Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
i^asárnats. 198T fiTHna 2. eszakmagtaeország 50 ÉVE TÖRTÉNT ********y-*)t********t* 1917. június 16-a és július 7-e között ülésezett a Szovjetek I. összoroszor- (- szági Kongresszusa. A februári forradalom győznie után a nép örömünne- Pet ült; éltette saját forradalmát. Az egymást váltó napok Reményei azonban egyre inkább rádöbbentették a töméseket, hogy a februári vihar iuSyan felborította a cári trónt, '^e nem adta meg a régen áhí- pott békét, földet, szabadságot. A forradalom után látszólag fejetlenség és zűrzavar Uralkodott az oroszországi po- .} Etikai életben. Az osztályfők gyors átcsoportosításá- jhak jele'volt ez. Ebben az ör- !vénylésben számtalan alkalom , kínálkozott a megtévesztésre, a forradalmasodó tömegek becsapására — az árulásra. Ezt a szerepet vállalta magára az Ideiglenes Kormány és a men- ' 5evik-cszer vezetés. Megalkuvás a szovjelekben Forradalmi időszakban, ha árulók felszínen akarnak Maradni, maguknak is „forra- í ^almiaknak” kell lálszódniuk. 0/ Fz vonatkozott a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsá- > Sknak tevékenységére is. A ’ f°rradalmasodott utca . balra ’Syekezett tolni saját hatalmi Í terveit, a szovjeteket, ezek l’ézetői azonban egyre jobbjaié rángatták, s a megalkuvás ütját járták. így a munkás- Paraszt hatalmat ellenforra- •á Palmi célok érdekében hasz- ,11 ®4lták fel. S Lenin, akinél reálisabban, üj Nemzőbben senki sem tudta J [elmérni az adott helyzet 0 konkrét lehetőségét, ezúttal i,[ s®m tévedett. „Jelenleg ki- y bőségben vagyunk — mon- j Öotta —, o tömegek egyclö- ' Te még nem hisznek nekünk. a kfi tudunk várni, át Jognak lé iönjjj a mí oldalunkra, mikor -jfj 0 kormány kimutatja a Jogaikéról.” J A megalkuvó pártok vcze- A fői a májusi válság utón kész- rl [éggel és örömmel ültek ab- “9 a hat miniszteri bársonyul székbe, amit a burzsoázia 10 Ajánlott fel nekik. Ezzel a -Sesztusával” a burzsoázia az I °Pportunislák mögött álló tömegek forradalmi hitét is meg akarta vásárolni. t1 r**s Röviddel a koalíciós kor- íj ’hány megalakulása után az ■J esZer párt minisztere, Ke- "3 [®nszkij, nyíltan meg merte *3 fogalmazni a katonák előtt: ’ "Előre Jogtok menni oda, aho- *•'<* tisztjeitek és a kormány k Vezetnek titeket!... A nép Akaratából meg kell tisztita- } ; 'tötök a hazát és a világot az u". eröszakoskodóktól (értsd: bol- S. Sevikoktól) és a hódítóktól.’’ Kerenszkij szavai is bizonyit- • iák, hogy a forradalom ellen- J sógei ellentámadásra készül- rT hók. A régi rend hívei alapo- 11; san kihasználták a „demokrá- ií: cíq» nyújtotta lehetőségeket, s szervezni kezdik ellcnforradul- P- hti alakulataikat. a,SÍ _A megalkuvó pártok vczc- 3(j. fő>t is teljesen clvakította ez jjj a. bolsevikgyűlölet. A lcninis- tj fákat kiáltották ki ellcnforra- L;t kalmároknak, akiktől a forra- rn. kaimat félteni kell — ugyanéi akkor szemethúnynak az el- v£ lenforradalom nyílt, vagy búrig «olt szervezkedése előtt. * Mégis... minden halaimat ^ 3 szovieiekneH ?! bői A bolsevikok között is akadlegi f«k, akik azt állították, hogy sZ‘ a szovjetek vezetésében uráliéi kodó opportunizmus miatt a :t. íelszó további fenntartása igr< nem jelent mást, mint minden \ hatalmat az.- opportunistáknak. lek Ezek a15 álbaloldali, szektás he; »»forrádtilniáiok , akik hUqi egv sem riadtak vissza, hogy Légy* nint is opportunizmussal várni- dolják. nem értették meg a less* nini stratégia lényegét — a szociális*3 f°> radalomba való _n átnövés, lehetőségeit Oroszországban. Karbantartják az utakat Miskolc III. kerületében a kis forgalmú Bíró, Gépész és a Dimitrov téri utak gondozása is szívügye a tanácsnak. 1 A közelmúltban jó néhány J tonna zúzalékkövet szállítottak az említett utakra, amit a lakosság társadalmi munkában terített szét az úttesteken. Sajnos, kissé megkésve érkezett a földgyalu, amely a különösen rossz állapotban levő utakat simára gyalulta. Itt most még egyszer- kell zúza- lékolni. A környék lakosai elégedettek a gondoskodásért. Igaz, most a frissen zúzalékolt utak ebben a nyári forróságban porosak lettek, de egy kis eső segíteni fog ezen is. Egyenruha — társadalmi munkából Az ózdi városi-üzemi KISZ- értekezleten többek között szóba került az ifjúgárdisták munkája is. Valaki elmondotta az értekezleten, milyen jó volna, ha valamennyi ifjúgárdista egyenruhában járna, hiszen ez növelné a fiatalok tekintélyét, kedvét. Az ózdi ifjúság ötletességéról vall, hogy a KISZ-fiatalok ellen- szolgáltatásos társadalmi munkában közel nyolcvanezer forintot gyűjtöttek össze, s ez az összeg elegendő száz ifjúgárdista egyenruha megvásárlására. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ í X X X ♦ : ♦ x X ♦ <*• ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4> * ♦ ♦ ♦ ♦ X ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Kérdések a mechanizmusról N ehéz a jövőbe látni, de azért vannak, akik prófétai ..biztonsággal” állítják, hogy a munkaverseny megszűnik az új gazdasági mechanizmusban. A téves következtetés alapja, hogy a verseny lényegét azonosítják annak túlzottan centralizált és gyakran bürokratikus szervezési módszereivel. Már napjainkban is megfigyelhető, hogy amilyen mértékben közgazdasági szabályozó eszközök váltják fel az irányítás közvetlen tervutasításos rendszerét. úgy csökken az országos méretű versenyszervezés adminisztratív vonásainak szerepe. Ezzel tulajdonkeppen a munkaverseny megszabadul sok formális elemtől, tágabb teret, nagyobb szabadságot biztosítva a helyi sajátosságoknak és kezdeményezéseknek. A sokrétű vállalati kezdeményezések ellenére sem mondhatjuk azért, hogy kialakultak már azok a módszerek és formák, amelyek a jövő nagyobb önállóságát és hatáskörét összekapcsolják a dolgozó tömegek aktivizálásával. Az idei feladatok megoldását és a reform előkészítését szervesen ösz- szekapcsoló vállalati kezdeményezések és javaslatok még csupán a helyi vezetők szűk körére korlátozódnak. Az új mechanizmusban a vállalatok nyereség-érdekeltsége — a gazdasági verseny erejével — a társadalmi szükségletek jobb kielégítésére: a minőség javítására, a választék bővítésére, s gyártmányfejlesztésre, a termékek olcsó előállítására, általában hatékonyabb munkára serkenti majd a helyi kollektívákat. Így a dolgozók felajánlása, kezdeményezése és javaslata, vagyis társadalmi mozgalma a vállalat termékeinek valóságos piaci versenyképességét növeli. Mindez feltételezi, a termelőhelyek és a brigádok, az előkészítő és fejlesztő részlegek, a beszerző és értékesítő szervek összehangoltabb anyagi ösztönzését. Szó sincs tehát arról, hogy a verseny megszűnik az új mechanizmusban, ellenkezőleg. magasabb szintre emelkedik azáltal, hogy közvetlenebb gazdasági célok, határozottabb vállalati és egyéni törekvések kifejezőjévé válik. A fokozódó vállalati érdekeltség tehát tovább erősíti az összehangolt kollektív munka szerepét, de egyben a kiemelkedő egyéni teljesítményekre is határozottabban épít. Így a versenymozgalom a népgazdaság érdekeivel összhangban levő vállalati feladatok végrehajtására úgy mozgósíthat, ha felkarolja a dolgozók kezdeményezéseit, elhatározásait, és ösztönzi a többre, jobbra törekvő ambíciókat. A termelés társadalmi jellege minden időben versenyt szült az emberek között. A szocialista versenymozgalom sajátossága abban rejlik, hogy biztosítja a tehetség és képesség érvényesülését, tudatosan közös céljaink szolgálatába állítja. gépkocsi-tulajdonos szeretné, ha végig nézhetné, amíg kocsiján dolgoznak. Ez a legtöbb helyen lehetetlen. Szerencsen ez is természetes. így kell dolgozni, ügyféllel foglalkozni. A szerviz üzembe állításáért gratulálunk a gépjavító állomásnak! T. K. Tiszakarád Autós-túra Mezőkövesdre A Miskolci Autóklub július 9-én, vasárnap autós túrát indít a mezőkövesdi Zsóri-für- dőbe. Ezen az útvonalon halad majd a segély kocsi is, így szükség esetén a rászorulók segítséget kaphatnak. Indulás 8 órakor az SZMT székháza elől. rW vf © © Ti? a A. iomte^ekert— én a É&meÉ* ló munkáért — ........................... elismerés A z ország több helyiségében működő különféle szerviz-állomásokon jártam 1963 óta. Június elején a Szerencsi Gépállomás szerviz-állomására vittem be gépkocsimat A jól felszerelt állomáson nemcsak előzékeny, udvarias dolgozókat találtam, de ami még fontosabb: lelkiismeretes munkát végeznek. Ilyen szervizt kocsim még nem kapott. Minden A munkaversenyro segédüzemek a tsz-nek. Pe- ä dig még messze vannak a J kapacitások teljes kihaszná- A lásától. Főleg saját, belső ? használatra dolgoznak. De \ így is, az a pénz, amit nem y kell kiadniuk, legalább 2—3 T ezer forint megtakarítást eredményez munkaegységen- é ként. És nem akarnak itt a megállni. A megtakarításo- s- kon felül, már erre az évre I, 310 ezer forint bevételt ter- Y veztek bérmunkából. Tavaly S 45 forint volt a munkaegy- • ség, idén meglesz az 50 is. A mezőnyárádi Űj Élet-riek • 139 dolgozó tagja van, meg | vagy 40 nyugdíjas. Ide mór . „betört” az új gazdasági me- ; chanizmus szelleme. A fő- . könyvelőnő, és a többiek is ; keresik, kutatják, mit lehet- I ne még tenni, hogy növeked- ■ jék a tagság jövedelme. Egy 1 régi istálló helyén üzletkom- > binátot építenek. Július ele- ] jén nyílik a zöldségbolt, az-, ■ tán majd később a borkós- ] toló, meg a tejcsárda. — A gépműhelyt is jobban | ki tudjuk használni, ha léte- 4 sítünk egy autószervizt. i És még? j — Kárpitosmunkát is tud- ■! nánk vállalni... i A földterület korlátozott, 3 terjeszkedni nem tudnak. Ha j többet akarnak keresni, e; 3 csak „intenzív” úton. a belső j tartalékok jobb kiaknázásá- 3 val lehetséges. Ami biztos, j hogy- menni fog, hiszen: j — Nem akarom előttük j mondani, de olyan ügyes, j talpraesett emberek... 3 Flanek Tibor J w ;»í*.iÍM*nS«sSf#-,!». A Ar.- II- .* ekevas, vagy ami éppen kell. És rögtön, amikor kell! Még hátrább, az udvar végében, ott a bognárműhely. Szintén gépesített. — Van egy kis erdőnk, miért ne dolgoznánk fel mi magunk a fát? Deszka vagy kocsi — egyre megy. S ezek után már meg sem lep, hogy a szalagfűrész is itt készült De a főkönyvelőnő nem hagy pihenni, visz tovább, a darálóüzemhez. — Most építettük át. Sehol sem látok darálót, Lesüllyesztették az egészet a föld alá. Épp oda áll egy kocsi, beleönti a terményt, és telnek a zsákok, minden erőlködés, emelgelés nélkül. Sokat jelentenek ezek a szik, alaposan meggondolják, mielőtt egy fillért is kiadnának. A szomszéd terem: kovácsműhely’. Hiába keresne itt a Tátogató üllőt, meg különböző nagy'ságú kalapácsokat, ezeket felváltotta a gép. Okos kis jószág, csak leül mellé az ember a kisszékre, nyomja a pedált, s máris élesedik az umiiiiiiiiimiiiimiimimmiiii Keresem a mezőnyárádi Üj Élet Termelőszövetkezet főköny'velőjét. Az irodában nincs. \, — Talán a magtárban lesz. Ott sem találom. Tovább ment már, a gépműhelyhez. Megyek hátra a gépekhez, most kit is kérdezzek? Fiatal, törékeny asszony jön key rékpáron, őt választom. — Bocsánat, nem tetszett látni a főkönyvelő elvtársat? Elmosolyodik. — Én vagyok. Nem olyan nagyok itt a távolságok, mégis kell a bicikli, csak gyorsabb fgyr. Mert sok a munka, Szolnoki Jenőné éppen a tsz kisegítő üzemeit látogatja. Csatlakozom hozzá. Belépünk a gépjavítóba. A terem egyik sarkában korszerű esztergapad, betakarítási versenyben nyerték. Ebben a műhelyben majdnem mindent meg tudnak csinálni, Elromolhat traktor, vagy kombájn, nem kell külső segítség. — Csak a motoreserés főjavításokat nem végezzük házilag. Felébe kerül itt a munka, mintha kiadnánk az állami gépjavítónak. Kinn, az udvaron lófogatú , szőlő-permetezőgép áll. Tel- ; jes egészében saját konst- ; rukció. ez is itt készült a mű- ] hely'ben. Éppúgy, mint a 1 szalmalehúzó. Most meg ép- ! pen páncélszekrén.vt csinál- ■ nak, vigyázni kell a pénzre. | De nemcsak arra ügyelnek, • hogy' el ne lopják. Ügy látfia iöbb&i akarjak... A lenini koncepció arra épült: Oroszországban a tényleges hatalom a felfegyver- zett nép kezében van, amely a szovjetekben látja saját hatalmi szervét. A szovjetek élén álló megalkuvó vezetés azonban e bizalom egy részét átjátszotta az Ideiglenes Kor- mánynak. Az Ideiglenes Kormány hatalma tehát a még tisztán nem látó tömegek bizalmán nyugodott, így a kormány „megdöntéséhez” elsősorban nem fegyveres harcra volt szükség, hanem a néptömegek Ideiglenes Kormányba vetett bizalmának megvonására. Két dudás játszott tehát egy csárdában — de mindkettő hamisan —, s így nehéz volt megállapítani, mikor melyik szólaltat meg disszonáns hangokat. Ahhoz tehát, hogy meg lehessen állapítani, hogyan is „játszik” a szovjet vezetés, el kellett távolítani a másik dudást, az Ideiglenes Kormányt. Az Ideiglenes Kormány hatalmának felszámolása a forradalom jelentős továbbfejlődését, a kettős hatalom végét jelenthette volna, s így már csak a szovjetekben testet öltő munkás-paraszt demokratikus diktatúra gyakorolta volna a hatalmat. A szovjet vezetés tehát a későbbiekben vagy teljesíti a nép akaratát — vagyis búkét, földet, kenyeret, és szabadságot ad a népnek, s akkor a forradalom továbbfejlődése biztosított; vagy pedig megtagadja ezt, s akkor a nép bizalmát veszti el. Mindez magával hozná, hogy a tömegek az árulókat, a disszonens hangot megütőket kisöprik a hatalomból, s helyükre az igazi forradalmárokat, a bolseviko- kat ültetik. A helyzet bizonyítja, hogy Lenin világosan látta a második ütemet is a forradalom békés átnövésében, a szovjetekbeni őrségváltás, a szovjetek bolsevizálódásának folyamatát, amely később — igaz, más körülmények között — be is következett. Kinek az ideje járt le ? A júniusi napok kíméletlen gyorsasággal leplezték le a politikai hitvallások igazi tartalmát, a hazug pátoszt, a demagógiát. A bolseyikok újabb és újabb posztokat hóditbttak meg, ami a koalíció újabb válságának árnyékát vetet te előre. Közeledett az az idő, amikor a megalkuvó pártok a rágalmazás és a fenyegetés helyett a nyílt üldözés eszközével léptek fel Lenin pártja ellen. A bolsevikok elleni támadást szerették volna „törvényesíteni” a szovjetek június 16-a és július 7-e között ülésező I. összoroszországi Kongresszusán, ahol a több mint ezer küldött között csupán 105 volt bolsevik, míg a többi mensevik és eszer delegátus volt. A jobboldal a kongresszustól remélte az újabb offenzíva megindítását a baloldal ellen, és várta az Ideiglenes Kormány egész politikájának megerősítését. Lenin a kongresz- szuson beszédet mondott az Ideiglenes Kormányhoz való viszonyról és a háborúról. Ce- rcteli mensevik vezér a kormány és a koalíció védelmében azt hajtogatta, hogy Oroszországban nincs olyan párt, amely egyedül át merne venni a hatalmat. E bizonyga- tás közben Lenin határozott hangon közbeszólt: „Van ilyer párt!” Amikor pedig szót kapott, még szenvedélyesebber érvelt és vitatkozott. Az elnökség igyekezett Lenintő. megvonni a' szót, valahányszoi , szót kért a kongresszuson. Érveléseinek átütő ereje azonban még a jobboldaliakat is lebilincselte. Mint a kongresszus jegyzőkönyve bizonyítja, Lenin beszédénél az elnök többször is rászólt: „Az ön ideje lejárt” — mondta. A teremben felkiáltások hangzottak: „Halljuk! Folytassa!” „Még 10 perzet!” (Zaj, taps, tiltakozások.) Elnök: „Közlöm a kongresszussal, hogy az elnökség a szónok beszédidejének meghosz- szabbítását javasolja. Ki van ellene? A többség a meghosz- szabbítás mellett van.” S Lenin tovább beszélt, érvelt, vitatkozott. A bolsevikok hősies harcának ellenére a megalkuvók többsége olyan határozatot fogadtatott el a kongresszussal, amely' jóváhagyja a burzsoáziával való koalíciót és az Ideiglenes Kormány egész politikáját. A július l-i tüntetés A kongresszussal egy'időben Petrográdban rendkívül kiéleződött a helyzet. A tömegek erőteljes intézkedéseket vártak a kongresszustól a fokozódó gazdasági káosz megfékezésére, a háború befejezésére. A bolsevikok e helyzetben úgy határoztak, hogy június 23-ra tömegtüntetést szerveznek, hogy bebizonyítsák a kongresszusnak, mit is akar és kinek az oldalán áll az utca népe. A felvonulás előestjén azonban a kongresszus úgy döntött, hogy nem engedélyezi a tüntetést. , A tüntetést elhalasztani, a fokozott elégedetlenséget visz- szafojtani nem volt könnyű dolog. A bolsevik vezetés mégis úgy döntött, aláveti magát a kongresszus határozatának, mert nem tartotta célszerűnek és időszerűnek a kongresszussal való nyílt szembeszegülést. „Még egy egyszerű háborúban is előfordul, hogy kitűzött támadásokat stratégiai okokból le kell' Jújni, s még- inkább lehetséges ez az osztályharcban. Nem szabad okot adnunk a támadásra, hadd iá-. madjanak ők, akkor a munkások megértik majd, hogy ezek egyenesen a proletariátus létére törnek” — mondja Lenin azoknak, akik a Központi Bizottságban elégedet-j lenkedtek a tüntetés leállítása- miatt. A döntés után az aktív- pártmunkások egész éjjel jár-! Iák a várost, az üzemeket, a- laktanyákat és magyarázták a| határozat szükségességét. Más-! nap reggel pedig a csend bizo-| nyitotta, hogy' a tömegek meg-! értették a párt szavát, bizo-- nyitva, milyen fegyelmezet-! ten, politikailag éretten fogad-- , ják el, a bolsevik vezetést. | A mensevik vezérek „sike- • rük” láttán vérszemet kaptak.! A kongresszus elnöksége el-- határozta, hogy július 1-re] (éppen a fronton tervezett- nagy offenzíva napjára) Ők; szerveznek célkitűzéseik iga-! zolásúra felvonulást. _ . . . t Julius 1-e azonban bebizo-- nyitotta, mennyire elszakad-; tak a megalkuvó pártok a tö-! megektől, s milyen erős gyö-- keret eresztettek a bolsevi-J kok Petrográd dolgozó népé-- ben. ; A verőfény’es vasárnap- mintegy félmillió ember! özönlött a főváros utcáin a- Mars-mező felé. Amerre aj szem ellátott, mindenütt- transzparensek — de bolse-; vik jelszavakkal. Alig akadt! néhány felirat, mely a koa-- liciós kormányt éltette, a tűn-! tetők azonban ezeket is letép-- tők és lábbal tiporták. .; Július t-e kimagasló dátu-; mává vált az orosz forradalom; fejlődésének. Félmillió torok- kiáltotta: Le a háborúval, le az Ideiglenes Kormánnyal! Minden hatalmat a szovjeteknek! Nováh Józief ,
