Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

KexSái, lünst. Ssasa&r íl SfcSZ A KM AGT AROBS3E A© .3.. Szintetikus íonalgyáitás olcsóbbon _ A Miskolci Fonoda 1967-ben összesen 200 tonna szintetikus fonalat gyártott, elsősorban a Magyar Gyapjúfonó és Szövő­gyár részére, A műszálas textí­liák iránti kereslet azonban ál­landóan fokozódik, a szintetikus fonalak vevőköre bővül. El­sősorban az igények fokozot­tabb kielégítése érdekében — s ez megfelel az új gazdasági mechanizmus követelményei­nek is — a Miskolci Fonoda 1968-ra 440 tonna műszálas fonalára gyártását tervezte. A 120 százalékkal megemelt mű­szálgyártási program megvaló­sítását is biztosítani tudják, Snert az elmúlt évben új mű- száltisztító gépsort helyeztek (Üzembe. Az 196S. évi mtíszálgyártásí program megvalósításához már hozzá is kezdtek. Az első ne­gyedévben, a beütemezésnek megfelelően 110 tonna szinteti- feus fonalat gyártanak külön­böző típusokban, örvendetes az is, hogy a szintetikus fo­nalak egy részének alapanya­ga olcsóbb lett (elsősorban a poliészter-fajtáknál), s ez lehe­tővé teszi a fonaltermékek alacsonyabb áron történő ér­tékesítését is. A fonalat, fel­dolgozó üzemek ugyancsak ol­csóbban tudják majd előállí­tani műszálas termékeiket, s végeredményben: a boltokba kerülő műszálas áruk lesznek olcsóbbak. Tehát végül & fo­gyasztók járnak jól. Március végén fizetik a nyereségrészesedést Már valamennyi vállalatnál készülnek az 1967. év mérleg- beszámolói, a minisztériumok megkezdték a mérlegek éUen- őrzését, s « munkák befejezése Után kerül sor a nyereségré­szesedés szétosztására. A ki­fizetést előreláthatólag már­cius végén kezdik el, és egy­két hét alatt le is bonyolít­ják. A Pénzügyminisztérium február végén kapja meg a mérlegbeszámolók előzetes adatait, az előzetes becslések alapján azonban már bizo­nyos, hogy a nyereségrészese­dés összege az idén a .tava­lyié körül mozog. Az eddigi módszer szerint egyébként most osztanak majd utoljára nyereségrészesedést, a gazda­ságirányítás reformjának megfelelően ugyanis az 1968- as eredmények alapján, ® jő- vő év elején már maguk a vállalatok fizetnek részesedést alapjukból. Heghalt egy sajőszentpéteri kisgyerek — Az ikertestvér még él December 'Sí-éti reggelre meghalt Borka István 6 hó­napos csecsemő, szülei laká­sán, a sa jószen tpéteri Tárna «tea 2. számú házban, Kilenc óra harminc per«; Hatósági személyekkel együtt gyermekorvos tart helyszíni vizsgálatot a kétszoba-össz- komfortos lakásban. A nagyobb szobában ko­pott bútorok, piszkos ágyne­mű. Hidegség. Itt lakik Bor­ka Zoltánná élettársával és hat kiskorú gyermekével. Il­letve most már csak öttel. A hatodik — az ikrek egyike — halott. Egy koszos vas­ágyon fekszik, pelenkával le­iakarva. Egyetlen kis fehér ing van rajta, semmi más. A kis szobában él az apai tavaly novembertől törvé­nyesen elvált férj — az üveg­gyár darusa —, és új élet- társa. — A halál öt-hat órával «zelőtt következett be —■ ál­lapítja meg az orvos. A gyermek orra alatt ke­vés. beszáradt vér. A dunna sarkán i& * Boncolási eredmény”. *íS közepesen fejlett, gyengén táplált kisfiú halálát tüdő- gyulladás következtébeni ke­ringési elégtelenség Idézhet­te elő”. Bűncselekmény gyanújára aitaló adat nincs. ! Be az elhalt kisgyerek el- hanyagolt állapota és az s tény. hogy a szülők rendezet­len körülmények között él- saek. s nem törődnek kiskorú M'íiíaékeik megfelelő gapöo­zásával, ápolásával —| vizs­gálatot igényeL * A helyi gyermekorvom — Nem tudtam a kisgye­reknek olyan betegségéről, ami összefüggésbe hozható a halál bekövetkeztével. Az anya ugyanis még a kötelező tanácsadásra sem hozta el rendszeresen, annak ellenére, hogy az illetékes védőnő fi­gyelmeztette erre. A szomszédok: — Ez az asszony napokig Is magukra hagyja a kicsi­nyeket. — A gyerekek éheznek és kéregetnek. Kenyérre. — Piszkosak. Alig van ru­hájuk. — Fáznak. —- Az anvjuk december 28- án is este kilenc felé elment otthonról. A férfi ismerősé­vel. A 6 hónapos ikreket a többi gyerekre bízta. Pedig azok is kicsik még. Hat, tíz, tizenkettő, meg tizennégy évesek. — Azt mondják, hogy na­gyon sírt a kis Pisti, ezért vették ketten maguk közé, a vaságyra. így aludtak el hár­man, egy takaró alatt. Talán agyonnyomták..; * A rendőrség feljelentési tett ifjúság elleni bűntett gyanúja miatt Borka Zoltán­ná. háztartásbeli, hat kisko­rú gyermek anyja ellen. A vizsgálat megkezdődött. Hogyan, miért vált ilyen anyává egy 32 éves asszony? Helyes döntés volt-e a válás kimondásakor ideiglenesen mind a hat gyereket az anya gondjaira bízni? Van-e apai felelősség? És az új élettár­saknak semmi közük a tör- -lénte-íhes, a gyéreitek jelen­légi körülményeihez? Talán ebben az esetben is hárít­sunk minden hibát a társa­dalomra? Hivatkozzunk a nyilvánosságra, amely előtt zajlik lényegében ennek a családnak a sorsa? Nos, hivatkozzunk! Figyel­meztette-e a szülőket a nyil­vánosság? Segítőkész volt-e valamelyik társadalmi szerv? Igen! Az ikrek anyja. Ez volt a címe annak az újságcikknek, amely az Északmagyarország 1967. július 30-1 számában megjelent Bár az asszony és a község nevét nem írtuk meg, a sajószentpéteriek mégis felismerték belőle Borkáné gondjait. Többen elmondták nekünk. És nem ők tehetnek róla, hogy az asszony mivé vált azóta. Aztán amikor már tarthatat­lannak látták az állapotot... — Halló, itt a Saiószentpé- teri Üveggyár KlSZ-bizott- ságától Horik Ferencné — szólt a telefon szerkesztősé­günkben. közvetlenül kará­csony előtt. — Valahogy se­gíteni kellene a Borka gye­rekeken. Kérjük, hogy az ün­nepek után, az új év első he­tében keressen fel bennünket egy újságíró ebben az ügy­ben. A 6 hónapos Borica István már nem élte meg az új évet Az ikertestvére azonban még él. És él még négy Borka gye­rek. A rendőrség bűnügyi osztályán mondják: — Ezek a gyerekek most már valóban csak a társada­lom segítségére számíthat­nak. Ka már a szüleik nem törődnek velük. , ®a$&ssr Aa» \rfíapló\ Idegen nyelvek É nyelvészeti szociológia egyik művelője állapított^ A meg: „A naiv egynyelvű ember számára a tárgyak -f- ás g fogalmak azonosak azokkal a szavakkal, ame­lyek azokat anyanyelvén kifejezik, s a tárgyak és fogalmak egyben elválaszthatatlanok is nyelvüktől; ennek következtében az ilyen egynyelvű ember hajlamos a más nyelven beszélőket alacsonyabb rendűeknek tekinteni, vagy legalábbis olyanoknak. akik ellenségesen s idegenül állnak szemben az ő tapasztalati világával”. A megjegyzés túloz, és általánosító tétel settenkedik ben­ne, de mint speciális tapasztalat, akár személyeknél, akár bi­zonyos embercsoportoknál, elfogadható: Mario Pei-nek, az amerikai Columbia egyetem tanárának nemrégiben magyarul is megjelent, sok érdekes adalékot tartalmazó Szabálytalan nyelvtörténete a nyelvi türelmetlenség számos példáját so­rolja fel, kezdve az ókori görögöknél, akik barbarosz (bar- bár)=gügyögő. dadogó szóval illették mindazokat, akik nem tudtak görögül. Az anyanyelv szépségeinek becsületes őrzé­sétől, az élet változásait nyomon követő gazdagításától éle« sen elválasztja a nyelvi nacionalizmust, amely közvetlen, vagy közvetett kifejezője más népek megvetésének, a társa­dalmi együttélést megzavaró gőgnek és türelmetlenségnek. Egy népnek sincs joga annak alapján magasabb rendűnek tartania magát — írja —, hogy indoeurópai nyelven beszél, vagy bizonyos fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen a nyelvhez esetleg nyelvcsere révén jutott, az illető fizikai tulajdonságok pedig kisebb-nagyobb mértékben minden nép­nél megtalálhatók. Igazán magasabb rendűvé csak az tesz agy egyént, vagy egy népet, ha minél többel járul hozzá az egyetemes kultúrához, a haladáshoz, s az egyetemes boldog-, sáphoz. Így aztán szerzőnk is, sok mindenki mással együtt buzgón ajánlja idegen nyelvek elsajátítását. Nálunk, ahol iskolában és iskolán kwül százezrek ismerkednek idegen nyelvek szó­kincsével, szabályaival, nyelvtanával, nyitott kapukat dön-. getiink. ha az idegen nyelvek megtanulásának fontosságáról szólunk. A nyelvtanfolyamokon z>aló részvétel, idegen nyelvű kölcsönkönyvtárak szervezése, vagy akár kétnyelvű napila­punk megjelenése vall róla, hogy értjük korunknak ezt az igényét. Nem csupán azért, mert kis ország fiainak ismerniük kell a világnyelveket, hogy külföldet járva boldogulhassanakt hanem az egyetemes kultúrához és haladáshoz való hozzá- járulásunk megkönnyítése kedvéért is. Ez legalább olyan fontos, mint azok a gyakorlati szempontok, amelyek az ide­gen nyelvek birtokbavételét sürgetik. Mivel az idegen nyelvek tudása iránti igény egyre nagyobb méreteket ölt, mindinkább előtérbe kerülnek a nyelvtanítás módszerbeli kérdései. Valaha volt a Berlitz-módszer, amely sajátos körülmények biztosítása mellett igen eredményes, da voltak felelőtlen ígérgetések is, egy-egy nyelv „gyorstalpaló* tanfolyamon való elsajátítására, Aki belekóstolt már ebb« a szép küzdelembe, — ha éppen nem a 70 nyelvet tudó Mezzofantihoz hasonló talentum — tudva tudja, hogy na­gyon is szívós, kemény munkára, rendszeres, türelmes tanu­lásra van szükség ahhoz, hogy valaki a nyelvismeret minél magasabb fokára hágjon. Am a küzdelmet enyhíthetjük ■« korszerű technika eszközeit is felhasználó módszerek meg­honosításával, amilyen többek között az intenzív, audió- vízuális formákkal kombinált oktatás. Erről tanácskoztak * TIT rendezte háromnapos országos konferencián, amelyen tt részvevők abban állapodtak meg, hogy a korszerű nyelv­tanításban, különösen annak kezdetén a nyelvtan h&tránuára a kifejezés legegyszerűbb formáinak gyakorlását kell előtér* be helyezni. Miután kialakult a minimális jártasság az ön­kifejezésben és mások megértésében — vezetik be fokozato­san a tanulókat az idegen nyelven való írás, majd fogalmazás tudáskörébe, és a tanulási idő utolsó szakaszára marad a he­lyesírás elsajátítása. A folyamat állandó jellemzője a foko­zatos szőkincsgyarapitás. Ez az ajánlat újdonság azoknak, akik a régimódi didakti­kából vizsgáztak és szereztek rutint. Ezt a korszerű módszert viszont az az igény alakította ki, hogy a nyelvtudás ne holt tóke legyen, hanem a kifejezés és az érintkezés nélkülözhe­tetlen eszköze. Az iskolákban és a tanfolyamokon mindin­kább meghonosodik, de számolni kell azzal a sok tízezer érdeklődővel is, akik önerejükből, könyv és lemezeik segít­ségével tanulják az idegen nyelveket. Érdemes lenne szá­mukra is kidolgozni a most használatban lévő nyelvköny­veknél korszerűbb megoldásokat és módszereket, hogy buz­galmukat és tanulási kedvüket ne lohassza sikertelenség, és kevesebb fáradsággal juthassanak aktív nyelvkincs birto­kába Sárközi Atiüm Űjj vegyipari létesítmények modelljei i Kun Mária és Varga Tiber » VEGYIÉRT-né! áUít» ®ssKt » szolnoki műtrágyagyár atrtedj iJ i Megyénk állami, tanácsi, szövetkezeti ipara egy sor meglepetést tartogatva lépett át az új mechanizmus első évébe. Olyan új termékeket, találmányokat. produkáltak, amelyek nagy távlatokban előre vetítik fejlődésünket, ki­hatnak az exporttermelésre, a lakosság igényeinek jobb ki­elégítésére. Sínél a ISO lí'omsíeres sefiessígíiez A KPM érdekes igénnyel lépett fel s Lenin Kohászati Művekkel szemben. Az élet gyorsuló ritmusa, a rohanás, a sebesség növekedése, a vasúti-közúti közlekedés ver­senye egyre nagyobb sebes­ségre ösztönzi a jó öreg vas­utat is. Igaz, hogy ma már Miskolc és Budapest között 110—120 kilométeres sebesség­gel robog az expressz, jóval gyorsabb a személyautón való közlekedésnél, de gondolni kell a jövőre is. Az eddiginél minőségileg jobb, szilárdabb, nagyobb sebességet kibíró vas­úti sínekre van szükség. A Lenin Kohászati Művek­ben meg is kezdték a kísér­letet Az új síntípus ürege- zésével kapcsolatosan felvet­ték a kapcsolatot a francia USINOR céggel is. Ügy ter­vezték, hogy 1967 nyarán kéz­ÍJj term étiek sí borsodi üzemekben év harmadik negyedévében gyártják üzemszerűen az ú; sín típust. A gyáriak jó néhány hóna­pot előre ugrottak, s a múl1 év december 30-án meg is kezdték az űj síntípus próba­hengerlését. Az új, a méteren­ként 54,43 kilogrammos sín­típus minden vonatkozásban megfelelt az igényeknek. Eb­ből egyelőre néhány ezer ton­nát gyártanak, amelyet — fel­tételezhetően — a miskolc— budapesti vonalon építene! be. És ezen a kísérleti szaka­szon a vonatok már 160 kilo­méteres sebességgel száguld­hatnak! Az ember úgy elképzeli hogy néhány év múlva mind­össze egy óra és 10 percre les­szükség, hogy Miskolcról i fővárosba „ugorjunk”. faellözi fe’sn*öSÉ0fí yZS'lBfSd'BTÜ a dróíüiíivsta A miskolci December 4L Drótművekben már hosszé idő óta gyártanak lapos kötele­ket Ez az afcnamélyítéshe: szükséges. Hat normál kötelei varrnak össze. A varrás ke­gyetlenül nehéz munka, és lassú is. Két ember nyolc óra alatt legfeljebb 15 métert tud belőle elkészíteni. A gyár három dolgozója a nehéz munka megszüntetésé­re, a laposkötél-gyártás meg­gyorsítására nemzetközi jelen­tőségű szabadalmat dolgozott ki. Lényege: varrás helyett kötőelemeket alkalmaznak, amelyeket automata géppel juttatnak a kötélpászmák kö­zé. A gépet is saját tervük alapján, saját kivitelezésben készítik el. Az új gépet vár­hatóan e hónap közepén he­lyezik üzembe, illetve ekkor kezdik meg vele a próbaüze­melést. Imre Ferenc, a gyár igazgatója úgy vélekedik, hogy ezzel mintegy 40—50-szeresére lehet növelni a termelékenysé­get. És ez azért jelentős, mert a laposkötél jelentős export­cikk, és azért is, mert — az információ szerint — a vilá­gon mindenütt kézi varrással készítik a laposköteleket. A szabadalom így tehát vi­lágszenzációi H Itordozlia'é iáiíize-iésO cserépliá’jfltö és a többiek A Borsod megyei Tanács­hoz tartozó Építőipari Vállalat sárospataki üzemében a hor­dozható cserépkályha gáztüze­lésű típusát alakították ki. Az előzetes felmérések, piackuta­tások alapján, várhatóan nagy igénnyel lehet számolni. A sárospataki üzem felkészült a megrendelésekre: pusztán ebben az évben háromezer darab kályhát képes előállíta­ni. A többi a kereskedelem, illetve a gázkészülékeket be­szerelő vállalatokon múlik. A vállalatok alatt értjük a buda­pestieket is, mivel jelentős mennyiségű kályhát készíte­nek a fővárosban lakók szá­mára is. A tanács Kézműipari Válla­lata már az elmúlt évben is egy sor meglepetéssel szolgált: sok olyan termék készítésére tért át, amely eddig a hiány­cikkek listáján szerepelt. A vállalat most Mezőcsáton mintegy 30 dolgozó bevonásá­val fonottáru-részleget hoz létre. A részleg dolgozói fo­nott kerti bútorokat, kosara­kat, díszkosa rakat, üvegfona- - tokát készítenek. A Kézműipari Vállalat » piac felkutatása, valamint az új termékek bemutatása érde­kében ez év első negyedében Kazincbarcikán elárusító és bemutatótermet létesít. Ugyan­ezt szeretné megvalósítani Miskolcon is. A helyüpari kiállításé« a Sárospataki Faipari Vállalat több, úgynevezett egyedi kis­bútort mutatott be (virágáll­ványokat, kis szekrénykéket stb.). A bemutatott termékek az év második felében jutnak a fogyasztókhoz

Next

/
Thumbnails
Contents