Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

I ^ssSraap, fiWitiiír PS*AKMAGYA1tOnSZAf* Tengerparti iák (Mazsaroff Miklós munkája) Végzetes pillanatok Fókcsikorgás, ütődés. Csak egy pi Lianat. az egész. A jármű vezetőjét mégis for­ráság önti el, vagy sápadtság. Görcsösen szorítja a kormányt. Valami baj történt, valami nagy szerencsétlenség. Mit te­gyen? Meg kell nézni, mi tör­tént azzal, aki a lámpa előtt felvillant. És segíteni rajta. De mi lesz utána? Rendőrség, bí­ráság. El innen! Nem látta senki! Nem láthatta! Fák, ki­lométerkövek szaladnak mind gyorsabban visszafelé. De mi lesz azzal az emberrel? Med­dig lehet így menekülni? Mi az értelme? Hiszen úgyis ki­derül. Mindig is kiderült. És akkor mi lesz? © A vége, persze, mindig a rendőr járőr megjelenése és a bekísérés. Megyénkben a rendőrségnek az utóbbi na­pokban több esetben is fel kellett lépnie cserbenhagyás miatt. A tettesek most a fog- , dában, előzetes letartóztatás­ban várják a tárgyalást. Nem bűnözök, hanem bűnösök. El­mulasztották, a segítségnyúj­tást, vagy csak későn kezdték. — Ivánkára vittem egy ba­rátomat motoron. Előtte meg­ittam egy pohár sört, és ket­ten megittunk egy üveg hárs­levelűt. Ivánkán szüreti bál volt, és a barátok biztattak: igyál egy pohárral, az nem árt meg. Idei bor volt, megkóstol- tam azt is. Éjjel jöttem visz- sza. Az úton felismertem egy fiút, aki most katona. Szóltam hozzá, kérdeztem, közben el­ütöttem egy másik fiút. A beszélő, Horváth Aladár vadnai vájár hirtelen megráz­kódik. Idegei felmondják a szolgálatot. — Soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Soha nem ka­ramboloztam! Hogy történhe­tett! — Nem nézte meg. mennyi­re sérült meg a fiú? — Nem. Pedig azt kellett volna. Most már tudom, hogy szerencsére nem súlyosan. — Maga szerint mi volt a baleset oka? — Nem fi gyei lem. Beszéltem a katonához. — És az ital? — Biztos, hogy az is hozzá­járult. De nem .szoktam soha inni. Öt gyermekem van. Na­gyon szégyellem magam. Nem lett. volna szabad otthagynom! Alig van túl a harmincon, de most nagyon idősnek lát­szik. » Magas fiatalember. É.s törő­dött. megviselt. Sánta Ferenc, Szikszói lakos, gépkocsivezető. — Csincsetanvára mentünk a fúrókhoz szerelőkkel — kezdi. — Sajnos, italt is fo­gyasztottam. összesen négy üveg sört és körülbelül egy deci hubertuszt ittam. Dél­után, az italbolt közelében el­ütöttem egy gyalogost. Én nem ’s tudtam felfogni, mi az. A gépkocsi bal első oldalától hallottam egy koppanást. Csak egy pillanatig tartott az egész. Hajtottam tovább. A szerelő mondta, hogy álljunk meg, mert elütöttünk egy embert. Nem tudom, miért nem álltam meg. Siet lem tovább. Később mégis megálltam, és a szerelő visszament. A sorompónál egy vasutas hozzám fordult és mondta, hogy menjek be Csin- csetanyára, mert elütöttek egy embert.. Segítsek. Azt hiszem, csak akkor kezdtem felfogni, megértem, mi is történt. Visz- szafordultam a tanyára. Ott az emberek felismertek, kiszed­tek a kocsiból. Egy magas, szőke férfi is volt köztük, ő védett meg, hogy ne bántsa­nak. — Miért nem állt meg a koppanás után?-— Nem tudom megmagya­rázni. Biztosan az ital is köz­rejátszott. Semmiképp se lett volna szabad innom. Eddig akárhol is álltunk meg, soha nem mentem be az italboltba. Nem í.s kívántam. Most meg ittam. És nem álltam meg a baleset után. — Mi történt a gyalogossal? — Kórházba vitték. Édes- anyám ma ment meglátogatná. • Tóth Zoltán miskolci lakos 44 éves műszaki ellenőr. Mis­kolc belterületén Trabantjá­val elütött egy fiút, alá kocsit tolt maga előtt. A fiú meghalt. Tizenhét éves volt. — Éjjel-nappal ezen gon­dolkodom — mondja. — Egy­szerűen nem tudok szabadulni tőle. Bármi lesz is a bünte­tés, nem lehet nagyobb, mint ez a tépelődé-s. — Hogy történt? — Azon az estén, sajnos, megittam két pohár tnúrcit. A taliga ugyan nem volt kivilá­gítva. de így sem értem. Itt sok időm van gondolkodni, hogyan is történt, mint tör­tént. Fürdőkád is volt a ta­ligán, talán az is ráesett a gyerekre. Csak a koppanásra emlékszem, tovább nem. Azt tudom, hogy megálltam, a kórházba akartam vinni, de egy Skoda jött, és azzal vit­ték el. Soha nem volt még semmi karambolom, pedig motort már negyvenhéttől ve­zetek. — A bor? — Nem lelt volna szabad meginnom. A kocsit eladom. Nem tudom, egyáltalán be­ülök-e még a volán mellé. Végzetes pillanatok. A bal­esetet szenvedőkre, a kocsi­vezetőkre nézve is. Hirtelen, váratlanul jönnek. De előttük: ital, figyelmetlenség, könnyel­műség. Vagy nem is jönnek olvan hirtelen ezek a pillana­tok? Priska Tibor A Borsod megyei és Mis-} kolc városi Oktatási Tanács ez} év elején, előzetes vizsgálatoké alapján javaslatokat dolgozott} ki a megye, illetve a városé szakközépiskolai hálózatának} fejlesztéséről, illetve a fejlesz-} tés lehetőségeiről. E javasla-} tokát megtárgyalta mind a# miskolci, mind pedig a megyeié tanács végrehajtó bizottsága.X és tárgyaltak az országos fő-} hatóságokkal az 1970—1980# közötti szakember-igény és aé szakközépiskolai szakember-J képzés egyeztetéséről. é ♦ A tervek szerint 1970-től 12} szakmacsoportban 44 szakkö-J zépiskolai első osztályban kéz-# dik majd meg a tanítást Mis-J kolcon. Ezek közül sok már# napjainkban is működik. Aj megyében 6 szakmacsoportban# 22 első osztály lesz ebben azé időszakban. Míg Miskolcon# gépipari, erősáramú villamos-} sági. híradásipari, kohóipari.# építőipari, út- és vasútépítő,é földmérő, forgalmi, kereslte- J delmi. közgazdasági, művésze-# fi és egészségügyi szakközép-} iskolai osztályok lesznek, a# megyében gépészeti, vegyipari, J közgazdasági, egészségügyi, é mezőgazdasági, képzőművé- # szett szakközépiskolai osztá-é lydkkal találkozunk majd. J A Művelődésügyi Miniszté-j rium és a szaktárcák jóváha-é gyásától függően a következőJ tanévben kezdi meg működé-é sót Özdon két egészségügyi} szakközépiskolai, Mezőköves-X den pedig egy művészeti szak-} középiskolai osztály. Kazinc-# harcikén az 1909—70-es tan-} évtől működik majd két# egészségügyi szakközépiskolai } osztály. Sátoraljaújhelyen is} kérik a későbbiekben egész-♦ ségügyi szakközépiskolai ősz-} tály szervezését, azonban ezé további vizsgálódást igényel.J Részletes tájékoztatást a Pá-# lyaválasztásd Tanácsadó tar-} talmaz. A mezőgazdasági jel-# legű szakközépiskolai osztá-J Ívok közül a sárospataki, a# gönci és a tokaji a későbbi-} ekben fokozatosan megszűnik # Az országosan megállapított 28} szakmacsoportból Borsodban# és Miskolcon 17 szakmacso-é portban biztosított a képzés. * A napokban tartott ülésén az Oktatási Tanács megálla­pította, hogy a szakközépisko­lák jelenlegi fejlesztési terve biztosítja a helyes arányok ki­alakulását, és 1970-től kezdve Miskolcon a szakközépiskolai arány meghaladja az'SO száza lékot, a megyében pedig eléri a 40-et. Magvaroli külföldön eV ■— Régen láttalak. — Most jövök Párizsból! — Mit hoztál?. S jön a felsorolás, néha hosszú órákig is eltart, de minek részletezni. Hatalmas bőröndökben cipelik haza a „jó kis külföldi” árut, büszkélkednek vele, közben szegényebbek lettek valamivel. Meid csak a boltokat nézegették, közben elfeledkeztek az utazás igazi cél­járól. Ősz van, lassan befejeződik a turista-idény, csak a hegyek, a hófödte tájak szerelmesei indulnak útnak. De tavasszal és nyáron — a kalandozó magyarok utó­daihoz méltóan — szétszélednek Európának szinte min­den országába. Jó dolog világot látni, bepillantani ,nás népek életébe, szokásaiba, s tapasztalatokat gyűjteni. Egy, számunkra csak olvasmányokból ismert ország mindig izgalmat, újdonságot jelent. Tágul a horizont, és reálisabbak lesznek az elképzelések. De éppen erről feledkeznek el a legtöbben. Sajnos, rossz szokás gyökerezett meg a külföldet já­rtok nagy részében. Legtöbbjük nem azért indul útnak, hogy megismerkedjék a meglátogatott ország nemzeti kultál-kincsével. A vásárlás mindent elsöprő vágya hajtja őket. Hallottam olyan esetről, hogy valaki tojásokat hozott haza Párizsból. Harminc órán át zötyögtette őket a vo­naton! Komikus história. A napokban egy Svédország­ból hazatért utas büszkén mutogatta az egyik nagyke­reskedelmi vállalat vezetőjének a kint vásárolt szöve­tet. — Ez igen! Ezt nézd meg! Ilyen nincs itthon! A másik mosolyogva invitálta be a raktárba: — Parancsolj! Mennyit akarsz belőle? Magyar szövet volt! Volt olyan asszony, aki a Szegedi Cipőgyár termékét vásárolta meg Csehszlovákiában, ráadásul ő is szegedi volt. Az biztos, hogy sok fura dolog esik meg a turis­tákkal. Mosolyogni való történetek ezek, de mélyük­ben szomorú igazság rejlik. Az oktalan külföld-imádat, a belföldi termékok lebecsülése. A világ majd minden országába exportálunk valamit. A londoni nők kon­fekció ruháinak egy részét a sátoraljaújhelyi Hegyalja Ktsz készíti, s a Becsben vásárolt szivacskabátok kö­zött is van magyar gyártmány. Olaszországban hazánk­ban készült női táskákat is lehet vásárolni. Svédország­ban magyar szövetet és szerencsi csokoládét. De mi makacsul ragaszkodunk a külföldi áruhoz, mert el le­het róla mondani: odakint vettem. Egy nagy igazságot le kell szűrnünk ebből a jelen­ségből: rossz a termék-propagandánk, nem ismerjük eléggé a hazánkban gyártott árukat. Az új gazdasági mechanizmus bizonyára változtat ezen is. Kis. külföldi cégek olyan prospektusokat küldözget­nek szét a világba, mintha hatalmas vállalatok lenné­nek. S csak akkor döbbennek rá a magyar képviselők a teljes valóságra, az igazságra, ha kimennek, és ott nézik meg őket. Bizony, egy ktsz-ünk sokszor nagyobb, mint egy ilyen cég. Csak éppen mi nem reklámozzuk őket. Az olyan hatalmas vállalatok, mint az LKM. a DIGÉP, a TVK és a BVK. a reklámanyag alapján pa­rányinak tűnik a külföldi, kis cégekhez képest, holott a valóságban éppen fordított a helyzet, A szabadpiac kint megköveteli a reklámot. Mi mos­tanáig elhanyagoltuk, de a jövőben nem tekinthetünk el ettől a módszertől, Csulorás Annamária RÉGI ÉS Vjobb védőnői lakások épülnek A mezőkövesdi járásban is gondot fordítanak az egész­ségügyi középkáderek helyze­tének javítására. Mezőkeresz­Bővítik az iskolát Hejőpapitian Hejöpapiban három tante­remmel szeretnék bővíteni az Iskolát. A jelenlegi tantermek száma kevés. így a gyerekek váltott „műszakokra” járnak. Az iskola bővítését, az új tantermek építését a tervek szerint még az idén megkez­dik. Az építéshez a község körülbelül 100 ezer forint ér­tékű anyaggal és munkával járul hozzá. Az új iskolába a vizet is bevezetik, és vízve­zetékkel látják el a régi isko­lát is. A tantermeket a jövő évben adják ál rendeltetésük. »ek. 0 szakközépiskolák fejlesztése Borsodban tosen a tanácsadó felújításával együtt védőnői lakás épül. Cserépfalun a védőnői lakás már elkészült, Vattán pedig most épül. Cserépváralján védőnő, vagy ápolónő részé­re biztosítottak szolgálati fé­rőhelyet. Remény van arra is. hogy javítják Borsod ivanka körzetének egészségügyi ellá­tását: a tervek szerint Borsod- Ivánkán még egy körzeti ápo­lónői állást szerveznek.

Next

/
Thumbnails
Contents