Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-07 / 237. szám

ÄsaMhat 1967. október 1.

tíSZAKMAGY ARORSZA1.

a

Évente 2500 tonna dissous-gáz a BVK-ból

/

7 A Borsodi Vegyikombinálban épült fel az ország legmodernebb dissousgáz-pálac- I kozó üzeme. Az üzemben dolgozó 14 tagú KlSZ-brigád részt vesz a szocialista c i ni - 1 ért folyó versenyben. Az elmúlt évi- eredményük alapján elnyerték a kiváló ifjúsági i munkahely címet. Az elmúlt évben 2500 tonna gázt palackoztak a tiszta, korszerű üzemben.

Részlet a dissousgáz-palackozó üzem kompresszorházából.

OSZKÁR

Emlékkönyvemből

Hitler ezekben a napokban csupán ürügyet, vagy bármilyen alkalmat vár a Szovjetunió megtámadására. Ennek ellenkezőjében politikailag benőtt fejlágyú ember a Hitler— Sztálin paktum napjaiban sem hihetett.

Gyönyörű nyári nap volt. A fiatalok nagy részét behívták katonának, jónéhányan disszidáltak, az idősebbek és óvatosabbak kissé visszahúzódtak a mozgalom fórumairól. A fasizmus nyomása az egész mozgalmat egyre inkább az illegalitás irányába taszította, és a Szociáldemokrata Pápt szerepe lassan csak a kimondott legális pártapparátusra, a még megjelenő Népszavára korlátozódott. A mozgalom sorait az orőis fasizálódás ilyen és egyéb okokból erősen megtépázta, sorait megritkította, 1941. június 2t-én kint a bükkszentkereszti menedékház rádióján vettük a hírt, hogy Hitler hadüzenet nélkül elindította hadi gépezetét a Szovjetunió határai felé.

E hadüzenet nélkül elindított háborúval függött össze, hogy a kémelhárító 1941. április 1-én katonai behívóval beterelte az egész Felvidék összes politikailag megbízhatatlan elemeit a miskolci Huszárlaktanyába. Itt találkoztak össze a helyi mozgalom régi katonái: Grosz Sanyi, Zsamay János, Rónai Sándor, Kopácsi Józsi, Alpár Miska, Frank Miklós, Bónis Jóska, itt fűződött egész szorosra a kapcsolat a visszacsatolt gömöri terület ismert kommunistáival, Réthy Pistával és öccsével, Vincze Pistával, a szlovákiai parasztmozgalom egyik ismert vezetőjével, Szántó Bandival, Somogyi Pistával, Róth Bélával, Rozsnyó volt. polgármesterével és kél fiával, a két Kosiner-testvérrel és még számos más, régi, harcedzett k ommun istával.

Ebben, az időben és sajátosan ebben a börtönben nem mértek ránk különleges megpróbáltatásokat. Inkább a hozzátartozók számára volt ez izgalom, akik — mint betegség esetén általában — jobban .szenvedtek, mint maga a beteg. Egy hónap múltán ezt a dzsemborit részben feloszlatták. Néhányunkat még elvittek Tokajba. Ott markíroztat- tak velünk valami munkát, aztán bennünket is hazaengedtek. Hogy ezzel mi volt a magvar fasizmus közvetlen, vagy lsfavútett célja, art a mai

napig Síéin tudtuk megállapítani mi néhányon, akik a későbbi rémségeket is túléltük.

Hazaérkezésem után — a hír forrására már nem emlékszem — tudtam meg, hogy utánunk néhány pesti újságíró kollégát is becipeltek a Huszárlaktanyába, közöttük Bálint Györgyöt, akit mint írót és publicistát nagyon sokra értékeltem. Amint hírét vettem huszárlaktanyai fogságának, nyomban kimenteni és megpróbáltam vele felvenni az érintkezést. Minthogy a laktanya őrségéhez az ott eltöltött teljes hónap sarán sikerült utat találnom, nem volt nehéz bejutnom hozzá. Miután személyesen nem ismertük egymást, bemutatkoztam neki. Azzal. kezdtem, hogy 1934-ben a Korszerű Magyar írások sorozatban a Viktória kiadásában az 6 könyvét köi'etően jelent meg az én Nép és népesedéspolitika című munkám. Szegény Bálint György úgy látszik — túlságosan finom idegrendszerével — nem volt kellőképpen hozzáedzve az internálással járó Irisebb-na- gyobb inzultusokhoz, és a világperspektíva ismeretében sem volt túlzottan optimista hangulatában. Nagyon zavart, az idegösszeomlás határán kínlódó ember benyomását keltette, és úgy láttam, hogy biztatással, vigasztalással nem sokra megyek vele. Mindenesetre megígértem neki, hogy látogatásom tényét és lakkozott benyomásaimat telefonon közölni igyekszem feleségével. Meg is tettem. Sajnos, Bálint Györgyöt, mint sók pótolhatatlan értéket a fasizmus nemsokára végleg felfalta, és a nagy pusztulás után már nem volt alkalom e reminiszcenciák felelevenítésére.

(FolytatjukJ

„A volt fogoly“

Beszélgetés a Halál Texasban írójával

Éjfél ut An. a Royal Szálló ‘halijában sikerült sori keríteni a beszélgetésre Mans Habe-val, aki jelenleg mid;.pesten tartózkodik. Az Európában és Amerikában egyaránt jól ismert Író-újságíró könyvei hazánkban is keresetlek. Legnagyobb sikerei nálunk a Halál Texasban című riportkóny- vcvel aratta, müveit turat- nyl nyelvre lefordították, azt azonban kevesen tudják róla, hogy magyar származású és születésekor a Bé- késsi János nevet viselte. Magyar nyelven válaszol a Központi Sajtószolgálat

munkatársainak kérdéseire is. '

— Ö« 1947-ben ezt a címet adta az U.i Magyarországban megjelent cikkének: Europa egy amerikai újságíró szemevei. Ugyanakkor köztudomású, hogy többnyire Svájcban él, és német nyelven ír. Milyen nemzetiségűnek érzi magát valójában

— Nem akarok kitérni a válasz elől, de hadd beszéljek előbb egy olyan jelenségről, amely sajnálatosan jellemzi századunkat: az emigrációról. Az emigránsoknak úgy tűnik, velük van tele az egész világ. Ez persze túlzás. Tulajdonképpen egy maroknyi csoportról van szó, ha a föld népességéhez viszonyítjuk, azt azonban él kell ismemi, hogy maguk az emigránsok joggal tartják fontosnak saját helyzetüket Az emigráció szerintem éppen olyan, mint egy hosszabb-rövidebb időre szóló börtönbüntetés. Ha egy elítélt kiszabadul a fogházból, elkerülhetetlenül így nevezik: „a volt fogoly”, és ezt a címet

1 örökre kénytelen viselni. Nincs se új haza, se régi. Mivel nem tehet mást, valahol letelepszik, és ezentúl talán azt az országot nevezi hazájának. Ilyen okokból vallom én magam amerikainak.

— Sokan inkább világpolgárnak tartják. Erről mi a véleménye?

__ Azok a hazátlan emberek, akik sehol sem tudnak végül megtelepedni, világpolgárnak nevezik magukat Ez a szó tehát nem más, mint egy kifogás. Ha így gondolta, akkor valóban világpolgár te vu- cryo^k.- l'OV nyilatkozatában, amelyet 20 év előtt a Szabad Nép munkatársának adott, utalt rá, hogy nem az a lényeg, milyen hányon írnak az újságok, s ezt mindjárt, példával támasztotta alá. Roosewclt elnökre hivatkozott, akit az amerikai sajtó jó része taviadott, a választásokon megts nagy győzelmet aratott. Ezek szerint nincs nagy jelentősege az újságírói véleménynek?

— Ez nem egészen így v«n- Az újságíróknak bízniuk kell benne, hogy amit leírnak, annak hatása lesz. Ezt a halast azonban véleményem szerint túlbecsülik. A sajtó munkája két ellentmondásos tevékenységből áll. Egyfelől tükrözi az olvasók véleményét, ugyanakkor formálja is. Szerintem az árt a sajtó hitelének, hogy a szegény olvasó, már nem tudja, mikor olvassa saját, és mikor az újságíró véleményét

__ Hiába fejlődik tehát a

h

írközlés technikája, mégsem gyorsabbodik az a folyamat, amelyek során a különböző népek jobban megismerhetik egymást? Pedig ön a negyvenes évek végén még azt írta, hogy az a legbiztosabb út a | világbéke felé, ha a különböző országok lakói jobban megismerik egymást.

— Azóta olyan tapasztalatokat szereztem, hogy ezt a véleményemet felül kellett vizsgálnom Akkoriban azt gondoltam például, hogy a turistaforgalom segíti a népek közeledését. No, de tegyük fel például, hogy az utazó nem beszéli a „bennszülöttek” nyelvét. Leszáll a vonatról, a hordár nem érti szavát, erre

könyvéből azt lehet érezni, hogy nagyra becsüli a néhai Kennedy elnököt. Így van ez?

— Igen. Nekem Kennedy és Roosewelt a két kedvenc elnököm.

— Mi a közös vonás ön szerint bennük?

— Sok nincs, csak egy, de az annál lényegesebb. Mindketten a kapitalizmust akarták megmenteni, de úgy, hogy felismerték ennek egyetlen le— Mindig szívesen jövök Budapestre mondja « tró.

Képünk: feleségével a Váci utcában.

A képviselők és a járási tanács

már mindjárt dühös lesz, s ami az igaza baj: nem a hordárra, hanem nyomban az egész népre terjeszti ka haragját. Elterjedhet egy nemzetről, hogy valamilyen speciális tulajdonsággal rendelkezik. Vendégszerető, rideg, csúnya, szép, stb. Ugyanakkor, ha ismerjük történelmüket, rájöhetünk, hogy egy-cgy ilyen tulajdonság valójában ellenkezőképpen értékelendő. Egy példa: a németekről elterjedt, hogy szorgalmasak. Ezt mindenki erénynek könyveli el. így is lenne, ha a történelmi összefüggéseket vizsgálva ki nem derülne, hogy náluk ez a tulajdonság cseppet sem erény.

— Megmagyarázná ezt bővebben?

— Erről — a németekről — éppen most írok egy könyvet. Ne haragudjék, de örülök, ha majd a könyv' sok száz oldalán meg tudom magyarázni.

— Tehát mégis van valami, ami segíti a népek közeledését, s ez ön szerint az írók tevékenysége?

— Igen, ha az író valóban író, vagyis saját kis világából kiindulva képes rá, hogy mással is éreztesse n mindenkit körülvevő, bonyolult nagyvilágot.

— A Ha-lál Texasban cimü

hetséges módjai Ezt ma mái ismert szóval így nevezik: békés egymás mellett élés. Mármint a szocializmussal. Akt Kennedy, vagy Roosewelt híve, az sohasem gondol rá* hogy háborúval „oldja meg” e két társadalmi forma versenyét. Sajnálatos, hogy Kenned yt és Rooseweltet olyan sokan félreismerték.

— Befejező kérdéseink mái* személyi jellegűek. Beszél magyarul, mégis, ha nálunk kiadják egy könyvét, lefordítják magyarra. Kitűnően beszél angolul. de csak német nyelve% ír. Miért?

— Hatéves koromban hagytam ed Magyarországot. Bár an van yel vem magyar, mégsem ez a lényeges, mi vei gyerekkoromtól németül beszéltem. német nyelvű iskolába jártam, ez lett hát a tulajdonképpeni „anyanyelvem”. Sok nyelvet megtanulhat az ember, de érezni csak egyet képes. így hát én csak németül tudok írni. Ezen a nyelven ia álmodom.

— Pedig a feleségével magyarul beszél.

— Igen, vele csak magyarul beszélek, ha kettesben vagyunk. Es láthatja: Budapest* re mindig örömmel jövök.

(Copyright by Centropress) Benedek B. István

A miskolci járásban Igen i jó a kapcsolat a járási tanács és az országgyűlési képviselők i között. A tanács végrehajtó l bizottsága rendszeresen tájé- | korlatja a képviselőket a területen adódó problémákról, a képviselők pedig beszámolnak az országgyűlésekről, illetve a képviselői munkájuk során szerzett tapasztalatokról. A tavaszi választások óta két. alkalommal tartottak a rtunké-lókkel

amelyen részi, vették a járási. pártbizottság titkárai, továb- ; bá a járási tanács vb-elnöke, vb-ednökhelyettesei és vb-tit- ' kára. Első alkalommal a képviselői munka módszereit, másodszorra pedig a távlati fejlesztési terveket beszélték meg A program szerint legközelebb az 1968-as költségvetési és községfejlesztési tervek elkészítése előtt tartanak meg- bcsaeteak

Kiosztották 3 néprajzi gyöjtőpályázat dijait

A múzeumi hónap során ] megrendezett miskolci elő-1 adói tájértekezlet záróülésén, október 6-án, pénteken osztot- i ták ki a Kazinczy Ferenc Ér- j telmiségj Klubban az idei i néprajzi gyűjtőpályázat díjait. | A díjakat dr. He fényi György, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője adta át az arra érdemeseknek. Első dijai nyert Nagy Gésa,

másodikat dr. Szabó Lajos és harmadikat Borsi Ernő. Ezenkívül kisebb jutalmat kapott Galuska Imre, Orosz László, Hencsik Pál és Sz. Futó Rózsa, Könyvjutalmat nyert Bor- sorai lengyel Gyula és Csípd nyi. Árpád, továbbá négy fiatalkorú, mégpedig Fcny- vessy Edit, Fejes László, Sitté, Ferenc és Varga Jánoa. )

1 xi.

. . r „tárgyalások” utá" Pécsi nj pünkösdi ki- j *á!yságtól a magyar uralkodó ‘ osztály végképp megkótyago- sodott. Valami egészen meg- ' Yert vaksággal abban az illu- ' Sióban ringatták magukat, hogy Hitler a világ új „elrendezésén”, az élettér teóriát tel- I 1 lesen a magyar uralkodó osz- , fály szemüvegén vizsgálva ki- I karókig azon fáradozik, hogy , a szomszéd államoktól minél , Nagyobb területet szerezzen , ''’issza a szolgabíró pénzügy- , Igazgatói különféle fokozatú , bírósági stb., stb. elnöki stal- , «lmok után nyálát csurgató , »rredenta aspiránsok részére.

Kelet-Szloveriszikó után , Kárpát-Ukrajna és Erdély egy I készének népe is belekóstolt ®bba, vajon mit is jelent a i "°rthy „anyaországhoz” való

, visszakerülés. Ha a két hábo- közötti 25 év alatt Horthy **. szomszédos államok magyar kisebbségének soraiban he- I »yenként tudott kisebb irredenta gócokat teremteni, né- I hány heti „országlása” a csö- b®ö'ng elegendő volt ahhoz,

1 bogy ebből örökre és végképp t-ki gyógyuljanak”. A visszaI csatolás után a hadsereg nyo- i «ián felvonuló új bürokrácia

g

'Öeszkedő magatartása és a alakuló új gazdasági körülmények csakhamar megtanították a tömegeket, hogy íme,

< Íj7'em ilyen lovat akartam”, i Vten csalódás talán még sóba sem követett impériura változást és a tegnapi magyar ! "Ssebbség mindenütt valósag- I Bal visszasóvárogta a „sanya- *-ú kisebbségi sorsot”. Ez a történeti tény, a nagy tanulság.

Egyébként pedig csak egy eí- rnucsai siserehad hiz- teLhatott. kiszikkadt kobakjában olyan illúzióikat, mintha fitter győzelme mindebből valamit is meghagyott volna , öz általa egyébként közismer- , '®n Hilfsvolk-nalc, úgynevezett

l t®egédnépnek” minősített ma- , gyarságnak — amin természetesen ebben az összefüggésben I mindig az úriosztályt kell | értenünk. A hitleri győzelem , hyarnám őket is úgy fciseper- I ték volna az új stallumokból,

1 bnint minden más, hasonló borsra ítélt nép fiait, mondván: I k mór megtette kötelességét, & mór mehet.

|T TI napokat éltünk

I Szomorú) ebben az jdőSzakban. Minden nyitott sze1 eaiteqr tudván tudta, bo»