Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-11 / 267. szám

Szombat. 1967. november 11.

ÉSZAK,MAGVARORSZAG

3

Háromnegyed évszázados jubileum

■ r.z évben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját a Salgótarjáni Öblösüveggyár. Alapítását 1892-ben határozták el. A gyár a kezdeti nehézségek ■után az 1900-as évelt elején

kezdte beváltani a hozzá fűzött reményeket, s ekkor már a szomszédos államokban is felfigyeltek termékeire. Jelenleg körülbelül 50 országba exportálltak. Évi exporttervük

54 millió forint. A gyárban 1968 márciusától csakis a dur- vafehér, a finomfehér és a fazekaskemencei üvegárukat, a világszerte ismert és keresett exportcikkeket gyártják.

Résziéi a flnomcsiszolö műbe*

üiflwesa lesz megyénk lm í erei látása, 196§-ban ?

! A lakás legfőbb dísze a bú- ter, és persze kényelmünk biztosítója is. Nem mindegy tehát, milyennel rendezzük be lakásunkat. Lassan-lassan faluhelyen is egyre inkább „betör” a modern, korszerű forma, városokon pedig már régóta nem divatos, nem célszerű » hagyományos bútortípus. Arra kertünk választ a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályán Jábonszky Gyula osztály* vezetőtől és Kovács Béla előadótól, milyen is lesz megyénk bútorellátása 1968-ban.I

•

Az utolsó háromnegyed éeJ ben. ugrásszerűen felszökött a 1>útorvásárlási láz. A szoká- K®nál 7,8 százalékkal nagyobb forgalmait bonyolítottak Je az üzletek. Érdekes, hogy amíg régebben főleg OTP-hi- tébe vásároltak, a forgalom nagy részét most készpénzfizetés tett» ki. A hirtelen ►.felfutás" után persze élég nehéz számolni az 1968-as várható kereslettel, de azért »negnyugtató érzés, hogy bőven les* bútor jövőre is, sőt, n választási lehetőség szélesedik.

•

X legtöbb problémát eddig Bs okozta, hogy a bútortípusokhoz hiányoztak, az olyan * áegészító lakberendezési tár- Ryak, mint a telefonasztal, a caúrasztal, a cipőtartó szekrényke, * virágtartó, vagy az ’ijságtartó. A vállalat nem tudta biztosítani ezeket a ki- egószitő darabokat Keresték J«át a beszerzés módját Már Jüét éve kísérleti vállalatként »«»üködnek, s ez azt jelenti, hogy a termelőktől is közvetlenül beszerezhetnek árut. Azáltal a nagykereskedelmi Brrés egy részét esetenként felhasználhatják az üzem ösztönzésére. Így el tudják érni, J«ogy az úgynevezett hiánycikkek is kaphatók, beszerezhetők legyenek a bútorboltokban. Nemcsak a megyében, hanem megyén kívül is vannak üzletfeleik. A kiegészítő cikkeknél fő szempont a modern, Ízléses kivitel Sokszor tízezres értékben rendelnek

csak egy-egy ktsz-től, ezzel is bővítve a választékot. Kerestek a kazi ncbarcikai Kézműipari Vállalat állólámpái, »afiából készült virág- és fo- wóirattartói, fali polcai.

Magyar gyártmányú lakószobából általában 20—25, külföldiből pedig 10—15 félét kínálnak a vásárlóknak. Nem is a választékkal van baj, hanem azzal, hogy ezek a típusok nem mindig találhatók meg, sokszor csak 4—5 féle van belőlük egy-egy üzletben. A legkeresettebb lakószobáik* ból pedig alig-alig érkezik 2— 3 darab egy-egy negyedévben. 1968-ban némileg ugyan javul a helyzet, de nagy változásra sajnos, még most sem számíthatunk, annak ellenére, hogy a gyártó cégek, a kereslet és kínálat újszerű kapcsolata miatt, kénytelenek lesznek elsősorban divatos, mindenki által keresett szoba- típusokat gyártani.

•

Az fii piacrendszer kfH-et- fceztében kiélesedik a „harc" a

bútoriparban te. Gyorsabban kell reagálni a vevők igényeire. így a termelőknek igazodniuk kell a kívánságokhoz, különben elfekszik az áru, a kiskereskedelmi vállalat nem veszi át S az új mechanizmusban ezt a „luxust” egyetlen vállalat sem engedheti meg magának. Bővülni fog a bútorkereskedelmi hálózat is, Miskolcon a felépülő új- állami áruház bútorértókesítéssel is foglalkozik majd. A versenyben az győz, aki a legkorszerűbbet, a legnagyobb választékot nyújtja. No és persze mi, vásárlók, mert több árufajtából választhatjuk ki az ízlésünknek, a pénztárcánknak, a lakáskörülménye- inknefc leginkább megfelelő bútort

Csutoráé Annamária

Az edelényi járási pártbizottság

gazdaságszervező m 11 nkája

A megyei párt" vég ve haji ó b is ott# ág áll ás foglal ása

A megyei párt-végrehajtó- bizottság nemrégiben foglalkozott az edelényi járási pártbizottság munkájával. Megvitatta a járási pártbizottság politikai, szervező és irányuló tevékenységét. Olyan járás vezető politikai testületéről van szó. amelynek életét részben ipari, részben mezőgazdasági jellege határozza meg, továbbá olyan tények, hogy 17 községben a lakosok jelentékeny része még kisáru termelést folytat, sok a faluról bejáró dolgozó, akik között számosán kétlald életmódot folytatnak, sok a kis község, amelyek mind a gazdasági, mind a közigazgatási szerkezet kialakítása szempontjából külön gondot okoznak. A járás mintegy 66 ezer lakosának 37 százaléka az iparban, 29 százaléka mezőgazdaságban, 34 százaléka pedig egyéb munkaterületeken dolgozik. Ami az ipart illeti, a járásban néhány ásványból és szénből gazdag lelőhelyek vannak (szénbányái a megyei termelés 53 százalékát, az országosénak pedig 15 százalékát adják). Az ipari üzemek közül legjelentősebb a mintegy ezerötszáz dolgozót foglalkoztató Rudabányai Vasércbánya és Előkészítőmű. Az egyesülések után 30 termelő- szövetkezet adja a járás mezőgazdaságának gerincét, amelyeknek, mint ismeretes, nem éppen a legkedvezőbb természeti és közgazdasági adottságok közepette kell dolgozattok.

Előtérben nx elvi- politikai irányítás

Ezen a területen fejti ki gazdaságszei-vező tevékenységét a járási pártbizottság, amely a IX. pártkongresszus, a Központi Bizottság, s a megyei pártbizottság határozatainak szellemében erőteljesen törekedett arra. hogy elősegítse a takarékos, termelékeny, céltudatos gazdálkodást. Gazdaságszervező tevékenységében mindinkább háttérbe szorult a korábban jellemző és bírált operatív beavatkozás, és helyét az elvi-politikai irányítás foglalta el. Ezt a folyamatot elősegítette a gazdasági mechanizmus reformjára való felkészülés. A párt- és gazdasági vezetők túlnyomó többsége megértette a reform fő elvi, politikai összefüggéseit, és ma már némi tapaszA termelőszövetkezetekben tért hódit a. vállalatszerű gazdálkodás. Jav ul a tervezés es a szervezés. 1967 első felében költségmegtakarításból 4 millió forint többletbevételhez jutottak a tsz-ek. A termelésfejlesztés összhangban áll a járási és a népgazdasági érdekekkel. mivel, a hízott, sertés kivételével, egyre több gabonát és húst adnak a gazdaságok a lakosság ellátására. Több tsz okosan él a melléküzemági tevékenységgel (mésa- égetés. kő- és homokbányászat, fafeldolgozás). A borsodsziráki termelőszövetkezet ipari és gyógynövények termesztését honosította meg. A járási tanács által életre hívott építőipari brigád elősegíti a saját- erős beruházásokat. Megalakult a bódvavölgyi vízgazdálkodási társulat. Befejezték a gyönge termelőszövetkezetek felülvizsgálatát, elkészültek a távlati üzemfejlesztési tervek. Valamennyi tsz csatlakozott a termelőszövetkezetek területi szövetségéhez. örvendetesen megélénkült a járás termelő- szövetkezeteiben a szocialista munkaverseny, különösen a* Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. A vállalások értéke meghaladja a 10 millió forintot.

Megáll fák helyüket

A megyei párt-végrehajtó- bizottság ugyanakkor megállapította, hogy az edelényi járásban nem foglalkoznak eléggé rendszeresen és hatékonyan a beruházásokkal. A gazdasági egysegekre! nem megfelelő a közgazdasági elemzés. A gazdasági élet kérdéseivel még nem foglalkoznak eléggé differenciáltan. Az ülésen a járás több gazdasági problémája is szóba került, amilyen például a gyakori áradás a Bocivá felső völgyében, a ra- kacai tó jobb hasznosítása, az utak korszerűsítése, az idegenforgalom megélénkitése céljából is. továbbá a járási székhely fejlesztése.

A végrehajtó bizottság megállapította. hogy az edelényi járásban mind a vezetőtestüle- tek, mind az alopszervezetek megállják helyüket a gazdasági építésben, a gazdaságszervező, s az ezzel összefüggő eszmei-politikai munkában. A továbbiakban különösen fontos, hogy az alapszervezetek képesek legyenek önálló elemzőmunkára, határozott véleményalkotásra. a hatáskörükbe tartozó gazdasági kérdések megoldására. Elő kell segíteni a termelési tartalékok mélyreható feltárását és hasznosítását. A gazdasági vezetők segítsék elő a termelési kedv, a szocialista munkaverseny további élénkülését, s a gazdasági mechanizmus reformja követelményeinek megfelelően az önálló kezdeményezések kibontakozását.

A mezőgazdasági feladatok között szerepel az állattenyésztés fejlesztése. Különösen szorgalmazni kell a szarvasmarha- és a juhtenyésztést a Bódva felső völgyében és a Rakaca- völgyben. Az erősebb tízeknél fejleszteni kell a sertés- tenyésztést és hizlalást. Ösztönözni kell a termelőszövetkezeteket a segéd- és melléküzemági tevékenység' ésszerű és célszerű fejlesztésére. A közgazdasági propagandamunka további erősítésére van szükség, hogy a vezetők mellett a dolgozók tömegei is világosan lássák a mechanizmus reformjának szükségét, tartalmát, távlatait.

Az edelényi járási pártbizottság' egyéb feladatainak megoldása mellett, amelyekről még szólunk — a megyei párt- végrehajtóbizottság állásfoglalása szerint — megfelelő-súlyt helyezett a gazdasági szervező munkára, és ez megnyugtatóan tükröződik a járás gazdálkodásának fejlődésében* j

falattal is rendelkeznek a gyakorlati életben való alkalmazására. A gazdasági egysegek mindinkább figyelembe veszik az áru és termék elhelyezésének lehetőségeit, a tervezésben élnek a nagyobb szabadsággal. Rudabányán különös gondot fordítanak a műszaki fejlesztésre, megszüntették a szétszórt munkahelyeket, fejlesztették a termelés technológiáját, s a földalatti művelés és a külszíni fejtés aranyát 70—30 százalékban változtatták meg a külszíni művelés javára. Azon munkálkodnak, hogy a vasércfajták mellett hasznosítsák az előforduló és kitermelhető egyéb érceket és ásványféleségeket is (réz, ólom, barit). Ezek lényegesen befolyásolhatják az üzem eredményeit. Az üzem eredményeiben számottevő szerepet játszanak a szocialista brigádok.

A isz-ekben tért hódit a rállalafsxerű gazdálkodás

A járási pártbizottság és végrehajtó bizottságának ülésein emellett mindennapos tevékenységében állandóan napirenden szerepel a termelő- szövetkezetek fejlesztése, erősítése. A hegyvidéki sajátosságok azt követelték meg hogy az elaprózott üzemekből nagyüzemi feltételekkel rendelkező termelőszövetkezeteket hozzanak létre. Ezzel párhuzamosan, vagy ezt megelőzve, vonták össze közigazgatásilag is a községeket. Lehetővé váll így a tsz-ek és a tanácsok politikai, szakmai vezetésénél javítása. Az intézkedés segítette a beruházások, az állóeszközök jobb kihasználását, i tájjellegű kultúrák kialakítását, a munkaerőhelyzet egyensúlyának megteremtését. Egyre több és korszerűbb gépé állítottak a mezőgazdasági termelés szolgálatába, és ez é\ nyarán az aratási munkáira 81 százalékban gépesítve végezték el. Fejlődött és erősödőt' a munka- és üzemszervezés A készpénzes munkabérezéssel, a garantált munkadíjazásra való áttéréssel erősödött a tsz-demokrácia é: a tagság munkafegyelme Ha lassú ütemben is, d< évről évre növekszik a tsz tagok jövedelme és életszínvonala.

Most ve,

most olcsó!

i

1

valóságos képet kapni a keresletről, így számíthat az üzlet arra, hogy amit megrendelt, az el is fogy az utolsó darabig.

Aztán nagy szerepük van az. árubemutatóknak is. A kínálat bemutatása kettős haszonnal jár. Üjabb lehetőséget ad a fogyasztók véleményének megismerésére, és ami talán még fontosabb, befolyásolhatja, irányíthatja is a vásárlók véleményét, felhívhatja figyelmüket az újra. a korszerűre. De mint mondottuk, a kereskedelemnek számos lehetősége van az említetteken kívül is. Ezeket megtalálni és jól alkalmazni ötletesség, leleményesség dolga.

P

ersze tudjuk, hogy éppen, mert a piac változik, s változói nem helyettesíthetők be semmiféle csalhatatlan képletbe, a siker nem mindig lesz teljes. De a kockázatot vállalni kell. A kockázat célja pedig nem a kudarc, hanem az eredmény. És nem vitás, hogy ahol okosan terveznek. jól gazdálkodnak, ott az eredmény javára billen a mérleg.

Vagyis, bármennyire örülünk ma egy-egy időleges árleszállításnak, bízunk benne, hogy a kereskedelmi vállalatok a jövőben mind ritkábban kényszerűinek kitenni a táblát: Most vegyen, most olcsó!

FlanoU Tibor

is. Természetes tehát, hogy nem lesz közömbös, miből mennyit sikerül eladni. mi marad raktáron, vagy mitől kell áron alul megszabadulni.

Nem lesz közömbös, tehát tenni kell valamit.. Ki kell használni a kapott önállóságot Minden kereskedő tudja, hogy a piac, a fogyasztók igénye napról napra, állandóan változik. Divatok jönnek és mennek. Üj áruk tűnnek fel. melyek egyszeriben meghódítják a vásárlókat, mások pedig viszonylag rövid idő alatt népszerűtlenné válhatnak. Aki tehát ezen a piacon meg akar élni, kénytelen alkalmazkodni a változó feltételekhez. Kénytelen szünet nélkül, éber szemmel figyelni, gyorsan, rugalmasan reagálni, hogy beavatkozhasson, ha kclL

Ennek számos eszköze van. Egyik: a piackutatás. Az igények gyakori felmérése, a közvetlen kapcsolat a vásárlókkal. Közvéleménykutató kérdőívekkel, vagy személyes beszélgetések útján nagyon sokat meg lehet tudni arról, mire vari szükség. És nem mellékes azt sem tudni, mi van máshol, a többi Ottlétben. Csak így lehet

sswnylag te. Viszonylag, mert a kereskedelmi vállalat nem ennyit tervezett. Az eredeti elképzelésekben az eredeti árak szerepeltek. A kereskedelem, mint tudjuk, nem jószántából, nem adakozó kedvében enged, hanem azért, mert tele a raktár. Mert valahol hiba csúszott a számításba. Nem jól határozták meg az árukínálat nagyságát, vagy ami még fontosabb. összetételét. Felesleg egyik cikkből, hiány a másikból legtöbbször egyidejűleg jelentkezik.

A kiárusításokra ráfizet a kereskedelem. Nem annyit, mintha raktáron maradna az áru, hiszen éppen ezt akarja elkerülni, de mégiscsak ráfizet..

Ha valaki ezt a régi, merev elosztási rendszer számlájára írja, igaza van. De most tudjuk, megváltozik a helyzet. Ahogy szabad kezet kapnak a termelő vállalatok, szabad kezet kap a kereskedelem is. Maga dönt és maga viseli a felelősséget. A forgalom, az eladott áruk után megszerzett jövedelem fogja meghatározni a nyereséget, a vezetők és a dolgozók személyi részesedését

A

Hgh* találfcoEtmlt es n*>

cán sétálók között olya»* nal, aki bosszankodna, amikor egyik-másik kirakatban a nadrág, a cipő, vagy éppen a zsebrádió mellett piros- sál áthúzott számot lát, s alatta. mellette, vagy fölötte egy másikat, egy csalogatóan alacsonyabbat is. Meg feliratokat. Csak nálunk! Csak két hétig! Most vegyen, most olcsó!

Természetes, hogy nem bosz- szankodunk. Sőt! örülünk ilyenkor, örülünk, mert átmenetileg olcsóbb lett ez vagy az. Ilyenkor az ember gyorsan fejszámolásba kezd, és ha a mérleg kedvező, nem sokáig áll ellen a hívó szónak. Betér, hogy vásároljon. Hogy kihasználja a váratlan* kedvező lehetőséget.

Előfordul, hogy sikerrel jár, de az is megtörténik, hogy nem. Hogy csalódottan távozik. Mert ami neki kellene, a legszebb, a legdivatosabb áru esetleg éppen nem lett olcsóbb. Azt viszik a régi áron is. érthető. Persze, azért sokan megtalálják, amit keresnek. Néhá- nyan valóban azt, mások engednek a mércén. Hiszen igaz, hogy amaz, ott szebb, ez viszont jóval olcsóbb. Ami egyáltalán nem mindegy.

Egy szó, mint száz. a kedvezményes kiárusítások idején ugrásszerűen megnő a boltok forgalma. Fogy az áru, nő az üzlet bevétele. Ha csak vi-