Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
Cm3töHók, 1967. szeptember 7. ESZAKMAGTAEOBSZAG 3 i * os szú évszázadok során sok-sok népi bölcsesség ülepedett le közmondásainkban. Amolyan aranyigazságok ezek, mégis csínján kell velük bánni. Pontosan meg kell vizsgálni értelmüket, s a kört, melyre valóban érvényesek. „Jó bornak nem kell cégér” — mondja az egyik, ígiaz ez? Feltétlenül. De csak a maga helyén. Igaz, hogy a szép asszony erénye akkor makulátlan, ha nincs a kirakatban. S igaz általában, hogy a szép, a jó önmagáért "beszél, akkor is, ha nem kiáltjuk világgá. A kereskedő azonban súlyos hibát követ el, ha iránytűként követi a közmondás tartalmát. Ha arra vár, majd csak rájönnek az emberek, hol és mit érdemes vásárolni. Ha azt vallja, nem kell reklám, nem kell kirakat. Téves szemlélet ez, vagy lehet, hogy csak kényelmes. Eddig se nagyon állta meg a helyét, de a jövőben még inkább talaj nélkül marad. Nem mintha mostanáig ez jellemezte volna kereskedelmünket. csak éppen ilyen is volt, sőt, van is. Nem egy termelőüzem, vagy kereskedelmi vállalat akadt, mely év végén rendszeresen visz- sznadta reklámkeretét. Nem tudta elkölteni, vagy nem is akarta. Mert tulajdonképpen — legalábbis a belföldi piacon — úgysem sokat számított. Az emberek vásárolni akartak, mert szükségük volt erre, vagy arra, s tudták, hogy azt kell venniük, ami van. A bevételek pedig befolytak a nagy, közös kasz- szába. A termelő vállalat előtt egyetlen cél lebegett: teljesíteni a tervet, leszállítani, amit a központi szervek előírtaik. Hogy mi lesz Kirakat ezzel tovább? Azon törje más a fejét, nem az ő asztaluk. A mi óla megszületett egy új fogalom: a gazdasági elkülönültség fogalma, a helyzet gyökeresen megváltozott, a gondok is mások lettek. Hiszen hiába gyárt az üzem mit tudom én hány ezer darab ezt, vagy azt, és hiába töltik meg az üzlet raktárait milliónyi fogyasztási cikkel, az új fogalom könyörtelen. Megtermelted? Gratulálok. De még nem tettél semmit, ez csak az első lépés volt. Add is el, s majd arról beszélj, mennyit kerestél rajta. A többi nem érdekes. Mindez azt jelenti, hogy nem elég termelni, som a mennyiség, sem a minőség nem áll meg önmagában. Sokat emlegetjük mostanában, talán már unalmas is, hogy a lényeg: társadalmi szükségletre termelni. Olyan ái-ut, amilyet a piac örömmel fogad, amiért szívesen ad pénzt a fogyasztó. A társadalmi szükségletet kielégítő terméknek el is kell jutnia a vásárlókhoz. S ha több vállalat hasonló termékkel jelentkezik, nem mindegy, kiét fogják inkább keresni. Ahogy nem mindegy az üzlet kollektívájának sem, hozzájuk tér-e be a vevő, vagy elmegy egy sarokkal tovább. S itt következik az, amit kulturált kereskedelemnek nevezünk. Ma még gyakran élcelődünk azon, hogy itt, vagy ott nem adnak zacskót a kiflihez, vagy nem lékelik a görögdinnyét, hogy morcosak az eladók, barátságtalan az üzlet. Élcelődünk, vagv bosszankodunk. Ki-ki kedél vállapota szerint. De egyben megegyezünk. Szívesebben megyünk oda, ahol nem ilyesmivel fogadnak bennünket. És lassan olyan igényesek leszünk, hogy már a külcsint is nézzük. A csomagolás szépségét, a kirakatot. Hogy miként tálalják elénk azt, amit amúgy is meg akartunk venni. Befolyásolja vásárlási kedvünket a neonreklám ötletes.:égé, a kirakatrendező jó ízlése. örvendetes, hogy erre mór sok helyen ráébredtek. A szürke, szegényes benyomást keltő „elárusító helyek” mellett mind több a csalogató, a szemnek is kellemes kirakat, a célszerűen, szépen berendezett üzlet, ahova még nézelődni is szívesen betérünk. Egyes italfajták már díszes dobozokban sorakoznak a pultokon, a ruhák szépségére jó formájú próbababák irányítják tekintetünket, S ha még néhány filléres műanyag szatyrot is kezünkbe nyomnak, csak úgy, ingyen, szólni sem tudunk az örömtől. Akik eddig nem költötték el propaganda keretüket, most más helyzetbe kerülnek. Ilyen keretet senkitől nem fognak kapni, nekik, maguknak kell eldönteniük, mennyit áldoznak erre a célra. Mégis többet fognak költeni. Aki az új gazdasági mechanizmus versenyében meg akar élni. kénytelen lesz ilven „jelentéktelen” apróságokkal is törődni. Színes prospektusokat készíteni, árubemutatókat rendezni, egyszóval felhívni a vásárlók figyelmét a különböző termékekre. F agy is felismerni, hogy — legalábbis a kereskedelemben — a jó bornak is kell cégér. Plánok Tibor Francia vendegek megyéukben A Témoiquage Chretien című francia katolikus újság baráti körének 130 főnyi csoportja, a MALÉV két külön- repülőgépén néhány nappal ezelőtt érkezett hazánkba. A Magyar Katolikus Püspöki Kar külügyi bizottságának vendégei tanulmányozni kívánják szocialista országunk belső életét. A főváros megtekintése után szeptember 6-án, szerdán reggel megyénkbe is ellátogattak. A pedagógusokból, újságírókból álló csoport megtekintette a mezőkeresztesi termelőszövetkezetet. a Lenin Kohászati Műveket, és voltak a miskolci Egyetemvárosban is. A tanulmányút részvevői egy napot töltöttek Borsodban. majd továbbindultak Szabolcs és Heves megyébe. Miért népszerű? A Diósgyőri Gépgyárban egyre nagyobb népszerűségnek örvend az igazgatóság és a KlSZ-bizottság által közösen meghirdetett fiatal szakmunkások versenye. A verseny népszerűségének forrása a jól megválasztott erkölcsi és anyagi ösztönzés. A versenyben győztes ifjú szakmunkást ugyanis 3000 forint jutalomban részesítik, továbbá egy forint órabér-emelést kap, és megszerzi a kiváló dolgozó oklevelet is. Elsőnek lenni, bármilyen versenyben is, jó érzés. Megkapni hozzá azt is, amit a Diósgyőri Gépgyár igazgatósága, KISZ- és szakszervezete együttesen biztosít — még jobb. Szovjet villamos szalícmbcr előadása a MTESZ-bcn A jubileumi rendezvény sorozol újabb eseménye Tegnap, szeptember 6-án, teerdán délután két újabb előadással folytatódott, A szovjet tudomány és technika 50 éve fcimű rendezvénysorozat. A MTESZ székház zsúfolásig megtelt előadótermében először A. V. Sztoljarov, a Szovjetunió Energetikai és Villamosítási Minisztériumának tudományos osztályvezetője tartott előadást A Szovjetunió Energetikája és jövőbeni fejlesztésének távlatai címmel. A bevezetőben rámutatott a forradalom előtti Oroszország 'elmaradottságára. Méltatta az ország villamosítását célul kitűző úgynevezett Goelro-terv jelentőségét, s a hatalmas fejlődést, melyet már a kezdeti időszakban elértek. Megsokszorozták az opszág villamosenergia termelését, s az utóbbi években is stabil, évi 12 százalékos növekedést tudtak biztosítani. Növelték az erőművek egyéni teljesítményét — ezáltal jelentősen csökkentették a fajlagos beruházási költségeket is. Bővítik az erőmű- hálózatot r X jövő terveiről szólva A. V. Sztoljarov elmondotta, bogy tovább kívánják bővíteni az erőmű-hálózatot, egyben jelentős struktúra-változtatásokat. is végrehajtanak. Törekednek az optimális ösz- szetételre, a hő- és vízierőművek megfelelő arányának kialakítására. A szénben gazdag vidékeken továbbra is fenntartják a szénnel való tüzelést, de emellett mind több szerepet szánnak a hatalmas kőolaj és földgáz készletek hasznosításának. Fokozatosan rátérnek az atomerőművek építésére, különösen az euró- jai területeken, ahova tüzelő-. anyagot messziről kellene szállítani. Az 1964-re befejezett sikeres kísérleteket követően megkezdték a nagy tel. jesítményű atomerőművek építését, melyek közül a novovo- ronyezsinek immár a második, 375 megawattos blokkja is befejezés előtt áll. Kísérleteket folytatnak a hőenergiának közvetlenül elektromos energiává történő átalakítására is. Végezetül A. V. Sztoljarov a szocialista országoknak — így hazánknak is — jelentős segítséget nyújtó „Béke” energia-rendszerről beszélt. A villamosenergiaellátás helyzete Ezután Kispál Aladár, az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat igazgatója tartott előadást Borsod megye villamosenergia-ellátásának jelenlegi helyzete és távlati fejlesztési terve címmel. Az 50 éves jubileum alkatmábó^ megemlékezett a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunkról, majd ismertette a fogyasztói igények és a rendelkezésre álló energia viszonyát. Utalt arra, hogy a villnmosenergia- ipar alapvető a többi iparágak és az életszínvonal fejlődése szempontjából. A hazai energiahálózat fejlesztésére, mely lehetővé tette megyénk jelentős iparának kibontakozását. Elmondta, milyen nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió erőművein!« építésében és a meglevők bővítésében. Végül a hazai villamosenergia-ipar előtt álló feladatokat ismerj tette. i 1 Öt évre elegendő pátérc-kés slel Rucfabányán a föld felszíne alatt húzódó több millió tonna, igen jó minőségű pátérc- vagyon kitermelésére 1962- ben külszíni fejtést nyitottak. A külszíni bányában lépcsőzetes munkahelyeket alakítottak ki, és azokon német, fúrógépekkel, szovjet exkavátorokkal, csehszlovák gépkocsikkal és magyar dömperekkel eddig már 6 millió köbméter meddőt és több mint 700 ezer tonna, nagyobbrészt pátércet fejtettek le. A jó minőségű ércből a közeli vasércdúsitó mű immár két év óta rendszeresen túlteljesíti tervét és magas. 42 százalékos vastar- talmú kohászati anyagot, ad a hazai nagyolvasztóknak. A szakemberek szerint a Vilmos külszíni bányát 110 méterre mélyítik le, és abban előreláthatólag még öt évre elegendő pátórc-készlet áll az üzem rendelkezésére. Egészséges liirfclmellenség? R ég túl vagyunk a dálibábos nézetek és furcsa vágy* almok korszakán, amikor hitték, s fennen hirdettek, hogy a „Szézám, tárulj!” varázsigével egy csapásra, egyik napról a másikra felszámolhatjuk a régi századok, s közelmúltunk súlyos történelmi örökségét. Akár az ország gazdasági állapotára, akár a közműveltségre gondolunk. Ami ez utóbbit illeti, minden népművelő tudja, hogy látványról gondoskodhatunk, látszateredmény eket produkálhatunk, de ettől még nem gyarapszik a kiművelt emberfők sokasága. Hosszú folyamatról van szó, amelyben előrehaladás és megtorpanás, szép sikerek és kudarcok váltják egymást. Semmi szégyenkezni valónk sincs a buktatók miatt, hiszen az alig több, mint két évtized alatt elért gazdagodás a közműveltségben, — forradalmi változásokról tanúskodik. Legutóbb a termelőszövetkezeti kongresszuson tűnt fel, hogy d részvevő parasztok arca, fellépése, magatartása, beszédmódja teljesen elüt a hagyományos képtől, amelyet az emlékezd őriz. A termelési viszonyokban, a falusi életrendben végbement átalakulás mellett ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy ezek az emberek és velük együtt sok százezren a betű bárdijaivá váltak, és immár nemcsak hajtja őket éhe 4 szépnek, éhe a szónak, hanem jól is lakhatnak belőle. Abból a sokrétű, változatos és izgalmas folyamatból nőtt ki, formálódott meg ez az arculat, amelyet joggal mondunk kulturális forradalomnak, (Mert ez valóban kulturális forradaó lom!) De ha így van, akkor semmi helye sincs türelmetlen- ségnek, márpedig olykor találkozik vele az ember. Azt szokták mondani rá. hogy egészséges türelmetlenség. Nem tudom; vajon valóban cgészséges-c. Nem mondanám annak, mert nem veszi figyelembe sem az elért sikereket, sem a valóság bonyolultságát, sem a lehetőségeket, legkevésbé pedig a műveltség meghatározó tényezőit. Hadd említsek egyetlen adatot! Nálunk a 15—39 éves emberek 51,1 százalékának nincs meg a nyolc általános iskolája. Zömük falun él, kenyerüket fizikai munkával keresik meg. Ez az adat önmagában nyugtalanító és okot adhat sötéten látásra. De ha nem tévesztjük szem elöl a folyamat jellegét, akkor korántsem vigasztalan a kép, de annál világosabbak a tennivalók. Azok a tennivalók, amelyek évtizedekre szólnak, és nem néhány napra. Mindennap előre megyünk egy kicsit, és ebből jönnek ki évek múltán a szép, tetszetős, vagy számok. Itt ralóban években kell gondolkodnunk és terveznünk. A népművelés ötéves tervének megfogalmazói joggal állapították meg, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodási problémái és a falit művelődési életének általános elmaradottsága következtében ... „még mindig sok az adósságunk a parasztság művelődési szintjének emelésében, a falu kulturális ellátásának javításában...”; mindezt leszögezve se tűznek ki célul nagyobb feladatot, mint azt. hogy öt év alatt a parasztság 15 százaléka váljék a közművelődési könyvtári hálózat beiratkozott olvasójává. Csak helyeselni lehet az ilyen reális célkitűzést. Az ilyen számadatban élet lüktet, a valóság adja fedezetét. Mi szükségünk lenne rá, hogy újból Palyomkin-falvakat építsünk és önmagunkat áltassuk. Sokkal jobb, ha rendszeresen felfedező úton járunk, hol is vannak tehát a fehér foltok, és tudomásul vesszük, hogy még nagyon tarka, változatos, de rendszeres erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy mindmegany- nyi eltűnjék. Türelmünket az a bizonyosság támasztja alá, hogy előbb-ulóbb cl is tűnnek. Üj népművelési évad küszöbén talán nem árt erről szólni! Sárközi Andor Szerencs neve már rég ösz- szeforrott a csokoládéval. Nemcsak országszerte ismerik nevét. Híre rég túljutott a halárokon Is. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a híres szerencsi csokoládé nem éppen a legkorszerűbb gyárban készül. Igaz, folyamatosan korszerűsítik a gépeket, de a Megnyílt az Otthon 1968 című lakberendezési kiállítás A Budapesti Nemzetközi Vásár területén, az NDK pavilonjában 28 boxot rendeztek be, ezekben 22 komplett lakószobát, két konyhát és három fürdőszobát mutat be 18 vállalat. A bemutatott bútorokra előjegyzéseket is felvesznek. vM;- • p Hfl !§p ' ' vív fi- ;p;y vs:v $ i- , M . | XT A .Szék cs Kárpitosipari Vállalat Otelló nevű bőrgarnitúrája. Cli 1 1 I mt ^Cl CTt t L d| hogy felújítsák. A tervek el is készültek, de a gyár bővítésére csak a harmadik ötéves tervben kerülhet sor. A problémák viszont mát* most is jelentkeznek, hiszen az ország második legnagyobb édesipari egysége évenként 600 milliós termelési értéket ér el. A csokoládé-termékek tárolása nagy gondot okoz a gyár vezetőinek. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy áthidaló megoldásként lebontották az egyik 30 éves, tűzrendészet.! szempontból is veszélyes épületet, s helyére még ebben az évben felépítenek egy 600 négyzetméter alapterületű csarnokot.. Itt kap majd helyet a dobozmúhely. s így korszerűbb, egészségesebb helyen dolgoznak majd a gyár munkásai. A régi műhely felszabadul, s helyére más részleget telepíthetnek. A gyár épületeinek korszerűsítésével egy időben tovább bővítik „gépállományukat”. Most érkezett meg, s nemsokára üzemel is a kakaóbab- pőrkölő. melyet a Német Demokratikus Köztársaságtól vásároltak. Üzembe helveztével javul a pörkölt kakaóbab mi* nősége. Két arany-, három eziist- és két bronzérem Ennyit hozott haza a csokoládégyár az édesipari cikkek versenyéről, amelyen a díjazáshoz, a jó minőségen kívül, az ízléses csomagolást is figyelembe vették. A díjazott termékeket, a tejszínes csokoládét. a mexiként. a tejcsokoládéból készült karácsonvfa- Jüggeléket, az aranydesszertet,- a KRESZ-csokoládét, valamint a 20 dekagrammos tejcsokoládét és a 101-es barna csokoládét a mezőgazdasági vásáron is bemutatják, ezzel is öregbítve a Szerencsi Csokoládé- gyár jó hírnevét. Csutorás Annamária? > Az édesség „hazájában64
