Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
A 2SZAKMAGYABORSZAG Hétfő. 1967. november fl. ......Gyorsabb iramú, t isztábban fénylő életet.. u Bihari Sáudor Emlék, jelenre fordítva Ahonnan anyámat, nagyapámat, onnan ismertem őket — nekem egy falu nyelvén szólt a század, azén s itt, hol a nyomorúság a világszínvonalon állt — fát lopott s a kést dugta csizmaszárba. Érzett s-nem kimondott forradalom. Legfeljebb dühödten megszorulni várták kötélként egy nyakon, Hómezöröl szállt szél: irodalom, agyamba fújt — s négy kiskatona sárban úszott, a kert alól, hozták a tanúságot, reményt, hogy épp a nyomorúságból építhet falu fölébe hajlékot, y,tat a század alá az agy s kar, csendült és csikordult hát a próbatétel, napsütéssel, faggyal. így lett Pétervár s Kisgyőr határos, — pár ezer kilométer, pár évtized mi élethez-halálhoz, ahhoz a magányhoz, amit az Or az emberiségnek kínál, míg az idő szorul szivünk körül? Az egyetlen válasz már, amivel ember a földgolyóra állt fiú, Hamlet kérdését dönti el. Amit az emberiségnek én, a mezei kölyke, mondhatok — innen mondom, szivemben a példa, magyarul, mit oroszok-emberek teste a hófúvásba mint használható eszmét szövegezett, emberiségre-fordíthatóan, Föld-méretűre, az időt nevelőre — a forradalomban. Ablak a világra ismeret szerinti vagylagos vá- ' lasztáshoz. Ma a világon csalt azok a filmművészek tarthatnak számot a haladó emberiség érdeklődésére, akik művészetük ismertetőjeleként az ember egyéniségének, az emberi méltóság megőrzésének, az emberi jogok mély tiszteletben ! tartásának jegyében hozzák létre alkotásaikat. Dziga Vertov, Eizcnstein, j Pudovkin, Dovzsenko és mások iskolát teremtettek a klasszikus szovjet filmmüve- I szét vonulatából. Ez az iskola ' a realizmus jegyében, ember- felfedező szándékaival bejárta az egész világot. Azt hihetnénk, hogy csak e klassziku- ; sok hatottak a világ filmművészetére. Ma már tudjuk, hogy a kisugárzás a személyi kultusz filmművészetet sematizáló törekvése ellenére, másmás hullámokban elérte Európa, Ázsia, Amerika és Dél- Amerika néha tépelődő, vajúdó és nemesedni akaró filmművészetét. Törekvéseiben az olasz neo- realizmus, vagy a francia „nouvelle vague’’ azonos forrásból táplálkozott. Ez nem más, mint a konvenció elutasítása, az idill és az álvalóság megvetése. A szovjet filmművészet fennállása óta húsvér hősök és valódi konfliktusok hordozója. A Pudovkinék után következő generáció, Mihail Romm, Kalatazov,- Csuhraj és a legfiatalabbak a lenini művészet-eszményt követik. A Szállnak a darvak, a Ballada a katonáról, a Tiszta égbolt és az Emberi sors című filmek világszerte ismertek. Az alkotások nemes pátosza, hiteles légköre, szókimondó igazsága és poézise hol itt, hol ott bukkant fel a világ filmművészetének tisztességes szektoraiban. Godardért ma rajong a filmvilág. Művészete szép és felemelő, de tudjuk róla, hogy vitatható műveket hoz létre. Mégis, amikor hírét vette az j öldöklő vietnami háborúnak, ' dokumentum-filmet készített, s művének azt adta mottóul, hogy Vietnam az imperialistáié elleni ellenállás szimbóluma. Amit polgári humanista művé- ; szék csak eltanulhatnak a szovjet filmművészettől, azt becsülettel meg is ragadják. Charlie Chaplin egyszer kijelentette: a nyugatiak saját lehetőségeiket láthatják meg a szovjet filmművészetben. A legutóbbi pécsi játékfilm szemlén e gondolatot variálta az egyik francia filmkritikus, aki az egész szocialista tábor film- művészetére kiterjesztette az átáramlás, útmutatás nagy lehetőségeit. n művészetek leghatáso- sabbika, a film többször került kalandor, vagy morbid, világgyűlőlő alkotók kezébe. Napjainkban is fennáll annak veszélye, hogy a filmművészetet egyesek lélek- mérgezésre használják fel. Október vívmányának . nagyságát abban jelölhetjük meg, hogy kiművelt esztétikával képes egyensúlyban tartani s mindenkor befolyásolni a vilᣠfilmművészetét. Párkány László j szeti iránymeghatározónak is. i Nem"póz, vagy a hajdan volt i mesternek kijáró köteles tisz- : telgés az, ha évtizedek óta és J napjainkban is gyakran fel- : emlegetik Eizenstein nevét. : Tűi egyszerűnek tűnik, ha a < ■világ filmművészetének egyik i nagy mesterét híres alkotásá- < val, a Patyomkin páncélossal i hozzuk összefüggésbe. Alkotói ; módszereinek belső törvériyci- röl alig tudunk meg valamit, ; ha munkásságát csak a Pa- : tyomkin páncélosban látható ] ogyesszai lépcsősorral aposzt- ■ rotáljuk. Ez így, önmagában ( filmtörténeti relikviának tűnik, holott nagyon jól tudjuk, . hogy Eizenstein művészete mába sugárzó. Azt is tudjuk, , hogy alkotó Patyomkinja va- lóban hatalmas lehetőségeket . mutatott meg a világ filmművészete számára filmnyelvi vo- . natkozásban. De a tartalmi ' mélységet sem szabad figyel- , men kívül hagyni, ha Eizenstein világra tekintő vetítőab- , lakára irányítjuk a figyelmet. , A filmművészet vezéralakjának alkotói koncepciója be- } vallottam vagy titokban felfeltűnik a nagyvilágban. A ha- ’ gyományos sztori és a hagyó- , mányos hős mellőzése (a kö- , zösség nevében történő kérde- J zés) napjaink filmművészeté- J ben is erőteljesen hódít. E , szellemben készíti filmjeit a , mi Jancsó Miklósunk, bizo- ‘ nyos vonatkozásban az olasz j Antonioni, a francia Godard, ( a lengyel Skolimowskj és még j sokan mások. Az önön érté- , keink, nemzeti tulajdonságaink ] reális, egyben osztályharcos ér- ( tékelésére szintén Eizenstein t tanította meg a világ filmmű- ^ vészetét. A mostanában oly t sokat emlegetett intellektuális j filmművészet szintén az ő tö- j rekvéseihez vezethető vissza. ] Pudovkin, más közelítési s móddal, mint Eizenstein, de szintén sokat adott a világnak. ^ A gazdag áradási cselekményen t belüli szimbólum-rendszer vi- % lágszerte ismertté tette nevét, j Filmjeinek humanizmusa má- £ ig is mértékadó, ö kamerái elé d engedte azt a valóságot, amely s bizonyos művészi csoportos!- j- társai a szocialista realizmus e nagy lehetőségeit mutatta meg. / Ha a Rocco és fivérei című s film végkicsengésére gondo- g lünk, világossá válik számunk- t ra, hogy a pudovkini alap- q hang nemcsak a szocialista i, filmművészetben visszhangzott y harmonikusan, hanem a nyu- s gáti országok filmművészeté- R ben is. Pudovkin azt vallotta: U „A művész meggyőződése nél- ei kül nem létezik nagy művé- a: szét. Csak az méltó rá, hogy rr a művész munkássága alap- ál iául szolgáljon, amiben mély- h ségesen hisz és meg akar róla győzni mindenkit. Legjobb műveink ereje éppen abban rejlik, hogy a művészek min- íenáron világosan igyekeznek rr átadni az embereknek azokat k i gondolatokat, amelyeknek ál helyességéről meg vannak fi g^io^dve.” rr M ostanában sokat vitáz- te nak a filmművész elkö- al telezettségéről. Hihe-' k lünk benne, hogy a szovjet ei filmművészet nagyjai e vonat- d hozásban is gazdag gondola- fi lókkal járultak hozzá a lelkl«flf)ft-ben jelent meg Gró IU AJ Lajosnak, az ismert magyar filmtprténész- nek érdekes tanulmánya a szovjet filmművészetről. Hazánkban mindaddig alig tudtak valamit az orosz filmművészetről. Az a tény, hogy a szovjet film a Horthy-Magyar- ország határain is áthatolhatott (a Dzsingisz kán és Az élő holttest című Pudovkin-filmc- ket minden budapesti mozi játszotta), az orosz föld nagy gondolkodóinak, költőinek, íróinak próféciáit igazolta. Megváltó forradalom kellett ehhez az ablaknyitáshoz, s jellemző, hogy a fiatal szovjet állam határait — minden más szellemi exportot megelőzve — a film törte át legelőször. Az ok egyszerű: az elüz- letesítéstől veszélyeztetett celluloidszalag csak ott lelhette meg becsületét, ahol minden fegyverdörrenés, hivatali rendelet és gyakorlati tett a méltóságát visszanyerő dolgozó emberért történt. Az a kis ablak, amelyen a fénysugár a mozivászonra hatol, az Októberi Forradalom után szélesre tárulkozott. A világ filmszakemberei úgy tekintenek a forradalmat követő szovjet filmekre, mint a cellulóidszalag művészetté válásának konkrét, megvalósult műformáira. Dovzsenko, a szovjet filmalkotók klasszikusainak egyike eképpen fogalmazta meg a szovjet filmművészet elhivatottságát: „A szovjet filmművészet az Októberi Forradalom szülötte. Harcban született, és a forradalom világraszóló történelmi értelméből merítette tartalráát, szépségét, célját. A lenini jelszót — a művészet a népé — zászlajának fogadta cs cselekvésének irányvonalául jelölte meg .. E mlékszünk rá: esztendőkkel ezelőtt Montreáltól Tokióig mindenütt diadalt aratott a cinema verité, a valóságfeltárás egyik sajátos módszere. Aztán, amikor itt, Miskolcon a IV. filmfesztiválon, később pedig Budapesten bemutatták Dziga Vertov Kino Pravdájának néhány számát és az Ember a felvevőgéppel :ímű montázsát, rájöhettünk: x cinema verité atyja a szövet dokumentum-filmművészet zgyik nagy úttörője, Dziga Vertov. Az angol és a francia . lokumentum-iskola bevallottan is Dziga Vertov nyomdo- i cain indult el a 20-as évek násodik felében. Az úgyneve- , :ett szubjektív „csoportosítás” i ümélete minden dokumenta- > ■istát megihletett, mert ezzel i módszerrel szuverén és ön- : zerkesztésű gondolatokat fe- : ezhettek ki. Hogy melyik mű- i /ész miként élt ezekkel a le- i íetőségekkel, azt osztályhely- i ;ete és lelkiismerete szabta < neg. < Lev Kulesov alkotta meg és : ■ögzítette a filmmontázs alap- I •Iveit. A világ filmiskolái a i iO-as évek elejétől a kulesov! .tananyag” szerint közelítették neg a film mindenre képes ermészetét: a vágást. t Eizenstein művészetét nem- i sak korszakalkotónak ismeri 1 i filmtörténet, hanem művé- i 6Befejezésül álljon Itt mégis két gondolata! — „Nem szeretem az olyan embereket, akik okosak, de érzelmekre képtelenek ............. E ppily kevéssé szeretem az erkölcsprédikátorokat, azokat, akik hivatottaknak érzik magukat arra, hogy ítélkezzenek minden és mindenki felett. Az ilyenekben mindig a farizeusok önteltségét látom, s epés gúnyra ingerelnek." — „Méltó-e egy emberhez, hogy csak mások fényét verje vissza? Nem méltó. Ügy vélem, az volna a helyes, ha mindenki önállóan gondolkozna és érezne,............és felelősséget vállalna mindenért, amit piondott.. Mindkét gondolat ugyanabból a levélből való. Történetesen Repin-nek, a nagy realista festőnek írta Gorkij. Még 1899-ben, amidőn csupán harmincegy éves volt... S mégis: mekkona érettség, bölcsesség a tartalma! .. Hatvannyolc évvel ezelőtt, — s mégis: mennyire mai, mennyire időszerű mind a két gondolatsor!... , — Haszonnal forgathatja korunk embere is Gorkij leveleit!............ G yárfás Imre Gorkij, a forradalmár — levelei tükrében dalmámak vallotta magát... Csak: el kell olvasni e leveleket, és azt kell „kiolvasni” belőlük, amit valóban mondanak!............ 5 . A régebbi könyvkiadás — kissé méltatlanul elfelejtett — hagyománya volt afféle breviáriumok szerkesztetése egy-egy író műveinek gondolati anyagából, bizonyos témakörök, címszavak szerinti csoportosításban. (Családi ereklyeként magam is őrzök egy ilyet. Címlapján ez áll: Gyöngysorok. — Báró Eötvös József összes szépirodalmi műveiből fűzte: Vachott Sándor- né. — Pest, 1861. Kiadja: He- ekenast Gusztáv. Előzéklapján lila tintával nagyatyám odaírta nevét, s a dátumot, amikor a könyvet szerezte: „Gyárfás Albert — Nagy- enyed, 1874. Sept. 17-én”. A könyvben Vachottné, aki az előszó szerint „ezúttal nem mint íróné, hanem mint gyöngyhalászné” állott a közönség elé, a „nemes Báró” műveiből szedegetett gondolati gyöngyszemeket ilyen témakörök, címszavak szálaira fűzögette: Isten. — Haza. — Természet. — Árny és felhő. — Lélektan. — Élet. — Ábránd. — Szerelem. — A nő hivatása. — Nevelés. — Nép. •— Szabadság, egyenlőség .. .) Nos, ha Gorkij leveleiből szerkeszthetnénk ilyen breviáriumot (hogy — Vachottné- val szólva — az éppen bevég- zett szép, nemes munka után úgy érezhessük, mintha az utolsó gyöngyszemek, melyeket felfűzénk, még reánk is vetnének vissza némi sugár! ...), témakörökül, címszavakul ezek kínálkoznának: Céltudatosság, tevékeny, igényes életszemlélet. — Erkölcsi szigor, munkaszeretet, önkritika. — A műveltség, a művelődés, az önnevelés fontossága. — Népművelés. — Haza- szeretet. — Humanizmus. — Az irodalom és a művészetek társadalmi hivatása. — Esztétikai nézetek. — Filozófiai és világnézeti vallomások. — Közvetlen politikai vallomások. — Lenin. (Lenin jelentősége, egyszerűsége, sokoldalú képességei, munkamódszere, figyelmessége, emberszeretete: rendkívüli módon foglalkoztatta a levélíró Gorkijt!...) E cikk keretei természetesen nem teszik lehetővé, hogy e „címszavak” akármelyikét is „kidolgozzuk”. De puszta felsorolásuk is jelzi talán, hogy Gorkij forradalmán erényeit, forradalmi gondolatait és gondolkodásmódját vonná tiszta. fénybe egy-egy ilyen kidolgozás! ... .j. 4. A változatos témájú Gor- kij-i levelek egységesítője, vezérszólama: a forradalmi gondolat, a forradalmár magatartás. A polgári köztudatban ma is él még számos hamis elképzelés egy úgynevezett „csak művész” Gorkij-ról, akinek „összekülönbözései” voltak a kommunista párttal, a szovjet államvezetéssel, s ezért, nem gyenge tüdeje miatt élt évek során át s több szakaszban is az olasz tengerparton, Gapriban, Sorrento- ban... — Nos, e „legendák” leghitelesebb cáfolata: éppen a levelek, melyek arról tanúskodnak, hogy ő sohasem tartotta magát „emigránsnak”; mindig eleven kapcsolata volt hazájával; tevékenységével annak fő áramköréhez — a forradalmi, a szocialista építő és tudatformáló munkához kapcsolódott; orosz és szovjet hazafinak. „szociáldemokrata” és materialista világnézetűnek, a munkásosztály, a béke s az antifasizmus ügyéért nem?et- közi szinten is harcoló forra3. ... Ma már mindinkább ilyen életet élünk, hála közismert objektív és szubjektív tényezőknek! S e szubjektív tényezők közt ott van Gorkij tartalmas és hatásos életműve, melynek viszont levelei is részei. E levelek: egy nagy író nagyszerű és őszinte vallomásai. Napló; publicisztikai és esztétikai tanulmány-forgácsok; vissza-vissza térő, de mindig • új összefüggésben vagy kristályosabb formában felbukkanó, jellegzetesen Gorki j-i gondolatok: ez a Levelek — együttvéve ... Hogyan jellemezhetném? — Ragyogó írásművészet; minden lapon egy világirodalmi nagyság kezenyoma, meleg szíve, megjelenítő ereje, képi stílusa... A legparányibb ügyről szólva is ad valami „többletet”, ad valamit magából s a ma- radandóságnak — gondolatban vagy formában (többnyire mindkettőben egyszerre)... 2. Ellenkezőleg!... „Azok, akik majd idővel — egy nem is oly távoli jövőben — előveszik a levelezésemet, látni fogják, hogy igazam van és nem túlzók” — írta egyik levelében Gorkij... Elővettük, és láttuk: igaza van, nem túloz!... Lényegileg van igaza mindenben, mint forradalmárnak. De: mint író forradalmárnak, aki leveleiben is művészi stílussal, művészi módszerű valóság-visszatükrö- zéssel él, s nem törekszik az árnyalatnyiig is pontos tudományos precizitásra, az ideológiai problémák „tankönyvszerű” formába-öntésére __ A zt adja, ami lényege, hiszen — mást nem adhat... Túlzásokba nem csapó iga- ,zát azonban a Történelem — s kivált a legutóbbi fél évszázad történelme! — hitelesíti. — Azt is például, amit még 1900 elején (!), s éppen Csehov-nak írt: ..............eljött az a pillanat, amikor heroizmus- ra van szükség: ma mindenki valami olyant vár, afni fel- ajz és fényt áraszt, valami olyant, ami nem hasonlít az élethez, hanem fölötte áll, jobb, szebb................az ember ek gyorsabb iramú, tisztábban fénylő életet fognak élni" ............ — Végül az egyik 1923-bó! keltezett, a 183. sz. levélből ................mint író, soha nem t anítottam írni senkit, az írókkal mindig csak mint figyelmes olvasó beszélek, aki mindennél jobban szereti az irodalmat.” Aki ezeket és így, ilyen „hittel és szenvedéllyel” vallotta: az nem „pózol”, annak nincs törés az életében, meg- hasonlás az esvénisécében!._ 1. Személyes érdeklődés és társadalmi megbízatás együttesen késztetett mostanában arra hogy az íróasztal csöndjéber „házilag” is készülődjem s Nagy Évfordulóra, szembenézzek a világraszóló világossággal, melyet Október ötven éve fellobbant lángjai árasztottak es árasztanak .. . így történt, hogy újra és mély figyelemmel végigolvastam egy gazdag eletanyagű, színes és gyönyörűen megírt könyvet: Gorkij müvei gyűjteményes magyar kiadásának XX. kötetét, mely Tábor Béla igen szép fordításában, nyelvünkön is a nagy író hangján zengve közzétett válogatott Levelek-et tartalmazza. Gorkij megmaradt s eddig felkutatott több mint kétezer leveléből háromszázat közöl időrendi sorrendben ez h gyűjtemény, — Apostol András ’nagyon gondos és szerencsés válogatásában; teljes képet ad a levélíróként is óriás Gorkij e belső világáról ... (A kiadás éve: 1965.) . Mint könyvtáros barátaim tájékoztattak, abban a nagyon kedvező statisztikai adatban, melyre ők egyébként jogosan és érthetően büszkék, hiszen Gorkij „vezető helyét” bizonyítja népünk szovjet szépirodalmi olvasottságában, — sajnos, ebben az adatban e könyvnek nemigen van szerepe. De hiszen hogy is volna, mikor lapjaink, folyóirataink is alig-alig foglalkoztak vele!!... Magam mindössze Héra Zoltán figyelemfelhívó ' rövid méltatására emlékszem, melyet a Népszabadság közölt, még a megjelenés évében, s néhány héttel ezelőttről egy Veres Péter „olvasónaplóra” egyik folyóiratunkban ... — Ez utóbbival mindjárt Vitatkozni is szeretnék, — bár az írás nincs kezem ügyében s így szószerint nem, csak lényegileg — és csupán emlékezetből — idézhetem, amit nem tudok elfogadni belőle. Veres Péter úgy véli: Gorkij kénytelen-kelletlen foglalkozott, kényszerült foglalkozni ^irodalompedagógiával”, a hozzá fordulóknak bölcs tanácsok osztogatásával, egyáltalán mindenféle szervező lés népművelő, tehát nem szorosabban vett „írói” munkával... ... Nyílván mindnyájan saját „ízlésünk” és .hallásunk” szerint olvasunk ki. vagy vélünk kihallani ezt vagy azt a nagy írók, művészek, tudósok, egyáltalán a kiváló egyéniségek leveleiből... Számomra inast mondanak a Gorkij-i levelek, mint amit Veres Péter érez bennük! Én e levelek meggyőző hangjából, sohasem közhelyes stílusából egy a szocialista forradalom ügye mellett pályája minden szakaszában elkötelezett író, igen nagy író teljes őszinteségét érzem, annak az írónak kendőzetlen kitárulkozását, akinek számára magától értődőén természetes ez az „elkötelezettség", hiszen: forrgdalmár- lénye bensőjéből fakad!... A kínálkozó számtalan bizonyítékból mindössze hármat idézek: — A 127. sorszámú, 1910-ből való levélből: „ ... szenvedélyes literátor vagyok, rajongó szerelmese............az orosz irodalomnak...............s amint egy új tehetség lüktetését veszem észre, szeretnék szőnyeg gyanánt lába elé feküdni, hogy könnyen és fölösleges erőpazarlás nélkül indulhasson el pályájának zenitje felé.” (Kiemelés — itt és az alábbiakban is — tőlem: Gy. I.) — H. G. Wells-nek írta, 1920-ban (173. sz. levél): „Azt kérdi: hogyan élek? Nagyon sokat dolgozom népművelési féren ...........világosan látom és é rzem, hogy az orosz munkás- tömegek igen értékes tulajdonságok csíráit hordozzák magukban, látom a felébredt tudásszomjat, s ez megvigasztal, sőt még lelkesedésre is gyújt. S akkor újra kezdem ii munkát, hittel és szenve- Xéllycl. Így telnek napjaim.”
