Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
Szerda, 1967. július 5. ESZAKMAGYAKOKSZAG 3 MISKOLCON Az ÉM. Miskolci Tervező Vállalat kiállításán látható a Beloiannisz utca és Széchenyi utca sarkán épülő miskolci új állami áruház makettje. Az épületet Horváth István és Szabó József tervezte. [Országos 'maÉásvédelmi vándorkiállítás Miskolcon (Tudósítónktól.^ A Lenin Kohászati Művek dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tett vállalásuk teljesítése nyomán sikeresen ‘ zárták az év első felét. Például a nagyolvasztómű több mint ezer tonnával* az acélmű gyárrészleg pedig 3750 tonnával termelt többet az előírtnál. Nagyszerűen ügyködött a hengermű gyáregység kollektívája is, amely közel 9 ezer tonnával több fazonárut hengerelt az előírton felül. A nagy kohászati üzemben 99 százalékos eredménnyel tettek eleget a tételes, a darabszám szerinti megrendelések gyártásának, szállításának. És vannak tételek, amelyekben „előreszaladtak”, hiszen 17 ezer 460 tonnával teljesítették túl szállítási feladatukat. örvendetes, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan tovább csökkent a selejt, és a reklamáció alig haladja túl a 0,2 százalékot A termelés növekedésével ellentétesen ugyancsak tovább csökkent a tüzelőanyag- és a villamos- energia-felhasználás, amelyben 14 millió forint értékű megtakarítást értek el a Miniszter- tanács és a SZOT vándorzászlajával, és a kongresszusi zászlóval kitüntetett üzem fizikai és műszaki dolgozói. Az év első fele biztató eredménnyel zárult. Valamennyi termelőegység túlteljesítette ez év első felére esedékes feladatát. Ez jó alapot, magabiztosságot ad a gyár dolgozóinak az év második felében végzendő munkájához, a jubileumi vállalás valóra váltásához. NG Bár természetesen még nincsenek egészen hiteles adatok az Özdi Kohászati Üzemek első félévi termelési eredményeiről, az eddigi, megbízható beszámolók szerint a kohászvárosban hatalmas lendületű a jubileumi munkaverseny. Amit a szocialista címért küzdő, keréken 560 brigád, 77 műhely és üzem megfogadott és megígért, annak csaknem kivétel nélkül eleget is tett a munkaversenyben résztvevő több mint kilencezer dolgozó. Nyersvasból hatezer tonnával termelt többet tervénél a nagyolvasztómü, és közben az elsőrendű minőségű nyersvas arányát a tavalyi 85,2 százalékról 87,3-ra növelte. A selejtet pedig csökkentette. Az acélmű hatezer tonna többlettel indul a második félévnek, ugyancsak a selejt csökkentésével. Finomhengerelt áruból is több mint hatezer tonna jó minőségű áru a túlteljesítés, ugyancsak a selejt csökkentésével, melyet már csak tized százalékban lehet kifejezni. A munkaverseny hangsúlya minden területen a minőség további javítására irányul. Ezt pedig az egész üzemet átfogó műszaki intézkedések segítik. Június végére valamennyi berakó darut elektronikus mérleggel szereltek fel, mely „patikai” pontossággal méri az adagokat. Az acél megfelelő minőségét ellenőrzik a teljesen automatizált próbaberen- dezéselc, amelyek segítségével hét perc alatt megállapítható a kemencében készülő acél összetétele. A próbakanál be- mártása után gyorsan kihű- tik, levágják, csőposta viszi, elektrospektrográf regisztrálja és — legújabban, néhány nap óta — közvetlen a gépre épített telex írja vissza az üzemnek a pontos gyártási adatokat. A munkaverseny lendületét a legutóbbi meleg napok hőstettei ábrázolják a legjobban. Szinte egy időben állt le egy mélykemence és egy acélműi kemence. A kemencék újjáépítése télen is próbára szokta tenni az építők hőbírását. Most, a kánikulában azonban — a munkásvédelmi szabályok betartása mellett is — percről percre meg kell küzdeniük a még ki sem hült téglák bontása közben ■ a sugárzó meleggel is, és a szomszédos üzemben lévő kemencék 60 fokos hevében végzik munkájukat. Ha mindehhez hozzávesz- szük a karbantartók ugrásszerűén megjavult munkáját és a közlekedésiek rekorddöntéseit az egy nap alatt kiküldött, megrakott vagonok számában, bátran elmondhatjuk, hogy az ózdi kohászati dolgozók — s közöttük is elsősorban a kongresszusi hónapot tartó fiatalok — már az első félévben is megmutatták, hogy soha el nem ért eredményekkel ünnepelhetik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulóját. Az OKISZ, elsősorban a fa-, a vas- és az építőanyagipari jellegű szövetkezetekre vonatkozóan a munkások baleset- és egészségügyi védelmének erősítése érdekében országos munkásvédelmi kiállítást szervezett. A budapesti bemutató után a vidéki városok között először Miskolcon teszik lehetővé a vándorkiállítás megtekintését. A munkás- védelmi kiállítást július 10-én, hétfőn délelőtt 11 órai kezdettel nyitják meg a BÁÉV selyemréti munkásszállójának előcsarnokában. Az itteni megrendezés előreláthatóan hasznosnak bizonyul, hiszen nemcsak a szövetkezeti, hanem várhatóan az állami építőipar dolgozóinak is tanulságul szolgálhat a kiállítás. tggiztfiiitgt (8.) Ax ürömök gondjai K ora reggel elindultunk a Pavlovszk-i parkba. Az ötletnek egyáltalán nem terültem, hiszen hol van még a tavasz, amikor egy park nzép és pompázó lehet? Az vigasztalt, hogy visszafelé jövet „beugrunk” a Cárszkoje Szeló-ba; itt járt egykor Puskin líceumba. A cárok gazdagok voltak, de ízlésük... enyhén szólva, elmarasztalható. [Viszont láttam az eredeti ífényképvelvételeket, amikor a cári nyaraló kincseit, műértékeit a hó alá ásták. Többször is gazdát cserélt ez a palota a második világháború idején. Puskin nyomait kutattam, hiszen nemrég láttam a Miskolci Nemzeti Színházban Németh Csapdá-ját ::. A hatalmas kert közebén tó; már fürdött benne egy-két nagyobb s merészebb kamasz, a kisebbek nem kis csodálkozására; megnézzük, de utána kértem, induljunk vissza Leningrádba. Egyik ismerősöm megígérte, elvezet arra a helyre, ahol Puskin párbajozott. Köd, zavaros vizű patak, lombtalan farengeteg — valahogyan mindig így képzeltem el azt a helyet, ahol Puskint megölték; vele szemben Garcia Lorcát napfényes, kiszáradt patakparton látom, amint figyeli a granadai tájat A várja a véget jelentő lövést. Álig tévedtem valamit. Pusztán annyit, hogy a mai Leningrad egészen a kiserdőig húzódik, hat-nyolcemeletes bérházak rengetege húzódik itt, vasútvonal s azon túl a tragédia helye. Fák kopaszon, távolabb a Fekete folyócska. Emlékmű, hatalmas obeliszk és két zömök vörösmárvány- kocka: a város felőli részen állt Dantesz — amottan a költő. Hiába hunyom be a szemem, hogy az évszám után képzeletem révén visszavezessem magam a múltba s halljam a pisztolylövést. — 1837. január 27, ez még a régi időszámítás, máskülönben február nyőleadikát írtak... Várom a lövés csattanását.., Gyerekek zaja hallatszik, a zajló vizű, kicsi vasúti árokban játszanak, hajókat, faszilánkokat úsztatnak, s a mellékágakon apró papírcsónakok ringanak. Visszatérítenek oda, ahonnan tulajdonképpen csak próbáltam elszakadni. A békésen zajló mába. Azon az oldalon, ahol Puskin állt, távolabb, a kis erdő szélén, hatalmas teherautókról betoncsöveket raknak le — a tragédia helyét meghagyják kegyeletből, de a 4 milliós város tovább növekszik. Azután sietnünk kell. Ebéd és rohanás a Szmena szerkesztőségébe. Szeretném hallani a szerkesztő véleményét Leningrádról, örömeikről, gondjaikról. Egyszóval mindenről, hiszen egy újság millió kapoccsal kötődik a valóságos élethez. A szerkesztő fiatal ember. Nyúlánk, fekete hajú. Ügy is írhatnám, hogy jólfésült. Megfigyeltem: nincs hozzászokva az interjúhoz. Vonalasán beszél — kezdetben. Sőt, azt is kiéreztem, mielőbb véget szeretne vetni a kellemetlen diskurzusnak. Sok a dolga — emlegeti. Ám én sem ma kezdtem ezt a kíváncsiskodó „szakmát”. S megéri a kitartás.. őszintén beszél, amint megértjük egymás szándékát. Én jóindulatú, baráti érdeklődő vagyok, ő pedig a dolgok ismerője. Leningrád fiatalságának öröméről és gondjáról így reális képet kapok. Nincs szándékomban fajsúlyozni a gondokat — mert azok érdekelnek elsősorban. Hiszen magam is látom, miként szórakoznak, öltözködnek a leningrádi lányok, fiúk: ugyanúgy, mint Európa bármelyik világvárosában — szélsőségek nélkül, modernül. Leningrád munkásváros. Munkásifjúsága érettségizett szakmunkásokból tevődik ösz- sze. Általában 100 rubelt keresnek. Hetente 5 napot dolgoznak — ez külön gondot jelent a Komszomolnak. („Mivel töltsék a szabad idejüket?”) A szakmunkáskereset után idekívánkozik még: egy fejőnő havonta 120 rubelt is megkeres, viszont a fiatal mérnökök fizetése még a szakmunkásoflŐTI 11 ítRMtLÉS, ALIG VAN REKLAMÁCIÓ I félév sikerei íz LKM-hei kénál Is kevesebb kezdetben.' („Ez helytelen és sok gondot okoz nekünk.”) öt nap munka, két nap szabad. Táborokat szerveznek, ahová kijárnak a fiatalok víkendezni. Itt a Komszomol irányítja a szórakozást, ám a lépcsőházakban ... („Lehetőség kell, nem lépcsőház.”) A Szmena állandóan követel, bírál — több klubot, kultúrotthont, sportpályát a fiataloknak! („Kiöregedtek a Vörös Sarkok — modern lehetőségeket a modern felfogású ifjúságnak.”) A pékek klubját említik — ott havonta kétszer jazz-ra tanítják az érdeklődőket. („Ha látni akarja, elviszi oda az égjük munkatársunk.”) F eloldódunk. A szerkesztő beszéde egyszerű — , semmi dogma benne. A gondok sorolásakor átéli felelősségét. Mintha cikket írna s verekedne a hivatalos szervekkel — a fiatalokért. Hirtele- nében észreveszem, hogy a szerkesztő szimpatikus fiatalember. (Majd 4 óra lett a 20 percből — annyit kértem tőle beszélgetésre.) Meséli a Karélia-parti Komszomol üdülőt — csodálatosan szép lehet. Nevetve mondja, hogy már évek óta nincs náluk probléma a twiszt-tel, a jazz-al, a szűk nadrággal, a hegyes orrú cipővel. Akinek ez tetszik, csinálja, viselje. A bezprizonjtin-öket ő hozza szóba. Probléma ez még mindig a Szovjetunióban? — Igen, probléma. — őszinte. — Nem úgy, mint a harmincas években. De, sajnos, nálunk hagyománya van ennek. Tétlen gj’erekek, nagy- távolságok. Ha egjr orosz fiú világot akar látni, elég ha beutazza a Szovjetuniót... Elvált. szülők gyermekei... A mama dolgozik, nyáron nem jár iskolába a gj’erek. Elindul, rossz társaságba keveredik. Erre is gondolnunk keTl. Egyetemisták nyáron munkatáborokba mennek. Visznek ezekből is magukkal. Szörnyen büszkék és becsületesek lesznek. Amolyan Makarenko-te- lepek ezek. Újabban sportklubok alakulnak, ilyen nevekkel: „Harci kesztyű”, „Box” stb. Ez is érdekes. Nagy fegyelmet tartanak benne. Fiatal családok gondja-baja a lakás? A szerkesztő szerint nem. Nem a lakáshiány az elsődleges gond. Korán házasodnak össze, meggondolatlanul. Aztán a válás jön ... Szociológusok, pszihiáterek, lakó- bizottságok foglalkoznak a válás kérdésével. Keresik a: okokat és — segíteni igj'ek- szenek. („A válások okát csal 5 százalékkal lehet lakásproblémával magj’arázni.”) Én ebben a számban kételkedem — szerintem nagyobb ott a lakásgond, mint amennyire s szerkesztő azt hiszi. Lekísér, egészen az autóig Kezet szorítunk. — Köszönöm; hogy ezekről a gondokról ilyen mélységben beszélgethettünk — mondja Megelőzött... Azután már alig van dolgunk erre a napra. A „Moszkva” moziban egy amerikai filmet nézünk meg. A Spar- tacus-t. Mielőtt elkezdődne a2 előadás, az egykori Putyilov gyárat nézzük meg; igaz, csak kívülről. Kíváncsi vagyok, ho- gyan néz ki az az utca, ahonnan egy sztrájk után az a híres tüntetés elindult. A gyár komoly és méltó- ságos. Mint egy vén forradalmár; kicsit még zárkózott is. Igazi gyár. Korommal, porral, füsttel — és sok-sok emberrel, akik mindig sietnek valahová, egy titokzatos törvény szerint. Baráth Lajos szott. Ezért az Osztályozó ve* zetöi felvették a kapcsolatot e berendezéseket gyártó Jász* herényi Aprító Gépgyár ille» tékeseivel. A múlt heti tárgyalások tel* jes sikerrel jártak. A két üzem vezetői szocialista szerződést kötöttek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére. Ez az egjrezség a szocialista együtt* működés nagyszerű példája. A Jászberényi Aprító Gépgyár ugyanis termékeinek jelentői hányadát exportálja, s ezekének a kötelezettségeknek minidig időben eleget kell tenniük, így a tervek módosítása, meg* változtatása egyáltalán nem egyszerű feladat. A gépgyár vezetői azonban megtalálták a módját annak, hogy saját ér* dekeik szem előtt tartása mel* lett, más vállalaton is segít* senek. A három rezonáns rosta le* gyártását — meljmek értéké körülbelül egymillió forint — ez év végére igazolták visszá a jászberényiek. A tárgyaláson ennek az időpontnak az előbb* re hozását kérték a borsodiak. Ha sikei-ül a nagy évforduló napjáig üzembe helyezni a rezonáns rostákat — amellett, hogy számottevően megjavul az osztályozott szén minősége, az év végéig még mintegy 300 000 forintot is megtakarít a Központi Szénosztálj’ozómü. A rezonáns rosta nagyon ügj'esen és ésszerűen megtervezett gép. Felhasználásával minden osztályozott szén tonnánként 70 fillérrel értékesebb, hiszen jelentős a minőségi javulás, jobban megfelel a szén a szabványelőírásoknak. A megkötött szerződés értei- mében a Jászberényi Aprító Gépgyár augusztus 15-ig két rezonáns rostát, a harmadikat pedig október 15-ig leszállítja a Központi Szénosztályozóműnek. Az előkészületi mun Icához haladéktalanul hozzákezdtek az üzemben. A gépek beszerelése és próbaüzemelésé felett a KISZ-szervezet vállal védnökséget, a pártvezetésé^ tagjai pedig a műhely dolgozóival beszélik meg a közöé tennivalókat A két üzem vezetőinek jó szándéka, segítőkészsége bebizonyította, hogy a megértő tárgj-alások példás együttműködés kialakításához vezethetnek. Az ilyenfajta egjüttmű- ködés kölcsönösen előnj'ös és hasznos minden üzem számára. — pataki ~ i A napokban nagyjelentőségű tárgyaláson vett részt Jászberényben Monos János, a Borsodi Szénbánj'ászati Tröszt igazgatója, Stoll Lóránt főmérnök és Üveges János, a Központi Szénosztályozómű főmérnöke. A tárgyalásra előzetes megállapodások, s kölcsönös levélváltás után került sor. A Központi Szénosztályozómű vezetői is megértették az állandó minőségjavítás rendkívül nagy jelentőségét és sokat keresték, kutatták azokat a lehetőségeket, melyeknek felhasználásával elérhetik e célokat A legésszerűbb megoldásnak a Ludwig—Binder-féle rezonáns rosták felhasználása látPéldás eiyüttműködés II ÚJSÁG az Ózdi Kohászati Üzemekben A MÉRFÖLDEK
