Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-06 / 236. szám
4 ES£AKHlAliY.\ROKS£AU Péntek, 1967. október & Miskolci képzőművészek tárlati terveiből Pattogatott kukorica Megyénk egyik legnagyobb népművelési intézményében átgondolt tervek szerint készülődnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésére. Az ózdJ egyesített népművelési intézmények vezetősége átgondolt terv szerint készül az évfordulóra. Az előkészületek már a szeptember hónapot megelőzően megkezdődtek. Az évadkezdés első napjaiban több olyan programot bonyolítottak le, amelyre felfigyeltek a város népművelését kedvelő lakók. Szeptemberben a Nagy Október jegyében nyitották meg az Ózdi Kohászati Üzemek technika- történeti kiállítását. Szeptemberben járt Ózdon a csehszlovákiai Breznó város táncegyüttese. Ugyancsak ebben a hónapban kezdődött meg a Ki mii tud a Szovjetunióról? című ifjúsági vetélkedő-sorozat. A művészeti csoportok is az évforduló jegyében készülődnek. A színjátszó csoport már próbálja Pagonyinnak A Kreml toronyórája című híres színpadi müvét. A képzőművészeti kör kiállítást rendez, a népi tánccsoport pedig Debrecenben lép fel az Októberi Forradalom tiszteletére rendezendő ünnepségeken. Mint hasonló más városban, Özdon is szovjet filmheteket rendeznek. Ez alkalommal bemutatják a szovjet filmművészet legjobb alkotásait. Novemberben nyitják meg A szovjet nép története c. tabló- kiállítást. Ugyancsak ebben a hónapban lép fel A tíz nap. amely megrengette a világot című műsorával e Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Bizonyára sok érdeklődői vonz majd a Tiszta égbolt cí mű zenés irodalmi műsor. Az évforduló alkalmával hirdet, oek eredményt, amely a t irodalmárok részére írtak ki jó Bőg a gyerek HEH HÁZ 6. péntek. Bemutató bérié* Montmartrci ibolya. Este 7 ór»' kor. 7. szombat, Bérletsz.'Jnet. Moot martrei tbolya. Délután 3 t>r* kor. Bérietszünet Montmartre! tbá' lya. Este léi 8 órakor. a. vasárnap. Bérietszünet. Nem ól betek muzsikaszó uélkül. D&‘ után 3 órakor. Színházbarátok 8 estje, SzIgH' gett bérlet. Nem élhetek muzsl kaszó nélkül. Este fél 8 őr* kor. n kedd. Színházbarátok * estié Cső idő? bérlet. Monlmartre Ibolya. Este 7 órakor. I szerda. Színházbarátok 8 esti*- Lehár bérlet. Montmartre! ib»* lya. Este 7 órakoc, giai tapasztalataink, gazakor' latunk elválaszthatatlan 5 Nagy Október teremtette tác sadalmi rendtől, a szociálist pedagógia megteremtőinek tm nításailól. Az encsi járásban a tájegységi művelődési hetek során nem öleltek fel minden témát, nem érintették például a nevelésügy kérdéseit. Napjainkban a népművelési munka előterében a jubileumi megemlékezés áll, azonban a tervek szerint decemberben módot találnak rá, hogy foglalkozzanak a legfontosabb neveléstudományi kérdésekkel. A tervezett járási pedagógiai napokon nemcsak az iskolai, hanem a felnőttek körében végzett, illetve végzendő nevelő- munka pszichológiai és pedagógiai kérdéseit is meg kívánják vitatni. A járás vezetői még keresik a megfelelő keretet, a vitafórumok különféle lehetőségeit. Gyakorlati tapasztalatcseréket szerveznek és a pedagógiai tudományokban kiváló szakembereket kérnek fel a viták tapasztalatainak összegezésére. E rendezvénysorozat is sok vonatkozásban kapcsolódik az évforduló ünnepségeihez, hiszen pedagó- i virágom, mert apuci már kezd ideges lenni! — Ha! Hogy éppen én kezdek ideges lenni, mikor már egy órája mást sem prédikálok, csalc azt, hogy nyugalom, nyugalom a mindenségit annak a kölyöknek, mert csak a teljes nyugalommal lehet sikert elérni! No, no, csak hagyd, ott azt a vázát békén! Tedd le a hamutartói is, mert úgysem engem találsz cl vele, hanem a kályhát és összetörik mindent — Azonnal elmégy a gyerektől! — Rögtön, csak jól clfene- kelem! — Elf énekellek én téged, de úgy, hogy megemlegeted! — Ne ostobáskodj, tedd le azt a vonalzót, és ne kiabálj, mert megsiiketfilök! — Te süketülsz meg, hiszen te ordítasz már mióta! Nesze! — No, ugye, mondtmm. hogy összetörik a váza, ha dobod! Most már itt a hamutartó is, hadd menjen! a srác ijedten elhallgat, és kikerekedett szemmel néz egyik emberről a másikra. — Ügyültí, bügyülü, hát mégiscsak elhallgattál? — Persze, hogy elhallgat. Csak nyugodtan kell bánnunk vele. Frlska Tibor gyón aranyos levelecskét. Nézd csak, milyen szép! A srác nem találja szépnek. Csak azért sem! — Most én jövök. Add ide ezt a kis fickót, anyu! Ülj csak nyugodtan itt, az ölemben, fiam! Te már nagy gyerek vagy, ezért én szépen elmondom neked, hogy teljesen fölösleges bőgnöd. Először is, itt téged mindenki szeret, másodszor, ha bőgsz, nem tudjuk miért, harmadszor, ha tudjuk, akkor is bőgsz, tehát miért nem hagyod abba? No, látod fiam, ilyen nyugodtan, felnöttesen kell beszélni a gyerekkel. Fogadom, hogy hamarosan abba is hagyja. — Persze,. hogy nyugodtan kell vele bánni, hiszen éppen én mondtam az elején, vagy már letagadod? — Dehogy tagadom, édes fiacskám, miért tagadnám? Különben is, micsoda hang ez, hogy én letagadom? De a te etyele, petyeléddel nem megyünk semmire, azt beláthatod! — Jaj, és a te tudományos módszereddel de sokra megyünk.! Gyere csak vissza Ids TY ányszor mondjam, —" Jt1 hogy nyugalom kell a gyerekhez! A legteljesebb nyugalom, hiszen apró emberke még ő, nem tudja, mi a helyes, mi a nem helyes, ő csak bőgni tud. Es bőg! Hű, mekkora hangod van! No, azért egy kicsit halkabb is lehetnél, de nem baj! Most pedig figyelj ide, majd én megmutatom, hogyan kell a gyerekkel bánni! Fogadom, hogy elhallgat! Gyere csak ide aranyoskám, gyere csak gyöngyvirágom, gügyülü, mü- gyülü, etyele, petyele. A srác nem hallgat cl. Csak azért sem! — No, ugye, hogy nem tudod elhallgattatni! Nem vitás, nyugalom kell hozzá, én is ezt vallom. Es én most. teljes nyugalommal a fenekére csapok kettői, és csendben lesz. — Maradj csak ott, ahol vagy. Figyelj csak ide, csil- bgbogaram, tiindérherken- iyüm. Elviszlek innen, a csúnya apucikától, mert ö a fenekedre akar csapkodni. Én viszont nem csapkodok, ar- rább viszlek, és megmutatom, neked ezt a nagyon, de tutM cg keresem a malmost, k< < dem, hogy a rozsliszt. T\t& i nyolc fillér — mondja. Ha i fillérért adja kilóját, vesd , tizenöt vagonnal. Nem aW 1 hinni a fülének. Ez megvt ] Itthon aztán csináltam ón ^ szép fehér rozsliszttel ol)\ hatalmas, dagadt, kenyerei? 1 hogy csodájára jártak. Adtí : 22 fillérért. .lőttek rám a I ; kék, hogy mit gondolok ® Tönkremennek! Holló! mondtam, ez a konkurrenc Engem is az kényszerített ; Ezt a rozsos, komlós, külön gos ízű „bolgár” kény® aztán igen megszerették M kolcon. Meggazdagodtam —; szabadon maradt baljával. NAGY A REZSI (?) Üjabb vevők jönnek, e( kellőre elfogy a mái- lupa# golt kukorica. — Mennyit lehet egy 9 keresni? — Tegnap negyven forint árultam. Nem egyforma, tu<i a filmtől függ. Fia nagy a K zönségsiker, jobban keresek1 is. — És a rezsi? — Fele, fele. — Nem hiszem. Csak enf haszon van rajta? — Drága ám, ez a kukork Bőcsről szerzem be, ezer f rint egy mázsa. Amit ezzel S rések, nekem már elég. — De úgy-e, nem akarja > mondani, hogy csak ez vá Valami kis „tartalék” cí* maradt a cég fénykorából? Marinov úr előbb csodáiké szemekkel néz rám. Meglepi kérdés, aztán nagyon cgysí rűen csak ennyit válaszol: — Hazudpék, ha azt mond nám, hogy nem. Erről persze több szó ne ( sék. Marinov úr olyan szorít másán kijár nap mint nap, hintáztatja csörgő, zörgő rostját, mintha világéletében e' csinálta volna, mintha éti- függne napi betevő falatja. P dig maga mesélte, hogy nef rég neki is állást kínált a S* tőipar. — Azt mondták, főzzek ke'* lót. Megpróbálják ők is. Je. mondom, aztán mennyit fizc* nek? Kétezret havonta, fi1 ennyiért nem megyek kornk főzni. Nem én. Gyülekeznek a mozisok. F beszélgettük az időt. Nem tartom már fel ezt az örökösé tevékenykedő, serény üzletem1 bért. Távolodva hallom, hog a rosta sokkal energikusabbar' gyorsabban jár, mintha póto’: ni akarná eddigi lazsálását Ügy látszik, a Marinov-cég o”'] kor is jól ki akarja szolgálni a vevőket, ha csak kukoricát süt- Bizony, néha kénytelenek vagyunk visszaemlékezni kenyerére is. Jó volt az a komié5 kenyér akkor is, ha bérpalotákat ve-tt a hasznán. Adamovlcs Ilon» — De az — felel nyíltan a kérdésre. — Nem panaszkodhattam. Itt, Miskolcon három házam volt, egy bérpalotám Budapesten, a Huszár utcában. Tudja hol van? Ott, a Keletitől jobbra. A harmadik nagy ház volt az enyém. Meg Hajdúszoboszlón volt még egy villám, olyan tízegynéhány szobás. Huncütikásan rámhunyorít a felsorolás közben. Nem hallgat ő el semmit, jól ment a Mari- nov-féle kenyér, hiába. — Aztán persze mindent államosítottuk — teszi hozzá természetesen. Végre lobbal vet a láng. Az idős ember felszereli a rostát, beleborít egy bádog kukoricát, rá a védőrácsot, s jobb kezével elkezdi hintáztatni. Nyikorog a vaskar. keményen, ellenkezve táncolnak, dulakodnak lezárt börtönükben a szúrókás kukoricaszemek. — Kenyere mitől lelt olyan híres, közkedvelt, hogy annyi házat, sőt palotát hozott az egykori szegény bevándoroltnak? Mi volt a titka? Csak a komló? A KUKORICA KIPATTAN — Igen, a komló jó volt. Az úgy felpuffasztja, zamatossá, különlegesen ízessé teszi a kenyeret. Az is sokat tett. — Hát még mi? — A konkurrencia! A rosta táncol, ritmikusan nyekereg, de a kukoricaszemek mintha már puhultak volna valamit. Aztán hirtelen kiugrik az első, hófehér, puhán habzó, rózsára nyílt szem. — Az úgy volt, hogy egyszer csak új árus jelent meg szemben velem, a csarnokban. A gazda-kenyér. Akkor 28 fillér volt egy kiló kenyér, ezek meg 18-ért adták. No — mondja a feleségem —, végünk van. — Mi volt az a gazda-kenyér? — Valami társulásféle. Sok búza termett abban az évben, a gazdák nem tudták eladni, aztán kiokoskodták, hogy felsütik, így megszabadulnak tőle. Elég az hozzá, hogy ha nem vagyok olyan fürge, mini amilyen, ráfizettem volna. Közben már megtelt a rosta hófehér, illatos, friss pattogatott kukoricával. Két kis fiúcska türelmetlenül várja, hogy az öreg végre kiborítsa. Egy zacskó 1 forint. Hiába, első a vevő, második a tennelés, mert új adagot tesz a tűzre, s csak aztán jön a történet folytatása. — Fogtam magiam, leutaztam az Alföldre. Hallottam, hogy van ott egy rozsmalom. i A TŰZ ÉLESZTESE Kis papírcsíkokat szaggat, ä majd szálkavékony darabokra . hasít egy fenyőfa gyűjtést. Tes- - tes alakján kék munkaköpeny. — Három órakor kezdek ki- i rakodni itt, a mozi előtt, dél- . előtt meg a piacon árulok . . . j Lassan, nehézkesen gördül . köztünk a szó. Talán azért, i mert annyi baj van a tűzzel? i — Mióta foglalkozik a pattogatottal? — Vagy három éve. .. Bi- ! zonv, már hetvenéves leszek, " | de mondja, meglátszik rajtam? ' i — Nem, valóban nem. Pe- 1 dig, ha meggondolom, jól ben- | ne kell lennie a korban, hiszen ! évtizedek kellenek, míg egy ’ név márkát jelent a szakmá- 1 ban. ' Hálásan, elégedetlen moso- ’ | lyog. Ép fogsorában itl-ott ' I aranykorona villan elő, hirdetve, hogy Marinov úr valaha 1 j jobb napokat látott. Közben ' j fellángol a papír, a fenyőfor- (| gács, s az öreg néhány, legI napról maradt, megpörkölődött I kukoricaszemet vet rá élesz- j tésnek. Aztán felemel egy kis j zsák faszenet, s az egészet a tüztérbe önti. j — Tizenkilencbe került ide ! a családom, még suttyó gye- j rek voltam. Bulgárkodni jöt- I tünk, de mi, gyerekek, hamar II magunkra maradtunk, s úgy 1 tanultam ki a pók szakmát. — Nocsak! Marinov, a városszerte híres bolgár-pék nem odaátról hozta a szakmát? Jót nevet. Tudia ő, hogy mindenki azt hitte, de már nem bánja, ha el is oszlik ez a kis tévhit. Felderült a kedve, s a tűztérben hirtelen lángra kap a szén is. — Üizony, itt, Magyarországon tanultam én a „bolgar- pélcséget”. IZZIK. FÜSTÖLÖG A SZÉN — Három Marinov volt a városban ... — Két pékség az enyém volt, | egy meg az öcsémé, ö aztán i beállt a Sütőipari Vállalathoz J dolgozni. j — És magát nem vették be? A szén valahogy befulladt. Kékes, régi vasalógázra emlékeztető füst terjeng körülöttünk. Marinov úr vékony deszkalappal legyezi a parazsat, közben, bizonyára a füst az oka, fintorgó arccal, tömören válaszol; — Nem ... Néha annyi baj van ezzel a szénnel... Tavaly télen is mérgezést kaptam a gáztól, sokáig beteg voltam ... — Nem az volt az oka, hogy az a két pékség túl szépen jövedelmezett? nefk, vágj' pedig kis létszám csoport mutatja be alkotásai 1 Nógrád és a szomszédos szle vákiai megye, Beszterce köze megegyezésével három mii vész közös kiállítását tervezi Besztercebányán, lványi Ödöi Pataki József salgólarjái művészek és a néhány hónap ja elhunyt Ficzere Lászl műveit szeretnék itt bemutal ni. (Ficzere, emlékkiállítás előreláthatólag 1968 elejé lesz a MiskoF ' Galériában.) © Ez évben harmadszor ren deztek meg az észak-magyar országi területi képzőművé szeli kiállítást. A hároméi gyakorlat azt tanúsítja, hog az időpont nem alkalmai Salgótarjánban április 4-é; nyitották meg mindig, tehá jóval előbb volt a beadási ha táridő. Az pedig egybeesett a országos tárlatra való készü léssel, és ez a területinél nívó csökkenést eredményezel Misikolcra mindig a kánikul időszakában került a tárlal anyag, ennek folytán mél tánylalanul alacsony volt i látogatottság. A területi szer vezet vezetősége most azzal i gondolattal foglalkozik, hog; részben a jobb felkészülés vé gett, április 4-ről későbbi idő pontra, május 1-re tegyék á a salgótarjáni nyitást, és tárlatot csak ott mutassák be Miskolc és Sátoraljaújhely el. esne a. nyári tárlat anyagától helyette valami más képző művészeti megnyilvánulássá kárpótolnák az érdeklődőket s főleg nem a kánikulában haném alkalmasabb időben. / leglényegesebb változás Eger ben következnék be. A művé szék szeretnének profilt adn az egri képzőművészeti élet nek. Elhatározásuk, hogy < jövőben megrendezendő kiállítások: révén Eger legyen c magyar aquarell otthona, miként Miskolc a grafikáé. Ez a; elgondolás alighanem örömmel üdvözlendő. • Rövid két hónap van méj hátra, és megnyitja kapuit t magyar sokszorosító grafika művészet immár hagyományossá vált nagy seregszemléje, a ÍV. miskolci országot grafikai biennale, amelyen £ kiállító művészek között iger szép számban szerepelne! miskolciak is. Az előző biennale nagydíjának nyertese aki a hagyományok szerinl önálló gyűjteményes anyaggal szerepel, ez alkalommal szintén miskolci: Feledy Gyula. Előreláthatóan hat értékes díjat fognak a biennalen kiadni, és nagyobb arányú vásárlások is várhatók. (benedek) i zik. A kiállító művészek ól- g lásponlja szerint ez a tárlat ', az évi munka reprezentatív , felmutatása kíván lenni, r Olyan alkalom, amikor a 3 Képcsarnok az egy-egy mű- i vész törekvéseire legjellem- t zöbb darabokat mutathatja be / a közönségnek. Ez az állás- i pont. amely a művészek szem- szögéből nézve elfogadható, nem egyezik teljesen a Képi csarnokéval. A magas szín- i vonalban, a képcsarnoki lár- latok nivóemelésének szükségességében megvan a teljes egyetértés, azonban az érté. kesílés gondja már kizárólag t a Képcsarnokra nehezedik. . Ha sikerül a művészeknek . olyan kollekciót összeállita- . niuk, amely egyaránt tükrözi a színvonal emelését és a kö- . zelebb jutást a közönséghez, . úgy a Szőnyi-teremben valóban érdekes, értékes és elörc- ; lépést jelentő kiállítássá! találkozunk. a A miskolci művészek közül többen szerepel tele már, nem egy alkalommal az ország határain kívül is különböző gyűjteményes kiállításokon, biennálékon, egyéb rangos fórumokon, sót, egyéni tárlattal is öregbítették a miskolci művésztelep jó hírnevét. Feledy Gyula a közeljövőben Rómában szerepel, de szó van több csoportos szereplésről is baráti államokban. Például az NDK-beli Freibergben lesz a miskolci grafikusoknak gyűjteményes kiállítása 1968-ban. Ezt a tárlatot 1967-ről kellett az ottani tárlati helyiség építkezése miatt elhalasztani. A kassai közönség körében néhány hónappal előbb igen nagy tetszést keltett a miskolciak csoportos bemutatkozása. Amikor pár héttel ezelőtt a szlovákiaiak miskolci kiállítását megnyitották, a Kassai városi Tanács elnöke már jelezte, hogy szívesen várnak újabb miskolci művészeket a Keletszlovákiai Galériába. Jövőre realizálják a meghívást, és vagy egyéni kiállítást rendezMiskolci képzőművészeken Bz alábbiakban nem kizárólag azok a művészek értendők, akiknek Miskolc a lakóhelyük, hanem azok, akik a Magyar Képzőművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezetéhez tartoznak, vagy akik itt munkálkodnak. Serény alkotómunka tapasztalható a műtermekben, s mintáz alábbiakból kitűnik, van is tűire készülniük művészeinknek. A kiállítási terveikből, a tárlati javaslatokból és készülődésekből villantunk fel néhányat. 0 A területi szei vezet vezetőségének nyilvántartása szerint jelenleg hat művész egyéni, országos kiállításának megrendezése van folyamatban. Országosnak azért tekinthető, mert a budapesti bemutatkozás egyben az országos közvélemény elé állást is jelenti. Dezső József Budapesten, az Ernst Múzeumban kíván tárlatot rendezni, azonban erre előreláthatólag csak I960 tavaszán kerül sor. 1968-ra Várható Lcnlcey Zoltán tárlata a Dürer-teremben. Ugyancsak a Dürer-leremben kíván bemutatkozni Lukov- szky László, míg Seres János alkotásaival a Fényes Adolf teremben ismerkedhet majd b kpzönség. Budapesti kiállítást lován még rendezni Czinke Ferenc és id. Szabó István. Utóbbi hatvanötödik születésnapja alkalmából faszobraival szeretne számot adni élete művészi munkás- tógáról. Az említett égyéhi kiállítóéi terveken kívül szerepel egy közös kiállítás Budapesten, azonban erre — más tárlatokra való felkészülés miatt — csak két év múlva, 1969 második felében kerülhet sor. O A miskolci Szórni István terem a miskolci művészek egyik kiállítási lehetősége. November második felében a Képcsarnok megrendezi itt a miskolciak csoportos kiállítását, amely érdekesnek ígérkenéhány hónappal ezelőtt. A Filharmónia ünnepi hangversenyt rendez Özdon, a rimaszombati irodalmi színpad bemutató előadást tart. Decemberben folytatódik az ünneplés, ez alkalommal a1 Debreceni Csokonai .Színház, valamint a debreceni népi együttes új műsort mutat be. (P—l) Készülődés Ózdon a nagy ünnepre Pedagógiai napokat terveznek Encscfl
