Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-06 / 210. szám

Sseráa, 1967. szeptember 6. bszaksiagtarorszao 3 Inter]á Jegorovval, ŰRHAJÓS 1EMPÓBAN •PnwimimmmimiiimiiimiimiiMmiimmmimmiimmiiimmmmimmiimiimiimiimmiiiiiNimiiiimmiimiMiimimwiiwimi — Szeret autót vezetni? S *2 autóban szereti a sebessó- C et? Jegorov elmosolyodik, s hogy mennyire kedves fiatal­ember ez a komoly orvos- űrhajós, azt már minden ma- lyar tv-néző tanúsíthatja. — Nálunk, a városokban se­bességkorlátozás van... — Aztán siet kisegíteni a bizony­talanná vált hírlapírót: — No, Úe van, ahol lehet „hajtani”, 6 igen, jó úton megnyomom a Gázpedált, ha nem is a koz­mikus sebességig... Beszélgetésünk viszont űr­hajós tempóban szalad; Jego- íovnak zsúfolt a programja, ideges a kíséret, csak ő nyu­godt rendíthetetlenül. Előbb Rágyújt a kínált Kossuthra, s aztán válaszol a Központi Sajtószolgálat kérdéseire. — Mondják, hogy az űrhajó felbocsátásakor szinte elvisel­hetetlenül nagy a zaj a kör­nyéken ... — Ez természetes. Nálunk Csakúgy, mint. az amerikaiak­nál, több kilométeres körzet­ben senki sincs, kivéve persze az irányító központban tartóz­kodó tudósokat, szakembere­ket. Hiszen egy közönséges lökhajtásos gép zaja sem cse­kélység. Nos, az űrhajó más­fél kilométerről is olyannak hallatszik, mint egy repülőgép 50—100 méterről. S a zaj per­sze nem tesz jót az embernek. — S az űrkabinban? — Az indítás nem tart soká, S egyébként is megoldottuk a problémát. — S a többi, az indítás után fellépő ártalom? — Nem okoz gondot az úgy­nevezett vibráció sem, ami szintén csak rövid ideig tart, a kezdetben. A súlytalanság­gal kapcsolatos problémákon tovább dolgozunk. Mondanom se kell, hogy ez bonyolult do­log, sok szempontból lehet vizsgálni, s nincs minden megoldva. Mindenesetre a mi űrhajóinkban — már csak amiatt is, hogy nagyobbak — jobban megoldottuk ezt, mint az amerikaiak. — Szóval nem irreális az Elképzelés, hogy a nyolcvanas években már az egyszerű, te­hát különleges felkészülés nél­küli emberek is utazhatnak űrhajókon? Jegorov megint elmosolyo­dik. — Ki tudna pontos dátumot tnegadni? Az biztos, hogy az űrutazás lehetővé válik min-J denki számára, s nem is a* távoli jövőben. Talán a nyolc. J vanas években? Meglehet. — Felkészült-e arra, hogy az első űrutazásakor, vagy leg-] közelebbin orvosi beavatko-i zásra kerül »or az űrhajó-1 ban? Látom rajta, hogy egy picit ■fearagszik. — Azt hiszem, félreérts az orvos fogalmát. Én fiziológus vagyok, teoretikus, vagyis el jnéleti kérdésekkel foglalko­zom, nem közvetlen gyógyí­tással. S nem hiszem, hogy egyszerű beavatkozásra egyéb­ként is szükség lenne, tekin­tettel az űrhajó berendezései­re. a felkészülésre, az ellenőr, aésre. önmentő kérdés: — Ugye, '!disszertációja is elméleti kér- 'désekkel foglalkozik? ... Jegorov hamar megbocsát. •7— Igen, az aerofíziológia bi­zonyos kérdéseiről írtam. Egyébként viszonylag kevés benne a kifejezett „űr-ügy”. — Jegorov elvtárs, van-e különbség a földi előkészítő kí­sérletek körülményei és az űr­ittazáséi között? — Minden nagyon hasonló, vagyis mindenre jól elő lehet készülni. Kivéve persze a hosszantartó súlytalanságot. S természetesen minden egyes űrutazás újabb tapasztalatok­kal szolgált, ami egyre tőkéié, tesebb feltételek kidolgozását tette lehetővé. Egyre jobban felkészültünk az ember hosz- Oszantartó űrutazására. '— Adott-e valamit a súly­talanság vizsgálata az orvos- tudománynak? — Feltétlenül, s nem is ke­veset. Hosszantartó betegségek, fehál hónapokig való fekvés eseteinek gyógyításánál na­gyon fontosak azok a tapasz­talatok, amelyeket a súlyta­lanságba való gyors bekerülés, s