Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-03 / 181. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szombat, 1!)68. augusztus 3. Duhcek rádióbeszéde (Folytatás az 1. oldalról.) internacionalizmust nemcsak de ki arái tűk. Mindkét fél készségesnek mutatkozott, hogy további gyakorlati lépésekkel mé­lyítse el a kölcsönös együttműködést a KGST és a Varsói Szerződés ke­retei között. A mi Csehszlovák Kommunis­ta Pártunk sohasem árulta e ezeket az elveket és to­vábbra is politikája szerves részének tekinti azokat. — Ezzel kapcsolatban hang­súlyozni szeretném, hogy had­seregünk nemcsak a szocialis­ta közösség védelmének szi­lárd láncszeme, hanem kellő­képpen biztosítja államhatá­raink, s ezzel együtt a szo­cializmus határainak védelmét is. — Barátságra és jó kap­csolatokra van szüksé­günk a Szovjetunióval, éppen szuverenitásunk és demokratizálási folyama­tunk fejlődése érdekében. Mindamellett hangsúlyozni kell, hogy országunk népének meg kell őriznie józan ítélő­képességét és államfiúi böl­csességét, hogy különféle ösz­tönös akciókat és gyülekezé­seket ne használjanak fel kü­lönböző szocialistacllenes és szovjetellenes megnyilvánulá­sokra. — Meggyőződésem, hogy tár­gyalásaink eredményeként nemcsak teljes jogunk, hanem kötelességünk is, hogy elsősor­ban előre tekintsünk, azokra a feladatokra összpontosítsuk erőnket, amelyeknek teljesíté­sére a Csehszlovák Kommu­nista Párt akcióprogramjában kötelezettséget vállaltunk és amelyek megvalósításához az ágcsernyői tárgyalásokon va­lóban új lehetőség nyílt. Dubcek itt hangsúlyozta, hogy Agcsernyőn „szovjet ba.- rátainkkal együtt — akik­nek ezért hálánk és elis­merésünk jár — becsüle­tes munkát végeztünk...” — Ugyanilyen céllal jövünk össze Pozsonyban, ahová az SZKP-val egyetértve meghív­tuk Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztár­saság és Len gyei ország kom­munista és munkáspártjainak képviselőit is — mondta Dub­cek, majd beszéde befejező ré­szében hangsúlyozta: — A pozsonyi találkozón figyelmünket a kommunis­ta pártok közös érdekeire összpontosítjuk és úgy fogjuk fel ezt a talál­kozót, mint gyakorlati lépést ebben az irányban, az inter­nacionalizmus és a nemzetközi kommunista mozgalom érde­kében. Hulladékhegyek Kantonban Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben Pénteken a Parlamentben arról tárgyaltak a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok vb-elnökeinek érte­kezletén: miként alakul a gaz­daság a termelőerők területi elhelyezkedése, múltbeli fejlő­désük tendenciáiból melyek a jövőben hasznosítható főbb kö­vetkeztetések. Gazdasági éle­tünk e fontos kérdéskörét elő­zőleg sokirányú alapossággal vizsgálta meg és elemezte egy szakmai munkacsoport, egyike annak a kilenc bizottságnak, amelyet a népgazdaság hosszú távú, 15 évre szóló tervének előkészítésére, megalapozására és részletes kimunkálására hívtak életre. Idejében földindulás, amitől sokan tartottak, el­maradt. Nem tört ki válság a munka­erő piacán. Nem lett úrrá fejvesztett kapkodás sem dolgozókon, sem vállalato­kon. Tömeges elbocsátás, vagy vészes mér­tékűre duzzadt önkéntes felmondás sehol sem tapasztalható. Sőt. A gazdasági reform jó előkészítésének fényes bizonyítékaként a foglalkoztatás szint­je emelkedett. De nemcsak a létszám nőtt, kihasználása is javult. Igazolásul elég egy számadat: a munka termelékenysége az év első negyedében 8,5 százalékkal volt maga­sabb a tavalyi első három havinál. A foglalkoztatottak számának növelésében egyes üzemek bővülésének is volt szerepe, természetesen. De abban már a reform hatása mutatkozik meg, hogy a válla­latok a korábbinál jobban tárták fel termé­keik elhelyezési piacát, hogy kapacitásaikat jobban hasznosítják. Nyereségük növelésében érdekeltek, beruházásaikat is saját erőből, saját dolgozóikkal kívánják tehát megvaló­sítani. Megszűntek a létszám-kötöttségek és meg­szűntek a munkahelyváltoztatás korábbi aka­dályai. A vállalatok maguk döntik el, hány dolgozót, s milyet kívánnak alkalmazni a jövőben. Több lehetőséget, természetesen na­gyobb felelősséget is kaptak ezáltal. Lehe­tőséget, hogy gazdálkodjanak. És felelőssé­get azért hogy jobban gazdálkodjanak. A dolgozót megtartani csak úgy lehet, ha meg­találja számítását. Ha az üzemben jól érzi magát. A Szakszervezetek megyei Tanácsa és a Borsod megyei Tanács a közelmúltban fel­mérést készített a munkaerő-helyzetről. Meg­állapították többek között, hogy a munkavi­szony megszüntetését többnyire a dolgozók, s csak ritkán a vállalatok kezdeményezik. Az ok legtöbb esetben az, hogy a munkás több bért kap az új helyen. A vállalatokat pedig semmi sem ösztönzi mostanában lét­számcsökkentésre. Tulajdonképpen megnyugtatók e felmérés eredményei. Van mégis valami, ami elgon­dolkodtató. A munkaerő-kereslet összetétele, melyben a segédmunkások 64,9 százalékával szemben a szakmunkások csak 14,5 száza­lékkal szerepelnek. Igaz, jó ez egyrészt. Hisz segít megoldani a szakképzetlenek, s talán a nők elhelyez­kedési gondjait. De tükröz egy káros szem­léletet. Azt, hogy a nagyobb létszám a ter­melés bővítésének, a nyereség növelésének legolcsóbb eszköze. A legolcsóbb, igen. Ma ez feltétlenül igaz. Tegyük még hozzá, nemcsak a legolcsóbb, hanem a legkényelmesebb is. A műszaki fejlesztés, az új módszerek, új utak keresé­se feltétlenül nehezebb. Lassabban térül meg, és költségesebb. A jövő útja, a célunk mégis ez. Termé­szetes, hogy biztosítani akarjuk a fog­lalkoztatás színvonalát. De mást is aka­runk. A gazdasági reform feladata elsősor­ban a gyorsabb fejlődés, az üzemek korsze­rűsödése, a termelékenység minden eddigi­nél nagyobb mértékű növekedése. És mert az életszínvonal folyton emelke­dik, nem titok, hogy előbb-utóbb a több munkáskéz a fejlesztésnél drágább is lehet. Amire felkészülni nem lehet elég korán. Fianck Tibor Jól „vizsgáztak" a bükkaljai borok Hírt adtunk róla, hogy a bükkaljai ünnepi hetek alatt borversenyt rendeznek Ernő­dön. A Bükk déli lejtőin ter­mett borok vetélkedője a várt­nál is jobban sikerült. A Kerbolt Gyula megyei főkertész el­nökletével tevékenykedő bírá­lóbizottság 34 bükkaljai nedű­ről mondott véleményt. Első díjat kapott a tibolddaróci Rá­kóczi Termelőszövetkezet le­ánykája, a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság hárslevelűje, és az egyéni termelők közül Szalay Árpád.kúcsi rizlingszil­vánija. Ez utóbbi bor lett egyébként a verseny abszolút győztese is. Az óborok kate­góriájában Busák István olasz- rizlingje kapta a legmagasabb pontszámot. Nagyon jól sze­repelt a versenyen az első dí­jat is nyert Szalay Árpád több más, valamint Ernődről dr. Szabó Sándor, Lukács Béla és Csizmadia László, Borsod- gesztről Nagy Balázs, Nyitrai Bertalan és ifj. Vályi Károly, valamint Bükkaranyosról Munkácsi József bora. A verseny újból bebizonyí­totta a környék borainak ki­válóságát. A verseny értékelé­se során sok felszólalás hang­zott el Bükkalja önálló borvi­dékké fejlesztéséről. Kis autó Bodrogi Sándor Rjewdevú A KOPASZ OROSZLÁNBAN 6. R udolf vigyázzba kapta magát. Rajongással vá­laszolta: — Jelentem, nincs! — Nálam van egy kis üveggel — mondta csendesen az előbbi hang gazdája. Gyújt­sa fel az előszobában a vil­lanyt, és jöjjön be. Amikor Rudolf Schirmbaum belépett, már az előszoba volt világos, és a szobában deren­gett félhomály. Három árnyék magasodott az asztal körül. Három pohárban nemes, tom­pa fényű ital csillogott. A ne­gyedik pohár, az övé, ott állt keze ügyében. A pap felemelte italát. — ODESSZA — ez a bosz- szú jelszava. Azt hiszik, le­győzve, a lábaiknál heverünk. Hadd higgyék. Mi tudjuk, ODESSZA a negyedik biro­dalom magva. Az első hajtás éppen itt nyújtogatja élő zöld sziklanyelveit. Azt kérdezte, Schirmbaum, mi az ODESZ- SZA? Az ODESSZA — amire iszunk, amiért élünk, és amely lesújt reánk, ha eláruljuk az ügyet. Csendesen beszélt, mégis, mintha szószékről szónokolna. A félhomályban ragyogott a szeme, kezében rezzenéstele­nül emelkedett magasba a po­hárka ital. — Hoch! — suttogta a má­sik kettő. — Sieg — mormolta Rudolf. Torkát meghatottság szoron­gatta. Húsz éves volt, és fogé­kony minden misztikus színjá­ték iránt. A szoba sarkába parancsol­ták, és a vendégek, ahogy jöttek, libasorban kivonultak a lakásból. Azt a régtől is­merős hangot Rudolf Schirfn- baum soha többé nem hallot­ta. Talán szerencséjére. Mert talán elkövetkezett volna a pillanat, amidőn, ha pisztoly van a kezében, elkeseredésé­ben keresztüllövi a hang gazdáját... Amikor vendégei eltávoztak, az asztal letisztogatásakor a kenyér beburkolására szolgá­ló kendő alól egy csomag ke­rült elő. Rudolf kíváncsian bontogatta a papírt, amelyre torzított betűkkel egy isme­retlen kéz a volt SS-őr új ne­vét írta. Rudolf a csomagban három­ezer dollárt talált, bérleti szerződést egy, Máriahilfer- strasse-i üzlethelyiségre, va­lamint egy harmadik boríté­kot, s benne hétszázötven schillinget. Azonnal lesietett, hogy a szemközti boltban élelmet vásároljon. A keres­kedőtől konyakot is kert. Ami­kor a férfi széttárta kezét, s jelezte, hogy konyakkal nem szolgálhat, a volt őr .százdollá­rost tett a pultra. A kereske­dő fejet hajtott, és- a raktárba ment. Kisvártatva jókora cso­maggal tért vissza. — Nem tudok váltani — közölte sajnálkozva —, de azt hiszem, uraságod elégedett lesz cégemmel. Rudolf hármasával ugrálta a lépcsőfokokat, alig várta, hogy lássa, mit kapott a ten­gernyi pénzért. Egy üveg Na­póleon konyak, vaj, dzsem, tojás, sonka, magyar szalámi, francia és olasz bor került az asztalra. Szépen berendezte az előszobái szekrénykét, azután bekapcsolta rádióját. Jót érez­te magát. Kíváncsian várta a lányt, akinek jönnie keli. és aki elmondja, mi kell az üz­letnyitáshoz. Este volt már, amikor be­toppant. Nem lehetett több 20 évesnél. Sűrű fekete haj ke­retezte kerekded kreol arcát. A hajtincsek a homlokába hullották. Finoman metszett, félig nyitott ajkai közül ra­gyogó fogak csillantak elő. Ügy mosolygott, mintha rég­óta ismernék egymást. — Lisbeth vagyok — nyúj­totta a kezét —, ma én leszek a tanácsadója. B erohant a szobába, le­dobta ruháját, és a für- dászobába száguldott. — Be ne jöjjön, az isten­ért — kiáltotta. Hallani lehetett, ahogy a víz a testére zuhog. Schirm­baum mosolyogva az asztal mellé ült. Lisbeth zuhanyo­zás közben bolondos dalt dú­dolt. Amikor végre elkészült, ki­jött a fürdőszobából, és meg­állt a férfi előtt. — Mindenekelőtt főznék va­lamit — mondta. Lisbeth elragadtatva szem­lélte a parányi éléskamra kincseit. — Liszt van ... tojás, vaj... látom, narancskonzervet is ka­pott ... cukor... konyak... sütök magának egy sujzettet. Min.kicz, alias Schirmbaum megvonta a vállát. — Ha megeszem és olyan nehéz lesz, mint megérteni, orvost is hívjon mindjárt. —• Égni fog, szívem, lángot vet, és mi mégis eszünk be­lőle — suttogta a lány. Gyorsan felbontotta az egyik konzervdobozt, amelynek fe­delét kis lábasként lehetett használni. Ezt a gyorsforra- lóra tette, kis vajat dobott a dobozba, és a zsiradék mind­járt sercegni kezdett. Vékony palacsintatésztát készített, majd a forró vajba öntve, ap­ró korongqcskakat sütött. Csakhamar nyolc-tíz. ..lapocs­ka'’ sorakozott egymáson. Ez­után a konyokba néhány koc­kacukrot áztatott, de nem hagyta, hogy teljesen szétes­senek, hanem ügyes mozdulat­tal egy tálkára helyezte. Más cukordarabokat a narancsléké várba mártott, négyet pisiig citromhéjjal dörzsölt ősszé. Ezeket egy másik konzervdo­boz-fedélbe helyezte, felolvasz­totta, majd a keletkezett ka- ramellt néhány deka vajjal ki­kavarta. Ezután a naranes- konzerv levéből és a citrom kinyomott tartalmából folyé­konnyá, kenhetővé telte a ka- ramellt. Minkicz, csodálkozva néz.tc az ügyesen, gyorsan, nekipi­rult arccal tevékenykedő le­ányt, aki az. apró palacsintá­kat megkente knramellet. na­rancsdzsemmel és citrom re­szelékkel, maid derékba hajto­gatta. Ezután rájuk helyezte a citromhéjjal bedörzsölt és a konykba áztatott cukrokat, újabb adag konyakot löttyin­tett a tésztára, azután gyufát gyújtott, és az egészet lángra- lobbanlotta. R udolf — Wladislavv — el­ragadtatással szemlélte az ücyes női kezek al­kotta remekművet. Gyorsan asztalhoz ültek. — Ízlik? — kérdezte a lány. A fiú felelni sem tudott, csak bólintott. (Folytatjuk) A Nanfang Ribao idézett cikke megállapítja, hogy „jú­liusban az osztályellenség megszédítette a tömegek egy részét. Ezek vasúti kocsikat raboltak ki, megbénították a közlekedést és zavarták a ter­melést. Emiatt Kanton város egyes részein nem tudták el­hordani a törmeléket és a szemét az utcákon fel­tornyosult. A „forradalmi bizottság” kénytelen volt bevonni a la­kosságot és a hadsereget „a nyári hazafias egészségügyi munkába”. Feledj Gyula grafikái Kazincbarcikán nyitáskor dr. Hetényi György, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője mond ünnepi beszédet. Feledy Gyula grafikusmű­vész harminc darabból álló gyűjteményes kiállítása, ame­lyet nemrégiben Özdon mutat­tak be, ma, augusztus 3-án délután 5 órakor nyílik meg Kazincbarcikán, a Ságvár Endre Gimnázi’'—''an. A meg­A kínai hadsereg szárazföl­di, haditengerészeti és légi­erejének alakulatai „egetverő lelkesedéssel” segítenek a kantoni lakos­ságnak a zavargások kö­vetkeztében felgyülemlett hamu. cs hulladékhegye­ket elhordani. A katonai erők — mint a Nanfang Ribao helyi újság közli — „napokon át vonultak be Kantonba” s tevékenysé­gük színhelye az a két ille­gális támaszpont, amelyeknek felszámolását a közelmúltban vezércikkek sürgették. A Nan­fang Ribao — amely a városi egészségügyi hatóságok kép­viselőinek levelét közli a fentiekkel kapcsolatban azt ír­ja, hogy ez „k Mao Ce-tung elnök által személyesen jóvá­hagyott július 3-i utasítás végrehajtása érdekében tör­tént”. Az utasítás részleteit nem hozták nyilvánosságra, de vi­déki lapok az erőszakos cse­lekmények és a frakciós har­cok megszüntetésével kapcso­latos cikkeikben gyakran em­legetik. Több száz halóit Hatalmas repedések az utakon és a tereken Borzalmas természeti csapás pusztított Manilában, a Fülöp- szigetek fővárosában. A vá­rost pénteken hatalmas erejű földrengés rázta meg. A hetes erejű földlökések központja Manilától mintegy 280 kilomé­terre északkeleti irányban volt. A földlökések helyi Idő szerint 4 óra 21 perckor kezdődjek, s egészen a dél­előtti órákig tartottak. A katasztrófa a legnagyobb pusztítást a belvárosban, a Santa Cruz kerületben okozta. Itt szemtanúk elbeszélése sze­rint egy ötemeletes ház, amelyben mintegy 1000 lakó tartózkodott, óriási robaj kö­zepette dőlt össze, „mintha egy óriási kéz morzsolta volna szét”. Óvatos becslések szerint is csupán ebben az épületben kétszáz ember lelte halálát. A természeti csapás Manila la­kóit álmukban érte. Az embe­rek pánikszerűen rohantak az- utcákra. Marcos elnök azonnal moz­gósította a hadsereget, hogy siessen a katasztrófa sújtotta ■lakosság megsegítésére. Hírügynökségek jelentik, hogy Manila egyes térségei a pusztulás képét mutatják. Az utcákon és tereken hatalmas repedések tátonganak és he­lyenként tűzvész pusztít. A lakosság több helyütt a szó szoros értelmében tíz körmével esett a ro­moknak, hogy életben maradottak után kutasson. A városban a tele­fon és a villanyszolgáltatás megszűnt. A mentési munká­latok azonnal megkezdődtek. Mint a Reuter írja, a romok alól kétségbeesett segélykiál­tások hallatszanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents