Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-16 / 140. szám

Péntek, 1967. jónloa 18. eszakmagxarooszag Kállai Gyula: Az agresszornak vissza kell vonulnia Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke több napos látogatást tett Vas me­gyében. A vendéget, aki ked­den este érkezett Szombat­helyre, a megye és a város párlbizottsági és tanácsi veze­tői fogadták. A látogatás utolsó napján, csütörtökön a Szombathelyi Tanítóképző Intézet dísztermé­ben megyei pártaktíva érte­kezleten vett részt, s a belpo­litika és a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről tájékoz­tatta a megjelenteket. Foglal­kozott a közel-keleti esemé­nyekkel, az izraeli agresszió­val, az európai szocialista or­szágok június 9-i moszkvai nyilatkozatával, az arab né­pek igazságos harcával. Az agresszornak vissza kell vonulnia — mondotta többi között — az 1049-ben megálla­pított tűzszünet! vonalak mö­gé. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének érvényt kell szerezni ennek a jogos kö­vetelésnek, Mielőbb össze kell hívni az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlését az izraeli agresszió elítélésére és következményeinek felszá­molására. Kállai Gyula ezután az or­szág népének magatartásáról, hangulatáról beszélt. A tűzszünet létrejötte, a szocialista országok, közöttük pártunk és kormányunk ál­lásfoglalásai általában helyes­lést és elismerést váltottak ki népünkből. Ugyanakkor a még meglevő belső reakció is­mét éledezni kezdett. Ezek a !e- vitézlett elemek, akiknek poli­tikai arculatához az antisze­mitizmus elválaszthatatlanul hozzátartozik, a fegyveres tá­madás napjaiban az izraeli ag­resszív vezető köröknek ..druk­koltak’, csupán azért, mert ők, az amerikai imperializmussal szövetségben, a világ haladó erői ellen léptek fel. Amikor azonban a békeszerető erők lefogták az agresszor kezét, a belső antiszemita uszítás esz­közeihez nyúltak. Ezeket az elemeket hatá­rozottan rendre kell utasí­tani. Akadtak azonban emberek, akikben — bizonyos rokoni kapcsolatok miatt — némi ér­tetlenséget is kiváltott az iz­raeli agresszor elleni állásfog­lalásunk szilárdsága és egyér­telműsége. Pártunk és kormányunk ál­láspontját ebben a konfliktus­ban sem nemzeti, nemzetiségi, vagy faji koncepciók határoz­zák meg, mi az izrael—arab kon­fliktusban a no. . tuközi méretű osztályharc össze­csapását látjuk a reakció, az imperializmus cs a ha­ladás, a demokrácia, a szocializmus erői között. Népünk elemi érdekei azt kí­vánják, hogy mindig követke­zetesen azoknak az oldalán le­gyünk, akik az imperializmus ellen, a haladásért harcolnak. Helytelen, ha bárki, bármi­lyen indokkal, erről az egye­dül helyes álláspontról letér. Három férfi ül az egyik miskolci presszóban, és azon tűnődnek, milyen lehet a nap, melyet már majd­nem egy hete nem láttak. — Gyerekkoromban — kezdi az egyik, ráfeledkez- ve tekintetével gőzölgő ká­véjára — ilyenkor összeve­rődtünk a cimborákkal, és fennhangon, kissé sírósan pityegve, ezt a gyermekver­set kántáltuk bele a pisz­kosszürke egekbe: Süss ki, nap, Fényes nap, Kérjünk alatt egy [kisbárány majd megfagy. — Borzasztó komolyan vettük mi ezt a versikét, va­rázserőt tulajdonítottunk neki, s hogy hatása valóban legyen, olyan megríkatóan, áhítattal tudtuk zengeni. Ha pedig a napocska ránk se hederített, kerestünk egy csapzott kis katicabogarat és azzal kísérleteztünk. Ujjunk hegyére ültettük, jó magas­ra emeltük fejünk fölé, még V Esős dféh&fán iiiiiiiiiiiliiiiiiiMiimuiiimiiiiit ágaskodtunk is, hogy köze­lebb legyen az éghez, és ezt mondtuk neki: Katicabogárka, Szállj fel az égbe, Mondd meg istenkének, Zárja be a hideget, Nyissa ki a meleget. Egy másik antlklerikális mérgelődéssel jegyezte meg: — Az istenke, persze, fü­tyült rátok. A társaság harmadik tag­ja is szükségét érezte, hogy mondjon valamit: — Hát persze, hogy fü­tyült, de azért a gyerek hitt a katicabogárban, hogy' fel­megy az égbe és szól a ter­mészetfelelősnek, aki aztán mindent elintéz. KibámuTtak bt ablak ok. Lucskos autók vizet fröos- kölve trappoltak az utcán, fűzős emberek siettek el- mondatlan céljaik felé, és esett, egyre esett az eső, sű­rű cseppekben parkolta a járdát, és mindent, ami fe­detlenül az ég alatt maradt. — Hát ez szörnyű! —1 acsarogtak kórusban. — Itt már csak egy se­gíthet — szólt, aki a verse­ket elmondta. Mélyet sóhaj­tott, és megismételte, mo­solygást rejtve a szája szög­letébe: — Csak egyetlenegy. Cimborái rámeredtek, vár­ták, nyögje ki, mi az egyet­lenegy segítés. Ö is várt, ar­ra várt, hogy' megkérdezzék, mi lenne az. Hát meg is kérdezték: — Halljuk, mi az az egyetlenegy? — Egy űrrepülő» katica­bogár — pukkant ki a ne­vetés a férfiból... G. M. Nyugtalanság Bolíviában A csütörtöki Pravdában Jer- sov aról ír, hogy Bolíviában partizán csoportok kezdenek tevékenykedni s ez annak a jele, hogy a lakosság elégedet­len a Barrientos kormány népellenes, amerikabarát poli­tikájával. A partizánok megjelenését a kormány arra használta fel — folytatja a hírmagyarázó — hogy elhintse a külső beavat­kozás, mindenekelőtt Kuba részéről történő beavatkozás veszélyének hírét, s ezzel kész hely'zetet teremtsen, hogy a Pentagon és a szomszédos or­szágok katonai köreinek segít­ségét^ kérhesse a népi elége­detlenség elnyomására, a de­mokratikus erők és szerveze­tek elleni megtorlásokra. A lap hírmagyarázója a to­vábbiakban arról Ír, hogy a Panama-csatorna övezetéből amerikai repülőgépek máris fegyvereket, hadianyagot és „tanácsadókat” szállítanak Bo­líviába. A „tanácsadók” kö­zött, akiknek száma máris 1000 körül mozog, sokan Dél-Viet- namban, a Dominikai Köztár­saságban és más országokban szerezték harci tapasztalatai­kat a felszabadító harc elnyo­másában és a helyi lakosság elleni megtorlásokban. A bolíviai kommunista pár­tot, amely a partizánokat tá­mogatja, törvényen kívül he­lyezték. Igen sok szakszerve­zeti vezetőt, diókvezetöket, az ellenzéki pártok tagjait és számos újságírót tartóztattak le és zártak koncentrációs tá­borokba. szocialista gazdaságok segít­ségadásának, hiszen termelő­szövetkezeteink így jutnak előre az új módszerek kiala­kításában, a gazdálkodás ered­ményesebb megszervezésében. Még mindig rossz a lilt... Ebben a rovatunkban egy­szer már foglalkoztunk a Kilián-délen épült 15 emele­tes lakóház problémáival. S, hogy most ismét szólunk róla, annak az az oka, hogy mint akkor, most is a lifttel van baj. Rücker Attila, a bérház egyik lakója írja szerkesztősé­günknek küldött levelében, hogy a beköltözés óta a bér­ház mindkét liftje többször rossz, mint jó. A bosszúságot tetézi, hogy a hibabejelentés Is körülményes: Pestre kell táviratozni és onnan értesítik a miskolci szerelőket. A hiba­jelzés és az intézkedés között rendszerint egy hét is eltelik, s addig a lakók gyalog közle­kednek a 15 emeletes bérház­ban. A liften kívül más panasz is szerepel a levélben: a füg­gönytartók még mindig nem érkeztek meg. noha a szállí­tási határidő (április) már ré- jegen elmúlt, a műanyagpadló i'felpúposodik a lépcsőházban, £az ajtókeretek mellől kipereg 'a vakolat, egyszóval a kívülről jjmodera, szép lakóház belülről üsok sebből „vérzik...* A panaszos levélírókkal együtt szerkesztőségünk is kéri: a vállalatok fordítsanak nagyobb figyelmet a kívülről szép berház belsejére is. Levelekből _ rövided A napokban szabad pártat»­pót tartott községünkben Ko­vács Kálmánné, a Megyei Nő- tanács titkára, ahol időszerű kül- és belpolitikai kérdések­kel foglalkozott —- írja levelé­ben Kozma Lajos BőcsrőL Nagy érdeklődéssel hallgatták az érdekes előadást és öröm­mel vennék, ha a jövőben még sűrűbben tartanának eh' hoz hasonló tájékoztatót * község lakóinak. Kovács Mária Fancsal kőér ségből írt levelében a B. M« Duna Művészegyüttes abaúj- devecseri vendégszerepléséről ír. „Mi, fancsali KISZ-fiatalok valamennyien megnéztük a* előadást. Felejthetetlen él­ményben volt részünk. Köszö­netét mondunk az együttes tagjainak, a rendezőknek; örülnénk, ha máskor is eljön­nének hozzánk.” ■ Ünnepélyes keretek között adták át a forgalomnak a Bánrévét Csehszlovákiával összekötő egy kilométeres kor­szerű műutat — írja Murányi Tibor Bánrévéről, örülnének, ha a tervezett higanygőz lám­pákat Is felszerelnék, mert a biztonságos közlekedéshez eí is hozzátartozik. Jól sikerüli a tapasztalatcsere Közismert, hogy a mezógaz. daság szocialista átszervezésé­vel egyidejűleg a Földműve­lésügyi Minisztérium létrehoz­ta a bemutató gazdaságok há­lózatát, ilyen S Bodrogközi Ál­lami Gazdaság is. Ez a gazda­ság az elmúlt napokban — mint Szabó István, a sátor­aljaújhelyi járási tanácsról írja — tapasztalatcserét rende­zett, amelyen részt vettek a járás termelőszövetkezeteinek elnökei, agronómusai és szak­munkásai. Az előadással egy­bekötött gyakorlati bemutató során szó esett a pecsenye- kacsa nevelésről, a törpegyü­mölcsösök telepítési és ápolá­si munkáiról, valamint a gé­pesített állattenyésztésről. A jelenlevő termelőszövetke­zeti vezetők sok hasznos ta­pasztalatot szereztek ezen az összejövetelen, amelyen a já­rási tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke is részt vett és felszólalt. Elmondotta, hogy követendő példa az állami gazdaság kezdeményezése. Most, amikor a gazdasági mechanizmus reformjának elő­készítő évében vagyunk, nagy jelentősége van a fejlettebb INTERMEZZO-I | gaza van a kolléga úr­nak — mondja a vá­lasztékos modorú Cing- ráber taxisofőr, miközben egy cigarettát ropogtat az ujjai kö­zött —, némelyik nő úgy hisz a férfiemberben, mint a ke­resztények a szentírásban. Múltkor az Udvaros utca 57/c. elé kértek sürgősen egy taxit, én voltam a soros a fu­varban. Kicsit várni kellett, szórakozottan megnéztem a névtáblát a levélszekrény alatt, amelyen az állt: Keresz­tes Pál, oki. építészmérnök. ■— OH álltam a házacska előtt, s egyre azt láttam, hogy egy zabáin! való kicsi nö sza­lad a lépcsőn lefelé, egyenesen neki a kocsinak. Szaladás köz­ben gombolta a kabátját, azonnal láttam, hogy sürgős a fuvar. Nem volt már mai csir­ke, kolléga úr — hagyott fel Cingráber végképpen a vá­lasztékos beszéddel — har­minc és harmincöt között le­hetett. Tudja, kolléga úr, a jó borbély meg a jó taxisofőr szóval tartja a pácienst, szinte hivatali kötelességnek tekinti. Hát én megkérdeztem: — Hová ilyen sürgősen, nagyságos asszony? Az asszony úgy vallott ne­kem, mint a gyóntató papnak. Most telefonált az uram, hogy délig átvehetem az újítá­si pénzét. Azért rohanok, mert todjs a szaktárs, hogy a pénz (kádig jé, amíg meleg. Az asszony olyan lélegzetet vett, hogy szinte csuklott, a tükörből láttam, hogy egy pi­cit tátva maradt a szája. Azt is megfigyeltem, hogy alapo­san végignézett, a hófehér in­gemen akadt meg a tekintete. Szerencsém volt, egy órával azelőtt esküvőre fuvaroztam egy fiatal párt, előtte hazaug­rottam inget váltani. Az asz- szony hirtelen másra akarta terelni a szót, váratlanul meg­kérdezte: — Hogy lehet az, hogy maga lényegében fizikai dolgozó és mégis ilyen szép hófehér inget visel? — Asszonyom —-■ mondtam —, az ember akkor is őrizze meg a méltóságát, ha pillanat­nyilag csak taxisofőr. Az úr — mondtam nevetve, de úgy, hogy legyen benne egy kis ke­serűség is —, a pokolban is úr. Egy úriembernek legyen huszonnyolc darab fehér inge, tizennégy a szekrényben, ti­zennégy a mosónőnél. . — Kicsoda maga voltakép­pen? — kérdezte izgatottan az asszony. Hát megint csak behunytam a szemem. — Most még csak taxisofőr vagyok, asszonyom. De hama­rosan az ura kollégája leszek. Ugyanis még egy vizsgát kell letennem a gépészmérnöki diplomáért. A tükörből láttam, hogy deresedé halántékomat nézi. ♦ • • • ' Bizottsági ülések a Parlamentben lésével ülést tartott a Paria-* ment gobelin termében. A* ülésen részt vett dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter és Vass Istvánná, az ország-* gyűlés alelnüke is. A bizottság megvitatta a< országgyűlés munkájának to* vábbfejíesztésére vonatkozó eL képzeléseket, valamint máso- dik félévi munkatervét Az elfogadott munkatér^ szerint augusztusban meg' vitatják a rehabilitáltak, » csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának problémáit. Szeptemberben meghallgatják az egészségügyi tárca 1968. évi költségvetésének összeállításá­ról az Egészségügyi Miniszté­rium előzetes tájékoztatását Novemberben az ifjúság egész­ségügyi nevelésének problé­mái szerepelnek a napirenden» decemberben pedig az egész-* ségügyi tárca 1968. évi költ­ségvetését vitatják meg. Napi postánkból A dél-vietnami helyzetről Washingtonban hivatalosan bejelentették, hogy McNama­ra hadügyminiszter Kataen- bach külügyminiszter-helyet­tesnek és Wheeler tábornok­nak, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnöké­nek társaságában június 18- án Saigonba repül. Az AP ér­tesülése szerint McNamara a Dél-Vietnamban' tevékenyke­dő 'amerikai haderők létszá­mának emeléséről tárgyal. Néhány órával a McNamara látogatás bejelentése után Ky, dél-vietnami miniszterelnök közölte, hogy szükségesnek tartja a Dél-Vietnamban har­coló amerikai katonaságnak a jelenlegi 462 000-ról 600 000 főre való emelését. Pajtáskod va nevetett, én pedig azonnal láttam, hogy ke­reshetek nála valamit.'Vezetés közben behunytam egy pilla­natra a szemem, ez a szoká­som, amikor vakmerő játsz­mába kezdek. Arra következ­tettem, hogy ez a nö a mérnök felesége lehet. Vakmerőén megkérdeztem. — Hogy van a kedves mér­nök úr? A tükörből figyeltem az asz- szony arcát, irtózatosan megle­pődött. — Honnan ismer minket? — kérdezte, én meg Ismét be- húnytam a szemem, mert ak­kor vállalkoztam igazán a vakmerő dologra. Hanyag ele­ganciával elővettem azt a csomag amerikai cigarettát, amit vagy három héttel ez­előtt tukmált rám egy angol pasas, azzal kínáltam az asz- szonykát, magam is rágyúj­tottam, ámbár nekem túlságo­san gyengécske az a füstölni­való, és azt mondtam: — A mérnök urat csak egy­szer láttam, de a nagyságos asszonyt már egészen jól is­merem. Majdnem mindennap látom. B ehunytam a szemem és elszántan azt mond­tam magamban, most vagy soha. — Asszonyom — mondtam irtózatos vakmerőén — nem kertelek, ez az utolsó alkalom, hogy bevalljam, hónapok óta várok a telefonjára.-, , Természetesen, kihasználtam ezt Is. — Igaz, nem vagyok már mai gyerek — sóhajtottam —, de a magam fajtája ragadja meg az alkalmat, és altkor ta­nuljon, ha engedik. Azaz, ha engedik, folytassa a tanulmá­nyait, mert én nem ma kezd­tem az egyetemet. Már negy­venhétben elvégeztem az első évfolyamot, a következőről ki­vágtak. De nem folytatom, asszonyom, hiszen ez a múlt, a múlt ugyebár csak hátrafe­lé forgó kerék, nem szabad vele törődni. A lényeg az, hogy kiebrudaltak az egyetemről, a nehéz időben el kellett he­lyezkednem szeneslegénynek. Akkor, bizony, munka köz­ben nem viseltem ilyen fehér ingeket, asszonyom. De mun­ka után akkor is felöltöttem a fehér selyempuplint és fel-: húztam az arany pecsétgyű­rűt, mert az emberi méltósá­got a legmélyebb pokol fene-: kén is meg kell őrizni, asszo­nyom! : A választékos szavú Cing­ráber az utolsó szavakat át-; szellemülten mondta, mint aj színész. A kocsi mellett meg-; szólaló telefon döbbentette a! valóságra. ; H át ez lett a vége, kol-j léga úr — mondja,; miközben a telefon-i hoz ballag —, az lett a vége,: hogy a nagyságos asszony: megadta a barátnője telefon-! számát. Még nem tudom, mit; kezdjek vele, sajnálom, mert; ha teljesen bekerítem, nem; tudom, hogy elcsíp-e még! magának egy igazi mérnököt.1 . a Simon Lajos j Az országgyűlés kereskedel­emi bizottsága dr. Varga Jenő jelnöklésével csütörtökön ülést !tartott a Parlament delegációs ; termében. Részt vett az ülésen Lo­soncai Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Az ülésen a bizottsági mun­ka továbbfejlesztésének kérdé­seivel foglalkoztak, s megtár­gyalták a kereskedelmi bizott­ság munkatervét , A bizottság egyébként az év folyamán megtárgyalja azokat a kereskedelempolitikai elve. két, amelyek az új gazdasági mechanizmusban bevezetésre kerülnek. Foglalkozik majd többek között a fogyasztói árak és a minőség kérdésével és a kereskedelemmel kapcsolatos fogyasztói érdekvédelemmel. Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága csütör­tökön dr. Pesta László elnök-

Next

/
Thumbnails
Contents