Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-30 / 203. szám

ESZAKMAGY A RORSZÄG nmuemucn tcasjaaE.’H a Péntek, 1968. augusztus 80. 90 Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A kormány elnöke tájékoztatta a Minisz­tertanácsot az öt szocialista or­szág párt- és kormányküldött­ségeinek legutóbbi moszkvai tanácskozásáról. A tájékoztatót a Minisztertanács jóváhagyó­lag tudomásul vette. Az ille­tékes miniszterek beszámoltak a magyar—csehszlovák közle­kedési, árucsere- és idegenfor­galmi kapcsolatokban jelent­kezett kérdések megoldására tett és tervezett intézkedéseik­ről. A kormány a jelentéseket tudomásul vette. A Minisztertanács kijelölte az ENSZ 23. közgyűlésére a Magyar Népköztársaság kül­döttségét; a delegációt a kül­ügyminiszter vezeti. Az Országos Tervhivatal el­nöke jelentést tett a népgaz­daság 1968. első félévi fejlő­déséről és az új gazdaságirá­nyítási rendszer működésének tapasztalatairól. A kormány a jelentést megvitatta és elfo­gadta. Megállapította, hogy a népgazdaság ez év első felében kedvezően fejlődött, az új gaz­daságirányítási szabályozók megfelelően elősegítik a terv fő célkitűzéseinek megvalósítá­sát, s ez lehetővé teszi a rend­szer továbbfejlesztését. Az eredmények mellett a tapasz­talatok arra is mutatnak, hogy szükséges a reform alap­elveit nem érintő, egyes rész­előírások módosítása. A kor­mány megbízta a minisztere­Tájékoztatási [ két: elemezzék ágazatuk terü­letén az új gazdaságirányítási rendszer tapasztalatait, a sza­bályozók és ösztönzők érvé­nyesülését és hatását, s dol­gozzák ki az 1969-es évre in­dokolt módosító javaslatokat. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Hazaérkezett Nemes Dezső Nemes Dezső, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja rövid bu­karesti látogatásáról csütörtö­kön visszaérkezett Budapestre. Kinn tartózkodása során fogad­ta Nícolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára. A találkozón jelen volt Leonte Rautu, az RKP Végrehajtó Bi­zottságának tagja,' a Központi Bizottság titkára. Nemes Dezsőt a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nál! titkára és Garni Róbert, a KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője fogadta. Az érkezésnél jelen volt Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykö­vete. Smrhowsky rádiéke®%éds Josef Smrkovsky, a csehszlo­vák nemzetgyűlés elnöke csü­törtökön délután rádióbeszédet mondott, amelyben egységre szólította fel az ország lakos­ságát. Majd a „nehéz moszk­vai tárgyalásokról” szólva mél­tatta az ott elért megállapo­dások jelentőségét. Rámutatott arra, hogy a moszkvai tárgyalások nagy ve­szélytől mentették meg Cseh­szlovákiát. A tárgyalásokon voltak éles viták, egyrészt a szovjet és cseh pártküldöttség között, másrészt a csehszlovák küldöttségen belül. A tanács­kozások eredményesen zárul­tak és ennek jegyében Cseh­szlovákia tovább halad a ja­nuárban megkezdett úton. Az országot a törvényesen megválasztott szervek kormá­nyozzák, és Csehszlovákia ki­tart eddigi külpolitikai irány­vonala mellett. Sem a szovjet hadsereg, sem más szervek nem avatkoznak be Csehszlovákia belügyeibe — hangoztatta. Ä Demokrata Párt elnökjelöitje: Humphrey Mint várható volt, a chica­gói demokratapárti elnökje­lölő gyűlés Hübert Humph- rey-t választotta meg a párt hivatalos élnökjelöl tjének. A konvenciónak ez a döntése Merénylet Gordon Mein, a guatemalai külügyminisztériumban ren­dezett fogadásról hajtatott szerda délután Cadxllac-ján a nagykövetség felé, amikor hir­telen két gépkocsi kanyarodott elé. Az autókból több fiatal­ember ugrott elő és kiszállásra kényszerítették a diplomatát. Először felszólították, hogy szálljon át az egyik kocsiba, majd, amikor a nagykövet el­lenkezni kezdett, pisztolyból és géppuskából kilenc lövést ad­tak le rá. A merénylők elme­nekültek. A rendőrség a me­rénylet színhelyétől nem mesz- sze megtalálta az egyik gép­kocsit. azonban az Egyesült Államok történetében példa nélkül álló körülmények közepette követ­kezett be, Szinte minden kom­mentátor egyöntetűen rámu­tat, milyen hihetetlen káosz­ban, botrányos jelenetek kö­zepette zajlott le az elnök je­lölés. Kint a városban valósá­gos utcai harcok folytak a ka­tonasággal megerősített rend­őrség egységei és több tízezer tüntető között, akik azt kö­vetelték a konvenciótól, hogy foglaljon állást a vietnami kérdés haladéktalan, békés rendezését biztosító politika mellett. Több százan megse­besültek és a rendőrség sok tüntetőt letartóztatott. Közben a jelölőgyűlés színhelyén is egymást érték a botrányok. A szavazás végül is Humphrey győzelmét hozta. Az alelnök a déli és a nagy ipari államok, főként a régivágású, pártappa- rátusbeli vezetőkből álló kül­dötteinek segítségévéi 1761 szavazatot kapott. McCarthy szavazatainalc száma 601 volt. A BIVSZ közleménye A DÍVSZ irodája cáfolja azokat a híreszteléseket, ame­lyek néhány ország sajtójá­ban jelentek meg és amelyek szerint „a magyar hatóságok megakadályozták Budapesten a DÍVSZ irodájának ülését”, és a magyar rendőrség letartóz­tatta és kiutasította az or­szágból a Csehszlovák Ifjúsá­gi Szövetség képviselőjét, a DÍVSZ egyik titkárát. A DÍVSZ irodája, amely augusztus 27-én és 28-án ülést tartott, hogy meghallgassa a CSISZ képviselőjének tájé­Lehetővé teszik — A KISZ Központi Bizottság és »z Expressz Ifjúsági és Diákuta­zási Iroda lehetővé teszi, hogy az NDK-ban dolgozó magyar fiata­lok hozzátartozói korhatár nélktlj kiutazhassanak az ott dolgozó fia­talokhoz. Ezzel kapcsolatban bő­vebb felvilágosítást az illetékes lUSZ-bizottságok és az Expressz Ifjúsági és Diákutazás! Iroda Borsod megyei kirendeltsége (Miskolc, Széchenyi u. 105. sz., te­lelőn: 33-583) ad. koztatóját a csehszlovákiai helyzetről, hangsúlyozza, hogy a magyar hatóságok minden­kor biztosították a DÍVSZ munkájának szabad és zavar­talan folytatását. • A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség irodája 1968. évi augusztus 27-én és 28-án összeült a Csehszlovák Ifjúsá­gi Szövetség képviselőjének kérésére, aki az iroda tagja, a DÍVSZ titkára. A CSISZ képviselője tájé­koztatót adott országának helyzetéről és az iroda véle­ményét kérte. Az iroda más tagjai is kifejtették vélemé­nyüket a helyzetről és a be­terjesztett javaslatokról. A Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség képviselője szervezeté­nek nevében meghívta Cseh­szlovákiába a DÍVSZ irodájá­nak küldöttségét. Az iroda egyhangúlag úgy döntött, hogy konzultációkat folytat, milyen megfelelő időpontban vála­szol a meghívásra. Budapest, 1968. augusztus 29. A DÍVSZ sajtóirodája Felhívta a figyelmet arra, hogy Csehszlovákia nem en­gedheti meg, hogy kormány- ellenes erők befolyásolják a sajtót, a rádiót és televíziót, a kormányzat gondoskodik róla, hogy a tömegtájékoztató esz­közök megfeleljenek az ország érdekeinek. A kormányzat magára vállalt bizonyos olyan funkciókat is, amelyeket ko­rábban nem látott el. Kötele­zettséget vállalt arra, hogy minden mostanában alakult. klubot feloszlat. A nemzetgyűlés elhatározta — folytatta Smrkovsky —, hogy megakadályozza más. új politikai pártok létrejöttét, amelyek a meglevőkön kívül működnének. I lull toiiÉsta Pírt nyilatkozata A csütörtök reggeli buka­resti lapok közlik a Román Kommunista Párt KB Vég­rehajtó Bizottságának nyilat­kozatát, amely állást foglal a moszkvai szovjet—csehszlovák tárgyalások eredményeivel kapcsolatban. A nyilatkozat emlékeztet rá, hogy a román párt- és állami vezető szervek „a megfelelő pillanatban” kifejezésre jut­tatták „aggodalmukat és hely­telenítésüket” amiatt, hogy öt szocialista ország fegyveres erői bevonultak Csehszlová­kiába. A nyilatkozat szerint a Ro­mán Kommunista Párt „ettől fogva az ésszerű megoldás mellett állott ki”, s ezért he­lyeselte, hogy „tárgyalásokat, megbeszéléseket folytassanak a törvényes csehszlovák párt- és államvezetőséggél”. A moszkvai szovjet—cseh­szlovák találkozó eredményei­ről szólva az RKP KB Végre­hajtó Bizottsága hangoztatja: Megítélése szerint „az a tény, hogy Svoboda, Dubcek, Smrkovsky, Cernik élvtársak, továbbá a párt és az állam más vezetői visszatértek mun­kahelyükre, s a párt és az ál­lam törvényes szervei újból megkezdték normális tevé­kenységüket, kedvező feltétele­ket teremtett ahhoz, hogy a csehszlovák nép erőfeszítéseit a legutóbbi események és azok fejleményei által előállt bonyolult feladatoknak a meg­oldására összpontosítsa”. A végrehajtó bizottság nyi­latkozata a továbbiakban az öt szocialista állam fegyveres erőinek a „legrövidebb időn belül,, való kivonását tekinti a „legfontosabb” teendőnek, majd szolidaritásáról biztosít­ja a csehszlovák párt- és ál­lamvezetést. Az RKP KB Végrehajtó Bí­zó ttságánák nyilatkozata vé­gül a szocialista országok kap­csolatairól szólva ezeket mond­ja: „Parancsoló szükségesség, hogy semmi olyasmi ne tör­ténjék, ami árt a kapcsola­toknak, mélyíti az ellentéteket és új feszültség forrásokat szül. Ama fő célra kell össz­pontosítani erejüket, hogy helyreállítsák a szocialista or­szágok közötti bizalom és ba­rátság légkörét,, s hogy meg­szilárdítsák a kommunista testvérpártok közötti egység kapcsolatait, a szocializmus és a béke ügye érdekében”. FILMJEGYZET A Isoldes Alexandre Ä semmittevés, a készből élés. az életformává vált lus­tálkodás általában ellenszen­ves jelenség, a dolgos embe­rek, a munkaszerető társada­lom tagjai viszolyogva nézik azokat, akik így próbálnak él­ni, akiknek ez az életformá­juk. Yves Robert francia ren­dező most bemutatott filmjé­nek hősét, Alexandret mégis kedvesnek, szimpatikusnak ta­láljuk, mert a semmittevésnek az az eszményítése, amellyel a íilmvígjátékban találkozunk, sokkal inkább derűs perceket, sőt hosszú-hosszú darűsoroza- tot nyújt, mintsem moralizá- lásra serkentene. A film főhőse benősült egy jómódú birtokos családba, ahol ő végzett minden munkát a gazdaságban. Látástól valiulá- sig dolgo7.ott, rabszolga módja­ivá, anélkül, hogy élvezhette volna gazdagságát. S mikor el- özvegyült, s a jókora birtokkal egyedül maradt, úgy érezte, el­jött a semmittevés, a nagy al­vások ideje. Magatartása a vá­roskában nemcsak szóbeszéd tárgya lett, hanem vitatéma is, ugyanis solcan követni alcarták példáját, mások meg éppen et­től féltették az egyébként dol­gos helység jövőjét. Alexandre nagyszerű meg­személyesítője, Philip pe Noi­ret, a hozzá tartozó kedves kis­kutya és a városka népét meg­személyesítő színészek legtöbb­je nagyon sok értékes részlet­tel ajándékozta meg a nézőt, egyszerre állítva görbe tükör elé a tunyaságot, meg a la­kók buzgalmát is. A film meg­lepő fordulattal ér véget, s mikor elhagyjuk a nézőteret, elhatározzuk: nem vitázunk a — befejezésből is kicsengő — vitatható eszmeiséggel, inkább a derűs részleteket őrizzük meg emlékezetünkben. (bm) 1 Mák visszájának Alig egy-két hónappal ez­előtt örvendeztünk kritikai elemzésünkben, hogy a ma­gyar filmgyártás a Hamis Iza­bella című, színvonalasan el­készített bűnügyi film révén beállt azoknak az országoknak sorába, amelyek jól művelik a krimi műfaját. Most, amidőn Pintér József és Wiedermann Károly A holtak visszajárnak című bűnügyi filmjét megte­kintettük, némiképp módosíta­nunk kell kissé előreszaladt, örvendező véleményünkön; De nézzük meg előbb, mi­lyen motívumokból szövődik a film cselekménye. A film kö­zéppontjában egy katolikus pap áll, áld tulajdonképpen minden olyan titok birtokosa, amelyet egy bűncselekmény kapcsán a rendőrség kideríte­ni igyekszik. Ám a gyónási ti­tok (a 30-as években vagy há­romszor is feldolgozták e té­mát) köti a tisztelendőt abban, hogy nyomra vezesse a nyo­mozó szerveket. A film alko­tói megpróbálják az emberi lelkiismeret és az egyházi tör­vények között zajló konfliktust Sä* Hmetevú A KOPASZ OROSZLÁNBAN 24. N e írjon neíkem verset, szeretett főnököm. Holnapig módja van rá, hogy ezt az ötezret fel­vegye, és egyszerű, gyűrött bankókban, de készpénzben adja át. A „Páter” felállt, és Jana is követte példáját. — Rendben van. Holnap megkapja a pénzt. Este hatra itt vagyunk. És azután — ne­kivág élete legszebb feladata teljesítésének. Köszönés nélkül elvonultak. A volt SS-legény pihenni tért. Másnap reggel áttanulmá­nyozta és betéve megtanulta az írásos utasítást. Fejedelmi ellátásban részesítették, egyet­len dolog zavarta, napfürdőz- ni szeretett volna, de nem volt egy ablak, egy rés sem a helyiség falán. Az ajtónak is volt egy kellemetlen szépség­hibája. Elfelejtették kilinccsel felszerelni. Még nem volt hat óra, ami­kor pincér érkezett, és viselt ruhadarabokat helyezett a szék karfájára. Amikor kiment, a volt SS-legény áttanulmányoz­ta a ruhákat is. Mind a Május 1. Ruhagyár címkéjét viselte. A kabát zsebében egy doboz Kossujh cigarettát • talált. A cigaretta mellett angol szö­veggel ellátott gyufa rejtő­zött Amikor a „Páter” belépett, Schirmbaum támadóan nyúj­totta felé a színes címkéjű gyufásdobozt. — Le akarnak buktatni? — mondta. — Angol gyufát vi­gyek magammal? — Maga őrült, Magyarorszá­gon török, arab, holland és francia feliratú gyufát is ta­lálhat Az lenne feltűnő, ha a maga gyufáján magyar nyelvű címkét látnának az emberek. Az asztalhoz lépett, és ötven darab százdolláros bankje­gyet számolt a hamutartóra. Schirmbaum magához intette Janát, és átadta neki a pénzt — Magában megbízok — mondta —, fizesse be a svájci bankszámlámra. A z asszony csendesen ki­ment a szobából. A „Pá­ter” pedig utasította Schirmbaumot: — öltözzön át Amikor Schirmbaum elké­szült, a „Páter” hellyel kí­nálta és leült mellé. Oly kö­zel húzódott emberéhez, hogy szinten a füléhez ért az ajka, amikor megszólalt: — Ezt még Jana sem tud­hatja — mondta. — Most elvi­szem magát egy gépkocsi te­lephelyre, ahol az interkonti­nentális járaton közlekedő ka­mionok rakodnak. Lesz ott egy nyerges vontató, amelynek pótkocsijában helyet képez­tünk ki a maga számára. Ez a „bejárat”, amelyen keresz­tül a kocsiba jut, a vezető fülkéből működtethető. A ko­csi alá bújik, én kinyitom az „ajtót”, bemászik, és az alu­mínium tömbökön mindaddig függeszbedik, amíg az ajtó be nem zárul maga alatt. Ak­kor elhelyezkedik és vár. A kocsi három helyen fog meg­állni. Harmadszori megállásá­nál ismét függeszkedjék, és amikor az ajtó megnyílt, hup­panjon le a földre. Tizenöt másodperc áll rendelkezésére, hogy a hátsó kerekek között az országúira lapuljon. Indu­láskor a kocsi nagy korom­felhőt bocsát ki magából. En­nek védelme alatt ugorjon be az árokba. Utána vágjon át az úttesten és szálljon fel az el­ső HÉV-szerelvényre... Két férfi lépett a szobába. — Indulás — mondták. A „Páter” Schirmbaumba ka­rolt, és szinte futólépésben vitte a garázsba, ahol egy mentőautó várakozott. Schlrm- baum villámgyorsan elfoglalta helyét a mentőautó _ egyik hordagyán, a kocsi pedig neki­lódult az éjszakának. Egy te­lephelyen torpantak meg. Itt a „Páter” vaskos pénztárcát nyo­mott Schirmbaum leezébe, majd az egyilc teherautóhoz vitte. Gyors mozdulattal maga felé fordította a volt SS-le- gényt. — Ugyanez a kocsi négy nap múlva 0 órakor, ugyanott, ahol kiszáll, várja magukat. Csak semmi feltűnés! Tapasz­talni fogja, hogy a fülkében két ember számára is bősége­sen van hely. Végeztem. Schirmbaum a kocsi alá mászott, halk zúgást hallott, és a feje felett megnyílt a „bejárat”. Felkapaszkodott. Űjabb zúgás és eltűnt talpa alól a föld. Érezte, hogy a ko­csi padozatát kárpitozás fedi. Cigarettát vett elő, rágyújtott. Néhány pillanat múlva tá­volodó motorzúgás jelezte, hogy magára hagyták. Még vé­gig sem szívta a cigarettát, amikor hangokat hallott. Csat- tanással csukódott be a ve­zetőfülke ajtaja. A motor túrá­zott, a kocsi nekilódult. Mind gyorsabb tempóban szágul­dott Magyarország felé. /y, rákon át vágtatott, a ko- esi. A harmadik megál­lásnál Schirmbaum fel- húzódzkodott. Halk zúgással nyílt a szabadba vezető ajtó. Elengedte magát, lágyan a földre huppant. A motor túrá­zott, koromfekete gázt lövellt a kipufogócső. A kocsi elgu­rult, Schirmbaum az árokba vetette magát. Fűcsomókba kapaszkodva tovakúszott. Az­után az árok pereméig emel­kedett, körülnézett. Sehol sen­ki. Felugrott, leporolta magát; átszaladt a túloldalra. A tá­volból egy közeledő szerel­vény csattogását hozta a szél. ^Folytatjuk) hiteles relációként feltüntetni, de a siker, sajnos, ej marad. Nem azért vérszegény a film, mert megkísérli a krimi műfa­jon belül a mélyebb ember­ábrázolást. Ez az igyekezet di­csőségére válna rendezőnek és forgatókönyvírónak akkor, ha menet közben mindenben megfelelnek a krimi követel­ményeinek. De tulajdonképpen félbemaradt törekvéseket lát­tunk; a hosszasan történő jcl- lemkibontás és cselekmény- expozíció elnyomta, háttérbe szorította a krimit. Így hát sem lélektani film, sem pedig a műfaj igazi értelmében vett krimi nem származott a fára­dozásból. Pedig Öze Lajos, Molnár Tibor, Szirtes Adárn, Bánhídy László és Tomanek Nándor a szerep adta lehetősé­geken belül megpróbáltak hi­teles figurákat vászonra te­remteni. Nem rajtuk múlott, hogy a. legújabb magyar krimi — a végkifejletet kivéve — csendes unalmassággal pergeti eseményeit, s körülbelül ebben a hangulatban részesíti a né­zőket is. (p—1)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents