Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-16 / 140. szám

4 ESZAKMAür ABORSEAG Péntek. 1967. júníns I«, Pol-beat dal Putrantó emlékére ».Három szera rizzsel több nem lehet több nem lehet A/, élőkön holtan már nem segíthetek .. (Csanádi—Ihász) Akiit nem ismertük Put­rantó történetét, most megin- dultan hallgatjuk. Ihász Ká­roly, míg kávéját kavargatja, merengve idézi az indonéz fiú emlékét — Amikor elsőéves voltam «— mondotta —, volt egy ötöd­éves indonéz hallgató, akit Putrantónak hívtak. Nagyon szerény fiú volt, kedves, ala­csony, sárgabörű, ferdeszemű. Egy teáskannát lehetett látni szinte mindig a kezében, így emlékezünk rá most is. Vörös­diplomával végezte el a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemet. Visszakerülvén ha­zájába, a diákszervezet egyik vezetője lett A szeptember 30-i mozgalom után ezt a mi .kedves barátunkat is megölték. Amikor meghallottuk halálhí­rét, akik ismertük, de azok is, akik nem, mélyen megrendül­tünk. Az egyetemen ekkor már többen foglalkoztunk, természetesen, csak titokban, protest-songok, illetve pol-bcat számok írásával, komponálá­sával. Egyik társunk, Fenyvesi Zoltán ötletéből Putrantó em­lékét idézve Csanádi Pál megírta azt a számot, amelyik­hez én zenét szereztem, s amely szómmal beneveztünk a rádió és televízió pol-beat fesztiváljára. — A többiről örömmel érte­sültek a miskolciak és borso­diak: Csanádi Pál és Ihász Ká­roly száma a legjobb tizenöt között van. Hogyan sikerült? — Három számot küldtünk be, egy vietnamit, egyet pedig az ifjúság körében tapasztal­ható kétfajta életmódról, az unalom és a tettvágy megmu­tatásáról. A harmadik szóm Putrantóról szól, címe: Vörös és sárga. A bíráló bizottságnak elsősorban a szám oratórikus, balladisztikus jellege tetszett meg. 418 műből válogatták ki azt a tizenötöt, amelyiknek bemutatója július 1-én lesz a Vígszínházban. A televízió és a rádió egyenes adósban köz­vetíti a versenyt. — Milyen együttesekkel kell majd megmérkőzni? A kérdésre Ihász Károly gondterhelten ráncolja össze homlokát. Mintha már a ver­seny színhelyén élne, a felelős­ség súlyától kissé késlekedve válaszol: — Olyan együttesekkel kell Nő vendékhang verseny és tanévzárás A miskolci Erkel Ferenc Ze­neiskola június 17-én, szom* balon délután 4 órai kezdettel a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Házban tartja idei V. növendékhangversenyét és tanévzáró ünnepségét. A hangversenyen Forrai István, Gömöri András, Hegedűs Gyu­la. Permayer Ilona, Rőt István és Takács Erzsébet tanárok növendékei tolmácsolják Haydn, Szervánszky, Beetho­ven, Mozart, Grieg, Brahms, Couperin és Dandrin müveit. Zongorán kísérnek Reményi Jánosné és Szilassy Istvánná tanárok. A koncert után For­rai István igazgató mond tan­évzáró beszédet, majd kioszt­ják a bizonyítványokat, és az arra érdemes növendékeknek a jutalmakat. Művészeti kiállítások Sárospatakon Három érdekes művészeti kiállítást rendezett egyszerre Sárospatakon a művelődési otthon vezetősége. A képzőművészeti szakkör kamarakiállításának anyagát Debreczeni Zoltán festőmű­vész tanár állította össze ta­nítványainak munkájából. Szép festmények, akvarellek, F grafikák dicsérik a tehetséges | fiatalok ígéretes művészetét. A díszítő művészeti szakkör vezetőjének, Braun Jánosné- nak az irányításával sok sá­rospataki leány és asszony vett részt a szakkör munkájában, g mutatta be a közönségnek remekmunkáit, a szebbnél szebb bodrogközi, sárközi, bu- zsáki, mezőkövesdi, torockói szőtteseket, hímzéseket, var- rottasokat. Gazdag anyaggal jelentkeztek a kiállításon a Kurucz László által vezetett fotoszakkör tagjai is, fekete— fehér alapú felvételeken mu­tatva be a nagy múltú vidék eletének érdekes eseményeit, embereit. A közönség élénk érdeklő­déssel kísérte a jól sikerült ki­állításokat. nmitiimiimiiiimimimiiif! MISKOLCI SZERZŐK A LEGJOBB IIZEN ÖT KÖZÖ1T «iiiiiiiiiimiiililiiiniiiiiiiiiiif megmérkőzni, mint az Atlan­tis, az Atlas, az Expressz, a Sirius, a Viet-beat és a Gueril­la. Már a nevek is jelzik, hogy egyik-másik együttes régóta műveli a pol-beat-et. Mi eb­ben a koszorúban valóban kezdőknek számítunk. Ennek ellenére reménykedünk. — Milyen megoldásban mu­tatják be a Putrantó-számot? — Koczor Attila barátom­mal ketten gitározunk. A dalt hárman mutatjuk be: Csanádi Pali tölti be a narrátor szere­pét, de ő is bekapcsolódik a dalba. — Milyen zenei előképzett­séggel sikerült bejutni a leg­jobb tizenöt közé? — Mindenekelőtt nagyon szeretem a gitármuzsikát. Di­ákkoromban 5 évig tanultam hegedülni, később a kor hang­szerére, a gitárra tértem át. — Példaképe? — Elvis Presley. — Mi a véleménye a pol- bcat jövőjéről? — Nagyon hatásos jelenség­nek tartom. Egyre inkább tért hódit a fiatalság körében. Né­zetem szerint a szerzőknek ar­ra kell ügyelniük, hogy olyan témát válasszanak a pol-beat- dal szövegéül, amely jelentős, s amely érzelmileg is megra­gadja a fiatalokat Egy témát nem szabad elcsépelni, mert könnyen úgy járhatunk a pol- beat-tel is, mint néhány sab­lonba merevedett Indulóval. Nálunk, Magyarországon a pol-beat most éli virágkorát. Reméljük, hogy a- fiatalok kö­rében az állásfoglalás erejé­vel hatnak majd a jó pol-beat j számok. Ami a mi törekvő- j seinket illeti; szeretnénk to­vább lép"!, a beat-muzsíkát mélyíteni, és az oratórikus, a spirituálé műfaj irányába ha­ladni. — Mityen az előérzetük a nagy verseny küszöbén? — Kimondhatatlanul izgu­lunk, de szerencsére együtt érez velünk az egész kohász-, bányász-kar, ugyanis Koczor Attila és én kohószhallgatók vagyunk, Csanádi Pali pedig bányászhallgató. De úgy érez­zük, az egész miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem ott ül majd a tv-képernyők, vagy a rádiókészülékek előtt, és drukkol majd helyezésünkért. Párkány László Bizonyítványosztáskor SZÜLŐKNEK r.v/K.'.v.'.uii'.'.'.'.v.'.im'.'.uumitmiatu'. V éget ért az 196(5—67-es tanév. A tanulók ma és holnap kézhez veszik a bizonyít­ványt. Bizonyára nem minden diáknak hoz egyforma eredményt a bizonyítvány­osztás, és nem egyforma lesz minden bizo­nyítvány fogadtatása sem. A tanulmányi eredmény kialakulásában igen jelentős szere­pet játszik a szülői ház, a szülők egész tan­évben megnyilvánuló segítő munkája, és sa­ját gyermeküknek kritikus szemmel történő bírálata is. A bizonyítvány-vórás óráiban erről kell egy-két gondolatot följegyezr.únk Szinte már az unalomig ismételt tétel, hogy az iskola munkája nem lehet teljes, nem hoz­hat kielégítő eredményt, ha az ott kapott ne­velési ráhatásokat nem egészíti ki a szülőt ház jó légköre, ha a szülő nem kíséri kellő figyelemmel gyermekének felkészülését, álta­lában ha nincs meg a teljes összhang az is­kolai és otthoni nevelés között. Az Iskolák és a szülők jó kapcsolatával mind több helyen találkozunk. Sok helyen a szülői munkakö­zösségek eredményes tevékenysége segít e jó kapcsolat szélesítésében, és ahol ez a szerve­zet megtalálta a maga sajátos feladatát, és tevékenységének tengelyében alapvetően az iskola és a szülői ház munkájának egybehan­golása áll, az'eredmény meg is mutatkozik. Sajnálatosan akadnak még szélsőségek, alead­nak még olyan példák, amelyek azt bizonyít­ják, hogy a szülők nem mindenhol kisérik figyelemmel a gyermek felkészülését, min­dent az iskolára „bíznak", vagy a másik vég­let, amikor szinte nem is bíznak az iskolá­ban. Az előbbi végletet megtaláljuk városi és és falusi iskolákban egyaránt. A szülő kizáró­lag az iskola feladatának tekinti a nevelést, a legritkább esetben kéri szómon gyermeké­től az otthoni felkészülést, nem érdeklődik tanulmányai iránt, nem keresi fel az iskolát, s ha elégedetlen a bizonyítvánnyal, az esetle­gesen rossz tanulmányi eredmények mögött nem önmaga hibáját fogja keresni, hanem az iskolát és gyermekét hibáztatja, s csak a leg­ritkább esetben kérdezi meg önmagától: va­jon mivel segítettem gyermekem tanulását? A másik véglet a szinte majomszereiéitől fütött, elfogult szülő típusa, azé a szülőé, alti nem akarja észrevenni gyermekeinek hi­báit, fogyatékosságait, vagy ha észreveszi, ..jó­ságosán” szemet huny fölötte, csínyjeit segíti, oly módon támogatja tanulását, hogy az sok­kal inkább kárára válik a fiatalnak, mintsem előnyére. A közelmúltban az egyik közép­iskolában dolgozatot kellett írni. A dolgozat alapjául olyan film szolgált, amelyet mindé* diáknak meg kellett néznie. Még csak nem is szabad időben, hanem a tanítási órák alatt, szervezett csoportban. A tanuló elrendetlen- kedte az időt a moziban, nem emlékezett a filmre, és szülője, hogy a dolgozat mégis sikerüljön, munkatársait kérte fel: valahon­nan teremtsék elő a film leírását, vagy a kritikáját. Vajon hasznólt-e a gyermeknek az ilyen segítés, és ha esetleg sikerült is a dolgozatírást megúsznia, milyen nyomottat hagyott benne ez a szülői magatartás? Vajon kifejlődhet-e az önkritikái érzék ab­ban a gyermekben, akit szülei is kritikátla­nul néznek, akinek mulasztásait helytelenül fedik, leplezik és akivel szemben az iskolát, a nevelőt teszik otthon mindenért felelőssé? Aligha. A végletek szerencsére kisebbségben van­nak, de vannak, s mert számuk még ma is jelentős, érdemes velük foglalkoznunk most, a bizonyítvány kiosztása előtt. De érdemei azzal is foglalkoznunk, hogy nem lehel min­den tanuló kitűnő cs jeles, hiszen képessé­geik nem egyformák és talán még a rendel­kezésre álló jegyek nem is bizonyulnak elég­nek a felkészültségi # szintek megkülönbözte­tésére. A szorgalmas’ folyamatos tanulás, a tanórákra való rendszeres felkészülés, a házi feladatok precíz elkészítése, az iskola egyéb életmcgriyilvánulásaiban való aktív és hasznos közreműködés azonban feltétlenül meghozza a tanuló képességeihez mérten elér­hető legjobb eredményt. A tanulmányi ered­mény nemcsak az elvégzett munka tükre, hanem egyben mind az általános, mind a középiskolában a továbbtanulási lehetőségek alapja is. Aki a minimális követelményeket sem teljesítette, s elégtelen osztályzatot ka­pott, annak pótvizsgáznia, vagy osztályt kell ismételnie. Aki az általános iskola végen rossz tanulmányi eredményt ért el, kedvezőt­lenebb feltételekkel indulhat a középfokú oktatás felé, mint eredményesebb társa. Eí természetes. De a tanulmányi eredményeit elérésében alapvető szerepe van a tanulónak és a tanulást ellenőrző-segítő szülői háznak. A mikor most a tanulók átnyújtják szüle­iknek bizonyítványaikat, és a szülök összehasonlítják az eredményt az ön­maguk által elképzeltekkel, a mérleg serpe­nyőibe ne csak az iskola munkáját, a neve­lők tevékenységét tegyék, hanem gyermekü­két és főleg önmagukét is. Benedek Miklós SZÍNIM m 16, péntek. Gül Baba. Este 7 óra­kor. Bérletszünet. 17, szombat. Gül Baba. Este 7 óra­kor. Bérletszünet. %$, vas t nap. Gül Baba. Este 7 órakor. Bérletszünet. 19, hétíő. Don Juan. Este 7 óra- kor. (Csokonai Színház) Ud­varhelyi bérlet SS, kedd. Gül Baba. Este 7 órakor. Bérletszünet. SÍ, szerda. Gül Baba- Este 7 óra­kor. Bérletszünet. 82, csütörtök. GUI Baba. Este 7 órakor. Bérletszünet. SS, péntek. Gül Baba. Este 7 óra­kor. Bérletszünet. M, szombat. Gül Baba. Este 7 óra­kor. Bérletszünet. 35, vasárnap. GOI Baba. Este 7 órakor. Bérletszünet. 38, hétfő. Nincs előadás. 87, kedd. Gül Baba. Este 7 óra­kor. Bérletszünet 88, szerda. Gül Baba. Este 7 óra­kor. Bérletszünet (9, csütörtök. Gül Baba. Este 7 órakor. Bérletszünet. fa, péntek. Gül Baba. Este 7 óra- isor. Bérletszünet. torfényben. Az ország hat ze- nerpűvészeti szakiskolájának és a magyar néphadsereg zenenövendék iskolájának hallgatói léptek pódiumra, hogy számot adjanak felké­szültségükről, a társasmuzsi­kálásban betöltött szerepük­ről. A kétnapos fesztiválon a budapesti és miskolci szakis­kolán kívül a győri, a debre­ceni, a szegedi és a pécsi szakiskolák kamaraegyüttesei mutatták be gazdag program­jukat. A koncerteket neves művészekből álló zsűri hall­gatta végig. Találkoztunk Mi­hály András és Dávid Gyula zeneszerzőkkel (akiket a fesz­tivál ihlette új művek írására kértünk), Sándor Frigyessel, a Zeneművészeti Főiskola taná­rával, a zsűri elnökével, aki jelentős előrelépésről, ugrás­szerű fejlődésről beszélt érté­kelése során. Ez a fejlődés elsősorban a program gaz­dagságában, a kiválasztott művek előadásának minőségé­ben nyilvánult meg. — örvendetes — mondotta —, hogy a „vidék” zenei in­tézményei többnyire elérték a fővárosi színvonalat mind műsorválasztásban, mind a művek előadásában. De a ze­nei produkciókon, élménye­ken túl hasznos volt a talál­kozó a kapcsolatok kialakítá­sában is. A társasmuzsikálás­nak ugyanis jelentős szerepe van a közösségi szellem ki­alakításában. Nem „én”, ha­nem „mi” muzsikálunk, kö­zös a felelősség, de közös az elismerés is. Nem véletlen, hogy a gyermekek, a fesztivál közreműködői, emberi közel­ségbe kerültek a két nap alatt. Számos tapasztalatot szerezhettek valamennyien, hiszen végighallgatták egy­más produkcióit, ismerked­tek egymás munkájával MISKOLC kulturális életé­ben egyre nagyobb szerepet játszik a zene, illetve zene­művészeink tevékenysége. Alig ért véget a filmesek sereg­szemléje, a IV. miskolci film- fesztivál, ismét az országos érdeklődés központjába került városunk. Ezúttal a zene ifjú előadóművészei álltak reflek­A vendéglátó Intézmény, 3 miskolci szakiskola a feszti' válprogramon kívül önálló hangversennyel is; szerepelt melyen a női karon kívül az intézet vonós- és szimfonikus zenekara is fellépett Reményi János, illetve Gombás Ferenc vezetésével. Annak ellenér® hogy ez a gálaest csupán Id' egészitője volt a program' nak, a zsűri mégis külön ér tékelte. Értékelte, mert d előadott művek nehézségi ío' ka ellenére is magas színvo' nalű produkciónak lehettünk tanúi. A leánykar a capell* műsorával, a vonósok Is Moszkvai Kamarazenekar pél' dájára, állva előadott) Mozatj Divertimento-jával, tovább" kétzongorás versenyművévet nem utolsósorban a hatalma* Pergolesi oratórium, a Stabs* mater hiteles megszólal tatásé' val méltán érdemelték ki 3 zsűri és a közönség elism®" rését. Itt kell említést teb' nünk a Gombás Ferenc ^ Reményi János által végzek hatalmas, szavakkal nem 1* luszi ráiható munkájáról, tri vábbá valamennyi szólista 1®*' kés és kiemelkedő tevékeny1 ségérőL ÖSSZEGEZVE: megállap^ hatjuk, hogy a kétnapos mi*' kolci fesztivál méltó és isé' pozáns szemléje volt a zen®' művészeti szakiskolákban lyó kamaramuzsikálásnak. / rendezésért a vendéglátó ml*' kolci szakiskola vezetőit, tri nárait és hallgatóit egy arát-! dicséret illeti. A stafétabot?’ 1968-ban a szegediek vés*" át, akik — mint hallottuk a zeneiskolai és a szakiskola kamarazene-fesztivált a táv*' szí szünetben, egymást köR®* tőén bonyolítják majd ^ Addig is kellemes, jó mu*5^ kálást kívánunk valamenfm Résztvevőnek, a zeneszerző tői pedig .számos új karna*3 művet várunk. nach A*td 1 Kamarazene fesztivál után AKTUALITÁSA: az aranyérem MUNKÁSOK, MŰVÉSZEK EGY BRIGÁDBAN Némethy Ferenc és Varga Gyula sohasem állt az esz­tergapad, vagy szerelőasztal mellett, tevőlegesen nem vett részt a két brigád terme­lőmunkájában, mégis ré­szese az évek során elnyert szocialista okleveleknek, zászlóknak, jelvényeknek, melyeknek éppúgy tulajdo­nosa, mint a brigád többi tagja. Nemrégiben — ki tudja, most mór hányadszor — is­mét kedves találkozó zajlott le a Miskolci Nemzeti Szín­ház klubjában. A Németh- és Molnár-brigád tagjai hoz­ták el legújabb kitüntetésü­ket: a szocialista munkabri­gád aranyérmet, melyet nem titkolt büszkeséggel adtak át a két művésznek. Némethy Ferenc érdemes művész ki­tüntetése mellett szépen megfér a szocialista munka­brigád arany jelvénye, Var­ga Gyula pedig a nemrég ka­pott Jászai-díja mellé tette a brigádban szerzett újabb érmet. (A. A.) zón a művészek és brigédta- gok szoros barátságot kötöt­tek. Itt született meg az el­határozás, hogy megkérik Némethy Ferencet és Varga Gyulát: legyenek tiszteletbe­li tagjai a két brigádnak. A brigádnaplókban innen már évről évre nyomon kö­vethetjük a munkások és művészek kapcsolatát. Né­methy Ferenc első tevékeny­sége volt, hogy a Németh- brigád kérésére ismertette Brecht életpályáját, szerzői tevékenységét, s beszélt a Brecht-darabban saját sze­repéről. Azután megszokottá vált, hogy a két színész rendszeresen részt vett a brigádértekezleteken, s az új munkaszerződéseken, vál­lalásokon most már az ő alá­írásuk is szerepelt. Az egyre mélyülő barátság mindkét „oldalon” hasznossá lett. A személyes kapcsolat rendsze­res színházlátogatókká tette a brigád tagjait, s egy-egy darab megvitatása, a dráma jobb megértése, vagy a Shakespeare-évfordulóról va­ló megemlékezés sokáig em­lékezetes maradt számukra. A Diósgyőri Gépgyárban dolgozó Németh József laka­tos és Molnár Pál esztergá­lyos szocialista brigádjának naplói lényegében nem kü­lönböznek száz és száz más naplótól. Versenyszerződések, vállalások sokasága gyűlt már össze évek alatt, nyo­mon követhető bennük az ígéretek teljesítése, túltelje­sítése, a brigád tagjainak élete, örömei, gondjai. Tü­körképe mindkét napló an­nak a sokoldalú érdeklődés­nek, amely a verseny célját meghatározza: szocialista módon élni, dolgozni, tanul­ni. Mégis van a naplókban valami szokatlan, újszerű. A brigádtagok névsorában és fényképei között egy-egy „idegen” is található. Színé­szek. Még 1961 végén a Németh­és Molnár-brigád tagjai ven­dégül látták a gyárban a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vészeit. A színészek viszon­zásul meghívták a két brigád tagjait az Arturo Ui főpró­bájára, majd a premier utáni bankettra. Ezen a szívélyes légkörben lezajlott találko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents