Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

fasärnap, 106*. május S. ffS?ARMARTAKORS7AO EGÉSZSÉG VÉDELMI TANÁCSOK iiiiiiiMiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiii Legyen fektetőnknek kellemes Ma S ok ember kellemetlen szájszagának okáról kér­dez: fogorvosát, amely­nek illata gyakran pszichés za­varokat váll ki, A szájbűz leg­többször valamilyen betegség nek a jele. Általában nem jár fájdalommal, rendszerint az illető nem is tud róla, környe­zete számára azonban annál kellemetlenebb. Ez különösen a 'beszélgetéseknél érezhető. Előidéző oka. ápolatlan és szuvas fogazat, rossz tömések, koronák, hídtestek alatt meg­rekedt és bomló ételmaradé- ko... nem megfelelően tisztított műfogsor, a fogíny, a szájnyál­kahártya és a nyelv kóros el­vül '.ozásai. Szájszag eredhet távoli szer­vekből is, így az orrnak és mell ék üregeinek, valamint a nyelőcső, a gyomor, a légcső és a tüdő betegségeiből. A dif- téria édeskés, vagy a cukor- betegség aeeton szaga diag- noszlikus jelentőségű. Az ezek­ből eredő szájbűz gyógyítása az előidéző ok felderítésével és Gyógyításával történik. A szájápolás fontosságát már nagyon régen felismerték. 4000 évvel ezelőtt már az egyipto­miaknál is használtak gyógy- füyekből készült szájvizet, de már ők is tudták, hogy ez csak az alapbetegség gyógyításával «gyidejűleg eredményes. A zsi­dóit, az indusok és a mohame­dánok a vallásos szertartások egyik részévé avatták a száj­ápolást. A régi rómaiak már fogporokat is használtak, sőt, az jelökelő római asszonyok a reggeli szájmosásra fiúgyer­mekek vizeletét használták. Az Uyen szélsőséges szokásnál sok­kal higiénikusabb volt a köz­nép körében az egyszerű víz használata, a fogaknak és az ínyeknek a kéz mutatóujjával •. ..történő dörzsölése. Európában a középkorban Taszonruhát használtak a fo­gak tisztítására és aromás, illő olajokkal öblitették szájukat. Általában azonban a fogak kö­ré. ! vagy szuvas fogakba szo­rult ételmaradékok eltávolítá­sára — a kéz körmétől a nyúl- esonton keresztül a késhegyig — ! mindent felhasználták. A reneszánsz az étkezés új •zokásalt és módszereit alakí­totta ki. IV. Henrik udvarában • kanál, a kcs, a villa hasz­nálatos volt, s az étkezések dián felszolgált gyümölcsbe fogpiszkálót szúrtak. (Vendég­látóiparunk feleleveníthetné ezt a régi, hasznos szokást!) A maihoz hasonló formájú fogkefét először Kíná­ban használták 1500 kö­rül. Indiában sokan még ma is a fügefa ágával dörzsölik fo­gaikat, mivel a mohamedán vallás tiltja a disznósertéből készült fogkefe használatát. Reméljük, hogy a műanyag- sertéjű fogkefe használatát ilyen tilalom már nem akadá­lyozza. Bár az utóbbi, ke­ménységénél fogva, nemcsak a száj lágy részeit sértheti meg. hanem a fogzománcot is káro­sítja. Hazánkban, bár népgazdasá­gunk nagy fáradsággal és anyagi ráfordítással küzd a fogszuvasodás és annak kö­vetkezményes betegségei ellen, a felmérések szerint, lakossá­gunk nagy része ezt nem ér­tékeli megfelelően. Ezt bizo­nyítja az is, hogy az általunk megkérdezett betegek közül csak minden hatodiknak van saját fogkeféje. Vajon ezek a betegek is használják-e rend­szeresen fogkeféjüket? Beszélgetéseink során kide­rült, hogy sokan nem tudják, mikor és hogyan mossák fo­gaikat. Az ideális az lenne, ha minden étkezés után fogat moshatnánk. Ez természetesen megoldhatatlan probléma: de az már nem, hogy étkezés után gyümölcsöt fogyasszunk, vagy rágógumit rágjunk, amely rá­gás közben letisztítja a fogak­ra rakódott ételpépet. Leglényegesebb a lefekvés előtti, módszeres togmosás. Ez azonban ne a filmekben látot­tak alapján történjék. Gon­doljunk a hajíésű fokaira. Ha csak mindkét felületét kefél­jük vízszintesen, még nem lesz tiszta. A szennyeződést csak akkor tudjuk teljesen eltávolí­tani, ha fokaival párhuzamos irányban is tisztítjuk fésűn­ket. így van ez fogazatunknál is. A togközöket türelmes gonddal kell tisztítani, és csak azután keféljük fogaink rágó, külső és belső felületeit. A reg­geli zés utáni fogmosás szüksé­gességét indokolja az ételma­radékok eltávolításán túlme­nően az is. hogy alvás közben a szájban nyálpangás van, a nyálkahártyából hámsejtek tö­ködnek le. amely kellemetlen­né teszi leheletünket. Az ideális az lenne, ha már há­roméves korától mindenki rendszeresen ápolná fogait, száját. Ebben egy kicsit segít­hetnének kereskedelmi szer­veink is, hg a fogkefe, a fog­krém és a szájvizek árát lé­nyegesen csökkentenék. Félelemérzetből eredően so­kan nem keresik fel fogorvo­sukat, hanem ön gyógyítók lesz­nek. Az öngyógyítás leggyako­ribb módszere a különféle illő anyagokat tartalmazó szájöb­lítők használata Ez a gyógy­mód csak nagyon tüneti, és rö­vid segítséget nyújt. A féle­lemérzetben van is valami ve­lünk született, megmagyaráz­hatatlan furcsaság. Kit ne fog­na el a szorongó izzadság, ha például csak egy fogeltávolí­tást kell „elszenvednie”?! Sok beteg foghúzás előtt — időhú­zásból is — izgatottan mesé­li: „tessék elhinni, doktor úr, inkább a vakbelemet vágnák ki..Igazat is adok nekik, mert abból csak egy van, de fogból 32, és ha ehhez vesszük a tejfogazatot, akkor ez a szám ijesztően magasra emel­kedik. Nem beszélve azokról, akiknek még szám feletti fo­gaik is vannak. A félelemér­zetet meg kell előznünk, le kell küzdenünk, bíznunk kell jól képzett fogorvosainkban, mert csak így vehetjük elejét egy még nehezebben gyógyít­ható körfolyamatnak. Ha a kedves olvasó elhatá­rozásra jut, és elfogadja taná­csaimat, kérem, először keres­se fel a területileg illetékes fo­gászati szakrendelést. Távolí­tássá el fogköveit, töméssé meg szuvas fogait, pótoltassa : az esetleges hiányokat, vétesse j magát folyamatos gondozásba. A következetesen tisztán | tartott száj életünk egyik | apró örömét eredménye- ; zi. Ettől ne fosszuk meg cm- j bertársainkát sem, mert csak \ a rendszeresen ápolt foguzatú és szájú embernek nincs kelle- j metlen lehelete. Mint ahogy a költő, Babits Mihály mondja \ Salamon király nyomán: „méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes: fogaid mint most fürösztött [tiszta, hófehér juhocskák; ajakad 'tömjenes.” I l>r. Fcclor József fogszakorvos j . , I, 1 avaszi szemle a Balaton körül Az Országos Idegenforgalmi Tanács kétnapos körutazáson mutatta be a szaksajtó képviselőinek a Velencei-tó és a Balaton mentén épített, illetve épülő létesítményeit. At IBtlST (H attínhmznl a hnlaíonflirrdi Annabclla-szálln előli 9 Humoros apróságok Egy angol lelkész, aki va lamelyik skót nemesi birtokon vendégeskedett, a reggelinél elmondta, hogy az előző éjjel meglátogatta a kastély kísér- tete. „De nem soká zavart az el- alváshan — mesélte a lelkész. — Amikor ugyanis eg}’ kisebb adományt kértem tőle egyház- községem részére, villámgyor­san lelépett.” □ Egy orvostanhallgató az egyetem könyvtárában anató­mia tankönyvek között keres­gélt. Amikor már két tucat­nyit összegyűjtött, megkérdi a könyvtárost: „Ezek a könyvek mind legalább tízévesek! Hát nincs itt valami újabb anató­miai mű?” „Fiatal barátom — feleii az ősz könyvtáros —, amennyiben értesüléseim megbízhatóak, az utóbbi tíz esztendőben az em­beri testhez nem csatoltak újabb részeket.” □ Péter megint gyenge házi­feladatot írt. A tanítónő fi­gyelmezteti: „Péter, jó volna, ha az édesapád segítene ne­ked. hiszen ő ismert újság­író.” „A papa nem akar többé segíteni — mondja Péter —. mert tanító néni legutóbb 1-est adott neki.” □ Az egyik francia újságban a következő hirdetés jelent meg: „Középkorú, erős. mogorva és teljesen megközelíthetetlen férfit keresünk biztosító tár­saságunk panaszosztályára.” □ A rendőr: Miért nincs a ko­csiján számtábla? Autós: Mert felismerem anélkül is. « * * * Feljött a Balázs, körülnézett o lakásban, aztán fel­csillant a szeme. — Mi az. új televíziót vettetek? No, nézzük. Bekapcsolta a készüléket, forgatta a gombokat, máji. szórakozottan végigtapogatta zsebeit. — Ejnye jegyezte meg lemondóan. — Nines mi lant a csavar húzóm. Kicsit igazítani kellene a hanga láson, s olyan képetek lenne! Egyszer már szétszedte a magnómat egy törött per géjű bicskával. Nem történt ugyan semmi baj. cm;' az összerakásnál egy alkatrésznek nem tala'; n hrn-- ' de szerencsére, a Gelka egy százasért megtalálta. — No, nem baj — fűz­te tovább Balázs. Fei­nte gyei; a tetőre! Este tízig szerelt. Ad­dig elmulasztottam egy krimit, majd a. további műsort is. mert az an- 1ennabeállilás eredmé­nyeként valahol eltűnt a kép. Másnap szóvá- tettem a dolgot egyik barátom­nak. — Sebaj — i'Crt a vallómra. — Majd én beállítom az antennádat. .4 tetőn tartott helyszíni szemle eredményeként kö­zölte velem, hogy vegyek még harmincöt méter vezeté­két, mert szerinte az antenna rossz helyen van. n mel­lette levő beárnyékolja az adót. Aztán jött Silíp. és kiröhögött. — Minek neked a tetőantenna, akinek ilyen remek, erkélye van? Lehozzuk ide az egészet, s neked lesz messze környéken a legjobb képed. Amikor Pestet bekapcsoltam, azt hittem, reszeg va­gyok. mert mindent megkettözve láttam a. képernyőn. Aztán jött Kovács, visszaszerelte az antennát a te­tőre. s azt mondta: reflektort kell ra venni, de ha nincs momentán pénzem, ö szívesen meg is bütyköli. Szerencsére, jött a Filip, aki a reflektort leszúrta az antennáról. — Nem ez kell ide. komám, három elemmel m-p- toldjuk, s te azzal büszkélkedhetsz, hogy az egesz or­szágban a te tévéd hozza a legszebb képet Nagy baj nem történt, mert beállított a nénikén!. akinek ugyan nincs tevéje, de azt mondta, ö maid megmutatja, hogyan kell beállítani egy nyamvadt an­tennát. Ekkor már mindennapos voltam az ideggyógyászati szakrendelésen. Jött a Salakovics, akire szerelés köz­ben rádőlt az antennarúd. Ennek nagyon örült, mert így kiírathatta magát egy hétre. ...és végül jött két mentős, akikről azt hittem, szin­tén az antennámat akarják beállítani, de kiderül?. egé­szen más okból tették tiszteletüket. A főorvos szerint viszont mér szénen javul az álla­potom csak akkor kezdődik nálam a bezsongas he. a:1 a szót hallom, hogy antenna. 3a!oghy Zoltán «ra»®?«/ Antenna J. I\) ikolezkij; „Az utolsó szó mindig az enyém!" (Feleségem gyakori mondása) lliHinrl a feleségem fel­lU'L.M hívta a „PON­TOS IDÖ”-t. A kagylót az idős ROBOT vette fel. Min­den kérdés nélkül tudta, mi a tennivalója. — Tíz óra két perc — mond­ta. — Az lehetetlen! — kiál­lóit a a feleségem. — Lehetet­len, hogy az én órám ennyire siessen! — Tíz óra két perc — is­mételte a ROBOT. — Nem igaz! Az en Volgám már két éve percnyi pontos­sággal jár. Azt hiszem, magá­nál lesz valami baj. — Még egyszer mondom: tíz óra három perc — erősítő­dön kissé ingerülten a RO­BOT — Csak ne panaszkodjon!... Képzeld, valami konzervdo- bozféle mer engem leckéztet­ni — mondta a feleségem, miközben feléin fordult. — Mit szólsz ehhez? Mivel nekem ez az egesz dolog fölöttébb tetszett, egy kukkot sem szóltam. — Pardon! — szólalt meg ismét a ROBOT —, ha ön annyira biztos az órájában, mi a csodának kérdezősködik? Feleségem a logikus dolgok­tól általában mindig dühbe gurult, hogyne lett volna hát mérges most. amikor egy auto­mata lett fel neki egy valói­ban magától értetődő kérdést. — Idollal Igasson! — kiáltot­ta a kagylóba —, maga eg}' szerencséi lm, agy nélküli ma­sina! Mit képzel magáról?! Tévedni emberi dolog, de ma­gának meg különösképpen! — Amióta csak létezem, munkám miatt még sohasem kaptam egvetlen figyelmezte­tési sem. Ami pedig az „agy. nélküliségemet” illeti — ön nagyon-nagyon téved. Mert ha nem tudná, nékem elekt­ronikus agyam van. És — hogy tovább menjek — az ön­nel folytatott beszélgetésből okulva megengedhetem ma­gamnak azt a következtetést, hogy az én agyam sok min­denben felülmúlja az önét. — Te jó ég! Miket beszél??! — Először is: ön nem tud logikusan gondolkodni. Má­sodszor: szemtelen. Csak úgy repesett a szivem az örömtől. A ROBOT ponto­san azt mondta, amit én gon­doltam feleségemről, csakhogy én nem mertem mindezeket tudomására hozni. Itt két szilárd jellem talál­kozott. S míg azon töpreng tem, vajon most kit is illet majd az utolsó szó. rettenetesen csodálkoztam, hogy tulajdon­képpen miért is nem .pattan na.k szikrák a telefonkagyló­ból. — Biztosillialoiu — sziszegte a feleségem —. hogy a maga agya teljesen berozs­dásodott. s jó lesz, ha minél | előbb megkenegeti - egy kis j petróleummal. — Bocsánat, de a kijelenté­seiből arra merek következ­tetni, hogy maga nagyon tu­datlan. A kibernetikának sem­mi köze a petróleumhoz. Sze­rintem ön azért provokálta ezt az egész beszélgetést, hogy kihozzon a sodromból. De fe­lőlem erőlködhet, én kikezd­hetetlen vagyok. Drótból van­nak az idegeim! — Most már az tan igazán elég! Hány óra? — Pontosan tizenegy. — Megőrülök! — kiáltotta feleségem, s dühösen lecsapta a kagylót. Majd rám nézett, és oktatva mondta: — Tanulhat nál ebből a beszélgetésből! F.z egy igaz! férfi, még akkor is. ha ROBOT. Nem olyannyim, nvám. mint te' Szerencsére nem tudta foly­tatni. mert rájött. hog> elké­sik. a munkából. Amikor nagy csatlanással bevágódott mö­götte az ajtó. felhívtam a „PONTOS IDŐ" főnökét: — köszönet “J-, sóhajtott a főnök. — O. ha tudná! O volt a legprecízebb, a legmegbízhatóbb munkatár­sunk. — Bocsánat, de miért csak „volt”? Hiszen éppen most beszélt a feleségemmel! — Igen. Es éppen emiatt ke­rült general javításra . . limaié Rozália fordítása MORZSÁK; Két barát több puhái ital elfogyasztása után az áltat* kertben megállt az oroszlán ketrece elolt. Az oroszlán dü­höngöm kezdett — Gyerünk innen, nem iél- szik nekem az a dolog — i mondja az egyik. — Te csak menj — feleli a i másik —. ért itt maradok es tovább nézem a filmet □ Velencében a kővetkező hir­detést lehet olvasni: Román - ! tfkus utazást, ajánlunk éN/nka gondolán. Azok a párét .•■■•a!-. 60 évnél idősebbek ;. , ! bél 23 százalék engedmény . kannak.” Feleségem és a robotember

Next

/
Thumbnails
Contents