Észak-Magyarország, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

SPORT » ÉSZAKMAGYARORSZÁG « SPORT * ÉSZARMAGYARORSZÁG » SPORT S/aualylíiSau betzámo.ó egy elnökségi ülésről és a íav;!szi szezonról A gyárban a délután as mű­szak végét jelezte a gozduda. Éles hangja behallatszott a nyitott ablakon. Este 10 óra volt, s a kora délután elkezdett tanácsko­zásnak még mindig a labda­rúgó szakosztály szerepelt a napirendjén. Felelősséggel, a klub iránti féltéssel és tiszte­lettel vitatkozott a DVTK el­nöksége azon, hogyan kerül­hetett a tavaly még kifogás­talanul szereplő csapat tavasz- szal oly mélyre, hogy szinte a kiesés ellen kellett küzdeni már hetek óta. Az elnökségi ülés tej-vében nem szerepelt ez a téma, azonban a tények — neveze­tesen a csapat és a szakosz­tály munkája, élete — e ran­gos fórum elé parancsolta a labdarúgók helyzetének és jö­vőjének alapos tanulmányo­zását, a legsürgősebb tenniva­lók szakszerű, céltudatos meg­határozását. Azon talán lehet­ne vitatkozni, helyes-e, hogy egy szakosztállyal éveken át nem foglalkozik az elnökség? Viszont a másik oldalon ott az ellenérv: a Lipták György által vezetett labdarúgó szak­osztályban több mint két esz­tendőn keresztül nagyszerűen mentek a dolgok. Most vi­szont ... C-aludás itthon és idegenben A Diósgyőr 15 mérkőzést játszott tavasszal, s mindössze 11 pontot szerzett. Ebből né­gyet a legkritikusabb időben, az utolsó két fordulóban. Mindez azt jelenti, hogy a csa­pat még 50 százalékos telje­sítményt sem nyújtott. Pa­naszkodtak is a fiúk, meg a vezetők, hogy lassan elfelejtik már a győzelem Izét. Pedig tavaly bőven részesültek e kellemes érzésben. Egyre re­ménytelenebbé vált a helyzet, aztán Salgótarjánban, az NB I. északi rangadóján megtört a jég. Szinte a sírból hozott két ponttal, a csalódások so­rozata után kilódult az utolsó helyről a DVTK makacsul be­ragadt szekere. Növelte a győ­zelem értékét, hogy a csapat riválisától szerezte meg a két pontot, hogy először nyert ide­genben, és végül az is, hogy ilyen lelkesen, nagy becsvógy- gyal, önfeláldozóan régen küz­döttek a fiúk, mint ezúttal. Előtte azonban sok csaló­dást okoztak itthon és idegen­ben. Balszerencsésen kezdő­dött a bajnokság, hiszen a Honvéd elleni mérkőzésen, so­rozatos kihagyott helyzetek után peches góllal vesztett a DVTK. Azután Székesfehér­várra utaztak. Ott is végig tá­madták a mérkőzést, mégis a hazaiak nyertek. Ez már kis­sé megtépázta önbizalmukat és a szurkolótábor hitét, vér- mesebb reményét. És követke­zeit a megcserélt pályaválasz­tó joggal lejátszott Vasas-mér­kőzés 3:0-ás vereséggel. So­kallta a szurkolótábor a ka­pott három gólt. mégsem ez volt az, ami elsősorban elke­serítette a diósgyőrieket, ha­nem as az alárendelt, minden szervezettséget és taktikai el­gondolást nélkülöző játék, amelyet Budapesten nyújtott a Diósgyőr. Csalódást keltett a csapat még a Vasas szurkoló­táboréiban is, mert többet várt tőle. S ezt nem enyhítette a Szombathely ellen elért vé­kony, egy gól os győzelem és az Újpest elleni döntetlen. Rá­adásul jött a dunaújvárosi ve­reség Ékkor már egyre több aj" ódó hangot lehetett halla­ni a DVTK táborában. 6* t’!n8! 8"ff <*H U<*1 »«* A Fügaczkl Róbert, elnökhe­lyettes állal beterjesztett anv-ag éppoly objektív alapon áll), mint hívták György szak­os ;ály vezető jelentése. S Itt o' kell időzni. Az edzésterv­ben Heti 7—8 edzés szerepelt, a gyakorlatban 5—6-ot tartot­tak. Az edzések anyaga a megfigyelt időszakban nem ál­lította' különösebb erőkifejtés és összpontosítás elé a játéko­sokat. Az elnökség szerint több, versenyzéssel összekötött gyakorlat több aktivitást, na­gyobb akaraterő-kifejtést ered­ményezhetett volna. Esetleg o játékosoknál tapasztalt lelki fásultság is feloldódhatott vol­na. Bírálat érte az edzések já­tékos részét is. mivel ezek sem állították feladat elé a fiúkat. Különböző megköté­sek. célfeladatok értékesebbé telték volna a felkészülést. És végül, sok volt az úgynevezett kiskapus játék. Az edzések fő része nem esett egybe a mérkőzések idő­pontjával. Jóllehet, a szerve­zet inkább hozzászokna és kedvezőbben reagálna, ha az edzésterhelés és a versenyter­helés azonos időben érné a szervezetet. Érdekes tapasztalatokat ösz- szesített az elnökség a mérkő­zések látogatottságával kapcso­latban, S e mondatok kapcsán érdemes visszapillantani sok ezer diósgyőri szurkolónak el­sősorban a hazai mérkőzések­re, az „utazó tábornak” pedig az idegenbeliekre. „A csapat eddigi mérkőzéseit figyelembe véve, nem sikerült egy stílust kialakítani” — ál­lapítja meg az elnökség. Ez így igaz! Jóllehet, ide kíván­kozik, hogy a szakosztály ke­vés játékossal rendelkezik. Vi­szont így is meg kellett vobia teremteni a játékosok képes­ségének megfelelő stílust. Fő­leg a szélsők és a középpályá­sok előnyös képességeinek ki­használásával. A taktikai fel­készülés is hagyott kívánniva­lót. Nem korlátozódhat ez egyetlen taktikai értekezletre. Különösen nem szemléltetés nélküli, szóbeli clőadminyok- ra. Sokkal eredményesebb le­het a rajzokkal, ábrákkal il­lusztrált, esetleg edzésen is gyakorolt taktikai elgondolás alkalmazása. Pszichológiai szempontból, értelmet és ér­zelmet figyelembe véve talán még azt is megkockáztathat­juk, hogy a szavakra épülő taktikai utasítások nem tűn­nek a játékosok előtt meg­fontoltnak, meggyőzőnél!:, lel­kesítőnek, főleg nem kapcso­lódnak korábbi mozgásélmé­nyekhez, gyakorláshoz. A já­tékosok meghallgatják, de nem biztos, hogy kellő gya­korlás hiányában végre is hajtják. A pályán levő . szi­tuációkra — ezt egyébként gyakran tapasztalhatjuk — a korábban beidegzödött, meg­szokott mozgással válaszolnak, megfeledkezve a taktikai ér­tekezletről. Az e*T/o véleménye .....................................................•-— A z elnökségi ülésen részt vett és a dolog természeténél fogva szót kapott Teleki Gyu­la, az első csapat edzője. Ta­lán nem a legszerencsésebb, hogy a jó szándékkal, az egye­sület és a szakosztály féltésé­nek alapállásából felvetett észrevételeket, kritikai meg­jegyzéseket visszautasitolta. Hivatkozott rá, hogy az amúgy is szűkös játékos keretből töb­ben is megsérültek, s ez za­varólag hatott. Ez így is van. Viszont furcsálljuk, hogy nem igyekezett a keretet bővíteni az utánpótlás, esetleg ifjúsági csapatban figyelemre méltó teljesítményt produkáló új erőkkel. Így talán egészsége­sebb rivalizálódási hangulatot is teremthetett volna. Ellenérzést váltott ki Teleki Gyulában a sok kiskapus já­tékkal kapcsolatos elnökségi megállapítás is éppúgy, mint a csapat stílusnélküllségének kritikai elemzése. Azon, hogy melyik edzési módszer a he­lyesebb, az-c, amelyikben sok a kiskapus játék, amelyikben kevés, továbbá az edzési idő­pontok megválasztásán, lehet vitatkozni. Azon viszont már kevésbé, hogy az együttes sok mérkőzést valóban stilus, vagy ha úgy tetszik, felismerhető játékrendszer nélkül vergődött végig. Az is tény, hogy né­melyik mérkőzésen erőnléti fo­gyatékosságok, akarati ténye­zők és küzdőszellem is hiány­zóit több játékosból. Mindez tehát indokolhatja az egyesü­let legfelsőbb fórumának azt a jó szándékú megállapítását és igényét, hogy esetleg az ed­zési módszereket is érdemes felülvizsgálni. S véleményem szerint egyetlen edzőnek sem rontotta tekintélyét, ha a tak­tikai értekezletek alkalmával előre elkészítve. gondosan elemzett és összeállított jegy­zetet használt, sőt, uram bo­csa', a táblára is felvázolta el­képzeléseit. Különösen fontos ez a magasabb osztályban, hi­szen gyakran mérkőzéseket döntöttek el taktikai elképze­lések. Minden edzőnek vannak ki­alakult módszerei, maga vá­lasztotta útjai, elgondolásai. Azonban ezeket sem lehet va­lamifajta szentírásnak, meg­változtathatatlan dogmának tekinteni. Különösen nem, a labdarúgás olyan forradalmi korában, amelyet éppen nap­jainkban élünk át. S egy jót még jobbra cserélni nem le­het vétkes dolog. A hibáson változtatni pedig részben er­kölcsi kötelesség is. Mindennapi életünk szoros velejárója a kritika és az ön­kritika. A nyilvánosság ref­lektorfényébe állított emberek, köztudott, érzékenyek. Azon­ban munkájukat, éppen a va­kító jupiterlámpák fénye, miatt, sokan bírálják. S aki meg tudja különböztetni a jó szándékú segiteniakarást az alaptalan vádaskodásoktól, az képes a valós fogyatékosságok fejszámolására. Kár volna hát Teleki Gyulának valamifajta személyi támadásként felfogni az elnökség által felvetett fo­gyatékosságokat. Ha néha for­róbb volt is, izzóbbá vált is a tanácskozás légköre, egyet semmiképpen sem lehet elvi­tatni: a DVTK elnökségét az egyesület iránti tisztelet és féltés vezérelte. S ez tökéletes szinkronban van a csapat ér­dekeivel, ami egybeesik az ed­ző érdekével is. S ezek a meg­állapítások akkor is ide fér­nének, ha mondjuk a csapat nem 11, hanem 15 pontot szer­zett volna tavasszal. Eíív kis statisztika Az év elején sok szó esett róla, hogy a DVTK gólaránya rossz. Tavaly elég sok gólt kapott a védelem, viszont a csatársor is elemében volt. Az idén 15 mérkőzésen 24 gólt kapott a DVTK, s mindössze 16-ot rúgott. Az egy mérkő­zésre jutó kapott gólok átlaga tehát megközelíti a keltőt, a rúgott góloké viszont alig ha­ladja meg az egyet. Viszont köztudott, hogy a diósgyőri csatárok alig 25—30 százalékát használták ki gólszerzési le­hetőségeiknek. Játékos fluk- tuáció objektív' okok miatt alig volt Diósgyőrött. Cserék­re többnyire csak sérülések kapcsán került sor, vagy na­gyon is kimutatható formaha- nyatlás esetén. A tavaszi sze­zonban mindössze 15 játékos jutott szóhoz. Azonban a posztok variációjában már szélesebb skálát kapunk. Csn dp ftelj esi t »tény. egyéni forrnék Házon belül és azon kívül egyaránt elégedetlenek a DVTK tat'aszi szereplésével. Azon túlmenően, hogy a játék folyamatosságában, tervszerű­ségében. továbbá taktikai fel­fogásban is több kívánnivalót lehetett tapasztalni, időnként az akarati tényezőkkel, a becs­vággyal, a küzdeniakarással is bajok voltak. S ezért már nemcsak a szakvezetés, hanem a csapat valamennyi fanja fe­lelős. Nem állna a DVTK a 13. helyen, ha az első öt 'mér­kőzésen úgy küzdött volna, mint az utolsó ötön. Ekkor a játékosok képességeiket és el­szántságukat egyaránt bizo­nyították. Csak az a baj. hogy kissé későn ébredtek, A csapatteljesítmény elvá­laszthatatlan függvénye az egyéni formáknak. Mi taga­dás, néhányan mélyen form. « juk alatt szerepeltek. Alig hi- J hető el, hogy Szurgent és Hor-* váth csak ennyire volna ke ® pes. Emlékszünk nagyszeré, mérkőzéseikre. Salamon játé® kát is reményteljesebben fi gyeltük, a fiatal középhátvéd • viszont megtorpant. Tamás J első mérkőzések balszerencsés * góljaitól eltekintve, jól védeti J? A fiatal Veréb pedig nagysze , rűen helyettesítette. Kovács t szezon végére lendült játékb; Kiss megbízhatósága sokat éri.* Az átlagosnál jobb teljesít J ményt nyújtott Szucsányi. Gá! * Ruttkaí, Sikora és az utolsó * meccsken Vass is. Hajas szűr « kébben, de megbízhatóan lat • ta el feladatát. Hogy a DVTK , ősszel több pontot szerezzen * elsősorban a kulcs játékosoknál; B kell többet nyújtaniok. ® • A tekintélyért meg kell küz-J deni az élet minden terüle- ® tén. Fokozottan vonatkozik ez* a sportra. Tavaly hazai pályán J és idegenben egyaránt nagy te- ® kintélye volt a DVTK-nak. Az® • idén ez kissé megkopott. A já-<? tékosok képessége azonban isr« mét fényessé teheti. Csupán ? nagyobb akarásra, jól értei - * mezett önvizsgálatra és kémé-® nyebb edzésre van szükség. .» c Az ország égjük legszebb e stadionját avatják a közeli J napokban Diósgyőrött. Szeret- e nénk remélni, hogy az új léte-J sítmény egyfajta megújhodási, hoz a csapatban is. Bízunk® benne, hogy azok a határoza-J tok, amelyeket legutóbbi ülé-® sén a DVTK elnöksége ho-J zott, gazdagon gyümölcsöznek® majd. Jóllehet Lipták György,* a szakosztály korábbi vezető-® je saját kérésére megvált ej tisztétől. Viszont ha rátermett,? hozzáértő személy lesz az utó-® da, ez sem okozhat törést. AzJ elnökség egyébként a jövőben® közvetlen felügyeletet gyako-J rol a szakosztályvezetés felett.« s ha a helyzet úgy kívánja.* közvetlenül is közbelép. Gj’ü-® mölcsözöbb kapcsolat kell a® vezető edző, a tartalékcsapal ? edzője és az ifjúsági együtte-® sek edzője között. Erre is van* elképzelés Diósgyőrött. Na-« gyobb fegyelmet kell teremte- J ni a csapaton belül. S ezért * elsősorban Teleki Gyula edző-* nek kell többet tenni. A sze-» mélyes példamutatás itt is fim-« tos. 2 A DVTK a bajnoki táblázat J 13. helyén áll. Ősszel nyolca mérkőzést játszik otthon. Ér-“ deklődéssel figyeljük hát, a 2 diósgyőri tizenegy hogyan« küzd meg ismét a korábbat:« ti kivívott tekintélyéért. c Paulovits Ágoston « c- — ■■ ■ ■ ----- « R öplabda ; DVTK—Egyetértés 3:2 (—13.2 4, 12, —14, 6). NB IT. női. Bnda-J pest. A lelkesen küzdő diós- e győri lányok nagyszerű hajrá- J jukkái megérdemelten győz-, tek. Ezzel az értékes győze-« lemmel a csapat a tavaszi for-, dúló végén a második helyet“ szerezte meg. Kiemelkedő tel- J jesítményt nyújtottak: Szépé-« siné, Honliné, Borsodi, Szűcs J Erzsébet. « Mill Elindul a népes mezőny. Az időjárás szeszélye ugyan- ak próbára tette a III. ke- kpáros Bükk-kupa részvevőit, szombati orkánszerű szélben volt küzdelem után vasárnap ílelőtt fülledt hőségben álltak ijlhoz a versenyzők a szeren- i országúton, hogy eldöntsék: a leggyorsabb a 40 km-es 'yenkénti indításos küzdelem- ín. Ez a kritérium-verseny volt legjelentősebb az összetett igeredmény kialakulása szem- mi jóból. Sokáig úgy tűnt agy a miskolci Géra ki tűni lőcredménye nemcsak az elő- i napi hátrány’ behozását ered- lényezi. hanem jelentős előny I íztosit a befejező szakaszra is ztán Magyar, az Újpesti Dó­sa kerékpárosa még tőle ií >bb időt hajtott, ezzel az ősz- sztett versenyben több min! ry percre nőtt a miskolci íiú- »1 szemben az előnye. Koszorúzás a Hősök terén ÉRTESÍTÉS Értesítjük az. alábbi utcákban lakó fogyasztóinkat és üzemelő közületiket, hogy az alábbi napokon reggel 7 órától du. 17 óráig munkavégzés miatt az áramszolgál­tatást szüneteltetni fogjuk. 1068. július 0-én Balogh Adóm u. egy része — Bezerédi u. egy része — Kun Béla u., a Dugonics úttól a Szilágyi D. útig. 106S. július 10-én Vörös Hadsereg u. egy része — Középszer u. — Elek Tamás u. — Bokányi D. u. — Géza fejedelem u. — Szőlőhegyi u. — Hársdűlő. 