Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-08 / 290. szám

1 CSZAKMAOTARORäZAG Fentek, 1967. december 8. Ahol három SaÓBiag»ig' larí eg1» ejtendő Megérkeztek a Blikkből a karácsonyfák Élő hiánycikk Miskolc utcáin, az üzletek előtt megjelentek az első ka­rácsonyfák. Nagy részük, mint­egy 35 ezer darab a Bükkből, a Keletbükki Állami Erdőgaz­daság 102 ezer hektáros biro­dalmából érkezett. E hatalmas terület nagy részét, több mint 72 ezer hektárt erdőségek bo­rítják. — Vajon mi újság van az erdőségekben, amelyeknek il­latából egy kis ízelítőt va­rázsolnak a város utcáira a kis zöld fenyők? O Lillafüred lelett sűrűn ta­lálkozni a hatalmas rönkökkel megrakott tehergépkocsikkal. Október elején, amikor lelas­sul a fák „élete”, amikor megszűnik a nedvkeringés, kezdetét veszi a fakitermelési idény. Ezért tértek el az er­dészetekben eddig a rendes naptári évtől. Az erdei nap­tár szerint szeptember utolsó napján végződött az esztendő. — 1968-tól az erdőgazdasá­gok is áttérnek a rendes nap­tári esztendőre — tudjuk meg Csermely Lászlótól. a Kelet­bükki Állami Erdőgazdaság főmérnökétől. — Ezért kellett ■ most beiktatnunk egy csonka, háromhónapos tervévet. — Ez a háromhónapos terv- i év egyben az új gazdasági ' mechanizmusra való felkészü­lés ideje is az erdőgazdaság­ban. Az erdészetvezetők és i számos más, vezető beosztás- ' ban dolgozó erdész tanfolya- j mon ismerkedett az új felada- j tokkal. < • • • a • Egészségügyi szakközépiskolai osztályok • 70 éve : kommunista A kilencven esztendős Fjodor Petrov életútját örökíti meg az Évszázad szele című, Moszkvában készült dokumentum- film. Petrov 1S96 óta tagja az SZKP-nak* A film ritka felvéte­lek, archív anyagok fel­használásával bemutatja az idős kommunista har­cos életéi, részvételét az 1917-es eseményekben, a szovjet hatalomért foly­tatott harcokban, a tá­vol-keleti partizáncsa­tákban. Tükrözi a film Petrov munkásságát a szovjet múzeumok, szín­házak szervezésében, a művészeknek nyújtott segítségét — melyet, mint a művelődésügyi népbiztos tett. Alaposan megfordult a két évtized előtti viszony. Ezt a fordulatot azonban csak akkor vesszük észre, ha szállíttatni, rakodtatni, pakol- tatni akarunk valamit, cs ké­nyelmesebb számunkra min­dezt mással csináltatni. A ké­nyelemért pedig mit számít az az ötven, vagy száz forint! Elvégre nem minden nap adó­dik ilyesmi: alkalmi munka- lliszen még a nevében is benne Van: alkalmi. Tehát rit­ka. Persze, azért bosszankodunk. Az élő hiánycikk miatt. Ta­lán még így is panaszkodhat, kifakadhat valaki: — Hát hová lettek a mun­kanélküliek? Elképesztő, hogy alig akad csellengő ember! Hát hová lett a régi jó lét­bizonytalanság? Mert panaszkodni már vi­lágszínvonalon tudunk. No, de azért, ugye, ezt a pa­naszkodást még elviseljük? Hiszen, ha alkalmi munkáról van szó, a vele kapcsolatos panaszkodás is csuk alkalmi. Tehát ritka. Ila valaki mégis nagyon íelbosszankodik raj­ta, idegnyugtatóként van egy jó recept. Egy' kis munkate­rápia: I sogja meg a lapát nyelét, vagy akassza nyakába a gurtnit és próbálja megfeszíteni izmait. Közben pedig gondoljon arra, hogy va­laha mennyi ember vállalt volna örömmel legalább egy- egy ilyen erőfeszítést minden napra. Ez az öröm azonban sokuk számára csak hébe-ho- ba adatott meg. Alkalmilag. (Ruttkay) Olyasmi, mint a Csúcsforgalom A téli késő-délutánokon, miközben a mun­kából hazatért rádióhallgató a miskolci, a ka­zincbarcikai, vagy akár a cigándi utca for­galmát, vagy esetleg kihaltságát nézi ablaká­ból, ott érezheti magát Budapest legforgal­masabb útvonalain, és szinte maga is bekap­csolódik abba az elevenen pezsgő játékba, ha ugyan játéknak nevezhetjük, ami a rádió köz­reműködésével, hol az egyik forgalmi csomó­ponton, hol a város egy másik nevezetesebb pontján esetről esetre létrejön A. Csúcsfor­galom című, rendszeresen jelentkező rádió­adásra gondolunk, amely frisseségével, ele­venségével és főleg azzal, hogy a közvetlen, elő adás, amelybe az utca járókelői, gépjár­művezetői rendszeresen bekapcsolódnak, te­hát az előre szerkesztett, precízen kimért riportból a szó legszorosabb értelmében köz­vetlen és élő kapcsolattá lett — igen vonzóvá vált. A gépjárművekkel nem rendelkező, vagy a gépkocsi műszaki és közlekedésrendészeti ismeretek iránt nem különösebben érdeklődő hallgatót is rendszeresen a készülék mellé lán­colja. Az igen sok, ragyogó ötlet, a spontán megnyilatkozó járókelő és gépkocsivezető hozzászólásának közvetlensége, a KRESZ- Ismereteket hasznosan gyarapító kis vizsgáz­tatásból áradó vizsgadrukk. Petress István vezető riporter imponáló biztonságú mun­kája a váratlan, nem egyszer meghökkentő kérdések és hozzászólások közepette mind­időre, és hisszük,' nem alap! nélkül, amikor varosunknak1 egy magas művészeti teljesít-! ményt nyújtó, állandó orató­rium kórusát is hallhatjuk. ! Az eddigi előzmények alap-i ján reméljük, ez az idő nem; lehet mgssze ... V. Zalán Íren régi babonát, rossz lJrJ beidegzettségel, köz­felfogást cáfol meg ezzel a könyvvel Kálmán Béla, azt tudniillik, hogy a nyelvészet száraz, íze ti én tudomány. Igaz, hogy hálás témát választott. Mert kit ne izgatna, érdekelne például, mit is jelent saját faluja, városa, környezetének, folyójának, hegyének stb. neve ? Amikor erre terelődik a szó, kicsit mindenki etimoló- Rus. filológus-tudós lesz, min­denki talál vagy ajánl valami­féle ..megfejtést’', magyaráza­tot. Hogy mire képes ez a spontán ..tudományosság”, arra elég talán a közismert Cart­hago — Kardhágó, Herkules — Harkályos stb. „megfejté­sekre” ütalni. S ezek Csak a történelmi példák. Hogy csak szűkebb pátriánknál marad­junk, itt van például Miskolc „értelmezése”: Mész-kócs — mondja a bennszülött. Honnan a mész? A Bükkből, hisz ab­ból van itt. az egész hegység? Es miért „kócs?” Csak! De Kálmán Béla nem tréfál. Ko­moly tudóshoz méltó alapos­sággal veszi sorra neveinket, a ma használatosakat ős a ki­haltakat is, hogy a nyelvtör­ténet, az összehasonlító nyelv-, néprajz-, földrajz-, történelem- tudomány módszerével, kellék­tárával fogja vallatóra sza­vainkat. Ez a felsorolás (a tu­dományoké) sok „laikus" ol­vasó kedvét szegheti, de téved az, aki holmi száraz, csupán « szakemberekhez szóló fejtege­tést sejt a könyvben. Szól ez azoknak is. azokhoz is, de úgy, hogy egyszerre alapos, szak­szerű — tehát tudományos, és olvasmányos, az „amatőrnek” is Izgalmas olvasmány. Mert például Mihály legyen a tal­pán. aki nem lesz büszke, nem lepődik meg, ha arról értesül, hogy 6 bizony (héberül) „is­tenhez hasonló”: aki olyan, mint az isten. Nincs itt. he­lyünk felsorolni a szebb, hí­zelgőbb, vagy éppen meghök­kentő névmagyarázatokat. (Pl. Clara — tiszta. Ciceró — borsó, Neró — bátor, Kornél — som, László—Vladislav — hatalom, dicsőség stb., stb.) [Sem kevésbé a családnevek megfejtése sem. Kálmán Béla kalauzolásával megismerkedhetünk kicsit a magyar történelemmel, a ma­gyar tájak életével is. A név­adás tükrözi egy-egy nép, de A második bibliográfia lálalok és tanácsok helyzete, működése az új meeL nizmus­ban, valamint a bér-, ár-, ha­szon-, piac- és munkaerő-gaz­dálkodás kérdéseinek téma­köre található, végül a har­madik csoportban a párt-, a szákszervezetek cs oktatási in­tézmények a gazdasági mecha­nizmus reformjával kapcso­latos feladataira vonatkozó tanulmányok lelhetők. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsor» (A isit méterét* ti ull&m hosszon la-ia óráigj Borsodi tükör. Kereskedelem, értékesítés, pi-* a <jJ: utalás ... Mikrofon előtt a Tiszai Vegyi- kombinát igazgatója. Tények és tervek a borsodi szénbányáknál. Ismerkedjünk az uj Munka Tör­vénykönyvvel ... Legújabb lemezünk. 1 A kollektiv szerződésről. Kulturális életünkből. A jazz kedvelőinek. j dészet jelenleg a LIGNIMPEX j megrendelésére exportra éget | faszenet. j Különböző Ináruk gyártásá- I val is foglalkozik az erdőgaz- : daság. Szorgosan dolgoznak a I majláti faeszterga műhelyben, s a putnoki erdészetben is j ezerszámra készülnek a külön- I bűző szerszámnyelek. Az erdőségek lakói már be­rendezkedtek a zord téli hóna­pokra. A vadvédelem szívügye i minden igazi erdésznek. Kija­vított etetők, több száz má­zsás takarmánykészlet. Válto- : zatos vadeleségek várják majd a hóíödte vadászmezők lakóit, í Érdemes róluk gondoskodni. I Az idén is sok külföldi vadász fizetett. tetemes valutát a Bünkben kilőtt trófeákért. ! <p. s.) Megyénkben a tanácsi szer vek tervet készítettek a: egészségügyi középkáderei képzésének megjavítására. A: Egészségügyi és a Művelődés ügyi Minisztérium figyelemé vette a megye igényeit, s a: elkövetkező két tanévben ha egészségügyi szakközépiskola ■ osztályt szerveznek Borsod ban. A tervek szerint Ozdoi jövőre, Kazincbarcikán és Sá toraljaújhelyen pedig 19(i!)-be; két-két szakközépiskolai ősz tály működik majd. Ez a le hetőség jelentős mértékbe: javítani fogja a jövőben a: egészségügyi középkáderek ok­tatását. I gen, élő, eleven. És hi­ánycikk. Nem kapható ; az üzletekben, a vállá­i latoknál. Legfeljebb csak nagy ; protekcióval lehet kifogni. Hu i véletlenül mégis felbukkan 1 valahol az utcán, nyomban ! lecsapnak rá. ' — Bezzeg, régen ezt. se kel­I lőtt keresni! Lépten-nyomon i belebotlott az ember. Csak | úgy kínálta magát. Sok hely- i ról már el is zavarták. Hja, [ változnak az idők! És hozza i kell szoknunk a változások- | hoz. [ Egy építkező ember ilyes- • féle sopánkodását két. ráérő [asszony folytatta: i — Igaza van. A múltkor én [ is mennyit bosszankodtam a • szén miatt. Az uram éppen [ vidéken volt, esett az eső »egész nap. és hiába rohan- [ gáltam be az egész várost, > nem kaptam ... • — Hát a lányom meg hogy [ járt! Bútort vett. Alkalmilag, > egy családtól. Házhoz rendel- [ te a TEFU-s kocsit. Eddig p rendben is volt a dolog, csak [aztán kapkodhattunk. Ki gon- i dolta volna, hogy már ez is J hiánycikk! Hívtuk a boy-szol- i gálatot. Nagyon sajnáltak ben- 1 nünket, de éppen egy szálat [se tudlak adni. „Kifogyott”, [ezt mondták... Ütjavítók dol- i goztak az utcában. Szaladtunk [ hozzájuk, gondoltuk, ellopha- i tunk an nan egyet. Azt hiszi, 'sikerült? Dehogy! Az emberek [ v érig voltak sértve. Majdnem i elzavartak bennünket. [ Szóval az alkalmi munkás- • ról van szó. Ez az élő hiány- [ cikk. Imitt-amott fellelhető p ugyan, de hol van ez a „ki- [nálat” a kereslethez képest! — Melyek a csonka év leg­fontosabb feladatai? — ötvenkétezer köbméter fát kell kitermelnünk. Negy­ven gépesített fakitermelő bri­gád dolgozik az erdőben. Ma­gát a kitermelést már 98 szá­zalékban sikerült gépesíteni. e De sok más újság is akad a telet váró erdőségekben. A Garadna patak völgyében régi erdei mesterséget újított lel az erdészet. Két jókora boksában faszenet égetnek a kitermelő helyek hulladék-fájából. Egye­lőre 150 mázsás megrendelést kaptak. — Talán ismét divatba jön a szenes vasaló? — Csupán modern lakás­díszként — mosolyog a főmér­nök. — Főleg a vegyiparnak van szüksége faszénre. Az er­g ! Kodályra emlékeztünk a £ nétfői ünnepi hangversenyen. , 188j£.deccmber 16-an született, i Beethoven születésének 112.- j évfordulóján, ebben az évben i j töltötte volna be 85. életévét.- j Nagy költőnk szavai, akinek- költészetét annyira szerette, s í ezt vallják: „nem hal meg az,- ; ki milliókra költi dús élte -1 kincsét”... Élete, a hősies és nagyszerű, ; nemzedékek munkáját magá­ban sűrítő mű lezárult. Az ő , műve ma az egész világ meg­• becsült szellemi kincse, om- J. ben és nemzeti rangunk egyik • legszebb és legnemesebb bizto­[ sítéka. •' .. i Az emlékesten a legnagyobb » művek hangzottak el, a Psal- [ mus és a Te Deum, amelyeket > keletkezésül< óta ismer és cso- | dál az egész világ. A Zsoltár • már első bemutatója atkal- J mával ilyen sorokat kapott: • „Csak Bach mértékével mér- J hető”. És másutt: „Talán a » legbevégzettebb remek, amit • a magyar muzsika eddig al- [ kötött”. Az a diadalát, ame­• lyet e művek a világban J megtettek, minden országban • dicsőséget árasztottak né- | pünkre. • Kodály írta Bartók­it ról: „valahányszor előadják [ egy művét, egy percre Ma- , gyarországra is gondolnak ...” • Közreműködött a Miskolci [ Szimfonikus Zenekar, a deb­> receni Kodály-kóx-us, vezé- I nyelt: Kóródi András. Szólis­> Iák: László Margit, Barlai [ Zsuzsa, Bartha Alfonz, Ütő i Endre. [ A debreceni Kodály-kórus i hazánk kóruskultúrájának im- [ már európai reprezentánsa. i Nevüket, hírüket fényes kül­földi sikerek fémjelzik. Kitű­nő vezetőjük Gulyás György. Az énekkar magva a debreceni Zeneművészeti Szakiskola, és ez önmagában is sokat jelent. Énekkari kultúrájuk magas­rendű, gondosan kiművelt, fáradhatatlan munkával és nagy művészi kultúrával meg­alapozott, amely Gulyás György céltudatos művészi te­vékenységének eredménye. A kórus tagjai az intéz­mény .jellegéből eredően na­gyon fiatalok, és művészi munkájukat természetesen meghatározza az intézeti ke­rettel összefüggő időnkénti változás. Ismeretes, hogy ez a nagy­szerű együttes az énekkari irodalom remekeit tartja mű­során. Figyelemre méltó, es elegge egyedülálló teljesít­mény két ilyen mű megszólal­tatása egy estén. Előadásukban a Te Deum ■volt fénylőbb, számyulóbb. Ta­lán némi fáradtság magya­rázhatja, hogy a Psalmus sok szép részletmegoldásán túlme­nően a kórus sirató panaszai­ból nem áradt a keserűségnek az a tengere, amely a műben foglaltatik. Az egész hangverseny iránt az átlagot messze meghala­dó érdeklődést mutató hallga­tóság nagyon elismerően Un-- nepelte a vendégkórust, a szó­listákat. köztük is a Psalmus szólóját éneklő Bartha Alfon- zot, a vezénylő Kóródi And­rást és Gulyás Györgyöt. Kó­ródi András vezényélősében is a Te Deum volt a sikeresebb. A Psalmusban a középső trió rész lassabb tempója némileg vontatottá szürkítette a szé­les ívelésű részeket. örömmel gondolunk arra az Kodály-est mind nagy értékei ennek a műsornak, és növelik vonzóerejét. S amíg a televíziót is kedvelő ember a rádió műsorát hallgatja, feltétlenül eszébe jut, hogy jó lenne ennek a Csúcsforgalom­nak. az ikertestvérét, vagy megfelelő párját a televízióban megteremteni. Nem konkréten a Csúcsforgalom témájára gondol, vagy egy­szerűen e műsor átplántálását kívánja a tele­vízióba, hanem hasonlóan friss, eleven, az élettel ennyire közvetlenül kapcsolatot tartó adást szeretne. A televízió különböző jellegű műsorai nagyrészt „megállapodottak.” Kikristályosod­tak bizonyos formák és lényeges változtatás­sal ritkán találkozunk. A legnépszerűbb adá­sok is a rendszeres néző előtt már ismert reccplurákat követnek, túlzottan előre szer­kesztettek, nagy többségben filmfelvételekkel operalók. Még azok a riportmüsorok is, amelyek döntő részben ' élő adásban mennek, mellőzik a rögtönzést, előre megírt, vagy megbeszélt dialógusok peregnek előttünk, a spontán beszélgetés helyett papírlapot forgat a riportalany, s nem egyszer a riporter is. Ezek helyett szeretnénk látni a Csúcsforga­lomhoz hasonlóan rögtönzött műsorokat, amelyekben az emberek előzetes próbák és instrukciók nélkül vehetnek részt, és amelyek ennél fogva természetesebbek, t'onzóbbak. \ (benedek) ' A kazincbarcikai városi könyvtár mintegy fél évvel ezelőtt ajánló bibliográfiát ál­lított össze, hogy az új gazda­ságirányításra vonatkozó iro­dalmi anyagot hozzáférhetőb­bé tegye az érdeklődök előtt, útmutatással, felvilágosítással szolgáljon az új mechanizmus jobb megismeréséhez. A bib­liográfia megjelenését követő­en is számos új ismeretanyag látott napvilágot, tanulmá­nyok nagyobb szabású cikkek, kézikönyvek, gyakorlati irány- mutatást adó kötetek jelentek meg, a téma könnyebb tanul, mányozásához, ezért, a városi könyvtár a napokban megje­lentette a második kiegészítő bibliográfiát.. A bibliográfia három rész­re tagolja az anyagot. Az el­ső fejezetben a népgazdaság központi irányítására vonat­kozó Irodalom, a másodikban az ipari, a kereskedelmi vál­Megtudjuk, hogy mikor me­lyik név volt a divatos és miért (hogy pl. a reformken hazafias felbuzdulás „hozta divatba” az árpádházi neve­ket: Géza, Árpád, Béla), hogy a Tünde, Dalma pl. Vörös­marty kreációja. f) > *in könyvvel gazdag:­v/jv«1! tot)a tchái könyv­tárunkat Kálmán Béla, amely kinek-kinek nézőpontja szerint egyszerre játékos, szórákozta- tó és tanulságos, tudományos. Egy kis szelet, ízelítő nyel­vünkből, szépségéről, gazdag­ságáról. S hogy a praktikussá­gáról, hasznosságáról se feled­kezzünk meg, kitűnő segéd­könyv a földrajz-, a magyar-, a történelemtanároknak, pél­datár a helyesírással küszködő diáknak — kitűnő olvasmány mindenkinek. Horpácsi Sándor egy-egy korszak társadalmi viszonyait, gondolkodásmódját is. Azt például, hogy a római­ak racionálisak, puritánul egy­szerűek voltak, még a neveik­ben is (Pál—Paulus: kicsi, Caesar: hosszúhajú — az már a történelem egyik tréfája, hogy Caius Julius Caesar ép­pen kopasz volt.... Catullus: kutyakölyök stb.), hogy a ger­mánok a harc és a hatalom neveit szerették (Hedvig v. Haduwih: szent harc, Matild v. Mathilt: hatalmas háború, Zsigmond v. Sigismund: győ­zelmes védő, és egy a történe­lemben hírhedtté vált germán név, Adolf: nemes farkas...), a törökök a totemállatokról vagy éppen a háziállatokról nevezték el fiaikat, lányaikat (Turul: ölyv, sólyom, Torontói: héja. Árpád: árpácska stb.). Ezek utalnak az illető nép történelmére, életmódjára is. Kúlimiu Í3éla: A nevek világa

Next

/
Thumbnails
Contents