Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-10 / 187. szám
2 esZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1967. augusztas itt ß har pata K menten, zsíros földek között három újfalusi ember igyekezett hazafelé. Szülőfalum legutolsó házánál találtak egy aknát. Rozsdás, mihaszna szerszámnak nézett ki, forgatták, ütögették, nézegették — kíváncsiak voltak belsejére is ... Mind a hármukat darabokra szaggatta az akna. Iszonyatos tragédia volt, három fiatal életet szaggatott darabokra a bomba. Budán, a Kosztolányi téren új házat építenek egy régi-régi romos helyén. Az alapozók találtak egy rozsdás aknát — két napig állt az építkezés. S míg a 12-es buszra vártam nyári pihenésem színhelyén, olvastam a Kartonra rögtönzött figyelmeztetést: „Vigyázz! Robbanásveszély!” , Ott, akkor jutott eszembe az a három új falusi fiatalember, akiket a háborút követő békés év vitt a halálba, mintegy figyelmeztetésül: addig nincs vége a háborúnak, míg bitangjára hagyott bombákat találnak hozzá nem értők, hozzáértők egyaránt. A gondolatok visszalopakodnak az időben. Leningrádban láttam egy híradást a moziban: régi bombát találtak egy békés lakótelepen, ahol ezrével járnak emberek, köztük gyerekek is, akik mit sem tudnak a háborúról, még abban a városban sem, ahol a legutóbbi világégés csaknem egymillió emberi életet követelt. A bombát hozzáértő tűzszerészek eltávolították, kinn, a végtelen mezőség közepén felrobbantották — mutatta is a híradó, nyu- godtabbak lehettünk annyival, amennyi veszélyt jelent egy bomba az emberiségre, a felépített otthonokra, gyárakra, iskolákra ... Egy bomba megsemmisült anélkül, hogy emberi életet követelt volna iszonyatos tulajdonsága révén. Mert mi célból készültek ezek a fegyverek, a bombák? Az ember, s keze munkája ellen! Vasárnap Kácson temetés volt. 17 éves fiatalembert búcsúztattak. Akna robbant fel a kezében ... Tizenhét éves! Több. mint öt évvel a háború után született, mégis a háború áldozata lett. Annyit tudok róla, hogy gimnazista volt, érettségi előtt állt, meg amennyit elképzelhetünk egy fiatal életről, diákról: talán szerette a sportot, rajongott költőkért, tisztelte tanárait, s készült az életre zavartalanul, szorgalmasan. Pontosan azzal nem számolt, amit háborúnak, aknának, rozsdásodó veszedelemnek hívnak... S megszűnt, eltemették! Ha belegondol az ember, úgy érzi, hiábavaló a sport, az irodalom, a bölcs tanári gárda,- erdő és patak, akarat és szorgalom, a legszörnyűbb rém ‘Európa közepén egyetlen rozsdás akna képében, több mint két évtized után is elénk áll, felénk suhint, s megölheti legkedvesebb hozzátartozónkat, gyermekeinket, bennüket is. Ki készítette az aknát? Kit vonjunk felelősségre? Rozsdás bombák Manapság az emberiséget gyakran szemközt köpik. Tömeggy.ilkosokat felmentenek, embermészárosok idős szüleikre hivatkozva emberséget kérnek a közvéleménytől, állam- apparátusok elnéző támogatással biztatják az újraéledő fasisztákat. Pe^'g az aknák többségét ők hagyták földjeinken, károsaink sikátoraiban. Nemcsak egy felrobbant, emberéletet követelő, rozsdás akna következményeiért nem tudjuk őket felelősségre vonni, hanem úgy hiszik, gázkamráik, tömegmészárlásaik is feledésbe merülhetnek. Ügy hiszik, s úgy is cselekednek. A detonációt nem hallja mindenki. Én még emlékszem, s visszhangzik bennem az az iszonyatos dörrenés, amelynek következtében a Sárpatak mentén felrobbant az a három újfalusi fiatalember. Mint gyermekek az újságra és az érdekességre szomjazva rohantunk a falu végére, látni az összeszakadt embereket. Iszonyatot, gyűlöletet ültetett belénk a látvány. Illő távolságban megállva, komor arccal néztük. Mi, gyermekek még nem tudtuk, hogy van halál. Hozzánk más köpenybe burkolózva kopogtatott be a félelem. S korán megtanultuk: óvatosan kell játszani az ismeretlennel, s talább jobb hozzá se nyúlni. A kácsi fiatalember előtt sem volt ismeretlen az akna, a bomba képe. De a háború után született, békében nőtt fel — nem tudta még,'hogy a háború évtizedek múltán is szedi áldozatait. Példa rá Hirosima és Nagaszaki. És példa rá a Bükk egyik kicsiny faluja, ahol, ha rozsdásan is, megbújt egy akna, rozsdásan, ártatlan kinézettel — s mikor a diák leckét vett az iszonyatos példából, már nem tudott felelni... Néha elfogultsággal vádoljuk önmagunkat: miért beszélünk annyit a háborúról? Vietnamra, Görögországra, s más tűzfészkekre hivatkozunk, joggal. Hivatkozhatnánk az itt hagyott, rozsdásodó aknákra is. A veszedelmet rozsdaháncsuk alatt viselő aknákra, bombákra, azokra is, amelyeket időben ártalmatlanná teszünk, de még inkább azokra, amelyek áldozatot szednek. Beszélni kell a háborúról. S ez nem ördögfestés korommal, fehér falra. Mert lám, a béke illanó, törékeny dolog. Legbiztonságosabb | óráinkban is eltörik, eltörhet — ha éppen egy rozsdásodó, évtizedek óta lapuló veszedelemre lépünk rá: aknára, bombára. a gyász állapotot rögzít. Elveszett valakink, akit szerettünk. A gyász feltételezheti az újrakezdést, de sohasem a folytonosságot. Márpedig népünk és társadalmunk, minden egyes család és ember folytonosan . szeretné befejezni azt, amit békében kezdett el. Életét, emberi kötelességét, teremtő életét Baráth Lajos Es fis út ide vezet C sinos, hangulatos klubunk van. Cseppet sem hasonlít az Államok-beli kaszárnyák klubjához. Inkább nagyvárosi bárnak illenék be. Jegelt italok, jó zenekar, énekesek, táncosok, az előtérben játékautomaták. Szépen berendezték az egészet. A régjek kíváncsian méregetnek bennünket. Mi visztíht őket vesszük szemügyre. Egy csomóban ülnek, akárcsak mi. — No, szuperfiúk, hogy ityeg a fityeg? Rendet csináltok Vietnamban? — kiált át hozzánk' egyszeresek egy tengerészgyalogos törzsőrmester. Társai harsány röhögéssel kísérik szavait. Nem válaszolunk. Nem akarunk mindjárt fiz első este nézeteltérésbe, vagy botrányba keveredni. — Jól van — mondja a tengerészgyalogos törzsőrmester —. a fene akart megbántani benneteket. Mi újság otthon, az Államokban? A kérdésre megenyhül a hangulat. Felenged a jég. Ismeretségek^ kezdődnek, kérdések. válaszok röppennek. A tengerészgyalogos törzs- őrmester és néhány társa, az asztalunkhoz, ül. _ Régen vagytok itt? — kérdi Beppo. — Lassan egy éve. — Milyen az élet? Csend. A tengerészgyalogosok összenéznek. — Őszintén, ne tartsatok tőlünk — biztatja őket Andy. — Nehéz, nagyon nehéz — mondja egy tagbaszakadt közlegény. — Furcsa ország, furcsa nép. — A vörösök még Saigonban is fegyvereket rejtegetnek — folytatja a törzsőrmester. — A szennyvízcsatornákat is felhasználják fegyverraktáraknak. S mi mindent csinálnak még! Roppant elszántak és találékonyak. — Fegyvert rejtegetnek a virágárusok bódéiban, vagy földbe vájt lyukakban, amit vízzel, vagy rizzsel telt csöbrökkel takarnak el. Fiatal lány ül a szekérre rakott rizses zsákokon, vagy cukornádkö- tegeken. Még rá is mosolyogsz, alatta pedig fegyverek vannak. A puskát vízhatlan vászonba csomagolják, és a tutaj alá kötözik a bambusz- rudakhoz. A bárkák teteje, amely legyezőpálmák leveleiből van. olyan rudakra támaszkodik, amelyeknek belsejét kifúrták, hogy töltényeket rejtsenek bele — sorolja egy tizedes. — Jóformán az egész lakosság a Vietkong szövetségese. Aktív, »vagy passzív. Belépsz egy házba, mosolyogva fogadnak, lábaid alatt viszont fegyvereket rejtenek, vagy alkalomadtán elmetszik a torkodat. — Ha ennyire ismeritek már módszereiké* küzdeni is tudtok ellene — veti közbe Pablo. — Csakhogy ami a hadifortélyt illeti, a vietnamiakon nem lehet túltenni — mondja a törzsőrmester. — Számtalanszor előfordul, hogy akire gyanakszol. ártatlan, akiben pedig megbízol, ellened van. — Látsz valahol egy jámbor, öreg parasztot. Nem is ügyelsz rá. Pedig a Vietkong felderítője. Amint hátat fordítasz neki, kiássa puskáját a földből ... — Hírvivőnek mindenkit felhasználnak. Gyermekeket, asszonyokat. Az asszonyok és a lányok öltözetük legintimebb részeibe dugják az üzeneteket, és úgy viszik. — Találkozhatsz olyan emberrel, aki a harc hevében amerikai egyenruhában bukkan eléd. Azt hiszed, a tieid közé tartozik, aztán csak dirr- dúrr, közénk vágja kézigránátjait. — Számosán megbújnak a rizsföldeken. Teliesen a víz alá húzódnak. Náluk van vízhatlan puskájuk. Levesét vékony bambusznádszálon keresztül szívnak. Amikor elhaladtál. kibukkannak a víz alól, és te máris a halottak névjegyzékére kerülsz. — Nem is beszélve arról, amikor a kunyhók dupla födelébe rejtik magukat Ez a Peking1 beismerése a iWao-elEenes akcióról Az UPI híi-ügynökség közli a pekingi rádiónak azt a beismerését, hogy tavaly kínai repülőtisztek kétszer is kísérletet tettek Mao Ce-tung hatalmának megdöntésére. A pekingi rádió szerdai adásában közölte, hogy „renegát” repülősök 1966 júliusában — és 1967 januárjában megkísérelték Mao megdöntését. Ebben az időben — mondotta a pekingi rádió — Mao elnök hívei „kisebbségben voltak a légierőben”. A rádió néhány részletet is adott a Mao-elle- nes szervezkedésről. Közölte, A Reuter a pekingi rádiónak azt az adását ismerteti, amely újabb vádat emel Liu Sao-csi államfő ellen. Az adásban közölték, hogy a fővárosi opera dolgozói cikkben bírálták meg Liut és Hveit, mert 1963-ban könyvalakban jelentették meg az ősi kínai operák gyűjteményét. Az ősi operák. — a cikk szerzői szerint — a feudális királyokat, császárokat, minisztereket és tábornokokat magasztalják, és rossznak tüöS tetik fel a dolgozókat. „Ezek ,a rothadt darabok megnyitották az utat a hatalmon levő pártvezető (Liu) számára, hogy visszaállítsa a kapitalizmust’’! Az ősi kínai operák támadják! Mao Ce-tung elnököt is és á proletár di ktatúrát.. I A cikk sürgeti Liu „revidoi nista . irányvonalának” felszáa molását, és olyan új operák megírását, amelyek lehetővé tennék, hogy „Mao gondolatat betöltse a színpadot.^ * hogy egy ideig „élet-halál harc I tombolt” a hadseregen belül | a Mao-ellenes frakciók ellen, I amelyek klikkeket, sőt politi- I kai pártokat hoztak létre. A rádió idézett még vuhani repülőtiszteket is, akik beis- j merték, hogy Mao elnök el- j lenfelének, Liu Sao-csi ál- ! lamelnőknek követői „félrevezették” őket. Lagosi jelentések szerint a szeparatista biafrai erők szerdán reggel a Niger-folyón átkelve támadást intéztek Ni- I géria középnyugati tartomá- I nya ellen. A Reuter szövetségi katonai forrásokra hivatkozva köziig hogy lagosi csapatok elindulj tak a szövetségi kormány főó városától a biafrai egység«^ elé. v Biztató előkészületek yóvnih a termelőszövet- kezeti szövetség területi szerveinek megalakulását. Várjuk, mert egyre sűrűsödnek a megoldást kívánó feladatok. Az előkészítő bizottságok eddig jól dolgoztak. Járásonként kidolgozták az alapszabály-tervezetet, s azokat a végső elveket, amelyeket majd az alakuló ülés elé terjesztenek. Meghallgatták a termelő- szövetkezetek vezetőinek véleményét is. Alaposan, megfontoltan dolgozik az előkészítő bizottság. Ez kitűnik azokból a vitákból is, amelyek járásonként már lezajlottak. Örvendetes, hogy elsősorban nem személyek körül mozognak a véleményeltérések. Azt fontolgatják, mi az, aminek feltétlenül bele kell kerülnie az alapszabályzatba, s mi az, amit jó elhagyni, mert csak gátolná, vagy túl bürokratikussá tenné a működést. Mi okozott vitát? TÍMÁK EDE X , 1 ... *** .. j ó lövészek legkedveltebb tüzelőállása. — Mesterlövészeik a híres „snipersek”. ß .^nipersek” kész katasztrófát, jelentenek — sóhajt fel a törzsőrmester. — Megbújnak a víztartályokban, vagy a rizstartó cserépedényekben. :— Belefekszenek az iszapba, és odatapadnak a házak tartócölöpjeihez. Egyszerűen képtelen vagy felfedezni őket. — Mások nadrágjuknál fogva odaakasztják magukat a fák ágaira. Ha észreveszed őket és rájuk lősz, még ha meg is sebesülnek, ott maradnak a helyükön és pontosan tüzelnek, amíg csak van bennük szusz. Szédülve, csodálkozva, hitetlenkedve hallgatjuk a régieket. Fort Braggben, a tanfolyamon nem vojt szó ilyesmiről. Üj ismerőseink azonban még egyáltalán nem fogytak ki a szóból. — Találkozol egy jő nővel. Rádkacsint, kikezd veled. Megkívánod. Vele mégy. Észre sem veszed, máris a hátadban a tőr. — Ne is beszéljünk azokról a kézigránátokról, amelyeket Saigon kellős közepén bevágnak a mozikba, klubokba, vagy akár katonai hivatalokba. — És még nem is szóltunk a számos felrobbantott útról, vasútról, amiket jó darabon szétrombolnak. Felgyújtják a fahidakat, levegőbe röpítik a vashidakat. bedöntik az alag- utakat Elhordják a vasúti síneket a hozzávaló csavarokkal, talpfákkal együtt. De ez még nem is igazi harc. Ez csak előétel. Mindezek után következnek még a kelepcék, aztán a támadások, a rohamok ... 1 — Elég — kiált fel dühö-^ sen Schrantz. — Mit locsogtok' mindenféle marhaságot össze-1 vissza? Be vagytok rézéivé, és terjesztitek a vörös propagan-, dát. Megfertőztek benneteket! — Befogd a szád komám — egyenesedik fel az asztal mel-' lett a tengerészgyalogos törzsőrmester. — Vedd tudomásul, hogy semmivel sem vagyunk gyávábbak, mint te! A vörö-' söket egyáltalán nem szere-' tem, de ami tény, az tény. — Tény? — gúnyolódik Schrantz. •— Én már megértem egyet és mást. Harcoltam az oroszok ellen. — Hát ami azt illeti — vigyorog közbe a tagbaszakadt közlegény —, az oroszok alaposan elpáholták, aki ellenük harcolt. — Mert már akkor is akadtak, akik berezeltek — tajtékzik Schrantz. — Ki hiszi el, amit itt összepapoltok? — Te is komám — feleli nyugodtan a törzsőrmester. — Sokkal, de sokkal korábban, mint gondolnád! Gyerünk fiúk — int társainak —, nem szívhatunk egy levegőt olyanokkal, akik sértegetnek bennünket. Majd a dzsungelben, a Vietkongga! szemben mutassa meg. mit tud. Ha tud! Es főleg, ha lesz rá ideje! © I tt megszakad a napló. A következő hivatalos levél, mely Magyarországra érkezett, már csak egy megszokott híradás: „Az amerikai hadügyminisztérium utasítására közlöm, hogy fia, az amerikai hadsereg katonája harc közben elesett Vietnamban. Holttestét menyasszonyának kiadtuk. Olvashatatlan aláírás, vezérőrnagy, föhad- segéd”. (Vége.) létrehoznának egy tsz-jogíaní* esős irodát, amely székhelye lenne az eddig kinn, a tsz» ekben működő jogászoknak^ ez nagymértékben elbürokra* tizálná a munkát Nem sok< ban különbözne a régi rend* szertől, amikor is az ügyvédi munkaközösségekhez tartóz* tak. fi Seenaoyobh hogy a tsz-jogtanácsosok te-», vékenysége sok esetben leszű-l kül a peres ügyek intézésére; Márpedig sokkal szélesebb az a feladatkör, amelyet a jogászok kaptak. Szerződéskötések, belső fegyelmi ügyek, s nem utolsósorban a prevenció lenne az a többletfeladat, ami a peres ügyek intézésín kívül még a • tsz-jogtanácso- sokra vár. ... .Lehetne segíteni a tsz-jog- I tanácsosokat abban, hogy az j eddigieknél jobban dolgozza- | nak, de nem összetömöríté- / sükkel, s valamilyen újabb’ szerv égisze alatt, hanem létszámuk növelésével. Mert, amíg 15, 20, vagy ennél több tsz tartozik egy jogtanácsoshoz, nem is várhatjuk* hogy sokkal többet segítsenek a gazdaságoknak, mint eddigi Azon viszont más járásokban is gondolkoznak: nem lehetne-e felszabadítani az úgynevezett anya tsz-eket a jogtanácsosok fizetésével kapcsolatos adminisztratív munka' alól, s ezt esetleg rábíznák a területi szövetségre. A szerencsi és a sátoralja-[ újhelyi járás előkészítő bizottsága bevette az alapszabálytervezetbe azt is, hogy a szövetségbe lépő termelőszövetkezetek két évig ne léphessenek ki. Nem vitás, ez nagy biztonságot jelentene a majd megalakuló apparátusnak. Sérti viszont az önkéntesség alapelvét. Ha már országos szinten megegyeztek, hogy a szövetségekbe való ki- és belépés teljesen önkéntes, kár lenne al-. sóbb szinten megkötéseket alkalmazni. , Ami pedig a függetlenített apparátus „létbiztonságát” illeti? Dolgozzanak majd úgy, képviseljék úgy a belépett termelőszövetkezetek érdekeit* hogy ne csak kilépni ne akarjanak, hanem örüljenek,, hogy bejutottak. Ezek a viták Ä előkészítés , időszakában tisztázódtak. Mire sor kerül aa alakuló ülésre, végleges formában készen lesznek aa alapszabály-tervezetek. Hogy ezt vita előzi, meg, az megnyugtató. jó dolog. Jó azért* mert azt bizonyítja, komolyan veszik a termelőszövetkezeti tanácsokat, sokat várnak tőlük, ezért úgy akarják létrehozni, hogy tökéletesen megfeleljen a reáháruló feladatoknak. ÁL Az edelényi járásban például azon gondolkoztak, nem lenne-e jó, ha a tsz-jogtanácsosok a szövetséghez tartoznának? ’ Ez az igény nem véletlenül jött szóba. Ebben a járásban valami hiba van a jogtanácsosok működése körül. A termelőszövetkezetek elégedetlenek az ■ érdekképviselettel. Ezért gondolták, hogy a tsz- szövetség irányító,1 koordináló 'szerv lehet. Figyelmen kívül hagytak azonban egy igen fontos dolgot. A tsz-jogtanácsosok azáltal, hogy közvetlenül a tsz alkalmazza őket, kötelesek a a tsz kérését, igényeit kielégíteni. ' A jogtanácsosi rendszer az. ipari üzemek, vállalátok mintájára alakult ki. Ha helyenként mégsem vált be úgy, mint a vállalatoknál, akkor az elsősorban a tsz-veze- tőség hibája, amiért nem tud élni lehetőségeivel. Nyilvánvaló, hogy ha a területi szövetségeken belül * **- A Ä jít* *5* «?> <*> <>■ BlafVa támad