1068. július 11-én Rudas L. u. egy része Szemere u. páros oldal végig — páratlan oldal 11-től végig. 1968. július 13-án Juhász Attila telep (MA V-telep), Landler Jenő u. — Ju­hász Attila u. — Zója tér. ÉMÁSiE 1. sz. kirend. (Foto: Szabados) gadtak rá, ha lassított — szin­te ók is álltak. Ez a taktikai harc lényegében meghatározta a verseny' menetét is. 100 kilo­méteren keresztül alig néhány robbantási kísérlet történt, erodménj’es szökést pedig sen­ki sem tudott végrehajtani. Legelőször a szlovák Brutov- szky vezetésével ment el egy 5 tagú csoport Vadnánál, de né­hány kilométer után a mezőny befogta őket. Az iram megle­hetősen lanyha volt. és sokszor kényelmes kocogásnak tűnt. Dédestapolcsánynál a miskolci Mádai és 3 társa szökött meg, és Szilvásváradig több mint egy kilométeres előnyt szerzett. Itt azonban a forgalmat irányí­tó önkéntes rendőr téves in­tézkedése következtében rossz útra tértek, s ez elegendő volt a tömör mezőnynek, hogy be­fogja őket. Sokáig csak a Géra —Dózsa párharc jelentett némi eremé .yt az út során. Monos- bél után megélénkült a harci kedv’, s egyenkénti szökések után két hármas csoport is ott­hagyta a tömör mezőnyt. A Ta­más kútja-1 hegyi hajrába n pécsi Rajnai érkezett elsőnek mintegy’ hat-perces előnnyel. Öt az FTC-s Csuha és a miskolci Négy esi követte. A szerpentin teljesen szétszórta az addig tö- vför bolyt, s a hegytetőre már az első három után Géra < . ’re­zeit 3 Dózsa-. 2 Csepel- és 3 más egyesületi versenyző kísé­retében. Hollóstetőnél az új­pesti Polanotzky súlyosan bu­kott, s a pillanatnyi megtorpa­nást Gérának sikerült kihasz­nálnia. Elment követőitől; s a hegyről lefelé óriási, gyakran 90—100 kilométeres sebességgel száffuldva egyre növelte elő­nyét.. Bár Rajnait nem vi-ka befogni, a begyem szerzet* -’ő- nye elegendő volt a végső gvő- zelemhez. mintán negyediknek rkezett a MÉMTE-pályán levő célba. A második napi verselek élversenyzőinek végeredmé­nyei: 40 km-es egyenkénti in- dftásos ""rsenv: i. Megvár Tj. Dózsa) 50 34 p. 2. Géra 'Mis­kolc) 59.37 p, 3. Mugyari. Tamás kútja-i hegyi hajrá: 1. Rajnai (Pécsi Spartacus). 2. Csuha (FTC). 3. Négyesi (Mis­kolc). A II. napi 150 km-es szakasz befutója: 1. Rajnai (Pécsi Spar­tacus). 4:02.34. 2. Benkő 'Bp. Postás). 4:09.06. 3. Jurgalewícz (Rzeszow), rajta. 4. Géra (Mis­kolc) 4:09.10. 5. Izsák (Mosoni Vasas), 6. Csuha (FTC), 7 Ga- gale (Rzeszow) 8. Mahó (Cse­pel). 9. Pettermann (Ü. Dózsa), 10. Magyar (Ü. Dózsa). Az egyéni összetett verseny végeredménye: 1. Géra (Mis­kolc) 8:56.31. 2. Mahó (Cse­pel) 8:58.34. 3. Magyar (Ü. Dó­zsa) 8:58.57, 4. Juriga (Csepel), 5. Pettermann (U. Dózsa), (i. Rajnai (Pécsi Spartacus), 7. Szklar (Rzeszow), 8. Izsák (Mosoni Vasas). 9. Benkő (Bp. Postás). 10. Csuha (FTC). A csapatverseny végeredmé­nye: 1. Cseoe! 18:01,19. 2. Ü. Dózsa 18:03.24, 3. Rzeszow 18:19.37, 4. Miskolc 18:30.49. ő. Pécsi 5*--rtacus. 6. Mosoni V*u sas. Monostori Gyuin A tekintélyért meg kell küzdeni! jCéra nyert \:.í Bükk kupán Délután 2 órakor aszfalt- jlvasztó hőségben vágott neki a 41 főre olvadt mezőnv az utolsó 150 km-es távnak. Érde­kes volt: megfigyelni, hogy a kitűnő hegyi menőnek számitó és az égvéni összetett verseny i’égső győzelmére esélyes Gérá­ra mennyire vigyáztak a Dózsa versenyzői. A hat lila mezes kerékpáros, mint egy testőrség, úgy vette körül a miskolci fiút. Ha robbantani próbált — ra-

Next

/
Thumbnails
Contents