Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

Vasárnap, 1967. &ng-n9ztus 6. ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 Évente tSxezer oitázsa híl§ Az esztendő elején a TTejő- menti Állami Gazdaság igaz­gatója, Fodor László majd­nem panaszosan mondta, hogy a tavalyi remek kukoricater­mésből jelentős mennyiségű feleslegük van, amit. jó len­ne eladni, hiszen a pénzbevé­teli tervek túlteljesítése er­kölcsi elismerést és nem utol­sósorban anyagi előnyöket hozna a munkásoknak, rpeg a vezetőknek is. Kertész Ernő főállattenyésztő már akkor — februárban — is mondta, hogy jó helyen van az a ku­korica. nem kér enni, ki tud­ja. milyen termést hoz, az esztendő. Kukoricalarlalék Mintha megérezte volna. A kukoricák ugyanis, különösen a Hejő mentén, meglehetősen silányak. Akkor se kaptak esőt, amikor legjobban kel­lett volna, a esőzés idején. Egy máris bizonyos: nem lesz olyan kukoricatermés, mint ta­valy volt. De a Hejőmenti Állami Gazdaságnak annyi tavalyi kukoricája van. hogy legalább három hónapig ele­gendő lesz. Ezenkívül jól sike­rült a szálas takarmányok idei termése, mennyiségileg és mi­nőségileg egyaránt kiváló lu­cernaszénát takarítottak be. Árpájuk is megadta a beter­vezett termést. Így abrak- cs szálas takarmányból nincs hi­ány. Csupán a silókukorica termése mutatkozik kevésnek, hiszen a tervezettet se éri el. — Minden probléma elle­nére megnyugtató — mondot­ta Kertész Ernő főállatte­nyésztő —, hogy az abrakta- kapmány elegendő, szálas készletünk is bőséges, mind­ezek következtében takar­mánybázisunk kielégítőnek ígérkezik. Gazdaságunk állat- tenyésztése maradéktalanul és hónapról hónapra teljesíti ter­melési terveit. Az első félév­ben a betervezettnél nyolc százalékkal több húsállatot és tejet adtunk el. A gyengének ígérkező kukoricatermés elle­nére a második félév állatte­nyésztési tervét is teljesíteni tudjuk, hiszen, nmint mondot­tam. legalább három hónapra elegendő tavalyi kukorica tar­talékunk van. Es ez most igazán aranyfedezet. Rí áremelés hatása A gazdaság 1967. évi hús- állat-értékesítési terve csak­nem 10 000 mázsa, s ennek 60 százaléka hízott sertés. A szántóterület 7860 hold. ami azt jelenti, hogy ez a gazdaság jóval több, mint egy mázsa húst ad a közellátásnak hol­danként. S ezenkívül még te­nyészállatot is nevel, illetve értékesít. A Hejőmenti Állami Gazda­ság évek óta az úgynevezett „sok húst termelő” gazdaságok közé tartozik, ha a termelt húsállatmennyiség és a szán­tóterület arányait nézzük. A hústermelés azonban ebben a gazdaságban se hozott túlsá­gosan magas hasznot, hiszen egy kiló élő sertéshús előállí­tása 17,20 forintba került. Még szerencse, hogy önköltségen alul „termeltek”, így sike­rült „kihozni” a sertéste­nyésztésből évi százezer forint tiszta hasznot. Erre az évre 152 000 forint tiszta nyereséget terveztek. Ennél azonban már jóval több lesz, hiszen a Minisztertanács rendeleie a hízott sertés felvásárlási árá­nak emelését már október 1- vel bevezeti. — Mennyi bevételi többle­tet hoz ez a gazdaságnak? — kérdeztem a főállattenyész­tőt öl. — Előzetes számításunk szerint félmillió forintot — hangzott a válasz. — Január elseje után azonban kisebb lesz a többletbevétel aránya, hiszen akkor hatályba lépnek a takarmányfclék felemelt árai is. De nemcsak a hízott sertés felvásárlási árát emel­ték, hanem a hízott szarvas- marháét cs a tejét 's. Min­dent összevetve: az áremelés­ből eredően jövőre körülbe­lül 1 300 000 forint többletbe­vételre számítunk, és ez már nem lebecsülendő összeg, fel­tétlenül pozitiven befolyásol­ja majd állattenyésztésünk fej­lesztését. MiÉséfíeg íij áílsray — Van-e olyan szándékuk, hogy a felemelt árakkal több sertést és szarvasmarhát hiz­lalnak? — Természetesen — hang­zott a válasz. — De elárul­hatom, hogy mi számítottunk erre az áremelésre, ennek megfelelően készítettük elő a sertéstenyésztést már erre az esztendőre is. — Mi az előkészítés lé­nyege? — Elsősorban az anyakoca­állomány minőségi cseréje. Az állomány szám szerint a ré­gi, de minőségileg sokkal jobb, a maga nemében kivá­ló. Mind a tenyésztés, mind a hizlalás gazdaságosabb lesz. Kevesebb takarmányból állí­tunk elő több húst. Férőhe­lyünk azonban korlátozott, így elsősorban a hizlalás! idő rövidítésével tudunk majd több sertéshúst termelni. Ezt a lehetőséget, természetesen, ki is használjuk. — Lesz-e változás a te­nyésztésben ? — Természetesen. Arra is számítunk, hogy a felvásárlási árak emelése jelentős mér­tékben fellendíti a termelő­szövetkezetek sertéstenyészté­sét. Egészen bizonyos, hogy a felemelt árakért a termelő- szövetkezetek is szívesebben hizlalnak majd, még akkor is, ha a takarmányárak szinten emelkednek. A három forint kilónkénti áremelés igen szép összeg. Egyetlen 100 kilós ser­tésnél is 300 forint. A tenyész- süldő és a hízóalapanyag után máris megnőtt a keres­let. Mi majd igyekszünk a keresletnek megfelelően ala­kítani a tenyésztést. — Konkrétabban? — Jövőre saját hizlalás! szükségletünk kielégítésén kí­vül legalább 300 tenyészsül- dőt akarunk eladni a terme­lőszövetkezeteknek. A fajtánk most kiváló, biztosak va­gyunk benne, hogy ebből a fajtából bármennyi tenyészál­latot értékesíteni tudunk. És ez nemcsak nekünk hoz majd hasznot, hanem azoknak a termelőszövetkezeteknek is, amelyek fokozni kívánják a sertéstenyésztést és hizlalást. Szelídre! József egyelőre mintegy kétszázezer méter U-üveget készítenek, amelyet egyebek között ipari csarnokok, középületek bur­kolására használhatnak fel. A terv szerint az év utolsó negyedében egy másik, Len­gyelországból beszerzett hen- gerlőgép üzembe állításával, megkezdik az építkezések szé­les területén alkalmazható ön­tött üvegek gyártását is. Ebből az üvegfajtából még az idén, hozzávetőlegesen százöt ven­ezer—kétszázezer négyzetmé­tert készítenek a köz- és ma­ga népitkezések szükségleteire. A profilüvegek gyártásával számottevő importtól mentesül a népgazdaság Az ilyen irá­nyú szükségletet ugyanis mindmáig így fedeztük. As adósságtól a banhsscunláig A Boldogkőváralján sétáló­nak azonnal szemébe tűnik, mennyi itt az új ház, s hogy a régiek is sorra új, szebb ruhát kapnak. Ha pedig va­laki még veszi a fáradságot, s bekukkant egyik-másik csa­ládhoz, biztosan ott találja a mosógépet vagy a televíziót, sok helyen mindkettőt. Néhánv évvel ezelőtt egé­szen más kép fogadta az erre látogatókat, s nem véletlenül. Egyéb gondja is volt akkor az ittenieknek, mint építkezni, vagy tartós fogyasztási cikke­ket vásárolni. A környékbeli termelőszövetkezetek szegé­nyek voltak, a tagság alig-alig vihetett haza néhány forintot zárszámadások után.' Amikor 1965. februárjában három gyenge szövetkezet egyesüléséből létrejött a bol­dogkőváraljai Hunyadi János Tsz. az új vezetőség vállára súlyos teher, egymillió forin­tos mérleghiány nehezedett. Majdnem reménytelen hely­zetből indultak, s ki hinné: az első év végére a hiányból egy fillér nem sok, de annyi Kirí maradt. Iliért? Talán mert sok min­den megváltozott itt azóta. Emelkedett a vezetés szín­vonala, a munka szervezett­sége. De miután ez önmagá­ban nem lett volna elegendő, megváltozott a tagság szemlé­lete, munkához való hozzáál­lása is Az új vezetőség leg­főbb gondja az volt, hogyan keresse meg a szövetkezet számára leggazdaságosabb ter­melési ágazatokat, ezzel együtt azokat az ösztönző formákat, amelyek az embereket legin­kább érdekeltté teszik a mun­kában. A közgyűlések hangu­lata egycsapásra más lett. A vezetőség ötleteket, új elgon­dolásokat leért és kapott is. Rájöttek többek között, hogy itt. a hegyes-dombos vi­déken az állattenyésztés hoz­hatja a legtöbb hasznot. Lu­cernát. vörösherét kezdtek termelni nagy területen. Az egyesülés óta négyszeresére nőtt a tejtermelés bevétele. A pártszervezet versenymoz- galmat javasolt. Eleinte so­kan mosolyogtak, de amióta az első helyezett brigádok megkapták jutalmukat, becsü­lete lett a versenynek is. A tsz tagsága ma már követeli a munkát. S szállingóznak vissza a korábban eltávozot­tak. Bányából jöttek haza ál­lattenyésztők, s nem csalód­tak. Akad. aki bármilyen munkát vállalna, csak felve­gyék. Erre lesz lehetőség, fő­leg a fiatalokat várják na­gyon. Hogy az állandó foglal­koztatottság' biztosítva legyen, a szövetkezet meg akarja nyitni a hosszú évek óta ki­használatlan kőbányát. Kiváló minőségű kő van itt, elláthat­nák az egész járás építkezé­seit. A bányához tulajdonkép­pen minden feltétel adott, már csak a működési enge­dély késik, reméljük, nem so. káig. A Hunyadi János Tsz keresi az új utakat. Mégpedig az olyan utakat, amelyeken jár­va, lehetőleg mindent saját erőből, drága hitelek nélkül valósítsanak meg. Gyümöl­csöst telepítenek, növendékis- tállót építenek, aztán majd gépeket vásárolnak. Erőfeszí- seik eddig sem maradtak eredmény nélkül. A nemrég még adós szövetkezet bank­számláján ma több százezer forint van. ___ . Flanck Tibor M iRtck püriesziie a közgazdaság A most nyolc hónapja tartott XX. kongresszu­son a párt Központi Bi­zottságának beszámolója úgy fogalmazott, hogy „A mecha­nizmus propagandájában ko­runk fő kérdéseire, a szocialis­ta építőmunka követelmé- nyeirh kell összpontosítani a figyelmet. Égető szükségesség a marxista közgazdasági szemlélet erősítése, a gazda­sági propaganda fejlesztése, a gazdasági és az ideológiai munka kölcsönhatásának meg­értése.” E követelmények, il­letve feladatok megfogalma­zása óta természetesen sokat tettünk azért, hogy a szocia­lista építőmunka követelmé­nyeire, gazdálkodásunk irán­ti közös felelősségre, a köz- gazdasági szemlélet birtoklá­sára neveljük társadalmunk egészet. Politikai és gazdasági vezetők ezrei ismerkedtek meg az új gazdaságpolitikai intézkedéseink lényegével, elvi tartalmával és várható gya­korlati eredményeivel. Száz és százezrek tájékozódtak pro­pagandamunkánk különböző csatornáin a harmadik ötéves tervvel és az új ■ gazdasági mechanizmussal összefüggő feladatainkkal. Mégis, a leg­nagyobb tömegek, a milliók párbeszéde most kezdődött meg igazán szocialista köz­gazdaságunkról. Az országgyűlés és a mos­tani pártnapok a közgazdasá­gunkról megindult, az embe­rek millióit magával ragadó párbeszéd tömegméretűvé té­telének figyelemre méltó állo­másai. noha az utóbbi hóna­pokban is mind többet beszél­tünk és tettünk a gazdasági folyamatok tökéletesítéséért, gazdálkodásunk társadalmi méretű hatékonyságának nö­veléséért. Azt akarjuk, azt kí­vánjuk — és ezt a legilletéke- sebb párt és állami fórumo­kon egymást követő határoza­tokban, állásfoglalásokban is megerősítjük —, hogy szocia­lizmusunk demokratizmusá­nak továbbfejlesztésével gaz­dasági életünk szinte minden mozzanata: eredménye és gondja is társadalmunk vala­mennyi tagjának ügyévé, mindennapi problémájává le­gyen. A Központi Bizottság 1966. május 25—27-i ülésén a gaz­dasági mechanizmus reform­járól hozott határozata úgy fogalmazta meg, hogy a párt gazdaságszervező tevékenysé­gének eszközei közül a gaz­dasági mechanizmus reform­jával összefüggésben a konkrét gazdasági intézkedésekkel egyenrangúan került előtérbe a „széles körű és eleven gaz­daságpolitikai propaganda- munka. mely egyfelől kellő információt nyújt szélesebb rétegeknek a gazdasági élet menetéről, a jelenségek mé­lyebb összefüggéseiről, fontos és közérdekű kérdésekről, másfelől a vezetés részére rendszeresen figyelemmel kí­séri, összesíti és általánosítja a dolgozók széles tömegeinek véleményét és hangulatát.” A nagy horderejű gazdasá­gi Intézkedéseink és azok si­kerre vitelével kapcsolatos feladataink ugyanis megköve­telik. hogy a széles tömegek, a munkásosztály és a parasztság aktív tömegei, és társadal­munk minden rétege megértse és képességeihez mérten tá­mogassa azokat. A cél reali­zálására való törekvésünk so­rán fogalmazódik meg a köz- gazdasági propaganda és az ennek eredményeként várt közgazdasági szemlélet jelen­tősége. amelyről manapság oly sok szó esik társadalmunk valamennyi rétegében. S záz évvel ezelőtt, amikor Marx A tőke első köte­teit útjára bocsátotta, a közgazdaságtan tudományos és forradalmi fegyverét adta a proletariátus kezébe, ö a kapitalista gazdaság viszo­nyait elemezve bizonyította be a kapitalizmus pusztulásának történelmi szükségességét, a proletariátust a kapitalizmus felszámolásának útjára vezet­ve. a proletariátus közgazda- sági szemléletét tágítva rakta le az osztályharc elméletét és gyakorlatát Előbb be kellett mutatnia a tőkés termelési mód lényegét, a tőkés terme­lés és kizsákmányolás mecha­nizmusát. hogy a proletariá­tust saját helyzetének felis­merésére. s ennek alapján a tőkés társadalmi viszonyok forradalmi módon történő megváltoztatására mozgósítsa. Harcos, aktív közgazdasági elméletet alkotott Marx. és ez az elmélet egy évszázad óta a szocialista forradalmak és szabadságmozgalmak gbánit- íundamentumát képezi. Amíg azonban a proletariá­tus elnyomott osztály, addig a marxista közgazdasági szem­lélete is a politikai hatalom meghódításának eszköze, emeltyűje „csupán”, hisz az osztályharc homlokterében fő súllyal nem gazdasági építés, hanem a sztrájk, a rombolás, másrészt a politikai feladat, következésképp a burzsoá ha­talmának megdöntése és a proletariátus hatalmának meg­szerzése, a proletárdiktatúra kiépítése és megszilárdítása áll. Nagyon is találóak erre vo­natkozóan Kádár elvtársnak a gazdaságirányítás reformját előkészítő bizottság elmúlt év július 8-án tartott záróérte- kezletén mondott megjegyzé­sei: „Hogyan nevelődtünk mi, kommunista pártmunkások, társadalmi munkások? — tel­te fel ,a kérdést. — Ennek a tudománynak szellemében, az elnyomás elleni küzdelem tár­sadalmi gyakorlatának isko­lájában. Mit tudtunk a felsza- badulásia? Kritizálni és rom­bolni. Nekünk az akkor fenn­álló társadalmi rend ellen kellett a maximális kritikai és romboló erővel fellcrmilnlc. S ezt jól meg is tanultuk. Na­gyon jól tudjuk. hogyan kell sztrájkkal leállítani cgy gyárat. A felszabaduláskor azután minden átmenet nélkül azt a leckét kaptuk, hogy in­dítsuk meg az állá gyárakat. Arcunk verejtékével kellett, megtanulnunk ezt — de meg­tanultuk." G yökeresen megváltozik tehát a helyzet a hata­lom kiépülése, a hata­lom birtoklása után a mun­kásosztály számára. Saját ha­talmára, államgépezetére, a munkásosztály és legodaadóbb szövetségeseire támaszkodva, most már a gazdaságpolitika kerül a forradalmi marxista párt osztályharcos politikájá­nak homlokterébe. És ez a gazdaságpolitika az ország belső és történelmileg adott helyzetétől függően változik, gazdagszik a reálisan elérhető gazdasági, társadalmi célok­nak megfelelően. A közgazda- sági szemlélet — amelyek a marxisták birtokában voltak proletárhelyzetük idején is — a szocialista forradalom győ­zelme, a proletárdiktatúra lét­rejötte után és következtében mind jobban előtérbe kerül, a szocialista gazdaság fejlődésé­vel párhuzamosan. T örténelmileg ezt igazolja a Szovjetunió története, s erre utalnak az SÉKP Központi Bizottságának A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötven éve címen nemrég közzétett tézisei is. — „Múltán kiűztük az interven­ciósokat és véget ért a polgár- háború. lehetővé vált. hogy a párt és a nép erőfeszítéseit a forradalom fő feladatának megoldására: a szocialista társadalom felépítésére össz­pontosítsuk." Az osztályharc fő tartalmá­ra és stratégiájára is követ­keztethetünk tehát a politikai, illetve a közgazdasági felada­tok súlyából, ugyanúgy, aho­gyan a mindenkori társadal­mi feladatok és célok, az osz­tályharc lényege is meghatá­rozzák a politikai, gazdasági feladatok kölcsönös arányát. Hazánkban például 1945-től 1950-ig — az első gazdaság- történeti periódusban — a re­konstrukció. a háborúban el­pusztult nemzeti vagyon hely­rehozása volt a fő gazdasági cél, de ez az időszak egvben a hatalom megszervezésének, kiépülésének időszaka is volt. A mai értelemben vett köz- gazdasági szemléletről még nem lehet beszélni, de gyor­san meg kellett tanulnunk az üzemek, a gyárak, a termelés megszervezésének művészetét. 1950—1956 között már ki­mondottan a szocialista építés feladatai kerültek napirendre, a személyi kultusz azonban útját állta a közgazdasági szemlélet alakulásának, fejlő­désének. noha a gazdaságpoli­tikát segítő propagandamun­kának akkor is adott volt a közgazdasági tartalma. A harmadik periódus — bár 1045-től kezdve bontakozott ki — csak 1957-ben érlelhette be gyümölcsét. Az 1957. júliu­si országos pártértekezlet már világosan fogalmazott a szo­cialista társadalom felépítésé­ről, ezzel egyidejűleg a dolgo­zók életszínvonalának növelé­séről a termelőerők állandó fejlesztésének útján. Törvény­szerűen követté ezt a közgaz­dasági tudomány fellendülése, a közgazdaságunk iránti mind jobban növekvő érdeklődés és természetesen a párt gazda­ságszervez ö munkájának tu­dományossá tételével párhu­zamosan magának a közgaz­dasági propagandának tudatos előtérbe kerülése is. Gazdaságszervező feladata­inkat azonban, adottságainkat, lehetőségeinket figyelembe vé­ve. eddig főleg extenzív .mód­szerekkel és a hatáskörök centralizálásával oldottuk meg. A párt által kezdemé­nyezett éji aktivizált közgaz­dasági szemlélet is fokozato­san nőtt. erősödött abban a közgazdasági környezetben, hogy azután p gazdasági fo­lyamatok reális vizsgálata,' elemzése folvtán. másrészt a gazdasági feladatok egyre bo­nyolultabbá válása következ­tében közvetlenül a propagan­damunka homlokterébe kerül­jön. Most az új gazdasági me­chanizmusban a gazdasági döntések decentralizálása a tervszerűség és a piao szerves kapcsolata mellett kívántuk a szocialista énítőmunkánkat gyorsabbá, hatékonyabbá ten­ni. Ez a törekvés még na­gyobb. még mélyebb gazdasá­gi ismeretet. köagazdasáni szemléletet kíván. És nem is csak a közgazdásztól, vagy gazdasági, műszaki vezetőtől, hanem társadalmunk vala­mennyi dolgozójától. Ahogy nemzet gazdaságunk jelene is társadalmi üev. úgy előreha­ladásunk. iövőnk alakítása-, nak. formálásának .!« vp’n- mennviünk közös, m r>; iv.u.k kell lennie. És miután jövőnk alakítása a gazdasági életben, az anyagi javak termelésében gyökerezik, ennélfogva gaz­daságpolitikánkban tudatosan törekszünk a enzdasági élet adott éS reális helyzetének gyorsabb fejlesztésére, a ren­delkezésünkre álló eszközök és a munkaerő ésszerűbb, haté­konyabb felhasználására. Ezt a tudatos elemet foglalja ma-* gába. és ezt kell segítenie a közgazdasági szemléletnek, amellyel kapcsolatban azt akarjuk — propagandamun­kánk is erre irányul —. hogy társadalmi szemléletté váljon. F.z adja meg a közgazdasági propaganda jelentőségét is, mivel az a közgazdasági látó­kör szélesítésére, a közgazda- sági ismeretek mélyítésére ak­tív és tudatosan cselekvő em­berek közösségi felelősségének kialakítására irányul. Jelentő­ségét növeli, hogy a harma­dik ötéves terv feladatai és az úi gazdasági mechanizmus előkészítése, bevezetése egy­beesik. E feladatok mindegyi­ke tudományosan megalapo­zott. gazdasági jellegű feladat, következésképpen a közgazda- sági propagandának is propa­gandamunkánk döntő részét kell képzenie. K özgazdasági propagan­dánk az országgyűlés legutóbbi ülése és az azt követő, most zajló párt­napok nyomában ténylegesen tömegiellegűvé lett. Most már milliók párbeszéde a gazdaság és a gazdaság mechanizmusá­nak témaköre. Gazdaságpoli­tikánk — amelVet a IX. kong­resszus. majd most az ország­gyűlés nemrég lezajlott ülés­szaka is megfogalmazott — szocialista rendszerünk gyor­sabb fejlődését, egész társa­dalmunk és benne az egyén jobb életkörülményeit foglal­ja magába. Valamennyiül munkájától függ. hogy e páni beszéd eredményeit — a köz- gazdasági szemlélet realizálá­sát —. a szocialista ém'tés és az életszínvonal-alakulás mi­lyen fejlődési fokaival tudjuk majd mérnL Nagy Fereao Építészeti üvegáruk gyártását kezdik meg Miskolcon A korszerű építkezések se­gítésére a Miskolci Üveggyár­ban az építészeti üvegek üzemszerű gyártására rendez, ködnek be. Ennek egyik sza­kaszaként új olvasztókemen­cét építettek, s modern, oszt­rák gyártmányú automata üveghengerlő gépet szereltek fel. A korszerű hűtőberende­zéssel is ellátott új részlegben megkezdték az üzemi próbá­kat, ■ A technológiai berendezé­sek kipróbálása, s az esetleg szükségessé váló igazítások után az új üzemrészben nem­sokára rátérnek — elsőként az országban — az úgyneve­zett profilüvegek rendszeres gyártására. A napi ötezer fo­lyóméter teljesítményű hen- gerlőgép segítségével az idén

Next

/
Thumbnails
Contents