Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-20 / 169. szám
Csütörtök, 1967. Julias 20. ESZAKMAGYARORSZAG 3 |é! halad az aratás a sátoraljaújhelyi járásban Nehéz mostanában a mezőgazdászt hivatalában találni a járási tanácsokon, hiszen a Szakemberek az iroda helyett a határban tartózkodnak. Nagyrészt önállóan gazdálkodnak már a termelőszövetkezetek, de azért a nyári munkák sűrűjében szívesen veszik a tanácsot, a segítséget. Így van ez a sátoraljaújhelyi járásban Is, ahol a megcsappant létszámmal dolgozó mezőgazda- sági osztály munkatársai reggeltől estig a hegyközi, a hegyaljai és a bodrogközi menőket járják. — Összesen 31 ezer 824 holdnyi aratnivalónk van — tájékoztat bennünket Szabó István osztályvezető. — Teljesen befejeztük az 1118 hold őszi árpa és az 536 hold takarmánygabona betakarítását, s most minden emberi és gépi erejüket a 15 ezer holdnyi őszi búza aratására összpontosítják a termelőszövetkezetek. Ebből is zsákba került hiár mintegy 6000 hold ter- iriése. A rozs, a tavaszárpa, a tavaszbúza figyelembevételével több mint 10 ezer holdon végeztünk az aratással, s a munka eddigi ütemével nagyon elégedettek vagyunk. — Az aratás gépesítése 100 százalékos lehetne járásunk területén, hiszen 113 kombájn és 55 aratógép. dolgozik a búzamezőkön, de a hegyvidéki lejtős és a belvíz áztatta mélyebb fekvésű földek nem bírják a gépeket. Itt igénybe kell venni a kézi kaszákat, így az idei aratás gépesítése 85 százalékosnak mondható. — A gépek munkája, alkatrészellátása megfelelő, kiesés mindössze 2—3 százalékra tehető. Annál nagyobb baj, hogy kevés rendrevágóval rendelkezünk. A gyomosodás miatt ugyanis a kétmenetes aratás alkalmazása a célszerű, de rendrevágó híján nem mindenütt valósíthatjuk meg olyan mértékben, amilyenben szeretnénk. Ezért olykor-olykor lassul a munka, főképp Karcsán, Lácacsékén, Végardón és Sárospatakon. — Egyébként jó tapasztalataink vannak az idei aratásról. A tolcsvai Békeharcos Tsz például már minden szem gabonáját zsákba tette. Befejezéshez közeledik a kalászosok betakarítása Zemplénagardon, Olaszliszkán, Zalkodon, Sá- razsadányban és a sátoraljaújhelyi Üj Erő Termelőszövetkezetben, bár a sok belvíz miatt a gyomok erősek, nagyon rontják a gépeket, a szokottnál nehezebbé teszik az aratást. A betakarítást azonnal követi a szalma lehúzása, bálázása, sőt, több szövetkezeti gazdaságban, így Bodrog- halomban, Sárospatakon egyidejűleg a tarlóhántásra is sor kerül. Örömmel újságolta Szabó elvtárs, hogy a járás termelő- szövetkezetei a leszerződött kenyérgabonát egyenesen a szérűről szállítják a gabonafelvásárló vállalat magtárába. Elsőnek a sátoraljaújhelyi Üj Erő adott át 9 vagon búzát, amelynek tisztasága 97,5, víztartalma 15,4 százalékos, hektoliter súlya pedig 82 volt. A kezdeményező példát Hercegkút. Tolcsva, Zemplénagárd, Cigánd és a többi termelő- szövetkezet is követte. A munka üteméből következtetve, a mezőgazdasági osztály terve szerint, az aratást július 25-re, a cséplést pedig legkésőbb az alkotmány ünnepére befejezik az egész sátoraljaújhelyi járásban. (h. j.) UJ fizemágr Még nem is túlságosan ré- Een a Bodrogközt természetes ősiség, szelíden bájos vadregé- hyesség jellemezte, mert az ott élő emberek földművelő kultúrája alig lépett túl a kezdetleges módszereken. Hogy az elmúlt öt-hat év, a Nagyüzemi gazdálkodás korszaka alapvető átalakulást hozott — azt elsősorban és legteljesebben maga a Bodrogköz bizonyítja teljesen új arculatával. A természetes ősiség felszíni jegyeit, azt a naturális hamvasságot, amelyet az elfúlt évszázad hagyott itt — szinte már teljes mértékben letörölte, eltüntette az ember intenzív termelő beavatkozása. Amelyet először, másodszor és harmadszor is a technika, s a célratörő korszerűség jellemez. Nemcsak az érett gabonatáblákon „hajózó” kombájnok és áratógépek jelzik ezt, nem is csak a tízezer holdakra zúduló „teremtett eső”, az ember építette öntözőrendszerek szaporodása tanúskodik a korsze- időkről, az új természetrajz- tel, hanem a növénykultúrák *s-_ Köztük, például, a gyümölcsösök. Mert a Bodrogközt iga- ten nem lehetett gyümölcster- jteűő körzetnek nevezni — ?tes tíz évvel ezelőtt sem. Napjainkban viszont bármerre ?*cgy az ember a Bodrogközén, lépten-nyomon előbukkannak a remek gyümölcster- teö telepek, tíz, húsz, ötven, tet több száz holdas táblákon , A kenézlői Dózsa Termelő|*óvetkezet, tagsága, például, öt í^el ezelőtt még csak annyit tedott a gyümölcstermesztéstől. hogy az uraság próbálkozott vele, de nem túlzott sikerrel. Ma ebből a termelőszövetkezetből mégis tonnákban teerhető tételekben szállítják !r a meggyet, a málnát, a fekete ribizlit. és képzelőerővel :® bemérhető már az az idő, fpikor mogyorót, almát, kör- termelnek az egykori öntéseken és mocsarak helyén, ?a£y a szél-építette homokhátakon. y Jelenleg 25 hold meggy, 25 hold málna és 12 hold fekete ribizli terem. De az idén már kóstolót kapnak a 200 hold tör- Pealmásból, a 25 hold mogyoróból és előkészítették 200 hold körte telepítését. Az almás és k mogyorós szintén kétéves te- tepités. Ezek majd a negyedik esztendőben teremnek igazán. , A siker máris teljesnek nevezhető bár nagyon fiatalok Fjég a fák, s az idei hűvös tavasz miatt csak közepes a termés. De múlás jobb, mint amilyen az uradalomnak bármikor volt. És ez csak a kezdet. A kenézlői termelőszövetkezet tovább lép. Már építik a korszerű öntözőművet a Tisza partján, s rávezetik a vizet a remek gyümölcsösökre, hogy még biztosabb legyen a jövendő termés. A beruházás — egyelőre — három és fél millió forintot kíván, de elkészül, a következő esztendőben már öntözni akarják a gyümölcstelepek egy részét, később az egészet. De nemcsak a határ, hanem a szövetkezet tagsága is újjászületik a nagy átalakulás folyamatában. Eddig nem volt fiatal munkaerő a szövetkezetben. Jelenleg csupán a gyümölcsösökben 130 fiatal dolgozik, további 30 más üzemágakban, s ez egyben azt is jelenti, hogy a kenézlői Dózsában nincs többé munkaerő-*problé- ma, sőt: a fiatalság ereje képes a nagyon munkaigényes gyümölcstermesztés teljes sikerű megvalósítására is. Ezek a fiatalok viszont új helyzetet, új módszereket követeltek és teremtettek a munkadíjazásban is, mert nem munkaegységre, hanem állami gazdasági normák alapján, munkateljesítményben dolgoznak, s ennek alapján kapják a fizetést. Havi átlagban 1500 forintot keresnek. A szövetkezet jövedelmét még csak most kezdi emelni a gyümölcstermesztés, egyelőre mérsékelt arányokban, de a következő években milliókat várnak az új üzemágból. És a határ arculata se csúnyább, hanem sokkal szebb, kulturáltabb. A természetes hamvasságot az ember céltudatos teremtő tevékenységének új, a lényegre mutató színei váltották feL Szcndrci József Elfelejtik a kési fürésst A kicsit idősebbek még biztosan emlékeznek rá, hogyan döntötték valamikor a fát az erdészetekben. Két ember húzta a fűrészt nehéz, verej- tékes munkával, míg csak át nem vágta a vastag törzseket. Aztán, úgy az ötvenes évek derekán motorfűrészeket kezdtek használni' nálunk is. Esetlen, nagy gépek voltak ezek, majd fél mázsát nyomtak, megint csak két ember kellett, hogy elbírja. Ma ezt a munkát javarészt gépesítették. Aki mostanában szétnéz a Zemplén-hegységi Állami Erdőgazdaságban, már egészen más képet talál. Az új fűrészek alig tizenkét kilós kis kéziszerszámok, vidáman szaladnak a fába, éppen csak tartania kell a munkásnak. Az erdészeti munka legtöbb területén lassan feledésbe merül az izomsza kasztó erőlködés, s vele együtt a balesetveszély is. Legjobb: a kötélpálya A szállítás sem a régi. Míg eddig a fát kézi erővel húzták ki a legközelebbi erdei útra, hogy ott felvágják, azután vigyék megint tovább, egészen az országúiig, a most bevezetett komplex termelési rendszer itt is feleslegessé teszi a fizikai munkát. Lovakat fognak a szálfák eíé, s közbenső állomás nélkül juttatják oda, ahol némi feldolgozás után már teherautókra rakhatók. Persze, lehetne ezt korszerűbben is csinálni. Ismertek a csörlős-rendszerek, vagy — ami a legjobb — a kötélpályák. Csakhogy ez Magyarországon egy kicsit nehezebb, mint — mondjuk — Kanadában. Kevés az erdőnk, nálunk az erdész járja a vidéket, s kijelöli: ezt, meg ezt a fát lehet kivágni. Napról napra változik a kitermelés helye, kötélpálya építése tehát csak úgy. fizető- dik ki, ha gyakori áthelyezge- tése nem jár különösebb nehézségekkel. Szállít ásh oz: Hiab elefánt A fakitermelő munka nyolcvan százalékát, a szállítást teljes egészében gépesítették. De marad a kettő között még valami, ami a legtöbb fejfájást okozza az erdőgazdaság szakembereinek. Szakmai nyelven úgy hívják: fel- és leterhelés. Magyarul, a rakodást értik ezen. Ennek a tehernek még csak hét százalékát sikerült a gépek vállára áttenni. Kísérleteznek, hogy házilag találjanak megoldást PróbálTartalom és forma F érjhez adtak egy lányt. Ez nem újság. A világon millió és millió házasság történik. De ez a láhy árva, mégis nyolc mama segítette, egyengette élete útját. Ez nem valami érzelgős, romantikus regény tartalma, cselekménye. A nyolc mamának, Gáncsos Istvánnénak és társainak a tűzállótéglagyárban nincs idejük érzelegni. Mindennap és keményen meg kell küzdeniük a kenyérért. Készítettek egy újítást. 3 ezer forint járt érte. A pénzt — mint a középhengersori Kalló-brigád életéről szóló naplóban őrzött csekk igazolja — Vietnamba küldték, ahol bomba dúl szét otthonokat, gyilkos golyó, rohamkés olt' ki emberi életeket. Pedig a Kalló-brigád tagjai se dúskálnak az anyagi javakban. Az acélműben nyugdíjba menőt köszöntének. Az egység politikai és gazdasági vezetői nem hangoztatnak nagy szavakat, de az egyszerű mondatok emberségesek, nem nyújtanak át mesés értékű ajándékot, de az átadott tárgy emlékezetes. És az ilyen mélységesen humánus, emberi mozzanatokat nemcsak a két szocialista brigád, illetve gyáregység életéből lehet feljegyezni. Nem, mert a Lenin Kohászai i Művekben 1062 brigád és 38 tizem, osztály, gyáregység, főosztály akarja kiérdemelni a szocialista címet. 1062 brigád 11 és fél ezer taggal! Roppant méretű fejlődést tükröz. És nagy erő ez! A termelésben való szerepéről elég feljegyezni: ez év első felében a gyár dolgozói 17 619 tonna készterméket szállítottak a tervezetten felül a hazai és a külföldi megrendelőknek. „Pusztán” az exporttöbblet 8,6 millió devizaforintot jelent. És „pusztán” a minőség javítása 15 millió forint megtakarítási De nézzük az érem másik oldalát is. Tályai Kálmánról, a szocialista címet viselő, húzó- hőkezelő üzem vezetőjéről elmondották: olyan légkört teremtett meg, hogy az emberek bátran el merik mondani javaslataikat, észrevételeiket. Itt a műszaki vezetés segíti is a brigádokat céljaik megvalósításában. Magam is több olyan vezetővel beszéltem, aki támogatja az emberek célkitűzéseit, mert, mint példákkal is igazolta, a szocialista brigádok, az egység, a fegyelem sok gondot levesznek a válláról. De akadnak vezetők, akik elfogadjak ugyan a mozgalom nyújtotta előnyöket, de vajmi keveset tesznek érte. Nagy dolgokat várnak tőlük? Dehogy. Csak olyat, mint például az ésszerű javaslatok hasznosítása, a műszaki feltételek megteremtése, ami amúgy is, „hivatalból” is kötelességük. Sokan megfeledkeznek egy naéyon is lényeges erkölcsi, lelki rúgóról. A becsületes emberek általában szívesen és sokat vállalnak, tesznek — ha látják értelmét, ha érzik, hogy fontos az, amit csinálnak. Joggal elvárják ennek értékelését, elismerését. Jóné- hány esetben „megfeledkeznek” a kollektívák munkájának rendszeres értékeléséről. Sőt, van olyan hely is — például a kovácsoló gyáregység —. ahol állítólag gépíró-hiány miatt, vagy zsúfolt munkára hivatkozva még nem, más helyen részben továbbították a szocialista szerződéseket. Mondanunk sem kell, hogy ez kihat a munkára, az erkölcsianyagi megbecsülésre. Kétségtelen, hogy az anyagi elismerés lehetőségei korlátozottak. De az elismerő, emberi szóban végtelen a „keret”. Miért takarékoskodunk hát az elismerő szóval? A gyárban az év elejétől kezdve, az új mechanizmus irányelveivel szinkronban egy sor formai, tartalmi változásra kerül sor. Az eddigitől eltérően a szocialista brigádok közötti szakmai versenyt kezdik meghonosítani. Ez jobb alapot ad a munka reális értékelésére. anyagi elismerésére, sőt, a művezetők jutalmazására is. Miről van szó? Szinte lehetetlen például megállapítani, hogy mondjuk egy lakatos, hengerész, olvasztár brigád közül melyik a legjobb. De a kemencesoron például már minimális tévedéssel összehasonlítani, értékelni lehet az olvasztár brigádok munkáját, vagy a hengerész munkacsapatok közül is könnyebb kimutatni, melyik dolgozik legeredményesebben. E ddig szokásban volt a gyáregységek közötti verseny, a „pont”- és a „bá- zis”-szemlélet alapján ' történő rangsorolás. Miután a gyárban nem azonos munkát végző, nem azonos körülmények között dolgozó üzemek vannak, az említett értékelés óhatatlanul a szubjektív színezetű döntéshez vezetett, minden jószándék ellenére is. A bázishoz való mérés a legtöbb esetben irreális volt, hiszen bizonyos esetben, bizonyos körülmények között ugyanabban az üzemben egy tized százalék selejtcsökkenés is jelentős eredmény, más esetben pedig 1 százalékos csökkentés se kiván nagy erőfeszítést. Így ez évben már megszüntették a gyáregységek^ főosztályok közötti versenyt és a figyelmet az üzemen, a gyáregységen, a főosztályon belüli versenyre irányítják. Ebben csak kezdeti eredményekről tudnafc beszámolni, mivel jónéhány üzemben még A „bázis”-szemlélet él, s van hely, ahol a rendelkezésre álló pénzösszeget még most is * „régi jó” módszer szerint, irreális értékelés, vagy éppen egyenlősdi alapján osztják ki. Nemrégiben a gyári párt vb is foglalkozott ezzel. A vb az említett hibás szemléletek és gyakorlatok megszüntetésére, valamint arra hívta fel a figyelmet: az értékelésnél minden üzemben, minden brigád esetében a tényleges feladat elvégzése legyen a döntő, a3 irányadó. Erre annál inkább szükség van, mivel az új mechanizmus szellemében az egységek, részlegek nagyobb önállóságot, jogot kaptak és még kapnak az üzem előtt álló feladatok jó ellátásának honorálására. A gyárban még tavaly is szóvá tették — és joggal —, hogy egyes vezetők kizárólag a termeléssel törődnek, elhanyagolják a dolgozók jogos szociális igényeinek kielégítését. A teljesítést, a százalékot nézik, s megfeledkeznek magáról a gondolkodó, érző emberről, valahogy őket is a berendezések tartozékának tekintik. Naiv- ság lenne azt hinni, hogy ezek a vezetők ma már mind másképpen gondolkoznak, cselekszenek. De kétségtelenül érezhető a javulás. A gyár felső- s egyes középvezetői se nagyon becsülik már az olyan vezetőt, aki csak termel, s azon túl nem törődik az emberi ügyekkel, nem tud eleget tenni az ezzel kapcsolatos igényeknek, követelményeknek. Csorba Barnabás koznak gépkocsira szerelt csörlökkel, meg még sok mindennel, de a nehezén eddig nem sikerült túljutni. Olyan berendezés kellene ide, amely könnyű, kis helyen elfér, mozogni tud az erdőben is. Ráadásul alkalmazkodnia kell a különböző faméretekhez is, hiszen a gazdaság félkész termékei között egyméterestől tizennégy méteresig mindenféle darab megtalálható. A világpiacon már vannak olyan gépek, amelyek ki tudják elégíteni ezeket a követelményeket. A Zemplén-hegységi Állami Erdőgazdaság még az idén szeretne beszerezni egy „Hiab elefántot”. Ez az önjáró szerkezet egy csapásra igen sokat segíthetne. Gazdaságosa n ötvenezer hektáron évi 120 —130 ezer köbméter fát termelnek ki a zempléni erdőkben. A nehéz fizikai munka megszüntetésén kívül itt is egyre inkább előtérbe kerül a gazdaságosság. Az új gépek jelentős munkaerő-megtakarítást tesznek lehetővé, s a termelési eredményeket is számottevően megemelik. Változik az erdei munka arculata, s ezzel együtt javulnak 'az itt dolgozóik életkörülményei is. —flanck— Kiváló női brigád A taldaharkiínyi Üj Elet Terin elősző ve! kezet kertészeti szocialista brigádja az idén negyedszer akarja elnyerni j1 a szocialista címet. szép eredményei vannak. 1962- ben még csak 800 tsz-gazdaj 1966-ban már 12 ezer kapcsolódott be a munkaversenybe. Borsod megye országosan is előkelő helyet foglal el a különféle munkaverseny formák alkalmazásában. A mozgalomnak a mezőgazdaságban is
