Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

( 6 ESZAKMAGTARORSZAG VMfaiap, T968. J&nftra S, Csuhraj publicisztikai filmje A kitűnő szovjet rendező már több hónapja dolgozik a moszkvai kísérleti stúdióban SZTÁLINGRÁD című filmjén. Munkatársaival 11 ezer kilo­métert tett meg Európában. — Tisztázni akartuk — mondja Csuhraj —, mennyire él még Sztálingrád emléke az emberekben, s milyen követ­keztetéseket vontak le a világ- történelmi csatából. Rendkívül érdekes anyagot gyűjtöttünk Franciaországban, az NSZK- ban. az NDK-ban, Angliában. Nyilatkoztak politikusok, törté­nészek, az ellenállás harcosai, katonák és családok, melyek­nek hozzátartozói a sztálingrá­di csatában estek el. Üj müvek a miskolci könyvesboltokban A könyvhét elmúltával foly­tatjuk heti beszámolónkat az 'elmúlt napok könyvujdonsá- jgairól. A könyvheti könyveken | kívül, az elmúlt héten több je- jlenlős újdonság érkezett a mis- [kolci könyvesboltokba. Első­sorban két szépirodalmi mű- | re hívnánk fel a figyelmet. Az i egyik az angol Thomas Hardy- vak, a nálunk már jól ismert ! Egy tiszta nő című regény író- Ijának másik alkotása a A wey- doni asszonyvásár, a másik Frantz Kafka regénye A per, amely már két folytatásban I napvilágot látott a Nagyvilág I hasábjain. Mindkét író a két Átmenetek az iskolai oktatásban címmel cikkbibliográfiát je­lentetett meg a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztá­lya és a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár. A bibliográfiát Pó- csi Guszáv állította össze. Cél­ja, mindazon legfontosabb fo­lyóiratcikkek összegyűjtése, amelyek az iskolai oktatásban az átmenetek kérdésével fog­lalkoznak, s ezzel a gyakorló pedagógusok segítése. A bib­liográfia anyagát főleg a Köz­nevelés, a Pedagógiai Szemle világháború közötti világ je­lentős alkotója volt, mindkettőt jól ismerik hazánkban, két mű­vük kiadása csak nyeresége a könyvpiacnak. Harmadik szép­irodalmi munka Jókai híres regényének a Politikai divatok­nak új kiadása. A szépirodalom mellett a történelem is helyet foglal az új könyvek között. Átmenet le­hetne a kettő között Révai Jó­zsefnek, az elhunyt nagy ma­gyar marxista gondolkodónak és esztétikusnak, Válogatott irodalmi tanulmányok c. kö­tete, amely a felszabadulás után már megjelent, de évek óta ...hiánycikknek” számító Iro- 1 dalmi eszmefuttatások gyüjte- j menye. Teljes mértékben tör- í ténelmi alkotás a História Au~ \ gusta című római életrajzgyűj- ! lemény, amelyet ismeretlen I szei'kesztő állított össze meglé- j vő alkotásokból i. u. az V. szá­zadiján. Történelmi tanulmány- | gyűjtemény Andics Erzsébet | kötete, amelynek 184S—49 a [címe. Történelmi ifjúsági há­la dvány Hegedűs Géza két re- | génye A fekete ember histó- I riája és a Hajnal a természet felett, mindkettő egy kötetben 'jelent meg. Egy zenekar kukása — fellépés elitt „Gázt” ne&l, előre! A kistrolik „szédítő” sebességgel száguldanak. Időnként az ember a gitár- muzsika legnagyobb tisztelete, sőt, szeretete ellenére is kény­telen arra gondolni, hogy tizen­éveseink itt-ott mégiscsak túl­zásba viszik a rajongást. Nem­csak a már Miskolcon is le­zajlott egynéhány hangver­senyre gondolva, amelyekre sajnos, legmegfelelőbb jelző­ként még hónapok távlatából is a botrányos illik leginkább, hanem más események kap­csán is. Például: a miskolci rendőrkapitányság egyik szobá­jában szinte kiállításra ele­gendő anyag gyűlt össze hang­szórókból, mikrofonok ból, hangszekrényekből. Fiataloktól gyűjtötték, össze. Azoktól a IR91 Gulyás Mihály: VASÁRNAP-R ablók! Nem mentek innen! — Hallga- tódzom. Asszony­hang, félerős, méregtől duzza­dó. — Az anyátok nemjóját! 'Adok én nektek, ne féljetek, büdös rablók! Állok az utca közepén, pró­bálom kisütni, miféle rabló­kat ijesztget a hang. — Mór megint itt vagytok?! Hess te, hess! Aha,. értem már, értem. Csirkék lehetnek, rákaptak a konyhakerti veteményekre, harmatgyenge salátára, alig zöldülő sárgarépára, erre-ar- ra. Férfihang fog gajdolósba a földig érő diófalomb mögött, érzelgősen, elrévedezőn: Eresz alatt fecskefészek. Fecskemadár búsan nézlek. Te voltál itt a múlt nyáron, Nem hagytál el, mint a párom. Odább lépegetek, belesek az udvarra. Fiatalasszony áll sep­rővel- az eresz alatt, verebe­ket hajkurász. Most nem moc­can, emberére figyel, aid a pitvar küszöbét nyergei i, me­zítláb, s bánatosan fúvolázza a nóta beli sirámokat. A vere­bek méltatlankodva csiripel­nek az eperfán, lódulnának, elfoglalni a fecskéktől a fész­két, dé ott a seprős cerberus. Nem értik, miért avatkozik az asszony a madarak dolgába, miért oly elfogult a fecskék, e világcsavargók javára. — Hess te! — rikkant az asszony, s hogy végre foganatja 'egyen szavának, a verebek közé vág­ja a seprőt. Az asszony várja, hogy le­essen a seprő. Hiába. Oda- Üf-gy emberéhez, hátulról láb­ujjhegyezik hozzá, felszed egy lúdtollat és belecsiklandoz a fülébe. A danászás abbama­rad, a férfi a füléhez kap. Ka­cag az asszony, a széles csí- pejü, csupalendület asszony. Az udvar közepére perdül, to- lakvón-kedveskedön incselke­dik emberével. „Fogj meg, ha tudsz!” Kergetőcskéznek, az ember csupasz talpa klatlyog az udvar kemény földjén. He­ti, kényszerűségből megtaka­rított jókedv nevetteti az asz- szonyt. Beiramodik a házba csalogatom Én meg röstellkedve elfor­dulok, leskelődni illetlenség. Túl a házakon, zöldellő domboldalon motor pöfög. Né­pes libacsapat fehérük a zöld­ben. A motor a libák elé vág, riadt gágogásuk ide hallik. Nocsak, gépesített libapásztor? Kisvártatva, tütűzve elhúz mellettem a motoros — talán tizenkét éves fiúcska ül a „Panni”-robogó nyergében, bőgeti a csöpp motort, hadd lássák, hadd lássa az egész fa­lu, hogy ő már megbír egy motorral. Most jut eszembe, hogy én még biciklizni sem tudok. Amikor megtanulhattam vol­na, nem volt biciklim, mire lehetett volna biciklim, autó­ba kellett ülnöm — s a bicik­lis korszak végérvényesen el­szökött tőlem. Sétálok magányosan, de megbámulatlanul. A falu megszokta az idegeneket, oly­annyira, hogy csak falubéli­nek köszönnek. Üdülő van a faluban. Nyugodtan hallga- tódzhatok. apróságokat csipe­getek fel a falu vasárnapi hangulatából. Egy idős férfi nagyon öreg asszonnyal beszélget. — Elmegy? — kérdi a férfi, ingerültséggel hangjában. A néni válasza így szól: — Hívtak, hát kell. — Engem nem hívtak. A néni ráfeledkezik tekin­tetével, tűnődik, aztán mond­ja: — Pedig te is benne vagy már az időben, fiam. Egyidős vagy az én Pistámmal, ugye? Várj csak, hadd emlékezzek. Pünkösdi vagy, ugye, oszt ki­len cszázhatos. — Julis néném így tud em­lékezni ? — Hál’ istenkének, fiam. Kis göthös gyerekecske voltál, azt mondta keresztanyád, nyu­godjon békével, hogy nem éred meg az iskoláskort, na­gyon a pap zsákjába néztél. Oszt már meg is öregedtél. Mondom, kis göthös ... A férfi sietve közbevág: — Hát csak tessék elmen­ni, Julis néném, oszt egye ki őket a vagyonukból. — Elmegyek, hogyne men­nék, illendőségből. Hívtak. — Engem nem. A kisbíró azt mondta, hozzám nem jön, merthogy haragot tart velem! — Látja, ott ácsorgók, igaz, úgy leszek, mintha nem oda figyelnék, akácvirágot tépege- tek a kerítés bokráról. Gon­dolja, hátha vagyok valaki, s emelt hangon panaszolja el közéleti sérelmét, nem minden logika nélkül. — Hát ki hal­lott már ilyet! Állampénzen tartják, és haragját átviszi a hivatalra is. Kikerüli a háza­mat, mert haragot tart velem. Hát nem vétkes az ilyen?! Nem a saját lagzijóba hívogat, fiwegek napjára, közpénzből vendégeskedni. Nem azért mondom, hogy nagyon ott akarok lenni, van nékem nüt enni otthon, hál’ istennek, van, de hát az mégiscsak sok, hogy egy hivatalos ember hi­vatalában is tartja a haragot. Ha ilyen, álljon félre. Nem igaz, elvtárs? Bekapcsolt indulatai áram­körébe, reagálnom kell. Ter­mészetesen neki adok igazat, egy hivatalnok ne legyen rész­rehajló. A néni mereszti szemét az alácsüngő szilvagallyra. — Megnézem már — motyogja —, van-e rajta. — Görbe bot­jával .felnyúl a gallyért, le­húzza és \ égigtapogatja. — Van, hó! istennek, van rajta szépen. Most már meg is ma­rad tán, elmúltak a fagyos- szentek. Együtt ballagok tovább a sértett férfiúval, akin csöppet sem látszik, hogy „kis göthös gyerekecske” volt. Vállas, megtermett vénember, túl a hatvanon. A nénihez viszo­nyítva persze „gyerekecske”, ő a falu legöregebbje, 94 esz­tendős, és még emlékszik rá, hogy ez a férfi — no, de haggyuk a göthösséget, olyan régen volt, talán igaz se volt. Délelőtt van, pompás vasár­nap délelőtt. Mézédes akácil­lat keveredik ínycsiklandó ételszagba, önkéntelenül fel­dong bennem a jóöreg Sza- bolcska Mihály nótában ránk maradt dalocskája: Tele van a város akácfavirággal, Akácfavirágnak édes illatával. Bolyongok alatta ébren álmodozva. Mintha minden egy akácfa Nekem virágozna. Délután meccs. A falu gon­doskodik a maga szórakozá­sáról. Nem, ezt nem mulasz­tom el, időmből futja, leg­alább megtudom, milyen szin­ten művelik a labdarúgást. Szép szál, markos legények pörögnek a zöldellő gyepre, ugrabugrálnak, ficánkolnak, Megfiatalodik a 130 éves Vidám Park Uj kisautók, játék automaták — Készül az új elvarázsolt kastély A Vidám Park a 130 év el­lenére sem öregedett, söl egyre frissül, fiatalodik: leg­utóbb 5 millió forintért kapott ój „ruhát”, szórakoztató be­rendezéseket. Az egykor dodzsem néven ismert kis vil- lanykocsikat kicserélték für­ge, .olasz kistroliikra. Mozgé­konyak, fürgék a go-kartok, az Új kisautók. Nagy szenzáció az NDK-ból érkezett „óriás­pók”, mely minden iránybart forog, hintáztat, emelkedik, zu­han. A napokban érkezik 30 új játékautomata is. Készül az új elvarázsolt kastély, amely­ben már segít a technika sok csodája. A BUVÁTI mérnökei a megmondhatói: egy ilyen „vicces” építményt milyen nehéz munka megtervezni. Lesz ebben zuhanó mennye­zet, tükörútvesztő, kísérteties, rejtett hang- és fényhatás. Viszont a régi, kacagtató ha­gyományt, a iszoknyafúvást már nehéz fenntartani: ho­gyan fújják fel a szoknyát, ha úgyis fenn van, hiszen mini a divat... ? és az Óvodai nevelés című fo­lyóiratok cikkeiből állították össze. A négy csoport az átme­netek kérdésével általában és összefoglalóan foglalkozó cik­keket, az óvoda és az általános iskola első osztályának kap­csolatáról, a negyedik és ötö­dik osztály közötti átmenetről, valamint az általános és kö­zépiskola közötti átmenetről szóló írásokat foglalja magá­ba. fiataloktól, akik viszont a leg­különbözőbb helyekről gyűj­tötték össze. Hogyan lehet tisztességesen lopni? A legkülönbözőbb helyek között természetesen soha sem szerepelt egyik villamossági bolt sem. Erre a négy fiúnak nem volt pénze. Négy fiú ha­tározta el ugyanis, hogy gitár- zenekart alakít. P. Z., H. L„ B. Á., H. L„ valamennyien a villamosipari technikum ta­nulói, tehát a villamosszcnő­iesekhez is értenek már vala­mit. A felszereléshez is, a le­szereléshez is. Márpedig a gi­b h a p w r? f: p ei r.t r. r.j rj s tárzenekarhoz mindez szüksé­ges. Az első időkben főleg a leszerelés. A fiúk a diósgyőri Szabadság kertből, a villany- oszlopról leszerel teli 2 hang­szórót, az MVSC-pályáról 2 hangoszlopot, a diósgyőri te­niszpályáról 2 hangszórót, a kiliáni 35. számú iskoláról 1 hangszálót, a miskolci 16. szá­mú iskoláról ugyancsak 1 hangszórót, a csanyiki KISZ' iskolából 2 hangszórót., a diós­győri strandról egyet. A lilla­füredi állomásról egy hangszó­rót, 2 mikx-ofont, 1 erősítőt hoztak el. De ellátogattak néhány templomba is, A szirmabese- nyői templomból 1 erősítőt, a ^miskolci Szent Anna templom­iból pedig 1 mikrofont hoztak fel. Ez utóbbinál úgy vélték, jtisztességesen lopnak: 2 mik- jrofont találtak, de az egyiket jött hagyták. Hadd maradjon a [híveknek, hiszen ma már a [prédikációkhoz is szükséges a Itechnika. i iA tyűk is jöhet! I Az igazi, szó szerinti érfe- ilemben vett tyúk, mélyet meg llehet kopasztani, főzni, enni, I hiszen a fentebbi felsorolásból laz is kitűnik, hogy ezek a fiúk [keményen dolgoznak, oszlo­pokra másztak fél, szereltek, cipekedtek, mindezt inkább ez esti műszakban. Kellett az .energia is. A Szikra mozi kö­telében levő bódét törték fel, I Idom él tok két tyúkot és elvit­ték H. L. lakásárai. I A szülők? ! Az édesanyja me^kopasztotta, [szépen elkészítette, és föl­találta. Jó étvágyat! Honnan került ide ez a két tyúk? Hon­nan került hirtelenjében ide ez a sok villamossági holmi? Nem minden szülő ilyen kí­váncsi, a gyereknek önállóság, függetlenség kell, különben is mindenki láthatja, hogy zene­kart alakítanak, próbálnak. Majrézások A fiúknak tetszett a leszere­lés, nagyon belejöttek, most már akár több zenekart is föl­szerelhettek volna, de hát időn­ként a félsz is felütötte fejét Egyik-másik majrézhatofct is, mert H. L. nyugtatgatta őket: ne féljetek, ahol én vagyok, oda nem jön a rendőrség! Nem lesz semmi baj! Lett. És a rendőrség is jött, méghozzá akkor, amikor H. L. is éppen ott volt. Az egyik al­kalommal a Csanyikba térték vissza, hogy még leszereljenek valamit Éppen H. L.-t kapták el, társa elfutott. A hangszó­rók, mikrofonok most már a rendőrségen halmozódnak. A legújabb gitárzenekor még a fellépés előtt megbukott. mint szeles kiscsikók. Aztán r bíró belcfúj sípjába. A kél csapat a pálya közepére ira­modik, sortra rendeződnek Délnek fordulva, harsányan elkiáltják: „Éljen! Éljen! Él­jem!”, Délről még csak van­nak vagy húszán, de amikoi északnak fordulnak, hogy el­kiabálják az éljent kitör be­lőlük a nevetés — csak kél lány áll a pálya szélén, hál ■azoknak zengik el a jókedvű él jent. A helybéli csapat a jobb. onnan gondolom, hogy jobb — ők rúgják a több gólt. Már a második félidőben tartanak, sőt, már majdnem a végére érnek, amikor a helybéli csa­pat egyik érzékeny tagja, aki kapott egy nem késznkarva- rúgást, nekiesik sporttársá- nak. A bíró kiállítja. Nem all ki. Erre a vendégcsapat fel­kapaszkodik a vontatóra és méltatlankodva elbrűg. Ügy vettem észre, valójában ör­vendeztek az incidensnek, hi­szen, ha ez nem következik be, 5:2 arányú vereségük hi­vatalossá válik a járási csa­patbajnokságban. Hát bizony ez az incidens kissé megrontotta vasárnapi jó hangulatomat, de aztán a fiatalabb korosztály megint felderített — a legkisebbek, a mostani iskolások olyan han- cúrozó csetepatét rendeztek a bársonyos gyepen, még a he­gyek is kacagtak rajtuk. I gen, a hegyek, melyek időtlen idők óta nézik a felcseperedő nemzedéket bölcsőtől a koporsóig. A he­gyek mitsem változnak, csak mi érezzük az idő múlását. A gyerekek boldogan, siettetni akarván az időt; mi, lassan őszülő halántékkal, inkább fognánk vissza, hogy no teljen.j ne menjen olyan gyorsan, i maradjon még, hiszen olyan! szépek a vasárnapi délelőt-j lök.'

Next

/
Thumbnails
Contents