Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-10 / 7. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAt; Szerda, 1968. január SSL Jubilál a TASZSZ A kedden megjelent szovjet lapok meleg szavakkal kö­szöntik félévszázados fennál­lása alkalmából a szovjet táv­irati irodát — a TASZSZ-t. Számos Lap munkatársa keres­te fel a hírügynökség Tversz- koj bulvári ötemeletes székhá­zát és színes helyszíni riport­ban számolt be arról, hogyan „dolgozik a jubiláló TASZSZ elvtárs.” A Pravda hasábjain Sz. G. lapin, a TASZSZ vezérigaz­gatója nyilatkozott a hírügy­nökség munkájáról. Mint mon­dotta, a szovjet távirati irodá­nak 94 országban vannak tu­dósítói és körülbelül 40 kül­földi hírügynökséggel folytat együttműködést. A TASZSZ nemcsak orosz, hanem angol, francia, német, spanyol és arab nyelven is adja híreit. Egynapi összes információi két és félmillió szót tartal­maznak. A peliin»! elemlstiák forradalmi bizottságokat állításiak fel Külpolitikai helyzetkép Az Űj Kína hírügynökség a kulturális forradalom meglepő vívmányáról tájékoztat: 600 pekingi elemi iskolában meg­alakultak a forradalmi bizott­ságok. A hírügynökség e bizottsá­gok megalakulását azzal ma­gyarázza, hogy az elemisták alkotóan tanulmányozták és alkalmazták Mao elnök taní­tásait. Amikor megnyíltak is­mét az.iskolák kapui, a „for­radalmi káderek, pedagógusok és tömegszervezeti vezetők a kínai népi felszabadító hadse­reg katonáinak támogatásával tanfolyamokat indítottak Mao Ce-tung ' gondolatainak tanul­mányozására”. A forradalmi bizottságok tagjai ötödik és hatodik elemi- iskolai tanulók. „Az iskolai forradalmi bizottságok vezetőr ségének segítségével a forra­dalmi tanítók és tanulók foly­tatják Mao gondolatának ele­ven tanulmányozását és alkal­mazását és tanév közben s télén erőfeszítéseket tesznek, hogy az oktatást a proletár kulturális forradalom új da­gályának részévé tegyék” — írja az Űj Kína hírügynökség. Választás - válságban | A Jordán folyó kirobbant izraeli—jordániai tűzharc szolgált mintegy alá­festésül Eskol izraeli minisz­terelnök és Johnson amerikai elnök tárgyalásaihoz. Tekintve, hogy Eskol kimondottan fegy­vervásárlási tervekkel ment Amerikába, egy kis „feszült­ség-bemutató" "hatásosan szol­gálhatta Tel Aviv kérését. A ; Johnson—Eskol tárgyalások befejeztével kiadott közlemény azonban mégsem jelent be azonnali fegyverszállítást, csak „kedvező megfontolást” tartal­maz, vagyis biztató ígéretet. Ami a politikai részt illeti, Washington és Tel Aviv ismét kinyilvánította teljes együtt­működését, bár ez iránt aligha volt valakinek is kétsége. Fel­tűnhet viszont a fegyverszállí­tások ígéretével kapcsolatban tanúsított amerikai óvatosság. Ezt két okkal magyarázhatjuk: Az Egyesült Államok hónapok óta propagandahadjáratot folytat a „közel-keleti fegyver- szállítások” — magyarán az arab országok elpusztított fegyverkészletének felújítása és ami ezzel együtt jár, a szo­cialista államok és az arabok közti viszony megerősödése el­len, emellett a fegyverszállí­tások befagyasztásának hang­zatos jelszavával tartósítani szeretnék az agresszió nyomán kialakult izraeli katonai fö­lényt, a politikai zsarolás ak­ciójának támaszát. A nyílt amerikai fegyverszállítás te­hát zavarná a propaganda­hadjáratot, továbbá kellemet­lenül érintené Washington ügyeskedését az arab országok irányában. Mindez azonban csak taktikai különbség a Johnson- és az Eskol kormány között. |Az amerikaiak és az | áltá­luk támogatott jobboldali erők fokozódó laoszi hadvise­léséről, s ezzel az;, indokínai háború kiterjesztéséről számol \ . ———--------—— b e az az üzenet, amelyet Vongvichit, a Patet Lao főtit­kára intézett a Laosszal fog­lalkozó genfi értekezlet szov­jet és brit társelnökéhez. Az üzenet rámutat arra, hogy egy­re többször fordul elő ameri­kaiak vezette • dél-vietnami csapatok, valamint ügynökök behatolása a hazafias erők ál­tal ellenőrzött területekre. Ha egybevetjük ezt a hetek óta érkező hírekkel, amelyek a dél-vietnami amerikai pa­rancsnokság és a saigoni re­zsim laoszi és kambodzsai be­hatolási terveiről számolnak be, akkor e tervek veszélyes realizálódásának folyamatát láthatjuk. 1 Ausztrália ,a napokban H...... uj miniszter­e lnököt kap, a koalíció na­gyobbik pártjának, a liberális párt elnökének, John Gorton- nak a személyében. A londoni Times már Holt decemberi halálakor utalt arra, hogy a kisebb agrárpárt vezérének, McEwennek ideiglenes mi­niszterelnöksége lélegzetvétel­nyi szünethez juttatja a ma­rakodó liberálisokat. A libe­rálisoknak valóban nagy szük­ségük volt erőskezű vezérre, hiszen novemberben a szená­tusi választásokon a kormány­pártok minden államban teret vesztettek, s már csak két év van az általános választásokig. Az esélyes McMahon, Holt he­lyettese volt, akit azonban az agrárpártiak nem fogadtak el, s egyébként is sóik gazdasági jellegű csatája volt McEwen- nel, akihez a kereskedelmi ügyek tartoztak. Decemberben még úgy vélték, hogy MacMa- hon jelöltségének agrárpárti meg vétózása esetén a nagy te­kintélyű liberális Hasluck ke­rül sorra, őt azonban nem tar­tották elég jó „tömeg-ember­nek”, vagyis szavatszerzőnek. Végül a csak harmadik he­lyen említett Gorton „futott be”. Nem csuhád feledni. — „Akkor" azt hittem, hogy az, akinek van hol aludnia, s van mit ennie, boldog. Megfogadtam, hogy­ha vége lesz, hazakerülök és ehetem, én sohasem leszek boldogtalan. Látod, eszem ... — mondja valahol a film közepén a Normális élet cí­mű francia filmalkotás hős­nője. Az „akkor”: a láger, a bor­zalom, az emberi aljasság, becstelenség korszaka, ami­kor néhány ember őrült ideológiája miatt száz- meg százezrek pusztultak el. Nem filozofálni akar a film, hanem az emberi ér­zések, az emberi érzékeny­ség, a szenzibilitás megraga­dásán keresztül figyelmez­tetni, inteni: a közöny, az eltompultság, a karrier- hajhászás éppúgy emberelle­nes, antihumánus, mint a fasizmus volt. A kettő vala­hol összefügg. Ezt fejezi ki a műtét alatt, felvillanó kép­sor: a láger éhes, csont-bőr sovány gyermekeinek arca, s a tengerparti, mosolygó, szőke kislány, ahogy az im­bolygó lámpán elmosódnak és élesednek a képek kon­túrjai. Mély igazságot tükröz a film: nemcsak a testi nyo­morúság öli meg az embert, hanem a tartalmatlan, üres, meddő élet is pusztít. Az életet tartalommal kell megtölteni. Ügy élni-, hogs? napjaink ne üresjáratokként fussanak el egymás után.' Mert az orvos által képvi­selt, úgynevezett normális élet hideg, üres. Közönyös­sége, egoizmusa, a percnek élés éppoly emberellenes,. fe­lelőtlen, mint s fasizmus volt. A boldogsághoz nem elég, ha van hol aludnunk, s van mit ennünk. Tennünk is kell valamit: a többiekéri. Nem okoz nehézséget, fo& folytatni akarjuk a film gon­dolatsorát Mert lehetünk-e közönyösek a háborúval szemben. Elintézhetjük-e egyetlen mondattal: nem én okozom a borzalmat, nem felelek érte. Mindannyian felelősek vagyunk, hogy’ ne pusztuljanak el az emberek. S vajon nincsenek-e olya­nok, akik társ nélkül, ma­gukra hagyatva élnek? Va­jon lehetünk-e közönyösek irántuk? Sokan úgy vélik, elég voK már a háború borzalmait idéző filmekből. Nos, a Nor­mális élet című francia fill» is azt bizonyítja, hogy nem! Mert felednünk nem szabad, nem lehet. Int, figyelmez­tet: a közöny, a „mit bánom én, mit hoz a holnap” és az embertelenség egy tőről far kad. í<es. a-K Tavasztól szebb esküvők lesznek Taktaharbánybai Humorverseny A Krokodil szovjet szatiri­kus hetilap pályázatot hirdet bel- és külföldi, hivatásos és műkedvelő humoristák, kari­katuristák számára. A ver­seny jelszava: „Mosoly — 68”. A pályázatok beküldési ha­tárideje ez év november else­je. Az írások terjedelme leg­feljebb hat gépelt oldal lehet, a rajzokra nincs kikötés. A három-három legjobb történet, illetve karikatúra szerzőinek dija 500 rubel, nemzeti valutában. Nemcsak a megűjhodó ter­mészet, a várva várt napfény, a kibomló virágok teszik majd szebbé a taktaharkányi esküvőket az idei tavasztól kezdve. Más, külső hatás is. Amiről a tanács gondoskodik. Ráadásul ez nem csupán az esküvők, "hanem a névadó ün­nepségek élményét is emléke­zetesebbé tesak li-->i A A kovácsoltvas csillárok már megérkeztek. Várják a szép bútorokat, függönyöket és más díszeket is. Hamaro­san megkezdik a rejtett mik­rofonok, hangszóróik beszere­lését és a többi építési mun­kát. A községi tanács százezer forintos költséggel alakít át egy tágas helyiséget házas­ságkötő teremmé. Olyan szép­pé szeretnék formálni, beren­dezni, mint Miskolcon, a Pe­tőfi utcai. Ügy tervezik, hogy áprilisra befejezik a munkát. Lehet azonban, hogy hama­rabb is. Mert a taktah&rkányi- aknák sürgős. Máris vannak jelentkezők, akik kizárólag ás új házasságkötő terembe* szeretnék megtartani családi ünnepségüket, mégpedig tár­sadalmi megrendezésben. Egy ifjú lakos különösen türelmet­len. Még nincs neve. Ezért az új házasságkötő teremben az első rendezvény az ő névadó ünnepsége lesz. (r.) P. Howard (Bejlő jenő) Az előretolt helyőrség A több mint huszoiíkét ol­dalas verset azután már fe­szült figyelemmel hallgatták végig a légionisták... Távolról feltűnt Oran. Az afrikai part feliér, dobozszerű­én különálló házaival, pál­máival elmosódottan terült el a merőleges délelőtti napfény ködszerű megvilágításában. — Sorakozó! — kiáltotta az altiszt. M indenki megjelent a hol­mijával a fedélzeten. Egy hajóstiszt látcsövön át nézte a partot. *A katonák szeme is a kö­zeledő kikötőhöz tapadt Ott jön Afrika! A hajóstiszt közömbösem nézett végig a legényeken. Azután hirtelen meghök­kent — Harri» ... court... Galamb is csodálkozott. — Cham ... beli... — he­begte. Együtt jártak az Akadé­miára! — Az őrmester űr majd megengedi, hogy kivételesen kilépjen a sorból. Néhány szót szeretnék beszélni magával — mondta a tiszt. Hárrincourt kilépett, és adább ment a tiszttel együtt. — Hárrincourt... megőrül­tél? — kérdezte idegesen, mi­kor eltávolodtak a sortól. — Kérem, hadnagy úri.. — Mondd csak, hogy Jean, mint régen. — Hát, kedves Jean... Mi kifogásod lehet az ellen, hogy a légióba léptem? — Nagyon jói tudod, mi a légió! Ide csak az jöjjön, aki­ért nem kár, ha egy beduin golyója leteríli a sivatagban. Ide hallgass: nekem igen jó összeköttetéseim vannak, Cochran táborszernagy, az óra ni városparancsnak nagy­bátyám, és talán, ha beszélné? vele... Hárrincourt elsápadt. — Eszedbe ne jusson! Bm meg akarok halni, ás kész! Magánügyem! Nagyon kérlek; hogy semmi körülményeik kö­zött se avatkozz a dolgaim­ba... Csörgés és csobbanó* hang­zott, amint ledobták a hor­gonyt. A tiszt gyorsan kezei! fogott egykori baj társával, éö Hárrincourt beállt a sorba. A kis híd legurult, és aj partnak 'ütődött. A kapitány kardja egyet villant, azután megindult végig a deszkán, és mögötte sorra dobogtak a sú­lyos bakancsok. C hambéU szomórűan né­zett a napfényben tán­coló porfátylak közötii eltűnő osztag után, amíg egy­kedvű poroszkálással az utolsó katona is befordult az úton, amely sárga házak és zöld pálmák között Fort St Théré- se-íg vezetett. Szegény Hárrincourt, gos&a dolta, és felsóhajtott... (Folytatjuk^ ges, fasizált jobbszámyon is csoportosulnak erők. A déli demokraták fajvédő vezetője, Wallace a jelek szerint „har­madik 'párttá” akarja -tömörí­teni a déli demokrata jobbol­dalt. Ez McCarthy pusztán mo­rális kihívásával -szemben na- .gyon is gyakorlatú, és közvet­len veszélyt jelent . Johnson számára: a hagyományos , de­mokrata déli. államok elveszté­sét, s ezzel a republikánus választási győzelem lehetősé­gét. Johnson bírálói közül sokan odáig jutottak, hogy egyene­sen kívánják az általuk hagyo­mányosan támogatott demok­rata párt vereségét! A probléma azonban éppen az, hogy nem lehet' „megújult republikánus pártról” beszél­ni. A köztársasági párt hely-, zetét a következő tények jel-j lemzik: A pártban jelentősen^ megerősödött a Reagan kali-; forniai kormányzó vezetése! alatt álló jobbszárny, amely; mind a bel-,- mind a külpoli-! tikéban az 1964-es választáso-j kon kudarcot vallott Goldwa-! tér politikai vonalát követi. 'E^ jobbszárny megerősödése csök-j kentette a centralista-liberális^ szárny vezetőinek, Rockefeller--) nek és'Romneynek az esélyeit, j miután esetleges jelölésük sú-; lyosan megoszthatja a pártot,! ami választási vereséghez ve-j zethet. E kettős fejlődés követ-! kezményaképpen megnőttek azJ immár két elnökválasztáson! vereséget szenvedett hajdani j republikánus, alelnök, Nixon; esélyei. Nixon azonban azl amerikai közélet legsötétebb; politikai professzionistáinak! csoportjához tartozik. Sem-) bel- sem külpolitikai vonat-1 kozásban nem jelentene po-; zitív alternatívát Johnsonhoz! képest. ; Az Egyesült Állam >k belső! életének erkölcsi és politikai válsága ily módon sajátos ki-4 fejezést nyer abban, hogy ^ Johnson és Nixon válik a két; párt legvalószínűbb jelöltjévé. 1 T ermészetesen az 1968-as; esztendő még sok ese-+ ményt hozhat. Ami; azonban az amerikai választó-4 sokat illeti, a kép meglehető- sen reménytelen. E pillanat-; ban egyik pártban sincs olyan £ politikus, akinek személye; tényleges politikai változás ga-r randája lehetne —■ s ugyanak-I kor a siker reményében in-T dúlna a küzdelemben. A világ-; nak alighanem fel kell készül-; nie rá, hogy 1968-ban az Egye-1 sült Államok ' nem választ; jobb elnököt” a Jelenleginél. S a z,Egyesült Államok poli­tikusai felültek a válasz­tási körhintára. 1968 — az elnökválasztások esztende­je Amerikában. Noha az el- ‘ nökválasztásra voltaképpen csak tíz hónap múlva kerül sor, egyes - fontos államokban már hetek, múlva megindulnak az „eíőválasztási” csaták. Nyár ■ derekán pedig a .demokrata . és a republikánus' párt egy­aránt kijelöli elnök- és alel­nök „versenyzőjét”. Ily módon az egész esztendő folyamán a választási célkitűzések befo- jásolják a vezető amerikai po­litikusok minden mozdulatát, az amerikai bel- és külpoliti­ka minden lépését. A közelmúlt történetében még nem volt rá példa, hogy az amerikaiak olyan mély mo­rális és politikai válság köze­pette lépjenek az urnák elé, mint ebben az esztendőben. A vietnami háború és a gyötrő polgárjogi problémák, az 1964- es demokratapárti választási program nyílt elárulása rend­kívül ’ súlyos helyzetet terem­tett, s ez rányomja bélyegét mindkét nagy párt helyzetére. Közismert, hogy Johnson, a demokratapárti elnök népsze­rűsége az utóbbi hónapokban mélypontra zuhant. Ugyanak­kor kétségtelen az is, hogy a közvéleménytől elszakadt de- mokratapárü kormánypolitika labirintusában nincs olyan or­szágos jelölt, aki © pillanatban hatásosan mérkőzhetnék John- sonnal. Elsősorban ez a nega­tívum juttatja a .legnevesebb amerikai politikai szakértőket arra a következtetésre, hogy a demokrata párt Johnsont in- .dítja jelöltként az őszi válasz­tásokon. Mindamellett távolról sem lehet azt állítani, hogy a de­mokrata' párton belül a hely­zet mozdulatlan. McCarthy minnesotai szenátor fellépésé­nek — aki Johnsonnal szem­ben a vietnami háborús eszka­láció megállítását követeli — igen nagy jelentősége van. McCarthy jelölését Robert Kennedy, a meggyilkolt elnök öccse „jóindulatú semlegesség­gel” szemléli. Kennedy, a je­lek szerint, csak 1972-ben lép fel elnökjelöltként. Az 6 szá­mára McCarthy fellépésének az a taktikai jelentősége, hogy tömörítheti a demokrata párt liberális erőit. Voltaképpen ez a távolabbi, nem közvetlen morális-politika! hatás az. amit a liberálisok McCarthytól vár­hatnak. Ugyanakkor a demokrata fcárt másik oldalán, a szélsősé­o. G alamb volt. Szinte fülig vigyorgott a műélvezet­től. Troppauer Hümér bágyadtan hajlongott szerény mosollyal , majomál [kapcsai t mellére szegezve, fürtjeit rez­getve. — Igazán nem tudom .... mivel érdemeltem... ki elis­merését — mondta elfogódot- tan. — Talán azért szép ez a cers, mert szegény anyámra srolékezve írtam... Isten nyugtassa... — A katonák hüledezve láttáik, hogy Trop­pauer szeméből két könny­képp gördül le, és megcsuk- lik a hangja. — Ha megenge­dik, anyám jellemzésére fel­ívások egy rövid, kis, verses elbeszélést... — Halljuk! Halljuk! Galamb kiáltotta ezt lelke­sen, és tapsolt. . — Halljuk! Halljuk... —■ dpította egy cérnavékony lang. Kréta volt De ő nem ;udta, miről van szó. A könnyező költő azonban iám kezdhette meg újabb nűve felolvasását, mert né- íány elszánt katona felemel­kedett, és odajött elébe. — Azonnal hagyja abba ezt • marhaságot — 'mondta egy canadai óriás. — De uraim... Hat nem szépek az én... verseim? — Ügy látszott, nyomban sírva falcad. — A maga versei unalmasak és hülyék... — kiáltotta öklét rázva egy görög djjbirkózó. Ami azután következett, az olyan volt, mint valami rossz álom... A költő úgy vágta szájon a görög díjbirkózőt, hogy az repedt állkapoccsal röpült egy vasoszlopnak, és el­ájult. Azután a kanadai favá­gót egyetlen könnyed mozdu­lattal, fél kézzel nékicsapta társainak. Még néhány zord kritikus sietett az erélyes költő el­len ... De hiába. Troppauer úgy dobta egyiket a másikhoz, mint apró forgácsot. A katonák döbbenten, ijed­ten nézték... Á harc befejeződött, a mű­vész egymaga állt a helyiség közepén, és szemrehányó pillantással körülnézett. Valaki nyöszörgött, de kü­lönben csend volt. A költő visszaült a helyére, kisimította piszkos papíroso­mé ját, és fennköltem így szólt: — Anyám, te vagy árva fi­ad csillaga. Irta Troppauer Kimér. Első ének...

Next

/
Thumbnails
Contents