Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-10 / 266. szám

4

ESZ AKMAGT A RORSZAG

Fentek, 1967. november 10.

/

Napi postánkból

Az elmúlt napokban megszaporodtak a szerkesztőségünkhöz küldött levelek. Levélíróink — szinte a megye minden részéből — elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére megrendezett ünnepségekről számolnak be. Köszönjük értesítéseiket. Sajnos, nincs lehetőségünk minden beszámoló leközlésére, ezért csak a megyaszói általános iskola és nevelőotthonból, valamint a Taktaharkány- ból érkezett levelekből adunk közre.

*

November 6-án felejthetetlen élményben volt része a községbeli és az intézeti gyerekeknek, a szülőknek, a vendégeknek egyaránt. A szerencsi munkásőrség parancsnokságának támogatásával a gyermekek lejátszották a Téli Palota ostromát. A harc színes rakéták, ködgyertyák, puffancsok füstje, zaja mellett folyt a kastély ellen, amelyben a védők mindenképpen megpróbálták visszatartani a fapisztollyal, hangos hurrázással támadó matrózokat, vöröska- tonákat. Természetesen hiába igyekeztek, mert a vörösök győztek, mint az igazi, nagy ostromnál. Az iskola feldíszített tornatermében megrendezett ünnepi műsor után megkoszorúzták a felszabadulási emlékoszlopot — írja Balogh József igazgató. — A munkásör elvtársak színes rakétákat adtak, s a káprázatos tűzijáték után a Lenin elvtárs életéről, az októberi napokról, a Szovjetunió fejlődéséről és képzőművészetéről készített kiállítás anyagát tekintették meg a vendégek.

Taktaharkányban már november 2-án megkezdődött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére megrendezett ünnepségsorozat — írja Gyeskó András Taktaharkányból. — A szemerkélő esőben mintegy hatszázan várták a járási KISZ-bizottság békestafétáját, majd este szovjet-magyar baráti találkozóra került sor. Az ünnepségsorozat második része november 4-én zajlott le, amikor a pártszervezet helyiségében e párttagok részére rendeztek ünnepi találko- I

zót. Az ünnepség az általános iskolában folytatódott, ahol úttörőket jutalmaztak meg, az úttörőcsapat őrseinek pedig zászlót adományoztak eredményes munkájukért. Ezt követően a pártszervezet rendezésében ünnepi megemlékezést tartottak a művelődési házban, ahol Tiner Lajos, a járási pártbizottság osztályvezetője méltatta a nap jelentőségét.

Levelekből — röviden

Kecskeméti Sándomé, a bocsi nőtanács titkára arról ír levelében, hogy a helyi föld- művesszövetkezettel karöltve, november 11-én este 6 órakor műsorral egybekötött ruhabemutatót és vásárt tartanak a művelődési házban. A vásárlók november 12-től 19- ig mintegy negyedmilliós értékű áruból válogathatnak.

Sajnos, nem jegyeztem meg a rendszámát annak a magángépkocsinak, amelynek vezetője szombaton, az útszéli tócsák miatt, egészen lelassított. Észrevette, hogy két kis gyermekemmel és csomagokkal megrakva várom az autóbuszt, megállt, és megkérdezte, hová megyünk. Bár útirányom kissé eltért az övétől, készséggel hazaszállított bennünket. Megköszönni is alig volt időnk, már elhajtott. Nagyon jólesett ez a ritka figyelmesség — írja Tóth Gé- záné.

fedjék be

Családommal november 5- én Ongára utaztam. Késő este volt, amikor megérkeztünk. Az aluljárótól 3—4 méterre haladtunk az útvonalon, amikor egy aknába estem, és magammal rántottam 7 éves kisfiámat.

Az aluljáró mellett, két akna között egy 2 mx0,7 és 1,2 m mély árok van, amelyet elfelejtettek lefedni, elkeríteni, vagy kivilágítani, pedig ezt rendelkezés is előírja. Nem mentem panaszra az állomásfőnökhöz, mert útitársaim azt mondták, hogy ő nem tud segíteni, nem rá tartozik az ügy. Sürgősen intézkedni kell, amíg súlyos baleset nem történik!

Burai János, Hajdúszoboszló, Rákóczi u. 167.

„Nyitott szemű“ pizsama

— Én nem tudok aludni ebben a pizsamában!

Papírtokokba csomagolt finom kristálycukor

A Szerencsi Cukorgyárban az idén több új, korszerű berendezéssel kezdték meg a munkát.

Ilyen felkészülés után az üzem dolgozói elhatározták, hogy a jubileumi évforduló tiszteletére elnyerik a szocialista munka gyára címet. Többek között vállalták, hogy gazdaságosságukat növelve naponta 282 vagon répából készítenek cukrot.

Az új berendezésekkel azonban a vártnál jobb teljesítményeket értek el, és szeptember elejétől november 8-ig napi 293 vagonos átlaggal 20 ezer vagon répát dolgoztak fel. Ebből a mennyiségből 2500 vagon jó minőségű cukrot gyártottak. Az új cukorból új termék gyártását'is megkezdték. A kávéfogyasztóknak régi panasza volt, hogy a közismert mokkacukor nehezen olvad el.

I A fogyasztók érdekeit fi- I gyelembe véve az üzem most újszerű csomagolásban gyorsan olvadó, aprószemű, finom kristálycukorral „lepi meg” a kereskedelmet. Ennek megvalósítására Csehszlovákiából egy korszerű automata gépet szereztek be, amelyet a hazai igényeket figyelembe véve átalakítottak. Az új gép 24 óra alatt 15 mázsa finom kristály- cukrot dolgoz fel, amelyet 10 grammos adagokban egy különleges, műanyag bevonattal ellátott papírtasakba csomagol, emberi kéz érintése nélkül.

A tetszetős kivitelű papír- tasakokba csomagolt, gyorsan olvadó cukorból az idén már 9 vagonnal .állítottak elő. és árának megállapítása után előreláthatólag karácsonyra már forgalomba is kerül.

■k-k-k-k-kk-k-kkk-k-k-k-kklrkklrtrti

í

*■

*• *■ *- * *- *■

* ■*

t *•

I *

Jót s jól!

A Földes Gimnázium díszes kivitelű újságja

A forradalom ünnepének előestéjén ízléses kivitelű, szokatlan formátumú újságot hozott szerkesztőségünkbe a postás. A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumból küldték a szépköntösű sajtóterméket. Tavaly hasonló időpontban hírül adtuk, hogy a gimnáziumban nyomdász politechnikai csoport munkálkodik. Dicsértük előző esztendei újságjukat, de némiképp bíráltuk is a lehetőségek elhagyásáért

Most aztán igazán kitettek magukért a földesisták. Fényes papírra, kétszínyomással, tördeléstechnikai bravúrokkal készítették el újságjukat. S ami még meglepőbb, igen tartalmas cikkeket jelentetett meg a szerkesztő bizottság. Pusztai Éva IV/f. osztályos tanuló Leningrádi noteszlapok című írása, s a Gondolatok a szovjet filmművészet fejlődéséről című összefoglalója „felnőtt lapokban” is helyet kaphatna. Megnyerte még tetszésünket Graffjódi László II/'c-s tanuló Száguldás, s az Elveszett nemzedék című írása. Két ifjú verselő. Varga Rudolf és Mándoki Tóth György hangulatos költeményeket publikált. Ami mindennél szembetűnőbb, Fényes Mária néhány képének reprodukciója. A legkulturáltabb mindannyi között a hátsó borítón megjelent Forradalom című alkotás. Nagyon tetszett még a Falu és a Kikötő című kép. Ács István Tanulmány- feje a szerző rajzkészségét dicséri. A legifjabb szárnypró- bálgatók. Szepesi Béla, Tóth László és Pusztai Eva a kifejező Forrás című összeállításban jelenttették meg munkáikat.

A Jót s jól! című újság nagy titka abban áll, hogy szerkesztői komolyan vették a költő intését, s a politechnikások is átérezték küldetésüket.

(P—I)

♦

i

*

+

+

i

*

*

I

I

3 mennyország kapuja elölt

Még tíz perc van az expressz indulásáig a Keleti pályaudvaron. A kocsik eléggé tömöttek, az étkezőkocsi viszont üres, mert egy régi-régi szabályzat szerint az ét- kezökocsiba az induló állomáson nem szabad belépni. Csak a vonat indulása után nyitják ki az ajtókat. A peronon sétálgatok, s mintha véletlenül történne, éppen a guruló étterem mellett állok meg. Nem mintha érdekelne, csak éppen nézelődöm ... Milyen érdekes, ez a mozdony a szomszédos vágányon!...

De nicsak, ez a két férfiú is a mozdonyt nézte eddig, most meg már az í étkezővel szomszédos ko- j esi peronján topog, s úgy + tesz, mintha csak vélet- j lenül került volna oda, J mintha az utasellátó * nem is érdekelné. Az én * eszemen nem járnak *■ túl, gondoltam, s gyor- J san én is melléjük sora- + koztam, hogy az étkező- j kocsi nyitásakor résen J legyek, asztalt, vagy leg- *■ alábbis helyet kapjak. J Az egyik férfiú megne- *■ szelte szándékomat, sür- J gösen a kocsiátjáróba lé- í pett. hogy elsőbbségét J biztosítsa. Mögöttem már * egy újabb érdeklődő * szorongott, s lábát a to- J lóajtóba akasztotta. En í is megkapaszkodtam a J kilincsben, Erre, aki előttem állt, hátának teljes szélességével el- 2 zárta az utat. Milllmé- J ternyi előnyökért dulakodtunk hangtalanul. Szemünkből vegyes érzelmek sütöttek.

Aztán végre kinyílt a mennyország ajtaja. Valósággal beestünk az ajtón, megrohamoztuk a sok üres asztalt.

Végül a 48 helyen heten unatkoztunk egész úton.

(hm)

*+

X

*■

*•

I

*

I

+■

+

X

*

*

AKNOLD ZWEIG:

GONOSZ ANNA

Nyolcvan esztendeje született a kiváló német író. Ebből az alkalomból közöljük Pont és Anna című novellájának egyik részletét Vajda Gábor fordításában.

K

ezdetben, amikor először látta, az első órákban, nem is tetszett néki Anna. Nyakához mérten túlságosan kereknek találta arcát, szemét pedig fölöttébb kiabálónak; előkelő dámára emlékeztető modora kezdetben feszélyezte a férfit, azután meg mulattatta; közönséges gör- lőcskének tartotta az ifjú teremtést. Anna később meghívta teára —\ mint a férfi megtudta, annak idején ő is alig ébresztette fel a lány érdeklődését, mert inkább tudósnak látta, pedig arra számított, hogy a művésszel és tevékeny emberrel ismerkedik meg. de azért meghívta. Pont rózsákat hozott neki, s az elragadtatástól szinte ittasan távozott. A lány csevegett, nevetett, fényképeit mutatta, régi pajtásaként és jó barátjaként kezelte. De az volt a legfőbb, hogy egyedül az ő számára ült ott, csak rá pazarolta minden varázsát, amely megmámoritotta a tömeget.

A megtestesült géniusz, a legmagasabb rendű vonzerő, a föld ékszere, az élet áldása volt ez a lány. S a férfi is tetszett néki, mert érezte, hogy tetszik a férfinak. Felismerte derűs bölcsességét — először ez tárult fel belőle a lánynak. Mert kecses vállán filő, világos francia fejében meglehetős belátás és kételkedés uralkodott, igaz, a férfi

gyakran úgy találta, hogy helytelenül él vele, és túlzásokra csábítja. Ismét találkoztak, s amikor a lány is meglátogathatta őt otthonában, bizalmasabbá és meghittebbé vált kapcsolatuk. Karját a férfi válla köré fűzte, ajkát kínálta neki. összetegeződtek. De mindezt kötelezettség nélkül, jó barátnőként tette, legkevésbé szerető módjára. Anna tudta, hogy magával ragadja az embereket. — Milyen szép vagy — mondta neki Pont, amikor egy délután kibontott hajjal játszott a szőnyegen mackójával —, milyen, szép is vagy te, Anna! — Nem igaz — válaszolt a lány —, nem vagyok szép. Nem akarom, hogy te is azt szajkózd, amit a többi. — De elbűvölő vagy — vetette ellen a férfi, fegyelmezve magát. — Ez igaz — hangzott a felelet —, elbűvölő vagyok.

Dicsekvés nélkül, nagyon nyugodtan mondotta ezt, leszögezve egy világosan felismert tényt. Egy pillanatra felnézett, azután ismét\vissza- fordult a plússmackóhoz, játszadozó gyermek komolyságával orchideás vázát állított a mancsai közé; a buja virág lilán és aranyiban hajlongott a bárgyú elownpofa előtt. A lány tudta, hogy Pont határtalan, szétömlő kábultságban távozik tőle, és heves szívdobogással érkezik hozzá, akár a titokban és izzón szeretett barátnőjéhez találkára siető ifjú. A férfi a kertvárosban lakott, a nagyvárosban naphosszat tartó munka és tárgyalások után jött teára a nővérekhez, s ők megvetettek a heverőn, odavitték neki a teát, nyalánkságokkal kínálták, dédelgették. Néha felesége, Lucie, is feljött vele, nagyon tetszett neki a két lány: esténként azután látták Annát táncolni. Angéla, aki különben is tartózkodóbb volt, még jobban megértette magát Lucie asszonnyal, amikor a zongoránál énekeltek.

Vasárnaponként néha együtt ültek négyesben Ponték bérelt kertjében, málnát szedtek, nevetgéltek, vagy túrták a földet a gyerekékkel, akik buzgón építkeztek, teli vödrökkel hozták apjuknak a homokot, és lába elé szórták a kavicsra. Pont maga előtt látta Anna szemét, ugyanolyan színű volt, mint a haja, hallotta hangját, beszippantotta a virágillatot gondozott, egyszerű vonalú ruhájából, amely minden divatmajmolás és különcködés nélkül, már-már természetellenes bájjal simult formássá edzett testéhez. Szíve és pulzusa a lány mozdulatainak ütemére vert. Ilyenkor maradéktalan boldogságban lebegett. Nem gondolkozott, nem töprengett, úgy fogadta el, ahogy volt, akár egy őselemet, és vadul szerette.

Szenvedett, ha távol volt tőle. Mihelyt Idegenek, másféle emberek társaságában tudta a lányt, már úgy érezte, nem is létezik számára ...

P

ont tudta, milyen keményen dolgozott. Az esti fellépések előtt reszketve nyúlt el széken, vagy

ágyában. Leküzdhetetlen félelem béklyózta le tagjait: most, ezen az estén bizonyosan elhagyja az ihlet. Ma mértéktelen esetlenség teríti földre, épületes butaság vet véget a Maréchal-növérek dicsőségének. Édes arca elsápadt a festék alatt, vigasztalan kétségbeesés ült szeme mélyén és ráncolódott összeszorított száján. Amikor Pont ilyennek látta, egészen csendben ült mellette, megfogta kezét, mély, csillapító hangján halk, megnyugtató mondatokat búgott, noha legszívesebben mackótestének egész súlyával vetette volna fölé magát, hogy elrejtse a tömegek Molochja elől, amely úgy ijesztette, és oly mágikusan vonzotta ...

Laurenz Pont lebéklyózva, de éber szemmel figyelte a lányt, felismerte, hogy művészetének alapvető ereje a legfinomabb kifejezésmód és a legtartózkodóbb mozdulat, ám ugyanakkor fenntartás nélkül, maradéktalanul felolvad abban, amit csinál.

Lényének egyértelműsége, amit a férfi oly fájdalmasan hiányolt az életben, most, az alkotás közepette, végérvényes, pusztulásig győzedelmes törvényként uralkodott rajta. A próbákba ölt rengeteg munka, a meggondoltan kialakított taglejtések, nem az embertömeg, a siker, a dicsőség, vagy a pénz kedvéért tárultak a világ elé, sőt még csak nem is azért, hogy ez az egyetlen Anna Maréchal kifejezze magát. Egyes-egyedül a tökéletesség, a művészi alkotás szolgálatában létezett ez a teremtés, azért a végső erőfeszítésért, amellyel e földön kikényszeríthető a szellem és a báj testté válása ...

Magától értetődő, hogy a pletyka irdatlan felhője lebegett körülötte. Vetélytárs- női, színházi partnerei, a zenészek, a díszlettervezők, az öltöztetők és társaik, egész környezete azt fecsegte, hogy nem teremtett isten egyetlen, csak valamennyire is vonzó férfit, akivel le ne feküdt volna. Múló szeszélye szerint választja meg és válogatja szeretőit, annak dobja oda magát, azt szerző meg magának, akire futó kedve támad. Testét is bedobja a küzdelembe, hogy biztosítsa sikerét, ha kevesebbel nem kenyerezheti le őket, ágyukba is követi a kritikusokat, meg az impresz- száriókat, mindenkit, akire csak szüksége van ahhoz, hogy feljebb jusson egy lépcsővel, állították róla. Az egyik nőt elbűvölt, a másiktól elhódítja barátját, a harmadikat kitagadja kegyeiből. Angélától követeli meg a megkeresett vagyon okos kezelését. Becsvágyában már odáig jutott, hogy teljesen magának akar kisajátítani egy színházat, még a zenekar Is rejtett legyen, s mindenfelől rá sugározzák a fény. Már azok nevét is emlegették, akiknek a színház megépítése a feladatuk: csupa ifjú, tehetséges titánt, hangsúlyozottan a legmodernebb építészeti irány híveit. Pont építész nevét nem említették.

Mindez kegyetlen, bősz dühvei töltötte el a férfit — nem ez a legutóbbi pletyka, mert nem hitte el, amióta a lány egyszer nevetve megkérdezte: — Már Itt tartanék? — Az egész fecsegés, mendemonda és suttogás, ez a már- már fennhangon terjesztett hírverés keserítette el őrjítően, amíg csak ott nem ült vele szemben Korholta meggondolatlan életmódja miatt. Szerette volna szemére vekni, miért jön össze olyan szedett-vedett népséggel. Legyen igényesebb, különösen amikor kiválasztja azokat, akik vele együtt nevethetnek, vagy asztalához ülhetnek. De mihelyt a lány rányitotta szemét, és elbűvölte apró, suhanó mozdulataival, képtelen volt követelőzni, vagy bármi ellen tiltakozni. Hiszen arra született Anna, hogy olyan legyen, amilyen, bámultassa magát, megrészegítsen puszta megjelenésével, ez a tündér és hableány, az ő kis boszorkánya ...

S

a férfi hallgatott, és nem hitt el semmit. Egy ízben, ebéd után toppant be, s a szobalány bebo- csátotta, hiszen a ház jó barátjaként Ismerte. Halkan belépett a lány szobájába: ágyában alva találta, a fiatal karmester pedig, akivel egy új táncon dolgozott, a heverőn aludt. Azt mesélték erről a férfiről, hogy állítólag felbomlott az eljegyzése, s ahogy hírlett, természetesen a Maréchal miatt... Mesélték. Állítólag. Hírlett. Pont nem hitte el. Semmi bizonyos, semmi határozott. Ez a a két fiatal ember elaludt az idegfeszítő próba után. Gondolkozott egy kicsit, mi is lenne a leghelyesebb, azután nesztelen felemelte a takaróról azt az ibolyacsokrot, amelyet üdvözlésként kívánt otthagyni, és behúzta az ajtót maga mögött. Angéla éppen vásárolni ment, így hát a szobalánynál adta oda. — Senkit se engedjen be. Klärchen, a kisasz- szony alszik. — A lány égés* életén végighúzódtak hasonló esetek. De sohasem tárult * férfi elé olyasmi, amire ti« találta volna meg a lecillen- dőbb és a legerkölcsösebb magyarázatot. Aki barát, bízfkj Pont pedig Anna barátja,