Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
6 & ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1967. augusztus ZflSrácok B i I 1 3» :> a 3 Gyíim öl esszéd ők — Ügy gondolom, több mini 3 ezer lakást építettem. A fényképezőgép lencséje ritka pillanatban örökíti meg: ■ ő és* a brigád kivételesen ha- i gyományos módon kőműves- . kedik. És van egy másik meg- . Icpetés is. — Ősszel — közli — hegesz■ tőtanfolyamra megyek. — Itt hagyja a szakmát? — Ellenkezőleg. A szakma kívánja. Az építés szerelőiparrá alakult át. Mi már nem is kőművesek, hanem 1961 óta blokkszerelők vagyunk. Épül a házgyár, az meg ontja majd az anyagot. Arra akarok felkészülni. Ahhoz már hegesztőre is szükség lesz. És még egy mozzanat az életéből. — Ez év márciusában beléptem á pártba. Eddig is volt ilyen célom, de hát a család messze lakott, sok energiát, időt elvett az utazás. A Szeles utcában vettem lakást, ide hoztam a családot. Igen, áll. Március óta acélgyártó gyakornok. Szeptember elején lesz a vizsga. Akkor gyártja önállóan az első adagot. Mityók boldog családapa. Másfél éve nősült, s két hónapja jött a gyerek. Az asz- szonyka, aki „civilben” fonónő, most és két éven keresztül a gyermekneveléssel foglalkozik. Élnek a kedvezménnyel. Most albérletben laknak. Minden vágyuk a saját lakás. Három iparágban, három emberről készült ez az írás, és felvétel. A három ember útja, a három ember felfelé törése, a vágyak és a megvalósulás kommentár nélkül is sokat mond. Csorba Barnabás Foto: Szabados György Két fiú baktat az utcán. Lehetnek olyan ti- zennégy-tizenöt évesek, ödöngenek, bámulják a kirakatokat, láthatóan élvezik a nyári vakáció utolsó, legédesebb heteit. Hirtelen az egyik megtorpan. — Nézd csak! Látod ott azt a colost? — Melyiket? — Azt a zöld nadrá- gosat... ott, a másik oldalon. . — Mi van vele? — Nem ismered meg? Kiss Laci a VIII. B-ből. — Az lenne? — képed el a másik. — Persze, hogy ő. Így megnőni egy nyáron? Alig ismertem rá. A fiú ránt egyet a vállán, előbbi elképedését flegma megvetés váltja fel. — Mit dőlsz be neki? Tudod, hogy mindig megjátszotta magát! a. i. Koncz József munkája. iMMMSJtWMUmidilSWStMUMMSti Virág a nézőnek A tapolcai moziban pénteken este rózsával köszöntötték az Ilona nevű nézőket. A mozi dolgozói a bejáratnál várták a látogatókat és az Ilona nevűeknek néhány kedves szó kíséretében átnyújtották a névnapot köszöntő rózsaszálat. Hasonlóan köszöntötték nemrégiben az Anna nevű vendégeket is. S ha a film netán nem a legjobb, hát lehel haragudni rózsával a kézben?... (b) GVÖ7RŐDÉS Munkásaitok, 1967 Régebben a színdarabokban, filmekben sok-. sajátos keveréke, Valójában nincs sok köze a szór úgy formálták meg a munkásembert,'ma munkástípusához. Kétségtelen, hogy nem mint siltes sapkás:, kétlábon járó brosúrát, könnyű az ábrázolás. A munkásosztályban Újabban, mint főhős kihalóban van. Ha nagy- erős sodrú áramlás, minőségi változás zajlik ritkán szerephez jut is, a figura többnyire a le. Ezt próbáljuk vázlatosan, emberi sorsokon kiveszőben levő lumpenproletár és a vagány át ábrázolni. A brigád korrepetitora Az akövisták — mint hír adtunk róla — társadalm munkával gyermeküdülőt építettek a Bükkben. A középmagas, szelíd mosolyú Petr: János — feleségével együtt — sorozatosan részt vett az építésben. Egyszer úgy jött. mint párttag, majd mint szakszervezeti tag, s úgy is. mint a Puskás Tivadar szocialista brigád íafaja. Szathmáry Zoltán zászlósnak nem én állítottam emléket, csak a nevem írtam oda a papírra, mert nem maradhattam kenyér nélkül. Ne, jie ítéljetek el, ne vessetek meg! Kérlek, emberek... A fejek elfordultak tőle. „Nyomd a rudat a beton alá* Hóórukk, hóó...!” Élesen visított a vas, ahogy a kemény kő közé ékelték. És' Ábel Balázs szívében is felsikoltott a fájdalom. Szél rebbent a hegyek felől, s meglobogtatta a gyér, ősz haját. Papír zizegé- sét hallotta, és Bódis tisztelendő úr kissé rekedtes, parancsoló hangját. Személyesen jött hozzá azon a nagyon, nagyon régi napon, kopogás nélkül lépett a tanterembe. A gyerekek felállva, hangos di- csértessékkel köszöntötték. Üljetek le-és maradjatok csöndben! — mondta nekik a tisztelendő. Öt pedig kihívta az udvarra, az öreg diófa árnyékába, leült a lócára, s intett üljön le ö is. Aztán beszélni kezdett. „Fiam, téged mi a legnagyobb bizalommal fogadtunk a faluba. Elvárjuk tőled, hogy Istent és hazát szerető embereket nevélj ifjúságunkból, s ebben magad mutasd az eminens példát. Ergo, most bizonyíthatod ér- jéseidet. Te valószínűleg tudsz róla, hogy a vörös uralom ideién, tizenkilencben a kommunisták megölték a szakaszával i faluba érkező Szathmáry Zoltán zászlóst, akit magam ;emettem el a községi temetőjén. Nos, most kiemeljük on- ían és emlékművet állítunk íeki. Együtt a tizennégyes háború hallottaival. Felsőbb e"y- rázi és világi hatóságaink leg- íagyobb egyetértésével talál- cozott óhajunk, hogy emléke- :etessé tegyük e tiszteletre néltó cselekedetünket. Az esemény nagyságát növelendő, [érésünkre és ajánlásunkra a legfelsőbb Hadúr vitézzé avaikább?” „Nem. Azt majd körül kell ásnunk, hogy egyből kiemelhessük...” „Hé, emberek, vigyázzatok, nehogy megrepedjen!” Nagyon messziről hallotta , a hangokat. Egy ' idősebb ember megjegyezte. „Micsoda csinnadratta volt itt, amikor a zászlóst beletették kőkoporsójába.” „Még én is emlékszem — felelte egy hasonló korú. — Katonazenekar húzta. A Bódis tisztelendő úr meg talán egy óráig is beszélt a zászlósról. Ha nem tévedek, utána eresztettek egy demi- zson bort is, meg jóféle cigarettákat.” „Mindig különcködtek az urak — mondta az előbbi. — Mire ment már vele... Meg a kardjával.” „Azzal éppenhogy megcsinálta a magáét. Alaposan! Csakhogy akik attól a kardtól haltak meg, azoknak nem mondott beszédet a tisztelendő úr, de még el se temette őket. Azt mondta, kutyáknak nincs helyük a tisztességben holtak között.” „Haragos ember volt a pap, , tudott kiabálni. Nem is me- , részkedtem közel a temetésen, csak távolabbról néztem, ott állhattam ni, ahol most a tanító úr...” N éhányan a tanító felé fordultak. Ábel Balázs összerezzent. Jaj, iste- . nem, máris?! Ijedten lépett : hátra. Szívét keresű félelem szorította. Ne, emberek, ne nézzetek úgy rám! Bocsássatok meg, kényszerűségből tét- j tem! Nem volt más választá- 1 som. Ne az akkori tettem 1 alapján ítéljetek ... Ne bűn- i tessetek! Ne! Bűnhődtem egész 1 életemben a gyötrődéstől. So- : ha nem tudtam felejteni, so- i ha! Égetett a titok, kínzott éj- < jel és nappal, szégyelltem és 1 megvetettem magam. Vitéz I az emlékművet. A jegyző Nyugatra ment közvetlenül a háború után, azóta sem hallott róla. Ki volt még? Már nem is emlékszik rájuk... A bíró. Igen, a bíró is aláírta a me- rnentót — így nevezte el af tisztelendő a maga szerkesztette írást. Mi lett a bíróval? Ha jól emlékszik felkötötte magát. Vagy nem is ő, hanem a fia? Eh, mindegy. Régen volt, jó negyven éve. Sebtében írta alá a papírt, jóformán meg sé nézte, kik szerepelnek még rajta. Majd most kiderül. Mindjárt’ kiderül. A többieknek azonban nem kell szembenézniük a faluval. Azt biztosan tudja, hogy egyedül csak ő maradt, akitől számonkérhetik a gyalázatot. Vagy nem is olyan biztos? Talán él még más is a faluban, vagy a környéken, aki éveken át hallgatott, a sírra bízva titkát... Mindjárt kiderül. Tizenöt lépésnyire állt az emlékműtől, kissé az ott ácsorgók mögé húzódva, hogy ne kelljen találkoznia tekintetükkel. A bontás hírére összecsődült a fél falu. Közük van az eseményhez. Részben azért, mert gyűlésen hagyták jóvá a lebontást, másrészt pedig rokonok, leszármazottak róják le a kegyeletet e helyen, az oszlop előtt, amelyre a tizennégyes háborúban elesett hozzá- ; tartozóik nevét írták. Szebb helyre viszik a márványoszlopot. A zászlós nevét azonban törlik róla. Maradványait pe- : dig más helyre temetik. Nem ; illeti tisztelet az emlékét... 1 Ábel Balázs nyomott hangú- < latban nézte a csákánnyal és 1 feszítővassal dolgozó kőműve- 1 seket. „Nyúlj a beton alá!” . „Előbb ne az oszlopot in- í A mikor megtudta, hogy végül mégis lebontják a kegyelet szempontjából is kétes értékű emlékművet, hirtelenjében fel sem fogta a helyzet komolyságát. Pedig évek óta készült rá, hogy ha egyszer fölemelik az emlékmű betonlapját, a sírral együtt föltárul a rettegett titok. S vele együtt cáfol- hatatlanul kipattan ifjúkori vétke, melyet kényszerűségből követett el, s mely bemocskolja nevét, becsületét, lerombolja körülötte a tisztességet, és talán még gyermekei életén is foltot hagy... Hosszadalmas volt a gyötrődés. Nemcsak a leleplezéstől való félelem kínozta, hanem a lelkiismeretében min- untalan jelentkező megbánás is. A néma restellkedés, amely fagyos mosolyt fakasztott arcán, ha becsült munkájáért kezet fogtak vele; a meg nem érdemeltség érzése olyankor, amikor kiváló emberi tulajdonságaival példálóztak; a (Csalás megalázó jrzése, amikor nyugdíjba menetelkor remegő kézzel fogta meg a feléje nyújtott kitüntetést. Hazugság volt egész élete. Hazudott tanítványainak, hazudott feletteseinek, nazudott példásan nevelt gyer- nekeinek — és hazudott ön- nagának. Még néhány perc, és min- lenki megtudja Ábel Balázs nyugalmazott tanító vétkét. Amit tulajdonképpen nem is jgyedül követett el. A megvert azonban egyedül kell vál- alnia. A többiek már... mi s lett a többiekkel, a falu •égi intelligenciájával? Az ireg pap még a harmincas ivek elején meghalt, nem sok- tál azután, hogy felállították két fiam van. Es most, hogy velem van a család, több időm jut a társadalomra is. Vizsga-adag Mityók Lajos csöppet se hasonlít a fotosok által szívesen ábrázolt, erős-izmos, ércember kohászhoz. A nyúlánk, fekete hajú, töprengő-elmél- kedő pillantású fiatalember a fizikai munkától távol eső, szellemi dolgozó benyomását kelti. Pedig Mityók tíz éve kohászkodik az elektroacél- műben. Hogy került ide? — Baja közelében laktam. Olvastam az újságban, hogy ide olvasztártanulókat keresnek. Eljöttem körülnézni. Bemutatták az acélművet, igen megtetszett. Mityók VII. általánossal jött Diósgyőrbe. Harmadéves tanú-, ló korában elvégezte a VIII.: általánost. Aztán beiratkozott; í kohóipari technikumba. i — Van egy kis társadalmi; jlfoglaltságom is. Én vagyok: az alapszervezet KlSZ-titkára.j Most éppen „szervezkedünk”.; Az acélmű vállalta, hogy ezerj néter csatornát ás a BÉM-nél.i A mi alapszervezetünkre 125: néter jut. Igen. munkaidői jtán, társadalmi munkában.; Es a további tervek? Nyelvet: akar tanulni. Oroszt és angolt.; [így véli, ma már egy munkás-: iák is kell a nyelvismeret; Egyébként ismét vizsga előtt' Petri 1956-ban jött a vállalathoz. Először segédmunkásként, szervizes gyerekként kezdte n munkát. Igen vonzott;. a Ham' '- <g, így kitanulj az au tó villamossági mfi- szerészsegei.. Csöndes, szorgalmas, pontos ember. És nemcsak a fizikai dolgokban, hanem szellemiekben is mindig kész a segítésre. Petri itt, a műhelyben, a munka mellett szerezte meg a gimnáziumi érettségit. És most a felsőfokú gépipari technikum hallgatója. Üzemszervezési szakon. A brigádban — mint sok munkáskollektívában — többen koptatják a gimnázium, vagy a technikum padjait. A műhelyben gyakran elhangzik ilyen kérés: — Jancsikám, ezt, meg ezt nem tudom megoldani. És Petri János röpke időre félretolja a munkadarabot, és korrepetálja továbbtanuló munkatársait A kőműves- hegesztő Krakomperger Gézában, a BÁÉV dolgozójában semmi sings a hajdani, sűrűn fröccsö- ző, iszogató. káromkodós, nagyhangú kőműves-típusból. A zömök, izmos, mindig szelíd mosolyú brigádvezető a kiegyensúlyozottság. a szakmunka-imádat, a józan' élet élő példája. Külső megjelenésre nem is kőművesre, inkább iskolaigazgatóra emlékeztet. Van is benne pedagógiai érzék, jó adag tapasztalat is. hiszen enélkül egyetlen brigádvezető se tud boldogulni. A brigádtagok, még ha látszólag egyformák is, más-más emberek, más-más a lelkiviláguk. Krakomperger a negyvenes évek végén jött a vállalathoz, Kilián-Délen, a bulgárfölde- ken, s itt. a szentpéteri-kapui építkezésen rengeteg .lakás őrzi keze nyomát. Hány ház alkotásában vett részt? Diósgyőri táncosok Rimaszombaton együttes vezetőit Este az együttes Füleken ad szabadtéri műsort. Másnap, augusztus 27-én ünnepi nagygyűlés lesz a rimaszombati sporttelepen, területi és országos vezetők részvételével. Az ünnepségen a diósgyőri együttes ad nagyszabású művészi műsort, majd este Tornaija község látja vendégül a diósgyőrieket. Este a vendégek műsort adnak, majd részt vesznek a tiszteletükre rendezendő baráti esten. Az együttes, amelynek ez tizenkettedik külföldi útja lesz, 28-án érkezik haza. A szlovákiai Rimaszombatban augusztus 26-án és 27-én rendezik meg a szlovák nemzeti felkelés 23. évfordulójának ünnepségeit. Ezeket az ünnepségeket egybekapcsolják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójával. A gazdag és változatos ünnepi program művészeti ’műsorát — a helyi szervek meghívása alapján — a Diósgyőri Vasas Művészegyüttes biztosítja. A diósgyőriek augusztus 26-án részt’vesznék a koszorú- zási ünnepségen, elhelyezik a {diósgyőri munkások koszorúját, majd a járás vezetői ío- i gadáson látják vendégül az
