Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

bSAAKMACi* ARORSZ.AG

ll'ís.

I.

Szocialista államunk támogatja a szövetkezetek tevékenységét

Vaskó Mihály elvtárs beszélt

a nemzetközi szövetkezeti nap enesi ünnepségén

A nemzetközi szövetkezeti nap tiszteletére Encsen rendezték meg a megyei ünnepséget július 6-án, szombaton délelőtt, a járási művelődési házban. Koltai Zoltán, a KI- SZÖV megyei elnöke üdvözölte a megjeientokét, Vaskó Mihályt, a megyei pártbizottság titkárát, a járás párt- és ta- nácsvezetőlt, a környék termelőszövetkezeteit képviselő területi tsz-szövetség vezetőit, a helyi, a forrói, és szikszói ímsz-ek és ktsz-ek vezetőségét, valamint a Csehszlovákiából érkezett két vendéget.

Az ünnepségen Vaskó Mihály mondott beszédet, amelyben méltatta a szövetkezeti mozgalom múltját, jelenét, s utalt az előttünk álló feladatokra. Beszédében többek között a következőket mondotta: Szocialista államunk támogatja a szövetkezetek széles körű tevékenységét, s

különösen nagy fontosságot tulajdonít a három nagy szövetkezeti ágnak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetnek, a kisipari

szövetkezetnek és az általános fogyasztási cs értékesítési szövetkezetnek.

Voltak szövetkezetek a fel- -..abadulás előtt is, amelyek főleg a falu kereskedelmi ellátását segítették, A mai szövetkezeti mozgalom megújult tartalmában, kiterjedtebb, sokszínűbb. Elmondhatjuk, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom virágzását éli. Behálózza egész népgazdaságunkat.

Ezután az előadó számszerűen is bizonyította, milyen nagy helyet foglalnak el a különböző szövetkezetek gazdasági életünkben.

Nemzeti jövedelmünk több mint egyötödét a szövetkezetek állítják elő.

A kereső lakosság 33—34 százaléka szövetkezeti szektorban dolgozik.

Részletesebben szólt a mező- gazdasági tei-melőszö vetkezetek helyzetéről. Ugyancsak’ néhány számmal érzékeltette azt a különbséget, amely az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás közt kimutatható. A szocialista mezőgazdaságban lényegesen emelkedik az árutermelés színvonala. Míg 1961- ben, az átszervezés kezdetének évében megyénkben 43 ezer hízott sertést vásároltak fel, tavaly ez a szám 80 ezerre emelkedett. 1961-ben 11

millió tojást, az elmúlt évben 30 milliót vásároltak a mező- gazdasági szövetkezetektől. Jelentősen változott a szövetkezetek tagságának gondolkodásmódja is az elmúlt évek során.

Míg néhány évvel ezelőtt jó néhányan foglalkoztak a kilépés gondolatával, ma már megtalálják számításukat az emberek ebben a szektorban.

Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek működésével kapcsolatban megemlítette, hogy 1961-hez viszonyítva ma már 58 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítanak le. Ezzel párhuzamosan kedvezően fejlődik a szövetkezetek üzlethálózata, s mindez a falu lakosságának jobb ellátását segíti elő.

A kisipari szövetkezetek taglétszáma is jelentősen nőtt az utóbbi nyolc esztendő alatt. E szövetkezeti fonna azon túl, hogy segít a lakosság szolgáltatással kapcsolatos igényeinek kielégítésében, bizonyos mértékig hozzájárul a vidéken még meglevő foglalkoztatási gondok megoldásához is. A KISZÖV termelési értéke 1961-től 77,3 százalékkal nőtt, s jelenleg eléri az 520 millió forintot. Saját vagyonuk is 90 millió körül van. Kisipari szövetkezeteink egy része már jelentős exporttevékenységet is folytat.

Hazánkban — mondotta Vaskó Mi Irály — nyolc évtizedes múltra tekinthet már vissza a szövetkezeti mozgalom, de csak a szocialista államban érhette el fejlődésének jelenlegi fokát. Ez a jelenség más szocialista országokban is tapasztalható.

A szövetkezeti mozgalom további fejlődésével kapcsolatosan utalt az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjáról hozott határozatára, amelyben többek között ez áll:

célszerű és szükséges a szövetkezetek szerepének növelése, működési körének további bővítése. A szocialista állam támogatja a szövetkezetek széles körű tevékenységéi.

A nemzetközi szövetkezeti nap tiszteletére rendezett ünnepség kultúrműsorral folytatódott. Fellépett a földművesszövetkezet Tapolca tánccsoportja és az enesi általános fogyasztási- és. értékesítő szövetkezet népi zenekara.

i

I

(WttMHlSsWW

Vér Andor

Megjegyzések egy kétsoros vershez és a tisztesség kérdéséhez

K

i nem ismeri József Attila Két hexameter cimű versét? Miután néhány megjegyzést szeretnék fűzni hozzá, ideiktatom:

Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Amilyen tömör és egyszerű, olyan sokatmondó ez a két verssor. A francia az ilyen két sorra azt mondja, hogy trouvaille, a magyar meg azt, hogy ráhibizás. Abban hibázott rá a költő, hogy két embertípust szólaltat meg, akiket egyformán a halál elkerülhetetlensége kapat két olyan ellentétes magatartásra mint a tisztesség és a tisztességtelenség. Mellesleg ebből a két típusból kitelik az egész emberiség, mindössze csalt azt nem lehet pontosan tudni, mennyien tartoznak a tisztességesek s mennyien a tisztességtelenek táborába. A különböző kérdőíveken, amelyekkel az embert élete során macerálják a hatóságok, rengeteg a kitöltendő (sokszor felesleges) rovat, éppen csak az a szerfelett fontos, bár kissé kényes kérdés nem szerepel: tisztességes Ön? Ami egyébként tökéletesen érthető, mert úgysem akadna széles e világon egyetlen ember, aki erre a kérdésre nem-mel felelne. Vagyis egy ilyen statisztikai felvételből az derülne ki, hogy Földünket kizárólag tisztességes emberek népesítik be, amit persze sem a tapasztalat sem a világhelyzet nem igazol.

Meg kell jegyeznem, hogy mindenki tisztességesnek születik. Ki kételkedhet például egy csecsemő tisztességében? Senki. Később persze sok múlik a környezeten, neveltetésen, ideológián, barátokon s főleg az alkalmon. A tisztességtelenséget többnyire az alkalom szüli. Kétségtelen, hogy nagyon sok ember meggyőződésből tisztességes, viszont tény az is, hogy sokan azért őszülnek meg tisztességben, mert gyávák s rettegnek attól a sok kockázattól, amellyel a tisztességtelenség együtt jár. Minden túlzás nélkül merem állítani, hogy a szocialista országokban viszonylag sokkal több a tisztességes ember, mint a kapitalista országokban. S nem pusztán azért, mert a szocialista erkölccsel összeférhetetlen a tisztességtelenség, hanem azért is. mert nálunk sokkal kevesebb az alkalom és lehetőség arra, hogy tisztességtelen dolgokat kövessünk el, mint például Észak-Amerikában. Nálunk nincs szabad verseny, nincs az élőkön és hullákon átgázoló, öldöklő harc a pénzért, ami Észak-Amerikában. Nincsenek multimilliomosok, akik milliók kizsákmányolása árán gazdagodnak meg. Nincs törvényileg szentesített tisztességtelenség (lásd: négerkérdés), nincsenek a reakciónak olyan elszánt védelmezői, mint a Ku-Klux-Klan „köztiszteletben álló” csuklyás banditái, nincsenek fegyveres bandák, politikai bérgyilkosok és persze nálunk az is elképzelhetetlen, hogy az ember az üzletekben úgy vásároljon revolvert vagy golyószórót, mint lisztet vagy cukrot. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy valamennyien olyan büntetlenek, s ártatlanok vagyunk, mint a ma született bárány. Nálunk is vannak harácsolok, tolvajok, sikkasztók, valutázók, csempészek, sőt gyilkosok is. (Ez utóbbiak, mert szinte lehetetlen modem lőfegyvert szerezniük, régimódi, de nagyon hatékony eszközökkel, baltával, doronggal, konyhakéssel végeznek áldozataikkal.) Szóval szögezzük le, hogy a tisztességtelenség, ha távolról sem olyan nagyarányú nálunk, mint az Egyesült Államokban, mégis jóval nagyobb a kelleténél. De térjünk vissza a vershez.

Mért legyek én tisztességes? — kéi-dezi ha nem is hexameterben, de csaknem méltatlankodva a tisztességtelen ember. Az ember véges lény, átlagosan talán hetven évig él s utána olyan hosszú időre hal meg, hogy annak a végét lehetetlen kivárni. A tisztességtelen embernek valószínűleg szent meggyőződése, hogy tisztességgel nem mehet semmire, tehát tisztességtelen eszközökkel igyekszik annyi örömet, élvezetet, kényelmet és gazdagságot belegyömöszölni ebbe a rövid életbe, amenynyit tud. Tisztességtelen ember nemcsak a saját, de mások minden órájának virágát is le akarja szakítani. Lop, csal, hamisít, uzso- ráskodik, fajtalankodik, tapos lefelé, görnyed felfelé, szemet és köpönyeget forgat, hogy csak néhányat említsek tevékenységei közül —. s mindezek tetejébe van egy furcsa s teljesen indokolhatatlan ambíciója: azt szeretné, hogy tisztességesnek lássék s köztisztelet övezze mindaddig, amíg a földbe nem kaparják, sőt azon is túl. S ami még sokkal furcsább, ez az ambíciója olykor, bár nagyon elvétve teljesül is.

Hogyan gondolkodik a tisztességtelen ember? Erre nem könnyű válaszolni. Nálunk a tisztességtelen ember már azzal is. ha kimondja a gondolatait, okvetlenül törvénybe ütközik. Tehát nem mondja ki, ellenben határozottan kijelenti, hogy rendületlen híve a népi demokráciának. Ki tudja bebizonyítani, hogy reakciós? Senki. Külföldön gátlástalanabbul nyilatkozik meg a tisztességtelen ember. Ö az, akinek legfőbb értékmérője a pénz. Ha valakinek csak százezer a vagyona, az ő szemében félannyit ér mint az, akié kétszázezer-. Ö az, aki direkt, sértésnek veszi a naptól, hogy mindenkire süt, nemcsak a „napos oldalon” levőkre. ö az, aki ha elnyomott, nem szabad, hanem elnyomó szeretne lenni, ö az, aki ezt a világot az összes lehető világok legjobbikának. a szegény-gazdag beosztást „gondviselésszerűnek” tartja, csupán azt a csekély módosítást véli szükségesnek, hogy- a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak legyenek. Azt talán mondanom se kell., tisztességtelen ember a háborút szükségszerűnek és kívánatosnak tartja, mert ötvenmillió ember pusztul, ötezer pedig meggazdagszik általa, tehát nem csupán „egészséges” vérle- csapolás, de remek üzlet, is egyben. Természetesen nem is olyan régen tántoríthatatlan híve volt a tébolydába való fajelméletnek s mikor ez megbukott (sok millió ember s a fél világ pusztulása árán), nyomban átnyergelt, „demokrata” lett, s mint ilyen csatlakozott ahhoz a nem kevésbé őrült elmélethez, amely a gazdaságilag fejlett országok szun- remáciáját hirdeti az elmaradt, csupán nyersanyagot termelő országok felett (lásd: imperializmus), Jelenleg a tisztességtelen ember Johnsonért és társaiért lelkesedik, akik Észak- Amerika több mint kilencmillió négyzetkilométeres „életterét” (Hitler!) a tatár hordák barbárságát lepipálva aggastyánok és csccs- szopók lemészárlásával Vietnamra szeretnék kiterjeszteni. Persze lelkesedését egyre inkább kénytelen magába folytani, mert ha nyíltan tüntetne rokonszenvével a vietnami gyalázat mellett, a világon mindenütt, még a Fehér Ház közvetlen közelében is úgy kupán vágnák, hogy attól koldulna.

— Mért ne legyek tisztességes? — teszi fel a kérdést a tisztességes ember, akire nem csekély iróniával azt szokták mondani a tisztességtelenek, hogy „nem erre a világra való”. Én a magam részéről nagyon is erre a világra valónak tartom a tisztességes embert. Elvégre abból, hogy a tisztességes emberek — akik mégis csalt óriási többségben vannak a Földön — nem lopnak, nem csalnak, nem gyilkolnak, s nem mosnak aranyat embertársaik verítékéből, s nem akarják felgyújtani a világot, de, gyűlölik a háborút, harcolnak a békéért. a szabadságért, a népek gazdasági '!ig- getlenségéért s önrendelkezési jogáért, ugv; búr származhatik valami jó is az emberiségre'’

V

égül csak ennyit: ebből a vernek kis versből a világért sem szabad arra a következtetésre jutni, hogy az ember pusztán csak azért tisztességes, vagy tisztességtelen, mert „kiterítik úgyis”. Mert tegyük fel, hogy nem terítik ki. azaz nem hal meg, mi történnék ebben a különben teljesen lehetetlen esetben? Szerintem az. történnék, hony a tisztességtelen ember az idők végezetéig folytatná kisded játékait, feltéve persze, ha közben nem tanítják meg tisztességre a világét De megtanítják. A kétszerkettő négynél is biztosabban.

A hihet másodszor is rajtakaptak

Sűrűn tartanak vizsgálatot a szerencsi járás élelmiszerboltjaiban a Népi Ellenőrzési Bizottság szakemberei. Legutóbb azt a 23 boltot kert k fel újra, ahol korábban valamilyen rendellenességet tapasztaltak.

A bizottsági tagok igen sok helyen végeztek próbavásár lást, és bizony ezúttal is nemegyszer találkozlp’’ árdrág lássál, súlyhiánnyal. Lcgyesbé- nyén. Bekecsen fél kilogramm tarhonyáért következetesen 5 forintot kértek 4.00 helyett, Mezőzomboron a 6. sz. boltban pedig egyenesen 5,50-et. Köztudomású, hogy egyes tésztaárok árát leszállították, de egyes 1 ütokban még mindig a rég' uon adják el a vásárlóknak. Sajnos, még mindig előfordul egyes helyeken „téves” számolás is, például

Szegiiongon a citromért többet akartak kérni a próbavásárlást végző népi ellenőröktől. Tiszrlúcon a kenyérből, Mádon a kristályé korból és a citromból kevesebbet mértek a kifizetett mennyiségnél.

Különösen sok rendellenességet tapasztaltak az előre csomagolt áruknál. A saját ■ omagolású áruknak mintegy a harmadánál találkoztak ki- sebb-nagyobb súlyhiánnyal. Tíszalúcon. Mádon. Taktahar- kányban, Szegiiongon 10—20 csomagot is utánamértek ugyanabból az áruféléből, és bizony a cukornál, máknál, rizsnél 2—3 dekával is kevesebbet találtak nemcsak a kilós. hanem a félkilós csomagokban is. De nem volt jobb a helyzet a gyári csomagolású cikkeknél sem, ami persze nem menti a boltosok visszaéléseit. Taktaharkányban például 5 kiló élesztő súlya csak 4.77 kg, Bodrogkeresztúrban fél kiló metélt tésztáé 48 deka volt, ugyanitt megmértek 20 darab egykilós fehér kenyeret, s kereken 1 kg súlyhiányt találtak.

Néhány helyen baj volt a mérlegeléssel is, rosszul voltak beállítva a mérlegek, a súlyok nem voltak hitelesítve, így néhány dekával kevesebbet mértek. természetesen mindig a vásárlók kárára. Több boltban helytelen árutárolási tapasztaltak. A ti szálúéi 11. sz. élelmiszerboltban például együtt (ártották a csokoládét. és kölnivizet, a má- di fi. sz. önkiszolgáló boltban üveg alatt együtt tárolt a tejfölt, vajat a húsipari vörös- áruval.