Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Vasárnap, 196% jüfím 3«, ÉSZAKMAGYAROKSZÁG wsssssx 9 QsaL&di- KÖR ! KEiimmimmiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiminnMiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Horgoljunk blúzt Reitsük via alá az örömöt? A blúz minden időben csi­nos és kellemes viselet. Most, hogy a horgolás asszonyok, leányok kedvenc időtöltése, s a horgolt blúz, ruha az öltöz­ködésben divattá vált, az alábbi modelleket ajánljuk. Szabásminta Fehér csomagolópapírt 10 cm-es kockákra osztunk, s belerajzoljuk a blúz szabás­mintáját, úgy, hogy az eleje hosszát, a derék- és csípő-, valamint a mell-bőséget a sa­ját méreteink szerint kezdjük el horgolni a blúzt. Horgolási minta Első minta: négy kétráhaj- tásos pálca, nyolc láncszem. Ismét négy kétráhajtásos pál­ca stb. Második sorában a négy pálcára ismét négy pálca, máj négy láncszem ráhajtás nélkül leszúrva. Ismét négy láncszem, pálca. E két sor váltogatja egymást­Második minta: egyszerű netzminta. Három levegő­szemmel, egyráhajtással, lyu­kakat horgolunk. Háromlábas egyráhajtasos pálcikákkal hor­goljuk meg a mintát. \ (v, \ I U­x £ Is 1 P / C s ■ A mi 1 • • 1, B . f Harmadik minta: két pálca, két láncszem, két pálca, négy láncszem, két pálca, két lánc. szem stb., .. Tetszés szerint dolgozhatunk, egy- vagy két ráhajtással. Választhatunk hozzá színes zeíír fonalat. Egy, vagy két szálból finom gyapjú blúzt horgolhatunk. Ha kárlolt fo­nalat vásárolunk, ajánlatos ugyanolyan lánc-cérnát is venni, hogy a fonal formatar­tását biztosítsuk. Dolgozha­tunk fehér vagy enrü Gyöngy- perlé-fonállal. Kitűnő mosó­blúzt kapunk így. De használ­hatunk selyemfényű Mátra- fonalat is, ebből különleges horgolt blúzunk lesz, ha színes fonalat választunk. 4 4 4 ♦ 4 4 4 « ♦ 4 4 4 Milyen legyen a lakástextil? bordó, a zöld és a barna bú­torhuzatot tartotta ízlésesnek. Az utóbbi években a lakás belső díszítésében, s a bútor­színekben is a világos, derűs Férfiaknak — kánikulában Hosszú időn át a férfiak számára a nyári nagy meleg­ben maradt a zakó, az ing és a nyakkendő, míg a nők len­ge blúzokban, szellős nyári ru­hákban járhattak. Amióla di­vatba jött a kiving, a férfiak­Bordó, szürkecsikos kiving. Három zsebbel, rövid ujjal nak sem kínszenvedés a ká- nikulna. A divat változásainak kö­vetkezménye, hogy a férfiak is színesebben öltözködhetnek: ma már senkit nem lep.meg, ha egy fiatal embert kockás, virágmintás vagy Op-art min­tás kivingben lát. A kivingek nagy előnye, hogy szellős, könnyű, jól mos. ható anyagból készülnek. Vi­selésük kényelmes, nem kell a nadrágba gyúrni és a rajta levő 2—3 zseb elegendő arra, hogy a nélkülözhetetlen apró­ságokat, zsebkendőt, apró­pénzt, napszemüveget, igazol­ványt elhelyezzük benne. Sok változata ismert a kl- vingeknek: „Debora”-ra ke­resztelték a tarkán szőtt, sö­tét tónusú kockás kivinget, a „Lala” világos pasztell színek­ben, csíkos mintával készült. A rövid ujjú Idving, a „Fres­kó” például Igen jól hasz­nálható hétköznapi viseletként munkába és sporthoz, kirán­duláshoz, nyaraláshoz. A hosszú ujjú változat — zakó helyett — este is jól öltöztet. színek kerüllek előtérbe. A Bútorért, a Lakástextil Vállalat, az Iparművészeli Ta­nács közös bemutatót rende­zett az új lakástextilekből. Halványszürke és narancsszín, mélylila és citromsárga, sima, mintás anyagok sorakoznak egymás mellett. Pécsi László, a Lakástextil Vállalat terve­zője elmondotta: — Gyáraink évente 9 millió négyzetméter lakástextilt ké­szítenek. A minták és színek alkalmazkodnak ahhoz, hogy a hazai bútoripar 60 százalék­ban ma már modern formájú bútorokat gyárt Vannak ter­mészetesen klasszikus bútor­szövet minták — például a színes damaszt —, amelyek a stílbútorok kárpitozásához szükségesek. A törekvés mégis az, hogy az új bútorszövet szép színárnyalatokban, polieszteres szálerősítéssel készüljön, mert így kellemes színű, ugyanak­kor kopásállább, s könnyebben tisztítható. — Tisztelt bíróság! Mint ke­resetemben is kifejlettem: vál­ni kívánok feleségemtől. Az ok, hogy nejem teljesen elhi- degült tőlem .. . Nem, nincse­nek konkrét bizonyítékaim, de ezt az ember megérzi, kár, hogy a tisztelt bíróság nő. így nehezebben érti meg szem­pontjaimat. Tízéves házasok vagyunk. Ennyi telt cl, megértésben, szeretetben, boldogságban. A dolog körülbelül egy éve kez­dődött ... Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy imádom a csirkecombot.. Mikor elvettem Elvirát, anyám ezt elmondta neki. Akkor az álnok lesü­tötte a szemét és áhilalosan rebegte, hogy ez direkt sze­rencse, mert ő ki nem állhal- ja a csirkének a combját, csak a hátát, meg legfeljebb a szárnyát tudja megenni. Akkor éreztem, hogy minket az isten is egymásnak teremtett, cppen olyan, mint az anyám. Minden vasárnap csirkét vágtunk. Nekem jutott a két combja és a melle, 5 eile a hátát, szárnyát és az aprólék­ját. Sosem szóltam érte, hadd egye, ha egyszer azt szereti. Az ember tisztelje házastársa ízlését még, akkor is, ha nem egyezik az övével. Egy évvel ezelőtt történt. Későn mentem haza, a va­csorám az asztalon volt. Én sosem kívántam tőle. hogy megvárjon a vacsorával. Olyan enyhe szalon-mólém volt, de azt azért észrevettem, hogy a csirkepörköltben nincs comb, nincs melle húsa. Egy hatalmas csontos hát és két szárnya úszkál a piros szaft­ban. Már akkor sejtettem, hogy ez nyflt támadás. De az is eszembe jutott aznap, hogy egyszer ő is megkóstolhatja a combot is .. . Bár az egyiket azért meghagyhatta volna. Nem vagyok önző, tessék el­hinni. Ha odaáll elém és azt mondja: — Te Jenő, én is megszeret­tem a combot, ezentúl egyik legyen a tiéd, a másik az enyém . . Hát tessék elhinni, beleegyezem, elvégre emberek vagyunk, nem igaz? De így? Se szó, se beszéd? Másnap azért nem lettem szemrehányást. Egy hétig nem szóltam hozzá. A következő vasárnap megint csirke volt. Ezúlta) rizsesen. Imádom. A rizsbe borsót, kever a felesé­gem. meg húst... Természete­sen mindig két. combot rejtett el a rizsben. Izgalmas műve­let nekiállni a rizshegynek cs kibányászni belőle a combo­kat. Ezen az estén megint ki­csit későn mentem haza. A vacsora a szokott helyén. Nagy kupac rizs, benne zöld borsószemek... Látványnak is szép. Nekiülök, eszem lefelé a rizst eszem, eszem. Előjön egy szárnya, aztán a másik, aztán a püspökfalatja... De comb sehol. Érthető, tisztelt bíróság, hogy ekkor már megfogalma­zódott bennem a gyanú: ennek a nőnek van valakije. Annak adja a combokat. Csak erre gondolhatok kérem, miután ő az én szegény anyámnak is megvallotta, hogy ki nem áll- hatja a csirke combját. Igonl Csakis a szeretőjének adja eze­ket a finom falatokat . .. Ekkor már nem lepleztem a sértettségemet. Egy hűtlen asszony ne várjpn jó szót az. embertől. Én nem vagyok naiv, kérem. Tudom, minden szerelemnek vége szakad egy­szer, nekem is voltak botlá­saim. kérem . . . No, de ez több a soknál. Ez nyílt kihívás, durva árulás, még szerencse, hogy szegény édesanyám nem érte meg... Azután nagyon rosszul él­tünk. Sosem emlegettem neki a csirkecombokat. Több­ször sütött rántottcsirkét, és újra nekem adta a combokat. Ekkor azonban én már óriási önuralommal, eltoltam magam elől, és azt mondtam: — Add a szerelődnek! Képzeljék el. Megjátszotta, hogy sír. A comb ott állt na­pokig az asztalon. Azt hitte, hogy ezzel eltereli figyelme­met. Igen ..; Megismerkedtem Alizzal. Kedves özvegyasz- szony. Hiába. az embernek hiányzik a gyengédség. Ö mindig nekem adta a csirke combját, mert ő is olyan, mint az én szegény jó édesanyám, isten nyugossza, ő is csak azt a jó csontos hátát szerette le­szopogatni ... Ennyit tudok előadni, tisz­telt bíróság, és kérem a válás kimondását, annál is inkább, mert Alizkám anyai örömök­nek néz elébe ... Ekkor a bíróság az asszony­nak adta meg a szót: — En nem tudok mit mon­dani ... En .., Tetszik tudnx hiszen a tisztelt bírónő is nő... Ez abban az időben volt, ami' kor csak azt a fagyasztott Mi« relit csirkeaprőlékot lehetett kapni... ősz Fcreas A „jóhiszemű” jelzőt naponta megkapom, mint makacs, de jó gyerek a szelíd szemrehányást, ki tiszta szívvel sérti meg az illem értelmetlen szabályait, remélvén, hogy dicséretet s nem feddést kap érte. Am a dicséretben is csöpp elmarasztalás van, akik megintenek halvány haraggal azt mondták: jóhiszemű, s azt értik — féltéssel vagy kár örömmel —< naiv bolond, majd ráfizetsz esti nyán még. — ne én hiszem olyan bolond idők hamnros érkezését, mikor a félbenyelt szó lesz a felelőtlen. s ki nem mondott jogos panasz ért büntetés jár. A jóhiszeműség nem lesz mindig mosolygott, gyerekes kórtünet, ha a „bolondok” ügy megfertőzik fátyolos világunk minden parány atomját, hogy még a délibáb is pironkodva rezeg maja a nyári levegő naptiszta pára-vásznán, . . . mivel az emberek közt még c derűs és tetszetős hamisság mását sem találja, ínaranyi F.; Az a merészség) költők kellene, hogy meg­fogalmazzák BTK paragra­fusként. De ki figyel oda' TATRAY BARNA Talán az új gazdasági mechanizmusban is a leg­fontosabb működtető az em­ber, s az ő törvényeit és vé­delmét, örömének törvényes támaszát a lélek mérnökei, a már ahol föllép — a gyöke­reit. Török, tatár, német és jó uraink úgy megkínoztak, hogy csak akkor éltünk, ahogy éltünk, ha panaszkod­tunk. Ha titkoltuk, mi van, ha dugtuk, az örömöt. Akkor talán, a véka. alatt egy ki­csit melegített, egy kicsit világított. DE MA? Miért kell egyes helyeken titkolni egy pré­miumot, egy előlépési? Tu­dom. Sok jó közösség van, ahol közösen tudnak örülni egymás eredményeinek. Az egyéninek, is, a közösnek is. De tegyük szívünkre kezün­ket. hány olyan hely van még, ahol valóban titokban kell és lehet csak örülni bi­zonyos eredményeknek. És mi lenne ennek az oka? Mes­terházi rámutat bizonyos okokra: közösségi érzésünk, szocialista tudatunk nem fej­lődött úgy, mint precíziós gépeink, szerszámaink. Az egyéni érdekeltség és a kö­zös célok nem hangolódtak még úgy össze, hogy a kö­zös javakból jutó egyéni eredmények ne szüljenek sandaságot. irigységet. Az egyéni érdekek is, mintha jobban ki lennének élezve. Mint az éhes föld. úgy nyeli az igény a több és több ter­melést. S ez szüli aztán a sanda irigységet, a türelmet­lenséget is. MERT, HOGY RÓZSA SÁNDOR, mikor lovát ug­ratta s a tanyai kovács felé közeledett, ha nagyon jól ment sora, nem is igen kö­szönt, csak úgy oda bökött ujjúval a pörge kalaphoz, s parancsolta a patkolást. Figyelte is ám a kovács, s ha néha úgy közeledett, hogy nagy jó napot kiáltott előre, akkor tudta, hogy baj­ban van a betyár, s ö pubód­zott be titokzatos hallgatás­ba. Mintha egy kicsit ma is így volna. Mintha a köszönést nem emberi megbecsülés, ha­nem az érdekek és anyagiak szövevényes egyenlege igaz­gatná. S HOGY MOST MÁR ki­másztam a magam vájta ká ■ ■ tyűből, mérnökre van szük­ségem. A lélek mérnökére, , költőre. S nem akármilyen korú, hanem a legfiatalabb ] nemzedék költőjére, Baranyi Fcrencrc. Fiatalok hordják \ zsebükben harmadik verskö- . tetet, melvnek címe: AZ A ' MF.RÉSZSÉG. S a vers. ami- vei a léleknek ez az Hiú mér- ■ nöke kihúz n kátinihól, a * „JÓHISZEMŰSÉGRŐL” szól. ► : KI figyel ©des? | A Ludas Matyíban láttán . a múltkor egy jellemző ké­pet: keresik a főnököt. Nine: benn. Hol van? Kiment mo solyogni. Varga Jenő közgaz­dász-szaktekintélyünk egy­kor nemhiába mondtc Moszkvában: nekem csal egy lap kell Pestről. Ab bő mindent megtudok. A Ludat Matyi. Vezető állásban levő pesti barátom meséli: öregem, tu­dod miért kellett nekem az előző vállalattól megválnom, ahol a főnök helyettese vol­tam? Nem, Mert még nem szoktam meg, hogy megfelelő „álarccal”, a szigor, a mogor­vaság álarcával járjak be­osztottaim körül. Barátsá­gos voltam mlndenk'hcz, így aztán kihasználtak, átvertek, lejárattak. JÓKEDVÜNK ELSŐ SZÁ­MÚ közellensége címmel Mesterházi Lajos fejtette ki ezt az elmúlt év végén. Kénytelen vagyok idézni öt, olyan jól tapintott rá a kérdésre. Fiataloknak — mondja — azt ajánlanám: végezzék munkájukat öröm­mel, hivatástudattal, de óva intem őket attól, hogy ez meg is lássék rajtuk. Még nem jutottunk el fejlődé­sünkben, szocialista építé­sünkben odáig, hogy az örömmel végzett munka ál­talánosan elfogadott legyen. Mert hát, miért is örül olyan nagyon az illető a munkájának? Nem teher ne­ki? Akkor rakjunk rá még többet. Jókedvűen, köny- nyen végzi — bogarásszuk csak meg — valami nem stimmel itt. Keresetével is elégedett? Nincs se munka­helyi, se családi baja, bosz- sziisága? Nem természetes. Most aztán, kedves olvasó, hogy mászom ki ebből a ká­tyúból? Mert hiszen második bekezdésemnek föltétlenül az a logikus következtetése: legyünk bizalmatlanok, zár­kózottak, akkor „vem vernek át”. S a továbbiaknak mi a következtetése? Ne mutas­sunk örömöt, mégha netán úgy is volna, mert rögtön akadnak, okik megkeserítik, s akkor az is szertefoszlik. Történelmi és gazdasági adottságokban kutatom en­nek az öröm-ellenségnek — gelc színe, mintája. Köztudott, hogy a régi stílusú lakberen­dezés a sötét bútorokhoz a A lakás belső hangulatát döntően befolyásolja a bútor- huzat, a függöny, s a szönye­Válóok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents