nem­csak a fogalom nőtte ki régi, szűk szóruháját, hanem ez a „felhőkarcoló palota” is palota- ságát és felhőkarcoló voltát. Akkor, amikor épült, Magyar- ország első „felhőkarcolója”, toronyháza volt. Persze, pesti értelemben 16 emeletes. Ma már ez nem ritkaság hazánk­ban. A társadalombiztosító köz­pontja volt. De még ezt a való­ságos, városnak helyet adó, óriási épületet is kinőtte a — szocialista társadalombiztosí­tás. 1889-ben az egész ország­ban 616 937 tagja volt az ösz- szes betegsegélyző intézetek­nek, egyesületeknek. Ma csak Budapesten az igényjogosultak száma: 1 millió 800 ezer. Az egész ország lakosságának 97 százaléka biztosított, gyógyke­zelésre jogosult. A palota, a felhőkarcoló bal oldali szárnya, a mai igazgató­ság, 1913-ban épült. A torony és a jobb oldaü szárny: 1929— 30-ban, Komor Marcell és Ja­kab Dezső munkája. * Ma ez a hajdani „SZTK-vá- ros” a társadalombiztosítási igazgatóság mellett számtalan intézménynek; szakszervezet­nek, sőt, vállalatnak is, mint például a Gyárkáményépítő Vállalatnak ad otthont Tornya legfelső pontján az óraszoba van. Az óra számlapjának át­mérője három méter, a mutató másfél méteres, az időbeosztás síkja 80 centi. Jelkép is ez, hogy a torony * 1 legtetején az idő, az élet mú­lását jelző óra magasodik. Mert az óra alatt — így is mondhat­juk: aktahegy — munkáséle­tek, Ide'"Írben, röntgen fel véte ■ ben az aktáknak a toronyból : sürgősen el kellett költözniük. A cifrálkodó toronyról kide- • rül, hogy bauxitbeton-épit- mény, a Innícs építosztálya Hajdú Béla: Cereblyélés az avarban (Levelek és inás élclnyomjelzők)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents