Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-05 / 156. szám
4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Péntek, 1968. július 5. ß tét fiiéin 53 pályamű, 650 kilogramm tervdokumentáció Silícppel hárult \ a a Tissal pályaudvar é pit é szét 1 t ess v p á Sy áza t a A mikor a minap Sárospatakon befejeződött az új tanítók diplomáinak ünnepélyes átadása, a Tanítóképző Intézet tanácsterméb'in fehér asztal mellett találkoztak a járási tanácsok művelődés- üggyel foglalkozó vb-elnökhe- lyettesei, a községi tanácsok vezetői, meg az új nevelők. Már az asztalnál úgy foglaltak helyet, hogy egy-egy járási vb-elnökhelyettes volt a kis csoport középpontja, s körötte a községek vezetői és nevelői. Nagyszerű töpörtyüs pogácsa, remek hűtött ix>r került az asztalra, segítette a baráti beszélgetést, ismerkedést. Aztán szó került arra is, melyik járás hány új tanítót kapott; hol, milyen körülmények várják a tanítót, illetve többségben tanítónőt, s ennek eredményeként egy-egy járásban mennyire csökken a tanítóhiány. Amikor ez került szóba, nagy egyenetlenségek ütköztek ki. Volt járás, amely tíz alsótdgozatos tanítót igényelt, többet nem mert, s íme, tizenkilencet tud fogadni, tizenkilenc számára nyújt nemcsak katedrát, hanem vonzó körülményeket is. Ugyanakkor a szomszéd járás illetékes vezetőjének meg fő a feje, mert mindössze két új tanító megy a nagy kiterjedésű területre, a szükséges tanítói létszámnak egy egészen elenyésző hányada, s így ott a hiány és az ebből fakadó gond alig-alig enyhül. Pedig minden járás meghirdette a tanítói állásokat. A tanítóknak, a képzőt most elhagyó pályakezdő fiataloknak lehetőségük volt válogatni. S ők éltek is a lehetőséggel. Így kerülhetett az elsőként említett járásba tizenkilenc tanító, mert ott megfelelőbb munkakörülmények, jobb lakás- lehetőségek, kulturáltabb környezet, jobb közlekedés várták őket. A másik járás távoleső apró községeiben nem tudta ezeket nyújtani. A forgalomtól távoleső kisközségek iskoláinak megsegítése igen fontos oktatáspolitikai feladatunk. Ezek a területek, ahol szinte minden gyermek hátrányos helyzetű, fokozottabb gondoskodást kívánnak például a tanerő-ellátásban. De hogy oda a tanító el is menjen, vagy ott is maradjon, a helyi és járási szerveknek vonzó körülményekről kell gondoskod- niok. Nehéz persze a lakások megteremtése, az étkeztetés megoldása, hogy a legelemibb kérdéseket említsük. Nehéz a kulturáltság alacsony fokán álló faluban olyan környezet teremtése, hogy a korszerű képző és az új miliő közötti különbség okozta törés könnyen elviselhető legyen, s főleg lányokról lévén szó, nem köny- nyű ezeken a helyeken a fiatal értelmiséginek a párválasztás sem. Azonban egymás után felnövekvő generációknak egész életére kiható alap- képzettsége a tét. Ezért kellene megoldást találni, ezért kellene a tanítót és a falut jobban egymáshoz közelíteni. A tét igen nagy. És évek múlva a középiskolában, sőt később is érezteti hatását, (benedek) A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint Miskolc megyei jogú város tanácsának végrehajtó bizottsága a múlt év végén közös tervpályázatot írt ld Miskolc Tiszai pályaudvar felvételi épületének és az állomási előtérnek építészeti, közlekedési és városrendezési megoldására. A beérkezett 53 pályaművet — amelyeknek j együttes súlya 650 kilogrammot tesz ki —, 41 tagú bíráló és szakértő bizottság értékelte Budapesten. Miskolc városát a bizottságban Rózsa Kálmán, a városi tanács vb-elnökhclyet- tese, dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője. Iglói Gyula osztályvezető főmérnök, Heckenast Péter területi főépítész és e sorok írója képviselte. Az ünnepélyes eredményhirdetésen, június 21-én megjelent Cseterki Bajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Csanádi György közlekedés- és posta- ügyi miniszter, valamint Göndör József építésügyi és városfejlesztési miniszter is. A bíráló bizottság a 100 000 forintos első díjat nem adta ki. A pályázatot azonban ennek ellenére sikeresnek minősítették. A benyújtott terveknek 25 százaléka részesült díjazásban vagy megvételben, ösz- szesen 400 000 forint összegben. A bíráló bizottság a két 60 000 forintos második díjat rangsorolás nélkül Steiler Imre (MÁV), illetve Kőváry György (MÁVT'I), tervező kollektívájának. a két 40 000 forintos harmadik díjat szintén rangsorolás nélkül Kelemen László (UVATERV), illetve Könye Árpád (47. sz. Építőipari Vállalat) tervező kollektívájának adta. Két pályaművet 30— 30 000 forintos kiemelt megvételben részesített a bizottság, hét pályaművet pedig 20—20 000 forintos megvételben. A díjakat ' Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a bíráló bizottság elnöke nyújtotta át. A Miskolc Tiszai pályaudvar a MÁV legnagyobb utas- forgalmúf vidéki személypályaudvara. Napi 80 000, évi 29 millió főre becsüljük jelenlegi utasforgalmát. Ez indokolja, de a jövőben várható nagyarányú növekedés méginkább, hogy a pályaudvar felvételi épületének és az állomási előtérnek építészeti, közlekedési és városrendezési megoldását ilyen széles körű tanulmány- terv előzze meg. A díjazott pályaművek, tervek miskolci nvilvános bemutatására ez év őszén kerül sor. Hábel György FILM JEGYZET O > ■* ♦ ♦ •> * I * ! Gyermekek a puli előtt A vakáció többek között arra is jó, hogy a gyereke ? két néha igénybe vegyük különböző apróságok elinté- zésére, lebonyolítására. A gyerek is igényíi, hogy a szülő néha bevásárlási feladatokkal bízza meg. S természetesen az egész nap dolgozó szülőiének is jólesik, ha a gyerek néha „besegít”. Elvileg, pedagógiailag e kölcsönösséggel nincs is semmi baj. A gyakorlat horizontján azonban néhány olyan visszás jelenséggel találkozunk, amelyet feltét- lenül érdemes szóvá tenni. J A gyereket jóformán nem tekintik vevőnek. Túl « azon, hogy gyakran észre sem veszik, az eladók visz- ♦ szaélnek helyzeti előnyeikkel; minőségileg nem meg- + jelelő árut adnak a gyerekek kosaraiba. Ha egyetlen ♦ egy száraz kenyér van a boltban, azt feltétlenül gye- J rekre sózzák rá. A régi, állott tojás, a rosszul csórna- ♦ golt vaj, a szavatossági időn túli tejföl, a kiszakadt £ zsákú liszt, mind-mind a gyerekek kosarába vándorol. X A kilenc, tíz, tizenegy, tizenkét éves gyerekek még nem ♦ készültek fel apró igazságaik megvédésére. Jóformán ,» tudatában sincsenek annak, hogy becsapták őket. Győr- ♦ san fizetnek, csomagolnak, és loholnak hazafelé, ha * éppen loholhatnak. Mert, mint említettük, gyakran volt <*> rá példa, hogy a gyerekek jelenlétét figyelembe sem £ veszik. Különösen akkor, ha többen sorakoznak a pult 4, előtt. A gyerek gyerek, tehát ráér várakozni. ♦ A múltkor az egyik házbéli gyerek érdemtelenül ka- £ pott ki. Az alig százötven méterre levő csemegeboltból ♦ háromnegyed óra múlva tért haza. Mi sem termesze- £ tesebb, a szülők alaposan felelősségre vonták a vélt •» csavargásért. Később tudódott ki, hogy a gyerek tíz £ deka téliszalámiért több mint fél óra hosszat állt sor- a ba, mert a felnőttek is, az eladók is „kigolyózták” a sor- ♦ ból az apróságot. ‘ A gyermek ugyanolyan pénzzel jelenik meg a bolt- ♦ ban, mint a felnőtt, ugyanolyan szolgálatkészen fizet, £ mint bárki más. Azt még megértjük, hogy a siető fel- X nőttek megkérik a gyerekeket, hogy helyükre léphes- X 4 senek a sorban, de azzal a jelenséggel már nem tu- 5 dunk megbarátkozni, hogy a gyereket ímmel-ámmal, { % lassan és minőségileg gyakran kifogásolható áruval ? X szolgálják ki. $ t (P—1) I Dolgozókat „Nagyüzemi“ - „kisüzemi“ szemetelek Néhány ember furcsán viszonyul a város tisztaságához. Miközben igénylik — s ez az igény jogos is —, hogy üde parkok, virágos terek vegyék körül lakóházainkat, rendszeresen tisztán tartsák, locsolják útjainkat; a cselekedeteikkel, magatartásuikkal éppen az ellenkezőjét teszik. Számos esetben látjuk, s tesszük szóvá az eldobált villamosjegyeket, papírhulladékokat, napraforgóhéjat, a szemetet. A magukról megfeledkező emberek így hiúsítják meg a köztisztasági vállalat legjobb igyekezetét is. Az emberek nevelésé, vei, vagy ha úgy tetszik, ömnevelésévei csali lassan haladunk előre. Vannak a szemetelésnek különleges módjai. Elcsúfítják a fő útvonalakat a helytelenül, szabálytalanul rakodott sódert, építkezési törmeléket szállító járműveik. Arra is volt már példa, hogy éppen a város tisztántartására hivatott köztisztasági vállalat szemetelt. A közismert Kuka kocsikról van szó. Megfigyeltük már, hogy az autóval járó segédmunkások a szemétgyűjtő edényeket durván vonszolva ráncigálják ki a kapualjakból, elszórják, s természetesen ott is hagyják a kipergett szemetet. Ez a szemetelés „nagyüzemi” módja, mely — szerencsére ritkábban fordul elő. Határozottan több kellemetlenséget okoznak az úgynevezett „kisüzüemi” szemetel ők; a járókelők, a napraforgót rágok, vagy éppen egyes autósok. Ez utóbbinak különösen elítélendő példájával találkoztunk július 3-án délután a miskolci Vörös Hadsereg útján. A CL 93—93 rendszámú Moszkvics utasai minden bizonnyal hosszú útról jöhettek és jóízűen falatoztak a kocsiban. A hátulsó ülésen helyet foglaló hölgy egymás után készítgetfce a „katonákat” úti- társainak; néha ki-kirepült a nyitott ablakon egy darab kenyérhéj, szalonna héj, üres sajtosdoboz. Az eldobált szemét nyomán szinte követni lehetett a kocsi útját. A legnagyobb meglepetést azonban az aluljáró előtt, a tapolcai elágazásnál okozták. Ekkorára — úgy látszik — mindenki jóllakott, s a maradékot, gyümölcshéjat, félig rágott kenyérdarabokat, szalámi végeket egy papírba csomagolva, egyenesen az üt közepére „passzolták”, ahonnan a kocsi légáramlata szanaszét seperte. Sokan megbotránkoztak ezen az enyhén szólva, figyelmetlen cselekedeten. Túl azon, hogy a KRESZ is tiltja a közúton való sze- mettelést, fellázadt az emberek jóízlése is. Megértjük, hogy a kocsiban ülő hölgy nem akarta a sok szemetet hazavinni. Bizonyára otthon nagyon szép, tiszta lakása van, s éberen őrködik azon, hogy senki se szemeteljen, Boróczki Edit Szája szélén gúnyoros ránc. Mefisztói mosoly. Pillantása, mint ezer ágú horog tapad a másikra. Hirtelen lecsap. — Maga beszélt emberekkel! Panaszkodtak, mi?! Biztosan elmondták, hogy durva vagyok, megfenyegetem őket, elzavarom, kirúgom. — Tényleg így beszélne a dolgozókkal? — Höhöhöööö! Meglehet kérem, meglehet. — Hadd kérdezzek valamit. örülne, ha önnel is így beszélnének? Arcán bosszús ráncok hullámzanak. — Ez az kérem, amit én mindig helytelenítek. így a reform, úgy az új mechanizmus, írdogálják, mondogatják. De megbilincselik az ember kezét. Tudja, mit mondok? Ha a felső vezetők rám bíznák: ötven embert menesztenék a fenébe. Es állítom, hogy ugyanannyit termelnénk. Ugyanannyit!? Többet! Mert a többi félne, hogy rákerül a sor. De így? — Ezek között van olyan, akinek csak néhány éve van a nyugdíjig. — Na és? — Van, akit jó munkájáért kiváló jelvénnyel tüntettek ki. — Höhöhö! A tavalyi érdemeltből jövőre is élni akarunk? — Van egy háromgyerekes anya. Férje itt rokkant meg az üzemben. — Az üzem nem szociális létesítmény. — Van, aki most építkezik... — És ha építkezik? Mi közöm hozzá? Pont engem? •••••••••••aeooaooa* — Van csökkent képességű. Másutt... — Az embereknek meg kell érteniük — fortyan fel —, a reform a gazdaságosságot követeli meg. És mi egyébként is termelőüzem és nem szociális menhely vagyunk! Nahát! — Határozottan tetszik ez a meggyőződés, ez a szilárd álláspont, önnél nem okozna gondot, ha közölnék ... — No... hogy? Velem?! Miért?! — Csak úgy, feltételesen mondom. Mert ugyebár... — Mondja, hallott valamit? — Nem. Dehogy. — Biztos, hogy hallott. — És, ha hallottam volna? — Nem. Ez nem lehet! — De hiszen önnek igazán meg kell értenie a reform, a gazdaságosság... — Megérteni? Jő vicc. Az ember itt dolgozik jó néhány éve. Kiteszi az üzemért a lelkét. Es nyugdíj előtt két évtizeddel. — Hja kérem, eljár az idő. — Munkámmal mindig meg voltak elégedve. Tavaly is kiváló dolgozó ... — Höhö! A tavalyi érdemekből nem lehet jövőre is élni! — De nekem két gyermekem van! — Az üzem nem szociális létesítmény. — És éppen most, amikor lakást építek? Éppen most, amikor beteg az övegy édesanyám? Éppen most? És pont velem? És pont engem? — Ugyan, hagyja már. Én csak úgy vettem, mintha az ötven ember egyike lenne. Ej, nyugodjon már meg. Ügy. Igyon még egy kortyot. Elnézést a zavarásért. Viszlát. — Ugye... — rezzen a levegőben a másik után még egyszer kérdése. Aztán leül íróasztalához, leemeli a hallgatót, s reszkető újakkal tárcsáz, hív valakit. (csorba) Egy remete Rómában Eddig még mindig érdekes sztori kerekedett annak vizs- gálgatásából, vajon meddig juthat él a társadalmi kon- vekciók gyűrűjéből kiszabadulni szándékozó egyón. Az elvonulás a világ lármájától nem új dolog. Az újkori remeteségnek azonban van egy jellemző s valóban reális vonása; az urbanizáció káros hatásaitól, a mindenütt jelenlevő sokaságtól való félelem, Dino Risi legújabb filmje az Egy remete Rómában a rohanó élet jellegzetességeit nagyítja ki; az idegölő nagyvárosi forgalmi dugókat, a tengerparti fürdőhelyek emberáradatát, a lélékölő hivatali futószalag-technikát, s még néhány közismert nagyvárosi témát. A világhírű rendező hőse belefáradván a nagyvárosi tülekedésbe, elhatározza magát, hogy elvonul a hegyekbe. Hosszú esztendőket tölt magányosságban, míg a televízió szenzációra éhes riporterei felkeresik. A társadalom is felfigyel a remetére, s kiderül: a hegyek magányos lakója éveken át nem fizetett adót. Emiatt bíróság elé citálják, s míg ügyét a római bíróság tárgyalja, a nagyvárosban kell eltöltenie néhány napot. Ismételten azokkal a jelenségekkel találkozik, amik miatt korábban a remeteéletet választotta. A rendező közben lehetőséget teremt arra is, hogy a kor egyik jellegzetes társadalomtagadóit, a hippiket is bemutassa, Az éles szemű rendező, miközben megfricskázza a nagyvárosi túlnépesedés néhány fonákságát, nem mond le a társadalom, a társas élet tagadóinak bírálatáról sem. Természetesen ez a kritikai láttatás csak annyira vállalkozhat, amennyit egy kellemes hangvételű, nem túl kiélezett szatirikus vígjáték megenged. Mostanában szokásos a filmeket időjárási prognózissal menteni, vagy felmenteni. Ügy mondják; a meleg, a nyár a vígjátékoknak kedvez. Dino Risi Egy remete Rómában című filmjét Vittorio Gassman, s a kitűnő karakter-figura, Orester Lionello közreműködése révén, téli moziban is szívesen látnánk. (P-l) A felügyelő és a halál Bűnügyi filmnél nem hangzik éppen dicséretnek, ha a néző a történet hátteréül szolgáló táj szépségeire emlékezik leginkább vissza. Márpedig a most bemutatott A felügyelő és a halál című román filmalkotásban a hó- földte Sinaia szépségei ragadnak meg legjobban. Kár, hogy csak keveset, alig néhány koc- kányit látunk e természeti szépségből. A filmben egyébként csaknem minden benne van, aminek a nem túlzottan igényes krimikben szokásos, sőt még a darabbeli lokálban is mindig a „krimi tangót” énekli a dizőz, de a történet sodrának egyenetlenségén az vajmi keveset segít. Valójában a film két, szinte egymástól teljesen különálló részre oszlik. Az első részben a címben is említett felügyelő sikeresen kinyomozza egy rablással párosult gyilkosság tetteseit és börtönbe juttatja azokat. Ez a rész olyan egyszerű, hogy a néző már kínosan feszeng, mi lesz a hátralevő háromnegyed órában. A film alkotói gondoskodnak erről is, ugyanis akkor meg egy titkos társaság fenyegeti névtelen levelekkel a felügyelőt, ő meg szabadsága alatt ártalmatlanná teszi üldözőit. Nem illik a részleteket elmondanunk, mert a kevés izgalomból kell valamit hagynunk a nézőtérre beülő érdeklődőknek is. Az Alexandru Boiangiu rendezte film központi hőse egy kicsit superman, emlékeztet az angol tv-sorozat Angyalára. Mindent tud, mindeme rájön, csak éppen a logikai vonal marad titokban előttünk a film végén is. Szerepel a filmben egy öreg kasz- szafúró. Valahogy szimpatiku- sabb. mint a derék nyomozó. Nem ő tehet róla. De a film csattanós poénje is az ő figurájának köszönhető. Kár, hogy o néző. ha figyelte a pergő kockákat, ezt a fordulatot már várhatta. (bm) alkalmaznak Miskolci iparvállalat keres 1 fő férfi munkavállalót, bérelszámolási csoportvezetői beosztásba. Jelentkezés: gyakorlati idő és képesítés megjelölésével írásban« Miskolc, pf.: 133. * Hálózati villanyszerelőt, valamim gépkocsira rakodómunkásokat, jó kereseti lehetőséggel, továbbá szakközépiskolában végzett autó-molorszerelő és lakatos szakmunkásokat felvesz az Építőipari Szállítási Vállalat miskolci száll, üzemegység, Miskolc. Tüzér u. 12. Jelentkezés személyesen, a munkaügyi osztályon. * A Cement- és Mészművek hejő* csabai gyára felvesz férfi segéd-« munkásokat, lakatosokat, hegesztőket, villanyszerelőket, 1968-ban végzett gépész- és kohásztechnikusokat, lakatosokat, hegesztőket* villanyszerelőket, vegyipari szakmunkásokat. érettségizett fiúkat* valamint gyors- és gépírókat. 19G8« II. félévtől bevezetjük a 40. illetve a 44 órás munkahetet. Jelentkezés: munkaügyi osztályunkon mindennap 7—15.30 óráig. # A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat miskolci gyáregysége azonnali belépéssel alkalmaz jó kereseti lehetőséggel férfi segédmunkásokat vagonkirakási és betanított munkára valamint vizsgázott lángvágókat, kotrómestereket, darukötözőket. Napi egyszeri kedvezményes étkeztetést* munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a munkaügyön. & A Márti Fmsz. felvételre keres belső ellenőri munkakör ellátására képesítőit könyvelői szakképesítéssel rendelkező dolgozót. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a Márti Fmsz. központi irodájában. Mád, Rákóczi u. 161. Telefon: Márt 9. # A Lenin Kohászati Művek felvesz burkoló, vízvezetékszerclö, i’estő-mázoló szakmunkásokat és építőipari segédmunkásokat, bérezés a vállalat kollektív szerződése szerint. Ugyancsak felvesz szünidőre 16 évet betöltött diák- fiúkat segédmunkás munkakörbe, p forintos órabérrel. Jelentkezés: hétfőn, szerdán és pénteken 7—10 óráig a munkaerő-gazdálkodási osztályon, III. hivatalház, I. emelet. * Azonnali hatállyal felvesz a Miskolci Építőipari Vállalat központi fűtésszereléshez művezetőt, továbbá központi fűtésszerelőket és fűtésszerelésben jártas segítőket. A Borsodi üzemi Vendéglátó- Vállalat felvesz műszaki ellenőri munkakörbe gépipari, vagy építőipari technikumi végzettséggel rendelkező dolgozókat. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán, Miskolc, I., Zsolcai-kapu 1. * Mérlcgjavító szakmunkást, lehetőleg több éves szakmai gyakorlattal rendelkezőt, felveszünk. Jelentkezés: Borsodi Élelmiszer Kiskor. Váll., munkaügy. Miskolc, III., Győri-kapu J49.
