Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

Vasárnap, 1968. július 1. ßSZAKMAGYARORSZÄG O miiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiimiiiiiimiimiiiimiiiimimiiimmimiimi Karok szakmák A pályaválasztási kudaicokról A leglojálisabb szülő is rendszerint felháborodik, ami­kor a saját gyermeke felvé­teli elutasítását kapja kéz­hez. — Az alkotmány biztosít­ja a tanuláshoz való jogot, csak a férőhellyel bizony baj van — mondják. Mennyivel nagyobb lenne azonban a fel­háborodásuk akkor — ha mindenkit az a középiskola, gimnázium, szakközépiskola, technikum, az a főiskola, egyetem venne fel, ahová ép­pen menni kívántak, gyak­ran minden különösebb ké­pesség és rátermettség nélkül is — amikor az iskolát elvégezve derülne ki, hogy nincs a fi­atalember, vagy leány számá­ra állás, képzettségének meg­felelő munkahely. Sokat írtunk, beszéltünk már az úgynevezett divatos Szakmákról. Az ötvenes évek végén a divatosak között is a legdivatosabb az orvosi volt. Szándékosan írtam szakmát, mert az orvosnak készülök je­lentős hányada szakmát és nem hivatást látott az orvosi pályában. Egy amatőr sta­tisztikus számította ki akko­riban, hogyha mindenkit fel­vettek volna, aki oda pályá­zott, felsőfokú tanintézeteink­nek több mint 60 százalékát kellett volna átengedni az or­vosegyetemnek csak azért, hogy ülőhelyet adjon az or­vostanhallgatóknak. Jó néhány főiskolát, egyetemi fakultást pedig, amelyek a népgazdaság számára fontos szakembereket képeztek, kellő számú jelent­kezés hiányában be kellett volna zárni. Az orvosi pálya felé való orientáció talán normalizáló­dott valamelyest, de még szá­mos pályán ma is baj van az egyéni érdéle — társadalmi ér­dek koordinációjával. A szülő, de maga a pá­lyaválasztó is a saját ábránd­jai, vágyai, elképzelései sze­rint „tervezi meg” jövőjét. Az államnak viszont nem „vá­gyai, álmai”, hanem rendkí­vül objektív tervei, elképzelé­sei vannak, amelyek gyakran kerülnek szembe a szubjek­tív álmokkal, vágyakkal. Egy negyvenes létszámú, húszpados osztályba csak négy ven fő ültethető be. Egy középiskola adott négy osz­tályába tehát csak 160 ember vehető fel a legdivatosabb kö­zépiskolákban is a négy-öt­szörös jelentkezőkből is. Való igaz, hogy a demográfiai hul­lám tetőzése során most még nagyobbak a problémák. Most látjuk csak, milyen jó lett volna már 15 évvel ezelőtt is beszélni családtervezésről egy tervgazdálkodást, folytató or­szágban. A múlt hibáin prob- it-mázva azonban nem oldhat­juk meg e kérdéseket. Rohanó korunkban nemcsak a divat változik, hanem a di­vatos szakmák iránti érdek­lődés is. Sőt a szakmák is változnak. A technika „hang- sebességű” fejlődése a népsze­rű szakmákból 15—20 éven be­lül, ma „népművészet” szám­ba menő szakmákat csinál. Ugyanakkor ma még ismeret­len szakmák kerülnek olymér­tékben előtérbe, hogy az igényt népgazdasági szinten csak átképzéssel lehet majd megoldani, kielégíteni. Jóllehet ez sovány vigasz azok számára, akik ma nem oda kerülhettek, ahová sze­rettek volna. Nem biztos azon­ban, hogy nem jártak jobban, mint azok, akik úgy érzik, emberek teljesült minden vágyuk. Le­het, sőt talán szinte biztos, hogy másfél, két évtized múl­va új szakmát kell tanulniok. Korunkban és holnap még- inkább, a pályaválasztás ide­je nem korlátozódik a 14, il­letve a 18 éves korra. Egy emberöltő alatt jóllehet több­ször is, de legalább egyszer pályaváltoztatásra kényszerít a technikai haladás. És akiket mégsem? Akik „klasszikus”, időtálló pályát választottak? Nem biztos, hogy ők a szerencsések. Le­het, hogy ők azokat irigylik majd, akik ma őket sóvárog­játv . • . A boldogság képlete nem egyéb, mint az igényeli és a lehetőségek egybeesése. A bol­dogulásé is hasonló. De, hogy ki hol és hogyan boldogul, az nem kizárólag a pályában, a szakmában, a hivatásban van, hanem magában az ember­ben. Birkagyapjúbo! paplant is készíthetünk. A nagyon tisztára mosott, fonásra nem al­kalmas, rövid birkagyapjút meg- kártoljuk, vagy megtépegetjük. A paplan nagyságának megfelelő Idő­keretet kés7itünk, s i\ paplanse- lyem egyik lapját ráteszi tjük. A brokátra körös-körül varrjunk vá- Bzoncsíkot, s azt szögezzük a ke­retire. A gyapjút (kb. 2 kilónyit) egyenletesen elosztjuk a selymen, beborítjuk a paplan másik lap­jával, s azt Is a keretre szögezzük. A steppelés mintáját vékony, de erős selyempapirra .raboljuk, gom­bostűvel rátüzzük a brokátra és a rajz szerint átvarrjuk a paplant centiméterenkénti öltésekkel, még­pedig egyszerre két hosszú tűvel: egyikkel leöltünk, másikkal fel. Amikor készén vagyunk, a papírt letépjük és a nnpian széleit sűrű, apró öltésekkel körbevarrjuk. jó tanácsok — kánikulában Az egyik leglényegesebb dolog, ami a nyugodt pihené­sünkhöz is hozzájárul, hogy az ablak lesötétitésével a tűző déli napot rekesszük ki a lakásunkból. A szellőztetést ilyen­kor mindig a reggeli és az esti órákban végezzük — ami­kor kint a levegő már hűvösebb — lehetőleg kereszthuzat- tal. Nagyon vigyázzunk azonban arra, hogy a kiizzadt vál­lunkat és hátunkat ne érje tartósan léghuzat, mert az a reu­más izomfájdalmak egyik legfőbb nyári előidézője. * Étrendünk mennyiségben és kalóriában legyen egyaránt kevesebb, mint a hideg, vagy mérsékelt évszakokban. A me­legben ugyanis ninc.s szülcség a test zsírral és szénhidráttal való fűtésére. A fehérje mennyisége lehet a szokásos, de a zsíros, nehéz ételek és az amúgy is könnyen romlandó édes, krémcstészták helyett fogyasszunk minél több zöldfözeléket és gyümölcsöt. • Az élelmiszerek tárolása nyáron gyakran jelent komoly gondokat. Sem főtt, sem sült ételeket lehetőleg ne tegyünk el másnapra, mert a bennük elszaporodó baktériumok köny- nyen idézhetnek elő bélfertőzést, Az elkészített ételeket nyáron déltől estig is csak teljesen hibátlan zománc-, vagy porcelán-, illetve üvegedényben szabad tartani. Ha hütő- vagy jégszekrény nincs, akkor hűvös pincében, vagy kam­rában úgy, mint a tejet és a vajat is, hideg vízben célszerű tartani az edényt. Kevesen tudják, hogy a hűtőszekrény is csajt akkor teljesíti feladatát, ha benne a levegő hőmérsék­lete nem emelkedik 4 fok fölé. • A verejtékezés a nyári forróságban nem fölösleges kelle­metlenség, mint azt solcan hiszik. Az izzadás párolgás útján lehűti a test hőmérsékletét. A verejték kiválasztása követ­keztében fellépő folyadékveszteség természetesen szomjúság- érzés formájában jelentkezik. Ez akkor is bekövetkezik, ha nem iszunk sok folyadékot. Sőt, a kánikulai napokban he­lyes, ha minél több hűvös, de nem jéghideg folyadékot fo­gyasztunk. Miután a verejtékkel sok só távozik a szervezet­ből, ne sajnáljuk ilyenkor a sót sem az ételeinkből. b’efescbb Elf szabásminta — bárom rniia Ha csak egy "kicsit értünk a varráshoz, a mellékelt sza­básminta alapján több prakti­kus ruhadarabot is varrha­tunk maguníknak. Készíthe­tünk például munkaköpenyt, kötényruhát és kötényt is. A közölt szabásrajz alapján elkészíthetjük a méretünknek megfelelő szabásmintát. Ez lesz az alap. Eszerint szabjuk ki a karcsúsított vonalú, há­tul gombos, rövid ujjú mun­kaköpenyt. Bárnülyen tetszés­Affinor — Feltámadás A labdarúgó „prognózis” ma már megbízliatatlanabb, mint 300 évvel ezelőtt a meteoroló­giai előrejelzés volt (a mairól nem is beszélve!). Teszem azt, ha válogatot­tunk győz az ÜKÉ (Ükapáink Korabeli Együttes) ellen, ak­kor a szakvezető szolid nyi­latkozatban valahogy így rea­gál: Fiaink erőnléte és harc­képessége igazolta, hogy végre kialakulóban van az egykori „aranycsapat”, vagyis eljött a nagy' „feltámadás”. Két hét múlva azonban — miután 12:0-ra megverik az „új aranycsapatot”, a követke­ző nyilatkozat lát napvilágot: „A sokat emlegetett feltáma­dás olyan utópia, mint ami­lyen a temetők kapujára van Szobrász pácban (A Weltwoche karikatúrája) Turistaélmény írva: „Feltámadunk”. Végre tudomásul kell vennünk, hogy csak szívós munkával kerülhe­tünk az élvonalba”... Amíg tényleg nem lesz ma­gyar „aranycsapat”, addig a szakvezetők lehetőleg egymás­nak nyilatkozzanak és ne za­varják meg a hatalmas szur­kolótábor objektív értékítéle­tét. amely nagvon reális, ha magyar gólokat lat... Váiás Barátom feldúltan rohan el mellettem az utcán. Megszó­lítom. — Mi van veled? Egy ideig bizonytalanul ma. gyarázkodik, aztán kitör belőle a keserűség. — Válók, öregem! — mondja. — Mit csinálsz? — Válók az asszonytól! — ismétli. — De hiszen... — Semmi de hiszen! — Mi történt? — Tegnapelőtt bejelentettem a feleségemnek, hogy sok a munkám, későn jövök haza. ö erre azt mondta: „Jó, akkor elmegyek a barátnőmmel az Eldorado nevű moziba”. Még a film címét is megmondta. — Ebben nincs semmi kü­lönös — mondom. — Hallgass végig! Korábban sikerült végeznem és elsétál­tam az asszony elé... — Férfivel volt? — Nem! Tatarozzák az Eldo. rádó mozit. Tollhegyről Magabiztos Kolléga először családi körben olvassa fel cik­keit. Természetesen sikert arat övéi között és biztatást kap: csak így tovább! A szerkesztő azonban visz- szaadja Magabiztos Kolléga kéziratát: — öregein, ez pocsék! — De hiszen aranyhegyű tollal írtam — mondja a Ma­gabiztos kevéssé magabiztosan. — Na és — így a szerkesz­tő. — Lehet aranyhegyű tollal kopott, bádoghangú szavakat írni, de kopott bádogtollal aranycsengésűeket! ? Magabiztos Kolléga elhajít­ja aranyhegyű Parkerjét és olcsó diáktollal írt kéziratot tesz a szerkesztő asztalára, s várja az eredményt. A szer­kesztő megjegyzi: — Jobban jártál volna, ha a Parkért a bizományiban el­adod, mert ezt az írást is leg­feljebb ott tudod értékesíteni. De vigyázz, igen szigorú a be­csüs! Vinczc György hogy mélyítjük a karkivágást egy kissé, a nyakkivágást pe­dig hegyesre is szabhatjuk. Anyagához legalkalmasabb a terűén, vagy más nem gyúró­dd anyag. A ruha hosszanti karcsúsító varrásait, a nyak­kivágást és a zsebek szélét tűzéssel díszítjük. Az oldalába a hátsó gombolás helyei vil­lámzárat varrunk. Az alap-szabásminta mó­dosításává! készíthetünk kö­tényt is. Ebbein az esetben el­Színészek, bohémek A régi színészvilág emlékeiből .. . uborkasalátát készíthe­tünk, ha nem fürtös, ecetbe- való fajta elvénült terméseit használjuk fel, hanem az Ash­ley, a Maikerter és a közis­mert Szenzáció elnevezésű uborkákat. Ezek zsenge, kis magházú, nem keseredő faj­ták. Bár a saláták ízesítése, fűszerezése ízlés dolga, mégis ajánljuk, a salátáié sohase le­gyen olyan bő, hogy a nö­vényanyagok úszkáljanak ben­ne. A sózott, ecetes oldatban ugyanis főleg hosszabb állás után — sok értékes anyag kioldódik, s a kiöntött saláta­lével együtt kárbavész. szerinti 80 cm széles anyagból (9G cm-es mellbőséget és 102 cm-es csípőbőséget véve ala­pul) 2,80 m szükséges hozzá A nyakkivágást rézsútosan sza­bott pánttal dolgozzuk el. A kötényruhához természe­tesen kevesebb anyag kell. A szabásmintát úgy. módosítjuk, maradnak az ujjak, a hát­rész és az eleje két oldalré­szét sem szabjuk ki. A közép­részt fönt egyenesre vágjuk. A hátul nyitott, de teljesen összeérő kötény körben öv- rész.re van rádolgozva, s gombbal csukódik ugyanúgy, I mint a két pántja. I A harmincas éveikben a leg­nagyobb színházi dekonjunk­túra idején a jegyeket negyed- — legjobb esetben féláron kí­nálták a színházak az embe­reknek. Ebben az időben tör­tént, hogy a Fővárosi Operett- színház pénztárosnóje így for­dult Sebestyén Dezsőhöz, a színház akkori igazgatójához: — Van itt valaki, aki egész áron akar jegyet váltani! Kiadhatom ? ! Ellenkezést nem tűrő han­gon válaszolt: — Én nem hiszek abban, hogy a dohányzás ártalmas. Egy barátom mesélte, hogy az apja egész életében rengete­get dohányzott — és meg­halt 94 éves korában. A fia soha nem dohányzott és meg­halt 2 éves korában. Énekesek meghallgatása volt a Városi Színházban. Amikor az egyik énekesnő-jelölt ki­jött a meghallgatásról, a töb­biek izgatottan megrohanták, hogyan sikerült? — Nagyon jól — mondta — de sohasem hittem volna, hogy egy színi igazgató ilyen vallásos. — — Miért? — kérdezték. — Mert amíg énekeltem, mindig azt mondogatta: „Te- jóisten, tejóisten”... Csortos, ez a ‘hatalmas mű­vész amilyen különös ember volt, olyan különösen véleke­dett a dohányzás ártalmas- sásáról is. A Fészek klubban, mialatt súlyos légzési nehéz­ségek közben szíttá egyik ci­garettát a másik után, szól­tak neki, hogy kész veszede­lem, amit csinál — ne do­hányozzon annyit. — Sebestyén Géza egyik kol­légáját Budapestre szerződtet­ték. A színész felesége, fia­tal primadonna. Kolozsvárott maradt. Géza megkérdezte a színésztől: — Itthagyod egyedül ezt a ragyogóan szép, fiatal nőt? — Nézd — mondotta a szí­nész — kétféle férfi van. Az egyik, ha megcsalja a felesége, — öngyilkos lesz. — A má­sik bemegy a vendéglőbe és eszik egy rántott csirkét! Én az utóbbi fajtához tartozom ... Rövidesen ország-világ előtt köztudomásúvá vált a színház igazgatójának, s a fiatal pri­madonnának szerelmi kapcso­lata. Sebestyén Géza a követ­kező táviratot menesztette a Petiire szerződött színésznek: — Rendelheted a rántott csirkét! — # Szentgyörgyi István, a ma­gyar színjátszás nagy művé­sze csak súgó ulán tudott beszélni. Egyik szerepében partnerére fogta a revolvert és azt mondta: — Tízig számolok, ha ad- di nem hagyja el a szobát, lelövöm, mint egy kutyát! — A súgó szólt: „Egy”, Szent­györgyi utána: „Egy". A sú­gó folytatta: „Kettő". Szent­györgyi: „Kettő”. A súgó abbahagyta, Szent­györgyi nagyot toppantott, s morogva szólt: — Na, na...! — A súgó tovább sorolta a számokat tízig. A szünetben Szentgyörgyi megtámadta a súgót. — Miért hagyta abba a sú­gást kettőnél? * Szirmay Imre. n régi idők nagyon kedves színésze legen­dásan zsugori volt. Egyszer például a Fészek étterem! ■ n ültek az öreg Latabárral, aki, a megjelenő pincéméi egy' mákostésztát rendelt. Közben meggondolta magát, s azt mondta a pincérnek, hogy csak a tésztát hozza, a mák nem "kell. Mire Szirma v ok kép kapcsolódott a rendelésbe: — Én meg kérem a La'n'i ir úr mákját Sebestyén Mihály 90 Családi- K 0 IH

Next

/
Thumbnails
Contents