Észak-Magyarország, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-08 / 57. szám

Péatefe, 1&6S, jaáreías ft. ÉS2!AKWÍAGTABOSS3KAlS ©e* Összevont ülést tartott a Borsod megyei és a Miskolci városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A Borsod megyei és a Mis­kolci városi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága tegnap, csütörtö­kön délelőtt együttes ülést tar­tott, amelyen megtárgyaltál; a tbc elleni küzdelem helyze­tét. a házgyári termékeit el­helyezésével foglalkozó jelen­tést., valamint az elmúlt együt­tes üléseken hozott határoza­tok. végrehajtásáról szóló be­számolót. A tbc elleni küzdelem 1967 évi eredményeiről és az idén sorra kerülő feladatokról dr. Pintér László megyei és dr. Rakaczki László városi főor­vos jelentése alapján tárgyalt a két végrehajtó bizottság. Az elmúlt év rendkívülinek számít a tbc elleni küzdelem­ben, mert az egész megyében és Miskolcon is jelentősen csőiéként a tbc-ben elhalálo- zottak száma. Csökkent az új betegek száma is. Valamennyi újszülött megkapta a BCG-oL tást. A megelőző munka hoz­zájárult, hogy a 0—14 éves gyermekek közül csupán 26 új megbetegedés fordult elő. A gyógyító munka legfonto­sabb részét a kórházak lát­ják el. örvendetes, hogy 1367- ben az újonnan megbetegedet­tek SÍ. 4 százalékát utalták kórházba. A tbc elleni küzdelem nem szorítkozik kizárólag gyógyító munkára, nagy részt vállaltak magukra a társadalmi bizott­ságok is, különösen a tbc-s be­tegek rehabilitációjával kap­csolatban. A gyógyult betegek­kel szemben tapasztalt idegen­kedés jelentős mértékben csök­kent, mindez a jól végzett fel- világosító munka eredménye. A két végrehajtó bizottság tagjai számos kérdést tették fel, amelyekre dr. Sárady Kornél kórházigazgató főorvos válaszolt. Elmondotta, hogy a legtöbb megbetegedés Sárospa­takon, Mezőkövesden, Ózdon és Miskolcon fordul elő. Kor szerint főleg a 30—40—50 éve­sek betegednek meg leggyak­rabban, tehát a lakosság leg­aktívabb munkaképes rétege. A vb-tagoknaik arra a kérdé­sére, milyen segítséget kér­nék a rehabilitációs tevékeny­séghez, a gyógyultak munkába állításához, az igazgató főorvos örvendetesen azt válaszolhat­ta, hogy Miskolc üzemeiben már semmi probléma nincs. Vidéken még akad gond, meg nem értés. A hozzászólások során dr. Pintér László megyei főor­vos elmondotta, hogy az öt mozgó ernyőfénykép szolgálat csak nagyon szigorú területi beosztással tudja ellátni a megyét, s ha egy elromlik, je­lentős kiesést okoz. Kérte a végrehajtó bizottságokat, te­gyék lehetővé, hogy még egy készüléket vásárolhassanak. Dr. Mosolygó Dénes, az Egész­ségügyi Minisztérium kiküldöt­te felajánlotta, hogy amíg a tanácsok előteremtik az újabb röntgenkészülék vásárlásához szükséges pénzt, a minisztéri­um a megye rendelkezésére bocsátja együk tartalékban le­vő készülékét. A továbbiakban elmondotta még, hogy nem­zetközi viszonylatban nem ál­lunk a legjobbak között a tbc ellen folytatott küzdelemben, de a gyermek-megbetegedések tekintetében a legkedvezőbb számokat tudjuk, felmutatni. Az együttes ülés után a két végrehajtó bizottság külön ,ta­nácskozott tovább. A városi tanács vb a Miskolc terüle­tén működő termelőszövetke­zetek helyzetét vitatta meg, majd az 1968. évi szövetkezeti lakáselosztási terv került na­pirendre. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az 1967. évi tanácsi terv, költségvetés és ellenőrzé­si feladatok végrehajtásáról tárgyalt, majd megvitatta a megye járványügyi helyzetéről szóló jelentést. Egy az elsők közül Tonnák és A ssealSílósisssiraliá® Léport Ferenc nevével már többször és a név viselőjével pedig néhány héttel ezelőtt, egy ünnepségen találkoztam. Az ünnepséget a Gömöri pá­lyaudvar MÁV—AKÖV komp- Jexbrigádjának tiszteletére rendezték meg, amely az el­múlt év első felében a máso­dik, második felében az 'Igazgatóság valamennyi ilyen ^Kollektíváját megelőzve — az első helyezést érte eL A véletlen, vagy inkább a házigazdák figyelmessége ré­vén mindkét értékelésen részt Vettem, s mindkét alkalommal szorgalmasan faggattam a 200 tagú kollektíva vezetőjét, kik­ből, milyen emberekből is áll ez a brigád. Az egyik vezető, Kőszegi Gábor, az AKÖV ki­rendel tség vezetője, különös szeretettel beszélt Léport Fe­rencről és hét társáról. Olyas­mit mondott, hogy ez a kis csoport a szállítómunkások krémjéhez tartozik, fegyelme­zett, kiegyensúlyozott, megbíz­ható embereik. — Szeretnék egy Mcsit Lé- porttal beszélgetni — közöl­tem óhajomat a hivatalos rész befejezte után. A házigazdák' egyike késznek is mutatkozott uz üzenet közvetítésére. A riagyterc.-m túlsó végén ücsör­gő kis csoporthoz lépett. Tip­pel gettem, melyik lehet közü­lük a vezér. Az asztalion egy jól megtermett, izmos ember foglalt helyet. Meg voltam ró­la győződve, hogy csak ő le­het, a brigádvezető, senki más. De hát nemigen látszott raj­ta, hogy mozdulni akar. Ezen csöppet se csodálkoztam. A kis csoport ugyanis szokatlan versengést folytatott. Neveze­tesen azt, melyikük pezsgős­palackja durran nagyobbat, s melyik dugó röppen távolabb. Mindezt vidáman, s imponáló szerénységgel csinálták. Arra rezzenek fel, hogy va­laki már másodszor szól hoz­zám. — Ne haragudjon a zavarás­ért. Léport Ferenc ... — Üzent valamit? — Nem — mosolyog a meg­szólító. — Én vagyok az. — Maga?! Némi csodálkozással nézem emberemet. Léport korántsem hasonlít az általam kiválasz­tott vezetőre. A nyúlánk, kes­keny arcú ember inkább ke­reskedősegéd, fodrász, vagy költő benyomását kelti. A 33 éves fiatalember min­den reggel hajnali 3-kor kel. s Tárcáiról indul útnak mb-' ’"i munkahelyé.f ‘ késő este, vagy éjjel ér vissza Hogy került ide? — Tarcaion volt egy rész­lég. Az megszűnt. Ide helyez­tek át. Igaz. fárasztó a korán kelés, a későn érkezés, de hát szeretek itt dolgozni. Lassan, higgadtan, s igen nagy fegyelmezettséggel beszéd. Elmondja, hogy a. keresettel elégedett, ez a teljesítménytől függően 2800—3500 forint kö­rül ingadozik. Igaz, ki vannak téve az időjárás viszontagsá­gainak. A legrosszabb az eső, még inkább a havazás. Ilyen­kor minden csúszik, nem biz­tos a fogás, minden dermesz­tő és hideg. S ne csaljon meg a vékony termet, mert bár­melyik izomkolosszussal fel­veszi a versenyt. Valamikor másod-harmadmsgával két-két és félmázsás terhet is emelt. S vannak-e nehéz napok? _ Akad — bólint. — Ami­kor akadozik a szállítás, ami­kor nincs munka. __ Miért ez a nehéz, leg­alább pihenhetnek egy kicsit __ Nem bírjuk a semmitte­vést ^ üresen futnak az órák. Azért se jó, mert akkor nem keres az ember. A keresetre nagy szflkséga van. Kell a családnak, a bá­nom gyerdfcndk. Hiányt sJigha éreznék, mert tavaly lakást vett, az idén Pannóniát. Na­gyon kell. a motor. Ha a szép idő beköszönt, azzal jár mun­kába. Több idő jut a pihenés­re, a családra. Mi a kikapcso­lódás? Vasárnap délelőttön­ként szeret a kertben pepe- cselgetni, s délután meg a csa­láddal elmegy a cukrászdába, este az asszonnyal a moziba. A brigád? A megye külön­böző részeiből jöttek össze. Re­mekül megértik egymást. Kö­zösek a terveik, közösek az örömök is. Az önömhöz tarto­zók, hogy a vállalat az idén épít egy munkásszállót. Ez jó lesz, mert hideg, rassz idő esetében itt maradhat, a jól ká tudja magát pihenni. És még egy dolog. — A családnak meglepetést készítek elő. Tv-re gyűjtök. Karácsonyi ajándék lesz. Tudom, hogy ennek közlése talán ünneprontás, de hát hoz­zátartozik a könyvet szerető, kulturálódni, fejlődni akaró szállítómunkás jellemrajzához. És Léport élete, magatartása, gondolkozása jellemzi a »agy bri gádét m, (Csórta» 1949 egyik egyszerű hétköz­napján, néhány méter hosz- szú ságban beszakadt Péch Antal táró egyik szállítóvága­ta. Több bányászt azonnal odarendeltek, hogy félfákkal áthidalják a szakadást. A munka jól haladt, s már ‘ az utolsó simításoknál tartottak, amikor újra megindult a főte, és összetörte az új ácsolatút. Hat bányász alatta maradt Közülük egy meghalt, a töb­biek megsérültek. 11 óra jóval elmúlott, mire Kriston Pál Józsefet is kimentettek. — Néhány oldalborda-repe­feommuniste, Mint kiváló szakmunkás és kommunista kezdettől részt vesz a munka­versenyben. Nem egyszer mondták neki: „Bolond vagy! Minek hajtod magad? A vé­gén még sérved lesz.” És lett Meg is operálták. — Nem a munkaversenytöl, hanem a nehéz munkától kap sérvet az ember — mondja. — Észre sem vettem, hol emel­tem meg magam. De nemcsak sérvet kaptam, hanem sok ki­tüntetést, erkölcsi és anyagi megbecsülést is. Műszak előtt, déssal megúsztam — emléke­zik vissza a most negyvenhét éves vájár. — Talán ez volt eddigi életen: legnehezebb fél órája. Akkor már négy esz­tendeje dolgoztam a föld alatt, de mégis ettől kezdve lettem valóban bányász. Kriston Pál József régi bá­nyászcsaládból származik. Bá­nyász volt a nagyapja és az apja is. ö maga huszonhárom esztendeje dolgozik a föld alatt, s húsz éve vájár. Na­gyon szereti a bányamunkát, ebből is az élővájást. Így vall erről: — Mindig is izgatott az űj, az ismeretlen, a feltárással kapcsolatos munka. És ha kell, vagy lehet, járjon elöl az em­ber. Ügy érzem, az elővájás embere vagyok. Tudom, ho­gyan kell tartani a szintet és az irányt. Kriston Pál József 1946 64a 1959. február utolsó napjai­ban Kriston Pál József vájár bejelentette, hogy kilenctagú csapata megkísérli elnyerni a kommunista brigád címet A korabeli sajtó így írt erről; „A Királdi Bányaüzemben — a Szovjetunió példája nyomán — az országban elsőként meg­alakították az első bányász kommunista munkabrigádot”. —■ Ez 1959-ben volt, 9-en voltak a csapatban, és 9 év tolt el azóta. Mit takarnak ezek a kilencesek? — Megpróbálom összefog­lalni, de nagyon nehéz lesz — kezdi válaszát Kriston Pál Jó­zsef. — A szocialista brigád­mozgalomról akkor még vaj­mi keveset tudtunk. De azt már sejtettük, hogy nemcsak a termeléssel, hanem egymás­sal is kell foglalkoznunk. A csapat tagjainak több mint fe­le kommunista volt, és ez A 3/1-es fűkéi Épül egy ház a Gyula fflifc- cában. Már állnak a falak, a szerelők a belső munkákon dolgoznak. A víz- és villany­vezetékeket szerelik és a belső vakolást végzik. Kül­sőre miben sem különbözik a többi, Miskolc területén épülő háztól. És mégis: nem akármilyen a ház. az első KISZ-lakások ezek. Egy ház, 56 lakás. S tulajdonosai ha­tolok, KISZ-tagok. Két évvel ezelőtt indult a szervezés. A szerződés sze­rint 1968 júliusára, de reá­lis ígéret szerint már má­jus végére elfoglalhatják boldog tulajdonosaik biro­dalmukat. Beköltözhetnek a lakók. — Akik már valóságos za­rándokú lakat tesznek az épülő házhoz — mondja Szanyi Géza. Ssanyiék a 3/f-as talaj«®»- jaosai. Mindketten fiatalok, a 3. sz. AKÖV-néü dolgoz­nak. Szanyi Géza közleke­dési üzemmérnök, felesége pedig oktatótiszt Négy éve házasok. Azt mondják, ők viszonylag még szerencsé­sek, mert eddig a szülőknél laktak, nem kellett albérletet fizetniük. — De már nagyon szeret­tünk volna saját otthont — szól Szanyi Gézáné. Mindent megpróbáltunk; kilincsel­tünk kérvényeinkkel. De hiába. Amikor két évvel ezelőtt megtudtuk, hogy szö­vetkezeti lakásra még 1968- ban sem számíthatunk, el­keseredésünkben megtakarí­tott pénzünkből Mamaiába mentünk az Expresszel. Ott hallottunk először a KISZ lakásépítési akciójáról. Most nagyon boldogok vagyunk .. — 1967. szeptember 4-én volt az első kapavágás. Szin­te minden majdani lakástu­lajdonos kivonult a „sereg­szemlére”. S később is. ami­kor már kibújtak a falak a földből, szombat, vasárna­ponként el-elzarándnkoltunk az épülethez; lássuk, meny­nyit nőtt eev hét ala** Most már a lakásokban járunk. néha <eS 5a Eavamalc minket a szerelők — mondja moso­lyogva Szanyi Géza, Felesége még régebbi em­lékeket idéz fel. — Mennyit izgultunk, amikor kisorsoltuk, kinek melyik lakás jut. De így már az első pillanattól tud­tuk: melyik lesz a miénk. A harmadik emelet egyes la­kás jutott nekünk. Gondo­latban már be is rendeztük. S a többiek? Igazi baráti kapcsolatok még nem alakul­hattak ki. De ismerjük egy­mást. Munkahelyünkhöz kö­zel eső, egyik fűszerbolt pénztárosnője is lakótár­sunk lesz Ha bemegyek vá­sárolni a boltba, mindig be­szélgetünk jövendő ottho­nunkról. Az 56 KISZ-lakás tulajdo­nosa nemsokára beköltözik az új házba. S már készül­nek a következő KlSZ-laká- sok tervei. Van ennek a szervezésnek létjogosultsága Érdeklődés is van. A városi KISZ-bizottságon először csak 56 újabb lakást üte­meztek be. de a nagv érdek­lődés miatt meg kellett dup­lázniuk a számot, A 112 új KISZ-lakásra — két házra — már megkezdték a szer­vezést A Ságyári Endre ut- t cában még az idén hozzá­kezdenek az építéshez. A Miskolci Tervező Vállalat ifjúsági társadalmi tervező irodája jutányos áron készí­ti el a tervdokumentációt Az OTP biztosítja a szüksé­ges hitelfedezetek A városi tanács építési és közlekedési osztálya pedig elkészíti a szanálási tervet S végül a BÁÉV a második fél évben hozzákezd az építéshez. Ügy tervezik, hogy 1969 nyarára már beköltözhetnek a lakók. Míg az első ház építése 2 éves előkészítő munkát kí­vánt. az újabbakra elég volt egy fél év is. — Az a jó ebben — mond­ják szinte egyszerre Szanyiék —. hogs'- a fiatalok a KISZ lakásépítési akciója útján könnyebben hozzájutnak a lakáshoz. Látjuk, hogy érde­mes takarékoskodni, gyűjte­ni. mert lesz otthonunk. Épül egy ház a Gyula ut­cában. Állnak a falak, a sze­relők a belső munkákon dol­goznak. A lakások boldoe tulajdonosai rendszeresen el­zarándokolnak ide. Ügv ter­vezik. hogy a házszentelő na­gyon ünnepélyes lesz. Csatorás Annamária nagy segítséget jelentett. Be« csülettel dolgoztunk, éltünk, s így egy év múlva elnyertük a szocialista brigád címet. Ad­dig a többiek csak figyelték munkánkat, s később csatla­koztak a mozgalomhoz. Ma már — tudomásom szerint — az Ózdvidéki Szénbányák Ki­ráldi Bányaüzemében 61 kol­lektíva küzd, csaknem 600 taggal a szocialista brigád címért Egyre többen követ­nek minket, különösen a fia­talok közül. Ügy látszik, lehet az ember próféta saját hazá­jában is... Az üzem vezetői kezdett® nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a szocialista brigádmo»» italomnak. Véleményük sas» rint nincs a munkának, de ta­lán az életnek sem olyan te­rülete, ahol ne lehetne tapasz­talni a szocialista brigádok működésének nemes követ­kezményeit. Nagy szerepük volt benne, hogy az elmúlt ki­lenc esztendőben több mint duplájára növekedett a terme­lés a bányaüzemnél, hogy ez idő alatt több mint 120 forint­tal csökkent I tonna szén ki­termelésének költsége. De nem­csak a munkában, hanem az életben is fordulópontot je­lent a szocialista brigádmozM galom. 1958-ban 420 igazolat­lan hiányzás voit, 1967-ben ed 177-re csökkent, annak elle­nére, hogy időközben a lét­szám emelkedett. De vannak olyan eredmények, jelensé­gek, amelyeket nem lehet szá-« mokban kifejezni. A szocia­lista brigádok tagjai jártak élen az árvízsújtotta lakosság megsegítésében, a spanyol bá­nyászok sztrájkjának támo­gatásában, a vietnami nép ja­vára indított munkában és véradásban, a társadalmi munkában, de ha kell, ha­zánk ée rendünk védelmében is, hiszen a munkásőrök dön­tő többsége szocialista bri­gádtag. — Megérte-e elsőnek lenni és azóta is az elsők közé tar­tozni? Megérte — válaszolja Kriston Pál József. — Igaz, a régi brigádból már csak ifj. Kakukk István és Nagy Ele­mér dolgozik brigádomban, de ez így helyes. Koós G. István a frontfejtésen brigád vezető, Mráz Tibor, aki közben or­szággyűlési képviselő lett, & robbanóraktár vezetője, Pálfi Ferenc is szocialista brigádot vezet. Vele van a régi brigád­ból Kérik Ferenc és Fónagy N. Miklós. Becze Ferenc vá­jár pedig fenntartáson dol­gozik. A régi brigád tagjai éppúgy, mint az újabbak, minden évben, mindennap úgy dolgoznak, hogy méltók legyünk a megtisztelő szocia­lista címre. A mi első brigá­dunk, illetve ennek az utód­ja az elmúlt kilenc esztendő alatt nyolcszor nyerte el egy­más után ezt a kitüntetést Azt mondják, az idén meg­kapjuk az aranykoszorús jel­vényt is, * A Királdi Bányaüzemtől csak néhány kilométerre van Borsodbóta, ahol Kriston Pál József lakik.- Szép családi há­zat, szép családot és szép csa­ládi életet mondhat magáé­nak. — Elégedett vagyok az éle­temmel — mondja csendesen. — Megbecsülnek, s a szocia­lista brigádmozgalomnak is nagy a becsülete. A fiam egyetemre készül, agrármér­nök akar lenni. Lányom most végzi el az általános iskolát. Feleségem mindenben segítő­társam. Örömmel megyek dol­gozni, még ha nehéz is a munkánk, de még nagyobb örömmel térek haza. S ha szabad időm van, vadászok kutyámmal, vagy gondozom a kiskertet. Most a szőlőt met­szem a lugasban. Ennek vas itt az ideje. Én ültettem, éo ápolom, én gondozom... Oraver .Táncé Szabados Gjör®'

Next

/
Thumbnails
Contents