Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
fiRTIAKWAGYARORSZÄG Vasárnap, 1068. június 16. írói műfajokkal is lehet és kell is segíteni. Jogos a színházaknak az az igénye, hogy az új magyar drámákról, az érdekesebb bemutatókról mind több előzetes jelenjék meg. Nagy általánosságban a lapok az előzetesek elől nem zárkóznak el. Dersi Tamás, az Esti Hírlap kulturális rovatának vezetője elmondotta, hogy a kulturális újságírók számtalan műfajt al- kalmazhatnak.a színes színházi információk közvetítésére. Sajtótörténetünk gazdag tárháza jó példákkal szolgál a választék bővítéséhez. Ugyancsak Dersi Tamás említette a magyar színházkritikusi gárda szervezeti nehézkességét; a lapok kritikusai általában más műfajokkal, más témákkal is foglalkoznak, csak nagyon kevés , szerkesztőség engedheti meg magának az önálló színházi, illetve filmkritikus foglalkoztatását. A bevezető szólásokból egyértelműen megvilágosodott az a kellemes tény, hogy a magyar dráma- irodalom fejlődő peródusát éli. Ám, a bemutatott darabok minőségileg, eszmeileg, drama- turgiailag nem erősek. A színházkritikának többet kellene segíteni, s ha kell, erélyesebb szóval kell orientálnia a szerzőket, dramaturgokat, színházakat és természetesen a közönséget is. (p — 1) Gyorsan épül a kul túrpark Szemétgödrökkel „díszített”, gondozatlan, gazos volt az a 17 ezer négyzetméternyi terület, amely a tiszaszederkényi művelődési ház körül húzódik. Nem azért volt ilyen, mintha ez tetszett volna a lakosoknak, hanem mert ebben az új városban különösen sok mindenre kell a tanács pénze. A tágas terület igazán kultúrálttá tételére pedig mintegy két és fél millió forint kellett. Most azonban egészen más Fél füllel... — A legutóbbi MÉH-sors- jegy akció során Trabant volt a főnyeremény. Miért sorsolnak ki most a vasgyűjtő hetek főnyereményeként egy Skoda 1000-est? — A Trabantból nem származik haszna a MÉH-nek. _ ? ? ? — A Skoda ugyanis elöbb- utóbb visszakerül valamelyik MEH-telepre. (p. s.) Szép az Avas és egyre szebb. A Népkert is. Mindkét hely a sétálgatok, jó levegőre vágyók, kirándulók kedvelt területe. Virágok, gyepszőnyegek, romantikus utak. Gondozásukból, ápolásukból azonban nemcsak a parkőrök, tervezők, építők veszik ki részüket, hanem a rendőrség is. Erős fésűvel Hatásos hozzájárulásaként a sétálgatásoík, levegőzések, kirándulások biztosításához. Mondjuk rögtön el: nincs is ezeken a helyeken különösebb baj. Elő-előfordul természetesen itt is kötekedés, vagánykodás, de ezeket a szóbeszéd kicsit túlozza. Egy biztos: az elő-előforduló esetek szereplőit, az Avason, vagy a Népkertben tanyázó, köteke- désre, vagánykodásra hajlamos fiatalokat a rendőrség nagyon pontosan ismeri. És időnként „begyűjti”. Mint az utóbbi razzia alkalmával is. Kik ezek a fiatalok? Póni lehetne Ciceró Póni 16 éves fiú és szőke. Most szőke a haja, de eredetileg barna, öt általános iskolai osztályt végzett, nincs munkahelye. Otthon hetek óta nem látták. Most állítólag egy rokonánál alszik, de aludt már a Szent Anna temetőben, az avasi temetőben és elég gyakran a rendőrség gyerekszobájában. A rendőrség régi ismerőse, garázdaságért már elítélték. Tudja, mikor mit kell mondania, mi az illő, mi hangzik jól. Például: — Miért jött el otthonról? — Szégyellem, hogy nem dolgozom. Az egész utca rólam beszél. — Mi a véleménye erről az életmódról? — Beismerem, hogy csavargó vagyok. Erre az útra köny- nyű rálépni, de visszamenni róla nehéz. Nincs semmi életcélom. — A barátai juttatták ide? — Nem. Véleményem szerint, ha valaki nem akar megtenni valamit, akkor nem is teszi. — Miért nem fejezte be az iskolát? — Későn ébredtem rá, hogy be kellene fejeznem. Mégegyszer: 16 éves. Mikor is lehetne ugye valami későn, ha nem most? Az egyik, nagyjából ehhez a társasághoz tartozó fiú mondta, hogy őt azért hívják Cicerónak, mert jó a szövege. A szöveg alapján Póni is lehetne Ciceró. Póni azonban — Póni. Ezen az éjszakán újra a rendőrség gyerekszobájában alszik. Rozsdásék rende^ct o a barátsága nem sok jót ígér. Ezeknek a laza csoportosulásoknak is erős a szívóhatásuk. Érdekes például, hogy P. L hejőkeresztúri fiatal három napja jött Miskolcra, munkát keresni, és a rendőrök máris ott találták Rozsdásék között. Talán elég figyelmeztetés neki is, a többieknek is: megfelelőbb társaság, megfelelőbb baráti kör után kell nézni. Az örökké ráérők, a temetőkben alvók, a Népkertben, az Avason lődörgőit nem jó utat mutatnak. Atyai pofon Éí' rmi intermezzo — Főúr, ez az abrosz valóságos étlap.. — És tetszett már választani? fogadnak Rozsdásék is szeretik az Avast, csak valahogy az ava- siak nem szeretik őket. Legutóbb például nyolcan-tízen fogócskáztak — igen, fogócs- káztak — a kilátó teraszán, számítva arra is, hátha történik valami. Történt. Kiránduló lányok érkéz telt egy távoli város iskolájából a tanárnő vezetésével. Rozsdásék sokan voltak és bátrak. Merészen kérdezősködtek,, és félre nem érthető ajánlatokat tettek, szemtelenkedték. A hozzájuk siető önkéntes rendőrnek ugyancsak merészen nem mutatták meg az igazolványukat. A gyorsan érkező rendőröknek azonban már — igen. Most Rozsdás sehogyan sem akarja megérteni, mi is volt a baj, miért faggatják. ■ — Verekedést úgysem kezdtünk volna! — mondja megnyugtatásul. Mármint, hogy az általános iskolás korú lányokat nem verték volna meg. Ez is valami. Madarat tolláról Gyűlnek, gyülekeznék a gyerekek. Itt van Kismakec, Hippi, Gróf, Hefti — valamennyien régi ismerősök. Vannak közöttük olyanok is, akiknek eddig -semmi bajuk sem volt a rendőrséggel. Eddig. De c«;. ütt járnak, együtt találhatók azokkal, akiknek Az Avasról a késő esti órákban mini szoknyás, rövid hajú lányt hoznak be. Tizenöt éves. Most van először a rendőrségen, de már máskor is igazoltatták este Tapolcán. A két fiú, akivel most az Avason tartózkodott, ugyancsak ismert a rendőrségen. — Mi a neve annak a fiúnak, akivel az Avason volt? — Laci. Ügy tudom, Laci. — A vezetékneve? — Azt nem tudom. — A másik fiú neve? — Öt nem ismerem. Azt hiszem, a barátja Lacinak. — Miért jár ilyenkor az Avason? — Ilyenkor még dolgozni szoktam, de most korábban fejeztük be a munkát. A munkaidőm este fél hattól éjfélig, fél egyig tart. (A munkahely egy népszerű intézményünk büféje.) — Otthon természetesen nem tudják, hol van. — Nem. A kislány táskájában cigaretta, viselkedése fegyelmezett, majdnem felnőttes. A kocsi már elindult a szülőkhöz. Csakhamar meg is érkezik az apával, aki érthetően nincs valami jó kedvében, hiszen senki sem veszi szívesen, ha éjjel fél tizenkettő tájban a rendőrségre kell mennie 15 éves lányáért. Az apa eleinte nyugodtan hallgat, beszél, majd hirtelen a lányához fordul, kilendül a keze és csattan a pofon. Felállnak és hazaindulnak. — Kezét csókolom! — köszön a kislány az ajtóban. A nevelési módszeren persze lehet vitatkozni. Az egyik szülő ezt tartja helyesnek, a másik amazt. De azért az ilyen délutáni és esti gyűjtögetés alkalmával összeszedett gyerekeknek talán időnként nem ártana a csattanós szülői érvelés. Persze, inkább még otthon. Mielőtt még kényelmetlen dolgokról hallanának tájékoztatást. Priska Tibor képet mutat ez a tér. Virágágyak között kavicsos sétányok alakulnak ki. A sétányokra színes padok kerülnek. A művelődési ház előtti részen medencét látunk, ebben lesz a szökőkút — Néhány szobrot is szeretnénk felállítani a parkban — hallottuk Gulyás Istvántól, a városi tanács vb-elnökhelyet- tesétől, aki azt is elmondotta, hogy a tereprendezésnél, a padok festésénél a lakosság is társadalmi munkában segített, így gyorsabban épülhetett és most már befejezéshez közeledik a kultúrpark. A város új díszét előreláthatóan júliusban adják át rendeltetésének. A kékszakállú az aggteleki barlangban Az aggteleki cseppkőbarlang világhírű hangversenytermében ismét igen jelentős zenei esemény lesz június 23-án, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel, bemutatják Bartók Béla operáját, A kékszakállú herceg várát. A pompás, termé- szetal kotta környezetben bemutatandó opera zenéjét a Miskolci Szimfonikus Zenekar tolmácsolja, az énekes szerepeket pedig Szőnyi Olga éí Faragó András, a Magyar Állami Operaház magánénekesei alakítják. Vezényel: Mura Péter. Végtetek BíéikiiS J ó néhány héttel ezelőtt még a TIT megyei értekezletén az egyik hozzászóló az egyébként logikus okfejtésében többek között azzal vádolta pedagógusainkat, hogy nacionalizmusra nevelik az ifjúságot. Egy baráti beszélgetésen köztiszteletben álló elvtársunk kifakadt a pártonkívüliek úgymond „privilégiumai” ellen, fájt neki az a túlzott megbecsülés, amivel a párt, a társadalom a becsületes, dolgozó pártonkívülieket körülveszi. Ugyancsak egy értekezleten hallottuk azt az általánosító kifakadást, amely egy konkrét eset (a tv pol- beat műsorának jugoszláv vendégművésze mértéktelenül hosszú hajat viselt, és állítólag mosdatlan volt) megjelölése nyomán, az ifjúság általános magatartását vette célba. Vidéken lezajlott egy író—olvasó találkozó, ahol az íróvendég zsörtölődött amiatt, hogy zömével csak Jókait, Mikszáthot olvasnak a faluban. így, együttesen, egy csokorba rendeződve jutottak eszünkbe a felsorakoztatott példák, amidőn Kádár János írószövetségbeli felszólalását olvastuk. Mint ismeretes, Kádár elvtárs nemrégiben az Írószövetség vezetőivel a magyar írótársadalom legjobbjaival találkozott, hogy tájékozódjon az írókat, az irodalmat foglalkoztató gondokról. E baráti légkörben lezajló beszélgetésen a végletes fogalmazások elkerülésére, a valóság, a realitás tényétnek megközelítésére, mintegy jó tanácsként, fogódzóként mondta el Kádár elvtárs a következőket: „A felelősen gondolkodó ember mindig mérje fel azt az utat, amelyet maga is megtett, hogy meg tudja magát értetni másokkal. Aki párttag, az ne felejtse el, hogy párton» kívülinek született. Aki internacionalista közülünk, hogy ne felejtse el, hogy a munkásmozgalomban nőtt internacionalistává. Aki pedig öreg, na felejtse el, hogy ő is volt fiatal. És aki író, ne felejtse el, hogy nem íróként, hanem olvasóként kezdte a pályáját.’’ A felsorakoztatott mondatok mindegyike önmagában is megáll. De így, egymás mellé helyezve, egész társadalmi magatartásunk megítélésének túlzásait, torzításait világítja meg. A szocialista közélet ás az irodalom, gondoktól nem mentes, de harmonikusan alakuló kapcsolata csak akkor lesz teljes, ha íróink, művészeink a túlzásokat, az egyedi jelenségeket elkerülik. Napjainkban divatját éli a különleges story, a megdöbbentő helyzet megkeresése. Az állandóan kutató írói-művészi lélek felfedez és nagy hangerővel publikál olyan fehérfolt-jelenségeket, amelyek tulajdonképpen ismert, felfedezett tények. Az „eredetiségre” hangolódó törekvés produkál néha olyan torz helyzeteket, jellemeket, amelyekből semmilyen emberi nem jön ki. Az irodalom, a művészet elvitathatatlan joga az állandó kutatás-keresés. A párt nem sértődik meg, ha politikailag tisztázatlan, feltáratlan tényékért — tehát a politikát is megelőzve —, tár fel az irodalom, a művészet. De ebben az oknyomozó tevékenységben az igazság szenvedélyes szeretető, a szocialista valóság igenlése legyen az a biztos iránytű, amely az alkotót célhoz vezeti. Kádár János figyelem- keltő gcxndolatmenete nemcsak az irodalom, a művészet közegében értékesíthető tanács. Szavait, s főleg a gondolatmenet konzekvenciáit hasznosítani tudják politikusaink, pedagógusaink, gazdasági vezetőink és népművelőink is. A végletes ítélkezés az élet minden területén fellelhető. A summázásók, a leegyszerűsítések szegényitik életünket, súlyosabb esetekben konfliktusok előidézői lehetnek. Az öreg megharagszik a fiatalra, a fiatal nem szívleli meg a korosabbak jó tanácsait, a párttag feszült helyzetbe kerül a pártonkí- vülivel. Az internacionalista pedig a nemzeti értékeket védő pedagógusokkal; A konfliktus nemcsak a szélsőséges ítélkezésből- adódik, hanem a fogalmak, a cselekedetek, bizonyos magatartások felszínes ismeretéből. Becses dolog a nemes indulat, tiszteletre méltó a felháborodás érzése is, de minden indulat és minden feháborodás csak akkor célravezető, ha meglá- madhatatlan igazság páncélja védi. Párkány László A mczőcsáii járási iskolai napok derekán A mezőcsáti járási iskolai napok rendezvénysorozata túljutott a program nagyobbik felén. Az eddig eltelt egy héten szakmai csoportonként több értékes ankétot tartottak, számos tanulmányi kiránduláson vettek részt a tanácskozások részvevői, megvitatták többéit között az iskolai munkán túlmenően az iskola és család kapcsolatát az ifjúság szocialista szellemű nevelésében. Megrendezték a nevelök napját. A programban június 17-én a gyakorlati foglalkozást tanító nevelők tanácskozása következne, ezen Lónyay László megyei felügyelő tart vitaindító előadást, majd korreferátumok hangzanak cL Másnap, június 18-án a kémiát tanító nevelők tanácskozásán Lakatos Barnáné tanár tart előadást Korszerűség a kémiatanításban címmel. A 19-i programban a rajzot tanító nevelők Korkos Jenő tanár előadása alapján a marxista esztétika és világnevelésnek az általános iskolai rajztanításban jelentkező kérdéseiről tanácskoznak, végül Gondola Gyulának, a járási tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének összefoglalójával zárul az ankét sorozata. Kritikáinkban kees^sszaó közönség reagálásáairól. Kritikusaink egy része teljesen figyelmen kívül hagyja a nézőtér élénkségét vagy passzivitását. A kritikusi ítéletalkotás szuverenitását nejn sérti a közönség véleményének figyelembevétele. A színházak jelenlevő vezetői e hiányosságok mellett még elmondották, hogy a kritikus nem tud ismeretséget kötni az ősbemutatók darabjaival, ezért rendszerint csak az előadás alapján ítélkezik. Márpedig a darab és a megvalósítás összevetése adhat biztos fogódzót a kritikus számára. Szó esett arról is, hogy a kritikusok szakmailag nem eléggé felkészültek. Sokukban nincs meg az esztétikai, a drámatörténeti, és politikai jártasság. Így értelemszerűen nehezen vállalkozhatnak a mű, az előadás megítélésére, a közönség orientálására. A színházak vezetői mostanában gyakran hangoztatják, hogy a kritikusok nem szeretik eléggé a színházat: E témakörben Mátrai-Betegh Béla egy nagyon figyelemkeltő cikket írt. A dolog lényege az, hogy a kritikust jó művekkel, kitűnő előadásokkal mindenkor „befolyásolni” lehet. Természetesen a mind nehezebb helyzetbe kerülő színházak munkáját a kritikán kívül más újságBizonyosak benjJ*S2 a kritika szerepéről szóló ossz társadalmi vita minden művészeti ágon áthullámzik majd A vizsgálódás tulajdonképper a filmkritika hatékonyságának elemzésével kezdődött, majd t téma az irodalomkritika hatás- elemzéseiben érte el csúcsát Legutóbb Sárospatakon hivatott szakemberek vitatták meg az irodalomkritika jelenlegi helyzetét. Akkori híradásunkban kiemeltük már e vitáknak egyik rokonszenves mozzanatát; a mű és közönsége kapcsolatának kritikai eszközökkel . történő segítését, orientálását. Tulajdonképpen a Magyar Újságírók Szövetségének kulturális szakosztálya rendezésében zajló színházkritikai vita is ebbe a koncepcióba illeszkedett bele. Sok jelentős kérdés mellett e tanácskozáson is arról volt szó, hogy a kritika vajon mennyiben ludas a nézőszám apadásában, a színházak társadalmi jelentőségének bizonyos mérvű csökkenésében. A legjobb lélektani pillanatot ragadták meg a vitatkozni óhajtó színházi kritikusok és színházi szakemberek; az elmúlt másfél év alatt közel harminc új magyar művet mutattak be. A megsokasodott hazai ősbemutatók a kritikát ért jogos és jogtalan bírálat, a közönség bizonyos tartózkodása a színháztól, megannyi téma, amelyet meg kellett vitatni. Dr. Székely György, a Színház tudományi Intézet munkatársa gondosan elemezte a magyar színházi kritikát. Örömmel hallottuk tőle, hogy a közel 700 000 példányszámban megjelenő vidéki lapok színházkritikai rovatai jelentősen fejlődtek. A napilapok színház- kritikái bizonyos vonatkozásban mélyebbek, tartalmasabbak, mint a folyóiratoké — hali ettük a tanácskozáson. Ez annál is inkább feltűnő, mert a folyóiratokban nagyobb terjedelmet, a munka elkészítéséhez több idpt tudnak biztosítani. Természetesen a színházi kritikák színvonalával, szakmai felkészültségével még mindig nem lehetünk elégedettek. A kritika elemzéseiből rendszerint csak az írók profitálhatnak, a szakmai haszon jóval kevesebb. Még mindig szűkös a kritikák jelző-készlete, nem eléggé differenciáltok az írások, s gyakori az effejta sablon; a rendező jól oldotta meg feladatát, azonosult a művel stb. A legelmé- lyültebb kritikából is gyakran hiányzik a rendezői koncepció elemzése, az alapos megfigyelések közzététele. A színészek bírálata is sokszor formális, és szeszélyesen impresszionista. A színlap közlése nem segíti a színészi munkát. S miután elemzésre ritkán vállalkoznak kritikusaink, jogos a színészek érzékenysége a szűkén mért elemző, bíráló szó miatt. A szcenikai oldal sem kapja meg kritikusainktól a megfelelő támogatást. Néhány odavetett konvencionális megjegyzés és semmi több. Pedig nagyon jól tudjuk, a színpadi közérzet, az egész produkció összhatása, beleértve a rendező tevékenységét is, nagymértékben az eltalált színpadi kép. a jól elkészített jelmezek függvénye. Fésű au Á vason és a Népkertben