maga az állapot nyújtott. — Általános vélemény, hogy a holdutazásra ennek az évti­zednek a végén kerül sor. A csillagászok szerint viszont ép­pen azokban az években erős naptevékenység várható. Nem okozhat ez váratlan veszélye­ket? — Az erős naptevékenység valóban problematikussá teszi a kozmoszbéli közlekedést. A mindenkori helyzet alapos vizsgálatára lesz szükség, a napkitörésekről pontos prognó­zisokat kell adni, hogy e te­kintetben maximálisan ve­szélytelen legyen az amúgy sem kockázat nélküli űrutazás. — Még egy kérdés. Segithet- nck-e mások is, tehát a többi szocialista ország tudósai az űrutazások előkészítésénél? — Az űrhajózás nagyon szé­les tudományos munkára tá­maszkodik, tehát az egész tu­domány eredményeire. Vagyis, mi máris sokat merítettünk a másutt dolgozó tudósok szá­mos, publikált eredményéből, ami természetes is. A közve­tett segítség példája az is, hogy én megragadtam az al­kalmat Szentágothay profesz- szor és más magyar tudósok­kal a találkozásra, mert na­gyon érdekesek az ő kutatá­saik az én területemen. S valószínű, hogy a jövőben a nemzetközi együttműködés közvetlenebb is lesz. — Jegorov elvtárs, a: obii­gát kérdés ... hogy tetszik minálunk? — Hát... tudományos ko- molyságú véleményem még aligha lehet... Nagyon ked­vesek a magyarok, s jól érzem magam. Mi sem akarjuk megváltoz­tatni véleményét, hiszen időnk lejárt. Jegorov készségesen ki­sétál a reggeli utcára, ahol láttára többen felkapják a fe­jüket. Fotózás, elbúcsúzunk. Csak ezután néz az órájára. A. J. Új formájú kenyér Az új kenyér, amelyről most hírt adunk, nemcsak azért új, mert idei új lisztből készül, hanem formájára is új. Olyan, amelyet bizonyáré nagy öröm­mel fogadnak a fogyasztók. A fehér kenyér eddig is igen közkedvelt volt. Többen sze­rették volna, ha nemcsak egy­kilós, hanem nagyobb formá­ban is lehetett volna kapni. A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat értéke­sítési osztálya örvendetes hírt közölt szerkesztőségünkkel. Megállapodtak a Sütőipari Vállalattal, hogy bővítik a kenyérválasztékot. Szeptember 4-től forgalomba hozták az új kétkilós fehér kenyeret. Ára 7 forint 20 fillér. A kitűnő minőségű fehér kenyér kap­ható a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat min­den nagyobb fűszer- és cse­megeboltjában, valamint a ke- nyérbollokban. A vásárlók véleménye sze­rint az újfajta kenyér igen ízletes, s még jobb kidolgo­zású, mint az egykilós. Remél­jük, hogy a jó minőség nem­csak a bemutatkozás idejére szól! Tíz év múltán találkoznak Tíz éve, 1957. szeptemberé- cionárius, orvos, pedagógus, a kohászatban, valamint mé­hen nyitotta meg kapuit Óz- slb. ismerkedett meg közelebb- suti, fontos politikai, gazdasá- don a Marxizmus—Leninismus rőt pártunk világnézetével és gi, kulturális, vagy más kulcs- Esti Egyeteme. Budapesten és politikájával, sajátította el a pozícióban, és hasznosítja a megyeszékhelyeken kívül ez filozófia, a politikai gazdaság- mindennapi munkájában az volt az országban az első „ki- tan és a tudományos szocia- esti egyetemen szerzett isme- helyezett tagozat”, amelyet lizmus alapjait. Az ellen farra- rétéit. annak idején az MSZMP Köz- dalom leverése után az intéz- Az ózdi pártbizottságok ponti Bizottságának külön en- meny nagy szerepet játszott szeptember 16-ra, szombatra gödölyével és kísérleti jelleg- Ózdon és környékén a szocia- baráti találkozóra hívják meg gél hívtak életre. lista konszolidációban, ezt k.ö- az intézmény első hallgatóit és Az intézmény — amely kéz- vetően pedig a szocialista épí- tanárait, valamint az elmúlt dettől fogva a miskolci esti tőmunka sikereiben, A vezető tíz év során kiválóan végzett egyelem kebelében működött és középkáderek kommunista és munkájukban is jól helyt- — mély „gyökeret eresztett” a nevelésében a helyi pártbi- álló elvtársakat. A találkozóra borsodi kohászvárosban. Fa- zottságok és pártszervezetek jó Ózdon, a Pártoktatók Házá- lai közt több száz munkás, segítőtársai, mind a mai napig, ban, az egyetem székhazában mérnök, technikus, párt-, álla- Végzett hallgatóinak nagy kerül sor. mi és 'tömegszervezeti funk- többsége dolgozik jelenleg is (csé) IWapLól Bergner eresztnevének említése nélkül is, tévedhetctlenül rá gondolunk: minden idők egyik legparázslóbb szinész- f V nöjere, Jelzők halmozódtak köre; arra vállalkoztak, hagy bevilágítsanak művészetének rejtelmeibe. Mindegyik igaz volt, találó, tagadhatatlan, és még se az. Valamennyi együtt se rajzolhatta ki arcát temérdek árnyalatával, teljes gazdagságával. Annyi arca volt. Egyazon szerepen bélül is. Minden hatást összeötvözött, és sajátos egyéniségében oldotta fel. Életre szóló indítékokat kapott az első világháború utáni német színpad két korszakot meghatározó egyéniségétől: Vidor Barnovskytól és különösen Max Reinhardtól. A hu­szas évek csillogó színházi világának egyik ünnepelt, nagyra becsült ékessége volt Elisabeth Bergner. Rajongtak, lelkesed­tek érte. Neve szinte elválaszthatatlanul összeforrt olyan ala­kításokkal, mint Shakespeare Júliája, Shaw: Szent Johan­nája; — ez az ábrázolás azóta világszerte tananyag lett, —• vagy Gerhard Hauptmann Hanneléje. Aztán elragadta a film világa és ezáltal ez egész világé lett Elragadta, de nem csábította arra, hogy bármit is feladjon művészi elveiből. Ahogy Reinhardt, egyebek között, a Szent- ivánéji álom felejthetetlen megoldásával, figyelni eztetté Hollywoodot a tiszta és művészi színvonalú látványosság le­hetőségére. úgy Bergner Shakespeare más műveit keltetté életre a filmvásznon, csodálatos tisztasággal, könnyedséggel és szellemességgel. Férje, az osztrák Paul Czinner — író ii egyben — rendezte a háromszereplős Nju című kamara- játékot, amelyben Bergner olyan partnerekkel, mint ConraxI Vcidt és Emil Jannings alkotott maradandót. Greta Garbó lélegzetállító, nemes ihletésű szépsége mellett (milyen torz fintora a sorsnak, hogy az „isteni Garbó” hama­rosan elveszti, egykor varázslatos szemeinek világát!), Berg­ner filigrán, szinte eltűnő, megsemmisülő termetével jelen­téktelennek hatott, pedig játéka a szépség élményével babo- názta meg önmagát és közönségét. Atkáimul az emlékezésre az a kicsit meghökkentő hír szol­gál, hogy a nagy színésznő, aki a második világháború utált New Yorkból német földre, tért vissza, a napokban lett 70 éves. Az élet törvénye szerint el kell viselnie a nyolcadik évtized kezdetét, de mi hadd őrizzük továbbra is a film­kockákon rögzített alakját, — tovarepült ifjúságunk emlé­keztetőjeként. Sárközi Andor Tudományos tanácskozás az ózdvideki szén medencéről h MÉRFÖLDEK — - egyszer íhégt márvány sír alatt Timurlenk és Ulugbek. Timurlenk a XIV. század közepén kezdett el uralkodni Szamarkandban. Mint uralkodó kán félelmetes volt. Amikor a perzsák egyik lábán megsebesítették, s emiatt egész életén át sánta maradt, 70 ezer fejet rakatott gúlába. Egy másik alkalom­mal pedig 4 ezer embert te­mette tett el élve ... Bárhol járt, mindenhol összeszedette a legjobb mesterembereket, s Vitte haza. A Gur-Bmír árká­dos kriptájának halottja cso­dálatos m ed részekét és kriptá­kat emeltetett. Ulugbok — utóda — tudós ember volt. Medresze káprázatosán szép. Csillagvizsgálóját kibontották a földből, a planetárium mel­lett Ulugbek-múzeum látható, testének maradványait is meg­találták ... Foszlott ruhada­rabjait magam i6 láttam. Ezek a régi ruhadarabok is bizo­nyítják: Ulugbekot megölték. Nagyobbik fia szervezte elle­ne a merényletet... Kisebbik fia bosszulta meg. Apja med- reszéről ledobatta az apagyil­kos testvért. A testvérgyilkos­ság nem hozott szerencsét... A Regisztán, a Bibi-kanim mecset ma is hirdeti dicsősé­güket, a nép pedig legendákat mesél róluk. Egyik ilyen le­genda szerint nem szabad fel­bontani a két uralkodó sírját, mert az nagy szerencsétlensé­get hoz a népre. 1941. június 21-én egy moszkvai tudós a koponyái: alapján meg akarta határozni a két. uralkodó arc­vonásait. Felbontották a sírt... Másnap támadta meg Hitler a Szovjetuniót „.j a szép tadzsik lányok arcáról a fátylat. Az első tadzsik lány Tas- kentben ment végig az utcán fátyol nélkül. Másnap holtan találták. Is­meretlen tettesek meggyilkol­ták. Újra akadt vállalkozó. Üjabb gyilkosság. A húszas évek végén sok ezer tadzsik, üzbég és kirgiz nő utazott fel Moszkvába, és a Vörös téren elégették fáty­laikat. Ez jeladás volt! Ezrek vetették le... Ezután is tör­tént gyilkosság. De most már a gyilkosok is előkerültek. A muzulmánok egyik titkos szervezete, az ellenforradalmá­rokat támogatók voltak a tet­tesek. ... öreg nénikék ülnek a kerti padokon, a rögtönzött színpaddal szemközt. Tapsol, nak, fogatlan ajkaikon mosoly és szenvedés. Ok még viselték a fátylat. Közülük többet is meggyilkolhattak volna, ami­kor levetettek. Ma? Egy kore­ográfusnak megtetszett az öt­let. Tánc lett belőle. Sokak szemében talán naiv tánc. De az életet, a küzdelmet moti­váló tánc sikert arat. Mert mit érezhetett annak a lánynak az anyja, akit, megöltek, mert bá­torságot vett magának egy sok évszázados hagyomány megtö­résére ... ? És a barátnői, akikre ugyanaz a sors várt... ? M ég egy történetet tudok, amely hagyománytiszte­letre utal. Döbbenetes történet, egy világot rázott meg. Itt. Szamarkandban fekszik Az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület ózdvidéki szervezete szeptem­ber 7-én és 8-án tudományos tanácskozást rendez a felső- magyarországi szénbányák (Mátra, Nógrád, Borsod, Ózd- videke) több mérnökének részvételével. A tanácskozást Lőcsei La­jos, az OMBKE ózdvidéki szer. vezetőnek elnöke nyitja meg Putnokon szeptember 7-én. Ezután előadások következ­nek, amelyeket az Ózdvidéki Ha nem ismernénk a Barba­rossa-tervet, azt, hogy Hitler már rég meghatározta a táma­dás időpontját, sőt Sorge, a kiváló hírszerző értesítette is erről Sztálint — magunk is csodálkoznánk... Pedig csak a véletlen összejátszásáról van szó. Szamait:and két év múlva ünnepli fennállásának kétezre­dik évfordulóját. Idegenfor­galma nagy. Felmérhetetlenül sok a látnivaló ebben a város, ban. Múzeumában 100 ezer művészeti tárgyra vigyáznak. Piaca zsongó, eleven. Séta közben egy különös, csicsóká­ra emlékeztető ételt rágcsál­tunk Rusztámmal, amikor a tabakosok sora elé értünk. Egyszerre tízen is magyaráz­ták, miért az ő tabakjuk a leg. jobb. Az egyik magán mutat- ba be a zöld tabalc tudomá­nyát. S valóban, ritka egészsé­geset tüsszentett. A tabaktar- tót térdükhöz verték, eldobtak — lám, nincs semmi baja, erős. Egy régi mecset falánál ül­tek, sorban, mellettük tea és lepény. Néha ittak egy kor­tyot a forró italból, haraptak hozzá kenyerükből Az egyik csöndesen mesélt. A végnél­küli mese csak akkor szakadt meg, ha vevő ígérkezett. Egy­szerre esnek neki, mindegyik hangosan, szinte kiabálva kí­nálja áruját. A szamarkandi bazárban vettem szárított kaj­szibarackot is; ízét megőriz­te, csak éppen gubicsra volt aszalódva. A kézműveseket itt is felke­restem. Az Ulugbck-planetá- riumához vezető út mentén találni. Vettem egy zsebkést, megéleztettem . .. Nekem a buharai-bazár eredetibbnek tűnt, meg is modtam ezt. a szamarkandi kézműveseknek. Meg is sértődtek, s kijelentet­ték, hogy AU, az öreg, nem igazi kovács ... Persze, nem volt igazi a ha­ragjuk. A szamarkandi öregek vidámabbak, szinte kivé1 el nélkül turbánt viselnek. És Szénbányák vezető beosztási mérnökei tartanak. Másnap, 8-án, a tanácskozni részvevői megtekintik a Bor- sodnádasdi Bányaüzem függő személyszállító berendezését, valamint az arlói súvadást. A nap hátralevő részében pedig Egercsehiben a hidraulikus meddöszállitó berendezést és Szűcs község aláf ejtésének helyzetét tekintik meg a hely­színen. még valami: Buharátél eltérő­en Szamarkand tiszta város. Tisztább és rendezettebb. Nem véletlen, úgy mondták. Amikor a téren Timurlenk lefejeztette a felkelő szamarkandiakal, uralkodó kánnak kiáltatta ki magát, s itt székelt. Innen in­dult el legyőzni az Arany1 Horda kánját. Tochtamis-t éá így szabadult fel Moszkva a tatár iga alól. Szamarkand építésén és szépítésén a nagy kán idejében 150 ezer mester­ember dolgozott. A fátyol is innen ered, idáig vezethető vissza, legalábbis á monda szerint Timurlenk hadba volt éti egyik felesége szép medreszt építtetett tiszteletére. Megle­petésnek szánta, mire férje győztesen megjön, A hatalmas medreszt egy fiatal, nagyon szép mester építette. Mikoí félig felhúzta a falakat, felke­reste Timurlenk legkedvesebb feleségét Bibi-kanim-ot és ki­jelentette, hogy csak akkof folytat ja a munkát, ha kap egf csókot az asszonytól. Bibi-kanim behívatott szá# szép lányt és két kosár barac­kot. — Látod — mondta. *-■* Akármelyikbe harapsz, barack az ... Válasz egyet a lányok közüL Ám a mester nem ment le­leményességért a szomszédba. Egy pohár vodkát és egy po­hár vizet tett az asszony elé. — Igyál az egyikből is. meg a másikból is. Egyformának nézed, pedig nem úgy van. Egyiktől tüzes lesz a véred, á másiktól nem. M eg kellett adni a mester­nek az árat. Ám az asz. szony arcán ott maradt a csók nyoma. Ekkor paran­csolta meg, hogy a nők fáty­lat viseljenek. Arról nem szól a fáma, hogy a kegyetlen kán megtorolta-e az asszony hűt­lenségét. Arról sem, hogy egy­általán tudomást szerzett-« róla ... Baráti: Lajo* 17. A fátyoltánc... A győzelem évfordulóján újra kultúrműsor a sza. badtérin. Ott tolonganak legtöbben, én is oda megyek. A műsort most is katonák adják, közösen a pedagógiai főiskola hallgatóival. A ka­tona-konferanszié bejelenti, hogy most fátyoltáncot látunk. Taps, függöny, zene, s kezdő­dik a tánc. Fiatal, selyemruhás tadzsik lányok lejtőnek be, ar­cukon fátyol, kezükben korsók. Vizet merítenek, körbetáncol­ják a leutal, aztán az egyik leveti a fátylat... A többiek elszömyülködnek, és elszalad­nak. Az, aki levette fátylát, nézegeti magút a forrás tükré­ben. Mintegy magára csodál­kozik. Közben visszalopakod­nak a többiek is, és még né- hányan levetik fátylukat öreg tadzsik jön, és elszömyülköd- ve látja, mit tesznek a lá­nyok. A kezdeményezőnek la­kói nia kell... Újra visszake­rülnek a fátylak, aztán egy orosz kislány jön be, természe­tesen fátyol nélkül, komszo- mol ruhában. Ö biztatja tár­sait, vegyék csak le nyugod­tan. Üjra jön az öreg, a nega­tív figura, s mér-már legyőzi a lányok akaratát, amikor fiúk jönnek. Sikerült hát... A lá­nyok eldobják fátylukat, el­égetik, a tánc befejeződik, a közönség tombol... Mennyi naivság van ebben a táncban — mondhatja az olvasó. S magam is így lát­nám, ha nem tudnám, mit je­lentett itt, Ázsiában, levétetni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents