Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
Csütörtök, 196S. április 4. északmagyarorszag 9 Belépés csak nőknek! A MÁV Vörösmarty Műve- [ órai tea és egyéb rendezvé- löd esi Otthonban mindennap | nyék tarkítják az otthon héttalálhat valami .érdekeset, a teöznapjait. Hetenként négy bevetődé idegen. Ifjúsági ! nap a nőké. Ilyenkor ül össze klubdélután, sakkverseny, öt-1 az asszonyok klubja. Társasjátékokkal, beszélgetéssé, hasznos tudnivalókról szóló előadásokkal töltik el szabad idejüket. Please, m Sodawasser! ELŐZMÉNY Egy hazai vendéglátóipari üzemegységben (azelőtt: kocsma, vendéglő, étterem, resti). Egy pohár szódavizet kértem. I A főpincér végigmért, és né- I hány kérdést tett fel nekem. őszinte feleleteket várok — I mondta. , — Mi jellemzi mai gazda| sági életünket, nos? I — Az új mechanizmus — vágtam rá. — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből fakadó bevételből. — Mi jobb: a Chandon pezsgő, a tokaji szamorodni, vagy a szódavíz? — Embere válogatja. £n szódavizet kérek. — Becsületes magyar embernek tartja Ön magát? — Igen, azt hiszem. — Téved, kedves vendég. Ön fúrja az új mechanizmust. Kitámolyogtam a vendéglátóipari üzemegységből. VALLOMÁS Nem szeretem az „a" betűvel kezdődő szeszes italokat, tehát a bort, a sört, a pálinßarätsägos kuglimérkőzés az egyik asztalnál Foto: Szabados György Szimpátia Doliányfermcsztcsi tanácskozás A közelmúltban dohány termesztési tanácskozást rendezett Nyíregyházán a Magyar Dohányipar és a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Gyár. A tanácskozáson, amelyen megyénk több szakembere, dohánytermesztő gazdaságának képviselője is részt vett, a dohánytermelés gazdaságosságával kapcsolatos kérdések szerepéitek napirenden. A dohányipar vezetői tanácsolták a termelőknek, hogy kapcsolódjanak be a gyártást előkészítő munkába, mert ezzel megkétszerezhetik holdankénti bevételüket kát, a gint, a pezsgőt és a többit. Nem tehetek róla, ab- sztinens vagyok. Arról sem tehetek, hogy a költészet és a vendéglátóipar futó találkozásából olyan nézet született, miszerint „bort iszik a magyar, nem pediglen vizet”. Aha, ezért nem lehetek én becsületes magyar ember. Hát persze, az én szomjamat — vesztemre — csak a szódavíz oltja. Hm ... ha én előre megsejtem ezt a konfliktust, már zsenge koromban dehogyis anyatejet, inkább anyaszeszt szürcsöltem volna. De nem voltam előrelátó. KÉTFEJŰ BORJÚ Gondolom, nehéz lehet kétfejű borjúnak lenni. Az emberek minduntalan rácsodálkoznak. Biztosíthatom a kétfejű borjakat, az én helyzetem sem sokkal könnyebb, mivel szódavízivó vagyok. Ha én egy pohár szódát kérek a pincértől, ő alig akar hinni a fülének. Tüzetesen szemügyre vesz. alkalmasint még ki is kérdez, mint fentebb láttuk, és megállapítja, hogy fúrom a mechanizmust. Országos legelőgazdálkodás! és kertészeti bemutatók A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiállítási irodája az érdekelt szervek közreműködésével az idén is megrendezi az országos legelőgazdálkodási és kertészeti bemutatókat. Ezeken a bemutatókon többek között foglalkoznak az egyes termelési ágak bevezetésére ajánlott termesztési, betakarítási, kezelési, csomagolási és féldolgozási módszerekkel, valamint ezek eszközeinek ismertetésével. A júniusban, júliusban, szeptemberben és októberben sorra kerülő bemutatókra a jelentkezési lapokat már megküldték a termelőszövetkezeteknek, s mivel a jelentkezés határideje hamarosan lejár, a bemutatók jobb előkészítése végett helyes, ha termelőszövetkezeteink mielőbb elküldik válaszukat. 2 százalék a szolidaritási alap javára Minapi termelési tanácskozásukon a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat szerelőipari főépítésvezetőségének dolgozói elhatározták, hogy egyhavi fizetésük 2 százalékát a vietnami nép megsegítésére ajamjaK tel, es elküldik a szolidaritási alap javára. Ez alkalommal került sor a főépítésvezetőségnél 29 szocialista brigád cím odaítélésére ix Említettük Jucikának, hogy bizonyos Lili kisasszony nevű színművésznőhöz vagyunk hivatalosak vacsorára. — Ismerem — kiáltott fel Juci. — Bűbájos, csinos, jól üevelt, tapintatos lány. Találkoztam vele néha társaságban. , ~~ Csakugyan jó benyomást ®sz mondta Kornél. Nagyon szeretem és be- _ jCm — jelentette ki Jucika. I gazán fájt a szívem, ami- or legutóbb azt a zrit csinálta asztallal. Egy ilyen kulturált lány. ~~ Milyen asztallal? — kérdezték. A Bristolban — rnagya- lazta Juci. .'“■Részegen felmászott az t- ?ta*ra> táncolni próbált, ki- . .. r<>sszul lett, elég gusztus- .• ,an volt a dolog. Különben éktelen epizód az egész, árosak Emilék vacsoráján. ■iíTT ött Is berúgott? — érdeklőit Kovács úr. ““ Dehogy! — tiltakozott Ju- • Különben is, hogy be- íi u egy ßnom úri nőről? Li- j ’ "a akarja, akár két óra osszat sem iszik egy cseppet ■Ohi. Arról van szó; hogy esté- .p ruhában jött, és egy kicsit ' ^szenevettek a háta mögött, j. ulönben aztán Modiglianiról ©zdett beszélni, és erre min- vai :1 me§feledkezett a ruhá- ° ■ Nem tudom, miért gondol- J> hogy zeneszerző. De csöp- < sonn bánta az egészet. Nagyon szelíd természetű mondta Kornél. ■ Az bizony — mondta Juki imponál nekem! Bé7? természet, egy nyomorékéi igazán tiszteletreméltó. .■ T" Lilinek hiányzik val'ami- Je. .— csodálkozott Elemér, r- Hogy képzeled? — háboßegyal járói a oagyvilágba Misid jobbam szélesíti piacát a sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövetkezet. Egyre többet exportál Kanadába, Angliába, Svédországba, Csehszlovákiába, Ausztriába, á Szovjetunióba és az NDK-ba. ^ szövetkezet termékei mindenütt nagy népszerűségnek 'örvendenek. A legszebb, a legizgalmasabb pillanat B ecsülettel helytálltak... Harmincharmincöt év szolgálat után.... A munikáshétköznapokat most a pihenés váltja fel... A búcsúzás szimbolikus, hiszen önök előtt nyitva hagyjuk a fűtőház kapuját. Jöjjenek, segítsenek továbbra is! Csöndesen, kicsit ünnepélyesen, kicsit szívrehatóan csordogálnak a köszöntő szavalt. Farkas Ferenc mozdony- vezetőnek, Knep Máténak, Illés ' Károly asztalosnak, Gáspár Gyula marósnak, Borbély Barnádé takarítónőnek és a többieknek, negyven embernek szól, akik 3—4 évtizedes szolgálat után az elmúlt hetekben, hónapokban kezdték meg a nyugdíjas életet és akiket a fűtőház, illetve a vasúti csomópont vezetői most köszönteinek. Megfáradt, s összetört emberek? Dehogy. A hivatalos rész alig zárul, az örökifjú Vidák János a mikrofon előtt áll. Operett- és modem tánc- dalokat énekel. Vidák János elvtárs régi vasutas generáció tagja. — Apám, nagyapám is vasutas volt. Nekem is ez volt minden vágyam. Harmincegy évet „húztam le” a miskolci fűtőházban. Beteg sohasem voltam. Betelt, elmentem. Azaz, 45-ös párttag és jelenleg is pártvezetőségi tag vagyok. Aktív. A feleségem mondogatja is. kár volt neked nyugdíjazhatnod magad, hiszen többet vagy a fűtőházban, mint eddig. Valahogy így van Farkas Ferenc is. — Itt lakom a közelben. Könnyebb a lelkemnek, ha a fűtőházon át megyek haza. Figyelem a mozdonyokat, s ha egy fék tuskó rosszul van beállítva, legszívesebben odamennék segíteni, de hát félek, hogy a fejemhez csapják: mi közöm hozzá. Farkas, mint annyi mozdonyvezető, gépkezelő, hivatásnak tekintette szakmáját. — Aki erre a pályára lép, annak el kell tudni búcsúznia a családtól, az italtól, mindig készen kell állni a szolgálatra. S kicsit nehéz ebből kiszakadni. A múltkor éjjel hirtelen felriadtam. Mi az, jön az értesítés? Aztán rájöttem, hogy engem már nem zavarnak többé. Mire emlékszik legszívesebben. mi adott legnagyobb örömet7 Az, amikor a második világháború után rendbeszedték a vasutat, s először végigróboghatott Hatvanig. A legdrámaibb pillanat? — Nyíregyházáról jöttünk a személlyel. Elhagyjuk Tárcáit, a nagy ívben járunk. Valami megragadja figyelmemet. Nézd már, mondom Nagy Jóskának, kutya lenne ott a sínek között? Nem, ember! De nem mozdul, nem megy el. Miért? Vagy hetvennel kevertünk. Nem tagadom, a rémülettől a torkomban éreztem a szívemet. Mi lesz, ha nem sikerül megállni, és... Nyolc méterre torpant meg a gép. Egy anya, derekára kötött gyerekével. Ügy kellett letépni karját a sínek- ről. A férje részeges, pokollá tette életüket, s azt mondta, nem bírja tovább, mindenáron meg akart halni. A vonatra raktuk, s bevittük Szerencsre. Nem tudom, mi lett a sorsa, de örülök, hogy sikerült meggátolni őrült tervét, és talán — remélem — segítettek neki rendezni az életét. Négyesi Károly nehezebb és veszélyesebb pillanatokat élt át. — Az eset már rég történt, de a kép most is bennem él... 119 tengellyel „K” szerelvénnyel mentünk Miskolcról Nyékre. A bejárati jelző, a váltó állt, szabad, mehetünk. Én akkor még fűtő voltam, Vincze Feri volt a mozdonyvezető. Ö vette észre a bajt, a négy elszabadult kocsit amely felénk futott. Kiáltott is — ugorjunk Karcsi bácsi. Neki sikerült leugrani, én fennmaradtam. Nagy csörgés, borzalmas csattanás, hatalmas rázkódás. Nem a mozdony, hanem a szerkocsi volt elöl, az kiesett, s tótágast állt. Szerencsére se Vinczének, se nekem nem lett bajunk. És szerencsére soha többé nem adódott ilyen eset az életemben. És mi van az utánpótlással ? Követik-e a fiúk az apák útját? [armincnyolc éven és 222 napon át voltam szolgálatban — mondja B. Nagy Károly segédkezelő. — Én „leléptem”, a fiam meg átvette a szolgálatot. Mozdony- vezető. Knep Máté fia gépészmérnök. Itt közölte a fűtőház vezetőivel: — Szeretném, ha a fűtőházban dolgozhatna. Igen, az apák szolgálata letelt. Most a fiúk következnek. És egy kicsit magasabb fokon, talán több vággyal és több tudással. Csorba Barnabás H DRÁGÁBB a CHIANTINAfc Nem akarok igaztalan, a illúziókeltő lenni. A szódavízivók ellen a kapitalizmus is védekezik. Például Bécsiben egy pohár szódavíz vagy egy pohár narancs&zörp ára között alig van különbség. Itáliában a szódavíz drágább, mint a vörösbor, a chianti. A kapital lista világban még a levegőt sem adják ingyen. Hát még mennyit leéli fizetnie annak, aki ilyen-olyan kedvtelésből | kétfejű borjú akar lenni! Egyszer megkérdeztem egy nyugati nagyvendéglőst, van-e nála bevételi ten'? Ezt felei- I te: | — Nálam ilyesmi nincs, de aki azt nem teljesíti, az r&! piil! Ebből láttam, hogy kicsi « világ, s az sem fenékig szódavíz. j RAVASZDI MÓDSZEREK Megérthetik lelkivilágomat: becsületes magyar ember, s nem kétfejű borjú akartam lenni. Beültem tehát egy űyera üzemegységbe, jött a pincér, kezébe nyomtam egy tízest, mondtam: tegye el, ez a magáé, mindössze egy pohár szódát hozzon érte. És hozott. Meglehet, hogy a pincér magában oktondinak nézett, de semmi esetre sem kétfejű borjúnak. Ö mosolygott, nékem szemem se rebbent, úgy fogtam föl a dolgot, mintha ezt a szódát Bécsben ittam volna, felárral vásárolt valutáért. Jobb trükk után vágytam. Betelepedtem egy másik üzemegységbe. Hanyagul elvetettem magam egy székben, fejemen hagytam a kalapomat. Körülbámészkodtam, mint aki jobb helyekhez van szokva. Jött a pincér, és én idegen nyelven kértem a szódavizet, spriccelő mozdulatokkal, és bárgyún. A pincér meghajolt, elsietett, és hozta a szódavizet. Nyájasan mondta: „Please, monsieur, Sodawasser!” Hát igen. kérem, akinek néhány ezer dollár lapul a zsebében, az nálunk már akár szódavizet I« ihat. Na még egy trükk. Beültem az üzemegységbe, kitettem az asztalra egy amerikai ciga- rettás dobozt, amelyben tizenkét Fecske lapult. A pincér, miközben a szódát kértem, rápillantott a dobozra, és mivel látta, hogy nem akárkivel van dolga, örömest hozott egy pohár szódát. További trükkjeimet nem leplezem le. Elvégre ezentúl is szódát akarok inni. FÖLÉNYBEN ' Ä fejlemények megnövelték önbizalmamat. Már nem éreztem magamat kétfejű borjúnak. hanem egy fejű magyar állampolgárnak, aki munkával keresi a vendéglálóipari üzemegységekben elköltendő pénzét is. Magamhoz kértem a főpincért és feltettem neki néhány kérdést: — Mi jellemzi mai gazdasági életünket? — Az új mechanizmus — vágta rá. — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből fakadó bevételből — felelte ő. — Hallott már erről az üzleti elvről: nagy forgalom, kicsi haszon, továbbá hogy sok kicsi sokra megy? — Ö, igen, még gyermekkoromban. — Fontos-e önöknek, hogy én itt, és ne egy másik üzem-: egységben fogyasszak? — Hajaj! — Akár ha szódavizet is? — csaptam le rá. — De kérem tisztelettel — felnyögött —, egy üveg pezsgőn mégis csak több a haszon, mint egy üveg szó- dán ... ? — Alikor ön fúrja a me* chanizmust! EL i. rodott fel Juci. — Éppen eílen- cezőleg. A jobb lába kicsit Hosszabb a kelleténél. De meg- :anult úgy járni, hogy először iszre sem veszi az ember. Ha i fejébe vesz valamit, azt vég- lez is viszi. Négyszer érettségizett, és a színházban is egész jól megvan, bár az ő képességei mellett, ez nem olyan íönnyű. De nagyon kemény íellem, és nem törődik vele, :iogy mit mondanak vagy gon- iolnak róla. —- Ez a fő! — szögezte Se Kornél. Még egy darabig beszélgetünk Liliről, aztán elmentünk íozzá vacsorára. Nagyon kel- emesen éreztük magunkat, és Megértettük, miért szereti any- tiyira Jucika. Egyébként Lili is nagy szimpátiával nyilatkozott Jucikáról.
