Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
A BSZAKMAGYAROHSíAGi Vasárnap, 1968, április £?, „IIletékes^ névadó-e Liszt és Bartók? < parasztok tömegeihez. A <vi , lágon mindenüti nagyra ér- ! lékelik Bartók Bélának ezt < a törekvését, a zene törne- , gesítésére vonatkozó nézeteit, elveit. Lehetetlen dolognak látszik, hogy pont hazánkban, azon a jogcímen emeljünk szót Liszt Ferenc cs Bartók Béla névadói minősége ellen, hogy nincs közük a munkáskultúrához. Azt hiszem, hogy itt szemléletbeli problémáról van szó. Mi munkáskultúrán nemcsak az elmúlt évtizedek, vagy a XX. századbeli illegális avagy legális munkástörekvések kulturális produktumait értjük, nemcsak a szorosan vett munkásmozgalomból sarjadó (s ebből az időszakból származó kulturális termékeket) kultúrát, hanem mindazokat a népi törekvéseket, amiknek előzményéből kialakulhatott a mai munkáskultúra karaktere. Azon valóban érdemes vitatkozni, hogy csak zenei nagyságoktól vagy költőkről, írókról nevezhetnek-e el művelődési intézményekét. Az is téma lehet, hogy a munkás- ' mozgalom kiemelkedő harcosai, mártírjai nagyobb arány- ban kapjanak helyet intézmények névadóin. De azt ] méltatlan dolog vitatni 1968- ! ban, hogy Liszt Ferenc és ' Bartók Béla reve „illetéke- ! sen” áll-e munkás művelő- ‘ dési házak homlokzatán. ] Párkány László közöttük munkások, parasztok százezrei — ismeri Bartók Béla nevét. Azon egy pillanatig sem vilatk izünk, hogy a munkások, parasztok népes tábora még nem vette birtokába e két zenei nagyságot. De hazánkban Zalától Szabolcsig elsősorban a legfiatalabbak, az általános iskolások és a külön zenei órákra járó tanulók birkóznak mór Liszt, Bartók. Kodály muzsikájával. A középes idős generáció lehetséges, hogy nem nő fel. talán nem is akar Liszt Ferenc és Bartók Béla muzsikájához. De a fiataloknak megvan rá a lehetőségük, hogy közelebbről megismerkedjenek a magyar zeneművészet két óriásának tanításaival, zenei örökségével. Ami pedig Liszt Ferencnek és Bartók Bélának a munkás-, illetve tömegkultúrával való. kapcsolatát illeti, a hozzászóló megfeledkezett róla. hogy Liszt Ferenc a maga korában igen energikus és tegyük hozzá, eredményes harcosa volt a zenei anyanyelv szélesítésének, mai keletű szóval mondva, tömegesítésének. Bartók Béla pedig nemcsak abban látta a magyar zene megújulását, hogy visszatért a hihetetlenül gazdag népzenéhez, hanem abban is, hogy a magyar nép zenei kincsét modern, „feltranszformált” változatban visszajuttassa a munkások, Mindenképpen elgondolkoztató felszólalást halottunk nemrég a szocialista városok tiszaszedérkényi tanácskozásán. Egyik művelődési házunk közismert és köztiszteletben álló igazgatója felvetette a Liszt Ferencről és Bartók Béláról elnevezett művelődési házak névjogosultságát. Azt bizonygatta a hallgatóság előtt, hogy Liszt Ferenc és Bartók Béla muzsikája nem hatolt be a tömegek közé, a munkás- és paraszti rétegek nem járnak koncertekre; így nemigen vállalnak érzelmi közösséget a névadókkal. Érvelnek sorozatában elmondotta azt is. hogy ugyanakkor e művelődési házak sokirányúan igyekeznek tudatformáló munkát kifejteni a munkások és parasztok körében. Méltányos lenne tehát olyan neveket adni a szóban forgó művelődési házaknak. amelyeknek tulajdonosai szorosabb kapcsolatban álltak a munkáskultúrával. E nézettel mindenképpen vitatkoznunk kell. Nagy vívmánynak tartjuk, hogy hivatott és irányító népművelőink nagy rokonszenvvel szavaztak Liszt Ferencre, Bartók Bélára és más, hasonló szellemi nagyságra, amikor művelődési intézményeink nevekét kaptak. Büszkék vagyunk rá, hogy Liszt Ferenc neve több művelődési otthonunk homlokán díszeleg. Minden kultúrát szerető ember — A népművelés „másodlagossága” lyesen és időszerűen emeli ki, bogy a „népművelés és az iskolai nevelés-oktatás legszervesebb egységét igényli a: elet”, és hogy ennek az egységnek szervezeti formában is érvényesülnie kell. Valóban: a tudományos pedagógiai kutatásnak éppúgy ki kell terjednie a felnőttoktatás, illetőleg népművelés, mint az iskolai oktatás elméleti és gyakorlati kérdéseire. Az iskolai és iskolán kívüli művelődésnek a legszorosabb kapcsolatban kell állnia, egymásra kell épülnie. A művelődéspolitikai vezetésnek egyforma érdeklődéssel és gondossággal kell kiterjednie mindkét területre. A Népszabadságnak a debreceni ankéttel foglalkozó cikke pedig azt hangsúlyozza szintén helyesen és időszerűen, hogy a népművelést neu szabad szűk, szakmai kérdésnek tekinteni, hanem társadalmi üggyé kell tenni, a legszélesebb tömegek személyes ügyévé. Lényegében ezt a gondolatot hangoztatja a* Élet és Irodalom cikkírója, Molnár Zoltán is, amikor azt mondja, hogy nem népművelési-öl, hanem olyan művelődésről kell beszélnünk, amelyben a műFélődő tömegeknek is aktív szerepük van, amelyben az ő kulturális szükségletük elégül ki. Az új mechanizmusban — teszi hozzá a cikk írója — különösen is napv szükség lesz ..a kultúra meghódításáért alulról megvívott harc jobb megszervezésére.” • Egyébként örömmel és jó reménységgel kell regisztrálnunk a hirt, hogy a Tárkonyt kiadó tervezett kiadványai között szerepet Durkó Mátyás könyve: A felnóttne veié" es népművelés pedago giai alapkérdéséi. A könyv — a kiadói jelentés szerint — a tudományos rendszeresség igényével foglalkozik a felnőttnevelés, illetőleg népművelés pedagógiai kérdéseivel. Durkó lelkessége és szakavatottsósa biztosíték rá, hogy ezzel a könyvével Is hasznot« értékes kezdeményezést indÄ el a népművelés területén. Sitnáiidy Tál t nagy fontosságú probléma i iránt. Kielégítő eredménnyel azonban mégsem jártak. Aho- gyan erre az ankétokat summázó ismertetések sorra rá is mutattak. Ezek az értékelések- azonban, sajnos, nem hangoz- r tattáík, hogy kielégítő ered- i mény csakis az lehetne, ha a r 'megbeszélések végre a népmű- t velés elméleti és gyakorlati- kérdéseinek tudományos rend- szerezéséhez vezetnének. Ám de, ilyen eredményt nem lehet elvárni mindaddig,- amíg a művelődéspolitikában- fel nem számolják a népmű- velés „másodlagosságát” — • ahogyan azt találóan állapi- , tóttá meg Durkó Mátyás, az -| első debreceni ankét elindítója. A művelődéspolitika két szakaszra osztja az életet: „az életre való felkészülés, tanulás és a tulajdonképpeni élet, a tanultak alkalmazását jelentő munka szakaszára”. S ezt a második szakaszt mostohán kezelik — mondta annak idején Durkó. S hogy mennyire helytálló volt. ez a megállapítása, azt különösen az oktatási reform rendkívül élénk és széles hullámokat vétó mozgalma mutatta meg. Az iskolai nevelés addig soha nem látott mértékben vált viták, ankétok, hírlapi cikkek, és — ami fontosabb —• tudományos ! kutatások. szaktanulmányok, i Illetőleg példátlanul álló köz- | v élemén v-ku t a tás tárgyává ! Hosszabb időn át százezreket foglalkoztatott a kérdés: mit és hogyan tanítson az új szocialista iskola? A mozgalom ' kétféléi is ! élénk ösztönzést kaoott: poli- Hkíö és szaktudományos ölön Írói egvaránt. Az úi társa- dtOmi rend Szükségletei, a technikai fejlődés követelményei énpűgy sürgetővé tették o reformot, mint a ned.ieórtnt ] tudomány kísérletei é,s címé| te'i eredményei Ebből a lázas reformmozgalomból. sajnos, szinte semmi sem jutott a népművelés számára. Nem teriedt át a tűz a rokon területre, nem vonta m.nea után, az llgvnnolvnn kn. dill°ti!. klteriedó«ű és t-°tfelől is ncytr.n-.0tt tátékoződóst. Az Éi írás márciusi számában Bártfai ö. József — Marx György tanul má.nvozá sóhoz 1 kapcsolódó cikkében — he1 Az utóbbi hetekben isme sűrűn került szőnyegre népművelés. A téma körül . zajló vita nem tud nyugvó | pontra jutni. Mint ismeretes, a tttebre ceni Alföld című folyóirat rö vid időn belül már kétsze rendezett országos anketot . népművelésről, legutóbb ez é" februárjában. Tavaly az file és irodalom hasábjain vitáz tak hónapokon át a kérdés röL « | Az eszmecserék sok hasa : nos és termékenyítő gondola I tot vetettek fel. és széles köz | véleményben ébresztettek fi • gyeimet az égetően aktuális ? — Mi volt a konferencia, \ további részletes prog-' t ramja? ] — Az első napon az álta-] lános vita zajlott le, a máso-1 dik naptól kezdve hal szék-] dóra bontva folytatódtak a< tanácskozások. Az egyik szék-] ció a neveléssi munka össze-, fogását és irányítását vitatta] meg a rektorhelyettesek és, pártbizottsági titkárok rész-' vételével. A tanszékek neve-] lési munkájáról vitázott egy* másik szekció, a meghívott] tanárokkal. A KISZ-titkárok< részvételével a tanuiócsopor-] tokon belüli, a kollégiumigaz-, gatók bevonásával pedig a] kollégiumokon belüli szemé-, lyiség-formáló munkát ele-] mezték. További két szekció-, ban az egyetemi kultúrmunka* nevelési módszereit, illetve a, sport és testnevelés személyi-^ ség-formáló szerepét és fel-, adatait vitatták meg. Eljött a] konferenciára Óvári Miklós,, az MSZMP Központi Bizott-< ságárxak tagja, a Központi« Bizottság osztályvezetője, akii általános politikai és kultúr-« politikai tájékoztatót tartotta majd a harmadik napon az« egyes szekciók vezetői plená-i ris ülésen számoltak be a: szekciók vitáiról. < | — Milyen tapasztalatok-« t kai tértek haza a kon-1 f ferenciáról? — A konferencia némi mó-í dosulással elfogadta a munkaközösség előterjesztését, és minden egyetemen, illetve főiskolán a helyi sajátosságoknak megfelelően alkalmazzák majd az abban foglalt irányéi veket, illetve a konferencia tapasztalatait. Ezt tesszük, mi is, Miskolcon. Ezen túlmenően, mint már említettem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel közösen készítjük a következő konferencia vitaanyagát, Debrecenből a neveléstudomány elméleti szakemberei, Miskolcról pedig a gyakorlati munka szakemberei vesznek részt ebben a munkában, s jövőre ismét egy év tapasztalataival gazdagabban vitázhatunk az ; egyetemi, főiskolai személyi- ség-formáló munka helyzeté- j rői és feladatairól, Benedek Miklós • csátja, egyben pedig lerögzíti a személyiség-fejlesztés elméletének tudományos elveit. t — A szegedi koníercn- c ciáuak mi volt az alap- ; velő célja, és mik voltak > a legfőbb vonásai? — Az április 9-e és 11-e között tartott háromnapos, országos, egyetemi nevelési konferencián a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet hattagú delegáció képviselte. A konferencia a személyiségfejlesztés általános alapvető feladatait kívánta rögzíteni. Bevezetőjében dr. Polinszky Károly, a művelődésügyi miniszter helyettese arra utalt, hogy a/, oktatási reform végrehajtása során igen sokat javult egyetemeinken, főiskoláinkon az oktató-nevelő munka, de ebben a folyamatában a leggyengébb láncszem a nevelés, a személyiség-fejlesztés. A vita anyagából, Illetve az előterjesztést tartó Márta Ferenc szegedi egyetemi rektor előadásából, amelyben az egyetemi ifjúság eszmei, politikai, erkölcsi és kulturális helyzetét elemezte, érdemes néhány gondolatot kiragadni. Például azt az alapvető igazságot, hogy nem lehet kettévágni a szakemberképzést és a nevelést, mert a szocialista szakképzésbe szervesen beletartozik az általános személyiség-formálás is, amit valamennyi egyetemi oktatónak állami felelősséggel kel! feladatává tenni, és munkájának elbírálásánál az is figyelmbe veendő, miként látja el ezt a feladatot. Szóba került, hogy a legtöbb egyetemen - az oktatók többségének magas fokú marxista végzettsége is van. megvan tehát az alap a szocialista nevelésre. Vitatták azonban, hogy a jelenlegi oktatási körülmények nem alkalmasak nevelésre, személyiség-formálásra. A konferencia egész hangulatából kivehetően viszont az a nézet kristályosodott ki, hogy a személyiségformálást. a nevelést nem önálló feladatként kell 'értelmezni, hanem a szakképzés folyamatába kell beágyazni. F! munka fő fórumának, fó színterének az egyetemen a tanszéknek kell lennie. A magyar egyetemeken, fő iskolákon. 1963 óta tart a felsőoktatási reform bevezetése A mostani tanévben e beve zetés valójában befejeződött es már mind az öt évfolyarnoi a reformtantervek szerint ta t anak. Most már lemérhe ölt a reform eredményei. A: ■- élt esztendők elég sok ta ■/.Lalattal szolgálnak. / , t Központi Bizottsága, va .1 mint a KISZ Központi Bi •„ ísága is felmérte a tapasz- Latokat, miként sikerült i .■? brm hármas célkitűzését - • a tananyag korszerűsítését oktató-nevelő munkának i yakorlati élethez való köze- ebb vitelét, valamint az ok- ‘a‘ó-nevelő munka minőségi Vn vonalának emelését — megvalósítani. Az első két. célkitűzés valóra váltásánál riemelkedü eredményeket ércünk el, a harmadik realizá- •ísa azonban lassabban ha- adt. a nevelés színvonalának emelése elmaradt az egyéb eredmények mögött. A Művelődésügyi Minisztérium a nevelési munka megjavítására egy évvel ezelőtt megszervezte az Országos Egyetemi Nevelési Munkaközösséget, amely mint társadalmi munkabizottság, nevelési kérdésekben a minisztérium tanácsadó szerve. Ennek a munkabizottságnak tagja Többek között Tar Sándor, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyebem docense. Vele beszélgettünk a bizottság munkájáról, és az április 9-e és 11-e között Szegeden, a Józseí Attila Tudományegyetemen megrendezett országos egyetemi nevelési konferenciáról. í — Milyen munkate.rr £ alapján dolgozik a bí- 4 zotfság? — Az Országos Egyetemi Nevelési Munkaközösség hároméves munkatervet dolgozott ki a felsőoktatási-nevelési munkában jelentkező leglényegesebb teendők megoldására. Munkatervünket a minisztérium jóváhagyta, és a Szegeden megrendezett konferencia a megvalósulás első lépése volt. Ezen a magyar egyetemek és főiskolák képviseletében mintegy kétszázötvenen vettek részt. Eljöttek az egyetemi pártbizottságok titkárai, KISZ-titkárai, az oktatási rektorhelyettesek, kollégiumigazgatók, valamint olyan egyetemi tanárok, akik sok gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek ebben a témakörben. A szegedi vita atapa- anyagául A felsőoktatási intézmények nevelő munkájá- tiak alapvető feladatai és szervezeti formái című dokumentum szolgált, amelyet alapos vizsgálódás és felmérés után a munkabizottság készített elő. A továbbiakban a bizottság egészen 1970-ig meghatározta további feladatait, amelyek nagyrészt az első konferencia anyagára is épülnek. Például 1969-ben Debrecenben is lesz hasonló nevelési konferencia, amelynek anyagát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem készíti elő. A téma: közösségi nevelés az egyetemeken. — Milyen elvek alapján dolgozik az Országos Egyetemi Nevelési Munkaközösség? — A 18 és 22 év közöttiek, tehát az egyetemi és főiskolai korosztályok személyiség-fejlesztésének módszerei még nincsenek lerögzítve. Hiányoznak a tudományosan, kidolgozott elvek, hagyományokra alapozzák a képzést és a nevelő munkát. Különösképpen nincsenek még rögzítve a szocialista típusú ember formálásának módszerei. A munkabizottság ezen úgy akar segíteni, hogy összegyűjti h jó tapasztalatokat és módszereket, az ezzel foglalkozó taervek , rendelkezésére boEgy kulturális forrásvidéh községeket, s mindenütt nagy sikerrel szerepelnek. De szívesen jönnek a ti’oolddaróci mű- velődési otthonba más községek öntevékeny csoportjai is Gyakori Vendégek az albcrt- telepi bányász művelődési otthon csoportjai, a perecesiek, z vattai, a sályi színjátszók és z mezőkövesdi művelődési hás együttesei. A műszaki-technikai műveltség terjesztésére igen átgondolt, ismeretterjesztő előadások szolgálnak. Míg korábban arról hallhattak előadást a ti- bolddaróciak, mi az előnye a nagyüzemileg telepített szőlőtermesztésnek, most már orra kíváncsiak, a falusiak, hogy milyen fokon gépesített szőlőművelés a leggazdaságosabb. A művelődési otthon nagy munkát vállal a szakmunkás-továbbképzésben, az ismeretek gyarapításában. A vetélkedők anyagát többnyire mezőgazdasági témakörből állítják össze, s így a földszerető emberek versengése néita virtussal párosul. A művelődési otthon prog. ramja jelen pillanatban ifjúsági centrikus, A jövőben arra kell törekedniük a libolddaróci népművelőknek, hogy a közép és idős generáció is mind jobban bevonuljon a művelődési otthon, a könyvtár falai közé. (.P--I) ezenkívül vilakluboltat alakítanak ki a legaktuálisabb, legérdekesebb témakörökből. A klub felszerelése lehetővé teszi, hogy a fiatalok otthonosan érezzék magukat. Tibolddarócon a gyermekfoglalkoztatás is változatos. A művelődési otthon irányításával évek. óta tanítanak zongora és zeneismeretet. Az érdeklődés tartósnak látszik, mert a szülők nem sajnálják gyermekeiktől a drága zongorát sem. Az egykori oly szegény Tibotd- darócan ma több új zongora található. A művelődési otthon egyik kicsiny, csinos termében működik a könyvtár. Sok az olvasó, kicsiny a hely. Pedig már a folyosórészt is átalakították könyvtári célra. A csaknem 3500 kötet gyorsan megfordul a lakosság kezén, ezért szükségszerű a könyvállomány állandó frissítése. Igen élénk a faluban a művészeti nevelő munka is. Különösen az öntevékenykedés virágzik. A tánccsoport és a színjátszó együttes rendszeresen ad műsort. Most vivja ki a helyét egy kis létszámú, de nagyon tehetségesen dolgozó irodalmi színpad. A kamarakórus kezdetben pedagógusokból alakult, de ma már más foglalkozásúak is tagjai a csoportnak. A műkedvelő művészeti csoportok gyakran járják a szomszédos A 2500 lakosú Tibolddaróc népművelési feladatai | igen nagyok. Ha csak arra figyelünk, hogy a közseg- t bői csaknem négyszázan járnak a Lenin Kohászati Művedbe, a Diósgyőri Gépgyárba és a különböző bányákba dolgozni, máris jeleztük, a népművelés széles körű tennivalóit. S akik nem járnak be, azok is a termelőszövetkezetben, az álla- : mi gazdaságban, a földműves- szövetkezetben, a borforgalmi vállalatnál vállalnak idényjellegű vagy mindennapos munkát. A sok foglalkozási ág és munkahely megnehezíti a rendszeres népművelést. Ennek ellenére Tibolddarócon Ludányi Zoltánnak, a művelődési otthon igazgatójának vezetésével átgondolt, tervszerű a munka. A népművelésnek nem kis szerepe van abban, hogy a nagyüzemi művelésre alkalmas módon telepített szőlő már termőre fordult. Bizonyára szerepe van ebben an- ; nak a sok-sok ismeretterjesztő előadásnak, amely e témakörben elhangzott. Annak ellenére, hogy a fiatalok közül is nagyon sokan a nagyvárosokban keresik kenyerüket, mégis Tibolddarócon művelődnek, együtt szórakoznak a község fiataljaival. Nagy jelentőségű a község színesen, színvonalasan dolgozó ifjúsági klubja. Minden héten rendeznek egy kötött foglalkozást» A S F ■ * neveles! - i a szakképzés félyaaiatába kell I beleágyazni i Beszélgetés az országos egyetemi nevelési konferencia után\
