Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
f» ESZAKMAGYAItORSZÄG Vasárnap, 19G8. június 16. Járásról tárássá EiCS ;i!iimi!iiiiHii:!iiimimiimiiimmmtiiEii3iiiiiiiiiiiiiiiiiimmmii!iimnMiiiiiiii!iiiimm!iiimmiiiui) Szerényebben — reálisabban A cviLoni abaújszántői « * őSHb/UJ, és enpgi já_ rás 1962-ben egyesült, s mondjuk meg őszintén, az egyesülést igen nagy, nem egészen megalapozott tervezgetés követte. Főleg az új, nagy járás székhelye, Encs állt az álmodozások középpontjában. Általános rendezési tervet készítettek, amely 20 ezer lélekszámú távlati fejlődéssel számolt. A tervkészítés idején 1800, jelenleg két és fél ezer lakosa van a járási székhelynek. S mikor lesz 20 ezer? Most új terv készül, reális, elfogadható számokra támaszkodva. Eszerint 6 ezer lélek- Gzámhoz igazodik a rendezési terv. Mi volt az oka annak, hogy ennyire „elszámították magukat” előbb? Encsnek nincs ipara. Jelenleg 11 ezer ember jár el rendszeresen dolgozni a járásból. Encs ipari fejlesztése nem sikerül úgy, ahogyan azt annak idején remélték. Lassabb ütemben azért halad a járás J és vele együtt a székhely fejlődése. Eddig hét bérház épült, ! s a III. ötéves terv hátralevő j időszakára még 76 lakás épí- { tését tervezik, az idén 28 la- j kás építése kezdődik el. A majdani borsodi régióban I Encs is egyik alrégió központ í lesz, s annak megfelelően az i idén gyorsabb ütemben alakul ] már az új intézmény-centrum. ] A már kész járási párt- és ta- i nácsház, valamint gimnázium i szomszédságában rövidesen te- j tő alá kerül a szolgáltatóház j és az áruház. Ez a négy mo- j dem középület egy szép teret fog körül, amely magva lehet egy későbbi kisvárosnak is. A régi, étteremnek erőszakkal kinevezett kocsmával szemben is épül már az új, modern vendéglátóipari egység, s az encsiek azt remélik, a szilvesztert már ott ünnepelhetik. A járási tanács illetékesei mindent megtesznek, hogy helyileg tudják foglalkoztatni a lakosságot. Legutóbb sorra- járlak néhány kitelepítésre ítélt fővárosi vállalatot, hogy meghívják őket. Egyelőre sem a látogatás, sem a közel félszáz elküldött levél nem hozott eredményt, mert a szóban forgó üzemek vezetői még nem veszik komolyan, hogy valóban el kell hagyniuk a főváros területét. Pedig a budapesti tanács ilyen irányú határozatának végrehajtására előbb-utóbb sor fog kerülni, s talán akkor becses lesz még Encs. Persze addig is gondoskodni kell a megélhetésről. A gépjavító állomás, ha lassan, vontatottan is, de remélhetőleg elkészül az idén. Itt 260 ember talál munkát. Ez nem sok. Jó lenne, ha miskolci üzemek is jobban szem előtt tartanák az encsi járást, mint fióktelepítésre alkalmas területet. A nehézségek ellenére az életszínvonal emelkedése itt sem akadt meg. Két év alatt három utca létesült, az Arany János, Csikós György és Rozmaring utca, s mindben új, kertes, családi házalt. Megoldódott végre az egyik legnagyobb gond, a közművesítés. Tavaly készült el többmillió forintos beruházással az ivóvízvezeték és a szennyvíz- elvezetés. Szerényebben járás és székhelye, mint ahogyan az összevonás után megálmodták, de a jelenlegi tervek, igények már a valósághoz igazodnakj Példa — könyvtáraknak Aranybánya Vj társulás Az encsi járás több terme- J Iőszüvetkezetében olyan mel- > léküzemág létrehozásán gon-S deákodnak, amely elsősorban i a mezőgazdasági munkát se-! gíti. így jutottak a gépjavító! társulás ötletéhez. 5 Ezt a melléküzemágat most! alakítják ki Alsóvadász, Bak-s takék és Hidasnémeti körze-! tőben. . : »tea Aranybánya nyílik a Zemplénben. Igen, igen aranybánya, a hír szó szerint értendő, minden különlegessége, szokat- lansága ellenére is. Telkibányán nyílik meg, méghozzá hamarosan, körülbelül ennek a hónapnak a végén. A megnyitáshoz szükséges munkálatok nagyobb részét már befejezték, természetesen az összes, ehhez szükséges szakemberek segítségével. Ahogy mondani szokás, már csak az utolsó simítások vannak hátra, azután jöhetnek a — vendégek. Mert azért egyet és mást a hír kiegészítéséül még el kell mondani. Például azt, hogy ide nem bányászok járnak majd dolgozni, hanem turisták nézelődni. Azok az emberek jönnek ide, akik arra kíváncsiak, vajon milyen is lehetett egy aranybánya a középkorban. Hogyan keresték, mivel termelték ki Telkibányán az aranyat? Idegenforgalmi látványosság lesz hát az aranybánya, de tény, hogy ilyen látványossággal a mi megyénkén kívül nemigen dicsekedhetnek sehol az országban. Helyénvaló, sikeres ötlet a tárna megnyitása. A hajdani aranylelőhelyek közül a Teréz-bánya maradt meg a legépebben. Ezt a bányát, pontosabban ennek mintegy 300 méternyi szakaszát kitisztították, elkészítették a bejáratát és itt, ebben a részben tekinthető meg a többszáz évvel ezelőtti bányaművelés módja. Később bővül majd a tárna, mert a jelenlegit össze akarják kötni az arrább húzódó vajatokkal, aknákkal. A Teréz-bánya az Ezüstfenyő turistaház kezelésében lesz, melytől körülbelül 3 kilométernyire található. Az út maga is, — mint bárhol a Zemplénben — élmény. Évszázadokig pihent az aranybánya. Most hamarosan karbidlámpás, sisakos kirándulók járják majd a tárnát. Bizonyára sokan járják, hiszen kuriózum. Lehet, hogy a bánya újra fizet valamicskét a falunak? Magángépkocsi indul Bakta- kékről, a körzeti könyvtár elől. A volán mellett fiatal nő, az ülésen könyvek. Az úticél valamelyik közeli falu könyvtára. Egyik, a hét közül. Gyakori kép ez Baktakéken, nem is tűnik már fel senkinek Megszokták itt is, a közeli községekben is. Dr. Hajdú Lajosné, a baktakéki körzeti könyvtár vezetője viszi az újabb köteteket a Baktakékhez tartozó, többi könyvtárhoz, — Szívesen végzem ezt a munkát és szeretem is — mondja a könyvtár vezetője. — Hetente általában egyszer indulok el kocsival és ilyenkor egy-két községet látogatok meg. Véleményem szerint jól bevált a körzeti rendszer, mert így a kisebb községek is megfelelő könyvanyaghoz juthatnak, amilyenhez különben nem lenne módjuk. — Volt-e példa rá, hogy nem tudták biztosítani a kért művet? — Igen. Legalábbis a mi, körülbelül tízezer kötetes könyvtárunkból nem tudtuk, de a kért művet természetesen megszereztük. Egyszer a • debreceni könyvtárból, máskor meg a budapesü Széchényiből. A baktakéki az egyetlen körzeti könyvtár a járásban. Valóban jól bevált, hiszen az ehhez tartozó hét község gyakorlatilag tízezer kötetes könyvtárral rendelkezik, már- j pedig ennek előteremtésére (egyik falu sem lenne képes. ; Itt évente mintegy húszezer fo- } rintos vásárlási keret biztosí- . tott, míg másutt csak egy-két- ! ezer forint. — Jónak tartom ezt a formát — mondja Szabó Gyula, J az encsi járási könyvtár igaz- ; gatója. — Jónak és követeá- dű példának. Járásunkban / ________________ m indenképp ennek a megvalósítására kellene törekedni több helyen is. A járási tanács vezetőinek ugyancsak ez a véleményük. Szó van róla, hogy a közei években Felsővadászon, KraSí' nokvajdán, Hidasnémetibe!1/ Halmajon is körzeti könyv»' rat létesítenek. Megérkeztek az új könyvek. A mlntakörzet Előlegeztük ezt a címet, I mert hivatalosain még nem j minta a krasznokvajdo} iskola- ' körzet, de a járásban már am- í nak tekintik. Az iskola körzetesítésekor, ! 1961-ben két községet csatoi- [ tak a kra&znokvajdai iákoláMeg lehet szokni egY orvos feleség© nnessék beljebb.'.'; vigyáz1 zanak, ezen a szobán egy palló visz át, most fogják lerakni a parkettát... itt . kicsit sötét van, behajtottam a palettákat, mert sok a légy. Igen, a televízióban látott riport után jöttünk az encsi járásba. Ügy tudom, öt orvos fogadta el az üres állást, a hat meghirdetettből. Miért vállaltuk? — öcsike, maradj nyugton! Olyan szur- tos ez a gyerek, de folyton a földön csúszkál... szóval szép lakást hagytunk Pesten, s én a tízéves munkahelyemet. M.st gyermekgondozási segéllyel szabadságon vagyok ezzel a kicsivel. A nagyobbik gyerek négyéves... A férjem kedvéért jöttünk. Higiénikus orvosi állásban volt a fővárosban, s ő mindenképpen gyógyító munkát akar végzeni... én megértem, magam is egész- s'Jegyi vagyok, községészség- tiayi és járványügyi ellenőr... azt ígérték, kapok állást, ha letelik a gyermekgondozási szabad'’" gom. Hogy tudom megszokni? Mindketten a fővárosban nőttünk fel. A férjemet már leköti és kielégíti a munkája, erről ő lenne hivatott nyilatkozni, de most is a szomszéd községben rendel. Én egyelőre nehezen szokok meg itt mindent, talán az hiányzik, hogy még nem dolgozom.., egész nap egyedül itthon ... próbálok kertészkedni, jövőre már jobban megy majd az is... Legnagyobb gondom, hogy nem tudok bármikor kiszaladni a boltba, ha szükségem van valamire. A községben nem kapok például kávét, kenyérben nem válogathatok, hogy ezt, vagy azt kérem, — amilyen jut. Ebben a faluban még soha nem volt orvos. Ez, — talán furcsán hangzik —, de sok vonatkozásban kellemetlen. Tudom, hogy nagyon örülnek az emberek annak, hogy itt telepedtünk meg, de nehezen fogadnak be ... hogy is mondjam, különlegességnek számítunk ... észrevettem már, hogy este az ablakunk alatt állnak, s leskelődnek... nem rossz szándékkal, dehogy, csak figyelik, mifélék is vagyunk... megértem őket, de engem még nem értettek meg... Szép lesz a lakásunk, ha teljesen elkészül, szép a nagy kert, szívesen töltöm ott azt a kis szabad időm, ami van, mert míg dolgoztam, soha nem hittem volna, hogy a házi munka, a két gyerek, s az udvar népe — mert már van néhány baromfim —, így leköti az embert. Persze lehet, hogy csak azért, mert nincs kellő gyakorlatom... M eg tudom-e szokni? Néha úgy érzem, hogy nem. Amikor viszont azt látom, hogy férjem milyen odaadással feledkezik a gyógyító munkába, akkor azzal vigasztalom magam, hogy minden másként lesz, ha végre én is dolgozni fogok .. kialakul a most még hiányzó baráti kör, nem leszek annyira egyedül... vagyis, az az igazság, így nem tudnék gyökeret eresz'eni ebben a nekem teljesen idegen világban ... Biztos vagyok benne, a munka majd engem is leköt, s feltárul előttem is a környező községeknek az a másik arca is, amit eddig még csak a férjem ismert meg. Ki Husi légy népdalt? Sokan. Nagyon sokan tudnak az encsi járásban is, ami persze nem lenne meglepő, ha csak úgy általában kérdezné valaki. Úgy általában mindenkitől. Csakhogy a kérdés itt, ha nem is pontosan így fogalmazva, de ezzel a lényeggel a tizenévesekhez hangzott. Azokhoz a fiatalokhoz, akiket ma már mikrofonnal a kézben, közönség előtt — ha éneklésről van szó — nem is igen tudjuk másként elképzelni, csak a legújabb slágerek gyakorlásával. Encsen meglepetés született. Népdaléneklésre invitálták a fiatalokat. Maguk a szervezők sem számítottak többre, nyolc-tíz jelentkezőnél, de azok még akkor is jöttek, amikor már harmincnál többen gyűltek össze végülis. ötvennél több fiatal jelent meg a versenyen, hogy népdalt énekeljen! A feltételek azt szabják meg, hogy a ké- kedi daloskönyvben összegyűjtött anyagból énekelhetnek. És a fiatalok énekeltek, igaz, néhányan olyan mozgással, — inkább mórikázás- sal — hanghordozással, ahogyan azt a .slágerénekesektől látták, de á legtöbben szépen, tartással. Az idősebb emberek nagy örömmel, büszkeséggel hallgatták őket. Köztük id. Balogh János és Húsz Jánosné, a kékedi daloskönyv „forrásai” is, akik szintén eljöttek, hogy meghallgassák a fiatalokat. És a tizenévesek kitettek magukért. Nem érheti szó háztik elejét, ha a népdalokat emlegeti valaki, ho2, azóta négy tartozik hozzájuk, s a következő iskolaév- bein már Painlónyból és Keresztétéből is idehozza a busz a felső tagozatosokat A körzetesítéssel egyidőben megnyílt a napközi is. Ez eddig még csak annyit jelentett, hogy ebédet kaptak a gyerekek. Azt som minden bejáró, csak azok, akik a legkorábban indulnak és legkésőbben érnék haza. Ügy tervezik, jövőre, amikor az újabb két falu gyermekeivel 80-ra növelhetik a napközisek számát már rendes délutáni foglalkozást is tudnak biztosítani. Valahogy ágy igaz, hogy ahol jól mennek a dolgok, nőnek az igények, mindig messzebbre merészkednék a vágyakban. Az iskola igazgatója tette szóvá, hogy van a községben egy elhanyagolt kastély. Jelenleg a községi tanács toldozza, foldozza, ahogy szerény anyagi erejéből telik. Kultúrotthont szeretnének belőle csinálni. Egy terem már használható is, s mo^ meszelgették, parket tózták * könyvtár helyiségét Ez az erőfeszítés azombol* nem elegendő ahhoz, hogy a2 egész épületet megóvják enyészettől. Több pénzlé munkára lenne szükség. Tótlj Lajos isii ólai gazgató szem0* vetett az épületre, gondola*" ban már remek kollégiumé* rendezett be benne. Sole oly*®1 gyerek jár Krasznokvajdár® akinek 3—4 kilométert kell ® buszmegállóhoz gyalogolnia, s különösen télen nagy gond ä bejárás. , \ , . > •.; A községi tanács vb-elnök® és az iskolaigazgató közt mai napig is folyik a vita, mir® van nagyobb szükség; kultúr- házra, vagy általános iskola* kollégiumra. Tulajdonképpen a vb-elnök is hajlik a kollégim0 felé, s ahogy a két lelkes embert ismerjük, bizonyára rövidesen kiokoskodják a kolléga um ügyét, ha nem a kastély" ban, akkor valamely más épületben. j i j „i i Most már 20 Iw’don A hemádvéesei Búzakalász Termelőszövetkezeit életében aztán tényleg nagy változást hozott a tavaly megválasztott új elnök. — Nem nagy dolog — mentegetőzik Luterán János szerényen — csak azt hoztam divatba, amit már egyszer megpróbáltam, s bevált. — Mi volt az? — A felszabadulás után Illés Bélával összeálltunk, s elkezdtünk kertészkedni. Ha hiszi ha nem, egy évi nyereségből felépítettünk egy-egy házat. Ügy gondolkoztam, ha kettőnknek hasznos volt, a közösben még jobban be kell válnia. Illés Béla kertészeti agronómus lett Itt a Búzakalászban, hát .most együtt dolgoztunk megint. — Tavaly hány holddal kezdték? — Héttel. Bevált, 214.000 forint hasznot hozott. Erre az idén felbátorodott a tagság is, s húsz holdon kertészkedünk. Palántúzó gépünk is van, s három öntöző berendezésünk. Most már 400.00® forint hasznot terveztünk erre az évre a kertészetből. — Hol értékesítik a termő" két? — Szerződtünk a MÉK-el; itt a faluban is árusítunk; meg az idén két miskolci standot is elfoglaltunk. Amíg nincs paprika, paradicsom, 8 háztáji termékeit értékesítjük. Szívesen adják hozzánk az asszonyok a tojást, miegy" mást. Megmenekülnek a batyuzástól — aztán meg természetesen mi is keresünk ezen, amely közvetve csak visszajut a tagokhoz. A hernádvécsei példa W bizonyítja, hogy a kertészetre nem lehet ráfizetni — természetesen a jó szakember nélkülözhetetlen kellék. összeállította: Adamovlcs Ilona, Priska Tibor
