Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

Csütörtök, 196S. április 4. északmagyarorszag 9 Belépés csak nőknek! A MÁV Vörösmarty Műve- [ órai tea és egyéb rendezvé- löd esi Otthonban mindennap | nyék tarkítják az otthon hét­találhat valami .érdekeset, a teöznapjait. Hetenként négy bevetődé idegen. Ifjúsági ! nap a nőké. Ilyenkor ül össze klubdélután, sakkverseny, öt-1 az asszonyok klubja. Társas­játékokkal, beszélgetéssé, hasznos tudnivalókról szóló előadásokkal töltik el szabad idejüket. Please, m Sodawasser! ELŐZMÉNY Egy hazai vendéglátóipari üzemegységben (azelőtt: kocs­ma, vendéglő, étterem, resti). Egy pohár szódavizet kértem. I A főpincér végigmért, és né- I hány kérdést tett fel nekem. őszinte feleleteket várok — I mondta. , — Mi jellemzi mai gazda­| sági életünket, nos? I — Az új mechanizmus — vágtam rá. — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből fakadó bevételből. — Mi jobb: a Chandon pezsgő, a tokaji szamorodni, vagy a szódavíz? — Embere válogatja. £n szódavizet kérek. — Becsületes magyar em­bernek tartja Ön magát? — Igen, azt hiszem. — Téved, kedves vendég. Ön fúrja az új mechanizmust. Kitámolyogtam a vendéglá­tóipari üzemegységből. VALLOMÁS Nem szeretem az „a" betű­vel kezdődő szeszes italokat, tehát a bort, a sört, a pálin­ßarätsägos kuglimérkőzés az egyik asztalnál Foto: Szabados György Szimpátia Doliányfermcsztcsi tanácskozás A közelmúltban dohány ter­mesztési tanácskozást rende­zett Nyíregyházán a Magyar Dohányipar és a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Gyár. A tanácskozáson, ame­lyen megyénk több szakem­bere, dohánytermesztő gazda­ságának képviselője is részt vett, a dohánytermelés gazda­ságosságával kapcsolatos kér­dések szerepéitek napirenden. A dohányipar vezetői taná­csolták a termelőknek, hogy kapcsolódjanak be a gyártást előkészítő munkába, mert ezzel megkétszerezhetik holdankénti bevételüket kát, a gint, a pezsgőt és a többit. Nem tehetek róla, ab- sztinens vagyok. Arról sem te­hetek, hogy a költészet és a vendéglátóipar futó találkozá­sából olyan nézet született, miszerint „bort iszik a ma­gyar, nem pediglen vizet”. Aha, ezért nem lehetek én becsületes magyar ember. Hát persze, az én szomjamat — vesztemre — csak a szódavíz oltja. Hm ... ha én előre meg­sejtem ezt a konfliktust, már zsenge koromban dehogyis anyatejet, inkább anyaszeszt szürcsöltem volna. De nem voltam előrelátó. KÉTFEJŰ BORJÚ Gondolom, nehéz lehet két­fejű borjúnak lenni. Az em­berek minduntalan rácsodál­koznak. Biztosíthatom a kétfe­jű borjakat, az én helyzetem sem sokkal könnyebb, mivel szódavízivó vagyok. Ha én egy pohár szódát kérek a pincér­től, ő alig akar hinni a fülé­nek. Tüzetesen szemügyre vesz. alkalmasint még ki is kérdez, mint fentebb láttuk, és megállapítja, hogy fúrom a mechanizmust. Országos legelőgazdálkodás! és kertészeti bemutatók A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium kiállítási irodája az érdekelt szervek közreműködésével az idén is megrendezi az országos legelő­gazdálkodási és kertészeti be­mutatókat. Ezeken a bemuta­tókon többek között foglalkoz­nak az egyes termelési ágak bevezetésére ajánlott termesz­tési, betakarítási, kezelési, cso­magolási és féldolgozási mód­szerekkel, valamint ezek esz­közeinek ismertetésével. A jú­niusban, júliusban, szeptem­berben és októberben sorra kerülő bemutatókra a jelent­kezési lapokat már megküld­ték a termelőszövetkezeteknek, s mivel a jelentkezés határ­ideje hamarosan lejár, a be­mutatók jobb előkészítése vé­gett helyes, ha termelőszövet­kezeteink mielőbb elküldik válaszukat. 2 százalék a szolidaritási alap javára Minapi termelési tanácsko­zásukon a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat sze­relőipari főépítésvezetőségé­nek dolgozói elhatározták, hogy egyhavi fizetésük 2 szá­zalékát a vietnami nép meg­segítésére ajamjaK tel, es el­küldik a szolidaritási alap ja­vára. Ez alkalommal került sor a főépítésvezetőségnél 29 szocialista brigád cím odaíté­lésére ix Említettük Jucikának, hogy bizonyos Lili kisasszony nevű színművésznőhöz vagyunk hi­vatalosak vacsorára. — Ismerem — kiáltott fel Juci. — Bűbájos, csinos, jól üevelt, tapintatos lány. Talál­koztam vele néha társaságban. , ~~ Csakugyan jó benyomást ®sz mondta Kornél. Nagyon szeretem és be- _ jCm — jelentette ki Jucika. I gazán fájt a szívem, ami- or legutóbb azt a zrit csinálta asztallal. Egy ilyen kultu­rált lány. ~~ Milyen asztallal? — kér­dezték. A Bristolban — rnagya- lazta Juci. .'“■Részegen felmászott az t- ?ta*ra> táncolni próbált, ki- . .. r<>sszul lett, elég gusztus- .• ,an volt a dolog. Különben éktelen epizód az egész, árosak Emilék vacsoráján. ■iíTT ött Is berúgott? — érdek­lőit Kovács úr. ““ Dehogy! — tiltakozott Ju- • Különben is, hogy be- íi u egy ßnom úri nőről? Li- j ’ "a akarja, akár két óra osszat sem iszik egy cseppet ■Ohi. Arról van szó; hogy esté- .p ruhában jött, és egy kicsit ' ^szenevettek a háta mögött, j. ulönben aztán Modiglianiról ©zdett beszélni, és erre min- vai :1 me§feledkezett a ruhá- ° ■ Nem tudom, miért gondol- J> hogy zeneszerző. De csöp- < sonn bánta az egészet. Nagyon szelíd természetű mondta Kornél. ■ Az bizony — mondta Ju­ki imponál nekem! Bé­7? természet, egy nyomorék­éi igazán tiszteletreméltó. .■ T" Lilinek hiányzik val'ami- Je. .— csodálkozott Elemér, r- Hogy képzeled? — hábo­ßegyal járói a oagyvilágba Misid jobbam szélesíti piacát a sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövetkezet. Egyre többet exportál Kanadába, Angliába, Svédországba, Cseh­szlovákiába, Ausztriába, á Szovjetunióba és az NDK-ba. ^ szövetkezet termékei min­denütt nagy népszerűségnek 'örvendenek. A legszebb, a legizgalmasabb pillanat B ecsülettel helytáll­tak... Harminc­harmincöt év szol­gálat után.... A munikáshétköznapokat most a pihenés váltja fel... A bú­csúzás szimbolikus, hiszen önök előtt nyitva hagyjuk a fűtőház kapuját. Jöjjenek, segítsenek továbbra is! Csöndesen, kicsit ünnepé­lyesen, kicsit szívrehatóan csordogálnak a köszöntő sza­valt. Farkas Ferenc mozdony- vezetőnek, Knep Máténak, Illés ' Károly asztalosnak, Gáspár Gyula marósnak, Borbély Barnádé takarítónő­nek és a többieknek, negyven embernek szól, akik 3—4 év­tizedes szolgálat után az el­múlt hetekben, hónapokban kezdték meg a nyugdíjas éle­tet és akiket a fűtőház, illet­ve a vasúti csomópont vezetői most köszönteinek. Megfáradt, s összetört em­berek? Dehogy. A hivatalos rész alig zárul, az örökifjú Vidák János a mikrofon előtt áll. Operett- és modem tánc- dalokat énekel. Vidák János elvtárs régi vasutas generá­ció tagja. — Apám, nagyapám is vas­utas volt. Nekem is ez volt minden vágyam. Harmincegy évet „húztam le” a miskolci fűtőházban. Beteg sohasem voltam. Betelt, elmentem. Azaz, 45-ös párttag és jelen­leg is pártvezetőségi tag va­gyok. Aktív. A feleségem mondogatja is. kár volt ne­ked nyugdíjazhatnod magad, hiszen többet vagy a fűtőház­ban, mint eddig. Valahogy így van Farkas Ferenc is. — Itt lakom a közelben. Könnyebb a lelkemnek, ha a fűtőházon át megyek haza. Figyelem a mozdonyokat, s ha egy fék tuskó rosszul van beállítva, legszívesebben oda­mennék segíteni, de hát félek, hogy a fejemhez csapják: mi közöm hozzá. Farkas, mint annyi moz­donyvezető, gépkezelő, hiva­tásnak tekintette szakmáját. — Aki erre a pályára lép, annak el kell tudni búcsúznia a családtól, az italtól, mindig készen kell állni a szolgá­latra. S kicsit nehéz ebből ki­szakadni. A múltkor éjjel hirtelen felriadtam. Mi az, jön az értesítés? Aztán rájöt­tem, hogy engem már nem zavarnak többé. Mire emlékszik legszíve­sebben. mi adott legnagyobb örömet7 Az, amikor a máso­dik világháború után rendbe­szedték a vasutat, s először végigróboghatott Hatvanig. A legdrámaibb pillanat? — Nyíregyházáról jöttünk a személlyel. Elhagyjuk Tár­cáit, a nagy ívben járunk. Valami megragadja figyelme­met. Nézd már, mondom Nagy Jóskának, kutya lenne ott a sínek között? Nem, em­ber! De nem mozdul, nem megy el. Miért? Vagy het­vennel kevertünk. Nem taga­dom, a rémülettől a torkom­ban éreztem a szívemet. Mi lesz, ha nem sikerül megállni, és... Nyolc méterre torpant meg a gép. Egy anya, dere­kára kötött gyerekével. Ügy kellett letépni karját a sínek- ről. A férje részeges, pokollá tette életüket, s azt mondta, nem bírja tovább, minden­áron meg akart halni. A vo­natra raktuk, s bevittük Sze­rencsre. Nem tudom, mi lett a sorsa, de örülök, hogy sike­rült meggátolni őrült tervét, és talán — remélem — segí­tettek neki rendezni az életét. Négyesi Károly nehezebb és veszélyesebb pillanatokat élt át. — Az eset már rég történt, de a kép most is bennem él... 119 tengellyel „K” sze­relvénnyel mentünk Miskolc­ról Nyékre. A bejárati jelző, a váltó állt, szabad, mehe­tünk. Én akkor még fűtő vol­tam, Vincze Feri volt a moz­donyvezető. Ö vette észre a bajt, a négy elszabadult ko­csit amely felénk futott. Kiáltott is — ugorjunk Kar­csi bácsi. Neki sikerült le­ugrani, én fennmaradtam. Nagy csörgés, borzalmas csat­tanás, hatalmas rázkódás. Nem a mozdony, hanem a szerkocsi volt elöl, az kiesett, s tótágast állt. Szerencsére se Vinczének, se nekem nem lett bajunk. És szerencsére soha többé nem adódott ilyen eset az életemben. És mi van az utánpótlás­sal ? Követik-e a fiúk az apák útját? [armincnyolc éven és 222 napon át vol­tam szolgálatban — mondja B. Nagy Károly segédkezelő. — Én „leléptem”, a fiam meg át­vette a szolgálatot. Mozdony- vezető. Knep Máté fia gépészmér­nök. Itt közölte a fűtőház ve­zetőivel: — Szeretném, ha a fűtőház­ban dolgozhatna. Igen, az apák szolgálata le­telt. Most a fiúk következnek. És egy kicsit magasabb fo­kon, talán több vággyal és több tudással. Csorba Barnabás H DRÁGÁBB a CHIANTINAfc Nem akarok igaztalan, a illúziókeltő lenni. A szódavíz­ivók ellen a kapitalizmus is védekezik. Például Bécsiben egy pohár szódavíz vagy egy pohár narancs&zörp ára között alig van különbség. Itáliában a szódavíz drágább, mint a vörösbor, a chianti. A kapital lista világban még a levegőt sem adják ingyen. Hát még mennyit leéli fizetnie annak, aki ilyen-olyan kedvtelésből | kétfejű borjú akar lenni! Egy­szer megkérdeztem egy nyu­gati nagyvendéglőst, van-e nála bevételi ten'? Ezt felei- I te: | — Nálam ilyesmi nincs, de aki azt nem teljesíti, az r&­! piil! Ebből láttam, hogy kicsi « világ, s az sem fenékig szó­davíz. j RAVASZDI MÓDSZEREK Megérthetik lelkivilágomat: becsületes magyar ember, s nem kétfejű borjú akartam lenni. Beültem tehát egy űyera üzemegységbe, jött a pincér, kezébe nyomtam egy tízest, mondtam: tegye el, ez a ma­gáé, mindössze egy pohár szó­dát hozzon érte. És hozott. Meglehet, hogy a pincér ma­gában oktondinak nézett, de semmi esetre sem kétfejű bor­júnak. Ö mosolygott, nékem szemem se rebbent, úgy fog­tam föl a dolgot, mintha ezt a szódát Bécsben ittam volna, felárral vásárolt valutáért. Jobb trükk után vágytam. Betelepedtem egy másik üzem­egységbe. Hanyagul elvetettem magam egy székben, fejemen hagytam a kalapomat. Körül­bámészkodtam, mint aki jobb helyekhez van szokva. Jött a pincér, és én idegen nyelven kértem a szódavizet, spriccelő mozdulatokkal, és bárgyún. A pincér meghajolt, elsietett, és hozta a szódavizet. Nyájasan mondta: „Please, monsieur, Sodawasser!” Hát igen. ké­rem, akinek néhány ezer dol­lár lapul a zsebében, az ná­lunk már akár szódavizet I« ihat. Na még egy trükk. Beültem az üzemegységbe, kitettem az asztalra egy amerikai ciga- rettás dobozt, amelyben tizen­két Fecske lapult. A pincér, miközben a szódát kértem, rápillantott a dobozra, és mi­vel látta, hogy nem akárkivel van dolga, örömest hozott egy pohár szódát. További trükkjeimet nem leplezem le. Elvégre ezentúl is szódát akarok inni. FÖLÉNYBEN ' Ä fejlemények megnövelték önbizalmamat. Már nem érez­tem magamat kétfejű borjú­nak. hanem egy fejű magyar állampolgárnak, aki munkával keresi a vendéglálóipari üzem­egységekben elköltendő pénzét is. Magamhoz kértem a fő­pincért és feltettem neki né­hány kérdést: — Mi jellemzi mai gazda­sági életünket? — Az új mechanizmus — vágta rá. — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből fakadó bevételből — felelte ő. — Hallott már erről az üz­leti elvről: nagy forgalom, kicsi haszon, továbbá hogy sok kicsi sokra megy? — Ö, igen, még gyermek­koromban. — Fontos-e önöknek, hogy én itt, és ne egy másik üzem-: egységben fogyasszak? — Hajaj! — Akár ha szódavizet is? — csaptam le rá. — De kérem tisztelettel — felnyögött —, egy üveg pezs­gőn mégis csak több a ha­szon, mint egy üveg szó- dán ... ? — Alikor ön fúrja a me* chanizmust! EL i. rodott fel Juci. — Éppen eílen- cezőleg. A jobb lába kicsit Hosszabb a kelleténél. De meg- :anult úgy járni, hogy először iszre sem veszi az ember. Ha i fejébe vesz valamit, azt vég- lez is viszi. Négyszer érettségi­zett, és a színházban is egész jól megvan, bár az ő képessé­gei mellett, ez nem olyan íönnyű. De nagyon kemény íellem, és nem törődik vele, :iogy mit mondanak vagy gon- iolnak róla. —- Ez a fő! — szögezte Se Kornél. Még egy darabig beszélget­ünk Liliről, aztán elmentünk íozzá vacsorára. Nagyon kel- emesen éreztük magunkat, és Megértettük, miért szereti any- tiyira Jucika. Egyébként Lili is nagy szimpátiával nyilatko­zott Jucikáról.

Next

/
Thumbnails
Contents