Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Vasárnap, 19G8. június lfl. ÉSZAKMAGYARORSZAG Rövid négy évvel ezelőtt ta- ‘álkoztunk először Pető János “‘unkáival. Mezőkövesden ren­dezték a községből elszárma­zott képzőművészek közös ki­állítását, és az ott látott anyag­ban tűnt fel néhány litográfiái “‘unka, amely új hangjával, “j látásmódjával, új fogalma- zásával felhívta magára a fi­gyelmet. Pető János akkor tért “asa a főiskoláról szülőföldjé­be. Azóta rajzai több alka­lommal jelentek meg országos ^Pókban, a Napjaink, vala­mint a mi lapunk hasábjain, litográfiái munkáival szere­lmit a 2 legutolsó miskolci gra­fikai biennálén, a IX. miskol­ci országos képzőművészeti ki­állításon, és a nemrég zárult AI. magyar képzőművészeti kiállításon. Kamarakiállítása Volt 19G6-ban Mezőkövesden, i‘z év elején pedig Debrecen­ben. A debreceni kiállítás vissz­hangja igen kedvező volt. Az ál föld című folyóirat kritiká­jából idézünk: ....... Feltűnése M eglepetést okozott, mert a vidéki viszonylatban nívós, s időnként mozgalmas debreceni kiállítás-program keretein be­iül is a legrangosabbak közé torolható ' képzőművészeti anyaggal jelentkezett... Le­het, hogy túlzásnak tűnik, de Refő János munkái láttán, Meggyőződésemmé vált, hogy egy nagy művészegyéniség je­lentkezésének lehettünk ta­núi.” Otthonában látogattuk meg. A csendes mezőkövesdi mel­lékutca még csendesebb udva­rán irodalmi folyóiratok bön­gészése közben találtuk. Mű­ni. Ennek ellenére, Mezőköves­den elő-elővesz a magányosság érzete, szorít is egy kicsit, hiá­nyoznak a szakmai viták, az egyedüllét olykor nyomasztó. A miskolciakkal jó a kapcso­latom, úgy érzem, hogy a fa­lun élés nem gátja, hogy szá­mon tartsanak és bevonjanak a területi szervezet munkájá­ba, mint azt kiállításokon va­ló részvételem is bizonyítja. Örülök, hogy eljutottam már Budapestre, a Műcsarnokba, az országos kiállításra is, s most, mivel annak grafikai anyagát Angliába viszik, műveim a külföldi közönség elé is el­kerülnek. — Művein nem látszik meg, hogy magányosan alkot, lapjai arról tanúskodnak, hogy együtt él a világgal, lépést tart az életei. Nem látszik a kiszaki- toltság, magányosság. — Igyekszem lépést tartani. Bár külföldön még nem jár­tam, az országban nagyon so­kat utazom. Figyelni kell a vi­lágot, mert a művész csak úgy alkothat, ha tekintetét szűk környezetén kívülre is tudja emelni. Európában kell élni, nemcsak Magyarország, ha­nem a környező államok, né­pek viszonylatában is kell gonlolkozni. Szeretném mind­jobban megismerni ezt a kör­nyező világot, s mindaddig, amíg személyes megismerésre nincs módom, nagyon jő, hogy van televízió, meg rádió, ami szinte házhoz hozza ennek is­meretét. Igen sok könyvet ol­vasok a Mezőkövesden, vagy a máshol elérhető filmeket is mind megnézem, sok-sok szak­lapot és irodalmi lapot tanul­mezt, hogy új műnek szolgál­jon szülőágyául. Nézegetjük a szobája falán sorakozó litográfiákat, korábbi munkák fényképeit. A termé­szethű motívumok keverednek meghökkentő montázsban vl- ziúszerűen megálmodott épüle­tekkel, városokkal, s állnak össze határozott mondanivaló­vá. Egyes figurái gyakran visz- sza-visszatérnek. Szinte állan­dó az egész kompozíció fölé magasodó szép akt. Az alako­kat nem természet után rajzol­ta fel, ruházatban az antik görög motívumokat kedveli. A képek címei igen találók. — A kép címe számomra nagyon fontos — mondja —, mert ki­fejezi a tartalmat, a mondani­valót. Családjával él Mezőköves­den, s mint már szóba került, kevés alkalma van szakmai vitákra, kevés a jó tanács. Mi­ben vár segítséget? — Nemcsak tudomásul kel­lene venni a művész munkás­ságát, hanem dicsérő és kor­holó szóval egyaránt értékel­ni. Ez feltétlenül szükséges fia­tal művésznek akkor is, ha műve díjat nyer, akkor is, ha mint Derkovits-ösztöndíjas, beszámolóra elviszi bemutat­ni munkáit. Őszinte, értékelő bírálat, elmarasztalás, vagy di­cséret, de mindenképpen vé­lemény kell. Benedek Miklós Külföld humora Bobby Brown filozófus Bos­tonban majdnem négyórás elő­adást tartott. Beszédének tár­gya „A hallgatás” volt. A republikánus elnökjelölt­ségre pályázó Richard Nixon ilyen kijelentésekkel szóra­koztatja választóit: „Kérem, siessenek gyorsan a sütemény­nyel, a Johnson-féle árak mellett lehet, hogy ez volt az utolsó vacsorájuk.” Hat fiatal asszony a londoni repülőtéren ismerőseire várt, amikor egy ismeretlen férfi egymás után a nyakukba bo­rult, és lelkesen összecsókolta őket. Indoklása: „A tavasz az oka!” Érdekes módon a fiatalasz- szonyok kivétel nélkül elfo­gadták ezt a mélyenszántó in­dokolást Milano utcáin láttunk egy ősrégi Fiat-kocsit — alaposan össze volt törve és éppen hogy össze tudták eszkábálni —, amelyre gondos gazdája hátul táblát akasztott ezzel a fel­irattal: „Vigyázat! 12 közle­kedési balesetből győztesként kerültem ki.” ! Pardon — Az a baj, hogy sok itt a huligán és nincs ellenük semmi intézkedési — Hát azért nem mindenki huligán, aki..” — Dehogynem! Csak nézd meg őket! A kopott nadrágoso- kat, a hosszú hajúnkat, akikkel tele van az utcai Csak nézd meg jobban őket, kik azok, mit csinálnak, mivel foglalkoznak, hogyan töltik az idejüket! Akkor majd nem fogod a pártjukat. — Nem fogom éti most sem, csak az a véleményem, hogy ha valamelyik tizenéves felvesz egy farmert, azért még nem kell rögtön a rendőrséget hívni. — Én viszont meglett családapa vagyok, tudom, mi a gye­reknevelés, és nem engedek egy fikarcnyit sem az elveimből. No, tessék! Nézz csak oda! Látod? — Mit? — öt-hat srác farmerben! Ott, előttünk az utcán! — Látom. Beszélgetnek. — Beszélgetnek, igen. Így Is mondhatjuk. De vajon miről? Eri, öregem, már most legszívesebben csak szólnék a rendőr­nek, és gyerünk befele a társasággal! Hadd... hé! Jóska! Hát te is itt vagy? — Igen, apu. Miért? — No, „apu”, szóljunk a rendőröknek? (Pt) Miskolcon, egy épülő bér­ház szomszédságában álltunk meg és várakoztunk gépko­csinkkal. Szokatlanul csen­des volt az építkezés. A kora­délutáni, álmosító melegben alig egy-két embert láttunk az állványokon. Ám egyszer­re, mint valami varázsütésre, hirtelen megbolydult a mun­kahely. A varázsütés pedig ez volt: Valaki a ma. . gasban elkiál- 1 tóttá magát: — Itt van a [kocsi a köz­■ pontból! ’ Egy perc sem múlott el és ! egészen mást ■ mutatott a szomszédunkban a világ ké­pe, mint azelőtt. Tízesével kerültek elő valahonnan az emberek, a levegő megtelt emberi kiáltásokkal, a mun­ka zajával: — Hadd jöjjön az a tégla! — Vedd fel a védősisakot! — Deszkát ide, minél töb­bet! — Ne álljunk a daru alá! Nyikorogva lódult fel-le a teherlift, téglák éles koppa- • tiása osztotta másodpercekre az időt, kopácsolás hangzott ■ a magasból. Néhány perccel [ ezelőtt nem gondoltam volna még, hogy ennyi embert ta­■ karnak a vakolatlan falak. Mint a megbolygatott méh­kas, olyan lett egyik percről a másikra az építkezés, a csendes semmittevést han­gos, lázas munka váltotta fel. Gondolom, nem kapcsolt mindjárt mindenki, hiszen ilyen szóváltás is elhangzott: Egy álmos hang: — Mi az isten történt ve­led? Mit kiabálsz? Egy izgatott hang: — Nem látod, te mafla? Itt a kocsi a központból! Az álmos: — Biztos? Az izgatott: Kocsi a kizpeiÉsóI * ♦ — Persze. Ketten is ülnek benne. Az álmos: — Ja ... És az álmos hang gazdája szintén beállt a munkába. Még néhány percig vára­koztunk, aztán lassan elin­dultunk. Hirtelen elcsendese­dett az építkezés. Lent. a föl­dön a kerítés fölé nyújtották fejüket az emberek, fent pe­dig az állások korlátjára kö­nyökölve néztek távolodó ko­csink után. dolgoztak-e Nem tudom, ezután? O. J. Diósgyőri vasas ifjúmunhás napok Gazdag Vll-program a diósgyőri nagyüzeme: ben Először, s az idén a IX. VIT jegyében rendezi meg a Lenin Kohászati Művek és a Diós­győri Gépgyár KlSZ-bizott- sága a diósgyőri vasas ifjú­munkás napokat. A több hé­ten át tartó ünnepségsorozat, amely augusztus 20-án tetőző- dik, csütörtökön este, az LKM ifjúsági klubjában közös ha­tárőr—kohász VIT-vetélkedő­vel vette kezdetét A BM Ha­tárőrség miskolci alakulatának és az LKM KISZ fiataljainak vetélkedőin élvezetes, színvo­nalas versenyt vívtak Ki tud többet Bulgáriáról? cím alatt, s a legjobbakat a KlSZ-bizott- ságok értékes jutalomban (első díj 2 hetes ingyenes nógrád- veröcei üdülés volt) részesí­tette. Mindenféle házasság; o Kés/,ül xi új litográfia. teremü1 szolgáló szobájának falain litográfiák, korábban megismert alkotásainak motí­vumai. sok-sok levél, sarokban festőállvány, rézkarchoz való nyomógép, a litográfiához szükséges kőlapok, és néhány pl okát. Egy alacsony székfélén k'lap, rajta egy új litográfia első néhány vb-.»'a rajzolódik Pető János zsírkrétája nyo­mán. •— A főiskola zajló élete után sr ’’■ntlan lehetett a mezőkö­vesdi élet, főleg pedig a kép­zőművészeti élet állóvizszerü- séga. Hogyan szokott vissza az itthoni élethez? — Valóban szokatlan volt a ff'. kóla után Mezőkövesd. El­ső bemutatkozásomat sok vita fogadta, találkoztam értetlen­séggel is, de szívesen vitáz­tam. A képzőművészeti élet valóban stngnálónak látszik Mezőkövesden, bár egykori ta- ná'-omra, Dala Józsefre, mint aki velem egvütt több művészt elír h'tott pólyájára, most is csak tisztelettel tudok gondol­(Szabados György felvétele) mányozok. Szoros a progra­mom így nagyon, de ezen az úton tudom ez idő szerint tar­tani a kapcsolatot a szűk kör­nyezeten túli élettel. Derko­vits-ösztöndíjas vagyok, közel két évem még van az ösztön­díjas időszakból. De már most arra a tárlatra készülök, amin az ösztöndíjas-időszak munkáját akarom bemutatni. Most a kecskeméti művészte­lepre készülök hosszabb időre, jól érzem ott magam, szeretek ott alkotni. A litográfiái munka, a kőle­mezre dolgozás ma már vi­szonylag kevesek által művelt grafikai műfaj. Pető János a festészet után jutott el a li­tográfiához, ezt választotta ál­landó kifejezési formájának, ebben mélyedt el leginkább. Valamit nagyon intenzíven kell csinálni, — mondja, mikor er­ről beszélgetünk, S bevallja azt is, hogy sokszor sajnálja, amikor a sokszorosítás korlá­tozottsága miatt, egyik-másik munkától el kell búcsúznia, azaz le kell csiszolnia a kőie­j házasság, eddigi is- méreteim szerint, olyasféle állapot, amelyben két különnemű ember hatósági jóváhagyás­sal és nyilvántartással sze­reti egymást, vagy lega­lábbis valamikor azt mond­ta, hogy szereti miértis kapcsolatukat házasságnak tekinti a törvény és a köz­vélemény. Persze, a család­jog megfogalmazása szerint a házasságról sokkal többet cl lehetne mondani, meg a joghallgatóktól is többet kérnek számon c témából az egyetemi szigorlatokon, de most elégedjünk meg azzal, hogy van jó házas­ság. meg van kevésbé jó, sőt egészen rossz is. Meg van aztán érdekházasság, akad formális házasság, ami az előbbinek egyik faj­tája, sőt a második világ­háború idején volt távhá­zasság is, afféle háborús pótszer, mint a szójakol- bász. Persze az sem volt az igazi, jóformán csak arra kellett, hogy neve legyen a gyereknek, a házasság leg­fontosabb elemei, például a két különnemű fél egyiltt- j élése, hiányoztak belőle. E kis eszmefuttatást ko­rántsem a kánikulával kap­csolatos gyakori légnyomás- változás váltotta ki, hanem egy híradás, amelyben egyik neves sportolónkat mutatták be, s ' életrajzi adatai között azt is meg­említették, hogy sporthá­zasságot kötött. A házasság fogalmát már az előbb úgy nagyjából tisz­táztuk. A sport már nem is szorul ilyen elemzésre. A sportról mindenki mindent tud, sőt mindent mindenki­nél jobban tud. Mert van ugye sportpálya. Az is két­féle. Az egyik, amelyiken sportolni szoktak néhányan, mások meg kellő obulusok ellenében azt üvöltve néz­hetik, a másik sportpálya pedig az, amelyikre nálunk kizárólag amatőr alapon, de fő kereseti forrásként lépni szoktak azok a spor­tolók. akiket érdemes meg­nézni a szó szoros értelmé­ben vett sportpályákon. Az­tán van sportújság, meg sportsapka, sőt sporting és sportnadrág is. Ezeket több­nyire olyanok hordják, akiknek sport-tevékenysége ezzel teljesen ki is merül. No még van sportrajongó is, aki szereti nézni, ha más sportol. Ennyit a sportról. Miután a házasság és a sport fogalmát meghatá­roztuk, szinte gyermekded egyszerűségű feladványnak látszik a sportházasság kö­rülírása. A két fogalom jel­legéből arra kell követlcez- tetnünk, hogy azok össze­vonása olyan kapcsolatot takar, amelyben a két kü­lönnemű részvevő azért lép házasságra, hogy valamely, sportot együtt művelje. Vagy mint van sportkerék­pározás, amely nem tévesz­tendő össze a kerékpáron történő munkábajárással, tehát nem azért kerékpá­roznak, hogy valahová el­jussanak. hanem annak bi­zonyítására. hogy jól kerék­pároznak, úgy ez a sport­házasság is nem azért köt­tetett. hogy két egymáshoz vonzódó embert összekös­sön, hanem azért, hogy bizonyítást nyerjen, misze­rint a szereplők jól tudnak házasodni. Csak úgy sport­ból. ■m m ég sok minden cszem- LtI *’e j'hoH, ennek kap­csán, de egy sport­ban járatos barátom felvi­lágosított, hogy a sporthá­zasság tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy sportoló sportolóval köt házasságot, s él a továbbiakban úgy, mint más ember. Mint pél­dául két közgazdász, két bérelszámoló, vagy két he­gesztő ... Érdekes, főköny- velőházasságról még soha­sem hallottam beszélni. (benedek) A napokban veszi kezdetét a VIT jelvényszerző versenye­ken belül lebonyolításra kerülő kispályás labdarúgó torna, amelyet asztalitenisz verseny, kerékpártúra, csillagtúra, atlé­tikai verseny, motoros túra, valamint lövész- és akadály- verseny követ. Előreláthatólag augusztus S-án kerül sor a két diósgyőri nagyüzem fiataljainak közös VIT-báljára a vasgyári Sza­badságkertben, ahol tánc ver­senyt. zenekari parádét és né­pek zenéi és táncai bemutatót is rendeznek. A szófiai IX. Világifjúsági Találkozó jelentőségéről mind­két gyárban ünnepi KISZ taggyűléseken emlékeznek meg a fiatalok. A VIT befejez­tével pedig a diósgyőri VIT- küldöttek élménybeszámolókat tartanak majd az üzemekben. Sor kerül szakmai rendezvé­nyekre is: VIT-műszakokat tartanak és a Ki minek mes­tere? versenyen belül a leg­jobb villanyszerelők és gyors­gépírók mérik össze tudásu­kat. A VIT nyitónapján klub­esteken vesznek részt a diós­győri fiatalok. A diósgyőri vasas ifjúmun­kás napok az augusztus 20-i alkotmánynapi ünnepségen csúcsosodnak majd ki, ame­lyet a diósgvőri nagyüzemek dolgozói részére — a felsőbb párt-, KISZ- és tanácsi szer­vekkel közösen — a diósgyőri várban és a diósgvőri strand területén rendez a két vállalat KISZ-bizottsága. Ez a program is élvezetes műsort igér. lesz zenés éb­resztő is, majd a diósgvőri várudvaron korhű jelmezek­ben történelmi .sakkjáték, s az egykori udvartartás bemuta­tása. Ezenkívül különböző versenyeket, polbest-vetélke- dőt, s a IX. VIT-tel kapcso­latban dupla, vagy semmi já­tékot rendeznek. A diósgvőri strand medencéjében szalon­tánc bemutatóra és versenyre kerül sor. Ugyancsak a vár­ban rendezik meg azt a kon­certet. amelynek során Bar­tók: A kékszakállú herceg vára című művét is bemutat­ják. Este reflektor fém-ben mű- remi lő bemutatót bonyolíta­nak le. majd végül a vár­udvaron — bizonvára minden részvevő nagy örömére — ökörsütésre kerül sor. — Tiniket — „Figyelni kell a

Next

/
Thumbnails
Contents