Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

Családi nevelés (Villámtréfa) Idegen ötletből dramatizálta és részben magyarította Borsodi Gvu’a Ki figyel oda? Föltaláltam a spanyolviaszkot Bocsánat — de most úgy érzem. Mert az igazi föltalá­lás, rátalálás. valóban ilyen, már meglevő spanyolviaszk- megtalálás. Jellemzője: meg­van benne a fürdőkádba merülő Archimedes ujjongd, sa: Heuréka! Heuréka! Meg­van! A MAGYAR BE AT- NEMZEDÉK KÉPLETE ez a szerény kis spanyol- viaszk. S mikor erről akarok néhány közvetlen szót ejte­ni. föl kell ütnöm e nemze­dék lexikonét — a 11 S00 példányban megjelent Vallo­mások a beat-nemzedékröl című könyvecskét, melynek első sorai így határozzák meg a beat szót: ......nehéz m anuarra fordítani, ango is több értelmű: lehet „veri", „fáradt”. ..haszontalan” — de „iidvözült”. „boldog” is (a la­tin beatus-bóH.” O A precíz meghatározás után nézzük meg eay kicsit ezeket a teenaqerekct (tiz egynéhány évesek). Nem ta­gadom. engem is bosszan­tott néhány éve a gondozat­lan hosszú haj, a farmer- nadrág, s az örökös táska­rádió. A kollégiumban, ahol működöm, minden szünetet jelző csengőszóra megszólalt 36 és fél táskarádió (a fél egy elsősé volt, aki akkor bütykölgette az ócska Őri. ontont), s pont az iroda mellett gyakorló kollégiumi tánczenekar. De szól ez a zene buszon, strandon, utcán, réten, mezőn, sőt, árnyas er. dobén is. Egyszer meg is kérdeztem bizalmasabb fia­tal barátaimat• mire való ez az állandó lábrázós zene? Valami idegességet fejez ki. vagy űrt tölt be az agyban? Persze, ezzel a sok „értet­lenséggel” semmire sem mentem. Azért voltam olyan boldog ma reggel, mikor a fürdőkádban archimedesked- tcm. Igen. Megvan. HALA BANOVICH TA­MÁSNAK. Aki az Ezek a fiatalok című filmet rendez­te. Mit is mond a rendező maga? „Ez a zene nem sláger, dallama nem nagyon fü­tyülhető, bár határozott dal­lamvonala van. szövege sem nyúlósan érzelgős, inkább száraz, érdes. Soha nem volt ilyen aktív a zenélés, és ilyen aktív a hallgatás. Ez részben a fejlett zenei nevelés következménye is(!) Lehet vitatkozni szépségén, de hatását, jelenlétét tudo­másul kell vennünk. Nyil­vánvaló, az idő ezt. is meg­nemesíti, vagy kiejti. Most NEM ÉRZELGŐS — de nem is érzelemszegény ez a mai. zene. Szabolcsi Bence és Molnár Antal kutatásai alap­ján már eldőlt: a modern zene különféle irányzatai ob­jektív érvényű társadalom­lélektani folyamatokkal füg­genek össze. E tanáros mon­dat után le kell szögeznem: olyan elterjedt társadalmi jelenséggel állunk szemben — repedt csővezetékünk ja­vítása közben a földmunká­sok mellett ott volt a tran­zisztoros rádió —, melyet nem lehet nem észrevenni. Hozzátartozik a mai világ­hoz. Es kifejez valamit. Mi­kor fiaink társaságában hall­gatjuk a táncdalfesztivál szá­mait. mi. öregek, hajlamo­sak vagyunk az érzelgösebb dalok jó pontozására, ök, a teen-agerek, pontosan meg­érzik és kifigurázzák az ál­érzelmeket. Sokszor Ítéljük meg őket: kiégett, vert, fá­radt. haszontalan nemzedék. Kiábrándult. De miből? MERT ÉPPEN EZ a hal­latlanul aktív zenélés és hallgatás mutatja, hogy igen. is szomjasak az érzelmekre. Szomjasak a lelkesedésre. Csak nem az agyoncsépelt, „kötelező olvasmánv”-lelkc- sedésre. Maguk építik föl vi­lágukat és maguknak lelke­sednek. Sokszor — sajnála­tosan — törve-zúzva. Diesel- Mercit lopva — mert az „egész élet kellene nekik”, mert „az ö jachtjukra vár a tenger". S ez nagy töme­gekben borzasztó kisiklások­kal is jár. S jó. ha ilyenkor „hűvösre” kerülnek a kisik­lók. De másnap az egész or­szág közvéleménye előtt óri­ási taps kiséri a Diesel-Mer- ci miatt hűvösre tett fiatal­ról szóló dalt, aki méltán ül a hűvösön, s közben arra gondol, hogy a mercisek- nek: „nincsen gondjuk miattam, hárman járnak Tihanyban: két ember és egy gép.” S főleg arra, hogy: „A rácson túl most tánc van. csók és nyár!” EZ A NYÁR KELL nekik, és joguk van rá. Már azok­nak. akik derekasan megkvz- döttek az esztergapad mel­lett. az érettségin és a fel­vételi vizsgákon. Elmennek szívesen építőtáborokba is. És olt is mellettük van a kis tranzisztoros és a gitár. Egy kicsit megdöbbentem, ami­kor egy ilyen tábor esti fü­zénél nem a mi múltunk és ifjúságunk dalait — ne ta­gadjuk sokszor zeneileg ér­téktelen, szövegben is ostoba dalait énekelték. Beat-, beat-, beat- és tánc- < zenét. De ha megnézzük egy < kicsit ezt a zenét, mely sok- , szór aktív kis csoportok ok- < tív zeneszerzői próbálgató- J sával jár együtt? Népünk < nagy mesterének, boldog eni- J lékű Kodály Zoltánnak , „Éneklő ifjúsága” ez — kis- < sé áttételesen. De a legkivá- ] jobbaknál (Illés, Metro, Sző- < rényi Levente, Koncz Zsu- { zsa, Zorán Sztevanovity) az < angol példa nyomán is, de ; erős hazai gyökerekből való- < ban összefonódik ez a zene • a tiszta magyar népi han- gokkal. < ÉS EZ A BIZTATÓ. Már \ eddig is sokszor hallottuk a - KIS BENCÉT beatesítve. A ; táncdalfesztivál egyik dala < — noha félénken — elkezdte 1 emlegetni az ..OVI”-ban ta- ] tinit dalokat, melyekből „ki- < nőttek”. No lám, kinőttek, de J tudatuk melyén ott lappang! ( S a legkiválóbbaknál már 1 tudatosan kapcsolódnak az < ősi magyar ritmusok és dal- ] lamok a mai kifejezési for- < mákkal. ‘ ÉS ITT VAN A SPA- , NYOLVIASZK: — viaszk, ‘ mert mindenki kezdi már ! emlegetni, de ..spanyol", de < új — mert a levegőben van, J csak ki kell mondani. Hát < mondjuk ki: ha az új élet- ( érzés, melyet a beat-zene fe- , jez ki, ilyen erős népi gyö- < kerekkel kapcsolódik, ha a | legkiválóbbak. szerzik és < játsszák ezt az új magyar < ifjú zenét, s az valóban új t valóban magyar, s valóban a < táborban, esztergánál, gi- * mikben és egyetemeken ko- • molyán dolgozó ifjúság élet- < ritmusát, érzéseit fejezi ki. < akkor boldogan kiálthatjuk J Archimedessel: Megvan! ^ Mert a dolgozó, tanuló. Ki “ miben tudós?, s Ki minek J mestere-ifjúságot fejezi ki. 4 Az ő érzelmeiket fejleszti to- J vább a hazai munka-, kör- < nyezet. és táj keretében — a * jövő küzdő munkálásában. S . így a zene köré tömörülve ‘ új közösségek születnek, a , derű, az öröm a munka utó- * ni megérdemelt pihenés ke- J zösségei. Mintha József At- « ítia látnoki szavait idézhet- * néni rájuk: < „Űj nép. másfajta raj. ‘ Másként ejtik a szót, fejükön másként tavad a haj." De e társadalom öntőfor­máiba vannak öntve — n mi fiaink-lányaink! Legye- nek hú meghalló: a törve- • nyéknek — s minden emberi J mű zengjen bennük. — most. 1 már a beat-nemzedek utolsó j és legszebb értelmezésével: ■ üdvözülten — boldogan. Tátray Barna ! Az Srüaprólék Amikor 1713. február 25- én I. Frigyes porosz király meghalt, fia cs utód.ia Frigyes Vilmos könnyező szemekkel távozott a halálos ágytól. Szobájába érkezve hívatta a főudvarmestert, és takarékos, sági szándékkal egyetlen toll­vonással eltörölte az összes addigi udvari hivatalokat és méltóságokat. Csak a temetés utánig volt szabad szolgálat­ban maradniuk, hogy a meg­boldogult királyt még az álla. la annyira szeretett pompá­ban kísérjék el utolsó útjára. Egyszer sétája közben egy kertészlakba tévedi, ahol a kertész felesége éppen ürü- aprólékot főzött. A király meghívatta magát ebédre, és jóízűen ette a számára szo­katlan népi éleit. Ebéd végez­tével megelégedetten kérdezte a háziasszonytól: — Jó asszony, mibe került neked ez a tál étel? — Két és fél garasba, fen­séges uram. Frigyes Vilmos elismerően bólintott: — Ez pompás eledel volt, és nem is került sokba. Add ide a receptjét, majd megfőzetem magamnak az odraiban. Történik: Egy mai jugo­szláv csalad otthonában, de bárhol másutt is hasonlókép­pen történhetne. Szín: A család nappalija. Szereplők: Jovánka, az okos, sőt ötletes kislány. Apuka, aki szigorú és kissé elavult neve­lési elveket vall, ugyanakkor szeretne fejlődni. Anyuka, aki egyáltalán nem vall szigorú nevelési elveket, mégsem fej­lődik. 1. jelenet (Apu egyedül a szobában, könyvespolca előtt idegesen böngészve. Az asztalon kávé párolog, vagy már csak alig párolog, széthányt könyvek, kéziratok.) Apu: — Se éjjelem, se nap­palom, keresem, kutatom, hol bukkanhatnék rá a könyvre, melyben az igazi nevelési elvek, a legjobb módszerek megtalálhatók. Hiába, a nevelés betört a családba is! Minden apának, minden anyának kész Pcs- talozzinak, vagy Makaren- kónak kell lennie! Ezt kí­vánja tőlünk az iskola! Hol vagyunk már attól, hogy csak a hivatásos nevelők neveljenek! (Anyu bekukkant az ajtón, s gyöngéden figyelmezteti fér­jét.) Anyu: — Ivó! Elhül a kávéd! Még mindig nem nyúltál hozzá? Apu: — Hagyj békét, kérlek, ne zavarj! Anyu: — Mostanában folyton a könyvkiadók tájékoztató­ját böngészed! Apu: — Igen és a költő sza­vai járnak eszemben: De hol a könyv, mely célhoz vezet? Anyu: — Ne dühöngj kérlek, idd a kávédat! Apu: — Már hogyne dühön- genék, mikor ez a mi Jován­ka lányunk ilyen rakoncát­lan! Képzeld! Felhív az osztályfőnöke, és azt mond­ja, Jovánka ma babszemmel célozta meg a matematika tanár kopasz fejét! Anyu: — És eltalálta? Apu: — A fejét nem, de a kezét igen. Anyu: — Hallatlan! Ilyen rosszul tudna célozni a mi szegény, okos kislányunk? írasd át valami dobóisko­lába! Apu: — Neked ezek után még van kedved tréfálni? Anyu: — Miért ne lenne? Te tán nem tréfálsz, amikor folyton a célravezető köny­vet keresed? (Fölkapja a katalógust, bele­pillant.) — Itt van ni, nézd! A cél­zás szabályai! Ha ezt elol­vassa Jovánka, legközelebb biztos eltalálja a kopasz fe­jét! Apu: — Megőrjítesz. Masa! Én a gyermeknevelésről szó­ló könyvet keresem! 2. jelenet (Előbbiek, Jovánka.) Jovánka: (Szélvészként tör be az ajtón, táskáját lezserül az asztalra dobja.) — Szia mama! Csau öreg fiú! Feldúltnak látszol! Apu: — Jovánka! Micsoda hang ez szülőapáddal szem­ben ? Jovánka: — Ügy látszik célt tévesztettem! Apu: — Igenis! Erről már tá­jékoztatott az osztályfőnö­köd! Vedd tudomásul, hogy ez így megy... (Hirtelen tovább keresgél. Jovánka pedig a tükör elé áll, frizu­ráját Igazítja.) Anyu: — Szegény apu nem találja á célravezető köny­vet ... Jovánka: — Milyen könyvet...? Anyu: — Amelyikben az Igazi nevelési elvek vannak ... Jovánka: — Nevelődni akar a papa? Apu: — Igen! Hogy megta­níthassalak tanári fejekre babbal célozni! Jovánka: — Jaj de jó lesz! Képzeld, a lányok . .. Apu: (kitör) — Elég! Egy szót se! Min- l deat tudok! No. csak talál­jam meg a könyvel! (Fejé­hez kap, le s föl sétál.) Ne­velés, nevelés! Jovánka: — Éppen most lát­tam egy nagyszerű könyvet! Ha megengeditek, elszaladok és megveszem! Pénzt ide gyorsan! Apu: (zavarában egész tárcá­ját odaadja, Jovánka elro­han) Anyu: — Látod milyen ked­ves. milyen szolgálatkész! És te még bántani akarod...? Idd meg inkább a kávédat! (Kimegy.) 3. ielesiot (Apu egyedül.) Apu: — Igaz is... Minek ide­gesítem ennyire magam ... Ezek a tanárok elkívánnák, hogy mi neveljük fel he­lyettük a gyerekeket... (Kávéját kavargatja, tekin­tete Jovánka táskájára esik.) — Nini, itt a táskája.. . Milyen csábító... Egyedül vagyok, belepillantok... Ez talán nem bún . .. (Egyre lá­zasabban kutat.) Aha! Itt az ellenőrzője! (Kinyitja, né­zegeti.) Csupa négyes... hm ... nem is rossz ... Én írtam alá mindet... Érde­kes... Egyetlen ötös nincs... ejnye, ejnye... No, de fő, hogy egyes sincs ... (Tovább kutat.) Hát ez ml ... ? Me­gint egy ellenőrző... Talán a barátnőjéé? Nézzük csak... De nem .. . Jovánka Sztepa- nics... Ez is az övé.... Hát ez hogy lehet... ? (Be­lepillant.) Te jó ég! Csupa egyes, meg kettes! És ki írta alá...? A feleségem! Masa! Maruszka! Anyuuuu! Gyere csak ide! 4. jelenet (Apu. anyu — majd Jovánka) Anyu: (belép.) — Szóltál apuci ? Apa: — Apuci? Most apuci vagyok, ugye, mert érzed a vész kitörését! Anyu: — Milyen vész? Apu: — Ide nézz! Látod eze­ket? Csupa egyes, meg ket­tes és te írtad alá. Emitt meg csupa négyes. Anyu: — És te írtad alá! Apu: — összeesküvés! Áru­lás! Anyu: — Ugyan, hogy volna az! Csak a családi összhang biztosítása, a nyugalom megőrzése! Hát nem látod? Jovánka meg akart kímélni téged az Izgalmaktól, azért folyamodott ehhez az okos, megoldáshoz. Nem is érté­keled szerénységét? Hiszen! aláírathatott volna csupa ötösöket is veled! ! Apu: — És én vén majom,] azt is aláírtam volna! ! Anyu: — Méghozzá boldogan!' S most. hogy megtudtad a] valóságot, boldogtalan vagy!' Ejnye, ejnye Ivó, hát hogy; akarsz te gyermeket nevel-« ni? A nevelésben mindig a‘ tényleges helyzetből kiéli! kiindulni! ; Jovánka: (Befut a könyvvel,! s egy tábla csokival.) < — Itt van a könyv papa!* Ugye. megérdemeltem hoz-J zá egy tábla csokit, amiért« ilyen friss voltam! J Apu: (Átveszi a könyvet, fe-J jéhez kap.) Még csak ez< hiányzott! < Anyu: — Mi a címe? < Apu: — A szülök neveléseit Anyu: — Ebbe jól beleestünk!< (Cinkosan nevet.) < Jovánka: (A tábla csokit anyut felé mutatja s kacsint.) —< Felezzünk, mama! < (Függöny) i T'aka rékomm STRANDON Este magához hívatta az udvari szakácsot, és áladta a kertészné ürü aprólék-recept jót azzal az utasítással, hogy más­nap ebédre készítse el. Az ebéd végeztével beadatta a számlát cs csodálkozott, hogy az udvari szakács két tallért írt be kiadás gyanánt. Felhí­vatta a szakácsot, cs mérge, sen rákiáltott: — Két tallért mersz felszá­mítani! Ez a tál étel két és fél garasba került! Hol a töb­bi pénz?!... Ami ezután következett, az már nem kívánkozik a króni­kába. A ló (ulsó oldala Mikor Massimo d’Azeglio olasz minisztert felmentették hivatalától, eladta lovait. Leá­nya ezért súlyos szemrehá­nyást tett neki, mire a volt miniszter így felelt: — Ami a lovakat illeti, na­gyon igaz, hogy kissé nehezen váltam meg tőlük, mert mint szeretetre méltó jószágok szol­gállak engem. De gyakorlatba kellett átültetnem azt az el­vet, amelyet veled szemben alkalmaztam, mikor többet költöttéi, mint havi zsebpén­zed lehetővé tette és ezt mondtad nekem: „Én mindig olyan dolgokat veszek, ame­lyek szükségesek!”... Én pe­dig azt feleltem: a szükséges dolgok közölt az első, hogy ne köllsük el azt, amink nincs! Márpedig most, amikor már nincs miniszteri fizető, sem, ha lovakra költenék, azt költeném cl. amim nincs és úgy tennék, mint azok, akik jól tudnak a takarékosságról másoknak prédikálni, de ma­guk nem gyakorolják azt. A „iiadrágfolt“ kormányzó Marcy, amerikai demokrati­kus államférfiút a múlt század derekatáján a maga államá­ban (New York) patch in the brecohes-nak, magyarul: nad­rágfoltnak nevezték. Történt ugyanis, hogy Marcy, mikor kormányzónak választották, a napidíjakat nem fogadta el, es minden hivatalos útjának költségeit eredeti számlákkal nyújtotta be. Az egyik Ilyen útja során az ebédnél leöntötték a kor­mányzó nadrágját, s a folt tisztítását szabályosan bevezet­ték a szállodai számlába. Az év végén a kormánya} számadásait bizottság vizsgálta felül. Jóváhagyta a benyúj­tott számlahegyet, csupán a 35 centet nem. a nadrágfolt tisz­tításáért Hivatalos átiratot is készítettek, melyben a kor­mányzót felszólították, bizo­nyítsa be okmányszerűen, hogy a „hivatkozott folt valóban a hivatalos teendői ellátása köz­ben jutott a nadrágra”, kü­lönben a 35 cent kifizetését, legnagyobb sajnálatukra, nem teljesíthetik. A sajlhcj cs gycrlyaTcg Gladstone angol pénzügymi. niszter 1895-ben ezeket irta fivérének: z... Pénzügyi hitvallásom ei- 6ó és fő feltétele a takarékos­ság, úgy ahogyan én értelme­zem. Nemcsak milliós tételek­ben kell hősiességet tanúsíta­ni. A pénzügyminiszternek részletekben is bátran kell ér­vényesítenie a takarékosságot Csirkeszíve van annak a pénzügyminiszternek, aki az­ért riad vissza a takarékosko­dástól, mert csak két-három- ezer fontos tételekről van szó... Nem érdemli meg a sót sem, aki nem kész rá, hogy az or­szág ügyében megtakarítsa még azt is. amit gyertya-vég­nek cs sajlhéjnak neveznek...” Kérte a külügyminisztéri- wrrt<S m légyfogó papíroknak» vagy az iratcsomók vastag bo­rítékainak, továbbá a levelek és táviratok korlátozását, mert mindezeket dossziékba kell gyűjteni, ezekhez iratszekré­nyek kellenek, az iratszekré­nyek épületeket kívánnak, az irattárak pedig irattárosokat. Korfui utazása alkalmából elrendelte, hogy az utána kül­dött okmánytáskára alkalma­zott. pergamenpapírra írt címjelzéseket nem szabad el­dobni. hanem meg kell fordí­tani és az üres oldalra írt új címzéssel visszaküldeni a lon­doni gyarmatügyi minisztéri­umba. Egy alkalommal, amikor tit­kára éppen azon szorgosko­dott, hogy a címzés-megfordí­tással néhány pennyt a biro­dalomnak megtakarítson, egy magas rangú külügyi tisztvise­lő lépett be, aki bérelt külön hajón érkezett Triesztből Lon­donba. A hajó bérlete az egyetlen tisztviselő számára nem kevesebb, mint 800 font költséget jelentett. A menet- rendszerű személyhajóval va­ló utazása — az említett ösz- szeg töredékéért — csupán néhány órányi késedelmet okozott volna. Gladstone mérgelődött, de engedélyezte az összeget... Keynes, a világhírű angol közgazdász, filléres bölcses­ségnek nevezte a gladstone-i pénzügyi vezetést... ___________ ****** N em akarok vizes lenni. Füzér József rajza.

Next

/
Thumbnails
Contents