Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

4 ÉSZAKMAGTAROR5ZAG Vasárnap, 1967. június 11. ❖ ♦ t ❖ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ SOMOSKÖI LAJOS APAM Kicsit mindig politúr, fűrészpor, meg gyanta szagú volt. De a pác, meg a seliak a funéros asztalok födelén a barna ragyogást tőle tanulta.. és szőkén bodros fenyőfaforgács énekelt széles kezefején, mikor a deszkákat gyalulta. Ma enyvezett, a kék öntöttvas fazék, s az enyves ecset hullatott csöpp, barna gyöngyöket, s amíg intésére a bútorok feszengő sorban elébe léptek, kerek, kis bronzkitüntetések: enyvfoltok ragyogva .száradtak az esti lámpafénynél zöld vászonkötényén. Mindig dalolt, ha dolgozott, sok gondja csomós kemény fapadlóját száradni türelmes halomba rakta, de az örömök bebútorozatlan kis szobáját mégis konokabb két fiára hagyta. Szótlan munkatársak: jószagú, piros cseresznye, fehér jávorfa lécek, politúros edények és illatos mahagóni dió funérok állottak köréje, s bámulták csodálva meg én, szőkén bodros forgács halomra fekve, ha ragyogó kedvét fényleni apám a barna bútorokra kente. Népművelés és termelés kiemelni néhányat. Helyes, ha a művelődési intézmények, népművelési szervek igyekez­nek túljutni a központi irá­nyítástól kapott sémákon, és például az aktuális helyi problémákra maguk keresik a megoldást. Gondolunk itt a sajátos helyi témájú ismeret' terjesztésre, a szükebb kör­nyezetben adódó problémák­nak az ismeretterjesztés esz­közeivel történő megvilágítá­sára. Kívánatos az is, hogy a lakosság ismereteinek bőví­tése és frissebb tájékoztatása végett mind több mód nyíljék a rendszeres találkozásra a terület vezetőivel. A népmű­velés állandó tudatformáló feladatain kívül ebben az esz­tendőben különös súllyal je­lentkezik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának megünneplése, és korunk eseményei sürgetően szükségessé teszik az olyan általános „emberi” gondok megvilágítását, mint például a háború és béke kérdése, az élet célja, értelme, a huma­nizmus és egy sor más, az embereket foglalkoztató kér­dés. Világnézel és közízlés A művészeti nevelés első­rendű feladata az elkövetke­zendő időszakban is a világ­nézeti nevelés támogatása a művészet eszközeivel, a közíz­lés fejlesztése, a szocialista eszmelségű műalkotások befo­gadására és feldolgozására való képesség kialakítása. A népművelési tanács igen sok gyakorlati útmutatással szol­gált, közülük egyet-kettőt megemlítünk. Népművelést irányító szerveink érzik a film-esztétikai nevelés fontos­ságát, és javasolják bővítését. Kívánatos lenne, hogy ennek mind több. nagy tömegekre ható fóruma is teremtődjék mind a megyeszékhelyen, mind pedig a megye nagyobb hely' ségeiben. A zenei műveltség és ízlés fejlesztésében eddig elért és elsősorban a klub­hangversenyeknek köszönhető eredményeket feltétlenül to­vább kell fokozni, és az ide­genforgalmi szempontból je­lentős, látványos hangverseny- alkalmakon kívül mind több gondot kell fordítani a „köz­napi muzsikálásra", a színié mindennapos koncertélvezetre, az állandó, tehát nem ünnepi alkalmakhoz kötött zenei élet­re. Ebben a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar fokozottabb igénybevétele sokat segíthetne. Végül kívánatos, hogy művé­szeti együtteseink, éppen 8 művészet tudatformáló fel­adatának jobb megvalósítás8 végeit, műsoraikban jobba t* karo’ják fel a forradalmi és munkásmozgalmi daloliat, ze­nemüveket, költői, írói alko­tásokat. Népművelést és termelés* említettünk cikkünk címében. A két fogalom elválaszthatni' lan egymástól, hiszen a hala­dottabb műszaki ismereteket befogadni csak a magasabb általános műveltségű, csiszol­tabb (zlésű dolgozó képes. Benedek Miklós nemzetközi forradalmi harc fejlődéséért vívott harc gyor­sításának fontos serkentője és biztosítéka — okolta meg e feladat-meghatározást a nép­művelési tanács, egyben hoz­zátette, hogy a gazdaságosság és a minőség követelményei­nek hatékonyabb érvényesü­lése az iparban, a mezőgazda­ságban, a közlekedésben és a kereskedelemben egyaránt fel­tételezi a műszaki-technikai kultúra magasabb szintjét. Miként segítheti a népmű­velés a maga sajátos eszközei­vel e műszaki-technikai ér­deklődés kielégítését? Részben a szakoktatás támogatásával, részben a műszaki mezőgazda- sági technikai műveltség álta­lános terjesztésével, a gazda­ságvezetés átfogó reformjának megvalósítását célzó feladatok támogatásával, végül pedig a lakosság közhasznú technikai ismereteinek közvetlen bővíté­sével, azok állandó propagá­lásával. Ezt a segítőmunkát a népművelési intézményekben működő klubok, szakkörök te­vékenységével lehet legcélsze­rűbben támogatni. Ugyanak­kor nem feledkezhetnek meg a népművelők például az ipari munkásság szakmai ismeretei­nek emelését célzó szakiroda­lom-ellátásról sem, ezért szor­galmazni kell a műszaki könyvállomány fejlesztését. Hasonló módon a mezőgazda- sági szakirodalom propagan­dája is előtérbe került. Kez­deményezőként kell a nép­művelőknek fellépniük a ter­meléshez kapcsolódó különféle tanácskozások, ankétok, ki­állítások szervezésében. Egymással pűrliuzamosan A napjainkban befejezéshez közeledő tájegységi művelő­dési hetek és hónapok helye­sen látták ezt a termelést segítő feladatot, és a legtöbb helyen az adott tájegység ter­melési viszonyainak leginkább megfelelő ágazatban. fejlettek ki eredményes propaganda- munkát. Gondolunk itt pél­dául az encsi mezőgazdasági hétre, az ózdi járás műszaki propagandamunkájára, a bá­nyász kulturális hetek sokféleJ a termelést közvetlenül segítő rendezvényére, a miskolci já­rás agronómus tanácskozásai­ra és hosszan sorolhatnánk még azokat a nagyszerű kí­sérleteket, amelyekkel nép­művelőink á szorosabban vett népművelés halárait kibővítve a kulturáltabb termelést igye­keztek szolgálni. Természetesen, amikor a népművelés fogalomkörének bővítését sürgetjük és a ter­melési propagandának népmű­velési programba illesztését javasoljuk, egy percre sem fe­ledkezhetünk meg az elsődle­ges tudatformáló tevékenység­ről, az ideológiai-politikai ne­velési feladatokról, a művé­szeti ízlésnevelésről, s nem utolsósorban a nemes szóra­koztatásról. Ezek a feladatok továbbra is a népművelési munka előterében állnak, és a jól végzett termelési propa­ganda semmiképpen sem e feladatok rovására. hanem csak velük párhuzamosan tör­ténhet. Friss tájékoztatások Kívánatos azonban e tudat- formáló feladatokon belül is Népművelési körökben az utóbbi években mind több alkalommal esik szó a nép­művelés fogalomkörének bőví­téséről és igen helyesen, mind gyakrabban találkozunk nép­művelési alkalmainkon a ter­melést közvetve, vagy éppen közvetlenül segítő rendezvé­nyekkel, műszaki, technikai propagandával. Helyes ez a törekvés, hiszen a művelődés tömegméretű lehetőségeinek biztosítása, tehát egy egész népre kihaló művelés nem korlátozódhat kizárólag a mű­vészeti nevelésre, szórakozta­tásra, a döntő többségben hu­mán jellegű ismeretterjesz­tésre. A gyakorlati élet nagy léptekkel halad előre, új és új technológiák jelentkeznek szin­te a termelés minden terüle­tén, a jobb, kulturáltabb mun­kához nemcsak magasabb ál­talános műveltség, hanem a termelési módok és lehetősé­gek alaposabb ismerete is el­engedhetetlenül szükséges. Két alapvető fe'adat Ebben a szellemben fogal­mazta meg a harmadik ötéves terv időszakában adódó nép­művelési tennivalókat a Bor­sod megyei és Miskolc városi Népművelési Tanács legutóbbi ülése is, amely a következő évek legfőbb népművelési fel­adatainak a szocialista tudat, társadalmi magatartás sokol­dalú fejlesztését, ezzel egyide­jűleg a város és a megye ter­melési-gazdasági teljesítmé­nyének növelését jelölte meg. Hazánk gazdasági erejének fo­kozódása, az életszínvonal emelkedése mind társadal­munk politikai stabilitásának, mind a békés együttélésért, a az elhagyott teleprészeket használták temetkezési hely­nek. A leletek alapján a Takta melletti újkőkori település lakói halászattal, vadászattal foglalkoztak. Számos állat­csont, halszálka, kagyló volt ugyanis a földben, de a ter­mészeti környezet is ezt bi­zonyítja. A Takta-föidvár tu­lajdonképpen kis emelkedés, melyet még nem is olyan régen mocsár vett körül. A víz így élelmet és védelmet egyaránt nyújtott a település lakóinak. Taktaszadán a község terü­letén végzett . csatornázási munkák során szkíta temet­kezésekre bukkanlak. A lelet­mentés során négy szkíta sír került felszínre. Ezek urna- sírok voltak. A hamvakat agyagurnák rejtették, mellet­tük tálak, korsók voltak. Két­ezerötszáz évvel ezelőttről származnak. Akkor foglalták el a déloroszországi sztyeppe- vidékről érkező szkíták a Kárpát medence keleti felét. Egyik törzsi központjuk az Észak-Alföld volt. A takta- szadai új szkíta leletek Ismé­telten megerősítik e területnek a szkíta korszakban játszott fontos szerepét. Dr. Kemenczei Tibor muzeológus A leggazdagabb leletanyugot az úgynevezett Takta-füldvá- ron végzett ásatás szolgáltatta. Itt hatezer éves újkőkori te­lepülés maradványai kerültek napvilágra. Földbe mélyített konyhók, tűzhelyek bontakoz­tak ki az ásók nyomán. Szá­mos lelet is előbukkant. Gaz­dagon díszített edénytöredé­kek — amelyeket a múzeum restaurátora állít majd össze éppé —, kőbalták, agancs- és csonteszközök. Különösen szé­pek voltak a vörös és fekete festésű edényrészek. Hazánk­ban páratlan lelet is kikerült a földből, egy ötágú csont- szigony, úgynevezett harpuna. Hasonlókat az Északi-tenger mellékén, az újkőkorban élt halásznépek használtak. Az új kőkori település lakói­nak sírjai is előkerültek. A halottakat egykor vörös fes­tékkel vonták be, s oldalt fektetve, zsugorított, helyzet­ben temették el. A csontokon ma. is jól megfigyelhetőek a vörös festés nyomai. A vörös szín az újkókori ember sze­mében az életet jelképezte. A vörösre festéssel a halottnak a másvilágon való tovább­élését akarták szimbolizálni. A sírok a település lakógöd­reibe voltak beásva, külön temető nem létezett. Ez nem jelenti azt, hogy a település egyúttal temető is volt, de a kettő érintkezett egymással, Megyénk egyik, talán kevés­bé ismert, de rendkívül jel­legzetes tájegysége a Takta- köz. Különbözősége a környe­ző hegyvidéktől ma inkább csak már földrajzi, természeti képben mutatkozik meg, de évezredekkel ekelőtt, az őskor­ban, gyakran lakossága is más népcsoporthoz tartozott. Az akkor erősen mocsaras vi­dék a főleg halászattal, vadá­szattal foglalkozó népcsopor­tok számára nyújtott kedvező életfeltételeket, de menedéket, a mocsár által védett telepü­lési helyeket találhattak itt az ellenségtől szorongatott tör­zsek is. Régészetileg alig ismert táj a Taktaköz. A múzeumok igen kevés innen származó leletet, a vidék őstörténetéről valló emléket őriznek. így minden földből kikerülő őskori lelet — legyen az sokszor jelenték­telennek tűnő edénytöredék is — fontos adatot szolgáltat­hat az évezredekkel ezelőtt a Takta mentén élt népek tör­ténetének, életének megisme­réséhez. Ezt tudva értesítette dr. Petrikovics László és dr. Szabó Lajos a miskolci Her­man Ottó Múzeumot, hogy Szerencs és Taktaszada hatá­rában, földmunkák során ré­giségek kerültek napvilágra. A múzeum ásatásokat végzett a lelőhelyeken, amelyek nem­rég fejeződtek be. Régészeti ásatások a Taktakozben roldsteini nagyhercegnő című nagyoperettjével, Fényes Sza­bolcs Lulu című zenés darabjával. Bemutatásra ke­rül még Steward—nerraan Hello, Dolly című világsikert aratott musicalja. A modern színpadi kísérletek során ked­di és szerdai estéken Dürren­matt Nagy Romulus, Albee Nem félünk a farkastól című drámáit, és vagylagos alapon Mrozek, Ugo Betty, Osborne valamelyik érdekes művét visszük színre. ; S — A Miskolci Nemzeti r: Színházat meghívták a Ej füredi színházi napokra. E Városunk együttese mi- E vei reprezentálja szín- ~ háznnivészetünket? — Abból a felismerésből ki­indulva, hogy Miskolcon az idén négy új magyar drámát láthatott a közönség, meghív­tak benünket a füredi színházi napokra. Június utolsó heté­ben Gyárfás Miklós Szent Johanna éjszakája című mű­vét mutatjuk be. Ezenkívül az új magyar drámákról szóló vitaanyaghoz korreferensként A magyar dráma és a vidéki színházak címmel megjegyzé­seket fűzök. 5 — Ha osztályozhat­5 nánk az összevont szín- E ház művészi leljcsítmc- E nyeit, kiket jelölnénk az ~ élre? — Miskolcon az elmúlt év­adban néhány országosan is figyelmet keltő színészi tel­jesítmény született. Mindenek­előtt meg kell említenünk Do­bos Ildikót, aki a Csapdában remekelt. Ezt követően Makai Sándor kitűnő kabinetalakitást nyújtott az ördöglovas titkos­rendőrének szerepében. A Szent Johanna éjszakájában 4 színész, Margittay Ági, Né- methy Ferenc, Varga Gyula és Máthé -Éva hívta fel magára a figyelmet. A Tiszaeszlárban Paláncz Ferenc nyújtott mara­dandót, a Három tavasz re­meklői Lenkei Edit és Szegedi Csiszár Nándor. A Római kar­neválban Kovács Mária nyúj­tott kiemelkedő teljesítményt. A Harc a szalamandrákkal cí­mű drámában Vargha Irén je­leskedett. A Campbell felügye­lő utolsó esete című krimi- paródiában Sallós Gábor és Koós Olga vitte el a pálmát. A Gül Baba említésre érde­mes szereplői: Horváth Észlel­és Fehér Tibor. Párkány László detett Milliomos Angyalföldet sem tudtuk bemutatni. E — Milyen sikereket ~ ért el a ciklusszerü ~ műsorkínálat a közönség S körében? — A Johanna éjszakája, a Tiszaeszlár és a Harc a szala­mandrákkal című drámák — művészi érték szempontjából — az évad legkiemelkedőbb produkcióinak számítanak. Mindhárommal jelentős szak­mai érdkelődést és erkölcsi si­kert vívott ki a színház, a kö­zönség érdeklődése azonban mindkét városban a várt alatt maradt. Az Esernyos király — talán a rendezői felfogás miatt — nem sorolható az év­ad sikeres előadásai közé, ezzel állt arányban mindkét városban a közönség érdeklő­dése is. A Római karnevál elő­adása népszerűbb volt a mis­kolci, mint az egri közönség előtt. A Campbell felügyelő utolsó esete című krimi-vígjá­tékot, sajátos angol humoránál fogva, a két város közönsége vegyes fogadtatásban részesí­tette. Három operettünk, az ördöglovas, a Három tavasz és a Gül Baba igen nagyszámú közönséget vonzott. E —- Ezek szerint a cik­E Iusos tervezés nem min- •jjj denben találkozott a ~ közönség igényével, s Mindezt figyelembe vé- E ve, a jövő mit ígér? — Művészi elveinkben szí­vósak és állhatatosak vagyunk. Jól tudjuk: a közönség a ko­rábbi „vegyes tál” műsorter­vezés után nehezen barátko­zik meg az egyéni ízlés és stí­lus jegyében megalkotott mű- , sorelképzelésekkel. Éppen ez­ért a következő évad műsor­terve logikus folytatása az 1966—67-es évadnak. Az előző évadban döntően új magyar drámák szolgálták törekvé­seinket, a következő évadban klasszikus művek, és külön so- : rozaíban a modern drámaíró- i dalom néhány érdekes alkotá- j sa áll a műsorterv középpont- i jában. A klasszikus ciklusban : színre visszük Schiller Stuart 1 Máriáját, Shakespeare Szent- . ivánéji álom című vígjátékát. : Az is előfordulhat, hogy az utóbbi művet felcseréljük ! vagy a Machbeth-tel, vagy az i Antonius és Cleopátrával. A : zenés művek sorában találkoz- ‘ hat majd a közönség Kálmán Imre Montmartrei ibolya cí- < mű- művével, Offenbach Ge­Évadvégi beszélgetés Lendvay Ferenc igazgatóval Két színház: esy színház Miskolc színházlátogatói né hány erőteljes jelből már tájé kozódhattak arról a kísérlet ről, amelyet a magasabb szín vonalú művészeti produkciók ért folytattak. Az MSZMP Po­litikai Bizottságának egyik el­vi határozata a vidék színház kultúrájának emelése céljábó színházi központok létrehozá­sát tűzte ki célul. A határoza megvalósításának jegyében vonták össze a Miskolci Nem­zeti Színház és az egri Gárdo­nyi Géza Színház együttesét A színházszerető közönség mind Egerben, mind pedig Miskolcon már esztendőkkel ezelőtt találkozott az ösz- szevonás jeleivel, amikor a kei művészeti intézmény vezetc színészei vendégszerepeltek Észak-Magyarország két jelen­tős városának színpadán, Hosszas előkészítő munka után az 1966—67-es évadban sikerült a művészeti és gaz­dasági egyesítést a legapróbb részletekig megoldani. Az idei évadot miskolci székhellyel már az ötvözött művészi erők valósították meg. Még nem zárta be kapuit sem a Miskolci Nemzeti Szín­ház, sem az egri Gárdonyi Gé­za Színház, a plakátok még a jóra fordult idő ellenére is színházba hívogatnak, de már időszerűnek látszik a művészi mérleg elkészítése, s annak rögzítése, hogy az összevonás milyen művészi és gazdasági sikerekkel járt? — A színház igazgatósága örömmel vállalta az összevo­nással járó nehézségeket is, mert az volt a meggyőződése, hogy a vidéki színházak fejlő­désének ez az egyetlen helyes és lehetséges útja. A gazdasági és szervezési szempontokon kí­vül, az összevonás legfőbb esz­mei és művészi célkitűzése az volt, hogy a színház megte­remtse sajátos arculatát. A televízió elterjedése, a közön­séget ért különböző, elég gaz­dag művészeti hatások sürge- tőleg írták elő a színház egyé­ni stílusának kialakítását. E törekvésünkben figyelembe vettük mindkét város jellegét, a lakosság összetételét, a vá­rosok hagyományait és fejlő­désük várható alakulását is. A színház igazgatósága a leg­emberibb módon, a pártvezető­ség, a szakszervezeti bizottság és a művészeti tanács vélemé­nyének gondos mérlegelésével igyekezett megoldani az át­szervezést. Ugyanis, a két tár­sulat létszáma hatvanhéttel csökkent, ez a körülmény em­berek, családok elhelyezését, áttelepítését érintette. Ügy érezzük, ezeket a problémákat nagyreszt sikerült \mogoldani. A két színház összevonása a legjobb művészi erőket tömö­rítetté az új intézménybe. Ez­zel az anyagi erők is megnöve­kedtek, s lehetővé vált olyan távlati műsorterv kidolgozása, amely ciklusszerűen foglalja magába egy meghatározott té­makör, vagy stílusirányzat da­rabjait. Az összevont színház első évadát e törekvések je­gyében terveztük meg; első ciklusként a mai magyar drá­mairodalom néhány figyelmet keltő alkotását kívántuk be­mutatni. Az évad folyamán a színház négy magyar prózai bemutatót tartott, de helyet kapott a műsorban a csehszlo­vákiai kortárs-drámairodalom egy reprezentatív alkotása is. E — A miskolci közön- = ség megszerette a mu- = sicalt. A színház is szá- jjj mólt ezzel az igénnyel, £E mégis, minek tulajdonít- 5 ható, hogy a tervezett B bemutatók elmaradlak? — Ügy terveztük, hogy az új magyar musical központjá­vá Miskolcot tesszük meg. A Művelődésügyi Minisztérium jelentős anyagi segítséggel já­rult hozzá terveink véghezvi­teléhez. Törekvéseink — első­sorban szerzői okok miatt — Bem jártak sikerrel, a három tervezett musical közül még a bérleti programban meghir­

Next

/
Thumbnails
Contents