Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
Vasárnap, 1988. június 23. ÉSZAK MAGYARORSZÁG Új bőrrendszer cs bérfcj'eszlcs a Borsodi Szénbányáknál Cili künk nyomán még egy tapolcai hiánycikkről Tsz-biiáM és munkacsapatok jubileumi munkaversenve A mezőkövesdi járás termelőszövetkezeteiben széles körű verseny kezd kibontakozni a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Az elmúlt esztendőben is jelentős eredményeket hozott a termelőszövetkezeti brigádok és munkacsapatok versenye. A járásban 230 brigád és munkacsapat mintegy 4500 taggal vett részt a versenyben, különböző felajánlásaik teljesítése mintegy 65 millió forint értékű többletterméket eredményezett a tsz-ekben. A KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére néhány tsz-ben még az előző évinél is jelentősebb verseny- felajánlások születtek. A mezőkövesdi Bűzakalász Tsz-ben például, ahol már hagyomány- nyá vált a munkaverseny- mozgalom, eddig 316 tsz-tag több, mint egymillió 100 ezer forint értékű többtermelést, illetve tervtúlteljesítést vállalt. A 31 tagú tehenészeti munkacsapat például a tervezettnél negyedmillió forinttal többet kíván letenni a tsz asztalára. A munkaversenyben élen járókat az elmúlt évhez hasonlóan jutalmazza a tsz vezetősége. Az 1967-ben első helyen fluktuáció, kialakult a törzs- gárda. Az úgynevezett havidíjas bányász darabbér-rendszert két fázisban vezetjük be. Július elsejétől az új bérrendszer lesz érvényben az ormo- si, mákvölgyi, valamint ade- lényi üzemünkben, szeptember 1-től pedig bevezetjük a miskolci, szuhavölgyi és a búkkal jai bányaüzemünkben is. A havidíjas bányász-darabbér két részből áll. Van a teljesítménytől független fix havibér, és ehhez jön a teljesítménytől függő mozgóbér. S szerint például a vájároknak garantált fix-rész havonta 2210 forint, a segédvájái'ok- nak 1889 forint, a csilléseknek 1768 forint. Ehhez jön minden esetben a teljesítménytől függő mozgóbér. — Az új bérrendszernek számtalan előnye van. Sokkal egyszerűbb, áttekinthetőbb, mint a jelenleg érvényben levő, mivel a csapat — a rendelkezésükre álló mozgóbér számítási táblázat alapján — naponta kiszámíthatja keresetét, Az új bérrendszer előnyös lesz a vállalatnak is, hiszen a kereset-számfejtéssel kapcsolatos adminisztratív munka 90 százaiéira megtakarítható. Eddig az aknák bányamesterei, aknászai háromnégy munkanapot fordítottak erre a munkára, az új bérrendszer viszont nem igényel többet két-három óránál. Reméljük, a reklamációk száma is sokkal kevesebb lesz. Sokat várunk az új bérrendszertől azért is, mivel biztonságot jelent dolgozóinknak, de ugyanakkor — mozgó része következtében — ösztönözni is fog a jobb, a gazdaságosabb munkára, a technológiai előírások, a balesetvédelmi rendeletek betartására, illetve betartatására. Szerves rés re új bérrendszerünknek az, hogy a brigád, illetve csapatvezetők nagyobb hatáskört kapnak. A célprémiumok összegét a végzett. munka arányában, a különféle előírások betartásának figyelembevételével magúik a brigád-, illetve csapatvezetők osztják fel, és ez így kerül elszámolásra. Ezzel nagy lehetőség nyílik arra, hogy a keresetek sokkal igazságosabban alakuljanak, a prémiumot azok kapják, aki k valóban megérdemlik. Eíindezek alapján elnionőJ*f8 hatom, hogy a most be- vezetésre kerülő új bérrendszer összhangban van az új gazdasági mechanizmus szellemével; a dolgozók érdeke és a vállalat törekvése egyaránt tükröződik benne. — Az új bérrendszerrel párhuzamosan vállalatunknál bér- fejlesztésre is sor kerül. A múlt évhez viszonyítva az idén 2—2,5 százalékkal több bértömeg áll rendelkezésünkre. így nyugodtan kijelenthetem, hogy magasabbak lesznek a keresetek. A próbaelszámolások adatai szerint, a termelőknél műszakonként 3 forint 10 fillér béremelkedés várható. Az új bérrendszer, valamint a bérfejlesztés lehetősége tehát a keresetek növekedéséhez, az egyszerű elszámoláshoz, az ezzel járó adminisztrációs munka csökkenéséhez vezet. V állalatunk szakszervezeti tanácsa jóváhagyta az új bérrendszer-tervezetet. Most felkeressük az érintett aknákat, hogy elősegítsük az új bérrendszerre való zökkenőmentes ál térést — fejezte be tájékoztatóját Fűzi Tibor osztályvezető. O. J. Hrrirl cin az iparoslegény- társadalomban nemzedékről -nemzedékre szálló hagyomány volt a valcolás. Ifjú szakmunkások százat, ezrei gyalogoltak, utaztak a hazai, a nemzetközi országutakon. Szerencsét kerestek, s nagy kincset találtak: tapasztalatokat a szakmában, élet- és emberismeretet. Kassák Lajos: Egy ember élete, Marosán György: Tüzes kemence című könyvében, visszaemlékezésében ír róla, hogy noha akkor a burzsoá államok igyekeztek ennek gátat vetni, de a szakszervezetek támogatták a valcolást. Korunkban modem formában bontakozik ki a valcolás. A jelen időszakban — és most már nemcsak a szakszervezet. hanem a párt, s főleg a KISZ, a két szocialista állam legteljesebb segítségével — az NDK felé tart ez az új áramlás. Borsodból a múlt év őszén indultak útba az első csoportok. Eddig Miskolcról és a megyéből mintegy félezer fiatal utazott szakmai tapasztalatot, vagy szakmát szerezni az NDK-ba. És noha, mint minden nagyobb -megmozdulás kezdetén, sok a bizonytalanság, akadnak szervezési hibák, mégis csak nagyon kevés fiatal jött vissza, illetve kevésnek kellett elhagynia a baráti állam területét. A KISZ-szervek és a mozgást adminisztratíve lebonyo- litó tanácsi munkaügyi osztályok szoros kapcsolatot tartanak a kinti fiatalokkal. A miskolci és a megyei munkaügyi szervektől kapott információk alapján a fiatalok aránylag hamar beilleszkednek a német munkáskollektívákba. Azt mondják, hogy a német munkások, munkáscsaládok lassan melegszenek fel. Ám ha a fiatalok jó munkájukkal, magatartásukkal kiérdemlik a bizalmat, a német családok sok és egyre több esetben szinte hozzátartozóként bánnak velük, segítik, támogatják őket. Októberben ismét újabb modern valcoló csoportok indulnak útba. Miskolcról 250, a megyéből 156 fiatallal számolnak. Érdekesség, hogy most a leány szak-, és segédmunkások előtt is kitárul a lehetőségek kapuja: Miskolcról hatvan és a megyéből hatvankét fiatal nő utazhat el. És még egy új lehetőség. Eddig elsősorban a nagy vállalatoktól mentek élet- és szakmai tapasztalatcserére. Most: szívesen fogadják a még állásban nem lévő fiatalokat is. AI elentVezégberér^és jellemző tendenciák és ellentmondások, sajátosságok * érvényesülnek, amelyek megnehezítik ugyan a szervezést, de társadalmilag örvendetesek. Miskolcon például sokkal többen jelentkeztek a lehetségesnél, viszont többen visszaléptek. Mi a visszalépés oka? Közismert, hogy a vállalatok munkaerőhiánnyal küzdenek, ezért — érthetően — nehezen egyeznek bele az elmenésbe. Ugyanez a helyzet a megyében. Több vegyipari ifjúmunkás utazhatna. Jelentkező gyéren akad, A vállalatok szempontjából érthető. A Borsodi Vegyikombinátban mintegy 1200, a Tiszai Vegvikombinát- ban 900 fővel akarják növelni a létszámot. Ez ott. létkérdés. Ám a BVK mégis segít.. Ugyanez a segítés tapasztalható az LICM-ben, ahol szintén sok új dolgozóra van szükség. E nagy üzemek gondolnak a jövőre. A kinnlévő, a kimenő fiatalok az NDK-ban eltöltött 3 év után visszajönnek. Gazdag tapasztalatokkal, nagy szakmai rutinnal, nyelés egyéb ismerettel. A szakma nélkül kimenők, amennyiben az ottani feltételeknek eleget tudnak tenni (ez e ■ - sorban a rátermettségtől, a német nyelv elsajátításától függ), akkor ott, illetve hazatértük után rögtön, illetve még egy év gyakorlat után szakmunkásvizsgát is tehetnek. Milyen szakmákra jelentkezhetnek még? Szívesen fogadnak többek között olvasztárt, vegyipari szakmunkást, lakatost, esztergályost, segédmunkást forgácsolói-, kokilla- kikészitői, hántolói munkákra. És nőkben? Várja őket a fonóipar, a papírgyár, az üvegipar. Aki túlzott . vágyakkal indul útnak, az csalódik. Anyagilag nem járnak rosszul. Elhelyezésben is kulturált körülményeket ígérnek. (Többnyire szépen berendezett 2—3 szobás lakás, televízióval és hűlőgéppel, 6—8 fiatal részére.) A hajdani valcolókat az ország-, a világjárás a: ív mesterekké formálta. Ügy véljük, ennek új tartalmú változata is tovább öregbíti a hazai ipar hírnevét. (Csorba) .%T©g|íir©is a kohóiéi a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XIX. kongresszusa határozatban szögezte le: „A szakszervezeti szervek intézkedéseikkel hatékonyan működjenek közre olyan vállalati bérrendszer kialakításában, amely gazdaságos a termelésre, a jövedelmezőség növelésére való ösztönzés mellett biztosítja az igazságos kereseti arányokat az egyes dolgozók, csoportok, kollektívák között.” A Borsodi Szénbányák munka- és bérügyi osztálya — éppen a kongresszus említett határozatának figyelembevételével — az országban egyedülálló bérrendszert dolgozott ki, amelyet július 1-től, illetve szeptember 1-től vezetnek be a vállalat üzemeiben. Az új bérrendszerrel kapcsolatban Fűzi Tibor osztály- vezető lapunk munkatársának a következő tájékoztatást adta; — A gépesítés, a nagyarányú műszaki fejlesztés, a kereset-számfejtéssel kapcsolatos adminisztratív munka egyszerűsítésére való törekvés tette szükségessé vállalatunknál egy új bérrendszer kialakítását. Bevezetését pedig az teszi lehetővé, hogy vállalatunknál az utóbbi években lényegesen csökkent a sapkáról. A védősisak alól kilógva takarja el egyik fülét. Először hobbynak gondoltam. Kiderült, háborús oka van. Aknatalálatot kapott, s egyik füle azóta érzékeny a huzatra. — Én abból a világból való vagyok — mondta, amikor nagy dolog volt az is, ha valaki szakmát tanulhatott. Göncön lettem asztalos. Munka nem volt, így 41-ben kerültem ide a gyárba. Asztalos nem kellett, osak ács. Akkor kényszerből lettem az. Most? Nincs az a pénz, amiért én más munkát vállaljak. Veszélyes, de szeretem. Különösen akkor, ha valami komplikált munkáról van szó, amikor töprengeni kell a megoldáson. A hármas léghevítőhöz is építettek egy szokatlan ácsola- tot. „Csak” 350 köbméter anyagot használtak fel hozzá. Kiss tagadhatatlanul büszke rá, a többi áccsal együtt. És örülnek még valaminek. Pár nappal ezelőtt kapta meg a szocialista brigád az aranyplakettet. Van, aki azóta úgy nevezi őket: „aranyemberek”. (Cs. B.) végzett borjúnevelő munkacsapat tagjai és a legjobb traktorosok négy-négy napot töltöttek jutalomüdülésen a Balaton melletti Modern valcolás Magyar fiatalok az NDK-ban I NAPIRENDEN Tiszaszederkény további fejlesztése Milyen lesz a város központja? — Mesterséges tó vagy díszpark? Több millió torint költscuuieiitakarítás igényel. Az ehhez szükséges tőidnek Nyékládházáról történő szállítása köbméterenként mintegy 140 forintba kerül. Ha viszont a tó megépítésére sor kerül, körülbelül 70 ezer köbméter föld kitermelésére nyílik lehetőség, amely több millió forint szállítási költségmegtakarítást tenne lehetővé. A MÉLYÉPTERV képviselője, aki egyben a mesterséges tó tervezését végzi, elmondotta, hogy a mintegy 24 ezer négyzetméteres vízfelületű tó vízellátását biztosítottnak látja, műszakilag megoldható. Végül Kovács Miklósnak, a városi-üzemi pártbizottság első titkárának javaslatára a tanácskozás részvevői egyetértettek abban, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága bízza meg a MÉLYÉPTERV-et egy vázlatos terv elkészítésével. nácskozást tartottak Tiszasze- derkényben. Ezen, az érdekelt szervek — a megyei tanács szakigazgatási szerveinek, a megyei beruházási iroda, a MÉLYÉPTERV, a Vízügyi Igazgatóság képviselői, valamint a helyi párt- és állami szervek vezetői — pró és kontra elmondták véleményüket, javaslatukat. Ezek többsége a mesterséges tó megépítését találta a legcélszerűbb megoldásnak. Nem lehet ugyanis abba belenyugodni, hogy a két folyó szomszédságában fekvő város vízszegény legyen — mondták többen is. A tó létesítése mellett szól egy igen lényeges gazdasági jellegű probléma is, amely egyáltalán nem elhanyagolható. Arról van ugyanis szó, hogy a városközpont építése mintegy egy méter fel töltést Tiszaszederkényt — az álta- ! lános és részletes rendezési tervnek megfelelően, 40 ezer lakosú várossá fejlesztik. A város első tízezres egységének építését előreláthatóan 1989-re, illetve 1970-ben befejezik. Ez szükségessé teszi, hogy az illetékes szervek már most hozzáfogjanak a város központjának kialakításához, amely a városrendezési terv szerint három részből: igazgatási, kereskedelmi és kulturális centrumból áll. Közvetlenül a kulturális központhoz kapcsolódik a leendő kultúr- park, a benne elhelyezkedő 1 mesterséges tóval együtt. | Ennek eldöntésére, illetve a két javaslat megvitatására — a városi tanács végrehajtó bi- ! zottsága és a tanács építési és 1 közlekedési osztálya rendezésében — a közelmúltban, a . szakemberek bevonásával tanh gha fogadtak volna idegenkedéssel egy ilyen ruházati cikkeket árusító pavilon megnyitását. Kíváncsiak vagyunk, hogy vajon miért utasította el a II. kerületi tanács a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnak e pavilonnyitósi kérelmét? A Miskolc-Tapolca ellátásával nem túlságosan elégedett nagyközönséggel együtt várjuk válaszukat A közelmúltban cikket írtunk a tapolcai strand élelmiszer és üdítő ital ellátásának hiányosságairól. (Meg kell jegyeznünk, hogy azóta már lényeges javulások tapasztalhatók a strand ellátásában.) E cikkünk nyomán a következő levelet kapta szerkesztőségiünk a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat vezetőitől: „Kétségtelen, hogy a vásárlók legérzékenyebben az élelmiszercikkek hiányos ellátására reagálnak, de úgy véljük, hogy érdemes megemlíteni a ruházati cikkek ellátásával kapcsolatos hiányokat is. Miskolc-Tapolca fürdő területén a legszükségesebb napi ruházati cikkeket sem tudják a vásárlók beszerezni, mint például a zokni, törülköző, fürdőruha, strandtáska, tű, cérna stb. E hiányosság felszámolására vállalatunk a Népművészeti Vállalattól egy reprezentatív kivitelű, minden szempontból megfelelő pavilont vásárolt, s ebben szerettük volna a legfontosabb napi ruházati cikkeket árusítani. Meglepetésünkre a II. kerületi tanács nem engedélyezte a pavilon felállítását Miskolc- Tapolcán, pedig — véleményünk szerint — sem egészségügyi, sem esztétikai szempontból nem lett volna kifogásolható a ruházati cikkeket árusító pavilon üzemeltetése. Így az e célra vásárolt pavilonunk sorsa az lett, hogy a Bíi" '-szentkereszten levő vállalati üdülőnkben „társalgónak” rer leztük be.” Eddig a levél, amelynek azért is szívesen adunk helyet lapunkban, mert a tapolcai vendégek és az ottani lakosok cigányélethcz”. Igen büszke arra, amit csinál. Igaz, nem mindig. Csak akkor, ha már „látszós”, amikor már túl vannak a bontáson, amikor sorra emelik, szerelik helyére az új kohók alkatrészeit Kedvenc szórakozása? A strandolás. Szeret lubickolni, hanyatt feküdni a fűben, élvezni az égen futó felhőket, a jó levegőt. — Legnagyobb élménye? — Egyszer Csepelen lebuktam. Ez a lebukás az állványról történt. Néhány méter zuhanás után szerencsére Riba Imre, a brigád vezetője meg egy másik elkapta. Mindkettő az életét kockáztatta. Alattuk még hét méter mélység tátongott, rengeteg acél és más kohó-alkatrészekkel. A brigádvezető — Szép szakma a miénk — mondja a jól megtermett, pirospozsgás Riba Imre. — Mit szeretek rajta? Az ember látja saját keze munkáját. Hogy nem veszélyes-e? Kicsit. Oda szoktam figyelni... Rendkívül magabiztosan mozog. Pedig, ahol találkoztunk, veszélyes volt a munka. Kivül- ről állvány biztosított, de belülről hatalmas acélkatlan ásított felfelé. Én szédültem, ha lenéztem. Riba csak mosolygott. — Már megszoktam. Nekem pont olyan ez, mint másnak az íróasztal, vagy az esztergagép. Egyébként ez az ötödik kohó, amelynek építésében részt veszek. 19. éve bont régit és épít új kohót. Az ország túlsó részéből került a vállalathoz, aztán Űzd on le is telepedett. Az ács Ezen a napon az óriás kohón elhelyezett hangszórók többször közölték: — Két ácsot kérünk a... három ács menjen... A brigádvezető, Kiss János bárhol is volt a nagy kohótesten, máris intézkedett, öt könnyen felismertem a svájciÜjjáépül a diósgyőri óriáskohó. Emberek százai dolgoznak rajta. Róluk, a kohó újjá- varázslóiról szeretnék egy villanóképet adni, róluk, akik 90, illetve 70 helyett 50 nap alatt akarják a rekonstrukciót elvégezni. A főszerelő Untervégner Jánosról, a KGYV főszereiőjéről már a találkozás előtt kialakult bennem a kép. — A legjobb szakemberek egyike... Presztízst csinál abból, hogy az ő műszakján menjen legjobban a munka... Töpreng, hogyan lehetne jobban, könnyebben megcsinálni valamit... — hangzottak az információk. Az elmondások alapján hatalmas, izmos embernek képzeltem el. És olyannak, aki telve van optimizmussal, aki soha nem fárad el. — ö az — igazítanak hozzá útba. Kétszer is megkérdem, nem tévedtem-e? Középmagas, vékony ember támaszkodik fáradtan az egyik acélszekrényhez. Ajkán kesernyés mosoly. — Azt mondják, szeretem ezt a munkát? Ugyan. Mit csináljak? 42 éves vagyok. Most kezdjek mást? Naponta legalább hússzor fel, leszaladni, És többnyire mindig új embé rek. Mire megtanulná, mit, hogyan kell csinálni, már más van a helyén ... Hogy miért vagyok ilyen letört hangulatban? SzigethaLman lakom. Csak egyszer hallaná, miket mond az asszony, amikor a pihenőnap után újból elindulok a távolba! — Jani bácsi, jöjjön már fel egy pillanatra... — robban melléje egy fiatal szerelő. Un- tervégnerről mintha lehántoi- nák a fáradtságot. Frissen, fürgén, tele tettvággyal indul felfelé az acéllépcsőkön. Figyeli, mit mond a másik, s látszik, agya már kombinál, megoldást keres. A vasszerkezeti lakatos Varga VII. János a géplaka- tosságot tanulta. Később lett kedve, ahogy ők mondják, „a
