Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-20 / 169. szám

2 eSZ AKMAGT A BOKSZ AO Csütörtök. 1967- JAHgs ML Kínai provokációk a szovjet-kínai határon 4 m*s KAPITULÁCIÓ 2« A Maggiore-té partján Konsztantyin Szimonov, a »eves szovjet író a Pravda szerdai számában riportot kö­zölt a szovjet Távol-Keletről. Mint írja, Habarovszk váro­sából a kínai határnak arra a szakaszára utazott, ahol a kö­zelmúltban „vörösgárdisták” próbáltak duhajkodni.. Szimonov egyhónapos távol­keleti útja során látogatást tett a határőrök klubjában. Megmutatták neki azoknak a határőröknek a fényképét, akik különböző kitüntetéseket kaptak „bátorságukért és helytállásukért, amelyet eb­ben az évben, röviddel ez­előtt a szovjet államhatárok sérthetetlenségének biztosítá­sa közben tanúsítottak”. „Fegyveres összetűzésekre a ezó szoros értelmében nem került sor, de valóban férfias helytállásra volt szükség” — Írja Szimonov. — A szemta­núk és részvevők elbeszélése nyomán Szimonov arról ír, hogy nemrégiben, amikor még ez Usszuri-folyón állt a jég, a kínai „vörösgárdisták” napo­kon keresztül rendszeresen megpróbáltak átkelni a folyó túlsó partjára, megsérteni a Szovjetunió határait. Üvöltöz­ve vonultak fel és teherautók­kal hajtottak rá az útjukat élló határőrökre. Volt úgy, hogy néhány százan, néha vi­szont ezren is részt vettek a provokációban. Minden jel arra vall, hogy 4­Mé^sjiórolballák 2 • * vo'na... * a zavargások részvevőit a kör­nyező kínai falvakból terel­ték a határra. A zajos és erőszakoskodó tömegben nem volt nehéz ész­revenni a szorgalmasan ide- oda cikázó polgári ruhába öl­tözött katonákat, akik ezt az egész „érzelem ki törést” szer­vezték. A Szovjetunió távol-keleti határain semmi sem csap át, senki nem kel át — jegyzi meg az író. Itt k Távol-Kele­ten nyugodtan szembe néznek azzal a szovjetellenes duhaj­kodással, ami most a szom­szédos Kínában folyik. Mára fagyitól is...? A nyugat-berlini Tages- spiegel cimű lap arról ad hírt, hogy a nyugatnémet fagylaltgyárosok „védelmi frontba tömörültek és moz­gósították a bonni élelmezés­ipari minisztériumot: akadá­lyozza meg a szovjet fagylalt behozatalát”. A nyilvános­ságra hozott ok szerint a szovjet fagylalt „túlságosan is versenyképes”, mert nem­csak cukor- és tejszíntar­talma nagyobb, mint a nyu­gatnémet fagylalté, hanem lényegesen olcsóbb is. Talán azért is félnek a szovjet fagyitól, hátha lehűti egye­sek revansista tüzelését... KÜLFÖLDI HÍREM MOSZKVA: Szerdán Moszkvába érkezett Amir Koveida iráni miniszter- elnök. A szovjet—iráni gazda­sági és műszaki együttműkö­dés kérdéseiről tárgyal a szov­jet fővárosban. BELGRAD: Orvosi körökben nagy feltű­nést keltő szívműtétet végez­tek a belgrádi katonai orvos- tudományi akadémia sebészei. Egy fiatalasszony szívének bal pitvarából diónagyságú, kocsá- nyon lógó daganatot távolí­tottak el. DJAKARTA: Fegyveres felkelők meglepe­tésszerű támadást intéztek a malaysiai határ közelében fekvő indonéz légitámaszpont ellen. A harcban négy indonéz katona meghalt. MOSZKVA: Nagy veszteség érte a szov­jet hadtudományt: 66 éves ko­rában elhunyt Nyikolaj Talcn- szkij nyugalmazott vezérőr­nagy, a hadtudományok dok­tora, akit világszerte a mo­dern szovjet stratégiai gondol­kodás egyik legkiválóbb kép­viselőjének tartottak. LAGOS: A lagosi rádió közlése sze­rint a nigériai légierő meg­kezdte a Biafra néven füg­getlenné vált Kelet-Nigéria fővárosának, Enugunak a bombázását. ALGÍR: Az algériai legfelső bíróság szerdai ülésén háromórás tár- , gyalás után úgy határozott, hogy Csőmbe Kongónak való kiadatásáról pénteken, a bíró­ság nyilvános ülésén jelenti be döntését. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára — mint az Agerpres román hír- i ügynökség jelenti — kedden beszédet mondott a román belügyminisztérium aktíva­ülésén. Ceausescu a többi kö­zött hangoztatta, hogy a párt. vezetősége az utóbbi időben elemezte a román belügymi­nisztérium tevékenységét. Az RKP főtitkára elmondta, hogy Romániában előfordultak olyan esetek, amikor a bizton­sági szervek kivonták magu­Dulles és Wolff március 8-1 találkozását követően az SS- tábornok alig lépte át az olasz határt, a vámhivatal épületé­ben egy Milánóból jött SS- tiszt átnyújtotta neki Kalten- brunner levelét. Kaltenbrun- ner sürgősen Innsbruckba hi­vatta Wolf főt. Miközben ugyanis Wolff távol volt, Kaltenbrunner kereste és azt a választ kapta, hogy- az SS- tábornok Svájcban van. Ez gyanús volt... Wolff késő éjszaka azt az üzenetet küldte Kaltenbrun- nernek, hogy halaszthatatlan Szirmabesenyő nevét mind többfelé ismerik meg a vilá­gon. És ez a besenyői, eszpe­rantóul tanuló gyerekek érde­me. A kisiskolások uovanis ja­pán, lengyel, holland, szlovák, angol, német, bolgár és még sokféle nemzetiségű eszperan- tistákkal leveleznek. Mint annak idején lapunk­ban beszámoltunk róla: az eszperantó világkongresszu­son tavaly 15 szirmabesenyői gyermek is részt vett és szép műsorral szórakoztatta a világ különféle tájairól összegyűlte­ket. Műsorukat magnetofon­szalagra és filmre is felvették, s azóta hallgatják, nézik sok­felé. A gyerekek számos új barátot ismertek meg a kong­resszuson. Különösen a bolgá­rokkal kerültek szoros kapcso­latba. Ez a barátság a kongresszus óta sem szűnt meg. Sőt erősö­kat a párt ellenőrzése alól. Leszögezte, nem igazolható semmilyen szerv és különö­sen nem indokolható a biz­tonsági szervek pártellenőrzé­sének lazítása. Kijelentette, hogy a biztonsági szervek egész munkáját a szocialista törvényesség betartása elvé­nek kell meghatároznia. Erő­síteni kell a párt vezető és el­lenőrző szerepét a biztonsági szervek minden egyes lánc­szeme felett. ügyei miatt nem tud utazni. Nyilván letartóztatástól tar­tott — írja Dulles. Egy váratlan fordulat Nagyjából ezzel egy időben még egy váratlan fordulat tör­tént. Kesselringet visszahív­ták Olaszországból, és helyére Wittinghof vezérezredest ne­vezték ki. Mint Dulles írja, ekkor érkezett meg az a két tiszt, akit Alexander tábornok küldött Casertából a tárgyalá­sokra. Az egyik Lemnitzer dött. Az idei nyáron húsz bol­gár kis eszperantista érkezett Szirmabesenyőre néhány pe­dagógus és A. Z. Jekov újság­író vezetésével. A Dimitrov- grádból érkező gyerekek 16 napot töltöttek el itt és na­gyon jól érezték magukat az őket szeretettel fogadó magyar iskolások családjainál. Már a fogadáson mindenki gyorsan megtalálta „testvérét”. A szir- mabesenyői szülők valósággal versenyeztek, hogy melyikük tudja jobban ellátni vendégét. A két pedagógus — Busái Má­ria és Olajos Sándomé — pe­dig gazdag programot állított össze. A bolgár gyerekek meg­ismerték Miskolcot, voltak Egerben, Kazincbarcikán, Aggteleken. Látogatásuk utol­só napjait Budapesten és Sió­fokon töltöttek és sok emléke­zetesen szép élménnyel Indul­tak haza, sokat hangoztatva, hogy viszontvárják vendég­ségbe a szirmabesenyői gyere­keket. És tegnap, július 19-én Bul­gáriába utazott 20 szirmabese­nyői eszperantista kislány és kisfiú. Mint a dimitrovgrádiak írják: már nagyon várják őket és néhány napi dimitrovgrádi tartózkodás után 20 napi Fe­kete-tengerparti üdülésük költségeit biztosították a bol­gár szülők. Mint Vári Máriától, me­gyénk eszperantistáinak lelkes patrónusától hallottuk: a szir­mabesenyői gyerekek már ed­dig is a népek közötti barát­ság elmélyítésének kis köve­teiként jártak mindenütt, s most is bizonyára meghódítják majd bolgár vendéglátóik szí­vét tábornok volt sM abba« 3» időben Alexander tábornok törzsének helyettes főnők® volt a másik egy brit vezér­őrnagy, a hírszerzés főnőké. Dulles március 14-én á fran­cia—svájci határon találkozott velük, és informálta őket s. fej­leményekről. A tisztek szinté» értesüléseket hoztak a tarso­lyukban — és ezekről az érte­sülésekről Dulles azt írja» hogy „vegyes érzelmekkel* .töltötték el. A Wolffal való találk ozásáról készült jelentésit ugyanis a vezérkari főnökök bizottságán keresztül elküld­ték Moszkvába, és az ottani katonai missziók révén eljut­tatták a szovjet kormányhoz. Három nappal később Dul­les olyan közlést kapott, hogy Wolff tábornok március ls­én érkezik a svájci határra. A találkozó színhelyéül a Mag-, giore-tó partján- fekvő Asoo- nát jelölték ki. Ezúttal Wolfí Dollmann nélkül érkezett: az ezredest azért hagyta hátra, hogy Időközben HimmlertŐI vagy Kalténbrurvnértől az ak­ciót befolyásoló távirat jönn^ nyomban továbbítani tudja. Lemnitzer garanciái A találkdkó színhelyéül egy hegyoldalban fekvő villa szol­gált. A szövetséges hadveze­tés tábornokai március 19-éa reggel érkeztek. Wolff és kí­sérete altkor már Asconábatt volt. Dulles és Gaevemitz elő­zetes megbeszélést folytatott Wolffékkal, majd Dulles be­mutatta a németeknek „kato­nai tanácsadóit” — valójába» Lemnitzer tábornokot és a brit hírszerző főnököt Ezút­tal a kapituláció, technikai részleteiről volt szó. Ha a né­metek el tudnak menni Svájc­ba, innen el tudják szállítani őket Dél-Olaszországba, a szö­vetséges haderők parancsnok­ságához. Wolff azt mondta, hogy két német meghatalma­zott kell, egy a Wehrmacht-, tói és egy az SS-tőL Lemni­tzer hangsúlyozta, hogy a meg­hatalmazottak Svájcba lépéséi nek pillanatától a szövetsé­gesek garantálják, hogy a né­meteket titokban és biztonság­ban szállítják el,a szövetséges parancsnokságra, illetve onnan visszá. Tíz nappal később, márci­us 30-án Zimmer átlépte • svájci határt és közölte, hogy Wolff találkozott Kesselring* gel, aki támogatta elgondolá­sát és felhatalmazta, hogyezit közölje Wittinghoffal is Wolff azonban nemcsak Kés* selringgel találkozott, hanen» Himlerrel és Hitlerrel is Az Egyesült Államok ka­tonai költségvetése végre meg is takaríthat valamit a vietnami háborúban. Az amerikai repülőgépek ugyan­is furcsa tartalmú röplapo­kat kezdenek leszórni a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területére. A röp­lapok felhívják a lakosság figyelmét, hogy mozdítsa elő a lelőtt amerikai gépek pi­lótáinak szökését. Minden szöktetésért 1760 dollár ju­talmat ígérnek. Az ameri­kai katonai költségvetés c kiadási rovatához már most nyugodtan odaírhatja: meg­takarítva. A vietnami haza­fiak ugyanis nem kalmárok, akik eladják becsületüket. Ila az amerikaiak kissé job­ban ismernék a légi-gengsz­tereikről alkotott véleményt, a röplapokra kidobott dol­lárokat is megspórolhatták volna. 2 Az angol ^„visszavonulásról” ♦ Angliában nagy visszhangja Jván a brit kormány kedden ♦ közzétett úgynevezett „védel­emi” Fehér Könyvének, amely- 4-ben bejelenti a fegyveres erők Jés a katonai kiadások jelen­tős arányú fokozatos csökken- Jtését. , E szerint az angolok ^„kivonulnak” Délkelet-Ázsiá­♦ ból. Az 1970-es évek közepéig Í ’’’például befejeződik a brit had­erő kivonulása Singapore-ból Jés Malaysiából. 1968 elején ♦kivonják a brit szárazföldi Jhaderőket Adenból és Dél- ♦ Arábiából. Több angol lap ! ♦úgy kommentálja ezt a gaz­dasági okok miatt elrendelt j ♦„visszavonulást”, hogy a brit | Jpolitika „becsukja a boltot ♦Szueztől keletre”. Intézkedések a román belügyminisztérium munkájáról Tengerparti üdülés vár rájuk KATKÜ ISTVÁN'­A hátsó udvarban A hol zöld folyondár lepte be az öreg házfalat, időnként éles kalapács­ütés csattant. Az öl düledező kerítése mögül egy ősz szakál- lú kecske dugta ki fejét, s egy­kedvűen pislogott az ingujjra vetkőzött emberre. Széles vas­lemezek hevertek a virágba borult körtefa alatt, a műhely­ajtónál pedig két autógumi tá­maszkodott a íolyondáros fal­hoz. Nvurga siheder közeledett a kerten át, kezében söröspalack. — Hideg? — Azt elhiszem, • Latinek «zaktárs — vigyorgutt a ka­masz, ádámcsutkáia ugrándo­zott, amikor leste, milyen mo­hón kortyolgat a segéd. A sör habja kiült borostás állára, hallani lehetett, amint az ital csurog a nyeldeklőjén. Igazán hagyhatna neki is. — Vied a csap alá — mond­ta Latinek, s nem akarta ész­revenni a kamasz vágyakozó pillantásait. A Wényke benn, a műhely- ajtó mögött sietően húzott az üvegből, majd odaállította a festékes. rozsdás vízvezetékbe. Latinek gyomrát átjárta a kesernyés sör, cigarettát sze­dett elő, rágyújtott. A bakon Öreg hullámlemez feküdt, fa kalapáccsal rávert. s köbben íudorászott. A siheder benn matatott a satupadnál, néhány elgörbült kampósszeget egye­nesített. — Te, Laci, a góré mit mon­dott? ■ — Dél körül itthon lesz, La­tinek szaktárs. Tárgyalni ment. Latinek elégedetten, bólin­tott. Ma reggel az állomáson találkozott az idősebbik Sza­bóval. Amikor a peronon egy­más mellé kerültek, megkér­dezte: „No, hogy vagy a ma­szeknál?” Válaszul megvere­gette az öreg vállát. „Arany­életem van, tata!” Szabó szaki már ugrott is le a megállónál, de lentről visszaszólt: „Csak meg ne bánd!” ... Leoldotta ingét, a nap egyre melegebben sütött. A töltésen tehervonat haladt, a nyitott vagonokban piros és sárga ve­tőgépek sorakoztak. Valahol megszólalt a gyári duda, s La­tinek tudta, hogy tíz óra van. Az üzemben most früstököl- nek. Bekapják a zsíros kenye­ret, azután iszkiri tovább. Ö meg, ha kedve támad, bármi­kor kibonthatja az elemózsiás csomagot, leülhet a ház tövé­be, komótosan falatozhat — Laci, gyere csak! A siheder lomhán kibújt a műhelyből, mutatóujjával kis askarikát Görgetett. — Monda csak, hány éves az anyád? Laci abbahagyta a pörgetést, máién nézett a zömök ember­re. — Mért kérdi? — Csak úgy ... A lottóhoz kell az ötödik szám. A siheder a vállát vonogatta. — Azt hiszem negyvenöt, de az is lehet, hogy ötvenegy. A lakatossegéd legyintett. — Eridj a pokolba, még ezt se tudod? V alaki belökte az utcai ka­put, azután léptek zaja hallatszott. Korán vég­zett a góré — gondolta Lati­nek, s messze pöccentette a ci­garettacsutkát. Amikor a jöve­vény odaért a hátsó udvarhoz, megismerte. Hiszen ez Cibula a kis szereidéből. Barna ka­lap volt rajta és esőkabát, mintha ebben a forróságban is fázna. Rövid pillantást mért a baknó’ álldogáló emberre, ka­lapja komikusán felcsúszott a homlokára. — Te itt melózol? — Áhá — szólt Latinek, és lóbálta a fakalapácsot — Kázmér úr? — Délre itthon lesz.' Bámulták egymást, Cibula a rigarettás csomagot nyújtotta a másik felé. — Keresel? — A magam pénzét. A vendég krákogott. — Többet, mint nálunk? — Azt elhiszeml Cibula zsebkendőjével töröl­te verejtékező homlokát. — Okosan csináltad. Mond­tam én neked... Latinek nem válaszolt rög­tön. A fakalapácsot egyensú­lyozta tenyerében, majd ledob­ta a hullámlemezre. A zajra Cibula megrezzent. — Mit mondtál, te? — mu­tatóujjával homlokát kopog­tatta. — Nem vagyok süsü, mindenre jól emlékszem. Bólo­gattál Bodonyinak ezzel a kug­li fejeddel. Zsigának még azt is dumcsiztad, hogy nem kár értem... — Amit mondtam, mond­tam. Egyszer így látja az em­ber. másszor úgy ... Tereferéltek mindenféléről a műhely mélyén, azután Lati­nek megkérdezte: — Mi dolgod van Kázmér - ral? — Üzleti ügy. — Kilyukadt talán a fürdő­káh'hád? Cibula ravasz, lapos pillan­tással válaszolta: — A zsebem, koma esek .,, azt kell kitömni. Bőröndjéhez nyúlt — Egy kis anyagot hoztam. Felpattlntotta a zárat, a bő­rönd szétnyílt. Csupa-csupa fénylő lemezkék voltak benne. A kis szereidében gyártanak ilyeneket — Hát ez mi? — kérdezte Istinek, noha jól látta a sok­sok gyári árut — Mondtam már. Anyag. Kázmér úrnak. Beszéd közben vigyorgó ar­♦ * ............................................ \ [erentés Hitlernek <r " » Wolff és Himmler találk er ízójára Berlintől száz kilomé* »ternyire északra, egy klinikán f került sor, amelynek Hiüef ♦ egyik személyes orvosa voltai figazgatója. Himmler —_ Dul- fles szerint — arra készült fhogy árulással vádolja mei ♦ Wolffot, aki erre felmutatott Jegy levelet A feladó az olasz* ♦országi német nagykövet volt »a címzett pedig Hitler. A nagy* ♦-követ levelében olyan utalái »is szerepel, hogy a szövetsé* égésekkel felvett érintkezői J célja az, amit Hitler is el fakart érni: a szövetségeseK £ olaszországi előnyomulásánál! ívalamelyes visszafogása. £ Wolff kérte, hogy Himmlef íés Kaltenbrunner kísérje el ♦ Hitlerhez: az 6 jelenlétébe» ^kívánt Berlinben beszámolni ♦ akciójáról. Hitler maga az ak1 »dót alapos hatásköri túllépés1 fnek minősítette, de nem vA1 fdelta meg Wolffot azzal, hog^ ta háta mögött cselekszik. A ♦kihallgatás vége felé kifejtet1 tfe, hogy Wolffnak legalábö ♦hat-nyolc hétig ki kell tarta­tnia, mert addig ő, Hitler iá Í tartani tudja magát Berlin1 ben. Ez alatt pedig a szövetsé1 fgesek között amúgy is kirob1 ♦ban a konfliktus, amelyre Hit1 fl er komolyan számított. ♦ — Térjen vissza Olaszor* kszágba, tartsa a kapcsolatot sí ■ amerikaiakkal, de igyekezzék [jobb feltételeket kicsikarni —* ■ bocsátotta útjára Wolf A# [Hitler... ■ (Folytatjuk*) * ea elkomolyodott, észrevette, 2 hogy Latinek meredten bámul* rá. 2 — Kázmér nem szólt? * — Miről? 2 — Hát... az üzletről — szólt * Cibula, majd kedélyeskedve* tette hozzá: — Ne tettesd ma-» gad. komaesek! ♦ Latinek nézte a temérdek le-4 mezecskét. Tehát Cibula volt* a szarka. A bánatos képŰ4 öreganyját neki! Három éve* nem tudják elcsípni. Mert ki is* gyanakodna Cibula szaktársra,* amikor csöpög belőle a méz-J máz, s amikor a gyűlésen tisz-4 teletteljesen krákogni kezd.J mindenki tudja, hogy Cibula>í szólásra készül. Ám Latineket* háromszor is kihallgatta a 4 rendészet, a gatyáját is kiráz-* ták a portán. Panaszkodott is* az igazgatónak, de az is san-3 dán felelte: „Magának vaganyj híre van. Latinek”. 4 Hol a lemezecskéket. hol Ci-* bulat nézte, azután gurguiazó.J görcsös nevetés szakadt ki be-* lóié. 2 — Jól befűztél mindenkit,* a puskám! 2 C ibula ezt dicséretnek vet-2 te, kezét kissé széttárta, 4 mint aki azt mondja: „az♦ ember igyekszik”. De amikor aj nevetés még görcsösebb lett, a 4- bőrönd megremegett a kézé-2 ben. Hiába lépett hátrább, La-4. tinek tenyere erőteljesen csat-* tant az arcán. 4. A lemezecskék a betonpad-* lóra hulltak, Cibula lassan 2 hátrált kifelé, egyik kezében a* nyitott bőrönd, a másikban aí kalap. *-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents