Észak-Magyarország, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-28 / 74. szám

4

É8ZAK.V1AGYARORSZ.AG

Csütörtök, 1968. március SS,

Az alkotás és fogadtatása

Beszélgetés Jancsó Miklós filmrendezővel

A

műkedvelő művészeti mozgalom, mint neve is jelzi, százezreknek nyújt szellemi örömet, nemes szórakozást, mással nem pótolható időtöltést. Ha nem tévedtek statisztikusaink, hazánkban több mint félmil- lió öntevékeny népművelő keresi a közösség gondűző művészeti műhelyeit, s áll pódiumra, hogy megvigye és közvetítse a művészet emberiorrnáló híradásait. Nagy odaadás, lemondás, szellemi frisseség kell a kettős feladat teljesítéséhez: a tökéletes önműveléshez, s a nézőtér, a kiállító csarnokok, a tablók közönségének ízlésalakításához.

A műkedvelők között vannak diákok, kétkezi munkások, értelmiségiek — öregek, középkorúak és fiatalok. Vannak nőtlenek, családosok és magányosok, közülük sokan Időbőséggel rendelkeznek, de bizony akadnak olyanok is, akik családjukat rövidítik meg á múló idő rövidsége miatt.

Ismerünk népművelőket, akik többletmunkával, rádolgozással teremtik meg nemes szenvedélyükhöz a szabad időt. Néha kedvezőtlen műszakcserét ajanlanak csak azért, hogy próbára, főpróbára el tudjanak menni.

Az öntevékeny művészeti csoportok munkájában való részvétel jutalma az örömön, a kellemes lelkiállapot elnyerésén kívül a „köszönöm”, esetleg egy szerény összejövetel szendviccsel, pohár sörrel. A munkahelyeken alig-alig jut megbecsülés a népművelés „Ne- mecsekjeinek”, sőt, vannak helyek, ahol kimondottan rossz szemmel nézik a kulturális munkában való részvételt. Műkedvelőink ezt még el tudnák viselni (bár nem kellemes érzés), de a gáncsoskodás, a kézzelfogható rossz- indulat már kimondottan önérzetsértő.

Az egyik munkás művelődési házunk tánc- karának tehetséges, rajongó tagját munkahelye azért bocsátotta el, mert többször kikérték szereplésre.

Óriás gyárunkban, az UKM-ben is (amint ezt a népművelést segítő, társadalmi vezetőség tagjaitól hallottuk) néha hiábavalónak látszó küzdelem folyik egy-egy kultúrmunkás kikéréséért. De nemcsak az LKM-ben, hanem más gyárakban és intézményekben hasonlóan nehéz a helyzete azoknak a népművelőknek, akik országos fesztiválra, tehát több napos program teljesítésére indulnak.

Teljes megértést tanúsítunk a gyárak, in

Jancsó Miklós kétségtelenül legérdekesebb alakja napjain! magyar filmművészetének, Üjabb filmjei körül sok vita zajlik, a nagyközönség és s szakma egyaránt elemzi Jancsó alkotói módszereit, amely helyenként szenvedélyes polémiák targya. Egy nemrég megjelent népszerű tudományos filmkönyv, A tizedik múzsa Jancsó Oldás és kötés című alkotását tekinti a 60-as évek megújuló magyar filmművészete kezdetének, a külföldi szaklapok, valamint a januárban Budapesten megrendezett nemzetközi filmkritikus tanácskozás, a „magyar csodát" emlegetve ugyancsak ettől számítja a magyar filmművészet legújabb időszakát. Ugyanakkor a Jancsó alkalmazta ábrázolási módok ellenzőinek véleményét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mind rajongói és tisztelői, mind ellenzői együttesen úgy beszélnek azonban róla, mint a film formanyelvének hazai, nagy megújitójáról, aid a maga sajátos, és nagyon sokat vitatott alkotó módszerével újat hozott

Jancsó Miklós a közelmúltban Miskolcon járt. A felsőoktatási művészeti fesztiválon a filmbemutatók zsűrijének elnöke volt, és a látott pályamunkákon túlmenően több kérdésről, filmművészetünk napi gondjairól vitázott az ország egyetemi filmszakköreit képviselő fiatalokkal. Ebből az alkalomból beszélgettünk.

j, — üj filmje, a Csend és H kiáltás bemutatása kap- §} csán az országos sajtó- H ban. valamint filmvitá- E kon’ mind gyakrabban E hallható a filmtrilógia E megfogalmazás. A Sze- E génylegények, a Csilla- ■5 gosok katonák, és e leg. 5 újabb film képezné a ~ trilógia három, darabját, 5 mintegy hasonló gondo- S lat három időszakban E történő jelentkezését. E Valóban trilógiára törési kedett-e, lezárul-e sajá- ~ tos kritikai történelem- íj szemlélete, illetve tör- S ténelemvizsgálata ezzel 5 a három alkotással?

— Nem volt szándékomban trilógiát alkotni, és nem \s tudom elismerni ezt a megállapítást. Tréfásan azt mondhatnám, hogy a kritika, meg a szakmából többen tapintatos formában akarnak figyelmeztetni: hagyjam abba ezt a sort, amely korszakonként vizsgálja az elnyomatást, illetve az elnyomók és a szebbre, a szabadságra törekvők harcos szembenállását. Egy korábbi filmem, az így jöttem, vagy ezt megelőzően a mostanában sokat emlegetett Oldás es kötés nem illik ebbe a sorba, mégsem tartom különállónak az említett három filmtől. És azt sem tartom lehetetlennek, hogy a Csend és kiáltás időszakánál, a fehérterror elemzésénél nem állok meg, s a későbbiekben esetleg más időszakhoz fordulok.

£ — Ha a trilógia főit galomkörénél maradunk, sj vagy ha még hozzávesz- s szűk a korábbi így jöt- ™ tem című filmjét, nem S érzi-e esetleg az „önse- ~ matizálás’’ veszélyét, ~ nem jelentkezik-e kifeje- 55 zési eszközeiben bizo- ^ nyos fokú modorosság?

• Véleményem szerint ha egy alkotóművész kifejezési eszközei alkotásról alkotásra nem változnak meg, ábrázolásmódjának egyes motívumai több művében is fel-felbuk- kannak, az még semmiképpen nem jelent sematizálódóst, és nem válhat modorossággá sem. Ha saját formanyelvemet csiszolom tovább alkotásról alkotásra, az sokkal inkább művészi következetesség, mint Önismétlés.

5 — Utóbbi filmjeinek

~ fogadtatása, elsősorban 5 a nagyközönség körében

azt is, milyen közönségrétegek fogják a filmet megtekinteni. A szórakoztatás, a humor alkatilag idegen tőlem, s amikor filmjeimben szigorú szűkszavúsággal, a képi kifejezés markánsabb előtérbe helj'ezé- sével mondom el mindazt, amit az ábrázolt időszakról elmondani akarok, láttatni kívánok, számolok azzal, hogy nem minden néző fogadja egyazon értéssel és megértéssel, ha egy történelmi időszakot, vagy eseményt nem úgy lát majd a filmen, ahogyan és amilyennek korábban ismerte, vágj' éppen látni szeretné. Ügy érzem azonban, hogy az alkotóművész feladatai közé tartozik az új, a kevésbé megszokott szemszögből történő láttatás, és az igazságnak új módon, a művészi ábri z ' '<s- nak esetleg még szokatlan eszközeivel történő megközelítése. «

A Csend és kiáltást Miskolcon a közeli napokban fogják bemutatni. A közönség véleménye bizonyára itt is megoszlik, de ez az új film is azt bizonyítja a tisztelők és ellenzők előtt egyaránt, hogy Jancsó valóban napjaink magyar filmművészetének egyik legkiemelkedőbb alakja.

Benedek Miklós

Főiskolai koncert Miskolcon

tézmények vezetőivel kapcsolatban is, hiszen ők mindenkeppen a népgazdaság érdekeit tartják szem előtt, amikor elzárkóznak a népművelők kiadása elől. Most, a gazdaságirányítás űj rendjének első esztendejében különösen ügyelnek a dolgozók minden munkaórájára. Ez érthető is.

De a másik oldalon ott vannak a népmozgalom reprezentánsai, a fesztiválok, a külföldi szereplések, amelyeken népművelőinknek számot kellene adniuk műveltségükről, tehetségükről, bizonyítaniuk kellene alkalmasságukat mások művelésére. Ez semmiképpen nem magánügy. Tudunk róla, hogy a tehetősebb művelődési intézmények ellenérték fejében kérik ki kultúrmunkásaikat, s néha így sem megy a dolog. Vagy ha ímmel-ámmal engednek is a kérésnek, az illető népművelő hátrányt szenved jutalomosztáskor és egyéb juttatáskor.

Sok műkedvelőnek szegte már kedvét ex a sziszifuszi küzdelem. Akadtak jócskán, akik a konfliktus elkerülése végett (no meg az állás mindennél fontosabb elv alapján) lemondtak kedvenc hobbyjukról, és visszavonultak.

Nagy veszteség a népművelésnek a munkahelyi értetlenség, a visszautasítás. De hasonlóan a sportnak is, mert tudomásunk szerint a „menő” sportágakat kivéve — a „kis” egyesületek sportolóit nem szívesen engedik ki munkahelyükről.

godig úgy érezzük (reméljük, sejtéseinket az üzemszociológusok hamarosan alátámasztják) a népművelés (bizonyára az aktív sportélet is) jó hatással van a dolgozókra, következésképpen a munka tisztességesebb elvégzésére is. Tapasztalataink szerint a népművelők jó munkásai társadalmunknak. A kevésbé állhatatos ember nem képes produkálni azt a tiszteletre méltó pluszt, amit az öntevékenykedés megkíván. Ebből az aspektusból vizsgálva a témát, talán fontolóra veszik az üzemek, Intézmények illetékesei a népművelés kéréseit, és feladják makacs, helyenként alig megérthető álláspontjukat. Ez min* denképpen kívánatos lenne, mert a televízió, s más tömegkulturális eszköz által alaposan megtépázott műkedvelő művészeti mozgalom további veszteségeket szenvedhet.

Párkány 1,ászlé

Pintér István

Magyar kMunisták a Hitler-eítenes nemzeti egységért

Pintér István — az MSZMP KB Párttörténeti Intézetével közös kiadásban — rendkívül gazdag levéltárt, »ajtó* és iratanyagra, visszaemlékezésekre támaszkodva nyújt minden eddiginél részletesebb, átfogóbb képet a Hitler-ellenes

Gorkijt az első szovjet írö- nemzedék tanítójának mondják. Joggal. Ö volt e nemzedék tanítója, tanítása azonban nem merült ki a nyelvtani és stilisztikai baklövések ellenőrzésében, az egyéb, hasonló irodalmi csiszolómtmkában. Mint az orosz nyelv szerelmese s az írói művészet rajongója, persze nem hunyhatott szemet a nyelvi torzulások, az erőszakolt kifejezések, a hanyag formai szerkesztés esetén sem, de mindenekelőtt írói ihletre tanította társait. Az irodalom ügyébe vetett hitre tanította és meggyőzte őket az irodalom óriási fontosságáról.

Milyen eszközökkel érte ezt el? Én Gorkijtól mindig rendkívül emelkedett, lelkes hangulatban váltam el, ezt azonban sohasem az írói műhelyről folytatott beszélgetés okozta, és sohasem csak az irodalomra korlátozódott eszmecsere, hanem a Gorkij által felkeltett különféle érdeklődéseim fellobbanásából eredt. Már pusztán a vele folytatott beszélgetések tarkasága, az állítások és tagadások rugalmas váltakozása is alaposan megmozgatta képzeletemet.

Bármily szigorú volt is Gorkij Irodalmi kérdésekben, mindig, változatlanul ezt az egy érzést szuggerálta as íróknak: te vagy a gazda. Mint író soha senkinek nem ajánlotta, hogy át kövesse,

vé teszik, közel hozzák a kort az olvasóhoz.

A könyv Magyarországnak a szovjetellenes háborúba lépésétől a német megszállásig vizsgálja a kommunisták vezette antifasiszta erők harcát. A szerző részletesen ismerteti a különböző antifasiszta és Hitler-ellenes pártok, szervezetek — a KMP. az. SZDP, a szakszervezetek, a Kisgazdapárt, a Parasztszövet ség —, a .náciellenes polgári csoportok helyzetét, viszonyát a háborús kormányhoz, s egymáshoz,. A maga bonyolultságában, . ellentmondásosságában mutatja be az. érdekelt osztályok, rétegek cs csoportok közös vonásait, amelyek lehetővé tbttélc. hogy a Magyar Kommunista Párt meghirdesse a Hitler-ellenes erők összefogásának, s a független- szabad, demokratikus Magyarország megteremtésének programját, s egyben érvényesítésének gátjait is. Az eddigi feldolgozásokhoz képest sokoldalóbban vizsgálja az. antifasiszta világ- koalíciót és az azon belüli erőviszonyokat, a magyar Hitler- ellenes erők félelmét az 1918 —1919-es forradalmak megismétlődésétől, a Szociáldemokrata Párt jobb és bal szárnyának harcát, a dolgozó tömegek más, hábörúelleneí! harckészségét, a kommunisták és baloldaliak által szervezett háborúellenes akciókat, t? Magyar Történelmi Emlékbizottság létrejöttét, tevékenységét, az 1942-es március lS-i tüntetést sthRészletesen foglalkozik* « könyv a Kállay-kormány politikájával, az antifasiszta és náciellenes erőkre gyakorolt rendkívül káros következményeivel. A szerző kimutatja, hogy a magyar antifasiszta mozgalom fejlődése hogyan és mikor torpant meg, s mik voltak az okai a nemzetközi antifasiszta mozgalomtól való ?lmaradásának. (Kossuth’

Könyvkiadód

dig jól odafigyeltek, belelendült. Szinte mindig különös dolgokról beszélt, és ő maga is különösnek, tartotta, amit mondott, valamint azt is, ahogyan mondta- Élvezte erejét, élbeszélő képességét. Mint a legtöbb művészember, ő is ösztönös színész volt, és mint színész, képtelen lett volna nem gyönyörködni tulajdon művészetében.

Az orosz írók egész életén át izgatják kíváncsiságát, érdeklődése sosem apad és megvan benne saját hivatkozásának tisztelete is, amint állandóan próbálgatja-hasonlít- ja, miféle gyümölcsöket teremthet ugyanez a hivatás más kezek gondozásában.

Gorkijtól tanulta meg sok fiatal író, hogy becsülni kell nemcsak a nekik kedves irodalmi jelenségeket, hanem azokat is, amelyek ellentmondanak egyéni ízlésűiének, s magát ezt a képességet Is meg kell becsülniük, mert ez csak csiszolja és nem csökkenti az egyéni ízlést.

Van, aki azért tanulja egymás után a nyelveket, mert ellenállhatatlanul érdekli a felépítésük. Gorkij így tanulmányozta az írókat, mert képtelen lett volna nem tanulmányozni őket Körükben, tekintetük kereszttüzében mintegy versengett velük, melyikük tud mélyebbre hatolni: ő fi* gyelte azokat ét azok figyelték őt.

A népművelés mostohagyerekei

E nem volt egyöntetű. E Most nem azokról a né- E zőkről beszélünk, akik sj a gondolkodás nélküli E szórakoztatást várják a s filmtől, hanem azokról,

— akik érteni akarják for- ü; m.anyelvét, de sokallják E a deheroizálást, a rideg, E kegyetlen őszinteséget, a E kemény szűkszavúságot. E Tisztelői körében is kill alakult olyan vélemény, íj hogy filmjein sokáig s kell gondolkozni, de mi- 5 nél tovább gondolkozik E rajta a néző, és minél E többször visszaidézi, an- E nál több értéket fedez E fel benne. Filmjeinek ~ alkotása közben miként s számol a közönség vissz— hangjával?

— A közönséggel nehéz számolni, A közönség igy, határozott névelővel, nincs. A közönség fogalmába tartozik mindenki, aki jegyet vált a moziba, vagy a televízió képernyőjén lát egy filmet, akkor is, ha az adott mű sem érdeklődési körének sem intellektusának nem felel meg. Vígjátéknál, szórakoztató művészeti alkotásoknál könnyebb kiszámítani a várható fogadtatást.' a közönséghatást, és nagyjából

Konsztanlyiu Fegyin

Személyesen Gorkijjal...

Az író sziliét ősének 100, évforduló jóra

nemzeti erők harcáról. A visszaemlékezések jó részét maga a szerző gyűjtötte, s az itt először publikált személyes élmények és emlékezések éiónatinája, Wicrdawsky Román-; ea, Yvonne Desportes Tóma és j variációk ütőhangszerekre cí- j mű műve, továbbá Hindemith . Fuvola-szonátájának II.—III. \ tétele, Bartók Bagatellje szerepel a hallgatók kettős, vagy I szóló interpretálásában. Az es- j tét Bach III. Brandenburgi versenyének tolmácsolása zárja az intézet vonós kamara- ! zenekarának előadásában. i

A Díszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának hallgatói március 29-én, pénteken este hét órai kezdettel hangversenyt adnak Miskolcon, a zeneművészeti szak- középiskola Bartók-termében. A koncert változatos műsorában Bach A-dúr szonátájának II.—III. tétele, Chopin eisz- moll Noctume-je, Kadosa Szóvoltak jelenségek az irodalomban, amelyeket nem szeretett, amelyek iránt bizalmatlansággal vagy éppen elfogultsággal viseltetett, sőt, olyanok is, amelyeket gyűlölt. Objektív ítéleteibe olykor nagyon sok személyes elemet vitt, és voltak olyan általánosan elfogadott irodalmi nézetek, amelyek ellen egész éleién át küzdött.

Ide tartozott az, hogy nem szerette Dosztojevszkijt. Ellen- saaovének nemcsak politikai és tárgyi okai voltak, nem csupán belső hangvételeit, az erkölcs-fogalom, érzelmi ösz- sze tevőit nem tudta Dosztojevszkijnek megbocsátani, az író egész érzelemvilágának színezete állt tőle távol. Végül is Gorkij gazdag es igen bonyolultan alakuló életet élt végig anélkül, hogy bármikor is megtagadta volna a fiatalkorában kimondott szót: „Ember! Ez gyönyörű! Ez büszkén hangzik D

Megszoktuk, hogy Gorkij élő valóság. Bárhová került, bárhol élt — a mi dolgainkkal foglalkozott, a mi sorsainkat alakítgatta, volt akit atyai szemrehányással illetett, mást kíméletlenül megszidott, sőt volt. akit meg Is bántott, közben mégis mindig olyan iró maradt, áld fenntartás nélkül szolgálta hivatását. El sem tudjuk képzelni magunkat Gorkij nélkül, ő beletartozik ebbe a fogalomba: „a ml korunk”. Ha elvennék tőlünk ezt a ml tulajdonunkat, meny- | nyíre összeszűkülne, összefony- 1 rtyadna a ml kultúránk világa, mennyire árván tengődnénk a Gorkij rettenthetetlen, tettre nozgósító nevétől megfosztott j íönyvek között.

Itadó György fordítása í

utánozza, tsz ő művészetét állítsa példaképül maga elé. Ilyesmiről még csak nem is beszólt. Pontosan felfedezte itt Is, ott Is saját művészi hatásának nyomait — de még csak eszébe se jutott, hogy iskolát teremtsen. Művészete azonban éppúgy része volt a kor történetének, mint egyénisége. Minden újonnan Jelentkező író Gorkij felé fordult, hogy lássa és tanuljon tőle.

Beszélgetéseinek látszólagos csapongása sosem keltett olyan benyomást, mintha véletlen értesülések szétszórt szilánkjaiból állna. Ellenkezőleg: Gorkij módszeresen gondolkozott, és nemcsak irodalmi, filozófiai kérdésekben. Szívből jövő hálával mesélt nekem a Curie-házaspárról, akiket személyesen ismert, s akiknek laboratóriumát is felkereste franciaországi tartózkodása alatt. Midőn beszélgetésünk során felfedezte, hogy én nemigen konyítok a kémiához, részletekbe menően kezdte magyarázni a radioaktiv elemek sajátosságait.

Ez persze lenyűgözően hatott rám, de megvallom, energiája, hatása még ellenállhatatlanabb volt akkor, amikor saját élettapasztalatairól beszélt

Valahányszor mesélt, mindig aggályosán figyelte hallgatóit Ha valakinek lankadt ns érdeklődése, elkomorulj ha pe-