Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1967. Julias 30. Kádár János beszéde a Gaiiz-MÁVAG-ban < (Folytatás az 1. oldalról.) a politikában, a gazdasági együttműködésben és min­den más területen, ahol módunk van. Népünk tudja, miért folyik a harc, s szolidáris az imperia­listák ellen küzdő erőkkel. Hangsúlyozta, hogy törté­nelmi tapasztalától: bizonyít­ják: sem a szocialista orszá­gok, sem a haladásért küzdő más országok nem tudnak kü- lön-külön, egyenként boldo­gulni. Ha viszont egyesítjük erőinket, mindig meghátrálás­ra lehet kényszeríteni az im­perializmust. Kádár János el­ítélte az olyan politikát, amely gátolja a haladó erők egyesí­tését, s kiemelte, hogy pártunk és kormányunk szüntelenül harcot folytat a haladás nemzetközi erői­nek összefogásáért. Küzdünk a szocialista orszá­gok, a kommunista világmoz- galom egységéért, a szocialista országok és a szabadságukért küzdő nem szocialista orszá­gok szövetségéért. A párt első titkára emlé­keztetett arra, hogy a közel- keleti háború napjaiban Képzőművészet! mMiskolcira!! A minap értékes levelet hozott a postás. Címzett: Miskolc Város Tanácsa. A feladó: özv. Kohán Györgyné, a nemrégiben elhunyt neves Kossuth-díjas festőművész özvegye. A levél arról értesí­ti a városi tanács elnökét, hogy a művész özvegye fel­ajánl a város számára férje hagyatékából 1151 képet. Azért gondolt Miskolcra Ko­hán Györgyné, mert ez a vá­ros, érzése szerint, évtizedek, óta nagy barátja a képzőmű­vészetnek. Kohán Györgyöt közvetlenül a háború után kétszoba-összkomfortos lakás ígéretével letelepedésre hívta Miskolc városa. Az utána kö­vetkező esztendőben pedig több képét pártfogólag állí­tották ki az országos kiállí­tásokon, s néhányat meg is vásároltak. Kohán György képei jelen­leg Gyulán várnak sorsukra. A Gyulai Városi Tanács egyelőre nem tud mit kezde­ni a hatalmas mennyiségű képanyaggal, ezért is gondolt az özvegy egy nagyobb vá­rosra. Kikötése pusztán any- nyi, hogy a képek falra ke­rüljenek. Ez utóbbi teljesítése Miskolcon is gondot okoz. A város vezetői nagyon örül­nek a becses ajándéknak, de több mint ezer kép egyidejű kiállítását egyelőre nem tud­ják vállalni. De mivel sem­miképp sem akarnak lemon­dani a nagyszerű ajándékról, keresik a megoldást: miként lehetne Miskolcon a már meglévő, időszakos kiállítási csarnok mellett egy állandó képtárat nyitni. Az igény na­gyon is jogosult, mert né­hány intézmény (és magán­gyűjtő) gazdag képanyaggal rendelkezik, olyan kollekció­val, amelyet kiállítás révén mindenképpen érdemes len­ne közkinccsé lenni. A je­lenlegi kiállító csarnoknál nagyobb helyiségre lenne szükség, hogy a Herman Ot­tó Múzeum jelentős képanya­gát, Kohán György hagyaté­kát s városunk egyik igen jelentős műgyűjtőjének kol­lekcióját bemutathassák. Bí­zunk benne, hogy az illetéke­sek — látva az igényt- és a felhalmozódott képanyagot — lehetőséget teremtenek egy állandó képtár megnyitására. (párkány) Moszkvában találkoztak a Varsói Szerződés országainak és Jugoszláviának a képvise­lői. Tanácskoztak és határoza­tot fogadtak el, amelynek első pontja megbélyegzi Izraelt, mint agresszort, az agressziót támogató Egyesült Államokat és más, mögöttük álló hatal­makat. A tanácskozás Buda­pesten folytatódott, mert a harc nem áll meg, cseleked­nünk kelj. Itt azok voltak je­len, akik magukévá tették a moszkvai határozatokat. — Az imperialisták megta­nulták becsülni a Magyar Népköztársaságot. Tudják, hogy hazánk olyan szocialista ország, amelynek erejét és értékét éppen az adja meg, hogy szolidáris a Szo\yetunióval, s a szocializmus más erőivel, szolidáris az arab országokkal és minden imperialistaellenes erővel. Ha nem tartoznánk se­hova, senkihez, ha izolálnánk magunkat, kiszolgáltatnánk magunkat az imperialisták­nak. A magyar munkások, a magyar dolgozók, a magyar nép érdekeit az internaciona­lista állásfoglalás, az imperia­lista-ellenes állásfoglalás kép­viseli és védelmezi a leghatá­sosabban. Heti külpolitikai összefoglalónk 0 Hiába kúszott a hőmérő hi­ganyszála sokhelyütt a har­minc fok fölé — a nemzetközi politikában nincsen vakáció. Hosszú, forró nyári hete volt a világnak, s tegyük rögtön hozzá: nemcsak a kifejezés meteorológiai értelmében. Dél- kelet-Ázsiában és a Közel-Ke­leten, ha lehet, tovább bonyo­lódott a helyzet és a hagyomá­nyos válságközpontok mellett új viszályok gócai jelentkeztek. Amikor a tavasz derekán Martin Luther King Nobel- békedíjas néger lelkész arról beszélt, hogy legalább tíz he­lyen számít súlyos faji össze­csapásokra, az amerikai sajtó kézlegyintéssel intézte el vé­leményét, vagy „rémlátások- kal” vádolta. Ám jött a forró, hosszú nyár, amikor a nagy­városok néger gettóiban tö­mött sorok kígyóznak a vízért, pattanásig feszülnek az ide­gek, s ilyenkor egy szikra is elég a robbanáshoz. Newark- ban egy összeszólalkozás, Det- roitban egy rutin-razzia kivált­hatta az indulatoknak olyan összecsapását, amely halottak tucatjait, sebesültek és letar­tóztatottak ezreit hozta magá­val, Valójában — s ezt ugyan­Kigyulladt a Forrestal anyahajó A Tonkini-öböl vizén ki­gyulladt a Forrestal amerikai repülőgép anyahajó. A katonai szóvivők körében a legna­gyobb zűrzavar uralkodik Sai­gonban és Washingtonban. Annyi máris kitűnik a jelen­tésekből, hogy az amerikai haditengerészet egyik legsú­lyosabb vietnami katasztrófá­járól van szó. Az Észak-Vielnam elleni szokásos reggeli bevetésre fel­sorakozott valamennyi repülő­gép elpusztult a Forrestal fe­délzetén támadt tűzvészben — jelentik a nyugati hírügynök­ségek. © A washingtoni hadügymi­nisztérium bejelentése szerint a tüzet az okozta, hogy az egyik A—4 típusú vadászgép több tonnás benzintartúlyának rögzítése meglazult. A tartály leesett és a repülőbenzin a gé­peket a hajó fedélzetéről ki­lövő katapultáló berendezés átforrósodott fémrészeire folyt, ahol pillanatok alatt lángra lobbant. A fedélzeten mintegy 60 kilométer sebességű szél fújt: a több tonna benzin szét­folyt a bombákkal, megrakott gépek között, amelyekben már helyet foglaltak a pilóták. Á tűzfolyam másik része elön­tötte az alsóbb szinteken fek­vő hangárt és behatolt egy bombaraktárba. © Néhány percen belül rob­banások rázták meg a 76000 tonnás hajót, benzintartályok, rakéták, bombák robbantak, az egész fedélzetet lángtenger borította. Aszbeszlruhás tűz­oltók próbálták megfékezni a tüzet, míg számos tengerész a több emeletnyi magasságból vízbe ugprva próbált mene­külni. (A Forrestalt az Egye­sült Államok gyászos emlékű hadügyminiszteréről nevezték el, aki életét úgy végezte, hogy megőrült és „jönnek az oroszok” felkiáltással kiugrott az ablakon.) A mentésben részvevő tengerészek egyton- nás bombákat, rakétákat, lán­goló repülőgépeket löktek a Tonkini-öböl vizébe. A For­restalt kísérő két cirkáló vas­tag vízsugarat zúdított a fe­délzetre, helikopterek érkeztek a Da Nang-1 támaszpontról, hogy segítsenek a sebesültek és a robbanással fenyegető hadianyag elszállításában, A fedélzeten több mint 960 perces küzdelem után sikerült eloltani a lángokat, a hangár­ban azonban még négy óra hosszat tartott a küzdelem és amikor a katasztrófa sújtotta hajó elhagyta harci állását és elindult egy meg nem határo­zott kikötő felé, még mindig több tűzfészek lángolt. A hivatalos közlés szerint 29, egyenként több millió dol­lár értékű szuperszónikus re­pülőgép teljesen megsemmi­sült, számos más gép megron­gálódott h Forrestal mintegy 80 gépéből. A halálos áldoza­tok száma az első jelentések szerint 26 — de számos ten­gerész az eltűntek listájára került csak jelezte King — a szikra szerepét többnyire a brutális, egyre brutálisabb rendőrség játssza. A harcok nyomán ér­kezett riporterek megdöbben­tően jelzik, mennyire állatként bánnak a „jogcímet” szerzett rendőrök foglyaikkal, s ebből elképzelhetjük a korábbi visel­kedésüket is, amit ráadásul nem is látott a világ. A részletek jól ismertek a napi tudósításokból, ezúttal csupán egyetlen mozzanatot szeretnénk hangsúlyosan kira­gadni. A lángoló autó-főváros­ban, Detroitban ejtőernyős és páncélos alakulatokat, a viet­nami háború veteránjait ve­tették be, hogy rendet teremt­senek. Jó iskola ez oz Egye­sült Államok lakosságának, s az egész világnak, hogy a bél­és külpolitika mennyire nem választható el egymástól. Ezek az alakulatok tegnap talán Dél-Vietnam valamelyik „sza­bad gyilkolási övezetté" nyil­vánított tartományában sze­rezték meg a tapasztalatokat, amelyeket ma Detroitban hasz­náltak fel. A sorrend természetesen for­dított is lehet. Minden való­színűség szerint az amerikai faji csatákban tűzkeresztséget nyert csapatokból is küldenek Vietnamba. Az indokínai „fe­neketlen hordó” újabb áldozati igényekkel lép fel. Ennek je­gyében menesztették Taylor tábornok, volt saigoni nagykö­vetet távol-keleti körútra, hogy az USA szövetségeseinél is újabb csapaterősítésekért kilincseljen. Egyelőre ugyanis még az olyan „hű szövetsége­sek”, mondhatjuk: csatlósok, mint Thaiföld, Dél-Korea, vagy a Fülöp-szigetek, sem sietnek tízezrekkel emelni a dél-vietnami expedíciós csapa­taik számát. Egy amerikai tu­dósító szerint a Taylor-út tu­lajdonképpen annak előkészí­tése, hogy könnyebb legyen az elhatározott, szükséges ameri­kai egységeket Dél-Vietnam- ba vezényelni. Washington másik új saigoni gondja, hogy a közelgő elnökválasztások előtt heves belharc bontako­zott ki a dél-vietnami tábor­noki juntában. Legalább tizen­két magas rangú tiszt szeretne az elnöki székbe ülni. és szem­be került egymással Thieu, az eddigi államfő, valamint Ky miniszterelnök is. Ügy látszik, hogy a diktátori ambíciót nem is leplező Ky marsállra félté­kenyek társai; ily módon az összetákolt amerikai kompro­misszum listáján Thieu lenne az elnökjelölt és Ky csupán az alelnöki posztra pályázna. A választások különben maximá­lis módon előregyártottnak ígérkeznek, minden valameny- nyire is gyanús jelöltet eleve jégre tettek..; A közel-keleti válság ezen % héten kevéssé látványos, de nem kevéssé fontos szakaszá­hoz érkezett. Az arab országok nagy erőfeszítéseket tesznek soraik, belső helyzetük rende­zésére. Nasszer elnök hossza­san elemezte az EAK helyze­tét az 1952-es egyiptomi forra­dalom tizenötödik évforduló­ján, s felhívta a figyelmet » harc különböző módozatainak, a politikai, diplomáciai, gazda­sági és katonai tevékenységnek összehangolására. Több arab országban bizonyos gazdasági megszorítások váltak szüksé­gessé, de az első jelentések szerint a lakosság nagy önfe­gyelemmel és áldozatkészség­gel vette tudomásul a nem ép­pen népszerű rendelkezéseket. A jelek szerint augusztus ele­jén a szudáni fővárosban. Khartoumban létrejön ez arab csúcsértekezlet — a további ét általánosabb önvizsgálat jegyé­ben. Ugyanakkor felkészülhe­tünk rá, hogy ezen a konferen­cián lesznek súrlódások ak arab világ különböző irányza­tai között. Az ENSZ rendkívü­li közgyűlése már nem tárgyalt a héten, de hatása érezhető volt. A Jeruzsálem izraeli ®n- nektálását elítélő határozat (99-en szavazták meg, ellené senki) nyilván hozzájárult ah­hoz. hogy a volt Jordániái szektorban erősödik az ellen­állás, s m»'*"övekedett az Iz­raeli bekebelezés elleni tilta­kozás. TfMÄft EDE Ehhez azonban húszezer dol­lár kell. Annyi kauciót kell letenni a benzintársaságnál. Bibi és én kuporgatjuk a dol­lárokat.. A Rsoldomat minden elsején és tizenötödikén pon­tosan átadom Bibinek. Csak annyit tartok magamnál, hogy cigarettára jusson. Bibi $em költ. A kosztot ingyen kapja, főnökéók olcsón szállást is ad­nak neki egy parányi szobács­kábán. Tizenötezer dollárunk van már a bankban, Még öt­ezer kell. Bibi, hogy gyorsabban men­jen a dolog, játszani akart a tőzsdén. Példákat mondott arról, hogyan gazdagodtak meg emberek a tőzsdei spe­kulációval egyik napról a má­sikra. Én viszont arról pél­dáztam, hogyan ment rá jó­val több embernek a gatyája Is a tőzsdére. Ezen összevesz­tünk. Bibi aztán mégiscsak nekpm adott Igazat, s jóvá­hagyta, hogy ne kockáztas­suk kis vagyonkánkat. Ha meglesz a húszezer, át­vesszük a boltot. Nekem még három évem van a hadsereg­nél. 4rm'g . leszerelek, addig Btbi egyedül vezeti majd az Üzletet. Aztán majd beszállok én is. Bárcsak már ott tarta­nánk. — Mi újság Fort Brgggben? — kérdi Bili. — öreg fiú, ha lehet, beszél­jünk’ másról — hárítom el ‘a kérdést. — Persze, igazad van — kap ószba Bili. Nem lenne teljes a heti bcs- számoló a kanadai incidens említése nélkül. A kétnemze­tiségű Kanada idén ünnepfi századik születésnapját, aho­gyan mondják: „félmilliári dolláros születésnapi tortával’*, a montreali világkiállítással. Az ünnepségsorozat lehetősé­get ad számos külföldi kor­mányférfiú látogatására; ezek eddig a megszokott keretek között zajlottak le. A francia elnök, De Gaulle látogatási azonban korántsem a protokofl előírásainak megfelelően meri végbe.., Kanada egyik sarkalatos-»problémája ugyanis lakosságá­f iák összetétele. Mintegy har- nlnc százalékban francia eré- tetű, s ez a nyelvi csoport tő- ént Quebec tartományba^ .elyezkedik el. Panaszoljál^, iOgy gazdaságilag, valamint .uiturálls téren háttérbe szőj ulnak az „angol-kanadaiak” nögött. Az elégedetlenség ál- .alános, de a többség ■— a jé- ek szerint — az egységes Ka- íada kereteiben kíván orvos'- 'ást találni sérelmeire. Egy mind jobban szerveződő kf- lebbség azonban szeparista el- /eket vall, sőt az elmúlt évek :orán merényleteket, szabot­ázsakciókat is végrehajtott -'gy független, szabad Quebec 'étrehozása végett. A kanadai íraneiák általában nem titkol; iák Amerika-ellenes érzelmei­ket, de a többség azért aggo­dalommal is tekintene egy tel; !es szakításra, féltve gazdaság­ii és anyagi helyzetét. Pé 3«ulie már korábban is cél; ;ott rá, hogy nem lenne kedvé iienére egy független Francia;- Canada, mostani útja során zonban annyira nyíltan kiállt ■ gondolat mellé, hogy a* Htawíii kormányt egy ellen; 'yilatkozat kiadására készteti e, Sértődés sértődést követett» 'égül is a francia elnök meg- -.akította útját. Egyelőre csak találgatna^- ni indíthatta a franci® elnököt na, hogy kiváltsa a „kanadai otrányt”. Annyi bizonyod logy a francia—angol—amerir :ni—kanadai kapcsolatok légyszögében komoly feszült; ég keletkezett, s a hosszú, for; ó nyári hét hőmérséklete néi ány fokkal megemelkedett. Tudja ő is, amit én, A CIC nem veszi jónéven, ha For Bragg lakói fecsegnek. Aki nek eljár a szája, azzal ki méletlenül elbánnak. Epper ilyesmi miatt volt nemréger nagy ramazuri, A szakaszunkban volt eg' horvát. Még siheder korábai ' beállt az usztasák közé. Az­tán a francia idegenlégióin, került. Onnan pedig hozzánk , Tapasztalt legény volt, mégi.' ráfizetett. Szabadsága idejár1 megismerkedett egy csinos nő-1 vei. A nő etette, itatta, szerel-1 meskedett vele. Egyszóval aln-, pasán az ujja köré csavarta Egy sereg dolgot kiszedett be­lőle, A nő valami pacifista' újságnál dolgozott. Megírta A hogy ml történik a For: \ Brággben. Az elhárítók per-i sze hamar kiszagolták, lei tő’ ] szerezte értesüléseit. Letartóz-] tatták a fiút. De nem kerül ’ a hadbíróság elé. Szökés köz j ben agyonlőtték. Ezt persz i senki sem hiszi el. De senk] sem kíváncsiskodik. A CIC ] emberei hidegre tették és] kész. Ne szólj szám, nem fa ] fejem, Ehhez tartsa magát a' ] ember és akkor nincs baj. B ibi közben a pultná l dolgozik. Felveszi ?] vendégek számára] fenntartott csábmosolyát. Jól-1 esik itt ülni, Falatozni, kor-] tyoint a sörből, Nézni, ahogy ] Bibi sürög-forog. Csak roár^ tíz óra lenne. ^ (Következik: A kutyakaland.) ^ gén világban, Egészséges élet­erejével azonban felül tudott kerekedni csalódásán. Munkát kapott itt a snack-bárban. Dolgozik keményen. S mint említettem, utálja az amikat a z ablak mellé, a sarok­ban levő asztalhoz ülök. Bili, Bibi főnöke lép ki a konyhából. Bili egy nagy benzintársa­ságtól bérli a snaek-bárt. A benzinkutat a társaság üzer meiteti, a snack-bárra viszont nem költenek, de az, az or­szágban levő többi tízezerrel együtt a bérlők folytán mégis búsás hasznot hoz nekik. Per­sze Bili sem jár rosszul. Az országúton és a benzinkútnál nagy a forgalom. így remekül megy a snack-bár js. Épnek persze roppant örülök. Ha minden jól megy, gazda le­szek itt nemsokára. Bill a városba akar költöz­ni. Nőnek a gyerekei, városi iskolában szeretné őket ne­veltetni. Tíz esztendei bérlete során már összegyűjtött annyi tőkét, hogy a várasbán egy szerényebb éttermet nyithat. • Kedvel bennünket. és azt, mondta, átadja Bibinek meg nekem a snack-bár bérletét — Szerencsés fickó vagy! Ismerem amióta itt van. Meg­próbáltam fűzni. Kedves ugyan, de nem lehet zöldágra vergődni vele. Bár nem szeretem, ha Bi­bire megjegyzéseket tesznek, de amit a sofőr mond, tet­szik. Bibi szemrevaió, csinoá nő. Kék szemében mindig mosoly bujkál. Bőre üde. Haja barná­ba hajló vörös. Szája izgal­mas, "alakja formás. Igaza van a sofőrnek. Va­lóban szerencsés fickó va­gyok, hogy megismertem és ő engem választott. Hogy miért pont engem. Akadt volna ne­ki jobb is. Bibi utálja az ami­kat. Bibiana német. Nürnbergbe való. Alig múlt tizenhat éves, amikor ott megismerkedett egy amerikai hadnaggyal. Tóm Ogdennel. A hadnagy felesé­gül vette. Aztán áthozta Amerikába. De itt már nem éltek jól. A hadnagy családja lenézte Bibit. Nem fogadták be maguk közé. Ogden egyre jobban a családja és barátai befolyása alá került. Egy szép napon aztán faképnél ,hagyta, Bibi egyedül maradt az ide-; 7. iVe szólj szám ••• T eher- és személygépko­csik állnak a snack- bár előtt. Sok a ven­dég, jól megy a bolt. Pillanatra elvakítja a sze­mem a fény, ahogy belépek. Tétován megállók az ajtóban. Bibi a pult mögött egy tes­tes, bőrzekés sofőrnek- kever eítromfröccsöt. Felém pillant. Felderül az arca. — Halló Darling! — Halló! —* Kimenőt kaptál? —■ Igen. — Nagyszerű. Rétámaszkodom a pultra. Bib! hozzám hajol, és gyors esókot lehel az arcomra. A testes, bőrzekés sofőr irigy­kedve bámul. Bibi a konyhaablakhoz lép. Ételt adnak ki az egyik ven­dégnek, A sofőr lehajtja a cítrom- fröecsöt. Kezefejével megtörli száját. Fejével Bibi felé int. s rekedt hangon megkérdi: — Jó vagy nála? i — Azt hiszem — mosoly­gok.

Next

/
Thumbnails
Contents