Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

•> SSZAKMAGTAKOttSZAG Vasárnap. 1967. október li Szolidaritási nagygyűlés Kazincbarcikán (Tudósítónktól.) A Borsodi Vegyikombinát KISZ-bizottságának szervezé­sében szeptember 29-én, pén­teken a vállalat és a város fi­atalsága nagygyűlésen fejezte ki együttérzését a hősiesen harcoló vietnami néppel. A nagygyűlésen Szatmári Ferenc elvtárs, a BVK KlSZ-bizott- ságának titkára köszöntötte a megjelenteket. Elmondotta: hazánk fegyveres erőinek nap­ján emlékezünk meg azokról, akik több ezer kilométer tá­volságra tőlünk fegyverrel vé­dik szabadságukat, független­ségüket. A megnyitó után Sziics Pál elvtárs, a KISZ KB osztályve­zetője megemlékezett 1848. szeptember 29-ről, amikor is a forradalmi hadsereg első győzelmét aratta a nép ellen­ségei felett; a Tanácsköztár­saság dicső napjairól; a Vö­rös Hadsereg hősiességéről. Méltatta társadalmunk fejlő­dését. Elmondotta: hazánk is­mét a nemzetközi haladás él­vonalában áll, tekintélyünk van a nemzetközi politikában. Mi a különböző társadalmi rendszerű orszáeok békés egy­más mellett élésének hívei vagyunk, nem szabad azon­ban figyelmen kívül hagyni, hogy az imperialista hatalmak, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok kormánya militarizálja országát. Az ag­resszió legsúlyosabb megnyil­vánulási formája a Dél-Viet- nam népe elleni háború és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság sorozatos bombázása. Az USA vezető körei azon­ban hiába fokozzák az agresz- sziót, nem fogják elérni cél­jaikat. A vietnami nép nincs egyedül, a föld minden zugá­ban hatalmas hullámként sö­pör végig a népek haragja az amerikai imperializmus soro­zatos gaztettei ellen. A ma­gyar nép is támogatja a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság és a Dél-vietnami Fel- szabadítási Front igazságos harcát. Erőnkhöz képest fo­kozzuk segítségnyújtásunkat diplomáciai, politikai és gaz­dasági téren egyaránt. Beszéde további részében Szűcs Pál elvtárs méltatta a magyar néphadsereg két évti­zedes fejlődését, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom, valamint a szovjet hadsereg merrnlakulásának 50. évfordu­lóját. Az ünnepi beszéd után Csán Thanh elvtárs, a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front képviselője meleg sza­vakkal köszönte meg a gyűlés részvevőinek együttérzését a hősiesen harcoló vietnami néppel. Ezt követően a jelen­levők tiltakozó táviratot küld­tek az USA budapesti nagykö­vetségére, majd a 3164. szá­mú, kazincbarcikai Egressy Béni úttörőcsapat felhívással fordult a megye összes kisdo­bos és úttörő őrseihez, hogy rendszeres tanulással, fegyel­mezett magatartással fejezzék ki együttérzésüket a vietnami pajtásokkal. Rendezzenek vi­etnami irodalmi esteket, klub­délutánokat. Vállaljanak őszi társadalmi munkát, szervezzék meg csapataikban a hulladék- gyűjtést és a kapott összegből támogassák Vietnam hősi har­cát. A nagygyűlésen a BVK és a város fiataljai nevében Szat- mári Ferenc és Pázmándi Gyula elvtársak zászlót adtak át a vietnami nép képviselői­nek azzal, hogy a zászlókat juttassák el a harcoló egysé­geknek. Topiczer Imre Johnson harcias hangú beszéde Johnson elnök a hidegbábo-1 rú legsötétebb korszakának \ szótárából vett frázisokkal j 'ette védelmébe pénteken aj vietnami háborút a mindin-1 rább szélesedő belső és nem­zetközi bírálattal szemben, j Joh*hson kijelentette, hogy az, Egyesült Államok nem válloz-, tat vietnami politikáján és j „folytatni fogja előretörését”, j Azt mondotta, hogy Vietnam-1 ban az Egyesült Államok „a kommunista terjeszkedés leg- agresszívebb formájával áll szemben”, s „a béke igaz vé­Távifal Pekingije A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 18. évfordulója al­kalmából a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa táv­iratban üdvözölte a Kínai Népköztársaság Államtanácsát. delmezői azok az amerikai katonák, akik jelenleg a de- militarizált övezet mentén áll­nak őrt Vietnamban, s ma­gukra vállalják az ellenség legsúlyosabb csapásait”. Mint ismeretes, az elmúlt napokban megsokasodtak 'az éles hangú bírálatok az Egye­sült Államok vietnami agres­sziójával szemben, s csupán ezen a héten az ENSZ köz­gyűlésének szószékéről több államférfi szólította fel Wa­shingtont a háború befejezé­sére, s különösen a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­leni légitámadások megszün­tetésére. Johnson ismét elutasította a bombázások megszüntetésére irányuló javaslatokat s fel­újította az amerikai követelé­seket az előzetes garanciákra vonatkozóan. fl pápa a vietnami békéért Az ENSZ székházában köz­zétették VI. Pál pápának U I Thant ENSZ-íőtitkárhoz inté- j zett levelét. A pápa üzeneté­ben kifejezi reményét, hogy j az ENSZ közgyűlésének hu- ! szonkettedik ülésszakán si- j kerül „békés és tisztességes” I megoldást találni a vietnami I konfliktus .rendezésére, majd ! teljes támogatásáról biztosítja j a főtitkárnak a vietnami há- j ború békés rendezését célzó erőfeszítéseit. VI. Pál pápa levelében hangsúlyozza: a vietnami há­ború mérhetetlen szenvedése­ket okoz a vietnami népnek és nyugtalansággal tölti el a világ népeit. Felszólítja a há­borúban érdekelt feleket, hogy kezdjenek tanácskozásokat a konfliktus megszüntetéséről. Heti külpolitikai összefoglalóik MUNKAVACSORÄK ÉVADJA Az ENSZ-palotában lezárult a közgyűlés általános vitájá­nak második hete és a vára­kozásoknak megfelelően pem hozott drámaian új fejlemé­nyeket. A küldöttségek veze­tői, akik általában az illető országok külügyminiszterei, kifejtették álláspontjukat, s ez a tárgyalt témák sokféleségé­ből, valamint a határozott vé­leménynyilvánításból követke­zően, nemigen adott lehető­séget beható tárgyalásokra. Ugyanakkor megkezdődött a „munkavacsorák évadja”, s ezeken a személyes találkozó­kon már jobb alkalom kínál­kozik az esetleges érintkezési pontok kitapogatására. A különböző páros találko­zók közben így került sor a héten a legfontosabb összejö­vetelre: a négy nagy külügy­minisztere U Thant vacsora­vendége volt. Jellemző a ta­nácskozás sűrítettségére, hogy még tolmácsok sem voltak jelen, tehát tizennyolc szem között vitatták meg az ügye­ket. A „tizennyolc szem” a külügyminisztereket, az állan­dó ENSZ-nagyköveteket, va­lamint a világszervezet főtit­kárát jelentette. Természete­sen még az ilyen, önmaguk­ban jelentős találkozóktól sem szabad valamifajta szenzációs eredményeket várni. Nyilván­való ugyanis, hogy a vietnami helyzet elmozdítása a holt­pontról, nem az egyes külügy­miniszterek képességein mú­lik, hanem azon, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e végre lemondani a katonai megoldásról, s — első lépés­ként — valóban minden fel­tétel nélkül beszüntetni a VDK bombázását. (Ennek azonban nincsen jele, s mi­közben Goldberg amerikai ENSZ-üelegátus békeszándékát bizonygatta a világszervezet­ben. a héten csak tovább erő­södött a légitámadások hullá­mé Ismét B—52-e.s szuper- bombázók dobták le halálos telijüket a demilitarizált öve- zeíb-, s megszólaltak a sziré­nák (Hanoiban is.) ................. M iközben nincs jele annak, hogy az amerikai álláspont akárcsak árnyalatokban is vál­tozna, sőt Johnson San Anto- nióban mondott beszéde a hi­degháború legjegesebb éveinek szótárát elevenítette fel — a saigoni rendszert súlyos belső válság gyötri. Szeptember el­ső vasárnapján, amint ez em­lékezetes, Dél-Vietnamban azért játszottak elnökválasztá­si komédiát, hogy a külföld Szabó Lőrinc emlékezete T íz éve halt meg Szabó Lirinc. és immár bizo­nyosnak tűnik, hogy századunk magyar lírájának egyik legjelentősebb egyénisé­ge volt. Szabó Lőrinc egy em­ber a sok közül, itt élt közöt­tünk, kortársai épp úgy be­szélnek róla, mint bárkiről a barátja, és ugyanez a Szabó Lőrinc a halhatatlanság, négy évtized érzésvilágának művé­szetté izzítása. ÉU, dolgozott, örült, szenvedett, szeretett és félt, mint korában a többi ember. A szerető, vagy táma­dó emlékezés és az irodalom- történet lassan majd összeál­lítja napjai történetét, mely­ben semmi meglepő nincs, olyan, mint a többieké, volt kollégáié. A különbség csak az: ezt az életet egy zseni élte le, aki azon túl, hogy élte, vizsgálta is. És itt kezdődik halhatatlansága: költészetében, minél inkább önmagát kot- tázta, minél inkább álmait, té- pettségét, undorát és menekü­lését, bűneit és bűntudatát, szóval minél inkább kiterítet­te elénk a Szabó Lőrinc nevű magánembert, annál inkább dokumentálta egy történelmi változásokkal zsúfolt kor em­bereinek világát, önmaga rej­telmeibe szállt alá, hogy min­denkiről beszélhessen. Lázadt a pán-,1~’?nség ellen, vívódott a halálul, és lelkiismeret-fur- dalá«-gyötörve szerette az Hetet. Lelkesedett minden szépségért, és kiábrándította minden, ami az emberi teljes­séget megcsonkította. És ez az önmagába-zártság tette képes­sé rá, hogy önkívületben sen­kivel sem oldódva össze az emberi viszonyok mesteri elemzője legyen. És ebben már többet adott, mint kora szo­ciológiailag is reális doku­mentumát. A világirodalom legkitűnőbb pszichológus-mű­vészei közé tartozott, újat és érdekeset képes mondani olyan örök viszony-témákban, mint az ember és természet, ember és szerelem, ember és gyermek, ember és élet-halál. A .legfontosabb emberi viszo­nyok kapuján dörömbölt nem áhitatos odaadó csodálkozással, hanem figyelő kereső szemmel. Ha vitatkozunk ezzel a szem­mel, azt csak azért tesszük, mert egy aspektus hiányzott belőle: az így megfigyelt em­bert nem helyezte bele a tár­sadalomba. Ebből adódtak a benne meglevő, de még inkább körülötte alakult félreértések is. A jelenben élő emberre fordított figyelme mellett el­vesztek a jövő távlatai. A szegénység, a napi robot és a vágyak egymással szem­ben álló világa űzött vadként kergeti az élet útvesztőiben. Az élet a halállal szembesül. És ezt a halált — mely nem misztikus, nem romantikus, hanem csak pontos, materiáli­sán meghatározható tény — csak úgy lehet elhessenteni, ha görcsösen ragaszkodik az élet megfogható és elérhető momentumaihoz, minden pil­lanatában valóban éli is az életet. Ebből, a halállal szem­besített életből fakadnak sze­relmi lírájának izgalmas, sok színű villanásai. Az egyszerű elgyönyörködéstől az erotikus beteljesülésig, a társkereső jó­zanságtól a tépelődő morali- zálásig minden árnyalatot megtalálunk versei között. És Szabó Lőrinc nemcsak meditációit, külföldi utazásait, élete menetét írta meg, ha­nem szellemi hódításait is hozzáférhetővé tette kiváló fordítóként. Az örök bará­taink két vaskos kötete, vala­mint dráma- és regényfordí­tásai a tanúi sok ágú, világ- irodalmi érdeklődésének. K öltészete nem a végletek romantikus ütköztetése, hanem ellentétes hangu­latok, egymást ellen pontozó érzések állandó, egymásba( át­csapó jelenléte. Az egyik ilyen, egész költészetét végigkísérő ellenpont a fájdalom, a kese­rűség, a borzalom, és ennek üzemszüneteiben a nyugodt kikapcsolódás, az idilli derű. A másik ellenpont /áz anar­chista, a mindent — akár pusztítva is — elérni akaró lázadás és ellentéteként a megnyugvás, a béke, a világ­rendet elfogadó harmónia, - B két erő összecsapása a nagy versben, a Szun Vu Kung lá­zadásában, végső soron a Sza­bó Lőrincben is dúló harc ki­vetítése. Hisz Szun Vu Kung az individualista lázadó, egyúttal lázadó a megszokott- ság ellen is, és utazását ro- konszenwel kísérjük a végte­lenbe. De Buddha békéje sem a világot előbbre vivő har­mónia, hanem csalt az adott világrendbe való kényszerű beletörődés. így a vers Szabó Lőrinc két költői korszaka ha­tárán a költő legmélyebb, min­dig is feloldatlan dilemmáját hordozza: Kalibán és a Külön­béke viadalát. A vele még élve is találko­zott utókora mesterének tart­ja, a megfigyelés, a keresés, az embert megismerve szere­lés példája sugárzik művéből, az örök nyugtalanság: elérni az elérhetőt. És elérhető min­dig marad, mindig tágul en­nek köre: „Szép volt a vágy, hogy Semmi Sem Elég!” A Szabó Lőrinc nevű ma­gánember örömmel jár­ta a világot, hódította meg lányait és asszonyait, gyönyörködött el a rigók éne­kében, szenvedte barátait, vagy akár egy egér halálát is, könnyekre fakadt a gyönyörű­ségtől és a szenvedéstől (lel­kitől és a sok betegségtől is), és ez a sok magánügy úgy állt össze a zseni műhelyében, hogy valahol, valamelyik moz­zanatában mi, kezdődő utó­kora, akiket nem az évek szá­ma, hanem egy megváltozott világ választ piár el tőle, mi is sokszor magunkra ismerünk benne. Kabdcbó Lóránt előtt legalizálják a Thieu—Ky csoport diktatúráját. A dél-vi­etnami nép igazi törvényes képviselője, a DNFF kezdettől fogva visszautasította ezt a színjátékot. De most, négy hét után, még a saigoni parlament különbizottsága is érvénytelen­nek nyilvánította a szavazást. A vezető katonai csoport azon­ban láthatólag keveset törő­dik ezekkel a bírálatokkal, sőt letartóztatta az elnökválasztá­sok viszonylag legprogresszí­vebb polgári jelöltjét, Dzu ügyvédet, s rendőri erőkkel verette szét a tüntető diáko­kat. Ily módon a táborneáji junta maga igazolta, mennyi­re nem lehet komolyan venni az elnökválasztásokat. Ez pe­dig ismét visszaüt az Egyesült Államokra, hiszen Nyuga.t- Európában is mind erősebben bírálják Washingtont, „saigo­ni emberei” miatt. Hasonló­képpen, a másik viszálygóc, a Közel-Kelet ügyében sem tör­tént előrelépés. Sőt, mutat­koztak bizonyos új veszélyek is. Egyrészt kitűnt a fegyver­szünet törékenysége; az elmúlt napokban súlyos izraeli— egyiptomi tüzérségi párharc volt a Szuezi-csatornánál, — másrészt Izrael látható erőfe­szítéseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a meg­szállt területeken. Akár az a cél, hogy véglegesen bekebe­lezzék ezeket a vidékeket, akár csupán nyomást akarnak gyakorolni a > másik félre — az események aggodalomra adnak okot. SOROMPÓ-ELLENŐRZÉS A külügyminiszteri találko­zó ily módon lényegében csak két vonatkozásban hozhatott pozitív fejlődést. Általános ér­deklődéssel fogadták U Thant indítványát, hogy a Biztonsá­gi Tanács tartson rendszeres zárt üléseket, s a tagállamo­kat a külügyminiszterek kép­viseljék. Ez a forma tulajdon­képpen egy Időről időre ösz- szefllő külügyminiszteri érte­kezlet rendszeresítését jelent­hetné. A másik terület, ahol kétségtelenül,mozgásba jött .a nemzetközi politika, az atom- sorornpó-tárgyalások ügye. Az ENSZ előtt fekszik a párhu­zamos, azonos szövegű szov­jet és amerikai javaslat az atomfegyverek továbbierjedé­sének megakadályozásáról. Lényegében már csak az el­lenőrzés kérdésének tisztázása van hátra. A Szovjetunió, a szocialista országok és számos más állam az ENSZ bécsi Nemzetközi Alomerő Ügynök­ségére kívánja bízni a kont­rollt, míg egyes nyugati ha­talmak, főként a Német Szö­vetségi Köztársaság, az Euratomot kívánja ellenőrző hatósággá tenni. Mivel az Euratomnak csak a Közös Piac hat országa tagja, egy ilyen ellenőrzés megbízhatósá­ga és pártatlansága legalábbis erősen kétséges... Űj elem­ként említhetjük tehát, hogjs1 az előzetes tárgyalások után,' az atomügynökség bécsi köz­gyűlésén úgy a szovjet, mint az amerikai küldött helyeselt® az ENSZ-ellenőrzést Becsben a magyar diplomá- cia is fontos kezdeményezés# tett. Hazánk küldötte bejei lentette: Magyarország aa ENSZ-szerv ellenőrzése alá he­lyezi atomreaktorait, ha ugyanezt tesz Nyugat-Német- ország is. Hisonló bejelentél történt már korábban Cseh­szlovákia, Lelgyelország és asI NDK részéről is. Bonn vála-' szán múlik phát, hogy síkéi rül-e kialakítani a közép*' európai „iNSZ-eilenörzéseS atomzónát”, anely egy atom-' mentes Övező előfutára le­helne. I AZ AASÍ ÉS KÜBA j Kevéssé robnszenves diplo­máciai akcióól érkezett hír Washingtonba Az Amerikai Államok Szerezető tanácsülé­sén újabb Kiba-ellenes boj- kotthatározatkat fogadott eV Üjra kiderül; hogy a latint amerikai él am ok ahelyett^ hog'y saját trsadalmi ellent­mondásaikon Iróbálnának vál­toztatni, „Kuh-kezét" keresik a lakosságuk lőrében megmu­tatkozó elégeétlenség mögötti Az értekezlet nég így sem ért cl teljes siket. Mexikót nem sikerült rábítű a Kubával fennálló diplomáciai kapcsola­tok megszakítóra, Brazília éd Chile pedig vjzonylag mérsé­keltebb nyilakozatokat telt Az AASZ-dönis némi nehéz­ségeket támazt amerikai— angbl viszonyúban is, London ugyanis a wasigtoni nyomás ellenére sem Ivánja feladni kereskedelmi kpcsolalait Ku­bával. KÉT SZAVAÁS KÖZÖTT Nem lenne téies a heti kró­nika a francia járási választá­sok említése nikül. Vasárnap tartották meg ^ első fordulót, és október l-ó kerül ser a másodikra. A lit szavazás kö­zölt' máris addhatott néhány tanulság. A dehokrattkus-bal- oldali ellenzék, a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, egyedül a kommunisták sza­vazataránya 2( százalék fölé került.'' Mivel i lakosság csak­nem fele járul urnákhoz, ezt szinte a töintgelégedetlenség kifejezésének inghatjuk lel a kormány rendkívüli felhatal­mazása és tóciális megszorí­tásai ellen. Ugyancsak figye­lemreméltó, hogy a jobboldali ellenzék, aWSly De Gaulle kül­politikáját Umadta — erősen visszaesett. A két szavazás kö­zött fontos egység tárgyal ások zajlottak te a baloldal pártjai között, s minden bizonnyal a második fordulóban is megmu­tatkozik majd növekvő befo­lyásuk, vonzerejük. Réti Ervin Kapiiiiyiü&s az áj meclianixnmiiiiak (Folytatás az I. oldalról.) elhasznált állóeszközök értékét, az amortizációt, valamint a földjáradékot. Mi következik ebből? Feltétlenül a megélhetés biztonsága! Ugyanis a terme­lési költségként elszámolt pénzbeli munkadíjat rendsze­resen, lehetőleg havonta, ga­rantáltam kell kifizetni a ta­goknak. Ennek n létbiztonság­nak hiánya volt elsősorban az oka, hogy a falusi fiatalság szívesebben kereste megélheté­sét városban még akkor is. ha kevesebbet keresett., de az biz­tos, havi jövedelem volt. Országos gond volt, de mi itt, Borsodban sokszorosan éreztük annak hátrányát, hogy a termelőszövetkezetek gya­korlatában a földtulajdon és a földhasználat nem esett egy­be. Ebből főleg akkor kelet­keztek zavarok, amikor a ki­öregedett parasztemberek el­halása nyomán jelentkeztek azok az örökösök, akik esetleg már régen nem dolgozlak a mezőgazdaságban, s tulajdono­si címen különféle igényekkel álltak elő. Ezek a jogviták, természetszerűleg zavarták a gazdálkodás menetét. A párt­kongresszus is foglalkozott a kérdéssel, sürgette olyan in­tézkedés, jogszabály megalko­tását, amelynek nyomán meg- valósul a nagyüzemi földhasz­nálat és földtulajdon egysége, létrejön a szövetkezeti földtu­lajdon. A szocialista földtulajdon törvénybe iktatásával elvileg is tisztázódott, hogy a szövet­kezeti tulajdon a szocialista tulajdon egyik formája. A szö­vetkezeti földtulajdon termé­szetesen fokozatosan valósul 1 majd meg. 0 ** sszességébpn a most le-' zajlott országgyűlés be- töltötte legfontosabb fel-’ adatát, r, szükségleteknek meg­felelő térvények hozásával ka-:‘ put nyitott az új gazdasági . mechanizmusnak, érvénytele­nítve a zokat a jogszabályokat* * amelye:k betöltve hivatásukat már fejlődésünk gátjaivá váltak.; AduninvirN Ilon»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents