Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-10 / 187. szám

Szombat, IPOS, augusztus 10. ÉSZA KMAG YAROBSZÄO s Térkép a zajról A Magyar Tudományos Akadémia mcrcsszolgáltató osztályának munkatársai naponta megismétlődő méréseikkel „feltérképezik’’ a főváros fontosabb zajgócait, bőgj’ később megfelelő Intézkedésekkel csökkenteni tudják ezek erősségét. A mártírok emlékére A Mezöcsáti községi Tanács vezetői és a végrehajtó bizott­ság sokat gondolkodik rajta, hogyan lehetne szebbé, kicsit városiasabbá tenni a község belterületét. A közeljövőben megkezdik majd az új gyógyszertár épí­tését, aminek többek között azért is örülnek, mert a ta­nácsháza szomszédságába szép, reprezentatív épület ke­rül. A járási tanács előtt van egy park, ami inast eléggé el­hanyagolt. A község vezetői elhatározták, hogy az 50 éves évfordulóra rendbehozalják a parkot, a két mártírhalált halt mezöcsáti kommunista — Szo- ták Mihály és Kerékgyártó Kálmán — mellszobrát elké­szíttetik, s itt helyezik el. A park gondozása a mező- csáti fiatalok feladata lesz. fazn1 esen Jaunen nenne — mondogatják a járókelők, s a nézelődök Sátoraljaújhelyen a szép rendben sorakozó, már tető alatt levő vagy most épü­lő házaknál. Valóban nincs is semmi ki­fogásolnivaló ezeken az épüle­teken. A már elkészültek szé­pek, egészségesek, bizonyára szívesen lakják majd azok az emberek, akik most még a Danké-telepen szoronganak. A telepen, amelynek légkörét, hangulatát, egészségtelen vol­tát könnyen fel tudják idézni, könnyen el tudják képzelni azok is, akik még nem járták itt, a sátoraljaújhelyi telepen. Hiszen ezek a telepek nem sokban különböznek egymás­tól, akár itt, akár valamelyik más városban, vágj' faluban találhatók is. Sajnos, még sok helyen fellelhetők. Mindenütt, vagy legalábbis a legtöbb he­lyen próbálkoznak felszámolá­sukkal, eltüntetésükkel. A ve­zető szervek rengeteg munkát, energiát áldoznak rá, de még nyilván hosszú-hosszú évek­nek kell eltelniük, amíg olyan eredményekhez érnek, amilye­neket most Sátoraljaújhelyen láthatunk. A városban ugyanis rövid idő múltán eltűnik a Dankó- telep. A telep lakói itt élnek majd a most készülő, kedvez­ményes hitellel épülő lakások­ban. Az idén 27 család költö­zik majd ide. A telep többi lakója jövőre, illetve 1970- ben foglalja majd el új he­lyét. Nem ingyenlakások ezek. Igaz, kedvezménnyel épülnek, a tanács biztosítja a kivitele­zést, ingyen adja a telket, de a lakók OTP-kölcsönt vesznek fel az építkezésre, a költségek törlesztésére. Üzemekben, ktsz-ekben, különböző vállala­toknál dolgozó emberek köl­töznek ide, akik maguk tudják: ez a legmegfelelőbb módja a lakáshoz jutásnak, és vállalják is e költségek rájuk eső részét. Az építkezés szépen halad. Az első 27 család még az idén elfoglalja új helyét, és bizo­nyára soha nem kívánkozik vissza a Dankó-telepre. B. E. zt tetszik mondani, őszin­tén beszéljek? Ez, ké­rem, természetes. Nincs mit elhallgatnom, nincs, ami miatt szégyenkeznem kellene. Becsületes, rendes adófizetője vagyok az államnak, de még annál több is. Igen. legalábbis úgy érzem, hogy több, mert én minden­ben segítem, támogatom ezt a rendszert. Persze, megmara­dok kisiparosnak. Hogy miért? fogom van hozzá, nem? Mond­hatnám azt is, családi hagyo­mány. Engedjen meg egy-két adatot a múltamból. Mert, ugj'e, a kisiparosnak is lehetett rosszabb sora régen, mint ma. Apám falusi borbély volt. Amolyan vándoriparos. Mellet­te tanultam a szakmát. 1919 után bejártuk az egész Dunán­túlt. Aratás idején a borbélj’- kodáson kívül részest vállal­tunk mi is. Tizenhat éves vol­tam, amikor 1928-ban felsza­badultam. Tíz év múlva let­tem önálló fodrászmester Sá­rospatakon. Nem tartott so­káig. Behívtak katonának, a boltot be kellett zárni. Utána fogság, majd a felszabadulás után nyitottam ki ismét. Azután még történt egy és Ki fizessen rá? Nyári időszakban — ha nem is fut harminc fok fölé a hőmérő higanyszáíu — az egyik legkeresettebb cikk a bőr, a jól hűtött jaffa, vagy a gyümölcsszörp. Bosszanko­dunk, ha éppen nem lehet kapni, s kissé cinikusan je­gyezzük meg: majd télen biz­tosan lesz belőle elég. Vitázni nem érdemes, mert nemcsak az éhes ember jön hamar dühbe, a szomjas ember sem kivétel ez alól, Azt, aki egy pohár habzó sörrel akarja ol­tani szomját, s gondolatban már jó nagyokat kortyolgat belőle, nem vigasztalja az ud­varias válasz, hogy: holnap tessék benézni, bizonyára meg­érkezik az áru. Persze, az sem kisebb bosz- szúság, ami nap mint nap elő­fordul. ha történetesen eppen szerencséje van a kedves vá­sárlónak. és megkapja a hon áhított innivalót. Az tudniil­lik, hogy bár már előtte all az üveg jaffa, nem mer inni belőle. Miért? Mert a záró- kupak felnyitása után azUát- ja, hogy az üveg pereméből hiányzik egy darab. S itt a hagy dilemma. El kell dönte­nie, mi a fontosabb: oltani végre szomjúságát, vagy félve kortyolgatni, hátha szilánk, esetleg üvegdarab csúszik le a torkán. Jó tanács persze min­dig van ilyenkor: — Várd meg, amíg a szilánk leül a pohár aljára ... — Nézd meg a kupakot, s ha nincs benne üvegdarab, biztosan hibás üvegbe töltöt­ték. — Ugyan, idd meg, nyugod­tan. (Igaz is, mi történhet? Legfeljebb műtőasztalra kerü­lök, hiszen a kibicnek ...) No, de félre a tréfával, hi­szen van ennek egy másik, „komoly”, zsebbevágó oldala is. Az üzletben vásárolt, záró­kupakkal ellátott üvegekbe senki sem láthat bele. így az­tán hiába is vitatkozunk az üres üveg visszaváltásakor, hogy isten bizony nem mi csorbítottuk le az üveg száját. Ügyesen, kizárólag erre a cél­ra használt üvegnyitóval, nem bicskával, még csak nem is az ajtózárba szorítva nyitottuk ki az ominózus üveget, nincs pardon. Hiszi a boltvezető, vagy sem, egyre megy. Hibás üveget nem váltanak vissza! Ez így rendben is lenne. De hát eladni a hibás üveget, azt lehet? Egy üveg sörért négy- kilencven helyett hatkilencve- net kell fizetnünk, egy üveg jaffáért kettőnegyven helyett négynegyvenet, azt is lehet? No és a hibás, csorba üvege­ket a palackozó gép sem tud­ja légmentesen elzárni, elillan a szénsav, megromlik az ital. Bárhogyan is nézzük, minden­képpen a vásárló fizet rá. Jó lenne, ha a vállalatok, il­letve a palackozó üzemek, töl­tőállomások gondosabban dol­goznának, és ők dobnák el a hibás üvegeket. Vagy így is lehet. _ a fogyasztó költségére — selejtezni? Borúé/.ki Edit Cukorrépa kampány előtt Szerencsen Alio fnhh mint hiirom /Ilii» IOUU hét múlva megkezdődik a cukorrépa fel- dolgozási kampány a Szeren­csi Cukorgyárban. Lázas elő­készületek előzik meg ezt a nagj' munkát. Augusztus utol­só napjaiban már meg kell tartani a főpróbát, majd szep­tember első napjaitól néhány hónapon át percnyi szünet nélkül kell dolgozniuk a ha­talmas, tíz- és tízezer vagon répát fehér cukorrá alakító gépsoroknak. Az úgynevezett karbantar­tás során hatalmas munkákat végeztek el a gyárban. A mű­szakiak és a több szakmás munkások hétszáz főnyi gár­dája, valamint tíz más válla­lat kisebb-nagyobb szerelő kollektívái néhány hónap alatt 23,5 milliós beruházást ds mintegy 20 millió forint érté­kű karbantartást, azaz felújí- tást fejeznek be. Ezekben a na­pokban, a főpróba előtt van a legnagyobb hajrá. Két hatalmas a gyárban. Egyik a nyersgyár öreg tetőszerkezetének kicseré­lésénél, a másik az új mészke- mence építésénél segédkezik. Csupán a mészkemencére és a hozzá szükséges új tárolóra 11,2 milliót költenek. A tároló­nál gépesítik az eddig nehéz fizikai munkával végzett be­rakást. Befejezéséhez közele­dik négy új olajtüzelésű ka­zán szerelése is. Munkába ál­lításukkal nem lesz többé Szeptemberben kezdik meg a zöld színű üvegek gyártását Sajószentpétercn A sajószentpéteri dolgozókat bízták meg a gyógyszer- és vegyiparban nélkülözhetetlen, zöld színű üvegek üzemszerű gyártásával. Az új termék előállítására korszerű huta­csarnokot építenek, és ezzel egy időben, a gazdaságosabb beruházást szem előtt tartva, bővítik konzervüveggyártó részlegüket is. így az előre­gyártott vas- és betonszerke­zetekből két üzemcsarnokot szerelnek össze egymással pár­huzamosan. A zöld üveget ké­szítő üzemben húsznégyzetmé­teres olvasztókemencét építe­nek, és többek között egy KS —60-as típusú automata gép­sort helyeznek el — amellyel naponta 30 ezer különböző méretű gyógyszeres üveget gyárthatnak. Az üzemben már a gépek szerelésénél tartanak, és a termelési próbákra szep­temberben kerül sor. Az új hutában a tervek sze­rint a korszerű automata és félautomata gépekkel naponta mintegy húsz tonna zöld üve­get készítenek. A másik üzem­csarnok is tető alá került már. Ebben egy 48 négj’zetméteres olvasztókemencét alakítanak ki, amely a világ egyik legter­mékenyebb présberendezését szolgálja ki. Ezt a gépsort az Amerikai Egyesült Államokból vásárolják, és naponta 110 ezer darab egy kilogrammos fehér konzerves üveget állítanak elő vele. Az üzemrészben a jövő év első negyedében fognak terme­léshez. A két üzemcsarnok építésének érdekessége, hogy oldalfalait kopulit üvegből ala­kítják ki, amelyet testvérválla­latuk, a Miskolci Üveggyár ké­szít részükre. szénre szüksége a cukorgyár­nak. öt darab automata centrifu­gát is felszereltek a karban­tartás során. Ezekkel is nehéz fizikai munkát takarítanak meg. Befejezéséhez közeledik eg>’ nagy teljesítményű cukor- kristálj'ositó vákuum beszere­lése is. Jelentős munkákhoz kezd­tek a gyár szennyvízderítő te­lepén is. Csaknem egymillió forintos költséggel, a vízügyi igazgatóság és a talajjavító vállalat gépeinek segítségévéi bővítik a derítőt. Nincs olyan üzemrésze a gyárnak, ahol ne várná vala­milyen új, korszerű berende­zés a hamarosan megkezdődő kampányt. Szinte újjászület­nek a régi, már sok tíz- és tízezer tonna cukrot gyártó gé­pek, gépsorok. a*,, rendszeresen u*“ sor kerül a cukorrépa-próbaszedésekre is, A mintaparcellákon ellenőrzik a cukor nyersanyagának, a ré­pának érését, a répafejek, a levélzet növekedését, s a ta­lán mindennél fontosabb cu­kortartalom alakulását Az el­ső próbaszedések azt bizonyí­tották, hogy várhatóan jól ala­kul az idén a répa cukortar­talma, az aszály ellenére a cukorrépa mennyiségével sem lesz talán baj. A próbaszedé­sek laboratóriumban vizsgált és értékelt eredményeitől te­szik különösen függővé a kam­pány kezdetének napját is. A cél ugyanis az, hogy minél rö- videbb legyen, minél korábban befejeződjék a feldolgozási időszak, kevesebb legyen a téli tárolási veszteség és a táro­lással járó gond. A tsz-tagok érdekében Sokszor hirt adtunk már ró­la, hányféle újabb és újabb jogszabályok születnek a ter­melőszövetkezeti tagok társa­dalombiztosításával kapcsolat­ban. Mindez öröm a tagság­nak, természetesen csak ak­kor, ha a termelőszövetkeze­tek ügjdntézői alaposan isme­rik is ezeket a jogszabályokat és helyesen alkalmazzák. El­lenkező esetben rengeteg bosz- szúság, elégedetlenség forrása lehet. Az öregségi, rokkantsági nyugdíjra, vágj’ a munkakép­telenségi járadékra egyre több a jogosult, ezenkívül a beteg­ségi, szülési, gyermekgondozá- si segédeket is folyósítani kell. Tehát az ügyintézőknek van tennivalójuk bőven. A Hernád-menti Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége segíteni akart a tsz-ekben dolgozó ügyintézőknek, s a SZOT tár­sadalombiztosítási főigazgató­ságénak megyei igazgatóságá­val közösen egyhetes, bentla­kásos tanfolyamot szervezett Szikszón. A tanfolyamon 67 SZTK-ügyintéző vett részt a kömj'ék termelőszövetkezetei­ből. A tanfolyam hallgatói sokat tanultak egy hét alatt, ex a beszámoltatáson is kitűnt A jogszabályokban való biztos tájékozódáson kívül számos útbaigazítást, tanácsot kaptak, amelyek az emberekkel való foglalkozáshoz, a körültekintő, lelkiismeretes ügjdntézéshea nyújtottak segítséget Elmondja egy kisiparos más. Dolgoztam az AFOR- nál vagy hat évig, majd 1954- ben megalakult a vertikális szövetkezet, annak lettem az elnöke, egészen 1956-ig. akkor megszűnt. Szóval, próbáltam mást is, végül ismét kiváltottam az ipart. Nem azért mondom, de az utóbbi években jólesik érezni, hogj’ a különféle szol­gáltatásokban segítő kisiparost jobban megbecsülik. Én meg olyan ember va­gyok — de biztosan nem egye­dül vagyok ilyen —, hogy ha érzem a megbecsülést, igyek- szem én is többet, jobban dol­gozni. Én is, a kisiparos. Azt mondja, a magam hasz­nára? Nem olyan egj'szerű az az­ért! Nemcsak a magam hasz­nára. Nem dicsekvésként, de kénytelen vagyok felsorolni azokat a bizonyítékokat, ame­lyek megcáfolják, hogj' a kis­iparos csali a maga zsebére dolgozik. Nem mondom, van olyan, de van ám! Tudnék er­ről sokat mondani, de most. ugye. rólam van szó! i munkámért megkap­tam a könnyűipar ki­váló dolgozója kitünte­tést. Több nemzetközi diplo­mát szereztem szakmai verse­nyeken, részben a szaikmai munkáért, másrészt a verse­nyek szervezéséért. Politikai munkám fő területe a Haza­fias Népfront. Megkaptam az Országos Béketanács aranyko­szorús jelvényét. Több elisme­résben részesültem, mint ki­váló tanulónevelő. Nagyon szeretek a fiatalok­kal foglalkozni. Nálam mindig van két-három tanuló. De ta­lálhat a műhelyemben néha többet is, mert vidéki meste­rek is küldenek hozzám né­hány napra fiatalokat, amo­lyan tapasztalatcserére. Hiába, az okos ember a nagj-üzemi módszerekből is tanul egyet, s mást. A KIOSZ-ban magam is oktatom a szakmára a fia­talokat, Tanfolyamokat rende­zünk a szakma egy-egy rész­területének jobb elsajátítására Ezeken a tanfolyamokon 30— 40 tanuló vesz részt egj'szer- re. Évenként versenyt rende­zünk, ahol a fiatalok veté’ kednek, ki ismeri jobban szakmát, ki a legügj-esebb. Különben ez az én egyik, legtöbb időt igénybe vevő tár­sadalmi munkám, mert a KI- OSZ-on belül én vagyok fele­lős a tanulóképzésért. Eddig gond volt a magánkisiparosnál felszabadult fiatalok elhelj'ezé- se. Mert, ugye, a kisiparos nem tarthatja meg mind. Leg­több a szövetkezetben talált helyet. Az új gazdasági me­chanizmusban egy évig adó- kedvezménj't élvez a kisiparos, ha a felszabadított szakmun­kása nála marad. Ez igen jó dolog nekünk is, meg a fiata­loknak is. Nálam két segéd van. Az. egyik a lányom. Ö viszi to­vább a szakmát a családban. A fiam elpártolt. Égj' ideig hallani sem akartam róla, hogy más pályát válasszon, ő meg arról nem akart hallani, hogy maszek legyen. Aztán ő lett az erősebb. Most irodagépszerelö. Jobban mondva még csak tanulja a mesterséget. Őszintén szólva, alig értem, hogy most sem tetszik neki az önállóság, ami­kor igazán megbecsülnek min­ket. Hiszen nálam is tapasz­talhatja, hányféle jelét tu­dom felmutatni a közéleti te­vékenységem elismerésének! zt mondja, végül is nem lehet ennek jövője. Ne­ki biztosabb az állami nunka. Ö tudja! Lehet, hogj' neki van igaza. Én azonban már csak ígj' érzem jól magam. Feljegj’ezte: Adamovics Ilona Megszűnik a

Next

/
Thumbnails
Contents