Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

4 eszakmagyarorszag Vasárnap, 1967. s.ugusztus 29. „AKelet Nköré akartam vonni az írókat Emlékezés Móricz Zsig­mondi életének utolsó esztendejére. Móricz Zsigmonddal, élete otolsö esztendejében, emléke­zetes heteket töltöttem együtt Debrecenben, ahol akkor a Ti­szántúlt szerkesztettem. Deb­recen kedvelt tartózkodási he­lye volt Móricznak. „Itt én minden bajomat elfelejtem” — írta egyszer róla —, „úgy ér­zem, itt az egészség ragályos”. Betegen, ez év tavaszán is itt kereste gyógyulását. A Csokonai Kör március 1-én készült ünnepelni hatva­nadik születésnapja alkalmá­ból a szintén nagybeteg Oláh Gábort Az ünnepi beszéd tar­tására Móríczot kérték fel. Vállalta a megbízást, jóllehet csak kevéssel előbb került ki a kórházból, s orvosai további három hónapi pihenést paran­csoltak rá. Február utolsó napján érke­zett a városba, aztán ott ma­radt egy egész hónapig. Az Aranybikában szállt meg, s a szálló éttermében csaknem naponta együtt ebédeltem, va­csoráztam, beszélgettem vele. Ennek az időnek egy-két moz­zanatát szeretném felidézni. * 1942 a hitleri előnyomulás diadalmasnak tetsző esztende­je volt. Nem egy ember akadt, akit ez a múló siker megté­vesztett. Egyik megdöbbenés­sel, másik hiú és gonosz re­ménységgel szemlélte az ese­ményeket. Móriczban is élt az aggodalom a nemzet jövőjét il­letően. Kevéssel előbb Magvető cím­mel nagy sikerű antológiát cdott ki. Anyagát több század magyar íróinak, költőinek né­metellenes műveiből válogat­ta össze. Ébresztőnek szánta, .a nemzeti tudat ébresztőjének, ... ■ t.l r-ráilás ■ sztönzőjének. Ez volt akkor . nagy és időszerű gondolat, közös programja minden inemzetét féltő magyarnak. Csak néhány hó­napja. hogy a Népszava kará­csony, ; -1 i • felsorakoztatta sz ellenállás szellemi vezéreit. Köztük volt Móricz is. Felzú­gott ellenük a jobboldal kár­hoztató kórust. A durva táma­dás megviselte Móricz idegeit, tovább rontotta különben is megyöngült egészségi állapo­tát. Nehéz időket éltünk. A levegő telve volt izgalommal, feszültséggel. Mialatt az Arany­bika csendes boltjai alatt halk Szóval a jövő esélyeit, mérle­geltük. javában folytak már a ‘Történelmi Ernlékbizottság előkészületei március 15. forra­dalmas ünneplésére. Móricz arcán ott ült a szo- fongás, valahányszor a háború fezóba került köztünk. — Minél messzebb nyomul előre Hitler — mondogattam neki —. annál biztosabban ro­han a vesztébe. Kétkedve nézett rám, meg­nyugtatás-félének vette szavai­mat. Egyik nap különösen is mé­lyen átéreztem, milyen gyötrő gond számára a német kérdés. te meg a sorsfordító sztálin­grádi csatát sem.) •fir A világháború a szociális problémákat bizonyos tekin­tetben háttérbe szorította. A népfrontpolítika, a háború és béke kérdése került előtérbe. De ez egyáltalán nem jelentet­te a forradalmi program fel­adását. Csak sorrendi kérdés­ről volt szó. A forradalmi erők szerveződése változatlanul to­vább tartott. Móricz, amikor 1939 decem­berében átvette a Kelet Népe szerkesztését, kiadta a jelszót: „Hagyd a politikát, építkezz!” Együttlétünk alatt sokszor keserűen panaszolta, mennyi­re magára maradt. — A Kelet Népe köré akar­tam vonni az írókat — mond­ta. — Kezdetben támogattak is, most sorra elhagynak. Járom az országot, olvasótábort pró­báltam gyűjteni. Harminean- negyvenen, ha eljöttek, az elő­adásra. Mit mondjak erre neki? — latolgattam magamban. 1942 1 tavaszára már nagyon kiélező­dött a történelmi helyzet. Akik radikális fordulatra vártak, vigyázó szemüket Moszkvára, vagy Berlinre vetették. A Ke­let Népe egyikük számára sem jelentett eligazító szót. A „ne politizálj” jelszóért a népi mozgalom hívei sem lelkesed­tek. Nem a politizálást hagyták el, hanem a Kelet Népét. Juhász Géza író barátunk, aki több ízben együtt volt ve­lünk, magunk közt mentegette előttem Móricz jelszavát: a cenzorok éberségét akarta el­altatni vele, nem a harcos Író­kat leszerelni; csak a napi po­litikától óvta őket. Én azonban változatlanul zavarban voltam. Móricz abban a lázas, nyugta­lan korszakban népfőiskolát, hasuraszövést, „magyar- tég- la”-gyártást ajánl nemzeti pa­nacea gyanánt. Voltaire-ra kel­lett gondolnom, aki szintén a forradalom előestéjén adta ki a jelszót: Műveljük a kertün­ket. Elfelejtette, hogy millió és millió embernek nincs kert­je. De Móricz ne tudná, hogy „hárommillió koldús” van az országban? Hallgattam hát... De aztán rájöttem: önellent­mondás ez a jelszó Móricznál is. Szerte hirdeti, de közben önmaga szenvedélyesen politi­zál. Akkortájt írta az Árvács­kát, a Rózsa SándŐrt, s kiadta Tolnai Lajos lázító regényeit. Az ító és agitátor ketté vált benne. Az író volt az igazi íé- nye s az — politizált. Politizált riportjaival is. Nemcsak író volt, valóságos népapostol is. Amíg bírta, járta az országot, feltárta bajainkat, népünk nyo­morúságát. S a Kelet Népét is készséggel bocsátotta rendel­kezésére minden írónak, aki a nép ügye mellett volt'; az erdélyi kommunista író. Nagy István cikkeinek is. (Nagy István a Móriczcal va­ló kapcsolatára emlékezve megírja később, milyen meg­lepetés volt számára, hogy éles hangú írásának helyet adott a Kelet Népében, és arra biztatta: írjon csak mindenről, ami a szívén fekszik.) VT A debreceni pihenés hetei jót tettek Móricznak. Napról napra javult az állapota. A hó 21-én már Kelet Népe-estet rendezett a Déry Múzeumban, s azon előadást tartott. A hó végén két napot, a Hortobágyon töltött Sőregi János múzeum­igazgatóval. Március 31-én pe­dig „gyógyultan távozott”. Leg­alábbis úgy hittük, úgy bú­csúztunk tőle boldogan. Aztán jött „a debreceni szép napok böjté” — ahogy egyik áprilisi levelében írja. Me­gint a féktelen munkatempó. Tíz nyomtatott oldalt ír meg naponta. A könyvnapra meg­írja és megjelenteti a Rózsa Sándor folytatását. Cikkeket, riportokat ír a Hídba és a Ke­let Népébe. (Még szeptember 1-én is több írása jelenik meg.) De június 8-án már ezt írja egyik levelében: „Most már szépen belenyugszom ... Nem hiszek többé erőim legyőzhe­tetlenségében ... Csak közben szorul a szívem, hogy ezt is, azt: is el kellene intéznem .. Tk Még egyszer és utoljára ta­lálkoztam vele, szintén Debre­cenben. A nyári egyetem augusztus 15-én irodalmi estet rendezett. Öt is felkérték szereplésre. Most már nagyon fáradtan és betegen, csak eljött szeretett városába. Mindenképpen rosszul sike­rült búcsúzója lett ez a nagy írónak. Fullasztó nyári meleg volt. Az egyelem auláját zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság. A program két részre tagolva, túl sokat ölelt fel. Móricz az est első felében szerepelt, a Kpií'itizmusról olvasott fel. Ak­kor erről a témáról, a spiri­tiszta szeánszon való részvéte­léről már két riportja is meg­jelent a Kelet Népében. (Kü­lönös dolog volt, ahogy a .téma megfogta és érdekelte ezt a halálba induló embert!) Felol­vasása rendkívül hosszúra nyúlt. A meleg kibírhatatlan volt. S. 5 belemerült a felolva­sásba, nem vette észre, hogyan ritkulnak meg lassan a hallga­tóság sorai. Csak amikor vég­zett, nézett körül, s döbbent rá a helyzetre. Valósággal vígasz­talhatatlanná lett. Az estély után a hallgatóság egy része az Aranybika étter­mébe vonult, hogy boros asztal mellett ünnepelje az írót. A i'ő helyet neki tartottuk fenn. Magam a terem ajtaja előtt lestem, vártam őt. Nemsokára meg is érkezett, csapzott haj­jal, fáradtan, kimerültén. — Szeretettel várunk — invi­táltam asztalunkhoz. Egy te­kintetet vetett a terembe, az­tán azt mondta: Jó, csak felné­zek a szobámba. Felment, de nem jött vissza. Ekkor láttam őt utoljára. Simándy Pál Népművelésről évadfordulón A művelődési éva^for- duló alkalom a végzett munka értékelésére. Művelődési intézményeink többségében ugyanis még nem tartunk ott — mint szeret­nénk —, hogy folyamatos le­gyen az elemzés és minél gyorsabb az okulás. Értékelést említünk egy-egy művelődési intézménynél, megyei viszony­latban azonban, kiváltképp egyetlen eszmefuttatásban, túl bátornak tűnnék ez a vál­lalkozás. A jellemzőbb ten­denciák megbízható mélységű figyelemmel kísérése sem kis feladat. A kulturális nevelésben — éppen a nevelés sajátosságai miatt — hosszabb távra prog­ramozzuk nevelési célkitűzé­seinket, és ennek megfelelően hosszabb távon vizsgálhat­juk . nagyobb eredménnyel megvalósulásukat is. Egyet­len évad vizsgálása helyett célszerűbb tehát több évad tapasztalataiból kiszűrni a leg­jellemzőbbeket. A visszatekintésben, akár­hogy mérlegeljük a pozitív és a negatív, a megannyi ár­nyalatú jelenségek sorát, egyértelműen az előrehaladás az uralkodó. Csak idézzük fel sok-sok pártái apszerveze- ti taggyűlés légkörét, meg­annyi eszmecserét, egy sor intézkedést, a közvélemény változását, amelyek bizonyít­ják számunkra, hogy a párt VIII. és IX. kongresszusa, va­lamint a közben megjelent ideológiai irányelvek állás- foglalásainak hatására lénye­gesen nőtt az érdeklődés a kulturális nevelés iránt, és nőtt e munka becsülete. Ezzel, ha nem is egyenes arányban, jelentősen fejlődött a népmű­velés eredményessége. A mö­göttünk levő éveknek akkor is ez a jellemzője, ha tudatában vagyunk a megoldásra váró problémáknak, melyekkel még jó ideig birkóznunk kell, ki­tartó, szívós munkával. Mennyiségi és minőségi fej­lődésről egyaránt beszélhe­tünk. Jelentős anyagi és szel­lemi erővel történt újabb és újabb vállalkozás a még meg­levő fehér foltok zsugorításá­ra. Gondoljunk például az analfabétizmus, vagy a fél- analfabétizmus felszámolására tett erőfeszítésekre, a cigány­lakosság körében végzett egészségügyi és kulturális fel­világosításra, avagy a közgaz­dasági. technikai érdeklődés fokozottabb ébresztésére. No­ha továbbra is szükséges a ha­ladás mennyiségi Vonatkozás­ban, az eddigi fejlődés alap­ján és a kölcsönhatás gazda- ságósabb érvényesülésének reményében a megyei párl- végrehajlóbizottság 19G6-os, a népműveléssel foglalkozó ha­tározatában időszerűnek tar­totta annak hangsúlyozását, hogy a jövőben a lassúbb és céltudatosabb fejlesztés mel­lett több figyelmet fordítsunk a népművelés eszmeiségének, színvonalának emelésére, ha­tókörének és főképpen haté­konyságának gyorsabb növelé­sére. N épművelőink körében az eszmei koordinálás nagymértékben segítet­te a közelmúlt időszak élén- kebb ideológiai, politikai éle­tét. Ezáltal világosabbak­ká váltak a világnézeti, ideo­lógiai nevelés célkitűzései. Pél­dául ennek is eredménye, hogy ma már a korábbinál jóval szélesebb körben tisztá­zódtak a szocialista hazafiság- ra nevelés alapelvei, és he­lyenként igen becsülendő elő­relépés történt annak módsze­rében is. A népművelés irá­nyítói és gyakorlói több lehe­tőséget kerestek és találtak a világnézeti,- politikai nevelés számára. Az erőltetett, leegy­szerűsített eszközök rovására gyarapodott a hatékonyabb formák száma. A népművelés tartalmának korszerűsödésére utal, hogy növekedett a köz- gazdasági ismeretek terjeszté­se, több erőfeszítést tapasztal­hatunk a termelési propagan­da segítésében, a műszaki és agrárismeretek gyarapításá­ban. Az eszmeileg, tartalmilag megalapozottabb, egyben élet­szerűbbé, hatékonyabbá vált népművelés többek között an­nak az eredménye, hogy pártszervezeteink — elsősor­ban a járási és városi pártbi­zottságok — éppen az emlí­tett kongresszusi határozatok szellemében fokozták a kultu­rális életet irányító és segítő tevékenységüket. Dinamiku­sabb1 munkájuknak több ered­ményét említhetjük. Például az ózdi tanácsi és szakszer­vezeti népművelési hálózat egyesítése — amely a korábbi­nál lényegesen kedvezőbb tár­gyi és személyi feltételeket biztosít a hatékonyabb neve­léshez — aligha jöhetett vol­na létre az ózdi városi-üzemi pártbizottság aktív segítsége nélkül. A helyi és a táji nép­művelési rendezvények sikeré­hez is nagyban hozzájárultak a pártbizottságok. A közel­múltban meghonosodott Hen­nád menti, Űzd vidéki, dél­borsodi, taktaközi és más tá­janként rendezett kulturális programok eredményességét nagymértékben segítette a. járási, városi pártbizottságok figyelme, a pártbizottságok vezetőinek és munkatársainak példamutató jelenléte a kü­lönböző rendezvényeken. rrianácsaink választott £ testületéiben — köztük a községi tanácsokban is — egyre gyakoribb az ér­demleges vita és döntés, amelynek eredményeként, ha nem is a mai igényeknek és követelményeknek megfelelő­en, de gazdagodtak a kulturá­lis nevelés tárgyi és személyi feltételei. Főleg a tanácsoknál, de a szakszervezeti szerveknél is emelkedett a népművelési szakirányítás színvonala. E posztokon egyre több elhiva­tottságtól fűtött, gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező és a korszerű népművelési isme­retek elsajátítását is vállaló népművelő irányítja a kultu­rális munkát. Eredményeink ilyen ünnepi alkalomra szánt csokorba gyűjtése természetesen nem kívánja feledtetni a meglevő gondokat. Munkánk legsebez­hetőbb pontja, hogy a nevelés hatékonysága gyakran nincs arányban qz erőfeszítésekkel. Még jó ideig hadakoznunk kell az, egyoldalú statisztikai szemlélet, a formalizmus, a látszateredményekkel megellj gedő közömbösség, fásultság ellen. Nem békülhetünk mríj azzal a helyzettel sem,, hóin az igényes, színvonalas nép'; művelés sokszor nem lép t0"! vább a járási székhelyeken.^ végeken a községekben, b>'j zony, még előfordul, hogy * népművelő'magára marad. I Legutóbbi állásfoglalásába® az Országos Népművelési Tat nács megállapította, hogy me­gyénk a kulturális élet. k®'j lönböző mutatói és főleg az éji látottság tekintetében, a fej' lödés ellenére is, még mindül j .az elmaradottabb megyék a9"; rában van. Ez a körűimén!! még fontosabbá teszi, hol! megyénkben a kulturális ne velés kialakult lendülete t<r vább fejlődjék. Államunk eb' hez — mint eddig —. a jé' vőben is biztosítja a féltéit' leket. Meggyorsíthatná azon' ban a fejlődést, ha a jövőbe!1 több gondot fordítanánk 1 különböző társadalmi fórra' sok, az üzemi, termelőszöve*' kezeli kulturális alapok cél' tudatosabb és szakszerűt*1 felhasználására. Népművelőink helyesen jár' nak el, amikor'a nagyüzeme­ken kívül a kisebb- és kö­zépüzemeknél, valamint, a niá® eredményesen gazdálkodó ter­melőszövetkezeteknél szorgae mázzák, hogy kulturális alap­jaikból támogassák a help művelődési intézmény tevé­kenységét. Sajnos, ez a kére® még kevés helyen talál meg­hallgatásra. Újabban olyan aggállyal is találkozunk, hol? egyik-másik gazdasági vezet0 helytelenül értelmezi a gaz­dasági mechanizmus reform­jának széliemét, és a koráb­ban művelődésre szánt eszkö­zöknél kezdi a „takarékossá­got”, ahelyett, hogy éppen * gazdaságosabb termelés sej­tésére következetesebben igé­nyelné a népművelés hatéko­nyabb támogatását. E tekin­tetben a jövőben nyilván mindkét oldalon jelenthez tennivaló. A népművelőn9* markánsabban kell bizonyíta­ni munkája hasznosságát, aí üzemek, tszJek gazdasági ve­zetői pedig nem feledhetik * termelés jobb szervezésén kí­vül ilyen irányú kötelezettse- geiket sem. A népművelés számár* máris jelentkezik újabb bizonyítási le" hetőség. Az 1967-es év hátra­levő részében két kiemelked“ jelentőségű feladattal ke*, birkóznunk. A Nagy Október1 Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának ünneplésére má’ eddig is sok szép terv, szín®*' program született. Az eddig1 tervek azt bizonyítják, hoK sok tartalmas, élményszei* programban lesz részünk. 1 másik kiemelkedő feladat J gazdasági mechanizmus re­form céljainak, alapelveinek valamint a közönség körébe* érdeklődésre számot tart* rendelkezéseknek propagálós® a népművelés eszközeivel- Mindkét feladat kínálja a le­hetőséget, hogy előreléffjün* nevelési célkitűzéseink teljej sítésében, fokozzuk munkán* hatékonyságát, gyarapítsa* módszereit és mindezzel öreg­bítsük becsületét. Nagy Zoltán — Egy új regény téma foglal-, < koztat mostanában — mondta» ekkor — egy debreceni regény-♦ téma a XVII. századból. A» könyvtárban egy napon érdé-» kés kéziratra leltem. Pósalaky* Jánosnak, Debrecen egykori» főjegyzőjének föl jegyzései Ka-J ^affa idejéből. Szeretném meg- » írni azt az egész szomorú kort. ♦ A török százötven évig ült az» ország nyakán. A magyar nemj bírt vele. Jöjjön hát a külső 4 erő. gondolták sokan. Jöjjön a* ^.keresztes hadiárat”, a németi segítség. Micsoda árat fizetett» érte a nemzet! A török sok kárt J tett. de megmaradt a nemzet.» Most kétessé vált az is, hogy? megmarad-e. Ezt szeretném » megírni. Láttam, ez a regény is fi-j gyelmeztető lenne. A megté-í vedt magyarokat figyelmez-3 tetné: ti segítséget véltek a né-j metekben. gondoljátok meg, < mi várna ránk. ha csakugyan} ők győznének. (A regényt, sajnos, nem ír-* íratta már meg. És nem érhet-9 HARGITTAY ATTILA: íratlan szerelem Íratlan szerelem ez a miénk... Bebújunk a vasárnap-délelőttjébe, a presszók rejtett-füstös zugába: várni egymást. Elhitetjük magunkkal a végtelen közelségét, a távolság közelségét, emberi közelségünket, mégis félünk kimenni az emberek közé. Át kell festeni ábrázatunkat, hogy lelkünk tiszta maradhasson! Bennem a remény, benned a vonat-kerekek zuhogása szüntelen. * Feltör akaratunk és átformáljuk a világot! A mi világunkat, lelki világunkat, hogy merjünk hozzákezdeni rendezni akaratunkat, hogy újjászületve felvirágzott élet. küszöbére léphessünk és lehajthassuk fejünket a jövő puha-párnáira! VARGA RUDOLF: Vissza se néztem Pogácsa, tarisznya nélkül indultam, Nap volt a templomtornyom, nagyharang benne a Hold — menekültem■ a vicsorító temetőtől. Vissza se néztem, mert féltem, kővé változnék, kiscsikóvá. Az ólból kipislogó szálgyertya bevilágította utam — azóta csillaggá nőtt. Most visszapillantó-tükörből: vézna társaim szeméből nézem gyerekkorom, képet őrzök: egy sovány kisfiú felnéz nagyanyjára, és mindenre elszántan e.nni kéz, Fúvószenekarok találkozója A szakszervezeti fúvószene­► karok megyei találkozója ►augusztus 26-án és 27-én zaj- Iük le a Megyei Művelődési r Ház színháztermében. Felvonul Pmegyénk fúvószenekarának tszíne-java. 26-án délelőtt Iszakmai bemutató vezeti be a ► rendezvény-sorozatot. ‘ Bizonyára kellemes színfolt­ba lesz a találkozónak a szom­► baton délután kezdődő köszön­► tő-hangverseny; a részvevő ►zenekarok Fekete Sándor ve­► zényletével nagyszabású tér- szenét adnak a Hősök terén. ► Utána zenés felvonulásra ké­kül sor, A programban nem szűköl­ködő napot díszhangverseny l zárja. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulójának tiszteletére gazdag ►műsort mutatnak be az együt­tesek. Ekkor kerül sor 0. ftí' vószenckari pályázaton díja nyert művek bemutatására, * díjak kiosztására, s a győzte* művek ősbemutatójára. Feh György különdíjas művét a® ózdi Liszt Ferenc Művelődé*1 Ház zenekara mutatja be, W bisz István vezényletével. Ba' Iázs Árpád III. díjat nyert al­kotását a miskolci vasutasa* zenekara szólaltatja nie» Bencs Ferenc vezényletével; Borgulya András II. díja1 nyert művét a perecesi bá­nyász művelődési otthon zene-; kara viszi pódiumra, MentémI* Ernő irányításával. Az I. dí­jas művet, Lendvay Kamill1 Bányásznyitányát a Bártól® Béla Művelődési Ház fúvósze; nekara mutatja be, a szerZf vezényletével. . (p—0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents