Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

▼asáraap, 196*. január 14. eszakmagyarorszäö 9 NYÍLTAN, Önkritikusan meg kell vallanom: egy hosszú életen át rabja vol­tam bizonyos hályogos, na­cionalista elfogultságnak. Dőre elvokultságomban azt hittem, hogy 30 tojásból rántotta, 30—40 cukrászdái krémes egy ültő helyen, egy szuszra való bekebelezésére csak a mi népünk néhány ki­emelkedő egyede képes — szerle a kerek világon. Éve­ken át leledzcttem c fatális tévedésben, mígnem egy Amerikában, a világcsúcsok­ról megjelent történeti igé­nyű mű a minap alaposan megtréfált. és végleg feléb­resztett csipkerózsika szuny- nyadozásomból. Felébred­tem és be kellett látnom, hogy fejlődésünk ez ideig is túlzottan egyoldalú volt. A népek nemes vetélkedésében immáron igenis nem álhír1- versenyen felül. sót. ha nem akarunk lemaradni. Heinén­ként bizony már pótolniva­lónk is bőven akad. A hézagpótló remekművet a mai napig sem sikerült megszereznem. Hála azonban egyik USA-beli derék króni­kástársamnak, néhány frap­páns Ízelítőt mégis csak si­került megszereznem, ame­lyeket hivatásom magaslatá­ról ezúttal adok tovább az okkal kíváncsi honfitársak­nak. Hogy csak a legkonstrukti­vabb eredményeket tárjam az érdeklődök elé: egy Clin­ton hocy nevű amerikai lel­kiatya időszámításunk után, 1955 februáriusában ' egyet­len lelkigyakorlat alkalmából 48 órán át szentelte magát az ige szavakban való hirde­tésének. Eddig a hír. Részletekről a krónikás semmi bővebb em­lítést nem tesz. Ily módon sajnos mit sem tudhatunk meg arról, hogy az atya ma­ratoni arányú oráciojaval ki­nek kívánt elsősorban szol­gálatot tenni: az égi hata­lomnak, avagy a hit malaszt- ját szomjúhozó nyájának. Azóta is izgatott töprengés malomkövei között őrlődöm. Képtelen vagyok ugyanis el­dönteni, hogy egy ilyen szentbeszed világcsúcs (de természetesen bármilyen niü- fajbeli rátöri produkciót is ide kell sorolnom), vajon ki számára nagyobb csúcstelje­sítmény: aki elmondja, vagy aki > végighallgatja, magya­rán, aki aríja, vagy aki áll­ja. A döntés — bevallom — meghaladja véges emberi ké­pességemet. A mű következő szakasza két anglius daliának állít örök emléket. Két pozitív hősünk szintén egyetlen me­netben, 60 órán át pofozgat­ta egymást. Számadat, egyéb kommentár nem érkezett, hogy a két ifjú angol mely „A nevetés diadaléneke“ Karikatúra-kiállítás a Műcsarnokban Ugye, mondtam, hogy az öregem nagyon megértő ?! Teknőskaland Az Észak-Kalifornia államban lakó D. Hemrik 12 éves fiú februárban egy teknősbékát talált a ház kö­zelében. Páncéljára rákarcolta a címet, s ezzel az ál­latot útnak bocsátotta. Szeptemberben levelet kapott íz Észak-Kaliforniától tiO kilométernyire fekvő Ohio államból egy farmertől: „Teknősét megtaláltam, visz- zz/ifordítottam. Talán megérkezik- ÍX Trtaft Utoljára tizenkét évre! év­előit rendezték közös repre­zentatív kiállítást a magyar karikaturisták. Mostani, ötö­dik tárlatuk érdekessége, hogy a bemutatott anyag gazdagsá­ga és sokfélesége amellett bi­zonyai, hogy a következő kiál­lításig nem szabadna ennyi időnek eltelnie. Erre szavaz a * közönség is. Sok ezer úrdekló­♦ dő kereste fel már az első na­pokban a 'Műcsarnokot, ahol elhelyezték az anyagot: negy­venegy karikaturista több mint 300 rajzát. Üjság is megjelent a kivételes alka­lomra, a magyar karikaturis­ták revü.le: a Csúzli, hogy né­mi ízelítőt adjon magából ts kiállításból. Voltaképpen mi a karikatá­ra. amelynek mostani magyar tárlatát oly sokan felkeresik? Maga a sző olasz származék- s eredetiie azt jelenti: túlzás. Hagyományos értelemben m karilratúra ennek meg is fö­lél. Jellegzetes emberi voná­sok túlzó kiemelése, torzítá­sa. humoros vagy szatirikus célú ábrázolása. Ismertek a karikatúra ókori és középkori példái is, mai —- vagy a mi­énkhez közelálló — értelem' ben azonban a XVIII. század­tól művelik rendszeresebbel és nagy hatékonysággal. Ki váló mesterei: az angol Ho­garth. a spanyol Gova. a fran­cia Daumier, a német Gros; és sokan mások. Ezekből i nevekből, s a még idézheti művészek munkásságából ki­olvasható egy igen fontos ta­nulság: a karikatúra jelese mindig a haladás és igazsáf ügyét szolgálták. rának gonoszkodnia’’. Köze­lebb visz a karikatúra legin­kább mai értelmezéséhez Kár­pát: Aurél. Szerinte a gúny­rajz realitása „akárhányszor irrealitásba megy át, s, hogy hol áll meg: mindig csak a művésztől függ... A határvo­nal felállítása ezen a téren meg1ehetőscn nehéz”. S éppen e határvonal körül helyezhe­tők el legjobb karikaturis­Elegáns, világos egészvászon alkalmazására intő jó tanácsok, kötéses könyv jelent meg a Segít a kötet a családi költség­fenti címmel. Kétszáznál több vetések elkészítésében, a költ- oldalon tanácsokat ad a házi- ségek jobb felosztásában. A asszonyoknak a legváltozato- sok rajzzal illusztrált könyvet sabb témakörben. A második haszonnal forgathatja minden műszak, az otthoni munka háziasszony, és mindenki, aki jobb szervezését, az egészség- szívesen fogadja o segítő szán. ügyi kultúrát, a helyes élei- dékú jó tanácsokat, aki el akar- mezést, táplálkozást segítő ja kerülni az otthoni munka kérdések éppúgy helyet kap- közben adódható baleseteket, nak, mint a korszerű lakás gé- aki biztonságosabbá akarja ten- pészeti berendezéseinek (gáz-, ni otthoni életét. A kötetet Re- vlUamossági felszerelések stbj Mk késztette, és az Helyes és veszelytelen kezeié- . - „ sere vonatkozó útmutatások, a Állami Biztosító adta kőzre .a .gyógyszerek helyes kezelésére* ezer példányban Háziasszonyok könyve tóink. Ami rajzaikban — • realitás átfogóbb, szelesebb felfogása és alakítása mellett még közös: erőteljes és erede­ti gondolatiságuk. Világjelen­ségekre és hazaiakra, történel­mi eseményekre és a magán­élet apró, napi mozzanataira egvaránt az eszükkel reagál­nak. Háttérbe szorul emiatt az érzelem, a szelíd mosoly, a megkönnyeztek! nevetés? Csupáncsak tért veszít. Ami a tematikát illeti, a kiállításon látható rajzok zö­me a felelőtlenség, a haszon­lesés, a pöffeszkedő iehetség- telenség és még sok esvéb haszontalanság fölött ítélke­zik. S úgy teszik ezt, hogy a vádbeszéd rajzieleit a lertöbb esetben magunknak keli ösz- szeraknunk, kiegészítenünk-, végiggondolnunk. Ez komoly játék, s szép is, amire a mű­vész, s vele azonosulást keres­ve a néző is, vállalkozhat. Ez a játékos-komo1y keresés ad­ja meg a felismerés örömét, a hirtelen nyilvánvalóvá lett igazság, az összefüg’z'sek és bonyorifümak közötti eligazo­dás élménvét, amiből — Mait cel Pagnol szavával — „a ne­vetés diadaléneke” születik. Dersi Tzmás» Az Utóbbi bekben egyre gyakrabban ol­vashattunk a lapokban, hall­hattunk a rádióban az ország különböző részein napvilágra került, régészeti leletekről. Ez nem véletlen. Hazánk földje évezredeken át különböző né­pek vándorlásának útjába esett, amelyek mind itt hagy­ták ittlétük emlékeit, telepü­léseiknek maradványait, te­metőiket, nem egyszer kincs- leleteket is. Természetesen ezek nemcsak az utóbbi évek­ben kezdtek előkerülni a föld alól, azonban a szocialista ipar, mezőgazdaság nagy ütemű fejlődésével együttjáró építke­zések, földmunkák esyre na­gyobb számban hozzák fel­színre a régmúlt emlékeit. Egy­re többen ismerik fel azt is, hogy a sokszor látszólag ér­téktelennek tűnő leietek való­jában az egyedüli forrásanya­got jelentik a tudomány szá­mára hazánk földje ezer évek­kel ezelőtti történetének meg­írásában. Évről évre több be­jelentés érkezik így a külön­böző földmunkáknál előkerülő régészeti leletekről a múzeu­mokhoz, ami alapján megin­dulhatnak a kutatások. A ré­gészek nem lehetnek ott min­den földmunka megindulásá­nál, figyelve előkerül-e vala­mi, de a helybeliek erről könnyén értesülhetnek. Sokat köszönhet így a régészettudo­mány azoknak a szülőföldjük története, múltjának emlékei iránt érdeklődő embereknek, akik. ha tudomást szereznek vidékükön régészeti leletek előkerüléséről, azt jelentik a múzeumnak. Segítségük me­gyénkben is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy évről évre több lelet gyarapítja a miskolci Herman Ottó Múze­um régészeti gvűi lemén vét, ewre több lap tárul tel a bor­sodi fáj évezredek előtti tör­ténetéből. 1967-ben dr. Petri- kovics T,ászló orvos Szerencs­ről és Tállváról. dr. Szabó La­jos ref. lelkész Tnktaszndáról, Ozora Sebestvén Hollóházáról. Pataki Sándor Mikóházá’-ól, Gecsev Árpád atíronómus Szá­la «zen őröl. Kovács Tstván is­kolaigazgató Mezőkeresztes­ről. Csiszár László geológus Csincsetanyáról, Szepesi Zol­tán agronőmus Klsgvőrből, Pecsenye József tanár Fügéd­ről. Hajdú Lajos Hidasnémeti­ből jelentette régészeti leletek előkerülését a miskolci múze­umnak. A legré’cHbi mintegy 5000 évvel ezelőttről származnak. Szerencs—Takta- földváron újkőkori falu marad­3 vanyai taruitait let az ásatás- nyomán — gödörházak, tűzhe­- lyek. Csiszolt kőbalták, agancs- : kalapácsok, szigonyok, csont- i árak, tűk, vörös-fekete festésű : agyagedények is előkerültek ■ itt. Ezek alapján a tudományos • feldolgozó munka segítségével i meg lehet ismerni a több ezer • évvel ezelőtti település életét. Az újkőkori lakosság hagya­• tékái, díszített agyagedénytö­• redékek, kőbalták, őrlőkövek i Hollóháza., Mikóháza és Szir­mabesenyő határában Is fel- ; színre kerültek. 1 Gelejen, a Kanális-dűlőben a harmadik éve folytatódott | egy bronzkori, 3500 éves te­mető feltárása. Az ásatás eredményei bepillantást adnak a bronzkori ember hitvilágába. A halott visszajárásától való félelmükben az elhunytat ősz- szekötözött lábbal, zsugorított helyzetben temették el. Mel­lé, többnyire a keze ügyébe, vagy álla elé élelemmel telt tálat, korsót tettek. A nőket bal oldalt, fejjel keletnek, a férfiakat jobb oldalukra fek­tetve, fejjel nyugatnak helyező- lék a sírba. Velük együtt te­mették él ékszereiket, bronz­gyűrűket, hajkarikáka-t, a ru­házatot összefogó tűket. Sajnos nagyon sok sírt, még a bronz­korban, kiraboltak. Hogy mi lehetett bennük, azt az idén a Szerencsen előkerült, ugyaneb­ből a korból származó temet­kezés is elárulja, amelyben három szív alakú arany haj- díszt találtak. A geleji Kanális-dűlőt 500 évvel később egy másik ősko­ri népcsoport is temetkezési helynek választotta. Akkor azonban hamvasztották a ha­lottaltat. A hamvakat a mág­lyáról összegyűjtve agyagumá- ba helyezték, majd azokra rá­tették az elhunvt bronzéksze­reit, ritkán bronztört, lándzsa­hegyet is. Az urna mellé éle­lemmel telt csuprokat, bög­réket tettek. Ennek a népcsoportnak te­lepülés-, életformáját a Prilgy —Tökföldön végzett ásatás tisztázta. Kis földbe mélyített kunyhókban laktak, amelyek­ből nagyszámú állatcsont is kikerült. Ez azt bizonyítja, hogy főleg vadászatból, állat­tenyésztésből nyerték élelmü­ket. A földművelés kisebb je­lentőségű lehetett, de meglétét az ott talált néhánv őrlőkő ta- ’ misítja. A szépen formált, dí­szített agvneedények fejlett kézművességről vallanak. A vasat még nem ismerték, de bronzin aruk igen macas fokon állt. Bodrogkeresztúron és Tállyán került a felszínre két c korban, azaz mintegy 3000 Kü'ooícíres újév Japánban December 31-én éjfélkor egész Japánban szóltak e harangok és 108-szor kon- dultak meg a templomok gongjai, hogy elűzzék az ember 108 bűnét és hir­dessék a nagy centenárium évének kezdetét. Az 1968- as újév —- a keleti naptár szerint a majom érc — o Meidzsi uralkodóház res­taurációjának 100. évfor­dulóját hozza magával A keleti hiedelmek sze­rint azok, akik a majom évében születnek, tehetsé­gesek, józanok és gyakor­latiasak lesznek. évvel ezelőtt földbe kerüli bronz kincslelet. Az elsőben hét bronzbalta volt, míg a tállyai lelet szinte tárházát ad­ta az akkori bronzipar külön­böző termékeinek. Csaknem másfelszáz tárgyat tartalma­zott, eszközöket, fegyvereket, ékszereket egyaránt. Minden bizonnyal vándor kereskedő árukészlete volt, aki valami­lyen veszély elől --'“-»ette el, s már nem térhetett vissza ér­te. 4 , /,,, legjelentősebb lele- 1 ' tét Fügödön talál­ták meg a helyi tsz építkezése során. Hatvan centimélernvire a föld alól egv agyagedényt emeltek ki, amelyben lószer- számzathoz tartozó bronz- és vastárgvak, különböző formá­jú zablák, díszes bronzkoron- eok voltak. A lelet az i. e. VIII. századból származik. Je­lentőségét az adja meg, hogy ilyen hazánkban eddig csak négy ismeretes, s utoljára a század elején került elő. Ko­rábban a hasonló lószerszám­ját leleteket a lovasnomád ki mmerek hagyatékának tulaj’- d-onították, akik a sztyeppe- vidékről vándoroltak volna ide. Üjabban ezt az elméletei kétségesnek mondják. A fü- gödi lelet tudományos feldol­gozása minden bizonnyal kö­zelebb fogja hozni ezt a kér­dést a megoldáshoz. A szkíták is a sztyeppékról telepedtek be a Kárpát-me­dencébe az i. e. VI. század­ban. Ránk maradt emlékeik már nagyobb számúnk. Ezek­hez csatlakoznak a Taktasza- dán feltárt urnasírok. Az egyik urnában a hamvakon egy vas­csákány volt Miskolc és környéke törté­netéről ismereteinket tavaly két újabb adat bővítette. Szir- mabesenyő határában újabb római kori településrészlet ke­rült feltárásra. A településen az i. u. II—TV. században kel­ta—germán népcsoport lakott. Tapolcán az Anna-szállé előtt csatornázási munkák so­rán 1,5—3 méter mélyen vas­tag kőfalat találtak. Belőle egy XV. századi cserép került ki, A fal mellett csontvázak vol­tak. Valószínűleg ezen a he­lyen állhatott a középkort ta­polcai apátság. 1968-ban “ t6íó- 5.T1 ást tások közül a gé­léi i és prügyi folytatódik to­vább. A megyében mindenüti folyó földmunkák pedig nyil­ván a tavalyihoz hasonlóan számos értékes leletet, további feltárásra érdemes régészeti objektumot hoznak a felszín­re. IJr. Kcmenczei Tibor Világcsúcsok A Merman Ottó Museum ásatásai nemes célzattal, mekkora ütésenkénti erőbevetéssel és óránként milyen gyakori­sággal csépelgette egymást. Sem a könyv, sem a króni­kás nem ad számot továbbá arról, hogy a két diák vala­mely flagelláns szekta bárá­nyaként, vagy éppen hipí módra, magasrendű eufóriát hajszolva teljesítette nemes küldetését. Végül a harmadik példa, két amerikai diák egy va­donatúj zongora totális szét­zúzására lépett szentszövet­ségre. A két rekordernek teljes erőbedobással a. hang­szer totális elpusztítására potom 4 óra es 51 percre volt szüksége, a csúcsteljesít­mény eléréséhez. Eddig az információ. SAJNOS a szerző és króni­kás egyaránt adósunk marad a legfontosabb mulatók köz­readásával. így például pon­gyola módon nem közlik, hogy a két ifjú gentleman teljesítményével milyen ko­rábbi csúcsot adott at a sport­történetnek. E hiányérzetem miatt viszont a. mai napig sem tudom, hogy a csodála­tos teljesítménynek milyen hőfokon és rezgésszámmal kell cöcögnöm. Annyi azonban bizonyos: a két ifjú jenki örökre fel­iratkozott a zenetörténet lap­jaira, Beethoven ágy, a két ifjú így - ­Vincze Oszkár A karikatúra magyar mes­terei ugyancsak a jó ügy har­cosai, Hagyományaik tekinté­lyesek. Az első magyar élc- lap, a Charivari, a múlt szá­zad negyven«« éveiben jelent meg, vezető rajzolója Szerel­mei Miklós volt. öt követte, mar a kiegyezés idején Jankó János, Munkácsy barátja, aki hetvenezer rajzával alighanem rekorder, S akikre mér a mai olvasók egy része te emlékez­het: Bíró Mihály, Pólya Tibor, Vértes Marcell, Kelen Imre, Major Henrik, Dezső Alajos, s a két világháború közötti po- litikai, karikatúra legmeré­szebb képviselője, Gáspár An­tal. Korántsem teljes a sor, sok nevet és példát idézhet­nénk annak bizonyítására, hogy az immár százhúsz esz­tendős magyar karikatúra múltja gazdag és sokszínű. A folytatás, amely 1945 után in­dult, különösen pedig az el- l múlt tíz esztendőben bontako- » zott ki, átvette és meghaladta ezt a szép hagyományt. Az V. magyar karikatúra-kiállításon látható rajzok többsége, Kaján Tibor, Vasvári Anna, Szür- Szabó József, Réber László, Várnai György, Hegedűs Ist­ván, Mészáros András, Saidik Ferenc, Balázs-Piri Sándor. Pusztai Pál, Dalmáth Ferenc és még néhány társuk mun­kássága uj változata a régi műfajnak. „Annál jobb. minél gono­szabb” — mondotta Móra Fe- 1 renc a karikatúráról. Csak­hogy ez a jellemzés általános; semmit nem mond arról, ho­gyan lehet éa kell a karikát»-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents