Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

t®S?. szeptember *■ ES2AKMAGYAEOKS2ÁG 7 Éjjeli muzsika - mimEannyinnkuak A zenetudomány századunk második felében már nem tér. betett ki a tényleges zenei igé­nyek vizsgálata, pontos feltér­képezése elől. A zenetudo­mány napjainkban a muzsika minden megnyilvánulását fi­gyelemmel kíséri, különös te­kintettel a könnyűzene lendü­letes térhódítására. Szocioló­giái csoportok vizsgálják a könnyűzene tömegekre gyako­rit hatását, a műfajjal kap­csolatos tömegigényeket. S mert mindennapi életünk­höz szervesen hozzátartozik a könnyűzene, természetszerűleg ízlésnemesítő, vagy rontó ha­tásával foglalkozni minden­napos kötelességünk. A história szerint a rene­szánsz olasz lovagjai csak kvalifikált, igen jól képzett ze­nészeket fogadtak fel éjjeli muzsika lebonyolítására. A hölgy el is várta, hogy ablaka alatt nemes zengésű zene szól­jon, de ez volt a kívánsága a szívet ostromló férfiaknak is. Ez a kis történelmi párhuzam arra is rávilágít, hogy milyen fokozott gonddal kell őrködni a „tömeges” éjjeli muzsika minősége, a zenés presszók, ét­termek zenekari teljesítményei felett. Néhányan arra szövetkez­tünk, hogy egyik este bejárva Miskolc szórakozóhelyeit, fő- teg a zenére figyelünk, arra, miként muzsikálnak, milyen stílusban, milyen összetételben, s a könnyűzene nemesítő szándékának megfelelnek-e a a zenekarok? VadúsaJiiirt Kellemes, hangulatvilágítás, a sarokban Sajó József triója játszik. Baloldalt stílusos nyíl­tál átszűrt pergament, amelyen a trió tagjainak nevei — Bá­rány László, Sajó József, Száj- hó László — olvashatók. A Zenekar összetétele: zongora, dob, elektromosbőgő. A zene­kar főleg a gyors számokban érzi magát otthonosan; kitű­nő stílusban játszanak, de ér­zésünk szerint, erős a ritmus- kíséret, hiányzik egy szóló- hangszer, mondjuk egy gitár. Egy hamvas arcú kislány, Tóth Erzsébet énekel a Va­dászkürtben, szerződése ezek­ben a napokban jár le. Q is jobban kedveli a gyors számo­kat, a lassúaknál gyakran tempót veszít, s mély hangjai bem érvényesülnek kellően. Ennek ellenére, ígéretes tánc- dalénekes. Az étterem vezetője Kra- fco vszki Károly mozgékony, gondolatokban gazdag ember. Tele van jó ötletekkel, a ze­nekar s közte a viszony na­gyon kellemes. Ötletei közül Megjegyeztük az átalakításra vonatkozó elképzelést: az ét­terem nevéhez illeszkedő stí­lus belső megteremtésének Szándékát. Otthon presssó Esti kivilágításban igazán Pompás a Kilián-déli lakóte­lep. A házak sikeres rendjé­ben előkelő helyen épült meg az Otthon presszó, amelynek kerthelyisége négyéves késes­sel, a1 kertészeti vállalat kése- delmeskedése miatt, éppen idényzárásra készül el. Ennek ellenére, az Otthon presszó kellemes, látogatott. Bikki András üzletvezető nagy gon­dot fordít a kül- és belcsinre, a hangulatra. Jól gazdái o.'Ut a modern világítóberendezés­sel; a fények játékával, az olt játszó Nyíri-trió kitűnő muzsi­kájával, estéről estére nagy közönséget vonz. A zongora, dob és szaxofonból álló együt­tes „szalonhangulatban” ját­szik, kitűnő ritmussal, hogy a fiatalok egymáshoz simulva, kulturáltan táncolhassanak a kissé ’szűkre szabott táncpar­ketten. A zenekar vezetője énekel is. A mikrofont bal ke­zében tartja s csak a jobb ke­zével játszik a zongorán. Mindvégig azon tűnődtünk, hogy vajon nem célravezető-e a rögzített mikrofon? Tökéle­tesebb lenne mind az ének, mind pedig a zongorajáték. Az Otthon étteremben Bor­dás József népi zenekara ját­szik. A fehér asztalok mellett csak gyéren üldögélnek. Itt szombaton és vasárnap nagy a vendégsereg, más napokon a zenészek lelkesen ugyan, de kicsit hiábavalóan muzsikál­nak. Hámor A Hámor étteremben Arlett József kitűnő zenekara játszik. A nagyszerű összetételű együt. tes dzsessz és tánczenét egy­aránt modern stílusban tol­mácsol. Egy kis gond van a folyamatos szerződtetésük kö­rül, mert amint hírlik, az új gazdaságirányítás szeleként egyes vendéglátóipari szakem­berek úgy képzelik el a taka­rékoskodást, hogy a zenekart menesztik. Nem célravezető elv, ráadásul ellentmond a vendéglátóipari szempontok, nak is. Az együttes szerződése december 31-én lejár, s ettől az időtől kezdve, szombaton és vasárnap akarják.csak fog­lalkoztatni őket. A zenekarban helyettesít most Csík Gusztáv dzsessz-zongorista is, aki bejár­ta már fél Európát, kitűnő muzsikus, s most itthon állás­ra vár. ságra. Eszünkbe jutott az a képtelen ötlet, mi lenne, ha a cirkuszban is hasonlóképpen adnák ki a szabadnapot és amikor az Untermann éppen szabadságon van. a többiek a földre pottyannak. De hál re­méljük — lesz 'ey majd más­ként is. iióssukert A szeptemberi hűvösség kis­sé távol tartja már a vendé­geket, pedig a Rózsakért, ne­véhez méltóan .valóban pom­pás; mindenütt virág, dísznö­vény. A lugasok is még mindig üde zöldek. Aranyossy Győző zenekara játszik itt, fúvós do­minánséi együttes. Az eletro- mos harmónika kellemes szín­árnyalatot ad, és jó variációs lehetőségeket biztosit. Szabó Károly üzletvezető elégedett az együttessel. Hasonlóképpen mi is, ám a táncdalénekes, Szegedi Zoltán modorosán, be­szédtechnikái fogyatékosság­gal énekel. A tóncdalfesztivál számaival igyekszik kedves­kedni a vendégeknek, de a „híres” Annál az első ügyetlen csóknál kezdetű dal az ő tol­mácsolásában kissé szegénye­sen hangzik. Hazafelé ■-■•S-iSV.- í V' . y : ■ , , ■# ^ ’ >vV i A : o",y C'«­rtv;:: ■ . • V.'v■*;>. liükk Áz asztalok mellett zömében italos férfiak ülnek. Hangos már a szó, néhol dalolgatnak is. Az abroszok talán reggel voltak tiszták, a parkett úgy­szintén. Az egykor oly tiszta, és hangulatos Bükk étterem most nem jó benyomást kellő szórakozóhely. Hankó Sándor népi zenekara játszik itt. A ze­nekar arról híres, hogy „fo­gyórendszer” szerint muzsikál. Mit kell ezen érteni? A felet­tes vendéglátóipari szervek ki­sütötték azt, hogy e zenekar tagjai csak egyenként vehetik ki szabadnapjukat. Így az tör. ténik, hogy az egyik nap a prímás, a másik nap a brá­csás, a harmadik nap a cim­balmos, a negyedik nap pedig a nagybőgős megy el szabad­Polónia A Polónia presszójában a nagy hírű Szirmai zenekar ját­szik. Látogatásunk estéjén egyetlen vendég sem tartózko­dott a presszóban. Az inven- ciózus zene üres asztalokat ta­lált, s a nagy kongásbán né­mi szomorúságot árasztott. Szirmai Kálmán szerint a presszó nem mindig ilyen el­árvult. A jó együttes köré örömmel képzeltünk volna el nagyobb tömeget, hiszen az ilyen éjjeli muzsika valóban ízlésnemesítő, ez a muzsika mindenki zenéje. Ugyanez a véleményünk Jónás Jancsi nagyszerű zenekaráról is; ez az együttes a Polónia éttermé­ben játszik. A prímás krémszí­nű szmokingban áll hegedűjé­vel a vendégek előtt. A zene­kar tagjai arany csillogású, különleges szövetből készült szmokingokat öltenek maguk­ra, estéről estére. A zenekar minden rezdülésében „együtt van”. Ha a prímás variál, a kíséret odaadással figyeli az egyéni játékot. Jónás Jancsi örömmel újságolta, hogy né­hány hét múlva Düsseldorfba, később pedig Stuttgartba uta­zik a zenekar. A teljesség igénye, nélkül tettük meg a sétát; úti társunk volt Országhegyi Ernő, az OSZK Megyei Kirendeltségé­nek a vezetője, Weishauss Jó­zsef, a szórakoztató zenészek szakszervdzeti bizottságának titkára és Flach Antal, a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tályának főelőadója. Úti célunk az volt, hogy ismereteket sze­rezzünk Miskolc tánczenei és tánczenészi kultúrájáról. íme a kép. Sz. Gy. Íj könyvek a miskolci könyvesboltokban Párkány László t A jó diák nyilván számon tartja a kötelező olvasmányo­kat, esetleg a nyári szünetben is módot talált rá, hogy bele­lapozzon ezekbe a nagy értékű alkotásokba. Persze, az se túl­ságosan nagy baj, ha a nyarat kikapcsolódásra, szórakozásra, hasznos, némi pénzkeresettel is járó tevékenységre használta fel, hiszen a nyár a pihenésé. A kötelező olvasmányok zöme megérkezett, kapható (és olcsó kiadósban) a miskolci könyves­boltokban, így a Shakespeare-, a Katona-, a Puskin-, a Vörös­marty-, az Hugó-, a Balzac-, a Petőfi-, a Jókai-, a Mik­száth-, az Arany-, a Madách-, a Heine-, a Tolsztoj-, a Gor­kij-, a Móricz- és egyéb művek már most beszerezhetők és forgathatók. III. kiadásban jelent meg (Török Sándor Valaki kopog cí­mű regénye, amely a szerző első nagy sikerű, „hírnév-meg­alapító” alkotásának tekint­hető. Érdekes elvek szerint állí­totta össze Napraforgó című kötelét Fodor András. Azokat a költeményeket kötötte cso­korba válogatott versfordítá­saiban, amelyeket megszere­tett, amelyeknek olvasása kü­lönleges élményt jelentett szá­mára. Az útleírások kedvelői bizo­nyára szívesen forgatják a ná­lunk már ismert Juhan Smuul A japán-tengeren című mun­káját. A szovjet meteorológiai hajó utasa a kutatómunka rej­telmeibe is bevezeti az olvasót. Az esztétika híveinek a Kos­suth Könyvkiadó kedveskedik hasznos és érdekes fnűvel. D. V. Zatonszkij: Franz Kafka és a modernizmus problémái című munkáját nyújtja át az olvasónak. Ugyancsak a Kossuth gondo­zásában jelent meg Sólyom Jó­zsef—Szabó László A zuglói nyilasper című munkája, amelyben a Fővárosi Bíróság 1967 januári Jegyzőkönyvei, dokumentumok, hiteles vallo­mások alapján egy 22 év előtti eseményre. gaztettre derül íény- B. K. Zöld a remény? Aki az új tanév elején megfordul Szerencsen, a Bocskai Gimnázium valame­lyik tantermében, meglepe­téssel látja, hogy az iskolai táblák a hagyományos fekete helyett zöldre vannak festve. Kellemesebb a szemnek a zöld szín — mondják magya­rázatul a gimnázium tanárai —. meg aztán megnyugtatóbb is a táblánál felelő diákok számára, mint a komor fe­kete. A zöld a remény színe — gondoljuk hozzá mi magunk az érveléshez, s így esetleg a sin ui-tétel is jobban megy ezután Szerencsen — mint máshol? t h) A parasznyai nők örömére Hamarosan ismét a helybe­li fodrászüzletben fésültethet- nek csinos frizurát maguknak a parasznyai asszonyok, nem kell majd Sajószentpélerre, vagy Miskolcra utazniuk. S a férfiaknak sem kell majd egymás haját nyírogatniuk — amint azt az idén szükségből tették. Tavaly, a nagy árvíz idején ugyanis tönkrement a parasz­nyai fodrászat helyisége. Olyannyira, hogy már rend­be tenni sem volt érdemes, hiába költötték volna a ro­mos épületre a pénzt. A köz­ségfejlesztés forintjait inkább egy másik helyiség felújításá­ra fordították. Hozzájárult az építkezéshez a miskolci Fod­rász Ktsz is — anyagot adott. A parasznyai ak pedig sok társadalmi munkával segítet­ték, hogy minél hamarabb ismét megnyíljon a hajszépí­tő műhely. Már nem kell sokáig vár­niuk: október végén átadják rendeltetésének az üzletet. Bővül a klubkönyvtár hálózat A korszerű népművelés mindinkább szükségessé te­szi, hogy a kisebb lélekszá­mú községekben a művelődé­si otthonokat, amelyek több­ségében korszerűtlen nagy termek, más célt szolgáló épületekből átalakított, alkal­matlan helyiségek, váltsa fel a követelményeknek jobban Megfelelő klubkönyvtár, s le­syen az a település művelő­dési központja. A mezőcsáti Járásban is úgy látják, hogy a régi, nagytermes művelő­dési szemlélet, a „telt házak” Misztifikálása helyett sokkal Eredményesebben alkalmaz­hatják* a klubszerű művelődé­si módszereket. Ezért igen Erőteljesen hozzákezdtek a klubkönyvtárak létesítéséhez, Művelődési otthonok ilyen jellegű’ átalakításához. Ároktőn például már átad­tak a régi művelődési otthon­ból készült klubkönyvtárat, amelyet új berendezéssel is Mláttak mintegy 7# 000 forint költséggel. A következő klub- könyvtárat Tiszabábolnán lé­tesítik. Itt is a régi művelő­dési otthont váltja fel ez a haladottabb népművelési in­tézmény. Most szerzik be a felszerelést. A klubmunka kezdete a bútorok érkezésé­től függ. A közeljövőben ter­vezik még Hejőszalontón, Ti- szatarjánban, Hejöbábón, He- jőpapiban, Sajószögeden és Tiszadorogmón az ilyenfajta átszervezést. Mindezeken a helyeken régi, korszerűtlen művelődési otthon van, és 1970-ig tervezik a teljes át­állást. Több helyen igen nagyarányú építkezés is kívá­natos, sőt Hejökeresztúrban teljesen új művelődési intéz­mény épül. A járás művelődési veze­tőinek tervei szerint a terü­leten lévő 25 művelődési ott­honból mindössze 4 marad meg művelődési otthon jelleg­gel, a többit klubkönyvtárra szervezik át E gy öreg templom és egy diákott­hon találkozásánál keletkezett kiszögellésben feküdt. Néha nyü­szített fájdalmában; a járókelők meg­álltak, sajnálkoztak rajta, de senki nem merte megközelíteni. — Ki tudja, milyen a természete? — mondta egy idősebb asszony. — Még meg is veszhet... Talán autó ütötte el. Tompora véres volt, hátsó lábát nyalogatta. Néha fel­nézett az emberekre, könyörgön. fáj­dalmasan, mintha, azt mondaná; „Mit vétettem én az életemben, hogy erre a sorsra jutottam?” Mert látszott rajta, hogy ezt a fájdalmat nem viseli sokáig, ezt az ütést ő már sohasem heveri ki. Szemében tompa riadalom; tekinteté­nek borongásában látszott, messze van már ide értelmes ösztöne, mellyel hű­ségesen szolgálhatta gazdáját. Messze van, minden határon túl. Es gazdája most nincs neki. Pedig az is lehetséges, hogy ott volt, amikor a gyilkos erejű ütést megkapta. De mert látta, ebből a párából lassan elszáll az élet, — minek vesződjön hát vele? Ott­hagyta magára, fájdalmában, kétségbe­esésében. — Szólni kellene a sintérnek,... Ne hagyják szenvedni... — javasolták. — Talán még felgyógyulna — ezt is megjegyezte valaki. Orrát beletúrta a levegőbe, s felfelé nézett, mint akit egy másik világból szólítanak. Barátság a közelből jött oda egy fiú. Tizen­yáj kel-tizenhárom éves lehetett. Lehajolt mellé, simogatta. Ilye­neket mondott neki: „Fáj, kutyuskám? Nagyon, nagyon fáj? Szenvedsz, látom rajtad” — és simogatta, simogatta szün­telen. A kutya az ölébe túrta a fejét s hálásan megpihent egy percre szűkülé­sében. Barna szemeiben hála és meg­nyugvás. Meg mintha kutatta volna an­nak az irgalmas kamasznak arcvoná­sait, magába szívott testének szagá­ból. a későbbiekre, ha netán megmarad­na és még egyszer szolgálhatna hűség­gel és kitartással. Aztán újra egy fáj­dalmas roham kerítette hatalmába. Vo- naglott a teste és a sárgás szőrén ve­rejték csapott át. — Gyere el onnan, le hülye kölyök ... megharap — mondta egy bősz felnőtt. — Nem harap ez ... Hiszen olyan sze­rencsétlen -- mondta a fiú, s védeke­zőén eltakarta az emberek elől a halódó testet. — összekened magad vérrel... Anyád megver. A szidalmakra a kutya Is felemelte a fejét. Nézte a fiút, vajon magára hagy­ja-e végső szükségében, a legnehezebb percekben, amikor az utolsó vgnaglásra készül? Nézte, könyörgön és esetlenül. A fiú nem hagyta magára, ölébe vet­te a fejét és újra simogatni kezdte. Be­cézhette közben és látszott a maszatos arcán, Iwgy annak a szerencsétlennek a fájdalmából most maga is érez egy ke­veset. S azzal a kevéssel meg is köny- nyebbült az a másik. Ha bele-bele is mart a fájdalom, nagyobb nyugalom­mal tűrte. Délelőtt volt, napfényes idő. S a ku­tya még egyszer beleszimatolt a világba. Körbehordozta tekintetét a közeli park fáin, a kerítésen, az öreg templom va­kolatlan falán, aztán a /rissen festett diákotthonon. Még a távoli utcatorko­latokra is ránézett, ám azt nem hiszem, hogy látta is. Szeme fátyolosán elfakult. Még vonagiott egyet, s letette fejét a fiú ölébe. — Megdöglött! — harsogta valaki. — Meghall — mondta a fiú.. Harago­san nézett a tetemre, mintha becsap­ta volna őt az állat; barátságát ilyen rövidre szabta, s aztán visszavonhatat­lanul eltépte ezeket a szálakat. — Ki­múlt ... — mondta bamba fájdalom­mal. — Szegény kutyuskám! j ztán beszaladt a kapualjba, hogy ne lássanak valamit rajta az em­berek, Még alig élt ez a fiú. de ösztönéből kiérzett annyi bölcsességet, hogy az igazi könnyeket magunknak kell. letörölni. Különösen, ha egy barát­ját veszíti el az ember. B, I*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents