Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
Fáklya - Blaska - Szent Borbála Látogatás a rudabányai ásványbányászati múzeumban Árengedmény szénfogyasztóknak Tamási István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke szerint a szénbányászatban sikerült megtalálni a jövő útját, és ezen az úton már meg is indultak. Az eddiginél sóikkal jobban figyelembe veszik a szénbányászat idényszerűségét. Télen elsősorban a kitermelést, a nyári hónapokban viszont az előkészítő munkákat növelik, a 44 őrás munkaidőt pedig a legtöbb helyen úgy hozzák ki, hogy télen hat. nyáron öt napot dolgoznak hetenként a bányászok. A szénárat szeretnék januártól úgy megállapítani, hogy árengedményt adhassanak állandó fogyasztóiknak.’ Ezért csökkenteni kívánják az önköltséget. Részben műszaki fejlesztéssel, részben úgy. hogy a kedvezőbb önköltségű bányák termelésének növelésével egyidejűleg fokozatosan felszámolják az átlasnál cazda- ságtalanabb bányák művelését. Elbocsátásokat, nem terveznek, a természetes lemorzsolódást viszont a teljesítmény növelésével akarják ellensúlyozni. Ennek egyik legfontosabb eszköze a gépesítés lesz; a gépi jövesztés a jelenlegi 12 százalékkal szemben 1973 körül előreláthatólag meghaladja majd az 50 százalékot bért, hogy ml megyünk Budapestre valamilyen kongresszusra. Azt mondta, csináltat nekünk ruhát, aztán majd levonják a fizetésünkből. Hát abban feszítünk mi ott, a képen. Érdekes gyűjtemény állt össze azokból a különféle blas- kákból, amelyekre valamikor a bányászok vásárolhattak. Az egyiken, egy négyzet alakú fémlapon ez olvasható: 1 liter bor. Egy kör alakún: 1 kiló kenyér. — Ez a csonka szobor kit ábrázol? — kérdezzük az élet- nagyságúra nagyított fotónál. — Ügy tudom, Szent Borbála. — Miért tartozik a múzeum anyagához? — A bányászok védőszentjének mondják, ámbár nagyon régen üzemelhetett — teszi hozzá mosolyogva az öreg nyugdíjas —. nekem az apám is ebben a bányában dolgozott, magam is lehúztam benne néhány évtizedet, de nemigen hallottam emlegetni... legalábbis itt, Rudabányán nem. Persze attól még más bánjukban remélhettek tőle valamit... Gazdag, értékes anyag gyűlt össze Rudabányán sok lelkes, hozzáértő ember áldozatkészségéből. Ez a múzeum repre- zentatívan képviseli megyénk ásvány- és ércbányászatának múltját, történetét. A, I. Lehetetlen egy cikken belül bemutatni a múzeum gazdag, változatos és érdekes anyagát, hiszen erre csak terjedelmes tanulmány vállalkozhatna. A második teremben a bányászruhák gyűjteménye a legszembetűnőbb. Veres Sándor kísérőnk elmondja, hogy az első, az a XVII. századból való piros nadrág, fehér ing, zöld sapka tulajdonképpen selmeci viselet. Az első fekete bányászöltöny a XVIII. századból származik, s mellette egy érdekes összetétel: fehér szőttes, igen bő gatya, fehér madérás ing, s fekete mellény. Szokatlan bányászöltöny. — Ma is akad még ebből házaknál — mondja Veres bácsi —, ez rudabányai viselet volt. Ebben dolgoztak a bányában, de a legények ünnepre is hordták hímzett inggel, derekukon kendővel. Még az én fiatalkoromban is viselték. Mellette másik fekete öltöny, mögötte kinagyított csoportkép, feketébe öltözött bá- nyászokkal. — Megismer-e, melyik vagyok azon a képen? — kérdi váratlanul kísérőnk. Találgattuk, de nem ismertük meg az akkori szikár, sovány bányászban a mostani pirospozsgás nyugdíjast. — Azt a ruhát magunk csináltattuk. Már úgy, hogy az igazgató 1935-ben, vagy 1936- ban, már nem emlékszem pontosan, kijelölt harmincöt emVéletlenül senki sincs otthon, aki a múzeum anyagát a tudományosság alaposságával bemutatná. Véletlenül éppen ott nézelődött Veres Sándor nyugdíjas ércbányász, aki vállalta a kalauz szerepét, A múzeum régészeti leleteinél rábízott minket vezetőnk a magyarázó táblácskákra. Később azonban érdekes meglepetéssel szolgált. Maradjunk előbb a legrégibb koroknál. Az előtérben hatalmas ősállat-maradványok feketéllenek egy nagy vitrin alatt. Az első teremben őskori és római kori bányászati emlékekkel találkozunk. Nagy faliképeken látni, hogyan munkakörbon dolgozó, sőt. regisztrált párttagok megválasztására is. A gazdaságirányítás új rendszere sok tekintetben módosította a pártmunka stílusát. Az új mechanizmusban szükségszerűen növekszik a párttitkárokkal és a vezetőségi tagokkal szemben támasztott követelmény, mind politikai, mind pedig szakmai vonatkozásokban. Helyes tehát, ha a jelöltek felkészültségét mindkét szempontból figyelembe vesz- szük. Ahogyan szükséges a jelölteknek a szocializmus ügye iránti hűségét, eszmei-politikai szilárdságát figyelembe venni, ugyanúgy fontos, hogy az adott területen figyelembe vegyék a jelölt szakmai hozzáértését, tekintélyét, rátermettségét is. Do az semmiképp sem lenne helyes, ha most a „mechanizmus- reform” ürügyén csupa gázőr- sági szakemberekből „állítanák össze” a pártszervezet vezetőségét, az egyéb, nem kevésbé fontos követelmények mellőzésével. M indenesetre jó dolog, hogy a jelölő bizottságok rendelkezésére mindenütt legalább egy hónap áll majd. S ez az idő elegendőnek is Ígérkezik hozzá, hogy a jelölő bizottságok a párttagság véleményét megismerve, a „kollektív bölcsességre” támaszkodva, kellő hozzáértéssel és felelősséggel terjesszék javaslataikat a taggyűlés elé. Csépányi Lajos tudják a párt politikáját, az adott terület jellegéhez és feladataihoz mérten, a legrátermettebbek, tevékenységükhöz meg tudják nyerni az adott kollektíva támogatását, megfelelő vezetőkészséggel és tekintéllyel rendelkeznek. Mindenekelőtt célszerű e tekintetben „mérlegelni” a vezetőség jelenlegi tagjait, s ha jól látták el feladatukat és megfelelnek az említett követelményeknek, ott javasoljuk újraválasztásukat. A pártvezetés folyamatossága és stabilitása, a megfelelő tapasztalat egyébként sem lebecsülhető szempont. Persze, ha a jelölő bizottság úgy találja, hogy akár titkárnak, akár pedig vezetőségi tagnak van minden szempontból megfelelőbb elvtárs, ott célszerű a változtatás. Viszont az indokolatlan személyi csere értelmetlen lenne. M ár a legutóbbi vezetőségválasztó taggyűlésen is helyes törekvés volt, hogy tsz-pártszervezetekben titkárnak lehetőleg tsz-ben dolgozó párttagot válasszanak. A titkár személyének kiválasztása során a tsz-pártszervezetekben most is kívánatos elsősorban tsz-ben dolgozó kommunistát jelölni. Persze, ahol e fontos párttisztség betöltésére egyelőre még nincs minden szempontból megfelelő ember a tsz-tagok között, ott — az illetékes pártszerv hozzájárulásával — sor kerülhet más a jelölő bizottságok elnökének és tagjainak előzetes megválasztása — legalább egy hónappal a vezetőségválasztó taggyűlések előtt — nem formális aktus. Gyakorlatilag a pártdemokrácia szélesebb körű érvényesülését és a kádermunka elvi követelményeinek jobb érvé- nyesílését teszi lehetővé. Egyrészt elegendő idő áll majd a jelölő bizottságok rendelkezésére, hogy megismerjék a párttagság véleményét a jelenlegi titkárok és vezetőségi tagok munkájáról, magatartásáról, illetőleg arról: az elkövetkezendő két év során kiket látnának szívesen e megtisztelő és felelősségteljes posztokon; másrészt, fontolóra vegyék és eldöntsék, hogy a tagság javaslata megfelel-e a titkárokkal, illetőleg a vezetőség tagjaival szemben támasztott növekvő követelményeknek. A szervezeti szabályzat értelmében titkárnak, vezetőségi tagnak jelölhető az alapszervezet nyilvántartásában szereplő minden párttag. A területi — községi, körzeti — pártszervezeteknél, az illetékes pártszerv hozzájárulásával' a regisztrált párttagok is. A Központi Bizottság titkársága által jóváhagyott „útmutató” és a megyei pártbizottság intézkedési terve azonban javasolja a jelölő bizottságoknak, hogy minden párttisztségbe olyan kommunistákat válasszanak, akik értik és érvényesíteni Kiket rmlis.s8sis.mak? Bükkalia kincs®! & sárnak ünnepélyes felavatására. ilyen még nem veit A Bükkalja Tsz kincsei igazán csali néhány esztendő múlva válnak a tagság kézzelfogható kincsévé. De a nem is olyan régen gazdagnak semmiképpen sem nevezhető sályi és borsodgeszti tsz-tagok- nak már most sincs panaszra okuk. Geszten például, amire még sosem volt példa, most, júniusban 156 ezer forintot fizetett ki a tagoknak a tsz. Súlyban nevetve emlegetik a legutóbbi zárszámadást, amikor ládában kellett cipelni a pénzt a kifizetőhelyre. Remélik, hogy az idén jóval nagyobb ládára lesz szükség. Találomra belelapoztunk a tsz júniusi fizetési jegyzékébe. íme, néhány különböző területeken dolgozó' tsz-tag havi keresete: Fekete József traktoros 5051 forint, Simon Gusztáv fogatos 1975 forint, Cservenka István rakodómunkás 2577 forint, Máté Marika 17 éves kislány 1041 forint, Btidai György sertésgondozó 3065 forint. Pozsonyi Sándor Érdekes, hogy nem a közeli Miskolc, hanem Salgótarján „fedezte fel” a Bükkalja Tsz kincseit. Persze, ez a felvásárlók dolga A tsz elégedett a távolabbi partnerrel, s valószínűleg Salgótarján is elégedettebb az őszibarack-ellátással, mint Miskolc. Egyetlen „szépséghibája” van ennek a gyümölcsösnek, de erről nem a tsz tehet. A Bükkábrányiéi Sályig vezető, körülbelül 6 kilométeres bekötő út szörnyű állapotban van. Kirázza az ember lelkét. Hát még mennyire összerázza a gyümölcsöket! Másfél óra alatt teszik meg lépésben ezt a kis utat a gyümölccsel megrakott tehergépkocsik. Vajon meddig?! HaMaimilliós beruházás Néhány esztendő múlva megsokszorozódik a hatalmas telepítések termése. Jut majd őszibarack és csemegeszőlő a külföldi piacokra is, de a termes vagy 20 százalékát, mintegy 40 vagonnyit helyben kell majd feldolgozni. Ennek lehetőségét is megteremti az előrelátó termelőszövetkezet. Sály felett, a Butykosszeg- dűlőnek nevezett dombon épül már a szőlő- és gyümölcsfeldolgozó. Hatalmas prések, csomagoló, feldolgozó, palackozó, óriási pincészet, 25 vagonos hűtő és ki győzné sorolni, mi minden tartozik még ehhez a 66 milliós beruházáshoz. Ez év végére vagy 18 milliót be is építenek ebből az összegből. Jövőre már szeretnék részben hasznosítani az egyes épületeket, 1970-ben pedig sor kerül az ország egyik legnagyobb termelőszövetkezeti beruházáAlci néhány esztendővel ezelőtt ismerősként mozgott a sáiyi és a borsodgeszti határban, most talán már el is tévedne, ha újra ellátogatna erre a gyönyörű bükkaljai tájra. Pedig a patakok ugyanott íolydogálnak, a völgyek hajlata is a régi, s a hol lankás, hol meredek domboldalak sem változtak. A térkép a régi, de a táj természetét az ember megváltoztatta. A Sályi-patak völgyében az egykori sás- és nüdrengeteg helyén mast 46 holdas vízfelület, 700 ezer köbméteres víztároló csillog. Környékén vagy 350 holdnyi határrészt varázsol üdévé, most a legnagyobb aszályban is gazdagon termő területté az állandó mesterséges eső. Még nagyobb a változás a Sály és Borsodgeszt között húzódó lankás dombokon. Az egykor szegényesen termő kalászosok, satnya kukoricák helyén itt most 450 holdon csemege- és borszőlő, 350 holdon pedig gyönyörű őszibarackos sorakozik. Örömök és gondok Szabó József, a Bükkalja Tsz elnöke és Méhész Lajos, a tsz főkönyvelőié büszke öröfh- mel mutogatják az ország egyik legszebb szőlő- és gyü- mölcstelepítósét. Az őszibarackos az idén adja az első igazi termést. Lesz vagy 35— 40 ezer mázsa. Június 26-án küldték az első szállítmányt a salgótarjáni MÉK-nek, s majd szeptember végén érik a nyolcfajta őszibarack utolja. A szőlő még a barackosnál is fiatalabb. Gyönyörűen megeredt az a 80 hold is, amelyet az idén, ebben a száraz esztendőben telepítettek. Csak úgy „mutatóba” vagy 1500 mázsá- nyi termést várnak a szőlőtől. Portalanítás Hejőcsabán ködő berendezés, amelynek költségeire kereken hétmillió forintot irányoztak elő, év végére készül el. Üzemelésével számottevően javulnak a cementgyári dolgozók munkakörülményei, s tisztább lesz a környék levegője is. Stúdiósok — szünetben Július 15-től elcsendesült a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rádióstúdiója. Hosszú műsorszünetre kerül most sor: a stúdió munkatársai is vakációznak. Legtöbbjük azonban vakáció idején sem hanyagolja el a rádiós munkát, Augusztusban ugyanis a balatonlellei KISZ-vezeíőképző táborban rendeznek be stúdiót, itt szerkesztik a táborhíradót. A Hejőcsabai Cement- és Mészműben keletkező nagy mennyiségű por nemcsak az ott dolgozók egészségére ártalmas, hanem meglehetősen kiterjedt területen a környék levegőjét is szennyezi. Ennek csökkentésére, részbeni megszüntetésére a gyár leginkább poros részlegében, az úgynevezett nyersszárító üzemben portalanító berendezés szerelését kezdték meg. A korszerű berendezés, amelynek terveit a Szilikátipari Kutatóintézet szakemberei készítették, leválasztja a keletkező port, s megfelelő készülékek, vezeték- rendszerek beiktatásával visz- szajuttatja a silókba, illetve a termelő folyamatba. Így a mast még kéményen távozó por- meunyiség ismét hasznosul, továbbá a levegő szenneyezett- sege is lényegesen csökken majd. A várhatóan mintegy 98 százalékos hatásfokkal műVálasz cikkünkre Rudabányai bányászvisclct. ereszkednek le kötélen a szűk üregekbe, s egy eredeti nagyságú vájatban 60 centiméter szélességű, eredeti bányászlétra látható. Két vitrin mutatja be a bá- nyúszlámpák fejlődését, kezdve a megtalált, elszenesedett fáklyától a római kori olaj- mécseseken, a XVII. századból való gyertya mécseseken át a nagy újításig, a karbidlámpáig. Lezárja az anyagot a legmodernebb, sújtóléges lámpa, amely a bányász sapkájára szerelve világit. vegyszergyár hajlandó lenne árut szállítani vegyszerbolt részére, de csak közületi kiszolgálás céljaira, ugyanis a csomagolási egységeket felbontani és kis mennyiségben forgalomba hozni nem engedi. Mindenesetre azokat a vegyszereket, amelyekkel háztartási szakboltjaink eddig is foglalkoztak, igyekszünk a vásárlók részére biztosítani. S ha nem is a közeljövőben, de reméljük, lehetőségünk lesz majd rá, hogy egy finomvegyszerboltot létesítsünk Miskolcon.” Június 21—i számunkban közöltük ifj. Milicz Lajos mis- . kolci olvasónk levelét, amelyben egy vegyszerbolt létesíté- : sének gondolatát vetette fel. A cikkre a következő választ kaptuk a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól: „Finomvegyszereket csak az ; erre a célra létesített, felszerelt boltban lehetne forgalomba hozni.... ahol nem árusítanak egyéb árucikkeket... A vegyszerbolt létesítéséhez tehát új épületet kellene építeni több millió forintos költséggel, és erre most nincs lehe- : tőségünk. A Reanal Finom-