Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
ESZ IKMAIiVAKURSZ/ii Hétfő. 1967. november #. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a moszkvai Vörös Proletár gyárban Vasárnap délelőtt a Kádár János elvtárs vezette magyar párt- és kormányküldöttség látogatást tett a moszkvai Vörös Proletár szerszámgépgyárban. A delegációt a gyárlátogatásra elkísérte Andrej Pav- lovics Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja. Mielőtt beléptek volna a gyárkapun, a küldöttség tagjai megtekintették a gyár előtt álló, a gyár hősi halottainak emlékét őrző márvány obe- liszket, s kegyelettel adóztak a Vörös Proletár elesett munkásainak, akik életüket áldozták a forradalomért, az intervenciós bandák kiűzéséért és azért, hogy a szovjet földet és Európát felszabadítsák a náci megszállók igája alól. A delegáció ezután a gyár igazgatói irodájába ment, ahol Georgij Alekszandr Szurbu- csov, a Lenin-renddel kitüntetett gyár igazgatója ismer, tette a vendégekkel a vállalat harcos múltját, termelési eredményeit és a munkáskollektíva életét. A gyárigazgató ismertetőjéért Kádár János, az MSZMP KB első titkára, párt- és kormányküldöttségünk vezetője mondott rövid köszönetét. Hangsúlyozta, hogy a Vörös Proletár gyárat Magyaroi'száKitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül megyénkből az alábbi elvtafsa- kat tüntette ki. A munkaérdemrend arany fokozatát kapta: Cservak Ferenc, az Encsi járási Pártbizottság első titkára, Mező István, a Mezőcsáti járási Pártbizottság első titkára. Moldován (pyula, a Miskolci városi Pártbizottság titkára, Sztancsik Károly, a Kazincbarcikai városi Pártbizottság első titkára, Tajti Gyula, az Ózdi járási Pártbizottság első titkára, Dr. Fekete László, a Miskolci városi Tanács vb-elnöke. A munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta: Dr. Balogh András, a Miskolci városi Pártbizottság osztályvezetője, G ácsi Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese, • • Ünnepi események l,enÍEE<»e»4Íl»;eii A Leningrádban tartózkodó Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Podgor- nij vasárnap látogatást tett a Szmolnijban, ahol 1917-ben az Októberi Forradalom főhadiszállása volt. A szovjet vezetők rövid időre megálltak Lenin szobránál, amely a Szmolnij főbejárata előtt emelkedik, majd az épületben megtekintették az oszlopcsarnokot. A szovjetek országos kongresszusa itt kiáltotta ki a szovjethatalmat, itt fogadta el a szovjethatalom első dekrétumait: a békéről és a földről szóló dekrétumot. A szovjet párt-* és állami vezetők ezután felkeresték Lenin egykori szobáját, ahol a forradalom vezére 1917. novemberétől 1918. március 10-ig lakott. Hanglemez-felvételről meghallgatták Lenin „Mi a szovjet hatalom?” című beszédét. A nap folyamán Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij és Alekszej Koszigin vörös rózsákból álló koszorút helyezett el Leningrádban, a forradalomban elesett hősök Maísmezőn levő emlékművére. Leningrád lakosai és a városban tartózkodó vendégek szintén koszorúkat helyeztek el. Leningrád legnagyobb termében, a 4000 főt befogadó „Október” teremben, aVnelyet az ifjúság a jubileum alkalmából épített, vasárnap ünnepi ülést tartottak az Októberi Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Az ünnepi ülésen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára mondott beszédet. Utána felolvasta az üdvözletét, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács intézett Lenin városának dolgozóihoz. Véget ért a tudományos emlékülés A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod Megyei Bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tudományos emlékülést szervezett. A kiemelkedő jelentőségű jubileumi esemény — mint arról lapunk november 5-1 számában beszámoltunk — szombaton, november 4-én, Miskolcon a Megyei Művelődési Ház színháztermében kezdődött, ahol nagy érdeklődés mellett Mód Aladár, a történettudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár tartott előadást A Naov Októberi Szocialista Forradalom és öröksége címmel. A közgazdasági szekció ülésén dr. Lengyel Béla docens, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanára: A tervgazdálkodás fejlődése a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig címmel tartott előadást, amely után hét korreferátum hangzott, el. Ezek mindegyike közelről érintette a gazdasági mechanizmus reformjának megyei előkészületeit is. A munkásmozgalmi szekció ülésén referátumnak Mód Aladár előz" nap elhangzott előadását tekintették. Itt hat korreferátum foglalkozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi, valamint a magyar munkásmozgalom — közte Borsod megye munkásmozgalmának — összefüggéseivel, illetőleg a nemzetközi munkásmozgalom számos időszerű kérdésével. A széles körű tudományos vita — amelynek tanulságai különösen megyénk felsőfokú- és pártoktatási intézményeinek munkájában gyümölcsöznek majd *— tegnap befejeződött. (csé) A tudományos emlékülést tegnap, november 5-én, vasárnap Miskolcon három szekcióban folytatták. A filozófiai, szekció ülésén Zsilák András kandidátus, a | Párttörténeti Intézet igazgató- helyettese tartott előadást: A kommunista pártok szövetségi politikája fejlődésének kérdései címmel, amelyet ugyanebben a témakörben más-más aspektusból öt korreferátum követett. ?on is ismerik, a gyárnak nagyon jó híre van. Kádár János ezután arról beszélt, hogy miután Focit Je- lő is és ő maga is vasmunkásként dolgoztak életük jelentős 'észében, ezért különösen ott- íonosan érzik magukat a Vö- ös Proletár gyár vasas körvezetőben. A magyar párt- és kor- nánvküldöttség ezután a gyár ■3. számú mechanikai üzemébe _ j indult, ahol barátsági nagygyűlésre került sor. Az 50. évfordulót éltető és a gyár termelési eredményeit hirdető transzparensekkel díszített, 3. számú mechanikai üzemben fergeteges taps köszöntötte a magyar delegációt. A nagygyűlést Igor Leckij, a gyár párttitkára nyitotta meg, majd Viktor Jermilov lakatos, a Szocialista Munka Hőse köszöntötte a vendégeket. Ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a párt- és kormányküldöttség tagia mondotta el beszédét. A félévszázados évforduló alkalmából küldöttségünk nevében baráti szeretettel köszöntötte a gyár valamennyi dolgozóját. Átadta a magyar nép forró testvéri. elvtársi üdvözletét és jókívánságait A szocializmust építő Magyarország eredményei pártunk marxista—leninista politikájának, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek szorgalmas, öntudatos munkájának a gyümölcsei — mondotta többek között Fock élv- társ. De mindezt lehetetlen lett volna megvalósítanunk a Szovjetunió sokoldalú, testvéri segítsége, a szocialista országok, a nemzetközi munkás- mozgalom támogatása nélkül. A szocializmus építését nagy mértékben meggyorsította a szovjet nép történelmi jelentőségű úttörő munkája, példa- mutatása. ' Beszéde végén a következőket mondotta: — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján a magyar nép érzéseit tolmácsolva még egyszer szívből köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a kommunista társadalom megteremtésén munkálkodó szovjet népet. Büszkék vagyunk arra, hogy vállvetve dolgozunk, együtt küzdünk. Gönczi Ferencné, a Szeren» esi járási Pártbizottság titkára* Kilián Béla, a megyei párt- bizottság oktatási intézményének tanára. Kovács Miklós, a Tiszasze- derkényi városi Pártbizottság első titkára, Dr. Lovas Lajos, a megye! pártbizottság osztályvezetője, Madarász György, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese, Fodor László, az Észak- magyarország főszerkesztő helyettese. A munkaérdemrend brona fokozatával tüntették ki Faragó Károlyt, a megye! pártbizottság munkatársát, Krózser Jánost, Abaújvár é.l környéke egyesített tsz-eincü párttitkárát, Maruzsi Józsefet, a kissikátor i tsz párttitkárát, Papp Lajost, az Ongaújfa- lui Állami Gazdaság párttit- kárát, Simkó Emilt, a DIGÉP szállítási főosztálya párt-alapszer- vezetének titkárát, Tegda Gyulát, a Hollóház! Porcéi ángyát- párt-alapszerve- zetenek titkárát. Szocialista országok állampolgárainak szovjet kitüntetése Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja vasárnap a Kremlben szovjet, kitüntetéseket nyújtott át szocialista országok azon állampolgárai csoportjának, akik tevékeny részt vettek az Októberi Forradalomban és a polgárháborúban. A Lenin-rendet ezúttal több bolgár, NDK-beli, mongol, román, csehszlovák állampolgáron kívül a magyar Garasiit Rudolfnak, Kiss Lajosnak éa László Aladárnak nyújtottál« át. .. : ui Egészségházat avattak Kesznyétenben A községfejlesztés! alap okos zett és berendezett épülettel* felhasználásából és a társa- amely kellemes színfoltként dalmi munkával nyújtott ér- szépíti a község képét, és ma- tékes segítségből Kesznyéten masabb színvonalra emeli az , , , ... . , egeszsegugyi ellátást. Ízléses, község uj egeszseghazzal gaz- higiénikus rendelő és várószo- dagodott. Korszerűen kikép- ba, valamint külön tanácsadó Simon Laios De Másenyka M egszokta már az öregember, hogy idegenek is betérnek a présházba. A szőlő mellett ha- jításnylra húzódik az országút, autón, szekéren, meg gyalogosan sok ember megfordul arra. Egyik egy bögre vizet kér másik érdeklődik; van-e eladó szőlő, harmadik megáll egy kicsit megpihenni, hiszen a présház eresze alatt csak kényelmesebb elszívni egy cigarettát. Magam is átlépdeltem a szőlőtőkék során, aztán köszöntem illendően, de erre fel se rezzent az öregember. — lenne egy szál gyufája, bácsi- kám? —• Az nincs — mondta —, csak tüzem van. Tüzem az még akad. — Messziről? — kérdezte, miközben világháborús töltényből gyártott öngyújtójával lángot csiholt az arcom előtt. — Csak Pestről. — Csak? Hiszen az messze van! Az unokám is ott lakik, de nagyon ritkán jön haza, mert Pest csakugyan messze van. Fél éve talán, hogy utoljára láttam. — Egyedül csőszködik az egész szőlőben? — kérdeztem, hogy gyorsan másra tereljem a szót, mert gyanúsan megremegett az öregember hangja, hetvenen túl érzékeny az ember, mint a kisgyerek. Halvány mosoly derült az öreg sovány arcára. — Nem vagyok én csősz, csak amolyan madárriasztó. Csak a seregélyeket űzöm, hogy höss, te, höss! Éjszakára haza is mehetnék, mert akkor jön a rendes csősz, de inkább itt alszom, mert messze vac nekem már a falu. Vacsorát küld az asz- szony... — Hát reggelit, meg ebédet? — Akkor a magam ura vagyok. — Mi volt a reggeli? — Egy kis paprika, meg szalonna. Elég az egy magamfajta öregembernek. — Hát az ebéd? — Sült szalonna paprikával. — Hát egy kis borocskát küld-e az asszony a vacsora mellé? Az öreg szava megkeményedett. — Ha parancsolom neki, küld. Csak hát nem parancsolom, mert nem szeretem a bolti bort. Csonkig égett a cigarettánk, de még nem szedelőzködtem. Szavunk is megrekedt, mind a ketten átöleltük térdünket, és hallgattunk. Jó így, mindig szerettem a hallgatag öregemberek mellett ülni, megnyugtató, mintha csendes patakocska partján heverészne az ember. Én erre gondoltam éppen. De ugyan mire gondolt az öregember? — Ezen az akácfán gondolkodom — mondta. — Mikor megismertem, egyik markommal átfogtam a derekát, most meg kövérebb, mint az én derekam. Ú gy hallottam, mintha ismét níeg- remegett volna a szelíd öregember hangja, vidámabb témára akartam váltani, de csúful melléfogtam. —*■ örömöm? — kérdéssel válaszolt kérdésemre. — Erről ne beszéljünk, úgyis hiába. — Hátha segíthetek?! — Ha álruhás királyfi lenne, az én bánatomon akkor acm segíthetne. Régi bánat ez, hajaj, régi bánat ez. Volt egy szép, nagy lányom, Katának nevezték, aki 21 éves korában meghalt tüdőbajban. Sokáig sirattuk, bánkódtunk miatta, már unokám is van, mégsem gyógyult meg a sebem. És tudja-e, fiam hogy én amolyan barkácsoló ember vagyok? Fiatal koromban szobrokat faragtam fából, meg kőből s lefestettem a napnyugtát, hogy a tanító úr is azt mondta rá: tökéletes! Ha tanultam volna, most művész lehetnék. No, vagy 20 éve, egy keseredett pillanatomban elhatároztam, hogy megfaragom az én Kata lányom szobrát. Először csak úgy, fénykép nélkül, emlékezetből lerajzoltam. Míg dolgoztam, ott állt az asszony mögöttem, felvont szemöldökkel nézte-nézegette a készülő arcot. Mikor elkészültem, azt mondta az asz- szony: No, ez nem hasonlít a ml szegény Katánkra, nyugtassa az isten. Megnéztem én is jól a rajzot, és bizony nem Kata, hanem egy idegen, mégis ismerős lány nézett rám a képről. És amikor nem látta az asszony, elmosolyodtam, hiszen felismertem Mását. — Ö ki volt, bácsikám? — Egy szép leány nagy Oroszországban. Még tizenhétben ismertem meg őt. Mikor csak tehettem, kimentem hozzá a táborból, később pedig már vöröskatona koromban, bármilyen messze is harcolt a csapatunk, hozzá tértem vissza. Nagy ínség volt akkor, de ő mindig- mindig borscsot főzött nekem, mert nagyon szerettem. — Miről beszélgettek? — Én magyar szavakra tanítottam őt, ő meg oroszra engem. Nem mondta^} neki, hogy szeretem, ő se mocTta nekem. Tudtuk mind a ketten... Elgondoltam, hogy a harcok után hazahozom, o mag úgy gondolta, hogy a harcok után Ottmar asz tál engem. Megakadt a beszélgetés, mert megjött a csősz, hozta a vacsorát, juhtúrós galuskát. Veit egy üveg bor is a vacsora mellé, ezt a csősz hozta magának, unaloműzőnek. De minket is kínált, hármasban boroztunk már a félhomályban az ecetía alatt, Az öregembernek két pohárral is megárt, az én öregem arca is kitüzese- dett, nyelve Is megeredt, és úgy mondta nekem a történeteket, mintha a fia, vagy az unokája lettem volna. Mondta, hogy a Donnál egyedül fogott el három kémkedő kozákot, mondta, hogy kezet fogott Bugyonnij- jal, hogy Szibériában, megismerte Ligeti Károlyt. A messzeség szépít, a bor pedig nagyít, nem tudom, hogy az öreg harcaiból mennyi az igazság, nem is írok erről. A lányról faggattam. — Hát Másával mi lett? — Fehér kézre került akkor az a falu, mikor visszamentem, nem volt abban egy ép házacska sem. Másáról senki sem tudott. A fél falut megölték. Mikor hazajöttem, megfaragtam a szobrát, valahonnan talán még elő is kerül, majd egyszer megmutatom talán. Rajzoltam egy képet is, arról a nótáról, amelyikben a szürke gunár száll a folyóra, messze a hegyen túl. A távolság szépít, a bor pedig nagyít, nem tudom, mit tett nagy Oroszországban ez az öregember. Nem is írtam erről. De Másenyka igaz. Másenyka létezett, ezt biztosan tudom. Mert ha nem lett volna, az a szürke gunár nem száll a folyóra, messze a hegyen túl az öregemberem képzeletében, immár ötven éve. És ez elég nekem, hogy ne csak az öregkort, hanem a nagy idők küzdő tanúját is megtiszteljem benne* helyiség és ehhez kapcsolódó váró fogadja a látogatót. Megfelelő orvosi berendezés és műszerek állnak rendelkezésre, amelyeknek biztosításához a központi kórház adott segítséget. Jóleső érzéssel haüottuntí róla, hogy az épületet a községi tanács kőművesbrigádja emelte, s hasonlóképp helyi erőik dolgoztak a szakipari munkákon. A községi tanárt végrehajtó bizottsága, élén fiatal elnökével, örömmel s áldozatkészen fáradozott azon, hogy az egészségházat a forradalmi évforduló alkalmából átadhassák rendeltetésének. Az avatőünnepségot szombaton délután rendezték meg. Részt vettek rajta, a megyei tanács egészségügyi osztályának és a járási tanács egészségügyi csoportjának képviselői. Topa Lajos, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Juhász Sándor, a járási tanács végrehajtó bizottságának helyettes elnöke méltatta az ünnepi esemény jelentőségét. A miskolci járásban —t mint hangsúlyozta — tervszerűen törekednek arra, hogy a körzetekben a székhely községek mellett a csatolt községekben is építsenek rendelőintézeteket, egészségházakat; Ennek a törekvésnek újabb szép sikere a kesznyétení egészségház, amelyet dr. Szu- kováthy Imre, körzeti orvos vett át. Az ünnepség műsorában a község úttörői működi lök közre, •
