Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
Családi nevelés (Villámtréfa) Idegen ötletből dramatizálta és részben magyarította Borsodi Gvu’a Ki figyel oda? Föltaláltam a spanyolviaszkot Bocsánat — de most úgy érzem. Mert az igazi föltalálás, rátalálás. valóban ilyen, már meglevő spanyolviaszk- megtalálás. Jellemzője: megvan benne a fürdőkádba merülő Archimedes ujjongd, sa: Heuréka! Heuréka! Megvan! A MAGYAR BE AT- NEMZEDÉK KÉPLETE ez a szerény kis spanyol- viaszk. S mikor erről akarok néhány közvetlen szót ejteni. föl kell ütnöm e nemzedék lexikonét — a 11 S00 példányban megjelent Vallomások a beat-nemzedékröl című könyvecskét, melynek első sorai így határozzák meg a beat szót: ......nehéz m anuarra fordítani, ango is több értelmű: lehet „veri", „fáradt”. ..haszontalan” — de „iidvözült”. „boldog” is (a latin beatus-bóH.” O A precíz meghatározás után nézzük meg eay kicsit ezeket a teenaqerekct (tiz egynéhány évesek). Nem tagadom. engem is bosszantott néhány éve a gondozatlan hosszú haj, a farmer- nadrág, s az örökös táskarádió. A kollégiumban, ahol működöm, minden szünetet jelző csengőszóra megszólalt 36 és fél táskarádió (a fél egy elsősé volt, aki akkor bütykölgette az ócska Őri. ontont), s pont az iroda mellett gyakorló kollégiumi tánczenekar. De szól ez a zene buszon, strandon, utcán, réten, mezőn, sőt, árnyas er. dobén is. Egyszer meg is kérdeztem bizalmasabb fiatal barátaimat• mire való ez az állandó lábrázós zene? Valami idegességet fejez ki. vagy űrt tölt be az agyban? Persze, ezzel a sok „értetlenséggel” semmire sem mentem. Azért voltam olyan boldog ma reggel, mikor a fürdőkádban archimedesked- tcm. Igen. Megvan. HALA BANOVICH TAMÁSNAK. Aki az Ezek a fiatalok című filmet rendezte. Mit is mond a rendező maga? „Ez a zene nem sláger, dallama nem nagyon fütyülhető, bár határozott dallamvonala van. szövege sem nyúlósan érzelgős, inkább száraz, érdes. Soha nem volt ilyen aktív a zenélés, és ilyen aktív a hallgatás. Ez részben a fejlett zenei nevelés következménye is(!) Lehet vitatkozni szépségén, de hatását, jelenlétét tudomásul kell vennünk. Nyilvánvaló, az idő ezt. is megnemesíti, vagy kiejti. Most NEM ÉRZELGŐS — de nem is érzelemszegény ez a mai. zene. Szabolcsi Bence és Molnár Antal kutatásai alapján már eldőlt: a modern zene különféle irányzatai objektív érvényű társadalomlélektani folyamatokkal függenek össze. E tanáros mondat után le kell szögeznem: olyan elterjedt társadalmi jelenséggel állunk szemben — repedt csővezetékünk javítása közben a földmunkások mellett ott volt a tranzisztoros rádió —, melyet nem lehet nem észrevenni. Hozzátartozik a mai világhoz. Es kifejez valamit. Mikor fiaink társaságában hallgatjuk a táncdalfesztivál számait. mi. öregek, hajlamosak vagyunk az érzelgösebb dalok jó pontozására, ök, a teen-agerek, pontosan megérzik és kifigurázzák az álérzelmeket. Sokszor Ítéljük meg őket: kiégett, vert, fáradt. haszontalan nemzedék. Kiábrándult. De miből? MERT ÉPPEN EZ a hallatlanul aktív zenélés és hallgatás mutatja, hogy igen. is szomjasak az érzelmekre. Szomjasak a lelkesedésre. Csak nem az agyoncsépelt, „kötelező olvasmánv”-lelkc- sedésre. Maguk építik föl világukat és maguknak lelkesednek. Sokszor — sajnálatosan — törve-zúzva. Diesel- Mercit lopva — mert az „egész élet kellene nekik”, mert „az ö jachtjukra vár a tenger". S ez nagy tömegekben borzasztó kisiklásokkal is jár. S jó. ha ilyenkor „hűvösre” kerülnek a kisiklók. De másnap az egész ország közvéleménye előtt óriási taps kiséri a Diesel-Mer- ci miatt hűvösre tett fiatalról szóló dalt, aki méltán ül a hűvösön, s közben arra gondol, hogy a mercisek- nek: „nincsen gondjuk miattam, hárman járnak Tihanyban: két ember és egy gép.” S főleg arra, hogy: „A rácson túl most tánc van. csók és nyár!” EZ A NYÁR KELL nekik, és joguk van rá. Már azoknak. akik derekasan megkvz- döttek az esztergapad mellett. az érettségin és a felvételi vizsgákon. Elmennek szívesen építőtáborokba is. És olt is mellettük van a kis tranzisztoros és a gitár. Egy kicsit megdöbbentem, amikor egy ilyen tábor esti füzénél nem a mi múltunk és ifjúságunk dalait — ne tagadjuk sokszor zeneileg értéktelen, szövegben is ostoba dalait énekelték. Beat-, beat-, beat- és tánc- < zenét. De ha megnézzük egy < kicsit ezt a zenét, mely sok- , szór aktív kis csoportok ok- < tív zeneszerzői próbálgató- J sával jár együtt? Népünk < nagy mesterének, boldog eni- J lékű Kodály Zoltánnak , „Éneklő ifjúsága” ez — kis- < sé áttételesen. De a legkivá- ] jobbaknál (Illés, Metro, Sző- < rényi Levente, Koncz Zsu- { zsa, Zorán Sztevanovity) az < angol példa nyomán is, de ; erős hazai gyökerekből való- < ban összefonódik ez a zene • a tiszta magyar népi han- gokkal. < ÉS EZ A BIZTATÓ. Már \ eddig is sokszor hallottuk a - KIS BENCÉT beatesítve. A ; táncdalfesztivál egyik dala < — noha félénken — elkezdte 1 emlegetni az ..OVI”-ban ta- ] tinit dalokat, melyekből „ki- < nőttek”. No lám, kinőttek, de J tudatuk melyén ott lappang! ( S a legkiválóbbaknál már 1 tudatosan kapcsolódnak az < ősi magyar ritmusok és dal- ] lamok a mai kifejezési for- < mákkal. ‘ ÉS ITT VAN A SPA- , NYOLVIASZK: — viaszk, ‘ mert mindenki kezdi már ! emlegetni, de ..spanyol", de < új — mert a levegőben van, J csak ki kell mondani. Hát < mondjuk ki: ha az új élet- ( érzés, melyet a beat-zene fe- , jez ki, ilyen erős népi gyö- < kerekkel kapcsolódik, ha a | legkiválóbbak. szerzik és < játsszák ezt az új magyar < ifjú zenét, s az valóban új t valóban magyar, s valóban a < táborban, esztergánál, gi- * mikben és egyetemeken ko- • molyán dolgozó ifjúság élet- < ritmusát, érzéseit fejezi ki. < akkor boldogan kiálthatjuk J Archimedessel: Megvan! ^ Mert a dolgozó, tanuló. Ki “ miben tudós?, s Ki minek J mestere-ifjúságot fejezi ki. 4 Az ő érzelmeiket fejleszti to- J vább a hazai munka-, kör- < nyezet. és táj keretében — a * jövő küzdő munkálásában. S . így a zene köré tömörülve ‘ új közösségek születnek, a , derű, az öröm a munka utó- * ni megérdemelt pihenés ke- J zösségei. Mintha József At- « ítia látnoki szavait idézhet- * néni rájuk: < „Űj nép. másfajta raj. ‘ Másként ejtik a szót, fejükön másként tavad a haj." De e társadalom öntőformáiba vannak öntve — n mi fiaink-lányaink! Legye- nek hú meghalló: a törve- • nyéknek — s minden emberi J mű zengjen bennük. — most. 1 már a beat-nemzedek utolsó j és legszebb értelmezésével: ■ üdvözülten — boldogan. Tátray Barna ! Az Srüaprólék Amikor 1713. február 25- én I. Frigyes porosz király meghalt, fia cs utód.ia Frigyes Vilmos könnyező szemekkel távozott a halálos ágytól. Szobájába érkezve hívatta a főudvarmestert, és takarékos, sági szándékkal egyetlen tollvonással eltörölte az összes addigi udvari hivatalokat és méltóságokat. Csak a temetés utánig volt szabad szolgálatban maradniuk, hogy a megboldogult királyt még az álla. la annyira szeretett pompában kísérjék el utolsó útjára. Egyszer sétája közben egy kertészlakba tévedi, ahol a kertész felesége éppen ürü- aprólékot főzött. A király meghívatta magát ebédre, és jóízűen ette a számára szokatlan népi éleit. Ebéd végeztével megelégedetten kérdezte a háziasszonytól: — Jó asszony, mibe került neked ez a tál étel? — Két és fél garasba, fenséges uram. Frigyes Vilmos elismerően bólintott: — Ez pompás eledel volt, és nem is került sokba. Add ide a receptjét, majd megfőzetem magamnak az odraiban. Történik: Egy mai jugoszláv csalad otthonában, de bárhol másutt is hasonlóképpen történhetne. Szín: A család nappalija. Szereplők: Jovánka, az okos, sőt ötletes kislány. Apuka, aki szigorú és kissé elavult nevelési elveket vall, ugyanakkor szeretne fejlődni. Anyuka, aki egyáltalán nem vall szigorú nevelési elveket, mégsem fejlődik. 1. jelenet (Apu egyedül a szobában, könyvespolca előtt idegesen böngészve. Az asztalon kávé párolog, vagy már csak alig párolog, széthányt könyvek, kéziratok.) Apu: — Se éjjelem, se nappalom, keresem, kutatom, hol bukkanhatnék rá a könyvre, melyben az igazi nevelési elvek, a legjobb módszerek megtalálhatók. Hiába, a nevelés betört a családba is! Minden apának, minden anyának kész Pcs- talozzinak, vagy Makaren- kónak kell lennie! Ezt kívánja tőlünk az iskola! Hol vagyunk már attól, hogy csak a hivatásos nevelők neveljenek! (Anyu bekukkant az ajtón, s gyöngéden figyelmezteti férjét.) Anyu: — Ivó! Elhül a kávéd! Még mindig nem nyúltál hozzá? Apu: — Hagyj békét, kérlek, ne zavarj! Anyu: — Mostanában folyton a könyvkiadók tájékoztatóját böngészed! Apu: — Igen és a költő szavai járnak eszemben: De hol a könyv, mely célhoz vezet? Anyu: — Ne dühöngj kérlek, idd a kávédat! Apu: — Már hogyne dühön- genék, mikor ez a mi Jovánka lányunk ilyen rakoncátlan! Képzeld! Felhív az osztályfőnöke, és azt mondja, Jovánka ma babszemmel célozta meg a matematika tanár kopasz fejét! Anyu: — És eltalálta? Apu: — A fejét nem, de a kezét igen. Anyu: — Hallatlan! Ilyen rosszul tudna célozni a mi szegény, okos kislányunk? írasd át valami dobóiskolába! Apu: — Neked ezek után még van kedved tréfálni? Anyu: — Miért ne lenne? Te tán nem tréfálsz, amikor folyton a célravezető könyvet keresed? (Fölkapja a katalógust, belepillant.) — Itt van ni, nézd! A célzás szabályai! Ha ezt elolvassa Jovánka, legközelebb biztos eltalálja a kopasz fejét! Apu: — Megőrjítesz. Masa! Én a gyermeknevelésről szóló könyvet keresem! 2. jelenet (Előbbiek, Jovánka.) Jovánka: (Szélvészként tör be az ajtón, táskáját lezserül az asztalra dobja.) — Szia mama! Csau öreg fiú! Feldúltnak látszol! Apu: — Jovánka! Micsoda hang ez szülőapáddal szemben ? Jovánka: — Ügy látszik célt tévesztettem! Apu: — Igenis! Erről már tájékoztatott az osztályfőnököd! Vedd tudomásul, hogy ez így megy... (Hirtelen tovább keresgél. Jovánka pedig a tükör elé áll, frizuráját Igazítja.) Anyu: — Szegény apu nem találja á célravezető könyvet ... Jovánka: — Milyen könyvet...? Anyu: — Amelyikben az Igazi nevelési elvek vannak ... Jovánka: — Nevelődni akar a papa? Apu: — Igen! Hogy megtaníthassalak tanári fejekre babbal célozni! Jovánka: — Jaj de jó lesz! Képzeld, a lányok . .. Apu: (kitör) — Elég! Egy szót se! Min- l deat tudok! No. csak találjam meg a könyvel! (Fejéhez kap, le s föl sétál.) Nevelés, nevelés! Jovánka: — Éppen most láttam egy nagyszerű könyvet! Ha megengeditek, elszaladok és megveszem! Pénzt ide gyorsan! Apu: (zavarában egész tárcáját odaadja, Jovánka elrohan) Anyu: — Látod milyen kedves. milyen szolgálatkész! És te még bántani akarod...? Idd meg inkább a kávédat! (Kimegy.) 3. ielesiot (Apu egyedül.) Apu: — Igaz is... Minek idegesítem ennyire magam ... Ezek a tanárok elkívánnák, hogy mi neveljük fel helyettük a gyerekeket... (Kávéját kavargatja, tekintete Jovánka táskájára esik.) — Nini, itt a táskája.. . Milyen csábító... Egyedül vagyok, belepillantok... Ez talán nem bún . .. (Egyre lázasabban kutat.) Aha! Itt az ellenőrzője! (Kinyitja, nézegeti.) Csupa négyes... hm ... nem is rossz ... Én írtam alá mindet... Érdekes... Egyetlen ötös nincs... ejnye, ejnye... No, de fő, hogy egyes sincs ... (Tovább kutat.) Hát ez ml ... ? Megint egy ellenőrző... Talán a barátnőjéé? Nézzük csak... De nem .. . Jovánka Sztepa- nics... Ez is az övé.... Hát ez hogy lehet... ? (Belepillant.) Te jó ég! Csupa egyes, meg kettes! És ki írta alá...? A feleségem! Masa! Maruszka! Anyuuuu! Gyere csak ide! 4. jelenet (Apu. anyu — majd Jovánka) Anyu: (belép.) — Szóltál apuci ? Apa: — Apuci? Most apuci vagyok, ugye, mert érzed a vész kitörését! Anyu: — Milyen vész? Apu: — Ide nézz! Látod ezeket? Csupa egyes, meg kettes és te írtad alá. Emitt meg csupa négyes. Anyu: — És te írtad alá! Apu: — összeesküvés! Árulás! Anyu: — Ugyan, hogy volna az! Csak a családi összhang biztosítása, a nyugalom megőrzése! Hát nem látod? Jovánka meg akart kímélni téged az Izgalmaktól, azért folyamodott ehhez az okos, megoldáshoz. Nem is értékeled szerénységét? Hiszen! aláírathatott volna csupa ötösöket is veled! ! Apu: — És én vén majom,] azt is aláírtam volna! ! Anyu: — Méghozzá boldogan!' S most. hogy megtudtad a] valóságot, boldogtalan vagy!' Ejnye, ejnye Ivó, hát hogy; akarsz te gyermeket nevel-« ni? A nevelésben mindig a‘ tényleges helyzetből kiéli! kiindulni! ; Jovánka: (Befut a könyvvel,! s egy tábla csokival.) < — Itt van a könyv papa!* Ugye. megérdemeltem hoz-J zá egy tábla csokit, amiért« ilyen friss voltam! J Apu: (Átveszi a könyvet, fe-J jéhez kap.) Még csak ez< hiányzott! < Anyu: — Mi a címe? < Apu: — A szülök neveléseit Anyu: — Ebbe jól beleestünk!< (Cinkosan nevet.) < Jovánka: (A tábla csokit anyut felé mutatja s kacsint.) —< Felezzünk, mama! < (Függöny) i T'aka rékomm STRANDON Este magához hívatta az udvari szakácsot, és áladta a kertészné ürü aprólék-recept jót azzal az utasítással, hogy másnap ebédre készítse el. Az ebéd végeztével beadatta a számlát cs csodálkozott, hogy az udvari szakács két tallért írt be kiadás gyanánt. Felhívatta a szakácsot, cs mérge, sen rákiáltott: — Két tallért mersz felszámítani! Ez a tál étel két és fél garasba került! Hol a többi pénz?!... Ami ezután következett, az már nem kívánkozik a krónikába. A ló (ulsó oldala Mikor Massimo d’Azeglio olasz minisztert felmentették hivatalától, eladta lovait. Leánya ezért súlyos szemrehányást tett neki, mire a volt miniszter így felelt: — Ami a lovakat illeti, nagyon igaz, hogy kissé nehezen váltam meg tőlük, mert mint szeretetre méltó jószágok szolgállak engem. De gyakorlatba kellett átültetnem azt az elvet, amelyet veled szemben alkalmaztam, mikor többet költöttéi, mint havi zsebpénzed lehetővé tette és ezt mondtad nekem: „Én mindig olyan dolgokat veszek, amelyek szükségesek!”... Én pedig azt feleltem: a szükséges dolgok közölt az első, hogy ne köllsük el azt, amink nincs! Márpedig most, amikor már nincs miniszteri fizető, sem, ha lovakra költenék, azt költeném cl. amim nincs és úgy tennék, mint azok, akik jól tudnak a takarékosságról másoknak prédikálni, de maguk nem gyakorolják azt. A „iiadrágfolt“ kormányzó Marcy, amerikai demokratikus államférfiút a múlt század derekatáján a maga államában (New York) patch in the brecohes-nak, magyarul: nadrágfoltnak nevezték. Történt ugyanis, hogy Marcy, mikor kormányzónak választották, a napidíjakat nem fogadta el, es minden hivatalos útjának költségeit eredeti számlákkal nyújtotta be. Az egyik Ilyen útja során az ebédnél leöntötték a kormányzó nadrágját, s a folt tisztítását szabályosan bevezették a szállodai számlába. Az év végén a kormánya} számadásait bizottság vizsgálta felül. Jóváhagyta a benyújtott számlahegyet, csupán a 35 centet nem. a nadrágfolt tisztításáért Hivatalos átiratot is készítettek, melyben a kormányzót felszólították, bizonyítsa be okmányszerűen, hogy a „hivatkozott folt valóban a hivatalos teendői ellátása közben jutott a nadrágra”, különben a 35 cent kifizetését, legnagyobb sajnálatukra, nem teljesíthetik. A sajlhcj cs gycrlyaTcg Gladstone angol pénzügymi. niszter 1895-ben ezeket irta fivérének: z... Pénzügyi hitvallásom ei- 6ó és fő feltétele a takarékosság, úgy ahogyan én értelmezem. Nemcsak milliós tételekben kell hősiességet tanúsítani. A pénzügyminiszternek részletekben is bátran kell érvényesítenie a takarékosságot Csirkeszíve van annak a pénzügyminiszternek, aki azért riad vissza a takarékoskodástól, mert csak két-három- ezer fontos tételekről van szó... Nem érdemli meg a sót sem, aki nem kész rá, hogy az ország ügyében megtakarítsa még azt is. amit gyertya-végnek cs sajlhéjnak neveznek...” Kérte a külügyminisztéri- wrrt<S m légyfogó papíroknak» vagy az iratcsomók vastag borítékainak, továbbá a levelek és táviratok korlátozását, mert mindezeket dossziékba kell gyűjteni, ezekhez iratszekrények kellenek, az iratszekrények épületeket kívánnak, az irattárak pedig irattárosokat. Korfui utazása alkalmából elrendelte, hogy az utána küldött okmánytáskára alkalmazott. pergamenpapírra írt címjelzéseket nem szabad eldobni. hanem meg kell fordítani és az üres oldalra írt új címzéssel visszaküldeni a londoni gyarmatügyi minisztériumba. Egy alkalommal, amikor titkára éppen azon szorgoskodott, hogy a címzés-megfordítással néhány pennyt a birodalomnak megtakarítson, egy magas rangú külügyi tisztviselő lépett be, aki bérelt külön hajón érkezett Triesztből Londonba. A hajó bérlete az egyetlen tisztviselő számára nem kevesebb, mint 800 font költséget jelentett. A menet- rendszerű személyhajóval való utazása — az említett ösz- szeg töredékéért — csupán néhány órányi késedelmet okozott volna. Gladstone mérgelődött, de engedélyezte az összeget... Keynes, a világhírű angol közgazdász, filléres bölcsességnek nevezte a gladstone-i pénzügyi vezetést... ___________ ****** N em akarok vizes lenni. Füzér József rajza.
