Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

▼f»trn»r». irttrj. december Ä. ßSZAKM AG\' ARORSZAG t 7?*•: ^*»» w» >0*<'*e*’>.yv. -o"vx-> '<• ««MOOt WSWNg; **>* <<*• *««£ <*«(&$» x<::::­vy «rwMO ♦« fe-’ii ■ •. •• • ***** +**■$» y* '.* *# **•*>••«*' o| 4 '****■♦•'»* Míp^MÍV^ * y,vXY*órf ,*sy ' >*<*♦«- *-x <f- .1 •»" * %4í*i K** 4t v-f '\ % \v «»***. |M(W» dättM»« ^ 4^ ^ ft * $ |* X *• *** »■• ^N^)4|X ■; “ H ''"“*’* * **•*» *« e»-*' **■# M«<lf*tli«)i<ikf«« >{** * HP* <•» «X­<i ♦ . *** «<** *« * ^ÄSKillSlil ^ * {£>'■'''* V-VSV-.xx ,^v< .. A hagyományos és az új viselet. Könyvszerető ipari tanulók A miskolci 101. sz. ipari Szakmunkásképző Intézel na­gyon hasznos szerződést kötött a miskolci városi könyvtárral. Ismeretes, hogy jó néhány hó­nappal ezelőtt rendelet jelent meg az ipari tanulók művelté dési, népművelési segítéséről. Dr. Pálinkás Györgyné könyv­tárvezető elmondotta, hogy a városi könyvtárban gondosan tanulmányozták a rendeletét, s így született meg a két intéz­mény közötti szerződés. A figyelmet kellő szovct.kc- w* eredményeként a könyvtár elhatározta, hogy igyekszik tel­jes mértékben kielégíteni a ta­nulók szépirodalmi, kötelező irodalmi igényeit, segíti őket az Ismeretterjesztő könyvek megszerettetésében. Hogy a cél testet öltsön, osztályfőnöki órá­kat tartottak a könyvtárban, ahol a tanulók tájékoztatást Kaptak . a könyvtár munkájá­ról. Azt is elhatározták, hogy a tantestület speciális kéréseinek ís eleget tesznek. A szerződés­iben szerepel még néhány an­két megrendezése is. amelyet máris teljesítettek. A szakmunkásképző intézet élt mindazzal a lehetőséggel, amelyet a könyvtár felkínált. A gyakori barátkozás és ismer­kedés eredménye végül is az lett, hogy 60 osztályból mint­egy 1200 tanuló iratkozott be a könyvtárba. Érdekességként je­gyezzük meg, hogy a passzív (akik csak formálisan iratkoz­tak be) könyvtári tagok száma alig haladja meg a kétszázat. Ez azt jelenti, hogy szeptem­ber első hetétől november vé­géig mintegy ezer rendszeresen olvasó, könyvet cserélő tagja lett a városi Szabó Lőrinc fiók- könyvtárnak. A kölcsönzők közül sokan Szinte hetente cserélik künyv- anyagukat, s akadnak, akik könyvcsere nélkül is megkere­sik a könyvtárat, hogy üres óráikban elolvassanak egy új­ságot, folyóiratot. Az ipari tanulók többsége a óéli, a délutáni órákban keresi fel a könyvtárat. Dr. Pálinkás 'fyörgyné és munkatársai nagy figyelemmel kísérik az ipari tanulók könyvtári érdeklődését is. Feljegyzéseket készítenek az érdeklődésről. Egy 38 tagú vil­lanyszerelő osztályból 17-en iratkoztak be a könyvtárba. Kiválasztottak öt tanulót, s megnézték közelebbről: mit ol­vasnak. Az eredmény: Werne Tizenöt éves kapitánya, Rad- ványi idézés bűnügyben című könyve. Kovács Hasznos tv-ta- nácsok című munkája, Fekete Csikar, Artíay Ez történt To­kióban, Fox A Kennedy-gyil- kosság, Kuby Rosemarie, Egei Karambol a. Vénus-hegyen című munkája szerepelt az olvasó­jegyen. Egy autó-villamossági műsze­rész osztály (érettségizett tanu­lók) tagjai már magasabb igé­nyek felé törnek. Érdekli őket Hemingway Búcsú a fegyve­rektől című regénye, Albee Nem félünk a farkastól című drámája, Móricz Rokonok, Moldova Akar velem beszél­getni? című műve S mert nagy eltérés mutat­kozik a nyolc általánossal ren­delkezők és az érettségizett fi­atalok között, a könyvtár arra törekszik, hogy fokozatosan szoktassa rá az igényesebb mű­vek forgatására azokat a fiata­lokat, akiket jelen pillanatban a szórakoztató, kalandos köny­vek érdekelnek. A könyvtárosok az ajánló polcokon nagyon érdekes kíná­latot nyújtanak. Az úgyneve­zett „csalogató” könyvek közé ékelik Moldova. Morávia, He­mingway. Sánta Ferenc stb. könyveit is. A beiratkozó tlak száma oly magas, hogy erre bármelyik könyvtár büszke lehet. Dr. Pá­linkás Györgyné elmondta, hogy ilyen nagyarányú érdek­lődésre nem számítottak. Je­len pillanatban, miután n'ncs külön olvasójuk, a szakmunkás tanulók a rendelkezésre álló egyetlen olmsótercmben talál­nak szellemi termékekre. A nagy érdeklődés újból rádöb­bentette a könyvtárosokat, hogy tulajdonképpen milyen kicsi is a városi könyvtár. A könyvtárosok tisztában vannak vele, hogy az 1200 be­iratkozott ipari tanuló nem lesz állandó olvasója a könyv­tárnak. De felkészültek arra is, hogy a szünetelni szándékozó tanulókkal megbeszélik a pau­za okát. Természetesen arra is ügyelnek a könyvtárosok, hogy könyvajánlásokkal mind job­hon segítsék a művelődni vá­gyó szakmunkás tanulókat. Fi­gyelem, türelem kell ehhez a szép munkához, az új olvasók nevelése nem egyszerű feladat. A könyvtárosok barátilag, ma­gé nemberkén t beszélgetnek a fiatalokkal. S ha eligazodtak mar a könyvállványok birodal­mában, a legnagyobb segítsé­get azzal nyújtják, hogy nem veszik észre, amint a könyvek Között böngésznek. Szabadpol­cos könyvtár esetében ez a ked­ves diszkréció néha kötelező is. A miskolci városi könyvtár tiszteletet érdemlő lépést tett meg az ipari tanulók szabad idejének hasznos kitöltésében. De mindenképpen dicséretet érdemel a 101. sz. Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola is, mert nagy gond­dal bábáskodott, hogy a könyv­tár és az intézet között ilyen jelentős szellemi hasznot hajtó baráti kapcsolat jöjjön létre. (párkány) Új szovjet autótípusok A Lihacsov Autógyár, mint ismeretes, kibocsátotta a ZIL— 114 luxus személyautó első mintapéldányait. Az új autók műszaki mutatóik, és külső alakjuk tekintetében is megfe­lelnek a világszínvonalnak. A ZIL—114, amelyben 300 ló­erős, nyolchengeres motor működik, óránként 180—190 kilométeres sebességet ér el. Az első és a hátsó kerekekre külön-külön ható fékek nem­csak a biztonságos fékezést teszik lehetővé, hanem az azonnali megállást is. A kocsi karosszériája áramvonalas, biz- I tosítja az utasok maximális 1 kényelmét. A kremenosugi autógyár (Ukrajna) megkezdte a KrAZ —255B lapos rakfelületű te­herautók szériagyártását Ra- kodóképessége 7,5 tonna, se­bessége több mint 70 kilométer óránként A teherautó kiemel­kedő terepjáróképessége az új típus egyik fő erénye. Megja­vították és megkönnyítették a vezető munkafeltételeit A nagy kapacitású és gazdaságos motor, a szabályozható széles nyomsávú kerekek lehetővé te­szik, hogy az autó nagy sebes­séggel haladjon mély hóban, homokban, vagy mocsaras te­rületen egyaránt Jeremiah Demon alezredes­nek nem volt szerencséje. Pe­dig a felszállás előtt nem ki­sebb ember búcsúztatta, mint maga McNamara, az USA hadügyminisztere. Amerika első számú katonája ugyanis éppen abban az időben volt szem lekörú Ion, amikor az al­ezredes a VDK bombázására j indult egy repülőgép-anyaha- í jóról. A miniszteri búcsú nem bizonyult jó kabalának: Den­ton gépét lelőtték a Ham- Rong-i híd felett. Milyenek ezek a pilóták? Mi a véleményük a háborúról? Két kivonat, két jegyzőkönyv­ből: James Davis százados. „Kérem én az amerikai had­sereg pilótája vagyok. Nem vagyok hajlandó válaszolni minden kérdésre. Csupán azt szeretném közölni, hogy ha valóban olyan pusztítást okoz­tak gépeim, bombáim, mint ahogy mondják, akkor állítsák össze a számlát. Hány ház, hány híd, hány gyár? Küld­jék meg a családomnak. A pa­pa kifizeti. Ja igen, az embe­rek ... Ha valóban meghaltak néhányan, kérdezzék meg a hátramaradottakat, mennyit kémek személyenként, végki­elégítésül? És csapják a szám­lámhoz. Mondom, mindent ki­fizet a papa .. , Joseph Crecea főhadnaggyal | személyesen találkoztam. Be­szélgetésünkből csupát két mondat: „Én esténként imád­kozom. hogy bélre 1 egyen. Saj­nálom. hogy olyan sok szenve­dést okoztunk.. Melyik az igazi arc? Nem tudom. Egy biztos: azt ma már ők is tudják, hogy a VDK lé­giterébe repülni nem békés ki­rándulás. És számolnak azzal is, hogy nem térnek vissza. Azért szerelik fel őket több mint 300 használati tárggyal. Íme egy elfogott pilóta ..sze­reléséből” néhány kellék: hor­dozható rádió, telefon, arra az esetre, ha sikerül kiugrat! i a gépből és szerencsésen földet ér, ezzel kapcsolatot tud te­remteni a part közelében cir­káló mentő helikopterekkel. Ha a tengerbe esik, használ­hatja a felfújható gumicsóna­kot, van nála tengervíz sótala- nító vegyszer, és olyan oldat, amely megfesti a tengert és megvéd a cápák ellen. Zsebek­kel teletűzdelt ruhájában ott található a rugós kés, forgó­pisztoly, higanygőzös jelző­lámpa, amelynek morsejeleit kilométerekről ts lehet látni. Vízhatlan gyufa, gyógyszerek. Megtalálható kelléktárában a „Hogyan maradjunk életben” című kézikönyv, imakönyv. És egy kis selyemzászló, rajta tizennégy nyelven: „Segítséget kérek. Vannak-e a közelben amerikai-barát partizánok? Ha igen, vezessen hozzájuk. Kormányom hálás lesz érte... Nem kérünk a hálából — ismétli az utolsó mondatot Hung Yen tartomány egyik fa­lujában Tni Song Hao asszony a belyi milícia tagja. Jobb vol­na, ha e hosszú szöveg helyett csupán egy kis feliratot hoz­nának magukkal: „Megadom magam”. A lelőtt amerikai gépek pi­lótáinak — ha túlélik a lete­vést — az lesz a sorsuk, hogy elfogják a hadsereg katonái, vagy a milícia tagjai, az egy­szerű falusi emberek. Az egyik elfogására így emlékezik visz- sza Song Hao: — Késő délután volt. A rizsföldön dolgoztunk. A ma­gasfigyelőben szolgálatot tel­jesítő ügyeletes kolomppal je­lezte: amerikai gépek közeled­nek. Az óvóhelyre indultunk, amikor fülsiketítő dörrenés rázta meg a levegőt. Az égre figyeltünk, es láttuk, ágyúink eltaláltak egy gépet. Zuhanni kezdett és rövidesen fehér ej­tőernyő nyílt ki a levegőben. A kiugrott pilótát néhányan szemmel tartottuk, a többiek a katonákat értesítették. A szél távolabb sodorta a piló­tát, s mire odaértünk, már le­vetette ernyőjét, futásnak eredt. Szaladtunk utána. Tud­tuk, ha át akar úszni a folyón, csónakját kell használnia. De arra már nem volt ideje. Pisz­tolyt fogott ránk. Néhány pil­lanatig farkasszemet néztünk. Amikor észrevette, hogy egyre szorosabb gyűrű fogja körük eldobta fegyverét, megadta magát. — És aztan?. 11 — Kormányunk felhívta tt figyelmet, hogy sértetlenül kell átadni a pilótákat. Mi igyekszünk ezt betartani. Újból kezembe veszem a pi­lóta tizennégy' nyelven írott, segítséget kérő zászlaját. Fura fogalmazás. Különös gondol* kodásra vall: „Vannak-e a kö­zelben amerikai-barát partizá­nok ., Király Ferenc Tizennégy nyelvű amerikai zászló. Készül a harisnyacsizma A martfűi Tisza Cipőgyár Táguló kör elsőnek kezdte meg az ország­ban a harisnya esi ama gyártá­sát. A félcombig érő harisnya fejrésze bőrből készül, szára a lábhoz alkalmazkodó rugal­mas műbőrből. A praktikus viseletből egyelőre 7 ezer pár készül. Ha tó sima tükrére kavicsot ; dobunk, a gócpontból gyorsan terjednek tova a körkörös hul­lámok, mig végül ismét sima lesz a vízfelület. Banálisán egyszerű, mindennapi hasonlat ez, de jól példázza napjaink zajló életét, eseményeit. Éle- i lünkben is így terjed ima a reform minden intézkedése. Gondolatok és tettek, reagálá­sok gyűrűznek egyre széleseb­ben. egyre több embert vonva be az egész (ársadalom életét érintő nagy’ változás munká­jába Évek óta dolgoznak az erre i kijelölt és hivatott személyek | a fő irányelvek kimunkálásán. Munkájuk eredményeként egy­más után születtek meg a párt- és kormányhatározatok, amelyek nagy vonalakban rög­zítették a tovább útját. Az irányelvek lebontása, „testre I alakítása" már a vállalatok j hatáskörébe tartozik: tovább | gyűrűzik a bullám. Ismét ! újabb személyeket vontak be j a munkába. Konkretizálni j kell. mert a reform lényege éppen az egyedi sajátosságok­nak megfelelő alakítás, a helyi viszonyokhoz való alkalmazás. A társadalom megérett erre: növelni kell az önállóságot, a felelősséget. De a munka nem állhat meg itt sem: a körnek tovább kell bővülnie, A vál­lalati „lebontás” után szélesí­tik azok számát, akik részt vesznek a reform végrehajtá­sában. Az „okos nép gyüleke­zetét” meg kell hallgatni, hi­szen végső soron náluk dől el minden. A reform is csak ak­kor hozza meg a kívánt ered­ményt, ha a termelésben részt vevő nagy többség rendben- levőnek, helyesnek találja, s tiszta szívvel részt vesz a végrehajtásban. Nem elég, nem lehet elég a puszta főbólintás. Vitázni kell, aktívan részt venni az alakitó munkában. Jogunk van rá — ki kell használni, élni kell vele. Megfoníoltan, okosan, felmérve a reális lehetősége­ket, úgy alakítsuk ki közvet­len környezetünk mechaniz­musát, hogy később ne tegyen okunk bánkódásra. 1968. január elsejével életbe lép a reform. Sokat várunk tőle: gazdasági életünk meg­erősödését, a dolgozók élet- színvonalának további javulá­sát. Lezárul egy időszak: szo­cialista társadalmunk életének új szakaszába lépünk. Mindez gondként nehezedik váltunkra, hiszen idővel számot kell ad­nunk róla, hogyan csináltuk, milyen eredményeket értünk el. S az utólagos értékelésben sohasem arról van szó, hogy ez vagy az az ember tette, gondolta ki. Mindannyiuk fö­lött mondanak értékítéletet. Az egész társadalom felelős. Ezért kell — többek között — mindenkinek részt vennie a reform munkájában. Ha a tó sima tükrére egy kavicsot dobunk, a gócpontból gyorsan terjednek tova a kör­körös hullámok, míg végül is­mét sima lesz a vízfelület, így terjednek tova a reform intézkedései a társadalomban, megmozgatva minden embert. Ne tegyen, aki félre akar állni; minket érint, az egész társa­dalmat. Csutorás Annamária Ellesi e* a Sasi borii... IV. Selyeinsásístó tizennégy nyelven

Next

/
Thumbnails
Contents